Kommentszűrés
’15 júl
1
07:01

Demokratikus-e a melegházasság?

Írta: dobray

confederate_lgbt_flag.jpg

Nem túl forró nyár, meleg ügyek: a homofóbia elleni világnappal kapcsolatos kérdésre adott kormányfői válasz, az ír népszavazás és az amerikai Legfelsőbb Bíróság múlt heti döntése nyomán Magyarországon is állandóan felszínen tartott téma lett a melegházasság.

S pont az ír népszavazás és az amerikai döntés összehasonlítása veti fel az egyik legnyugtalanítóbb kérdést a melegházassággal kapcsolatban: demokratikusan történik-e minden esetben a melegházasság bevezetése?

Bizonyára rávágnák, hogy igen, ám érdemes figyelembe vennünk Friedrich von Hayek figyelmeztetését: a liberalizmus számára az a fontos, hogy milyenek a törvények; a demokrácia pedig, mint a hatalomgyakorlás metódusa, arról szól, hogy miként hozzunk törvényeket. Ezt egyébiránt éppen a többség kérdésével kapcsolatban írta Hayek a Constitution of Liberty-ben. Mert ugyan előfordulhat, hogy a nép liberálisan dönt, de erre semmiféle biztosíték nincs.

Márpedig liberális alapelvnek tartják, hogy a többség nem dönthet a kisebbségről. Ezt minden esetben felhozzák a melegházasság hívei, akárhányszor rákérdeznek náluk arra, miért volt alig valahol a világon népszavazás a melegházasságról. Szlovákiában nemrég érvénytelen volt az ügyben kiírt referendum, amelyen egyébként a melegházasság-ellenes szavazatok voltak 90 százalékos többségben.

Az amerikai tagállami esetek túlnyomó többségében nem a nép és nem a nép által választott állami törvényhozás döntött a melegházasság bevezetéséről, hanem a bíróságok. Az északi szomszéd Kanadában tulajdonképpen az egyszerű bíróságok kezdtek nekiállni megkérdőjelezni a házasság hagyományos értelmezését, amely 2005-ben vezetett a melegházasság szövetségi szintű bevezetéséhez. Úgy tűnik, egyre több kérdés kerül ki a politika hatóköréből, hogy bíróságok döntsenek róluk, minthogy azok úgymond „függetlenek”. Mi folyik a háttérben?

Egyesült Államok: döntések a jognak asztalánál

Az Egyesült Államokban a legfelsőbb bírósági döntés előtt 37 tagállamban volt bevezetve a melegházasság, ebből húszban szövetségi bíróság döntése nyomán, ötben tagállami bíróság döntése nyomán, és csak kilencben a választópolgárokat képviselő állami törvényhozás által.

A melegházasságot már bevezetett államok többségében a bevezetést megelőzően még pont az ellenkezője volt a helyzet: vagy a törvényhozás határozott úgy, hogy a házasság hagyományos értelmezését alkotmányba iktatja, majd ezt megerősítette népszavazással, vagy népszavazás határozott így, amit aztán elfogadott a törvényhozás. Így történt Alaszkában 1998-ban, Arizonában 2008-ban (bár előtte egy hasonló referendum elbukott 2006-ban), Coloradóban 2006-ban, Floridában 2008-ban, Hawaii-ban 1998-ban, Idahoban 2006-ban; Minnesotában négyszer is kezdeményeztek ilyen népszavazást, de csak 2011-ben tartották meg, ami akkor megengedő eredménnyel zárult (nem módosították az alkotmányt a hagyomány házasságértelmezés szerint), Montanában 2004-ben, Nevadában 2002-ben, Észak-Karolinában 2012-ben, Oregonban 2004-ben. Utahban kétharmados többséggel erősítették meg a szavazók az alkotmánymódosítást 2004-ben, a hagyományos házasságértelmezés javára, amit 2013-ban írt felül bírói döntés. Virginiában 2006-ban határozott a hagyomány házasságértelmezés alkotmányba iktatásáról a törvényhozás, amit a választók is megerősítettek. Wisconsinban 59 százalékkal szavazták meg a hasonló alkotmánymódosítást a választók 2006-ban. Pennsylvaniában a törvényhozás maga értelmezte a házasságot hagyományosan, népszavazás nélkül, amit később a bíróság nyilvánított úgyszintén alkotmányellenesnek.

Ezekben az államokban bírói döntés írta felül a korábban a hagyományos házasságértelmezést védő döntéseket. Az első állam, amiben a törvényhozás legalizálta a melegházasságot, Vermont volt, 2009-ben.

A legérdekesebb eset azonban Kalifornia, ahol a bíróság elkaszálta annak a 2008-as népszavazásnak az eredményét, ahol 53-47 százalék arányban, 80 százalékos részvétel mellett az a vélemény győzött, hogy az alkotmány férfi-női szövetségként határozza meg a házasságot. A kaliforniai népszavazás eredményét alkotmányellenesnek nyilvánító bíró, Vaughn Richard Walker nemrég elárulta, hogy homoszexuális. Ami önmagában nem probléma, de vajon meg tudja-e ítélni „objektíven” a melegházasság kérdését? Mert ugye ha például a vallásosakat elfogultnak ítéljük az ügyben, akkor a másik oldalon az érintettek is elfogultak. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy egy meleg bíró el tud tekinteni a kérdésben saját életállapotától (habár tisztességesebb lenne elfogultságot bejelentenie az ügyben), csak akkor ne gondoljuk azt, hogy a melegházasságot ellenző vallásosakat, szekuláris tradicionalistákat vagy szekuláris természettörvény-pártiakat sötét előítéleteik vezérlik. Nem is beszélve a melegházasság-ellenes melegekről, akik bizonyára internalizálták a homofóbiát.

Alig van amerikai állam, ahol népszavazás kellett a már elfogadott, melegházasságot bevezető törvény életbe lépéséhez: ilyen Maine, itt 52,6 százalékkal nyertek az igenek 2012 november 6-án, s az 1,3 millió lakosból valamivel több mint 700 ezren szavaztak. Marylandben 2009-ben elfogadta az állami törvényhozás a melegházasság bevezetését, de ezt leszavazta egy népszavazás 53-47 százalékkal, így a törvény nem lépett életbe. Itt a melegszervezetek nekiálltak megdolgozni a közvéleményt, s 2012-es novemberi népszavazásukon csaknem megfordították az eredményt, amelyen 52,6-47,4 százalékkal nyertek az igenek. Washingtonban úgyszintén az állami törvényhozás intézkedett a melegházasság bevezetéséről, de azt megtámadták az ellenzői, és elég aláírást gyűjtöttek össze egy népszavazás kiírásához, amelyen aztán, az előző kettőhöz hasonlóan 2012. november 6-án (alighanem az volt az oka, hogy több államban is ekkorra írták ki a népszavazást, hogy ekkor voltak a tagállami választások is) viszont 53,7 százalékkal a melegházasság-pártiak győztek − a 6,9 milliós lakosságból 3,17 millióan szavaztak. Minnesotában a népszavazás a melegházasság jogi tiltását utasította el ugyanezen a napon, ezután vezették be az intézményt államilag.

A lényeg, hogy az amerikai tagállami esetek túlnyomó többségében nem a nép és nem a nép által választott állami törvényhozás döntött a melegházasság bevezetéséről, hanem a bíróságok. Melegjogi szervezetek egyébként sehol nem kezdeményeztek ilyesmit, maximum reakcióként a számukra kedvezőtlen korábbi döntések miatt (Maine).

Az állatorvosi ló: Kanada

Az északi szomszéd Kanadában tulajdonképpen az egyszerű bíróságok kezdtek nekiállni megkérdőjelezni a házasság hagyományos értelmezését, amely 2005-ben vezetett a melegházasság szövetségi szintű bevezetéséhez. Először 1995-ben a homoszexualitását felvállaló Réal Ménard képviselő indítványozta az azonos nemű párok jogi elismerését, de a Képviselőház 124-52 arányban elutasította javaslatát. 1998-ban Svend Robinson, az Új Demokratikus Párt képviselője nyújtott be egyéni képviselői indítványt a melegházasság intézményének bevezetésére, ami nem járt sikerrel. 1999-ben a Kanadai Reformpárt (Reform Party of Canada) − ami később a Konzervatív Pártba (Conservative Party of Canada) olvadt benyújtott egy határozatot a Képviselőház elé, amely megerősítette, hogy a házasság „egy férfi és egy nő szövetsége, mindenki más kizárásával”. A határozatot az alsóház nagy többséggel fogadta el, s minden pártból érkeztek rá támogató szavazatok, még a később a melegházasság mellé álló, kormányzó Liberális Párt is mellette voksolt. 2000-ben a liberális kormány benyújtotta a parlament elé a Bill C-13-at, amely számos változtatást kezdeményezett a kanadai támogatási rendszerben, s ez a törvényjavaslat is magában foglalta a fenti, hagyományos definíciót, ugyanakkor a melegszervezetek nagy bánatára nem biztosította ugyanazokat a szociális, támogatási jogokat az azonos nemű pároknak, mint a házaspároknak.

Miközben a kanadai parlamentben lezártnak tűnt a kérdés, a tartományok akcióba léptek, miután Brent Hawkes tiszteletes, az LMBTQ…-személyekkel kiemelten foglalkozó, protestáns Metropolitan Community Church melegjogi aktivistaként is ismert papja 2001. január 14-én összeadott két azonos nemű párt Torontóban, ám az anyakönyvvezető elutasította ezek bejegyzését. Ugyan a kanadai törvények nem definiálják a házasságot, az ontariói Legfelsőbb Bíróság (Superior Court of Justice) 1993-ban egy perben úgy határozott, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő közt jöhet létre – viszont ez a bírói ítélet a kanadai jog szerint nem megváltoztathatatlan. Ontario, Brit-Kolumbia és Quebec tartományi Legfelsőbb Bíróságai (Superior Court) 2002-2003 folyamán úgy határoztak az ezzel kapcsolatos pereskedéseket lezárandó, hogy a házasság lehetőségének „leszűkítése” a különnemű párokra diszkriminatív és ellentmond a kanadai emberi jogi kartának; ám döntésük következményeinek életbe léptetését felfüggesztették két évre, hogy a szövetségi kormány döntést hozhasson az ügyben. Az ontariói Fellebviteli Bíróság (Court of Appeal) viszont, amely egyetértett az alacsonyabb szintű ítélettel, nem függesztette fel a jogkövetkezmények életbe léptetését és azonnali hatállyal érvényesnek minősítette a 2001-es frigyeket. Addig a szövetségi kormány minden alsó szintű, melegházassággal kapcsolatos bírósági döntést megfellebbezett, ám az ontariói döntés után megígérte, hogy nem viszik az ügyet a szövetségi szintű Legfelsőbb Bíróság elé. 2003-ban a parlamentben is újra napirendre került a téma, és ekkor a parlament emberi jogi bizottsága az azonos neműek házassága kérdésének mélyebb tanulmányozásába kezdett.

Mint látható, common law-hagyományú országként Kanadában az azonos neműek házasságát tulajdonképp úgy vezették be, hogy egyre több tartományban találták a bíróságok úgy, hogy a melegházasság „tiltása” ellenkezik az emberi jogi és antidiszkriminációs törvényekkel. Mire a szövetségi törvényhozás 2005. július 20-án elfogadta a melegházasság bevezetéséről szóló törvényt, már kilenc tartományban legális volt az intézmény: Ontarióban, Brit-Kolumbiában, Quebecben, Yukonban, Manitobában, Új-Skóciában, Saskatchewanban, Új-Fundlandon és Labradoron, valamint Új-Brunswickben. Számos esetben már hamarabb is egybekeltek egynemű párok, de ezen frigyek legalitása vitatott volt – ettől kezdve azonban a tartományok teljes mértékben, kétely nélkül elismerték a melegházasságot. A helyzet azonban nem volt ilyen egyszerű, ugyanis a házasság definiálása szövetségi hatáskör a kanadai alkotmány szerint.

A kormány ugyanakkor beadványt intézett a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy kiderítse: összhangban van-e a kanadai joggal, hogy házasságot csak különnemű párok köthetnek, megfelelő alternatíva-e az élettársi kapcsolat a meleg párok számára, és valóban szövetségi hatáskör-e a házasság definiálása. A melegmozgalmak mindezt úgy értelmezték: „a kanadai kormány megvéd minket” attól, hogy a kanadai katolikus püspökök és más vallási közösségek „ráerőszakolják hitre alapozott bigottságukat” a kanadai társadalomra.

Eközben egyébként választási kampány is volt az országban, olyan epizódokkal, hogy a kanadai adóhivatal (Canadian Revenue Agency, CRA) egy 2004 februári találkozón azzal fenyegette meg az egyházakat, név szerint a katolikus püspöki kart és a Kanadai Evangéliumi Testvériséget (Evangelical Fellowship of Canada), hogy visszavonják adómentes státusukat, ha továbbra is nyíltan állást foglalnak olyan „megosztó” kérdésekben, mint például a melegházasság. Dawna Lynn Labonte, az adóügyi tárca médiareferense egyenesen azt nyilatkozta, hogy a legjobb, amit tehetnek, főleg kampányban, az az, hogy csöndben maradnak ezeket a kérdéseket illetően. A hivatal 2010-ben meg is vonta az adómentességet a Kings Glory Fellowshiptől, mivel az gyakran állt elő az abortuszt, válást és homoszexualitást kritizáló véleményével.

A kanadai Legfelsőbb Bíróság 2004. december 9-én hozta nyilvánosságra döntését, amely megerősítette a szövetségi hatáskört a házasság definiálásának kérdésében. Ettől kezdve az a négy tartomány, amely még nem hozott ellenkező értelmű tartományi törvényt, nem léphetett másként. Így a maradék négy tartomány bíróságai felfüggesztették az ítélkezést a hasonló ügyekben.

Alberta konzervatív párti kormányzója, Ralph Klein 2004 decemberében népszavazás kiírását követelte az azonos neműek házasságának ügyében. Paul Martin kanadai miniszterelnök nem így látta a dolgot: szerinte a bíróságok már döntöttek és a parlamentnek meg kell bízni a bíróságok felelősségvállalásában, magyarul be kell vezetnie az azonos neműek házasságát. Irwin Cotler igazságügy-miniszter egyesen azt nyilatkozta a Toronto Starnak: nem döntenek el kisebbségekre vonatkozó kérdéseket népszavazáson. Voilá. Nem tagadnánk, hogy a bíróságokon óriási felelősség van, de a választóknak a demokráciákban a kormányok szoktak felelősek lenni, nem a bíróságok.

Jogi kontra politikai konstitucionalizmus

A kisebbségekért már olyan régimódi liberálisok is aggódtak a demokrácia kapcsán, mint az a mostanában oly sokat emlegetett Alexis de Tocqueville – habár ő inkább a szellemi arisztokráciát és a vagyonosokat féltette az amerikai demokrácia szerinte középszerűségre buzdító tendenciáitól. A többség zsarnokságától való félelem érthető. Csakhogy van egy bökkenő: a demokrácia a számtalan megjelenési formája ellenére per definitionem többségi kormányzást, népuralmat jelent. Nehéz elképzelni, milyen lehet a népuralom, ha nem többségi kormányzás, még akkor is, ha megpróbálunk minél több hatáskört leadni a helyi szintekre és egyfajta lokalizmust megvalósítani. Az pedig mégsem járja, hogy az egyik városban van melegházasság, a másikban nincs, a lokalizmus tehát inkább csak a napi ügyvitelre alkalmazható.

Egyetlenegy jelző van, ami a demokrácia előtt nem megszorító jelző, ez pedig a „többségi”. A liberális demokrácia is kevesebb demokráciát jelent a jelző nélkülinél. Nem, a demokrácia nem emberi jogokat jelent, s nem szabadságot jelent. A demokrácia nem tartalom, hanem forma. Lásd Hayeket, aki inkább akart liberális diktatúrát, mint szocialista demokráciát.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság melegházasság-döntése egy újabb fejezet lesz a bírói aktivizmusról szóló amerikai vitában, lásd erről például Mándi Tibor Ideológia és hagyomány című kötetének megfelelő fejezeteit. A progresszív liberálisok ugyanis támogatják, hogy kilenc ember szakértőként döntsön mindenféle emberi jogi ügyekben; a jobboldaliak viszont úgy vélik, a népakarat letéteményese a Kongresszus (parlament), kilenc ember pedig nem okosabb sem 320 milliónál, sem 535-nél. Persze a helyzet az, hogy a melegmozgalom sok tekintetben része annak a civil világmozgalomnak, amely évtizedek óta a nemzetállami szint gyengítésére törekszik nemzetközi szinten (főleg az ENSZ-ben): a hosszú távra szóló, morális döntések letéteményesei ezek szerint a civil szervezetek (kivéve a túl régimódiakat), a bíróságok, a helyi döntéshozatal, és a nemzetközi szint – a kormányok és az üzleti szféra azonban rövidlátó érdekeivel vannak elfoglalva, őket ki kell iktatni.

Az agendának része a részvételi demokrácia projektje is − mondjuk kérdés, mi van, ha a résztvevők éppen leszavaznának mondjuk egy melegházasság-ügyi kezdeményezést, lásd erről Marguerite Peeters Hijacking Democracy; The Power Shitf to the Unelected című kötetét.

Megmondjuk mi van: az ilyet egyrészt el kell kaszálnia az emberi jogok meghatározására és értelmezésére szakosodott bíróságoknak, másrészt meg kell előzni úgynevezett awareness-raising kampányokkal (felvilágosítás), hogy a hamis tudatú választók tisztában legyenek saját érdekeikkel.

A parlamentek helyett döntsenek a bíróságok?

A liberálisok szeretnek azon lamentálni, hogy az embereket egyre kevésbé érdekli a politika és valamiképp rá kellene venni őket a politikai aktivizmusra. Magyarán a republikánus erényeket, a közéleti részvételt, saját érdekek háttérbe szorításá, esetleg – félve írjuk le – a hazaszeretetet és önfeláldozást kérik számon a népen. Akárhogy is, maradjunk annál, a közéleti részvétel intenzitását szeretnék fokozni. A republikánus erények kedvünkre való dolgok.

Csakhogy nehéz fokozni a nép közéleti aktivitását, ha amúgy számos ügyet a nép és a nép által választott kormányok, parlamentek helyett a bíróságok hatáskörébe utalunk. A láthatatlan alkotmány nem csak itthon volt divat, hanem divat Amerikában is, ahol a Legfelsőbb Bíróság nem csak értelmezi az alkotmányt, hanem különféle új szabadságokat is kreál mellé – most épp az „intimitás” és a „spiritualitás” szabadságát. Kétségtelenül jó dolog szabadon megélni az ilyesmit, de így az emberi jogok, mint „egy jog” és „egy szabadság” száma a végtelenségig bővíthető. Felmerül az a kérdés is, hogy a jogok és szabadságok számán túl határtalanok-e a legfelsőbb bírák képességei is. Ráadásul, mint azt Antonin Scalia legfelsőbb bíró különvéleményében leszögezte, a bíróság összetétele semmilyen szempontból sem reprezentatív az amerikai lakosságra nézve.

Nehéz fokozni a nép részvételét a politikában akkor is, ha úgyis csak az úgynevezett semleges állam fenntartása lehet a cél, ami persze lényegében lehetetlen. A semleges állam maximum „amennyire lehet, semlegeset” jelent, melegházasság kérdésében például nem létezik semlegesség, mert a melegházasság bevezetése nem kiterjesztés, hanem egy értelmezés felváltása egy másikkal – figyelmeztet az inkább a baloldalra sorolt kommunitárius filozófus, Michael Sandel (az egyik legnépszerűbb egyetemi előadó az Egyesült Államokban), aki kommunitárius kollégáival Jawn Rawlsék fellépése után darabokra szedte a semleges állam hetvenes évek óta divatos elképzelését. Nem, a kommunitáriusok nem konzervatívok (bár számos hasonlóság van a kettő közt).

Decemberben írtam arról, az utóbbi időkben terjedelmes irodalma lett a politika eljogosításának: egyre több kérdést vonunk ki a politika hatóköréből, hogy bíróságok döntsenek róluk, minthogy azok úgymond „függetlenek”. Richard Bellamy, a University College London professzora, aki az eljogosítás egyik fő kritikusa, a jogi konstitucionalizmus” helyett a „politikai konstitucionalizmust” részesíti előnyben. Szerinte téves az az elterjedt nézet, amely szerint az írott alkotmány, a deklarált emberi jogok és a hatalmi ágak szétválasztása, a jogok politikából való kiemelése és függetlenítése biztosítja a legjobb demokrácia megvalósulását, az emberi szabadság kiteljesedését, és ez véd meg legjobban a „többség diktatúrája” ellen. Szerinte mindez két, téves előfeltételezésre épül: egyrészt hogy elérhető a racionális konszenzus, amelyet legjobban az emberi jogokban lehet kifejezni; másrészt hogy a jogi processzusok megbízhatóbbak, mint a demokratikusak. Ezzel szemben a viták folyamatosak mind a demokrácia célját, mind a politikai teendőket és a jogokat illetően. Ha pedig Platóntól John Rawls-ig a filozófusok sem tudtak megegyezni és különféle elképzeléseket dolgoztak ki a legjobb államberendezkedésre, az igazságra és még sok minden másra vonatkozóan; akkor nem várható el a bíráktól és jogászoktól sem, hogy az „igazság” és „egyenlőség” valamiféle „korrekt nézetét” alkalmazzák.

A „politikai konstitucionalista” szerint ezek a viták inkább megoldhatóak politikai módszerekkel, mind jogiakkal. Mindennek oka, hogy az emberek jobban azonosulni tudnak egy olyan alkotmánnyal és olyan döntésekkel, amelyekbe volt beleszólásuk, szemben azokkal, amelyekbe nem. A kisebbségek védelmét és a többség uralmának elkerülését pedig jól szolgálja a pártok közötti verseny, míg a hatalommegosztás és a kisebbségi jogok védelme inkább a „történelmileg hatalmi pozícióba került kisebbségek” hatalmát betonozzák be. Aki nem győzött az egyik választáson, győzhet a következőn (ez az elképzelés persze nem számol a tartósan kisebbségi állapotban élőkkel, például a nemzetiségekkel, akiknek a gyakorlatban nincs sok esélyük meggyőzni a többséget). A jogok Bellamy szerint a „politikai környezettől” függenek, a jogok kivonása a politikából pedig maga vezet önkényes törvényhozáshoz.

A bíróságoknak ugyanis az adott politikai közösség által meghatározott kereteken belül kell működniük, nem azokon kívül. Márpedig nehéz elképzelni, hogy bármilyen, a melegházasságot explicite kötelezővé nem tevő emberi jogi kartából szükségszerűen következne a melegházasság bevezetése. Ja, hogy a házasság korábbi elképzelése esetleg korfüggő, időfüggő, társadalomfüggő, kontextusfüggő volt? Ha így van, akkor a melegházasság is az. Ha nincs ez ügyben igazság, ami átível korokon és tereken, akár függetlenül is a létező szabályozásoktól, akkor a melegházasság sem igazság, maximum politikai kompromisszum.

Ez a kompromisszum persze épp elég a (például Richard Rorty- és Richard Posner-féle) pragmatikus posztmoderneknek, ám kérdés, ha a kompromisszum az ellenkezője, a hagyományos házasságértelmezés megtartása lenne, az is elég volna-e? (Morális állásfoglalás nélkül egyébként a rabszolgaság ellenzése is lehetetlen; nesze neked semlegesség, a személy méltóságára hivatkozni máris morális állásfoglalás, akármit is értünk alatta). A moráltól mentes állásfoglalásból pedig, ami a történelem relativitását hangsúlyozza, éppenséggel ugyanúgy (vagy jobban) következne a politikai konstitucionalizmus, mint a jogpártiság. A pragmatikus liberális Rorty szerint például nem érvelhetünk úgy, hogy a nácik rosszul cselekedtek, csak úgy, hogy kegyetlenek voltak.

A politika liberális eljogiasítása emellett érdekes módon éppen az emberek iránti bizalmatlanságot tükrözi. Pedig mintha a liberálisok az antropológiai optimizmus letéteményesei lennének.

Ez a republikanizmus a modernek helyett a régiek szabadságának felelevenítését jelenti. Meg azt, hogy vagy tisztességgel bevalljuk, hogy a melegházasság nem demokrácia kérdése, vagy nem féltjük a néptől (és a parlamentektől) az ügyet. Persze előfordulhat, hogy, mint június 18-án Ausztriában, egy parlament nagy többséggel (136-26) leszavazza a melegházasság bevezetését (valamiért erre az ugyancsak friss és ropogós esetre a hazai média nem volt kíváncsi).

Házasságot mindenkinek, egyenlően?

Így a vége felé még ajánlanék megfontolásra pár szempontot. A melegházasságot senki nem tiltotta, sohasem. A melegházasság állítólagos „tiltása” csúsztatás, mivel ami nincs, nemhogy a valóságban, de még az emberek agyában sem él opcióként, mint a legutóbbi időkig a melegházasság ötlete (leszámítva persze egy-két törzsi társadalmat meg a melegházasság 19. századi feltalálóját, Karl-Heinrich Ulrichs-t). Tiltás az lenne, ha valamiképp elkezdenék büntetni a titokban megkötött azonos neműek közti „frigyeket”. Úgy, mint a fajközi, feketék és fehérek (később meg sokféle nemzetiség és a fehérek) közti házasságokat valóban tiltó törvények Amerikában, 1967-ig. Ezek a törvények a különféle rasszok keveredésének megakadályozására jöttek létre, nem azért, mert egyébiránt lehetetlennek tartották volna két más nemzetiségű (más rasszhoz tartozó) egybekelését, a melegházasságot ellenzők azonban éppenséggel lehetetlennek tartják két azonos nemű egybekelését. Ezekkel a törvényekkel szívesen példálóznak a melegházasság pártolói, kár, hogy a párhuzam ezért teljesen rossz és téves (meg más miatt is).

A fajközi házasságot tiltó törvények egyik legnagyobb ellenfele egyébként a katolikus egyház volt, és az azokat hatályon kívül helyező 1967-es döntés meghozatalában is jelentős része volt katolikus jogászoknak, – többek közt déli – püspököknek és a párnak, amelynek ügye a Legfelsőbb Bíróságig ment, s amelyik egy „vegyes” katolikus egyházközségből származott. (Ráadásul a rabszolgaságot elítélte 1462-ben II. Piusz, 1537-ben III. Pál, 1639-ben VIII. Orbán, 1741-ben XIV. Benedek és 1839-ben XVI. Gergely pápa.)

Epizód: a mostani, a melegházasság elismerését kötelezővé tevő amerikai legfelsőbb bírósági döntés opponensei közt volt a testület egyetlen fekete tagja, Clarence Thomas. Emellett a fekete lelkipásztorok szövetségének vezetője, William Owens tiszteletes 2015 márciusában fejezte ki egyet nem értését Barack Obamával, amikor az amerikai elnök a melegjogi mozgalmat a polgárjogi mozgalomhoz hasonlította. Az afroamerikaiakból álló 15 felekezetet, azok 34 ezer gyülekezetét és 15,7 millió fekete tagját összefogó National Black Church Initiative (NBCI) pedig megszakította a kapcsolatot a presbiteriánus egyházzal, miután annak általános közgyűlése 2014 nyarán megszavazta a melegházasságok engedélyezését.

És mi van azzal, hogy házasságot mindenkinek, s egyenlően? Az, hogy ez melegházasság nélkül is létezik. Mindenki házasodhat, ellenkező neművel, ha az illető nem házas, nagykorú, nem pap és szerzetes, stb. Teljes mértékben senki nem válogathat kedvére, az antropológia és a családi viszonyok behatárolják, hogy kikkel kelhetünk egybe. A melegmozgalmi értelmezés szerint vett egyenlőség és szabadság alapján akár jogom kell, hogy legyen megházasodni az anyámmal, az apámmal vagy a testvéremmel is (erről is szól a genetic sexual attraction nevű izé). Minden érv ugyanis, ami felhozható a házasság klasszikus értelmezése ellen, az felhozható az incesztus-tilalom ellen is. Történelmileg alakult ki, sok változata volt, és amúgy nekiment már Rousseau, a Rousseau-kedvelő Derrida és szellemi tanítványa, Judith Butler is, aki a Derridáéhoz hasonló módon olvashatatlan műveiben amellett érvel, hogy még a biológiai nem is konstrukció; kénytelen is szabadkozni, hogy amúgy ő elismeri, hogy létezik anyagi világ. Az incesztus-tilalom ugyanis a „heteroszexuális nemi mátrix” fenntartását szolgálja. Bizonyára nincs is jobb, mint a saját szüleinkkel randizni. Nem biztos, hogy érdemes egy vagy kettő alapelvre leegyszerűsíteni az életet, ami ezeknél azért bonyolultabb.

Sebaj, akik abban reménykednek, hogy lezárult a vita és kialakult valamiféle új konszenzus, amit eretnekség feltörni, tévednek. George Weigel azt írja: az amerikai Legfelsőbb Bíróság sokszor hibázott már, hibázott, amikor fenntartotta a faji szegregációt, hibázott, amikor jognak ismerte el az abortuszt, kétszer is, aztán most hibázott, amikor jognak ismerte el a melegházasságot. A megoldás az, hogy felülvizsgálja Amerika a jogi fennhatóság felsőbbrendűségének elvét, azt, hogy akármit mond a Legfelsőbb Bíróság többsége (akár kis többsége), az reprezentálja az alkotmány valódi jelentését.

Érdekes, hogy miközben olyannyira féltik a néptől a melegházasság kérdését, ha bármikor azt hozza ki egy közvélemény-kutatás, hogy a nép többsége támogatná azt, akkor rögtön a különvélemények elhallgattatására használják azt fel.

Egy columbói utolsó megjegyzés, még az ajtóból visszafordulva: lehet, hogy tényleg vannak a demokráciának nem demokratikus alapjai. Így érvelt Ratzinger bíboros a Jürgen Habermassal folytatott vitájában. Például olyan, nem választott közösségek, mint a család, meg olyan alapelvek, mint a természettörvény. De ez már messzire vezetne. Mindenesetre míg az íreknél a népszavazás vezette be melegházasságot (habár a népszavazást nem a melegmozgalom erőltette, hanem az minden alkotmánymódosítás esetében kötelező), az Egyesült Államokban nyilvánvalóan nem demokratikus úton köteleztek most minden tagállamot a melegházasság bevezetésére.

Címkék: homoszexualitás jog parlament melegek liberalizmus demokrácia népszavazás többség alkotmány kisebbség melegházasság USA Kanada Egyesült Államok Tocqueville LMBTQ Joseph Ratzinger Jürgen Habermas Szilvay Gergely Richard Bellamy

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr847582782

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Férfiasan a melegházasságról 2015.07.01. 18:20:17

Vendégszerzőm, N. Badar Nándor írása.*Van itt egy félreértés.Egyes álkonzervatív bloggerek a kormány pénzén buziskodva derpegnek férfiatlanul siránkoznak az USA Legfelsőbb Bíróságának a melegházasságot legalizáló döntése miatt.Hibáznak.Az amerikai Legf...

Trackback: Szilvay Gergely: Melegházasság: a bíróságok veszik át a hatalmat? 2015.07.01. 08:26:01

Az amerikai tagállami esetek túlnyomó többségében nem a nép és nem a nép által választott állami törvényhozás döntött a melegházasság bevezetéséről, hanem a bíróságok.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyalog.galopp 2015.07.20. 16:24:03

@Jean Sol Partre:

Jó, akkor értelmezd, amit írtál.
Az egyik megy a paralimpiára , a másik megy az olimpiára, és nem keverednek, hiszen annak semmi értelme, mert abból csak szánalmas bohózat lesz, nem verseny.

Az egyik együtt él, a másik házasodik gyermeknevelés céljából, nem keverjük a fogalmakat, mert abból csak káosz lesz.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 16:26:10

@annamanna: "Hol látsz te hormonelváltozást pl. Freddy Mercury esetében?"

mondjuk hogy meleg? szerinted amúgy ezek az elváltozások látszanak? mondjuk hol látsz te egy veleszületett szívrendellenességet? vagy akár egy harmadik vesét? már nem csak genetikai és pszichiátria szakértő vagy, hanem röntgen szemed is van?

"Nekem speciel a Biblia fontos, nem a buzulás. "

Akkor speciel nem a buzik polgári jogaival kéne foglalkozni, hanem a Bibliával.

"Ha elfogadom és támogatom a buzulást, és természetesnek nevezem, akkor a pedofíliát is támogatom vele!!"

miért is?

Jean Sol Partre 2015.07.20. 16:30:36

@gyalog.galopp: csakhogy a féllábúnak tényleg nincs esélye a kétlábúak elleni versenyben. A melegek közül sokan viszont most is nevelnek gyereket, és ezután is tudnak, nagyjából ugyanolyan eséllyel. Ráadásul akiket ők nevelhetnének, azokat a gyerekeket most lábatlan gyíkok nevelik, akiknél a melegek sokkal jobbak a fél lábukkal.
A házasságra pedig sehogy nem lehet ráhúzni ezt a példát.
Szerintem lássuk be, szar a hasonlat.

Egyszerűen nem értem ezt a rettenetes erőlködést. Mi jó nektek abban, ha valaki másnak rossz?

annamanna 2015.07.20. 16:47:00

@Jean Sol Partre: Akinek mondjuk antiszociális személyiségzavara van, az nem lehet óvónő? Akinek nincs karja, az nem lehet zongorista?
Lehet, ha megtanul úgy viselkedni, hogy képes legyen erre a dologra.
De ha mondjuk mindenféle jöttmentek szarháziak összefirkálják a várost, arra hivatkozva, hogy amit csinálnak, az művészet, mert az a művészet, amit én művészetnek mondok, akkor nagy baj van, mert akkor a művészetnek nincsenek szabályai, korlátai, határai.
Ugye a szerelemre is azt mondják, hogy az a szabály, hogy nincs szabály.
Igazán értékes dolgot viszont csak az tud alkotni, aki képes betartani a szabályokat, és azokat kreatív módon felhasználni.
Aki csak firkál, az nem képes rá; akinek nincs keze, és mondjuk a lábával csak összevissza rugdalja a zongorát, az sem képes rá. De ha megtanul a lábával is zongorázni, akkor már fog tudni.
Ha valaki antiszociális, és véletlenül gyerekek közé szabadul, az súlyos pusztítást fog véghezvinni; de ha valamilyen módon kigyógyul és megváltozik, akkor még jót is tehet.

Ha nem tudja betartani a szabályokat, akkor el kell viselnie a korlátozást, és ennyi.
Mert egyébként pont az fog történni, mint amikor valaki angoltudás nélkül énekli az Alphaville számát: abból bizony csak bikicsunáj lesz, nem más.

"Akkor speciel nem a buzik polgári jogaival kéne foglalkozni, hanem a Bibliával."

Pici angyalbögyörőm, eddig sem a buzik polgárjogával foglalkoztam, hanem azt próbáltam neked megvilágítani, mi a férfi és a női nemiség lényege.
Aki a buzik jogaival foglalkozik, az csakis te vagy, drága.

"miért is?"

Azért nyuszika, mert az egyik a másikból következik.

"mondjuk hol látsz te egy veleszületett szívrendellenességet? vagy akár egy harmadik vesét? már nem csak genetikai és pszichiátria szakértő vagy, hanem röntgen szemed is van?"

És aki szívrendellenességgel stb születik, az tán nem tartja be a rá vonatkozó eü. korlátokat?
Az azt állítja, mit nekem az orvosi diagnózis, teszek rá, mert jogom van ugyanúgy élni, mint bárki másnak? És mondjuk maratoni futó lesz, mert csak? Nem tudja megcsinálni, ebben ugye egyetértünk. Azért nem, mert valóban genetikai problémája van!

Akinek pedig valamilyen nemiszervekkel kapcsolatos betegsége van, azt kezelik, pl. meg kell műteni azt, aki fitymaszűkülettel születik, vagy rejtettheréjű, vagy ha policisztás szindrómája van stb. És elviseli az orvos által kirendelt korlátozásokat, nem is nagyon tehet mást.

Sok kövér ember viszont nem tűri el a diétát, mert semmi nem akadályozza, hogy halálra egye magát. Nekik nem fizikai problémájuk van, sokkal inkább az elméjüket kellene átprogramozni, egy új életmódot megtanulni, és az bizony kínkeserves.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 16:54:45

@annamanna: :D

nyuszómuszó, milyen szabályt nem tartanak be a melegek? firkálják a várost, vagy mi?

"próbáltam neked megvilágítani, mi a férfi és a női nemiség lényege."

Nézd, szerintem én értem és tudom, mi a férfi és női nemiség lényege. Amit te nem értesz, hogy mi a meleg nemiség lényege. Én sem tudom persze, de nem is próbálom megmagyarázni senkinek.

"mert az egyik a másikból következik."

miért is?

gyalog.galopp 2015.07.20. 16:58:09

@Jean Sol Partre:

Ha itt valaki erőlködik az te vagy. Egy jobb láb hiányos senkinek nem tudja megtanítani , de bemutatni, vagy gyakorolni sem, hogyan kell jobb lábbal levenni a labdát.
A homokos nem tud heteroszexuális magatartás mintát átadni senkinek mivel ez az ő számára eleve utálatos.

Na, te jössz!

annamanna 2015.07.20. 17:12:27

@Jean Sol Partre: jó, akkor sokadjára. ha egy férfit megerőszakolnak, elveszti a hitet abban, hogy ő még teljes értékű férfi, és a nemi identitását újra kell erősíteni. mert a férfi nemi identitás lényege a dominancia; ha valakit alárendelt szerepbe kényszerítenek azzal, hogy megdugják, akkor összezavarodik, mert épp a nemiségének a lényegétől fosztják meg.
namost, ha ez felnőtt férfi esetében is komoly trauma, akkor egy gyerek esetében végzetes. ha egy gyerekkel fajtalankodnak, akkor akár örök életére is beleverhetik a tudatot, hogy ő buzi. és erre konkrét példát is mutattam, csak nem nézted meg a videót.
szerintem a buzulás trauma alapú programozás, a pedofília következménye.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 17:16:06

@gyalog.galopp: "A homokos nem tud heteroszexuális magatartás mintát átadni senkinek mivel ez az ő számára eleve utálatos."

1. miért lenne számára utálatos? A melegek nem utálják a heterókat.

2. milyen magatartási mintát ad a nevelőintézet?

3. nyilván akkor a melegek szülei hibáztak, és rossz magatartásmintát adtak neki, ugye? vagy akkor nem is számít ez annyit?

4. most is nevelnek melegek gyerekeket, csak nem melegházasságban. velük mi van?

Jean Sol Partre 2015.07.20. 17:18:51

@annamanna: "szerintem a buzulás trauma alapú programozás, a pedofília következménye. "

szerintem meg nem, és jelenleg a tudomány szerint sem. ráadásul az elméleted szerint homoszexuális nők nem is léteznek.

és a biszexualitást mi okozza?

Bell & Sebastian 2015.07.20. 17:23:12

@Jean Sol Partre: Ha lenne benne belátás, nem tenné. Ha nem tud megbirkózni a bajával, minek neki egy nagyobb?

Felfogásom szerint a -disz betegségek és a felvett buzerancia eredője ugyanaz: anya / gyerek defektus valahol a 0 - 3 éves kor között. (A divatbuzi -vagy tanult mintás- más tészta, valószínűleg övék az elsöprő többség a teljes halmazban.)

Ugyanez anya nélkül még cifrábbnak tetszik, mert mit szopik az a gyerek, ha rátörik a cicimizéria? Inkább ne is mondja.

annamanna 2015.07.20. 17:23:31

@Jean Sol Partre: miért ne léteznének? ők is a férfi erőszak miatt keresik a gyengédséget inkább a nőknél, tehát az ok náluk is a trauma.
a biszexualitás pedig pont hogy téged cáfol, mármint a genetikai okot; és a viselkedés, az agyi programozás szerepét támasztja alá, tehát ha okos lettél volna, ezt nem említed, de azért köszi, hogy nekem segítesz érvelni :)

Jean Sol Partre 2015.07.20. 17:26:01

@Bell & Sebastian: "Ha nem tud megbirkózni a bajával, minek neki egy nagyobb?"

de ha nincs baja?

Jean Sol Partre 2015.07.20. 17:28:26

@annamanna: :) mivel nem győzni akarok, hanem beszélgetni, nem számít, ha érveket adok neked :)

de miért támasztja szerinted alá a biszexualitás az agyi programozás szerepét?

Jean Sol Partre 2015.07.20. 17:30:16

@annamanna: az érveid alapján úgy tűnik, minden bajnak okozói nem a melegek, hanem az erőszakos pedofil férfiak.
Őket kéne akkor betiltani, nem a melegeken leverni mások bűneit, nem?

gyalog.galopp 2015.07.20. 17:36:05

@Jean Sol Partre:

1. Ne égesd már magad a hülyeséggel, itt a szexuális élményről beszélünk.

2. Tudomásom szerint nem adnak semmilyen szexuális mintát, de a heteroszexuális magatartásra próbálnak nevelni.

3. lehet, hogy hibáztak, de ez nem volt tudatos.
Egy homokos nevelőszülőknél pedig eleve kizárt a vétlen mintaadás.
Mivel a gyermek alapvetően mintát követ, akkor most találgassunk. Heteró szülők vétlensége miatt hány % gyermek lesz homokos és homokos szülők szándékos mintája ellenére hány % lesz heteró?

Amennyiben a százalékos arány azonos, akkor nyugodt szívvel eltilthatjuk a buziktól a gyerekeket.

gyalog.galopp 2015.07.20. 17:52:04

@gyalog.galopp:
A francba, nem homok szülők, hanem homokos nevelők

Bell & Sebastian 2015.07.20. 17:56:31

@Jean Sol Partre: Mármint, hogy abnormális nemi beállítottságú? Ha -fíliás, csak van baja. Homofíliás.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 18:13:15

@gyalog.galopp:
1. a szexuális élményt nem a szülőtől tanulja a gyerek, vagy ha igen, az már régen rossz. A szülőtől viselkedésmintákat lehet tanulni, tudod, "anya főz, apa tévét néz" és ilyeneket. Meg hogy a szülők szeretik egymást és a gyerekeket és közösen csinálják a dolgaikat, hogy segítenek egymásnak, hogy felelősséget vállalnak egymásért és a gyerekekért. Hogy dolgoznak. Hogy megölelik-megsimogatják egymást, a gyerekeket, esetleg csókolóznak, hogy kimutatják a szeretetüket. Mindenfélét. A szexet nem.

2. mekkora esélye van egy nevelőnek heteroszexuális magatartásra nevelni 20 egynemű gyereket? szerintem, ha ezen múlna, azoknak a szegény gyerekeknek semmiféle szexuális beállítottsága nem lenne.

3. rossz a kérdésfeltevés, mert nem a szülő példája alapján választ szexuális preferenciákat a gyerek. én csak poénnak mondtam, ne vedd komolyan.

Valahogy mindenképp azt hiszitek, hogy a homoszexualitás tanulható, azt hiszem itt van az áthághatatlan véleménykülönbség. Szerintem, még ha elfogadjuk, hogy traumák okozhatják, az sem jelenti azt, hogy pusztán azért, mert a gyerek homoszexuálist lát, attól eltanulhatja. A homoszexualitás nem egy viselkedés, hanem egy nemi preferencia.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 18:13:59

@Bell & Sebastian: de mi van, ha élvezi?

Bell & Sebastian 2015.07.20. 18:50:24

@Jean Sol Partre: Attól még bűn. Sorrendben egyszerre a harmadík, ötödik és hetedik jellemhiba-forrás. Ha még büszke is rá (első) garantáltan elkárhozik, mert a 4/7 meggyőző arány, ennyi még Mohamednek se jött össze, pedig nagy selyma volt őkelme.

Az ilyen valószínűleg Kovácsként születik újjá, hogy egész életében csupasz inakat kelljen bámulnia, szakadtáig.

gyalog.galopp 2015.07.20. 19:37:11

@Jean Sol Partre:

Nézd, te adod a legjobb ötleteket az érveléseimhez, tudom, hogy nem ez a szándékod, de nekem bejön.
Elárulom, én nem téged akarlak meggyőzni.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 19:38:13

@Bell & Sebastian: maximálisan respektálom, hogy a kereszténység szerint bűn, de ennek nem a polgári jogban kell, hogy következménye legyen.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 19:43:59

@gyalog.galopp: ahogy annamannának is mondtam, szívesen adok ötleteket bárkinek, akárha akaratlanul is, örülök, ha bejön.
Én nem is gondolom, hogy itt bárkit meg lehetne győzni bármiről, viszont sokkal érdekesebb itt beszélgetni, mint máshol. A legérdekesebb és leghasznosabb pedig pont azokkal, akikkel legnagyobb a véleménykülönbségünk. Néha még tanulok is belőle.

picur3ka 2015.07.20. 19:54:52

@Jean Sol Partre:

Egy keresztény kulturájú országban?

Egyébként, ha ők a jövő, majd a Sharia elintézi őket, eccerű ez a képlet, mint a faék. Divide et impera.

Faék értékű okosságokat sikerül írnia egész nap. Magának minden tennapelőtti beszélgetés is elmúlt:

Pl: - mi az, hogy a nevelő meg a szülő nem formálja példaként a gyermek szexuális magatartását? Noooooormális?

- Budát is vegye át még egyszer: nem félreneveli, nincs apjuk

- mi az, hogy 'élvezi'? ez mióta, erkölcsi, stb alapvetés?

- mi az, hogy nincs baja? a halottnak sincs semmi baja, nem? aki nem tud, nem akar reprodukálni, az életképtelen, öngyilkosjelölt.

- mi az, hogy nem kell bizonyítani, ami normális? csak kinyilatkoztatni, persze nem tekintély és hatalmi alapon, csak úgy: az egész írás arról szól, hogy a demokrácia intézményeinek megkerülésével vezetik be.

Bell & Sebastian 2015.07.20. 19:55:44

@Jean Sol Partre: Az attól függ, hogy mik a polgári jog forrásai? Ugyanis a szakrális (Szent) hagyományról nindenki hajlamos megfeledkezni, mintha csak az ő életével kezdődne a világ és halálával be is fejeződik. Tipikusan neoliberrált megközelítés!

Egyetlen szem vagyunk a generációk végtelen láncában, ennek minden ódiumával. Ha szakad, azzal egyszerre sikerül szembeköpni az ősöket, Istent és üdvözülést (öröl életet), mint a kibontakozás végső célját.

Sok sikert hozzá, mert minek ekkora zsúfoltság az éteri pikniken, ugyebár?

Bell & Sebastian 2015.07.20. 19:58:37

@picur3ka: Unatkozik masamód, hát etetjük.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 20:15:24

@picur3ka:
"Egy keresztény kulturájú országban?"

egy dolog a kultúra és másik dolog a polgári jog. Az előzőből jön az erkölcs, de utóbbi azért eléggé eltávolodott már tőle (sajnos), így nem tekinteném alapnak. Mivel létezik egyházi házasság is, a polgári már másra való lett. Szerintem.

"mi az, hogy a nevelő meg a szülő nem formálja példaként a gyermek szexuális magatartását? Noooooormális?"

Erre írtam példákat, igen sok minden erre vonatkozó dolgot tanul a gyerek a szüleitől, de ezek nagy része általános, nem függ attól, hogy milyen neműek a szülők. Szexelni viszont remélhetőleg egy szülő sem mutat példát.
És azt is írtam, hogy nyilván nem tökéletes nemi szerep minta egy meleg pár, de sokkal jobb, mint a nevelőintézet. Sőt, még sok hetero családnál is jobb lehet, ahol alkohol, drog, erőszak, bármi van.

"mi az, hogy 'élvezi'? ez mióta, erkölcsi, stb alapvetés?"

Dehogyis. Az onnan indult, hogy "küzd a saját bajával". Nem mindenkinek baj, van aki élvezi, ennyi. Ebből nem következik semmi.

"aki nem tud, nem akar reprodukálni, az életképtelen, öngyilkosjelölt."
Erről kérdezze meg a terméketlen nőket, az impotens férfiakat, az öregeket... Az ember elég sokféle módon tud hasznosan alkotni.

De hát mindegy is, nem magával vitatkozom én itt, annamannára írtam, vele meg csak megyünk körbe-körbe.

murcielago 2015.07.20. 20:21:44

@Jean Sol Partre:
"Valahogy mindenképp azt hiszitek, hogy a homoszexualitás tanulható, azt hiszem itt van az áthághatatlan véleménykülönbség."
- én is itt látom az alapkülönbséget.

Ha nem lenne jelentős vektor a tanulhatóság, akkor kisérletezni sem lenne érdemes a dologgal, márpedig sokan kisérleteznek vele („játék”) életkor és élethelyzet függvényében. Mondjuk a hátrafelé-járás nem , vagy nagyon kevéssé tanulható, nem is kisérletezik vele senki. (És a járás is okoz örömet, ha más fajtát is.)

Jean Sol Partre 2015.07.20. 20:22:46

@Bell & Sebastian: hát, a kereszténység hajnalán elég kevés ember élt még a földön. Ha a mennyországot ahhoz méretezték, kell is, hogy hulljon a férgese.

Én nem hiszek Istenben, de nem is tagadom, hogy létezne (fogalmam sincs), és nem tartok érvényesnek mindent amit a Biblia tanít. Igyekszem a magam mércéje szerint jó emberként élni, aztán meglátjuk, mire lesz ez elég.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 20:24:25

@Bell & Sebastian: amiért hálás is vagyok.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 20:29:45

@murcielago: kísérleteznek vele? Ezt hogy érted? A buliban csókolózó lányokra gondolsz? Az azért elég távol áll a homoszexualitástól szerintem. Férfiban meg senkit nem ismerek, aki csak úgy brahiból kipróbálta volna.
Szerintem akik a melegházasságért küzdenek, azoknál sokkal mélyebbről jön a késztetés, minthogy egy tanult dolog legyen.

Bell & Sebastian 2015.07.20. 20:47:28

@Jean Sol Partre: A kíváncsiság minden élőlényre jellemző. Az okosabbja előbb-utóbb tanulságot von a látottakból, nem véletlenül magasabbrendű művelet a deríválás / integrálás. Nem is képes arra mindenki, hogy virtuózan bánjon a logarléccel.

Pedig ha tudná, például maga, hogy összeadással / kivonással minden megoldható, könnyebben eligazodna más téren.

A matematika arra tanít, hogy egy jól megkonstruált modell jó közelítéssel mímeli a valóságot, mert a matematika sem más, mint egy leíró nyelv.

Ez a buzihisztéria azért tűllihegett, mert jó régóta gondolkodtak rajta mások is és részletesen ránk hagyták, mire jutottak.

Meg kell tanulni a nyelvet, amin leírták és megpróbálni továbbgondolni.

Minduntalan a nulláról indulni semmi értelme, hát még haszna.

A buzulás istenítélet dolga. Minden egyéb ebből származik (le).

murcielago 2015.07.20. 21:09:09

@Jean Sol Partre:
A kisérletezés nyilván azt jelenti, hogy kipróbálja, neki bejön, vagy nem, de ez tanulási folyamat is, ha nem is tanítótól. Vagyis tanulható a dolog.

A házasság egy más kérdés, az szerintem se a melegekről szól, bár ők a címzettjei , hanem a többségi társadalomról, hogy elfogadja, vagy el kell vele fogadtatni.

Én is inkább társadalom-mérnökösködésnek érzem, semmint polgári jogi egyenlőségi kérdésnek az egész folyamatot (már ahol bevezették). És az igazi kérdés az, nincs-e ez a mérnökösködés valahol nagyon elszúrva?

"Szerintem akik a melegházasságért küzdenek, azoknál sokkal mélyebbről jön a késztetés, minthogy egy tanult dolog legyen."
- attól, hogy tanult, még nagyon mély gyökereket ereszthet, de ebben tudom nem értünk egyet.

Bell & Sebastian 2015.07.20. 21:14:00

De mondanék egy utolsót.

Meg kell kérdezni azt is, miért pont most kerül (többek között) ez a csizma az asztalra?

Kígyó sziszegése, újabb harapás a tudás fájának gyümölcséből - okozza.

A felgyorsult akceleráció, a feldolgozatlan információ végtelen mennyisége.

Onnan indultunk kétezer éve, hogy egy 12 éves lány már férjhez adható és oda jutottunk, hogy 21 éves felnőtt még ne igyon alkoholt. Az okokat nem vizsgálva konszenzus alakult ki abban, hogy ezt fejlődásnek tekintjük, mert a Törvénybe integrálódott, hogy a testi és szellemi fejlettség szétválasztandó, számtalan praktikus okból!

Semmi okát nem látom annak, miért kellene erről az útról letérnünk?

Nos tehát, végromlásunk valódi oka a hamis propaganda, megfordítva: amit a hivatalos (mainstream) propaganda sugall, az hamis.

Bátran bele lehet harapni az almába, csak aztán a Risiken und Nebenwurkungen -ről nem megfeledkezni!

Pedig ez a szokás, ez a szopás.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 21:19:57

@Bell & Sebastian: "Minduntalan a nulláról indulni semmi értelme, hát még haszna. "

Az biztos. De mivel a világ változik, időnként ellenőrizni, érvényes-e még, javítgatni, alakítgatni, azt szerintem nem árt.

A matematika nagyon szigorú dolog, ráadásul gyakorlatilag az ember konstruálja. A fizika jobb példa erre, a felismert törvény nagy vonalakban igaz, aztán kiderül, hogy vannak esetek, amikre nem alkalmazható. Nem kell elvetni, de tudni kell, meddig jó, és honnan érvényes már csak az újabb.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 21:23:45

@murcielago: azt hiszem, a buliban a leszbicsók nem azért csattan el, hogy megtudják, jó dolog-e ez. Az csak brahi, vagányság, nem pedig kóstoló.
Ha pedig mégis bejön, hát kiderült volna kicsit később amúgy is.

"És az igazi kérdés az, nincs-e ez a mérnökösködés valahol nagyon elszúrva?"

Hát ezt nem tudhatjuk. Talán majd az unokáink.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 21:33:05

@Bell & Sebastian: " Törvénybe integrálódott, hogy a testi és szellemi fejlettség szétválasztandó, számtalan praktikus okból!

Semmi okát nem látom annak, miért kellene erről az útról letérnünk?"

Miért letérés ez? Mármint a melegházasság erről az útról? Nem megy vissza az időben, testileg és szellemileg kifejlett példányokról van szó.

Amúgy az út elég cikkcakkos, ha úgy vesszük. Mert míg régen valóban már házasságot kötöttek kiskorban, később nem csak az alkoholtól, de a szextől is tiltva voltak, manapság az alkohol még tilos, de a szex már megengedett megint korábban. Nem tudom, ez jó-e (a lányomnál biz nem siettetem, sőt), de úgy látom, a világ sem döntötte még el.

Bell & Sebastian 2015.07.20. 21:35:27

@murcielago: Mérnök alatt nyilván kóklert ért vagy garabonciáskodás tényállásának megvalósítását diák által. Nehogy még egy mérnök magára vegye és beleállítsa a hátába a teodolitja tripodját, ami egy tetemes súlyú és hegyekben végződő tárgy.

Bell & Sebastian 2015.07.20. 21:55:24

@Jean Sol Partre: Le van maradva, a „modern”, svéd pedagógia már kicsi felnőttként kezeli a gyereket.

Feltételezhetően azért, mert a svéd pedagógia rendhagyó módon „szereti” a gyereket.

picur3ka 2015.07.20. 21:57:48

@Jean Sol Partre:

"azt hiszem, a buliban a leszbicsók nem azért csattan el, hogy megtudják, jó dolog-e ez. Az csak brahi, vagányság, nem pedig kóstoló.
Ha pedig mégis bejön, hát kiderült volna kicsit később amúgy is."

Maga pornón él? Vagy hol lát ilyen bulikat?

Jean Sol Partre 2015.07.20. 22:16:22

@picur3ka: én csak romantikus filmeket nézek. Viszont pár éve még sokat jártam bulikba.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 22:20:04

@Bell & Sebastian: ennél fontolva haladóbb vagyok

Bell & Sebastian 2015.07.20. 22:41:47

@Jean Sol Partre: Ezek szerint mégsem szopogattuk még le a buzikat csontig, ha ezen akar megpörgetni.

Az összefűggés ott van, hogy a nyakló nélkül áramló információ (szilikon vagy szilícium, itt egyre megy) öntudatra ébresztette Ádámot és Bélát.

A csodálatos buziszaporítás az ördög és fő műve, a szabad hálózatok éretlenek és értetlenek általi használatának kétes eredménye.

Bell & Sebastian 2015.07.20. 22:48:43

@Jean Sol Partre: Szerencsére a diszkó, mint kulturális Louis Vuitton szütyő, számunkra egészen mást jelentett, mint szülőhazájában.

Ha a Studio54 -ben járt, mint főceleb, nem csodálom, ha megbokrosodott az iránytűje.

Jean Sol Partre 2015.07.20. 22:54:01

@Bell & Sebastian: ja, hogy az ok a párhuzam, nem az okozat, így értem.

murcielago 2015.07.20. 22:58:46

@Bell & Sebastian:
Ó az én mérnöki tudásom talán az ókori dodekaéderek használatánál vesztegel valahol, hiába lettem életem során tüzérek közt irányzó is, akkoriban nem volt fétiselve a találati pontosság..

amúgy inkább a Föld klíma/energia/társadalmi/gazdasági válságának kezeléséhez szükséges beavatkozások kombinációjára vonatkozó hipotézisek és számítások fejezetére gondoltam (geoenginearing?), erről szeretnék mostanában többet megtudni, de hát nagyon kevés az adatom…

Jean Sol Partre 2015.07.20. 22:58:46

@Bell & Sebastian: sajnos lemaradtam arról, hogy Blondie-tól vegyem ott meg a fröccsömet.

De Budapesten is vannak jó bulik. A diszkótól igyekszem magam távol tartani, más a zenei ízlésem, de táncolni szeretek.

Bell & Sebastian 2015.07.20. 23:16:19

@murcielago: A mérnökösködés előfeltétele, hogy vizsgálódásunk tárgya egyáltalán megmérhető legyen.

Említett ágazat a béljóslás szintjén mozog.

Ugyanez visszafelé: a mindenhová betolakodó politika a maga mindenhez értésével alaposan ledegradálta ezt a munkát, ami egyrészt meg is látszik rajta, másrészt nagyon fog fájni az ébredés, ha kiderül, zsúrpubikkal nem lehet messzire jutni. Más meg nem maradt.

De szeretném most látni a Közgépes, felfuvalkodott majmok pofáját, nagy elégtétel lenne. De nincsenek illúzióim, mert a fáról-fára lendülés az egyetlen erősségük.

murcielago 2015.07.20. 23:30:30

@Bell & Sebastian:
Louis Vuitton szütyő? Ez valami olyan, mint Árpi Gucci-ja? Pedig milyen jól állt neki, hogy a témához illő stílt se felejtsük…Hoppá, pont, hogy mádia-cápa lett Arthur J. Finkelstein-nel együtt, de Simicska ellen, vagy fordítva?

Otthonosan mozognak a diva..akarom mondani a fáról-fára lendülések világában...

annamanna 2015.07.21. 01:34:26

@Jean Sol Partre: 1: a tanulhatóság kapcsán: www.youtube.com/watch?v=7_6sBaLzjuI A filmet sajna nem láttam, de egy-két jelenete sokszor forog a neten.

2: igen, jól látod, az alapvető, és mérhetetlenül gonosz bűnt a pedofíliában látom, a gyermekek megrontása az, amire Jézus azt mondta, aki ilyet tesz, annak jobb lenne, ha malomkővel a nyakán a tenger mélyére löknék. Szóval ennek irgalmatlan lesz az ítélete, ez az egyik legsúlyosabb bűn, amit ember egyáltalán elkövethet.
Pedofilnél romlottabb ember talán nem is létezik, nem véletlen, hogy a börtönhierarchiának is az alján vannak (állítólag).
De sajnos talán az is tanulás következménye, legalábbis biztos, hogy fokozatos lecsúszás és eltompulás kell hozzá.
És arról is meg vagyok győződve, hogy ha nem is minden pedofil sátánista, de a sátánisták nagy része pedofil. Tehát ez egy okkult szertartás is lehet, valamiféle "beavatás" a romlottságba. Aki meg meri csinálni, az lejjebb léphet a ranglétrán. (Merthogy ott csak lefelé vezet az út, nem fölfelé).

3: De!!! És ez a dolog nehezebb része. Attól, hogy valakivel bármilyen módon is elbántak, annak a súlyát sajnos neki magának kell feldolgoznia, ez bármilyen igazságtalannak is tűnik. Mondok egy példát, hogy érthető legyek: van ismerősöm, akinek az anyja egész terhessége alatt cigarettázott. Emiatt nehezen tanult, és gyámoltalanabb lett, mint az öccse, mert a következő terhességnél az anya már vigyázott magára. Ráadásul gyerekkora óta magas a vérnyomása. És az van, hogy ezt bármennyire is az anyjának köszönheti, mégis neki kell leélnie az életet a testében, és neki kell a lehető legjobbat kihoznia abból, amit kapott, nem mondhatja folyton, hogy tőlem ne várjatok többet, mert anyám végigfüstölte a terhességét.
Ha ennek nyomán belegondolsz, ugyanez érvényes bárkire, aki mondjuk ipari katasztrófa, háború, természeti csapás, lövöldözés, bármi egyéb trauma vétlen áldozata lett. Nem hibás és nem felelős érte, a következmények mégis őt sújtják, gyakran nagyon durva, kegyetlen módon. Most pl egy lányt úgy megvertek Szegeden, hogy lemezt kell az arcába ültetni, és az egész életét így kell leélnie. Pedig nem tett semmi rosszat, nem volt hibás, csak egy ártatlan áldozat. Mégis megszívta, egy egész életre. Neki kell ezzel megbirkóznia, muszáj, nem tehet mást. Ezermilliárd példát lehet hozni arra az elvre, hogy vannak ártatlan áldozatok, akik egész életükön keresztül kínlódnak azzal, amit gonosz emberek a nyakukba zúdítottak; olyan terheket kell cipelniük, amiért nem felelősök; olyan bűnért kell fizetniük, amit nem ők követtek el. Egyszerűen nem lehet elkerülni, ilyen dolgok mindenkivel megtörténnek.
Van, amikor meg lehet büntetni az elkövetőt, de sokszor nem. Van, amikor az áldozat kap valamiféle kárpótlást, de sokszor nem. Akár így, akár úgy, mindenképpen meg kell tanulnia feldolgozni azt, ami történt vele, örökké nem visítozhat, nem panaszkodhat, nem mutogathat arra, aki elbánt vele, nem dagonyázhat az önsajnálatban, nem maradhat meg az áldozati létben. Egy darabig mindenképpen ott lesz, muszáj átélnie azt, hogy áldozat lett és kell is, hogy sajnálja magát, de muszáj felállni és továbbmenni, mert ha benne marad az áldozat szerepében, akkor agresszívvá, támadóvá, bosszúállóvá válik, miközben a saját életében sehová sem halad előre, és végteleníti a problémáit.

A nagybetűs "Áldozat" nem akar meggyógyulni, nem akar előrelépni, neki az jó, ha önmagára örökké áldozatként tekinthet; önnön sértettsége minden alól felmenti, és tisztára mossa a lelkiismeretét. Egy áldozat ugyanis ÁRTATLAN, nem tehet arról, ami történt vele; tehát nem is követhet el bűnt, egy áldozat nem lehet bűnös. Mert valaki vagy áldozat, vagy bűnös. Tehát aki áldozattá vált, az elnyerte az örökkévaló lelki tisztaság állapotát. Ez persze nevetséges logika, de ismét írok egy konkrét példát: egy ismerősöm mesélte, hogy amikor öt éves volt, egy nyári napon felvett a földről egy barackot, ami a nagybátya barackfájáról hullott le, hogy megegye; és a nagybácsi ráüvöltött, hogy azonnal teszed vissza!! Ez az öt éves gyereket annyira sokkolta, hogy soha életében nem felejtette el a bántást, és sokszor ábrándozott arról, hogy megbosszulja: vásárol egy kamionnyi barackot és a bácsikája háza elé önti. Csakhogy, mire ezt megtehette volna, a bácsi már meghalt.
Namost, ugyanez az ismerősöm sok fájdalmat okozott a saját gyerekének (akivel nem törődött). Ez nyomasztotta is rágta a lelkiismeretét, mégsem tett semmit, nem kereste fel a fiát. Sokkal kellemesebb volt azokon az emlékeken rágódni, amikor őt bántották meg. Mert ha ő az áldozat, akkor ő jó, és ez kellemes érzés. De ha ő bánt meg mást, és neki vannak áldozatai (mint a fia, akit le se szart), az rossz érzés, azzal nem szívesen néz szembe, azt elhessegeti.
Tehát az áldozati tudat egy meglehetősen kényelmes, kellemes érzés, nehéz feladni és bűntudatra cserélni. Mindenki szívesen érzi magát áldozatnak, naná hogy a buzik is.
Akik kapcsán fontos, hogy tulajdonképpen kit hibáztatnak és miért.

annamanna 2015.07.21. 02:46:31

@Jean Sol Partre: Mert ugyebár arról szó sem esik, hogy a homokosok valaha is szexuális visszaélés áldozatai lettek, erről még a tudomány sem tud! És persze ők sem.

Szerintem a pedofíliát eltitkolni elég nagy üzlet, mert sokszor túl magasra nyúlnak a szálak (a római császároknak is kedvelt szórakozása volt a kisfiúk megrontása, az angol királyi család is pedofilbotrányba keveredett, vagy például ez az eset is elég érdekes: www.jovonk.info/2009/10/26/drasius-kedys-pedofilgyilkos-antiszemita - a bíróság az apát büntette meg súlyosan, amikor feljelentette a lányát vegzáló pedofilokat). A pedofília nagy üzlet lehet, annál már csak az szórakoztatóbb, hogy az egészet a papok nyakába varrják. De ez most mellékszál.
A lényeg, hogy tudományosan semmiféle összefüggést nem lehet kimutatni a pedofília és a homoszexualitás között, gyakorlatilag egyáltalán nem lehet tudni, hogy a pedofília milyen maradandó sérüléseket okoz, ahogyan az is rejtélyes, hogy a homoszexualitás miként alakul ki. Az egyik eltűnik a semmiben, a másik pedig felbukkan a semmiből; az egyiket kisfiúkon gyakorolják, a másikat felnőtt férfiak gyakorolják egymáson, de az egésznek semmi köze egymáshoz. A homokosok legalábbis hallgatnak, mint a sír, persze közben sírnak is, és mindenkit vádolnak, az egész világot, bárkit, aki nem homokos, mert őket mindenki gyűlöli és megveti.
Én elhiszem, hogy óriási sértettség munkál bennük, düh, gyűlölet, fájdalom, zavar és kétségbeesés.
Ha egy gyereket megbántanak, az nem tudja feldolgozni azt, ami történt vele. Egyszer elkaptam egy olyan fiú pillantását, akinek az apja megölte az anyjukat. A szemében rengeteg kétségbeesés és düh volt, számára az egész világ összeomlott. Ha egy gyereket megbasz egy felnőtt férfi, annak is összeomlik a világa. De másként; hiszen annak, ami történt, ő is a részese volt, és valószínűleg nagyon könnyű rávenni arra, hogy úgy gondoljon az esetre (esetleg sorozatos esetre), mint amit ő maga provokált ki, amit ő maga akart (a szexuális bűntényeknél igen erős az áldozathibáztatás).
Ha pedig így látja azt, ami történt vele, akkor nem a megrontóját fogja hibáztatni, hanem azokat, akik kimaradnak a világából, és akik épp ezért szembenállnak vele.
Ugyan csak egy film a Dolores Clairbone, de annyira erős, hogy hivatkozok rá (lehet, hogy rosszul teszem). A film szerint egy idős nőt meglátogat a felnőtt lánya, aki nagyon régóta nem járt nála, el sem bírja viselni, annyira utálja, őt okolja az apja haláláért. A film során kiderül, hogy az apa rendszeresen fajtalankodott a kislánnyal, és az anya, amikor ezt megtudta, el akart menekülni az apától. A többi nem fontos, a lényeg most, hogy a lány a vétlen anyát gyűlöli, és nem az apát, aki megrontotta. Ezt nevezhetjük Stockholm-szindrómának is, elég közismert jelenség.
Tehát a lány az anyát gyűlölte meg, aki kimaradt az apa és az ő közös kis világából, és aki érezhetően szembenállt az apával. Ha ez valamilyen módon hiteles ábrázolás, akkor érthető, hogy általában miért nem jelentik fel a pedofilok áldozatai egykori zaklatójukat (sőt egyes esetekben még védelmezik is, mint Polanskynál, ahol az egykori lány kijelentette, hogy neki az egész nem is volt ellenére. Erről meg lehet győzni egy gyereket).
Valakit viszont vádolni kell, hiszen bűn történt; és ha nem a bűnöst hibáztatom, akkor azt lehet hibáztatni, aki engem hibásnak tart.
Ha például fogyatékos vagyok, és valaki ugyanazt a teljesítményt várja tőlem, mint amit egy egészséges nyújt, akkor teljes szívemből és erőmből gyűlölni fogom azt, aki ilyet vár el tőlem, és nem érti meg, hogy nem vagyok rá képes. És persze hogy azt fogom mondani, hogy tessék engem elfogadni így, nyomorékon is, mert az én világom igenis normális, mert én nem ismerek más világot.
Tehát ez egy nagyon bonyolult probléma (még úgy is, ahogyan én látom); ráadásul a szexuális ösztön az egyik legerősebb, nem lehet szögre akasztani, mint ahogyan az evést sem. Valóban a legegyszerűbb elfogadni, hogy ők ilyenek, és rájuk hagyni, hogy ezen nem lehet változtatni, és slussz.
De csak akkor lehetne elfogadni, ha ez valóban jó dolog lenne; a bibi az, hogy ez magának a homokosnak is rossz, hiszen az egész életét, énképét egy nagyon furcsa tévútra viszi, ami tele van megalázással, szégyennel, veszéllyel, fájdalommal, bűntudattal. Sajnos ezen nem lehet segíteni azzal, hogy "elfogadom", mert nem én okoztam a fájdalmát, és az én elfogadásom nem old meg semmit.
Talán meg lehet változni belőle, de pontosan ugyanolyan eszméletlen fájdalmak árán, vagyis szinte reménytelenül, mintha valaki egy személyiségzavarból próbálna kigyógyulni. Hát az se nagyon megy sajnos, ezt be kell ismerni. De ha nem is megy, akkor is muszáj lenne törekedni rá, muszáj lenne erőltetni, mert a kiinduló állapot bármi, csak nem jó. A homokosnak is törekednie kellene rá, hogy igazán férfinak érezhesse magát, hogy meggyógyuljon az önképe, és ne merüljön bele a tehetetlenségbe.
Legalábbis ezt gondolom.

annamanna 2015.07.21. 03:55:55

@Jean Sol Partre: "a szexuális élményt nem a szülőtől tanulja a gyerek, vagy ha igen, az már régen rossz."

A nemiség nem pusztán az aktus; a nemiség az egész élet. Minden nemiség, amit valaki tesz, mert mindent valaki vagy férfiként, vagy nőként tesz. Minden pillanatban tanulja a gyerek azt, hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni.
Nézd meg ezt a csöppséget: le sem lehet tagadni, hogy élete minden pillanatában nő akar lenni: www.hir24.hu/elet-stilus/2015/07/20/hozzament-kedvenc-apolojahoz-a-rakbeteg-negyeves/

A homokosok által nevelt gyerekekkel az a baj, hogy sem férfi, sem női minta nincs előttük, mert a homokos se nem férfi, se nem nő. Például ezeken a képeken: pozitivnap.hu/napi-pozitiv/anya-vs-apa-a-legviccesebb-kulonbsegek-kepekben elkapott pillanatok vannak, és a gyerek ezekben a pillanatokban is tanul. Nem azt tanulja, hogy apu bunkó, aki nem törődik velem, hanem azt, hogy apu a vezér, és nem én. Anyutól ezt nem lehet megtanulni. Tehát a férfi kialakít egy struktúrát, ahol megvan a gyerek helye is (nem a csúcson, mert a csúcson az apa van).
Egy olyan szituációban, ahol a szülő az égvilágon már minden struktúrát szétrombolt, amit csak szét lehet rombolni, és már semmilyen hierarchia nincs, és az életnek nincs semmilyen szerkezete, már olyan szinten sem, hogy nincs férfi és nincs nő, a gyerek totál megzakkan.

"Erre jó példa egy gyermekorvos-csoport az amerikai Legfelsőbb Bírósághoz áprilisban benyújtott tanulmánya, melynek következtetései alapján a meleg házaspároknál elhelyezett gyermekek esetenként komoly problémákkal küzdenek. Természetesen különféle tanulmányokra való hivatkozással pro és kontra gyakran találkozni, azonban ez mindenképpen arra mutat rá, hogy a témában rendkívül fontos lenne további érdemi és független tudományos vizsgálatokat folytatni és azokat a széles nyilvánossággal ismertetni." hvg.hu/velemeny/20150720_Kulonvelemeny_a_meleghazassag_jogi_es_tar

Írok még egy példát arra, hogy szerintem miért hiba a melegeket ilyennek elfogadni, amilyenek. Ez is egy ismerősöm példája, aki 17 éves kora óta le van százalékolva idegi problémákkal. Én nem értem pontosan, mi baja lehet, mert egyáltalán nem tűnik különösebben betegnek, legföljebb érzékenynek vagy ilyesmi. Egyszer elhívtam egy társaságba (amin egy nazarénus bibliakört kell érteni), és előtte a lelkére kötöttem, hogy ne említse meg a bemutatkozáskor, hogy leszázalékolt beteg, ne ezt tudják meg először róla, ne könyveljék el idiótának. Az első mondata természetesen az volt, hogy ő leszázalékolt rokkant. Szóval tőle semmiféle teljesítményt ne várjanak, fogadják el úgy, hogy ő nyomorék (pedig nem az). Nézzenek rá sajnálattal. Neki ez a nyereség az életben. Mert 17 éves kora óta ebből él, gyakorlatilag főállású idegroncs. Ezért fizeti az állam, ez az ő identitásának az alapja. Épp ezért esze ágában sincs ebből kijönni, bármiféle erőfeszítést is tenni azért, hogy rendbe jöjjön az élete. A külvilágtól vár el minden segítséget, mert nézzetek rám, milyen szánalmas vagyok!!!
Gyógyulni, lelkileg erősödni fájdalmas dolog, komolyan küzdeni kell érte. Ha azért fizetnek, hogy beteg legyek, ha azért fogadnak el, mert tehetetlen vagyok, akkor minek is változzak meg? Egyszer elépakoltam kábé egy tucat könyvet, hogy olvassa el, ezek nekem iszonyú sokat segítettek, neki is jól jönnének. Szinte sértődött arcot vágott, belelapozott a könyvekbe, és közölte, őt ez nem érdekli, mert ő csak Bibliát olvas. Hát ha nem, akkor nem. De bezzeg a forintosítható segítség jól jött volna, és azon is megsértődött, hogy tőlem nem kapott.
Nyilván egy borzasztó fájdalmat, bizonytalanságot kellene vállalnia akkor, ha fel akarna állni arról a padlóról, ahová a gyerekkori élményei küldték. Egyszerűbb ott maradni, és egy életen keresztül sajnálatraméltó, szánalmas betegként tengődni, akinek nem jött össze az élet. Ennél sokkal nehezebb volna megkínlódni a gyógyulásért, és bevállalni a pofonokat.
Szerintem a melegek problémája ehhez nagyon hasonló. Mivel a problémájukért elismerést és jutalmat kapnak a külvilágtól (valamilyen módon kivételezettnek, megtisztult áldozatnak, hősnek érezhetik magukat), ezért nincs elég motivációjuk arra, hogy megküzdjenek a gyógyulásért. Elmondhatatlanul fájdalmas olyan versenypályán futni, ahol tudom, hogy csak messziről látom a többiek hátát, és reményem sincs utolérni őket. Megértem azokat, akiknek nincs kedvük futni, és inkább elterülnek. De ettől nem lesznek boldogok, soha.
Kevés az olyan diktatorikus lelki edző, mint Csernus, pedig az ilyen emberekből sokkal több kéne. Nem fogad el kifogásokat, és kíméletlenül arra int mindenkit, hogy vállalja be a sorsát. Épp ez az erős férfilét lényege, a vállalás.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
www.youtube.com/watch?v=RmZiOJWVISk

A 19. sz-ban Petőfi még így látta: magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/haferfi.htm

annamanna 2015.07.21. 05:02:12

@Jean Sol Partre: Az is eszembe jutott, hogy a nők azok, akik mindenben megértőek, segítőkészek, tehát szerintem a melegmozgalmak elsősorban a nők szimpátiáját, gyengéd együttérzését igyekeznek felkelteni. A férfiak ridegebbek, elutasítóbbak, már csak azért is, mert a homokosok az ő férfi identitásukra jelentenek nagyobb veszélyt, nem a nőkére.
Persze ebből nem az következik, hogy a nők elfogadják a melegeket, a férfiak pedig elutasítják őket, de mivel a melegek magukat áldozatnak definiálják, akik együttérzést várnak el, ezt könnyebben megkapják a nőktől (és a női értékrendnek alávetett társadalomtól). Egy férfiasabb, maszkulinabb világban nem kapnak megértést (ld Oroszország).
A nők már csak azért is megértik a melegmozgalmakat, mert az ő kommunikációjuknak is jelentős részét teszi ki a panaszkodás.
Tipikus női csacsogás: vimeo.com/36150967 - egy végtelenített panaszáradat. Egy ismerősöm kerek-perec megmondta, hogy a felesége legjobb barátnőjét képtelen elviselni, mert az folyton siránkozik.
Ebben a jelenetsorban: www.youtube.com/watch?v=tqF9T1-1vrY jól megfigyelhető a női és férfi kommunikáció közti különbség.
Al, mint férfi, dominanciára törekszik, ezért igyekszik másokat megszégyeníteni, hogy föléjük kerekedhessen, és átélhesse velük szemben a fölényét.
A nők azonban más stílushoz vannak szokva - együttérzéshez, megértéshez, vigaszhoz, és ezt várnák el a férfitól is. Mivel nem sikerül kicsalniuk belőle semmilyen empátiát, bedühödnek, és harciassá válnak. Egy ponton megjelenik Peggy, aki tipikus nőként rázendít a maga panaszáradatára. A nők harciasságát az töri meg, hogy Al maga is panaszkodni kezd - ez a nőkből azonnal együttérzést vált ki, úgy érzik, Al egy közülük, de ez csak arra jó, hogy Al egy utolsó megszégyenítő ütést vihessen be nekik, ezzel megszerezve a végső győzelmet.

A női kommunikáció evolúciós oka nyilvánvalóan az, hogy a nőnek a tőle gyengébb, kiszolgáltatottabb lényekről kell gondoskodnia, a nő együttérzését ki kell, hogy váltsa a "fiókák csipogása", tehát általában erős az empatikus készsége. Mivel a nők tudják, hogy a gyöngeséggel szimpátiát lehet kelteni, ezért maguk iránt is sokszor úgy próbálnak szimpátiát ébreszteni, hogy a gyöngeségeikről beszélnek. Ezzel egymás között elég jól megértik egymást; a baj ott van, hogy a férfi meglehetősen süket és közönyös erre a nyelvre, ami a nőt feldühíti.
Ezért, ha valaki jót akar magának, férfiak felé nem ezt a nőies nyelvet használja, és nem sajnáltatja magát (bár rengeteg párocskát szoktam látni, ahol a lány sírós arcot vág, összehúzza magát, és a fiú vigasztalja. Ez egy darabig biztosan poén, aztán egyre kevésbé frankó, hogy a csaj folyton hisztizik valamiért).

A férfias kommunikációban a férfinak folyton erősnek, lendületesnek, magabiztosnak kell látszódnia, a helyzet urának; mert ha gyönge, akkor a tőle erősebbek szétszedik. A férfiaknak tehát nagy nehézséget okoz, hogy a fájdalmaikról beszéljenek.
Azonban a férfiaknak is szükségük van arra, hogy valaki felé sebezhetőek legyenek. Isten tervében az a személy, aki felé egy férfi kitárulkozhat, akivel szemben gyönge lehet, akitől segítséget várhat, akivel nem kell harcolnia, nem más, mint a párja, a nő, akit az Úristen a férfi segítő társául rendelt.
De a nők valahol elvetették a sulykot, és beleragadtak a megmentendő királylány szerepébe, akinek folyton segíteni kell. A férfiak szinte 100%-a képtelen igazán őszinte lenni a nővel. Müller Péter, akinek legalább egymillió női rajongója van, még ő is azt mondja, hogy a legjobb barátja az anyja (volt).
Tehát jelenleg a férfiak szinte 100%-a a női segítőtársául nem a párját nevezi meg, hanem az anyját. Az anya az, aki felé veszély nélkül ki lehet tárulkozni, akivel szemben nyugodtan lehet gyöngének és elesettnek mutatkozni, ő az, aki biztosan megért és segít.
Nagy baj, hogy a nők nem vállalják fel a férfi segítőtársának a szerepét, nem tudnak bizalmasabb kapcsolatot kialakítani a férfival, mint az anyák a fiaikkal. Ennek a következménye, hogy a párkapcsolatok képtelenek stabilak maradni, az egyedül stabil kapcsolat az anya-gyermek reláció marad, az egyszülős családmodell, az eltűnt apa és a gyerekeit egyedül nevelő anya; ami pedig magával hozza azt, hogy az anyjukkal felnövő fiúk nem tudják elsajátítani a férfi szerepmodellt, hiszen az életük szinte minden percében nők veszik őket körül az iskolában, a boltban, az orvosnál; csupa női tekintélyszemély, akinek alárendelődnek, de hiányoznak a férfiak, akik strukturálnák a női világot, és a fiúk nem tanulnak meg struktúrát kiépíteni, a világuk szétesik, és felbomlanak a nemi szerepek. Ez pedig az egyik oka annak, hogy a világ nyitottá válik a homoszexualitás felé, ami kedvező alternatívának tűnik az elidegenedett, félelmet keltő, elüzletiesedett heteroszexuális viszonyokhoz képest. Több intimitást ígér (bár biztosan nem váltja be az ígéretét). A jó megoldás a küzdelem lenne az "elveszett Paradicsomért".
www.youtube.com/watch?v=DgPUPdytGFw#t=0050s

annamanna 2015.07.21. 05:12:05

(Még annyit a föntebbi videóhoz, hogy ugye ebben is fel van sorolva egy rakás probléma, amit egy férfi nagyon is durván érzékel, tehát mindenki tudja, hogy "az élet valahogy nem úgy megy, ahogy azt 15 évesen gondoltad"; a feleség tökidegen, ő mondja meg, hogy a férj mit akar, dúl a konyhai fasizmus stb stb, és úgy általában is az egész világ elidegenítő. Erre a problémára több válasz is adható, mármint többféle intim, biztonságosnak ígérkező viszony is kialakítható. Ha a nőkkel nem megy, akkor meg lehet próbálkozni a férfiakkal. Pajor a dalban arról énekel, hogy ezt az intimitást Jézussal is át lehet élni. Valóban át lehet élni, ez a személyes tapasztalatom is, persze ez nem Óz varázslata, szóval nem könnyű út; de a valódi megoldáshoz szerintem csak ezen keresztül lehet elindulni és közelebb jutni. Én személyesen igencsak sajnálom, hogy ez nem mindenki számára olyan egyértelmű, mint Pajor Tamás számára).

Jean Sol Partre 2015.07.21. 08:49:58

@Bell & Sebastian: irigykedem

murcielago 2015.07.21. 09:15:28

@Jean Sol Partre:
„Férfiban meg senkit nem ismerek, aki csak úgy brahiból kipróbálta volna.”

– szerintem a pszeudo-homoszexualitás létezését nem ismered el, amiben mindig van tanulási elem és ez egy elég tág gyűjtőkategória, amibe beletartozik a „brahiból”-tól a polgárpukkasztáson át a nőkkel szembeni kudarcokig számos oki jelenség.(Ilyen a „divatbuzi”, vagy a „prisonszex” is, de a kiváncsiságot és a kisérletezést érveitek hatására kiveszem belőle....)

Ezek pszichológiai értelemben rögzülhetnek. Ők szerintem nem akarnak házasodni, viszont nagymértékben függenek a társadalmi-vallási megítéléstől. (Ennél nagyobb társadalom-függés csak a látens homoszexualitásnál van.)

Jean Sol Partre 2015.07.21. 14:21:58

@annamanna: a pedofilok kapcsán teljes mértékben egyetértünk.
A többi azt hiszem, teljesen reménytelen, te azt gondolod, a melegség szerzett és levethető dolog, én meg ezt nem hiszem, de erről nem tudjuk meggyőzni egymást. Én annyit tudok, hogy minden eddigi próbálkozás kudarcot vallott, akik sikereket publikáltak azok mind lebuktak, hogy csaltak. De ez persze nem elég bizonyíték, nekem meg az nem, amiket te sorolsz.
Innen viszont kár az ezekből következő dolgokról vitatkozni, hisz maga az alapállás más.

Jean Sol Partre 2015.07.21. 14:33:47

@annamanna: a nemi szerepek nevelésében nincs nagy véleménykülönbség, egy ideális hetero pár a legjobb példa a gyereknek.
Viszont azt hiszem, ideális hetero pár kevés van, sok nem ideális (tutyimutyi, nő hordja a nadrágot, bármi...) hetero pár van, sajnos sok borzalmas (részeges, agresszív, drogos, felelőtlen, aki nem szereti a gyerekét, stb.) hetero pár is van, és aztán persze az egyedülállók. Ezek után pedig a nevelőintézet, ami alapvetően semmilyen családi szerepet nem tanít.

Ehhez képest kell nézni, hogy a legutolsó kategóriákhoz képest mennyivel lehet jobb egy meleg pár, ráadásul nagy valószínűséggel olyan, aki szereti a gyereket, hisz ezért küzd, hogy lehessen neki.

picur3ka 2015.07.21. 14:37:45

@Jean Sol Partre:

Ne erőlködj, ne fantáziálj, olvasd el a feljebb linkelt cikket legalább, megnézték ezt már kísérletben is.

Jean Sol Partre 2015.07.21. 14:39:12

@annamanna: csak annyit még, hogy azok a melegek, akiket én ismerek, soha nem panaszkodnak. Ők elégedettek az életükkel, illetve ha valamivel mégsem (például a jogaik), akkor küzdenek érte. De nem picsognak, nem sajnáltatják magukat.
Tudod, amikor a nők a választójugukért harcoltak, akkor is sokan mondták, hogy nyafogás. Így utólag már nem mondják. A melegek ugyanígy a jogaikat akarják, nem érdemes elintézni egy kézlegyintéssel.

Jean Sol Partre 2015.07.21. 14:46:14

@murcielago: szívesen elismerem én ezt, de nem tudok róla semmit.

annamanna 2015.07.21. 15:44:01

@Jean Sol Partre: "te azt gondolod, a melegség szerzett és levethető dolog, én meg ezt nem hiszem"
Olvasd el ezt a cikket a személyiségzavarokról, ahhoz tudom hasonlítani: www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/10763/szemelyisegzavarok-tipusai

"azok a melegek, akiket én ismerek, soha nem panaszkodnak"
Azt hiszem, nem elég jól írtam le. Tehát ezt újra.
Nézd meg Lang Györgyit - rendkívül boldog és kiegyensúlyozott és érett személyiség 130 kilósan, tolószékhez kötve, egyedül. Nincs semmi baja, sőt kitűnően érzi magát.
Az összes keresztény is fantasztikusan érzi magát, és mióta megtért, majd elrepül a boldogságtól. Ezzel én rendkívül sokat kínlódtam megtérésem után, mert nem értettem, hogy ha mindenki ennyire boldog, akkor én miért nem? Mi a baj velem, hogy nekem mindenféle bajom van, másokon meg majd szétreped a 32 fogas vigyor? Elég lassan jöttem rá, hogy nem mind arany, ami fénylik, és mások is küszködnek.
Persze hogy nem panaszkodnak, már írtam - nem fogják az orrodra kötni a problémáikat, senki sem fogja az orrodra kötni a problémáját, akinek az a célja, hogy normálisnak fogadd el.
Csak annyit fog elmondani, amit bele akar építeni a magáról sugárzott képbe. A homokosok bele akarják építeni a magukról alkotott imázsba azt, hogy ők homik, és lám, ezzel együtt mennyire boldogok és kiegyensúlyozottak. A keresztények is pont ugyanezt akarják, ha belegondolsz, vagy nézd meg Aleska Diamondot, folyton fülig ér a szája, mennyire fasza és menő dolog pornózni. Nem fogsz mögé látni soha. Az angol királyi család állandóan vigyorog, a politikusok is mosolyognak a képeken, az amerikaiaknál nemzeti jelszó a csíííz, mindenki boldog és erős és integer. Nick Vujicic? Ó, hát ő aztán abszolút boldog! Liptay Klaudia az összes faszijával iszonyú boldog és nem is sorolom.
Ez egy önvédelmi mechanizmus. Az ember csak arról panaszkodik, amiből hasznot remél. A nők sokkal gyakrabban remélnek hasznot a panaszkodásból, mint a férfiak, mert számukra a védtelenség és gyöngeség sokszor előny. De nem mindig! És ha nem előny, akkor nem fognak panaszkodni.
A homokosok is CSAK arról panaszkodnak, amiből előnyt remélnek - ez pedig a külvilág megvetése, a társadalom elutasítása miatti panaszkodás. De a saját nyomorukat elrejtik, és kész. Az nem tartozik másra.
Az már a te dolgod, hogy mennyire tartod hitelesnek vagy reálisnak a másik ember által sugárzott imázst. Ha akarod elfogadod, ha akarod, nem fogadod el.
Pl. Rubint Rékára nézhetsz úgy, mint egy rendkívül sikeres, csinos nőre, és nézhetsz úgy is, mint egy elférfiasodott állatra, egy barnára sütött lóra. Ő mindenképpen vigyorogni fog, és a te dolgod, hogy a mosolya mögött mit látsz.
Az, hogy a világból mit látsz, mit veszel észre, mit minek értékelsz, ne pusztán a világtól függ, hanem tőled is.
Vajon jobb lenne, ha mindenki folyton a másikra zúdítaná a bajait? Akkor hitelesebb képet kapnál róla és reálisabban tudnál dönteni? Szerintem nem, mert a megtévesztés vagy megtévesztettség nem pusztán attól függ, mit mondanak nekünk, hanem attól is, hogy amit mondanak, abból mit hallunk meg.
Én például nem hiszem el, hogy a melegek boldogok, mert nekem fontosabb az, hogy a Biblia ezt nem fogadja el. Tehát igenis szemellenzős vagyok és előítéletes, és bármit is tudok meg róluk, azt ezen az előszűrőn keresztül nézem, és ehhez igazítom.
Neked ugyanígy van egy előszűrőd, amin keresztül nézed a homokosokat. Csak nem tudsz róla, vagy nem tudatosul benned, mi ez a szűrő.
De soha, egyikünk sem képes meglátni a teljes igazságot.
Lehetünk nyitottak valami iránt, érzékenyek, de még az is valamiféle előszűrőtől függ, hogy mi iránt nyílunk meg. Tehát amikor én azt gondolom magamról, hogy a lehető leginkább elfogulatlan vagyok, akkor sem tudhatom, milyen elfogultság vezérel.
Ezt nehéz belátni, és általában nem is kell belátni, mert egyszerűen gyarlók vagyunk és korlátoltak, és egyikünk sem tudhat mindent. Lehet, hogy neked van igazad és én tévedek. Ha így van, akkor remélem, egyszer belátom; amikor majd elérkezik annak az ideje, hogy képes leszek belátni, és képes leszek elég érzékenynek lenni mások szempontjaira, igazságaira.

Addig is, ezt a dalt ide is belinkelem, mert úgy látszik, ma mindenhez illik:

Az igazságok összebújva félnek,
Hajolva a bizonytalan szélnek,
Az igazságok összebújva félnek.
Hogyan mondjam el, mi az ami fáj,
mit adott nekem ez a világ?
Hogyan mondjam el a magam igazát?
Elmondani nem lehet,
másnak lenni nem merek.
Elmondani nem lehet,
másnak lenni nem merek.
Senki sem tudja mit akar,
Teljes a káosz az agyakban,
Szomorúság a szavakban,
Senki sem bízik a másikban.
(...)
www.youtube.com/watch?v=4WIf2f9W7HA

Ettől függetlenül persze én nagyon is hiszek az örökkévaló, egyetemes, mindenkire érvényes igazságokban. Nem is élhetnék másképp. De egyszerűen muszáj megengedni másoknak, hogy mást tartsanak igaznak, mint én, és mindig be kell kalkulálni a tévedés lehetőségét. Szóval lehet, hogy te látod jól és én rosszul. Lehet, hogy boldogok.

annamanna 2015.07.21. 16:11:51

@Jean Sol Partre: ehhez még gyorsan ennyit: a Bibliában van egy jelenet, aminek a főszereplője számomra meglehetősen furcsán viselkedett. Valahogy nem volt elég kerek a sztori. Aztán egyszer az jutott eszembe, hogy a fickó tökrészeg lehetett az adott szituációban; és ettől minden világossá és érthetővé vált. De ezt a szöveg még csak véletlenül sem említi. Egy másik szereplőt is furcsálltam, aztán egyszer eszembe jutott, hogy talán kicsit értelmi fogyatékos lehetett - és ettől rögtön érthetővé vált, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. De a szövegben ez még csak véletlenül sincs megemlítve. És így tovább. Valószínűleg a Biblia nagyon sok részletet elhallgat, főleg olyanokat, amik az adott szereplőre nézve degradálóak lehetnek. Nem kell róla tudni. Anélkül is elég érthetőek a sztorik. Igaz, hogy így néha elfog a kisebbségi érzés, mert nem minden nyomor van megemlítve a Bibliában, szóval nem épp Tarr Béla stílusában van előadva, nem egy szocreál. De ettől még érthető. Nem kell minden nyomorról tudni, nem kell mindent kilesni a másik életében. Ha akarja, elmondja, ha nem akarja, megtartja magának és kész.

Jean Sol Partre 2015.07.21. 16:26:04

@annamanna: "Neked ugyanígy van egy előszűrőd"

ez így igaz, mindenkinek van.

"De soha, egyikünk sem képes meglátni a teljes igazságot."

nem is hiszek az egyetlen igazságban.

annamanna 2015.07.21. 16:58:38

@Jean Sol Partre: Ego sum via, veritas et vita.
Jn 14,6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Nem kell elfogadni, nyugodtan lehet másik utat is választani, ha az jobban tetszik. Az biztosan jobb helyre visz.
Ja, és ez a klasszikus lemaradt: www.youtube.com/watch?v=d7QPS8kVDGc

Jean Sol Partre 2015.07.21. 18:22:57

@annamanna: " Az biztosan jobb helyre visz. "

nem az a kérdés, hová visz, mert azt nem tudhatjuk úgysem. el _tudod_e_ fogadni, az a kérdés. nekem ez nem járható, marad a másik, bárhová is visz.

annamanna 2015.07.22. 03:47:03

@Jean Sol Partre: pontosan az a lényeg, hogy hová visz.
Jézus szerint ez keskeny út, tehát valóban kicsit nehéz járni rajta. A másik út széles, könnyebb rajta járni, de hová visz? A lényeg a cél. Az ember teleologikus lény, azaz célorientált. Mindig arrafelé megy, amerre a célja húzza. Mindegy, mennyire nehéz vagy könnyű az út, de az embert mindig a célja vezérli. Ha egy idő után úgy látja, hogy az út, amin jár, nem vezet közelebb a céljához, akkor változtatni fog az útján.
De sokszor előfordul, hogy valaki beszél egy célról, láthatóan mégis másik irányba tart, tartósan másfelé megy, mint amiről beszél. Ilyenkor felmerül, hogy nem a valós célját nevezte meg célként. Lehet, hogy tudat alatt egy egészen más célt tűzött ki magának, mint amiről tudatosan meg van győződve, hogy afelé halad.

Egyszer beszélgettem egy sráccal, aki folyamatosan panaszkodott amiatt, hogy ő nem kell a lányoknak. Állandóan ezen nyűglődött, látszólag ennek a megoldásán fáradozott. De az volt az érdekes, hogy minden felmerülő ötletre talált valami kifogást. Szerintem ő a tipikus eset arra, amikor az ember meg van győződve valamiről, lát maga előtt egy kihívást, és úgy érzi, ez az a cél, amit el kell érnie. Azt a problémát látja meg, amit tudatosan képes belátni. És nekiáll, teper, de egy tapodtat se kerül közelebb hozzá. Folyton erre koncentrál, látszólag teljes erőbedobással küzd, hogy elérje az álmát. Például egy nő folyamatosan fogyókúrázik, ez állandó beszédtémája, mégsem fogy egy dekát sem. Vagy a srác, aki látszólag csajozni szeretne, minden ötletet visszautasít.

Ilyenkor szerintem az a helyzet, hogy a valódi problémáját nem ismeri fel, mert az öntudatlan, de sokkal erősebben motiválja, mint az, amit tudatosan felmér. Tehát az ember egy öntudatlan cél felé halad, ami szembemegy a tudatos célkitűzésével. És fogalma sem lesz arról, mi történik vele és miért nem éri el azt, amit szeretne. Mert az öntudatlan cél sokkal erősebben vonzza, mint a tudatos elhatározás.

A fentebbi srác egyetemet végzett, hazaköltözött a szüleihez egy pici faluba, ahol közmunkás lett. Az öntudatlan célja, amit megvalósított, az volt, hogy otthon maradhasson a biztonságos fészekben. És amíg ezen valamiképp túl nem lendül, egészen biztosan ellen fog állni minden olyan valós helyzetnek, ahol szerezhetne egy lányt; mert a valakivel való együttéléshez nyilván el kellene költöznie otthonról.
A soha le nem fogyó nő is öntudatlanul olyan célhoz vonzódik, ami ellentétben áll a tudatos céljával, a vékony alakkal. Vallásos embereknél is jól megfigyelhető ez a kettősség - miközben arról beszélnek, hogy mennyire szeretnének közelebb kerülni Istenhez, teletömik az életüket zajos programokkal.
Tehát az ember teleologikus lény, de az öntudatlan késztetései nagyon sokat számítanak. Határozottan, lendületesen akkor halad a célja felé, ha a tudatos döntéseket nem írja felül a tudatalatti.

A homoszexualitás kapcsán rettenetesen sok dolog van elnyomva a tudatalattiba, azt gondolom. Ezért fullad kudarcba bármilyen program, ami heteróvá szeretné tenni őket. A tudat alá pedig az ember azt száműzi, amivel képtelen szembenézni. Leginkább a traumát, amit átélt. A sötétséget, amit lemetsz önmagáról, mert undorodik tőle. És mindez Yoda mocsarának barlangjába kerül, a sötéten gomolygó párába, ahol képtelenség bármit is felismerni. De amit az ember a tudat alá száműz, mert nem akar szembenézni vele, az a tudat alatt erjed, rohad, tenyészik, irányíthatatlanul, zabolátlanul, féktelenül, és nagyon sötéten és durván tör elő. Ha előtör, a tudatos lény megretten, és gyorsan újra elfojtja, mert látni sem bírja; az elfojtott személyiségrész pedig még inkább erjed és rohad a tudatalatti sötétjében.
A gyerekek sokszor úgy dolgozzák fel az őket ért sokkot, hogy újra meg újra eljátsszák. Pl. egy amcsi iskolai lövöldözés után a tanulók folyton merénylőset játszottak, ki volt osztva, ki a gyilkos és kik az áldozatok. Szinte a végtelenségig ezt ismételgették, mert muszáj volt a tudat világosságában tartani a sztorit, hogy elmúljon a sokk.
Ha egy sokkos élményt a gyerek kénytelen elfojtani, annak borzasztó roncsoló hatása lehet a személyiségére. Akkor könnyen előfordulhat, hogy hiába választ egy tudatos utat, az elfojtások miatt képtelen azon járni, a tudatalatti elfojtás sokkal erősebben motiválja az életét.
És mi lesz a magyarázat? Hogy ilyennek született, ez genetika, slussz.
A Jézushoz való megtérés például ezért kezdődik a bűnvallással. Szörnyen kellemetlen, de ez az egyetlen lehetőség az elfojtással való megküzdésre. A paradicsomi bűnbeesés sztorija egyszerűen modellezi, mi történik: az emberpár a gyümölcsevés miatt észrevette, hogy meztelen. Megváltozott az, amit a világból láttak, és megjelent a szégyen, és az elfojtás. Az elfojtást szimbolizálja a körülkötő, aminek felvételével úgy tettek, mintha semmi baj sem lenne. Amikor Isten rákérdezett, mi történt, hárítottak és egymásra mutogattak. Már nem akarták olyannak látni a valóságot, mint korábban.

annamanna 2015.07.22. 04:30:56

@Jean Sol Partre: A tudatos világosságban való tartás kontra elfojtás másik szép példája a Sorstalanság vége. Itt Köves Gyuri hazaér Pestre, elmegy rokonokhoz, akik azt mondják neki, felejtse el azt, ami történt vele, hogy tovább tudjon lépni. A fiú ezen roppant elbámul, mi az, hogy elfelejtse? Hacsak ki nem cseréli a fejét, másképp ez nem fog menni, de azt meg már mégse kívánhatják tőle a rokonok. Ez az ő élete, átélte és kész. Nem ő választotta, de ha már keresztülment rajta, akkor ez az ő sorsa.
Persze a dolog nem ilyen szimpla, mert a lényeg most következik: a fiú úgy akar emlékezni, hogy abban világosan látja a maga felelősségét, és minden más zsidó felelősségét is. A fiú tehát felelőssé teszi a zsidókat is azért, ami történt velük. A pesti rokonok emiatt vörös fejjel ordítanak, mégis mit képzel, nehogy már ők legyenek a hibásak azért, ami történt, ők csak ártatlan áldozatok. És ez az, tehát az áldozati tudat, áldozattá válás az, amibe a fiú semmiféleképpen nem akar belesüllyedni, mert meg akarja őrizni azt a lelkiállapotot, hogy ő potens, képes cselekedni, és saját maga felelős az életéért. Tehát a fiú felnőtt módjára gondolkozik, a pesti rokonok viszont úgy, mint egy öntudatlan és felelőtlen gyerek.
Ha most még ezen a vonalon maradunk, akkor nyilvánvaló az is, hogy az évente megtartott 66 holo-emléknapnak semmi köze Köves Gyuri magatartásához, mert Köves Gyuri felelősséget vállalt a saját életéért, és nem másokat vádolt. A holo-emlékezet viszont vádaskodás és áldozati tudat, bármiféle felelősség alól való felmentés, ami abszolút kerülendő, ha valaki normálisan akar élni.
(Pl. a Szegeden megvert lány is arról írt a fészen, hogy meg fog gyógyulni, mert ő erős, és köszöni azoknak, akik gondolnak rá; nem állt neki siránkozni, fröcsögni, vádaskodni; tehát nem áldozati tudattal él. Így tényleg meg fog gyógyulni, és az esetet nem fogja elfojtani a tudatalattiba, nem kell oda száműznie semmit, és nem is kell szégyenkeznie amiatt, ami történt vele).

Namost, ha valaki szégyelli magát azért, ami történt vele, az el fogja azt fojtani. Akár hibás érte, akár nem, a lényeg a szégyenérzet. pl. filmcím a Soha, sehol, senkinek, ami egy Hortobágyra kitelepített család kálváriájáról szól, akik a kitelepítés alatt olyanokat műveltek, amiket szégyellnek. Tehát elhallgatják. A szégyen magával hozza a titkolózást.
Ha valaki elfojtással és szégyennel van tele, annak az elméjében megjelenik az ún. árnyékalak. Az árnyékalak képviseli azt, amivel az illető nem akar szembenézni. És az történik, hogy amikor az ember találkozik valakivel az életben, aki megjeleníti az általa elnyomott, elfojtott személyiségrészt (tehát amit leválasztott magáról, mert bűnnek ítélte, undorodott tőle, és nem akarta, hogy köze legyen hozzá) - szóval ha ezzel találkozik, akkor éktelen haragra gerjed.
Ami az embert érzelmileg nagyon megrázza, amit nem bír elviselni, amitől kiveri a víz, amitől azonnal dühbe gurul, amit a legjobban megvet és gyűlöl - az pontosan az a dolog, amit a tudatalattijába száműzött, amit levágott magáról, amit bűnnek ítélt.

Egy homokos számára ez lehet például a fölötte ítélkező ember is, hiszen lehet, hogy valamikor neki is el kellett fojtania magában az ítéletet, és bele kellett mennie abba, hogy jó képet vág ahhoz, amitől berzenkedik, amit elítél. Ilyenkor tehát az ítélet lesz az, amit levág, elfojt, amit a tudatalattiba száműz, és az ítélet lesz az, amivel nem bír szembenézni, mert azonnal robban miatta. Pedig önmagában az ítélet még nem bűn, és ő sem követett el bűnt, amikor ítélt.
Persze ha egy homofób robban és dühöng egy homokos láttán, akkor őbenne van elfojtás valami miatt, amit levágott magáról, de ami eredeti formájában még normális és tiszta dolog volt, mint Ádám és Éva meztelensége.
Itt tehát a spontán indulatra érdemes figyelni, mert a zsigeri undor, utálat, harag hordoz üzenetet a tudatalattiból. Mi az, amivel nem néztem szembe, mi az, amit elfojtottam, mi az, amit valami okból bűnnek ítéltem és levágtam magamról?
Pl. Kertész Imre azt írja, a rokonok paprikavörös fejjel ordítanak Gyurival, annyira feldühítette őket, hogy a felelősségről beszélt. Tehát a részükről biztosan volt valami elfojtás.
Érdemes átgondolni azt is, ki az, akit valaki a legjobban utál, akitől undorodik, akit nagyon megvet. Állítólag saját nemű illetőt érdemes keresni, mert az árnyékalak azonos nemű. Nekem talán Demcsák Zsuzsa az, akitől leginkább rosszul leszek, tehát ő testesíti meg azt, amit valamikor, valamiért levágtam magamról és bűnnek ítéltem, megvetettem, leszégyelltem. Hogy ez pontosan micsoda, nem tudom, de talán őt ítélem el a leginkább. Szerintem ezen gondolkozni egy nagyon érdekes játék, mert segít a tudatosításban.

Jean Sol Partre 2015.07.22. 12:38:10

@annamanna: nagyon filozofikus területre tévedtünk :)

Röviden, sok mindenben igazad van. Jézus útjában viszont egyszerűen nem hiszek. Igazából az egyetlen távoli célban sem hiszek, ami felé egy biztos út vezetne. Én a jó tájékozódó képességben és a problémamegoldó képességben hiszek, ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni.

A célok és a cselekedetek disszonanciájában is sok igazságod van, én is sok embert ismerek akiknél nagy különbségek vannak.
A homoszexualitás esetét kicsit másképp látom, mert a legtöbbjüknek nem célja "kigyógyulni" belőle. És azt sem hiszem, hogy bárkinek is meg kéne próbálnia. De itt már nyilván nem értünk egyet, hisz te hiszel abban, hogy mindenképp valami trauma okozza, én meg nem hiszem ezt.

Jean Sol Partre 2015.07.22. 12:41:25

@annamanna: érdekes, hogy egy olyan embert utálsz legjobban, akit nem is ismersz.
Én nem kedvelem a celebeket, így DZs-t sem, de részemről ez csak érdektelenségben fejeződik ki. Utálni csak olyat tudok, akit ismerek. Amíg nem tudom, milyen a valóságban, mik a mozgatórugói a cselekedeteinek, addig nem.

annamanna 2015.07.23. 03:29:34

@Jean Sol Partre: A jó tájékozódó képességről: biztosan ismered a következő hasonlatot: a feladat az, hogy A ponttól B pontig húzz egy egyenes vonalat szabad kézzel. Ez csak akkor fog sikerülni, legalábbis akkor fog sikerülni a legjobban, ha a szemedet a B ponton tartod, tehát a célon. Ha nem a B pontra (célra) nézel, hanem máshová, akkor nem találsz el B pontig. Tehát a jó tájékozódó képességhez elsősorban azt kell tudni, hogy hová tartasz, mert mindig egészen biztosan pontosan oda jutsz el, ahová tartasz - ha nem tartasz sehová, akkor is oda jutsz el, sehová.

A problémamegoldó képességről pedig annyit, hogy egész egyszerűen képtelenség megoldanunk minden problémánkat. Velem sokszor előfordult már, hogy elképzeltem valamilyen jövőt, tehát kitűztem valamilyen célt, de egészen máshová jutottam el. Mert a végső célomhoz más út vezet, mint amit én magamnak elképzeltem. Magamtól képtelen lennék eltalálni oda, de van, aki elvezet; és aki odavezet, az másfelé megy, mint ahová magamtól mennék. Az én dolgom "csak" annyi, hogy ezt megengedjem, elfogadjam, kövessem, időnként belenyugodjak abba, hogy nem az lesz, mint amit én szeretnék, hanem más. Ez nem könnyű. Egyszer eszembe jutott, ha valaki 16 évvel ezelőtt megjósolta volna nekem, mi vár rám a következő 16 évben, sikítva futottam volna az ellenkező irányba, mert ezt aztán biztosan nem akarom. Jó, hogy nem tudtam.
De ha magamtól próbáltam volna kitalálni egy életutat, akkor is mindenképp ide kellett volna jutnom, ha becsületes vagyok. Szerintem, ha az ember becsületesen akar élni, mindenképpen el kell fogadnia Jézust, ez nem megy másképp. Becsületesen nem lehetséges Jézus nélkül élni az életet. Ha azt szeretném, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem, azt bármilyen élethelyzetben is csak Jézus által tudom elérni, másképp nem. Tehát vagy elfogadom az Isten által felkínált sorsot, vagy nem; de ha nem, akkor a magam választotta sorsot képtelenség becsületesen végigjátszani. Csak becstelenül sikerülhet. És akkor mindig ki lennék szolgáltatva a nálam becstelenebbeknek, szabad prédaként. Aki megtér, azt is érheti baj, de nem egészen szabad préda. Például Radnóti az egyik utolsó versében arról írt, hogy most már nincs vele az az angyal, aki addig vigyázott rá, és most már baljós az ég fölötte. Ezt valahogy tudta. Persze nem azért halt meg, mert Isten szemét; de ő már megfutotta a maga pályáját, megharcolta a maga harcát, Isten nem várt el tőle többet. Mi lett volna vele az új komcsi világban? Recskre kerül, mint Faludy? Vagy lehet, hogy nem bírta volna ki a nyomást, a saját lelkiismerete elleni döntésre kényszerítették volna, besúgásra stb, és az neki sem lett volna jó. Épp elég próba volt az, amin addig keresztülment. Megőrizte a hitét a munkaszolgálat alatt is, és ennyi bőven elég volt.
A teljes képet soha nem látjuk át, úgyhogy szerintem őrültség csupán a saját problémamegoldó képességünkre hagyatkozni. Nem fog menni, legalábbis becsületesen biztosan nem.

"te hiszel abban, hogy mindenképp valami trauma okozza, én meg nem hiszem ezt"

Már említettem egy-két konkrét esetet, a katolikus nő nudista férjének sztoriját, meg egy videót, ahol egy fickó magáról mesél, hogy gyerekkorában férfiak zaklatták.
Még leírok két konkrét sztorit, amiket persze "balladai homály" fed, tehát nem tudhatok mindent. Az egyik: egy olyan vallásos közösségbe jártam évekig, amit egy meglepően pökhendi, beképzelt ember vezetett. Nagyon sok embert bántott meg, sok haragost szerzett, de azért valahogy működött a közösség, amit ő alapított. Történt egyszer, hogy egy nagy angol keresztényt hívott meg hozzánk tanítani. A nagy angol keresztény többek között arról beszélt, hogy nálunk a gyülekezet vezetése rossz (nem kellett neki sok idő neki, hogy ezt levágja). De semmi vész, mert itt van a fiú (a pásztor legidősebb fia), aki nemsokára átveszi az apja helyét (ez nekem elég furcsa elképzelés, de nem ez a lényeg). Szóval, a fiú majd átveszi az apa helyét, sokkal jobb vezető lesz belőle, és ő elviszi magához Angliába, ahol majd mindent megtanít neki. Természetesen semmi nem lett abból, hogy a fiú Angliába került volna, és az apjától sem vette át a gyüli vezetését. Teltek az évek, én már nem jártam oda, de egyszer legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy a fiú homoszexuális. Tudomásom szerint a tagság egyszerűen elfogadta, hogy a fiú buzi, és talán úgy döntöttek, hogy ha a pásztor fia homokos, akkor ő nem lehet bűnös, tehát buzulni nem bűn. Nyilván ehhez a döntéshez hozzájárult, hogy a fiú (gondolom) tényleg jólelkű, kedves, szelíd gyerek lehet, amilyennek a nagy angol keresztény is látta, szóval más, mint a full dominánsan viselkedő apja.
Csak magamtól próbálom összerakni a sztorit, abból kiindulva, amit az apából láttam. Például találtam a jegyzeteim között egy prédikációt, amit a házasságról tartott. És meghökkentem utólag (akkor ebből semmi nem tűnt fel); mert szinte minden mondat, amit leírtam, valamilyen módon a sátánról szólt. Tehát a házasság ürügye alatt ez az ember a sátánról tanított.

annamanna 2015.07.23. 04:21:37

@Jean Sol Partre: Arra egészen jól emlékszem, hogy azt is mondta: azért az öt percért meg sem éri. Így beszélt a házasságról. De ami engem elgondolkoztat, hogy talán ő is érezhette, hogy a fia jobb lelkű nála, és talán tartott attól, hogy a versenytársa lesz. És valamiképpen meg akarta törni, végképp maga alá gyűrni. Ami sikerült is, tényleg, bármilyen módszert is választott hozzá. A fiúban nyoma sincs dominanciának, és homokos.
Szóval pontosan nem tudhatom, mi történt, de ismerem az apát, és sajnos bármilyen galádságot kinézek belőle. Az alapján, amilyennek megismertem, gyanúsnak találom, tehát szerintem megerőszakolta a fiát. Persze konkrétan nem tudhatom.
A másik sztori: általánosban volt egy osztálytársam, akit az apja egyedül nevelt, mert a váláskor az exnejével megosztoztak az ikreken, és az osztálytársam az apához került. Értelmes, barátságos fiú volt. Az apa nem nősült újra, viszont eszméletlen szexuális étvágya volt és rengeteg nője. A lakást leginkább a fiú tartotta karban. Az apa durván bánt vele, gyakran megverte, sokszor jött kék-zöld foltokkal iskolába, de mivel rendezett volt a háttere és az apára mindenki alfahímként tekintett, így a tanárok nem problémáztak. Egyszer megszökött, elment az anyjához, de nyilván az új férj nem kért az előző faszi kölykéből, és hazaküldték. Történt egyszer, hogy megint kihúzta a gyufát (elment motorozni egy osztálytárssal); az apa megbüntette, és megint eltűnt. A férfi nálunk is kereste, nagyon dühös volt "a hajánál fogva fogom hazahúzni", de nem került elő, csak két hónap múlva, az erdőben találták meg fölakasztva.
Namost, az apa szexfüggő volt és erőszakos, hatalmaskodó, agresszív. Miért is ne juthatott volna el addig, hogy büntetésként megerőszakolja a fiát? És miért is ne gondolta volna a fiú azt, hogy ez volt az utolsó csepp, innentől kezdve nem bír tovább élni?
Nem tudhatom biztosan, de sajnos el tudom képzelni.
Talán említettem már a Szita Bence-ügyet, ott is azt vallották a bíróság előtt, hogy a nevelőapa rendszeresen egy ágyban aludt a kisfiúval, és Polcz Erika szerelmi féltékenység miatt ölte meg a gyereket, mert úgy gondolta, útjában áll a férfivel való kapcsolatának. Ha én lettem volna a bíró, akkor erre minimum rákérdezek. Mit keres egy negyvenes nagydarab faszi ágyában egy kisfiú, miért alszik vele rendszeresen, miért ragaszkodik hozzá jobban, mint egy felnőtt női partnerhez? Miért kell elköltöznie a nőnek, hogy a férfi kettesben maradhasson a gyerekkel? Miért tartotta folyton maga mellett, a gyereknek miért nem lehettek barátai? És vajon Bence mivel zaklatta P. Erika fiát, ha nem verte meg, hanem annál rosszabbat tett? És miért szökött meg, a vallomások szerint? Miért akart hazaköltözni az anyjához, ha a nevelőapa valóban annyira szerette, amint azt előadják? Mi történt valójában, ami miatt végül megölték? Soha nem fog kiderülni a valódi igazság, azt gondolom.
Más ügyet is idéztem (pl a szigetszentmiklósi gyerekbántalmazást) ahol a bíró szinte azonnal ejtette a pedofilvádat. Említettem a litván apát, akit a bíróság megbüntetett, amikor feljelentette a lányával kéjelgő pedofilokat. Nem mondom, hogy ebből az következik, hogy minden eset justizmord, de a pedofília természetéből fakadóan valószínűleg halálos hallgatás övezi, és nagyon ritkán lehet biztosat megtudni róla.
Pl. Bojtár Iván esetében sem lehet tudni, hogy ki hazudik, vagy a Woody Allen - Mia Farrow-ügyben sem lehet kívülről eldönteni, ki hazudik és ki mond igazat. Persze nem jó az ördögöt sem a falra festeni, hisztérikusan mindenhová pedofilokat vizionálni, de szerintem szoros összefüggés van a pedofília és a homoszexualitás között.
Még egy eset jut eszembe: Az oroszlán télen c. film Oroszlánszívű Richárd szüleiről szól, és az derül ki belőle, hogy az apja nagyon durva, vad, erőszakos ember volt. A fia pedig homokos. Énszerintem az egyikből következik a másik.
Vagy vegyük Kafkát, aki egész életében küszködött a vad és erőszakos apja elnyomása ellen, és képtelen volt normális szexuális életre. Szerintem a két dolog között összefüggés van.
Sőt, még az is lehet, hogy Toldi Miklós apja is elintézte a fiát, Toldi azért nem nősült meg soha. Az uralkodó osztály tagjai eleve jobban félhettek attól, hogy valamelyik fiuk a versenytársukká válik, vagy a nősülés miatt elaprózódik a vagyon, és hogy ez ne fordulhasson elő, a kisebb fiúkat gyakran szerzetesnek adták. De mégis hogy bírta ki a sok nemesifjú egész életét a zárdában? És miért mondják ma is azt, hogy a szerzetesek nagy része buzi? Hogy lettek azok? A nemesi családokban ennyire elterjedt volna a buzigén?
Móra Aranykoporsó c. regénye arról szól, hogy Diocletianus egy jóslat miatt egy közrendű katonával nevelteti fel a fiát, aki nagyon lágy, feminim ifjúvá serdül, plátói szerelemre gyullad Titanilla iránt majd kvázi öngyilkos lesz. Mi van, ha Diocletianus attól félt, hogy a fia felnőve megpuccsolhatja a hatalmát, és gondoskodott róla, hogy a gyerekből kiölje a dominanciára való törekvést? Ez persze csak regény, és nem is erről szól.

annamanna 2015.07.23. 05:37:00

@Jean Sol Partre: Az viszont tény, hogy egy hatalommal bíró férfi komolyan tarthatott attól, hogy a fia elragadja tőle a hatalmat. Ilyenre példa Oidipusz mítosz is, aki (tudtán kívül) a saját apját öli meg. Erre példa Dávid király és fiának trónviszálya, ami a fiú halálával végződik. Pontosan Dávid története kapcsán merült fel, hogy az előző királynak, Saulnak volt egy feltűnően szelíd és jó fia, Jónatán, aki egész életében az apja mellett maradt, nem tört a hatalmára, Isten mégsem őt jelölte ki következő uralkodónak, hanem Dávidot. Saul és Dávid között hosszú ideig tartó trónviszály kezdődött, mármint Saul mindenképpen el akarta pusztítani a hatalmát potenciálisan veszélyeztető Dávidot. De a saját fiának nem ment neki, annak ellenére sem, hogy a fia feltűnően szoros és intim barátságba keveredett Dáviddal. Nagyjából ennyi derül ki a bibliai történetből, és ebből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy Jónatán homokos volt. De szerintem csak az juthat arra a gondolatra, hogy Jónatán buzi volt, akinek ismerős az a minta, hogy az agresszív, domináns apa melletti jó fiú buzi. Ha ez egy minta, akkor nem lehet genetikai oka, mert ez a minta a viselkedésre vonatkozik, abból vonnak le következtetést. Ha pedig ez egy szociális minta, akkor a fiúkat valamilyen módon szocializálják arra, hogy lágyak és dominancia nélküliek legyenek. Így tehát kell lennie egy mintának, ami szerint a hatalmát féltő apa (alfahím) eléri, hogy a fia (riválisa) ne veszélyeztesse a hatalmát; és a folyamat eredményeképp a fiú (rivális) buzivá válik. De hogy?
Jónatánról egyébként a szöveg azt írja, hogy volt egy fia. Annál sokkal rejtélyesebb alakja a Bibliának, mintsem homoszexualitással meg lehetne magyarázni. Szerintem Jónatán viselkedésének sokkal misztikusabb az oka, de ez most nem tartozik ide.
Inkább még Hamletet említem, akinek az esetében az volt különös, hogy az apja halála után nem ő vette át a trónt, hanem a nagybácsi; Hamlet az apja szellemének irányítása alatt állt, annak kellett engedelmeskednie (noha nem volt az ínyére, de nem mert szembeszegülni vele); Ophéliát kolostorba küldte, és a darab első percétől az utolsóig egy férfibarát állt mellette, mint legfőbb bizalmas. Vajon miért volt ennyire nyámnyila, miért nem kezdett semmit Opheliával, és miért rendelődött alá akarata ellenére is az apja óhajának? A nagybácsi (aki biztosan aktív volt szexuálisan) miért tudta elhappolni előle a trónt? Úgy tűnik a sztori alapján, hogy aki szexuálisan aktív, az domináns, hatalomra törekszik, és potenciális fenyegetést jelent a trónra. Tehát még az előző generációnak kellett volna gondoskodnia arról, hogy csak az egyik fiú legyen heteró, a másik buzi (jut eszembe, az angol királyi családban Harryt már ezerszer lebuzizták). De mivel két potenciálisan aktív és domináns fiú született, így az egyik a másik hatalmára tört; Hamlet apja viszont gondoskodott arról, hogy a fiából ne legyen trónkövetelő. Persze ez csak elméleti lehetőség.

Az azonban nem puszta agyalás, hogy az ókor óta hatalmi jelkép a fallosz. Az egyiptomi obeliszkek, amik a felvilágosodás óta újra divatosak lettek a nyugati kultúrában, nem mások. A falloszkultuszra nagyon sok helyen van példa, Indiától a türkökön át sok kultúrában. Például a fasizmus szó az etruszk királyi hatalmi szimbólum nevéből ered, a fascesből. Az etruszk nyelv állítólag rokon a magyarral - ez könnyen lehet, mivel ez a jelkép nem volt más, mint vesszőnyaláb, benne baltával. A magyar vessző szóról elég könnyű megállapítani azt, hogy a fasz-vesz szavak egymás ikerpárjai, a hangalak különbsége (magas vagy mély magánhangzók, zöngés vagy zöngétlen kezdőhang) nyilván a méretbeli különbséget jelzik, egyébként a két szó kvázi ugyanaz. A fa maga is egy természetes falloszszimbólum, ha azt vesszük; tehát a magyar szó eredete elég könnyen magyarázható; az pedig, hogy az etruszkok kábé ugyanígy nevezték a vesszőnyalábot, mint mi, és ebből hatalmi jelvényt csináltak, meglehetősen könnyedén utal a falloszkultuszra.
A fallosz tehát az erő és dominancia, hatalom jelképe.
A 'baszik' szóval a hátköznapi nyelvben sokszor dominanciát fejezünk ki: "megbasz az áram", tehát az áram hatalmat vesz rajtad; "úgy kibaszlak innen" azaz hatalmat veszek fölötted; "a Jóisten basszon meg" tehát legyen fölötted hatalma; "elbasztam", tehát kicsúszott a kezemből a kontroll; "lebasztak", azaz leszidtak, kontroll alatt vagyok; és így tovább.
Ebből a szótőből származik a 'boszorkány' is, ami nyilvánvalóan valamilyen varázshatalommal rendelkező nőt (vagy férfit) jelent.
A baszás tehát valamiféle hatalomgyakorlás, dominancia, uralom. Sok kultúrában az uralkodónak sok felesége van.
Akinél ezt a képességet elrontják, azt képtelenné teszik a dominanciára, és valaki más hatalma alá kerül szolgaként.
Ez kicsit olyan, mint Lehel kürtje, amivel egy másik embert szolgává lehet tenni. Vagy ha valakit karddal lovaggá ütnek, az uralkodó szolgájává teszik. Mózes a botjával parancsolt a tengernek, azzal fakasztott vizet a sziklából. Hatalmi jelkép.

annamanna 2015.07.23. 06:54:03

@Jean Sol Partre: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem." (23. zsoltár).

Ha egy fiút (férfit) megerőszakolnak, azt megfosztják az önálló hatalmától, és valaki más hatalma alá helyezik. Szerintem nincs különbség a gyerekkori és felnőttkori megfosztás között, sőt a kettő összefügg.

"a legtöbbjüknek nem célja "kigyógyulni" belőle"

Persze hogy nem, mert nem ismernek mást, ez vált a természetükké. És ennek a természetnek nem pusztán a "lyuktévesztés" a lényege, hanem minden egyéb. A normál heteró fiúknak is roppant nehéz megbirkózni a férfilét kihívásaival; el tudom képzelni, hogy jó páran inkább lennének buzik, csakhogy felmenthessék magukat az állandó küzdelemtől. A férfinak a Biblia szerint is segítség kell, ezzel a mondattal kezdődik az egész emberi történelem: "Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt." De ha a nők nem akarják betölteni azt a szerepüket, hogy a férfi segítőtársai legyenek, akkor miért is ne gondolna egy férfi arra, hogy ezeknél az idióta picsáknál még egy haverra is sokkal inkább lehet támaszkodni, sokkal jobban meg lehet neki nyílni, sokkal őszintébben lehet vele viselkedni, sokkal többet adhat, mint egy nő.
Amíg a nők olyanok, ahogyan a Biblia írja: "A piócának két lánya van: adjál, adjál!!" tehát amíg sokkal inkább elvesznek a férfiaktól, mintsem adnának nekik, addig valóban gondolhatja azt egy férfi, hogy "azért az öt percért nem éri meg".
A nőknek nagyon meg kéne változniuk, hogy a férfiak jutalomként, és ne nyűgként tekintsenek rájuk; mert perpill valószínűleg sok férfi gondolja azt, hogy "még az az öt perc sem éri meg". Persze ezzel nem a buzulásra gondolok (bár valószínűleg az is kulturálisan terjed), hanem az ún. MGTOW-mozgalomra, aminek legdurvább hazai apostola Huffnágel Pista. Ő egyszerűen ki akarja iktatni a férfiak életéből a teljesen hasznavehetetlen, fölösleges nőket.

"érdekes, hogy egy olyan embert utálsz legjobban, akit nem is ismersz"

Ezen gondolkoztam, és arra jutottam, hogy mivel elsőszülött voltam és volt egy öcsém, mindig nekem kellett engednem, mindig nekem kellett okosabbnak lennem, többet teljesítenem, nem hisztizhettem, kevesebb figyelmet kaptam stbstb, tehát el kellett fojtanom az igényemet arra, hogy figyeljenek rám, és dühítenek azok, akik ezt különösebb teljesítmény nélkül megkapják. Winkler Nórát még jobban utáltam, csak ő szerencsére eltűnt a balfenéken. Mert minek köszönhetik ezek a nők a kitüntetett figyelmet?
Szerintem sok embernek lehetnek hozzám hasonló elfojtásai, és sokakat dühítenek azok, akik komoly teljesítmény nélkül érnek el sikert, vagy kerülnek a figyelem középpontjába. Például amikor láttam a Napfivér, holdnővér c. filmet, azonnal azzal a szereplővel éreztem egyet, aki nem csatlakozott a közösségben sztárrá vált Ferenchez, mert azt mondta neki, neked idáig is minden az öledbe pottyant, most még Istent is elkapod, mint a pillangót. Te semmiért nem küzdöttél meg az életben. Amikor nem voltam keresztény, Jézusra is "szupersztár"-ként gondoltam (merugye abból a musicalből ismertem meg először egyáltalán a sztorit), és arra gondoltam, én aztán biztosan nem csatlakoztam volna a rajongókhoz.
Így viselkedett a Tékozló Fiú bátyja is - éktelen haragra gerjedt, amikor hazamenve azt látta, hogy a lumpen, semmirekellő öccse kedvéért az apjuk levágatta a hízott tulkot, miközben ő vele maradt és állandóan teljesített, és nem kapott még csak egy nyulat se. Vagy egy másik jézusi példázatban azok a munkások, akik egész álló nap kint dolgoztak a mezőn, elviselték a hőséget, a nap végén ugyanannyi bért kaptak, mint akik csak egy órát dolgoztak; és felháborodtak a gazda fizetési módszerén.
Különben sokszor a sztárolt emberek maguk se tudnak megbirkózni a rájuk hulló figyelemmel. Pl. Natalie Portman azt mondta, sokszor gondol arra, hogy mindezt a sztárolást nem érdemli meg, és szép tőle, hogy legalább elismeri. De hát így működik a világ.

Amúgy ez talán kisebb probléma, mert szerintem jobban megszívják a neveltetésüket azok, akiket kis sztárokká nevelnek. Belőlük kerülhetnek ki azok az emberek, akik számára droggá válik a hatalom, a siker, és nem élhetnek nélküle. Persze nem alázatos munkával akarják elérni, hanem mások leuralásával, megtaposásával; nekik pont a gyengeséget, esendőséget, kiszolgáltatottságot, lúzerséget, sikertelenséget, csúnyaságot, középszerűséget, szürkeséget kell elfojtaniuk, és akkor dühödnek föl, ha másokban ezt látják: azt a szürke és unalmas, üres és buta arcot, amit talán ők maguk is éreznek önmagukban, és szégyellnek (mert mi van, ha kiderül, hogy egyáltalán nem is olyan érdekes emberek, mint amilyennek mutatják magukat); tehát ez az, amit el akarnak rejteni a világ elől. Ilyen kis herceggé, hercegnővé nevelt emberekből kerülhetnek ki a potenciális pedofilok is, azt gondolom. Mert ha más módját nem találják a megalázásnak és uralomnak, akkor ezt is bevetik, nehogy elveszítsék a fölényüket.

murcielago 2015.07.23. 12:23:49

@Jean Sol Partre:
" szívesen elismerem én ezt, de nem tudok róla semmit. "

Megnyugodhatsz, a pszeudo-homoszexualitás tudományos kategória, Buda Béla is használja. De talán jobban megérthető egy filmből (amúgyis hosszabb, mintsem, hogy egy munkahelyen meg lehessen nézni). youtu.be/8aN5v5UtGEM

A főhős – jóllehet személyiségének mélyebb rétegeiben hetero, úgy vezeti életét, mintha bi lenne, vagyis felvesz homoszexuális magatartás-formákat is (valami ilyesmi a pszeudo-izé defíniciója is.). Az ebből eredő feldolgozhatatlan ellentmondások végül személyiségének teljes összeomlását okozzák.

Jean Sol Partre 2015.07.23. 13:52:22

@annamanna: " a jó tájékozódó képességhez elsősorban azt kell tudni, hogy hová tartasz, mert mindig egészen biztosan pontosan oda jutsz el, ahová tartasz - ha nem tartasz sehová, akkor is oda jutsz el, sehová. "

Ez így van.

"A teljes képet soha nem látjuk át, úgyhogy szerintem őrültség csupán a saját problémamegoldó képességünkre hagyatkozni."

A teljes képet te sem látod át, csak bízol abban, hogy Isten igen, és hogy ami történik veled, az rendben van úgy, ahogy van.

Jean Sol Partre 2015.07.23. 13:59:05

@annamanna: " A normál heteró fiúknak is roppant nehéz megbirkózni a férfilét kihívásaival; el tudom képzelni, hogy jó páran inkább lennének buzik, csakhogy felmenthessék magukat az állandó küzdelemtől"

Amennyire én látom, semmivel nem kevesebb küzdelem buzinak lenni mint heteronak, sőt. Ugyanúgy keresnek partnert, ugyanúgy meg kell érte küzdeni, ugyanúgy dolgozni kell a kapcsolataikért mint bármely heteronak. Csak kevesebben vannak, ezért nehezebb megtalálni a megfelelőt, nehezebb vállalni a világ előtt. Egy meleg férfi nem lány, hanem meleg férfi.

Jean Sol Partre 2015.07.23. 14:07:12

@annamanna: "Mert minek köszönhetik ezek a nők a kitüntetett figyelmet? "

Ebben egyetértünk, bár én nem emelném ki DZs-t az általános celebvilágból. Engem is bosszantanak, de utálni nem utálom egyiket sem. Alapvetően nem is ők tehetnek az egészről, hanem az emberek, akik bedőlnek a sok marhaságnak.

Jean Sol Partre 2015.07.23. 14:09:35

@murcielago: "Megnyugodhatsz, a pszeudo-homoszexualitás tudományos kategória"

nyugodt voltam, nem gondolom, hogy valami nem létezik ha nem tudok róla :)

Mi a film címe?

annamanna 2015.07.24. 04:49:48

@Jean Sol Partre: "A teljes képet te sem látod át, csak bízol abban, hogy Isten igen, és hogy ami történik veled, az rendben van úgy, ahogy van."
Egyszer azt álmodtam, hogy követek valakit (egy munkatársamat, egy idősebb vallásos nőt). Megyek utána, de lemaradok, mert feltámadt a szél, annyira fúj, hogy hátrafelé bukfencezek, sőt már madarak is majdnem nekem csapódnak, el kell takarnom a szememet. De hálás vagyok Istennek a viharért. Aztán egyszer csak vége van, minden ragyog, a munkatársam pedig megvárt és kajával kínál. Néha eszembe jut. Lehet, hogy amíg a viharban bukfencezek, fogalmam sincs, hol vagyok és merre tartok, de ha vége lesz, akkorra pont kiderül, hogy célba értem.
Amúgy meg, általában nem tűnnek céltudatosnak az emberek. A legtöbb ember evickél és próbál nem elsüllyedni. Nem gondolom, hogy sok embernek lenne egy előre megkoreografált életpályája, amit következetesen be is tart. Ez nem is életszerű.

"Amennyire én látom, semmivel nem kevesebb küzdelem buzinak lenni mint heteronak, sőt."
Hát persze, én sem állítottam mást.

"Ugyanúgy keresnek partnert, ugyanúgy meg kell érte küzdeni, ugyanúgy dolgozni kell a kapcsolataikért mint bármely heteronak."
A Biblia azt állítja, "nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek azért (tehát Isten szerez) hozzáillő segítőtársat."
Vajon miért nem volt hozzáillő segítőtárs egy másik férfi? Logikusabb lenne, talán többre mentek volna. Persze nyilván lettek volna konfliktusaik, de talán kevesebb. Éva nem tűnt hatékony segítőtársnak. Az Atya Isten is inkább a Fiúval boldogul, mintsem egy nővel. Többre megy vele. De akkor vajon miért fogalmaz úgy a Biblia, hogy "szerzek néki hozzáillő segítőtársat", és az miért egy nő? Csak az lehet a lényeg, hogy Éva olyan dologban tud segítséget nyújtani Ádámnak, amiben Ábel nem. Mert minden férfi egy autonóm hatalmi góc. Arra született, hogy saját hatalma legyen. Mondjuk, legyen egy olyan hasonlat, ami az előzőkből következik: mondjuk, hogy minden férfi egy fa. De a nő nem fa. Hanem legyen mondjuk a föld, amibe a fát beleültetik. A föld tud segíteni a fának, hogy minél erősebb és nagyobb legyen; de egy másik fa nem tud ebben segíteni. Persze ez csak hasonlat, mert a férfi és nő nem különbözik úgy egymástól, mint a föld és a fa; de másrészt azért jó így látni, mert a homoszexualitásnak végül is csak az az indítéka, hogy túlságosan is különbözik egymástól a férfi és a nő; annyira nagy a különbség, amit sokaknak kedvük sincs átlábolni. Mások vagyunk: www.port.hu/masok_vagyunk_alle_anderen/pls/w/films.film_page?i_film_id=102773
Már egyáltalán a másság elviselésének megtanulása is rengeteget dob egy személyiségen, nagyon erősen fejleszti azt. Igaz, hogy a jelenlegi világ is folyton ezt szajkózza, a másság elviselésének megtanulását, csak pont ott nem akarózik neki ezt megtanulni, ahol pedig természetesen adott a lehetőség, a férfi-nő viszonyban. Megtanulhatom elviselni a melegeket, a bevándorlókat, a cigányokat, de ezekhez a csoportokhoz soha nem kell úgy közel mennem, mint valakihez egy kapcsolatban. Elég, ha mellettük élek.
A párkapcsolat létrehozása, felépítése, működtetése viszont a világ legbonyolultabb, legnehezebb feladata.
Nem is lehet nekiesni minden előzmény nélkül. Még Ádámnál is volt előzmény, még ő sem durrbelebumm kapta meg Évát; Isten először állatokat vitt hozzá (nyilván nem zoofil célzattal, mint itt: www.hir24.hu/light/2015/07/23/video-szeretkezni-akart-az-emu-a-turistaval/ ). De mindenképpen volt egy felkészülési folyamat. Aminek például ilyen részei vannak:
1. barátságosság, barátok szerzése és megtartása
2. önállóság, saját életre törekvés
3. munkában való teljesítés, megbízhatóság
4. erkölcsi határok betartása
5. ápoltság
6. szexiség, vidámság, spontánság, játékosság
7. bizalom elképesztő mennyisége és önbizalom
Ha ez mind megvan, akkor - talán - sikerülni fog egy párkapcsolat. Ha bármelyik hiányzik, nem fog sikerülni. És hogy mind meglegyen, azt nem könnyű elérni. De ha ezek nélkül próbálkozik valaki párkapcsolatok létrehozásával, akkor ki fog égni.
Szerintem nem arra kell koncentrálni, hogy valaki megtalálja a megfelelő párt; hanem hogy ő váljon megfelelő párrá. Sőt szerintem egyáltalán nem kell keresni párt, mert ha ezzel kezdődik a Biblia, akkor miért is ne higgyem el azt, hogy Isten az, aki párt szerez?
Ez a szöveg tetszik: www.kozmopolita.hu/2012/09/ez-te-eleted.html "Ha életed szerelmét keresed, hagyd abba."

"nem emelném ki DZs-t az általános celebvilágból"
A legtöbb engem is hidegen hagy. Zimány Linda vagy Beja asszony nem pont az eszükkel akarják eladni magukat; DZs vagy WN talán azért irritálnak, mert értelmesnek akarnak tűnni, de nem látom mögöttük sem a tudást, sem a szorgalmat. Persze lehet, hogy nem ezért taszítanak, de mondjuk mindegy.

annamanna 2015.07.24. 23:53:19

Még az jutott eszembe, hogy nőkről nem esett szó; hirtelen egy eset ugrott be, Oláh Ibolya: www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/olah-ibolya-vallomasa-pasi-nekem-mar-tobbe-nem-kell-2317723
Ő állami gondozásban nőtt fel; vajon mik történtek vele korábban, mielőtt gyivibe került (vagy épp ott)? Egyáltalán nem elképzelhetetlen esetében a pedofil bántalmazás.

És: "Sokkal inkább van viszont összefüggés a pedofília és a homoszexualitás közt. Mint azt a pszichiáter leszögezte: páciensei közül minden papnak, aki szexuálisan molesztált gyermekeket, korábban volt homoszexuális viszonya felnőttel." www.magyarkurir.hu/hirek/szexualis-visszaeleseket-elkoeveto-papok-zoeme-nem-pedofil-hanem-homoszexualis
Mondjuk ez a cikk fordítva gondolkozik, mint én, és a homokosságból indul ki, onnan jut el a pedofíliáig ("a legtöbb homoszexuális irányultságú pap nem molesztál gyermekeket, de a gyermekeket molesztáló papok túlnyomó többsége homoszexuális.") Szerintem viszont fordítva van - először van a pedofília, aztán lesznek a melegek, a pedofilok áldozataiból, akik esetleg tovább terjesztik a "kórt".

Ebből csak a cím érdekes: hu.blastingnews.com/europa/2015/05/a-homoszexualitas-korabbi-neven-a-gorog-hajlam-valojaban-intezmenyesitett-pedofilia-00385039.html

"Ez csak a jéghegy csúcsa. A pedofilok között orvosokat, ügyvédeket, tehetős és családos embereket is találhatunk, és bárkinek a személyiségében létezhet sötét folt. A megrontott gyermekek nehezen nyílnak meg szüleiknek: ismerek olyat, aki a fia naplóját olvasgatva jött rá, hogy valaki molesztálja"
"a pedofilok tisztában vannak tettük súlyával, szégyellik perverziójukat, és sosem fogják kiadni magukat – hívta fel a figyelmet a szakember."
"e hogyan lesz valakiből gyermekek iránt vonzódó rém? – Senki sem születik pedofilnak. Kialakulásának okai főleg a rideg anya-kisgyermek kapcsolatban keresendők – szögezte le dr. Bilkei Gorzó Pál kriminálpszichológus. – Felnőtté cseperedve e tudat alatt sebzett emberek keresnek valakit, aki gyengébb náluk, és akinek meg lehet mutatni, hogy kell ringatni, ölelni, és olykor bizony szoptatni is. Áldozatuk nemének kiválasztását a véletlenre bízzák – mondta ki Bilkei Gorzó Pál. Becslések szerint a pedofilok közül minden huszadik nő."
csepel.info/?p=5537

"Miért büntetik?
A jelenleg élő társadalmi felfogás szerint a gyermek szellemileg éretlen, nemisége formálódó, szexualitása kialakulatlan, ezért nem képesek helyesen értékelni a szexualitást. Bármilyen módon (erőszak, késztetés) történő ráhatás testi és szellemi fejlődésüket negatívan befolyásolhatja. A védendő érték: a gyermek egészséges fejlődése a ma a köztudatban élő felfogás szerint. Abban a szakemberek egyetértenek, hogy a gyermekek (vagy emocionálisabb kifejezéssel élve „gyermekeink”) védelmében nem szabad következmények nélkül hagyni egyetlen pedofil jellegű bűncselekményt sem.[1]"
"A gyermek testében és lelkében is súlyos károkat okozhat egy ilyen interakció; ami adott esetben akár halálhoz, vagy maradandó pszichés torzulásokhoz is vezethet."
"Homoszexualitás és pedofília A pedofília létezik mind heteroszexuális, mind homoszexuális változatban. A homoszexualitás és a pedofilia nem feltételezi egymást. A homoszexuálisok többsége felháborodik azon, ha „egy kalap alá veszik” egy „gyermekmolesztálóval”.[3] Tény[forrás?], hogy a leleplezett pedofilok igen magas százaléka homoszexuális, azonban világosan kell látni ennek a hátterét. Az is tény[forrás?], hogy az ilyen személyek többsége férfi, mégpedig olyan homoszexuális férfi, akinek környezete előtt az ilyen vonzalmát titkolnia kell. [4] Az (általában) saját rokonságában elkövetett pedofil visszaélés leginkább annak tudható be, hogy az idősebb fél a lelepleződéstől tartva inkább a vele azonos nemű kiskorúval közösül és éli ki nemi vágyait – mivel a gyermek az ilyen közeledéssel szemben legtöbbször védtelen, nem mer szólni az ilyen esetről, vagy ha mégis megtenné, az esetek egy részében valószínűleg nem hinnének neki. A pedofíliát a szakemberek többsége szerint nem szabadna „összemosni” a homoszexualitással, hiszen a pedofília jelenleg a parafíliák közé sorolandó, a homoszexualitás pedig a szexuális irányultságok közé.[5] [6]"
www.boon.hu/2008/06/pedofil.pdf

annamanna 2015.07.25. 01:16:52

"Az 1981-ben létrehozott Általános Homoszexuális Munkaközösség (AHA) nemcsak a melegeket és a leszbikusokat támogatta, de ez volt a pedofilok érdekképviseletének a szervezete is. Jellemző a kisebbségi jogvédők által teremtett beteges és hisztérikus légkörre, hogy az AHA az FDP közbenjárására még állami támogatást is kapott. Ebből a pénzből pedofil kiadványokat adtak ki, és a bíróság előtt védték az érzékeny lelkű, progresszív, ártatlanul meghurcolt pedofilokat…"
www.demokrata.hu/cikk/toth-gy-laszlo-liberalisok-pedofilia-elfogadtatasaert

"Nem ritka a pederasztia (fiúszeretet) megnyilvánulása sem, ami tulajdonképpen nem más, mint egy olyan szexuális magatartásforma, amikor a homoszexualitáshoz pedofília is társul."
www.szatmar.ro/Homo_szexualitasz/hirek/39816

"Összefoglalva, a pszichológusok véleménye alapján a pedofília ártalmas, a közvélekedés szerint káros, a jog szerint bűn, az orvostudomány szerint betegség. Az állatvilágban nem találtak ehhez hasonló jelenséget."

"A lengyel parlament alsóháza, a szejm törvényt fogadott el, 2009 szeptemberében, a pedofil és vérfertőző bűncselekmények elkövetőinek kötelező gyógyszeres ivartalanításáról. A büntető törvénykönyvnek a liberális kormány által benyújtott módosítását 400 képviselő támogatta, egy szavazott ellene, és egy tartózkodott. Az új rendelkezések értelmében minden, 15 év alatti kiskorú vagy közeli családtag sérelmére elkövetett nemi erőszak miatt elítélt személy „a bíróság döntése alapján nemi vágyainak csökkentése céljából gyógyszeres és pszichoterápiai kezelésnek vethető alá”, miután letöltötte börtönbüntetését. Az Egyesült Államok számos államában létezik kémiai ivartalanítás."

"Ennek különösen súlyos oka, hogy az egyházi személy által elkövetett ilyen bűncselekmények az egyház alapvető küldetését veszélyeztetik: a lelki üdvösséget. A vonatkozó jogszabályok, illetve alkalmazásuk szigorúsága terén ezért az elmúlt években jelentős szemléletváltás következett be.”11"

"Újabb „bomba” robbant, amikor kiderült, hogy egy egyházi rendalapító, Marcial Maciel Degollado is pedofil. A neokonzervatív „Krisztus légiósai” rend alapítóját II. János Pál pápa szentté kívánta avatni. A szentté avatási eljárás során folytatott nyomozás kiderítette, azonban, hogy sorra zaklatta az internátusában tanuló diákokat."

"Úgy tűnik az egyház önsajnálata nagyobb, mint az áldozatok iránt érzett sajnálata."

"Mert tudjuk, hogy ez egy betegség, és ennél a betegségnél a szabad akarat nem működik. Tehát ezeket az embereket meg kell védenünk saját maguktól, és meg kell találni a módját, hogyan segítsük őket, hogyan védjük meg őket saját magukkal szemben és elzárjuk őket a fiataloktól."
www.vmtt.org.rs/mtn2010/169_185_Hegedus_A.pdf

"Az ismert nemzetközi adatok szerint a pedofília semmilyen módon nem függ össze a társadalmi, gazdasági státusszal, iskolai végzettséggel, és a pedofilok többségét nem érte bántalmazás gyermekkorában. Többségük heteroszexuális, vagyis az ellenkező nemhez vonzódik. A szakemberek sem ismerik a pedofília okát, azt viszont tudjuk, hogy elkövetők nagy többsége, mintegy kilencven százaléka férfi."

"Mindenesetre okkal vélelmezhető, hogy rendkívül magas a látencia, hiszen a titokhoz nagyon erős érdeke fűződik az érintetteknek.

Az esetek túlnyomó többsége, négyötöde családon belül - szülő, nevelőszülő, rokon elkövetők által - történik, és ennél is több áldozatról mondható el, hogy ismeri az elkövetőt, mert a szomszéd, ismerős, gondozó volt az. Az idegenek által elkövetett cselekmények száma nagyon alacsony."

"milyen mértékben determinálja a későbbi erőszakos elkövetést - szexuális visszaélést - a saját, gyermekkori áldozati szerep, és bizonyosan az elkövetők kisebb része volt maga is áldozat. Sajnálatosan kevés kutatás és eredmény van ezen a területen, magyar vizsgálat pedig egyáltalán nincsen."

"A téma egyik szakértője azt mondta, hogy a pedofília olyan téma, amely Magyarországon politikai védettséget élvez. Mire gondolhatott?

- Ezt tőle kell megkérdezni. A magam részéről a legfontosabb problémának azt érzem, hogy Magyarországon gyakorlatilag nincsen sem megelőző-, sem ellátórendszer, a gyerekek, a szülők és a szakemberek semmiféle használható információt, segítséget nem kapnak ahhoz, hogy megelőzhetők legyenek az esetek. Nehezen ismerik fel a jeleket, nem hisznek a gyerekeknek, ha azok egyáltalában el merik mesélni a velük történteket. Ennek oka sokszor a félelem és a tudatlanság, a szembenézés képtelensége, a tehetetlenségérzés, illetve a szégyen. A tragikus az, hogy az áldozatok újból áldozattá válnak: nem volt elég elszenvedniük a visszaélést, a környezetüktől sem számíthatnak segítségre."
www.hetek.hu/interju/201002/pedofilia_az_aldozat_ujbol_aldozatta_valik

"Kisfi­ú­ért fi­zetne egy ho­mo­sze­xu­á­lis férfi, nem ez az első ilyen fel­hí­vása."
ripost.hu/cikk-durva-pedofilia-a-pesti-plaza-falan

annamanna 2015.07.26. 05:10:37

@Jean Sol Partre: még néhány apróság jutott eszembe.

Például Nagy Sándor (nem láttam Oliver Stone filmjét, de abban nyilván szóba került az apával való kapcsolat is, és felteszem, érzékeltették benne, hogy a családi viszonyaik nem voltak egyszerűek). A wiki azt írja Philipposzról, hogy: "Hét házasságából hat gyermeke született" és: "I. e. 356-ban született meg fia, Alexandrosz, akit kemény fizikai és szellemi neveltetésben részesített"

Az erős akaratú alfahímek a fiaikkal nem nagyon férnek össze. Például Berzsenyi és az apja kapcsolatáról ennyit lehet tudni: "ha lelki feszültsége egy-egy szilaj kitörésben keresett megoldást, apja mind e bonyolult lelki állapotot nem értve, fiában még mindig a vásott diákot látta és zsarnok módra igyekezett őt zabolázni, elfogadhatatlannak tartotta Berzsenyi soproni viselkedését. Az apa és fia közti kapcsolat egyre inkább elmérgesedett. Gyakori vitáik miatt a költő nem haza ment Sopronból, hanem Niklára utazott, nagybátyjához. Néhány évre még visszatért apjához, de a helyzet még rosszabb lett anyja halálával (1794 ősze), aki valamiféle villámhárítóként működött a két férfi között."

Az uralkodói házakban komolyan lehet tartani attól, hogy a fiú fellázad az apja ellen:
www.youtube.com/watch?v=Moi_i9MV7Bc
www.youtube.com/watch?v=QD-mSfJhjQw
Rudolfot is brutálisan nevelték, pl 6 évesen úgy ébresztették, hogy hideg vízzel leöntötték vagy pisztolyt sütöttek el a füle mellett. Valamiért roppantul kedvelték a "trauma alapú programozást", bárhogy is berzenkedett ez ellen Elisabeth.

A szokásos apai nevelésről a Biblia ezt írja: Zsid 12,9 Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
Zsid 12,10 Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
Péld 19,18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.

A fenyítő apa képét (aki sokszor brutálisan viselkedik) csak a második világháború utáni feminista világkép írta át. Még nekem is mesélte egy idős ember a gyerekkoráról, hogy az apja vizes kötéllel verte. És ebben nem talált semmi kivetnivalót.
Azt mondják, hogy nagyon sok nő arra törekszik, hogy egy alfahímtől essen teherbe, és a gyereket egy bétával nevelje fel. Hát... ha így van, akkor lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj.

Sőt: az apai viselkedésről még ezt is megjegyzi az ószövetség: Jer 31,29 Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
Ez 18,2 Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
Tehát az apák bűneiért sokszor a fiaik bűnhődnek; egy apa sokszor nagy károkat képes okozni a fiának.

Az egész ószövetség legeslegutolsó igeverse ezt írja: "És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal."
Egy apa és a fia között sokszor eldurvulhat a viszony, épp erre koncentrál az ószövetség legeslegutolsó igeverse; és ez után jelenik meg az emberi történelem színpadán egy ember, aki Istenről azt állítja, hogy az ő Atyja. Ez pedig általában véve is átalakítja az apaképet, az apai mintát. (Legalábbis át kellett volna alakítania).

A hatalommal rendelkező elit körében szerintem valószínűbben előfordultak olyan esetek, amikor a testi fenyítésbe a szexuális visszaélés is beletartozott. Például Kölcsey is homoszexuális volt, és ennek szerintem nem genetikai oka volt, hanem a nemesi származása (bár az is genetika, ha úgy vesszük).
Alföldi Róbert apja politikus.
Rogánék kisebbik fiára pedofilok fenekednek: borsonline.hu/cikk.php?id=112828
Abba pedig bele sem gondolok, hogy Deutsch Tamásnak mi jutott eszébe, amikor ezt leírta: mandiner.hu/cikk/20140715_deutsch_tamas_eggyel_tobb_cyberpedofil

A fát pedig, mint fontos szimbólumot nem árt megjegyezni. A Biblia szerint az emberi történelem nagyon szorosan kötődik a fához - a sztori két tiltott fával indul, egy fára szögezett férfi képében csúcsosodik ki ("átkozott, aki fán függ" - írta Mózes, tehát Jézus ezt az átkot vonta magára. Ki az, aki fán függ? Ha a fa a hatalom jelképe, akkor aki fán függ, az, aki hatalomtól függ, tehát nem autonóm, nem önálló). És az emberi történelem végén is megjelenik a fa: Jel 22,2 Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
(Az ember eredeti eledele is jórészt a fa gyümölcse lett volna: "Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.")

A pápa egyik hatalmi szimbóluma a pásztorbot: "Ferula. A pápa nem kampós végű pásztorbotot használ, mint a püspökök. Saját pásztorbotja, az ún. ferula egy embermagas bot végére tűzött egyenlő szárú kereszt."

annamanna 2015.07.26. 06:13:10

@Jean Sol Partre: A keresztények egyik legfontosabb (bár pogányságból eredő) ünnepe a karácsony, ami kvázi faünnep. Közismert a májusfa, vagy az elkészült házakat jelző fellobogózott fácska is. A halált egy nagy kaszával ábrázolják, ami tképpen egy hosszú bot. Ez az ő hatalmi szimbóluma.

Ha azt az esetet nézem, amit pederasztiának hívnak, akkor arra gondolok, hogy a dolog hasonlóan működik, mint azoknál a nőknél, akik életközösséget, biztonságot, védelmet, érzelmi kapcsolatot remélnek egy férfitól, de hogy ezt (reményeik szerint) megkaphassák, először is szexuális szolgáltatásokat kell nyújtaniuk. (Aztán a dolog sok esetben ki is fullad ennél; a férfi kapva kap a nő felkínálkozásán, és pont, részéről a történet be is van fejezve.)

Tehát, azt gondolom (persze ez csak tipp, a fentebbiekből következik), hogy azok a fiúk, akiktől pontosan azt vették el, hogy bízhassanak az apában, egy tőlük idősebb, erősebb férfiban, akit hősnek láthatnak és akit utánozhatnak; tehát ezek a fiúk kétségbeesetten kapaszkodnak abba, hogy az őket bántalmazó (vagy esetleg meg sem jelenő, hiányzó*) férfi helyett találjanak maguknak egy másik, jó apát, aki hiányzik az életükből.
De már arra vannak kondicionálva, hogy egy ilyen erős apafigurához szexuálisan kerülhetnek közel (ahogyan sok nő is így remél közel kerülni egy férfihoz). És hát sajnos ezeknek a fiúknak a részéről pont az veszik el, ami pedig a lényeg lenne, az, hogy utánzás révén ő maga is olyan hőssé válhasson, mint az erős apafigura. Amíg ő szexuálisan felkínálkozik egy férfinak, addig ez teljesen reménytelen. Mert neki nem pusztán védelemre és érzelmi kapcsolatra lenne szüksége, mint egy nőnek; hanem az utánzás általi hőssé válásra, tehát egy szerep elsajátítására. Amit abszolút kizár a szexuális kapcsolat.

*(Sokan úgy gondolják, a homoszexualitás egyik oka az anyához való túlzott kötődés, aminek oka a hiányzó apa).

A melegházasság törvényi elfogadása pedig éppen azt teszi lehetővé, hogy a homoszexuálisok legálisan gyerekhez jussanak, és bár ehhez feljebb már kerestem linkeket, de újra leírom: sajnos ez egyben a pedofília legalizálása is.
A melegek nem azért óhajtanak házasodni, mert monogám kapcsolatokra törekszenek, hanem saját maguk által is bevallottan, kimondottan azért, hogy azokból a törvényi előnyökből részesülhessenek, amiből a heteró házaspárok, és ezek között az egyik legfontosabb vágyuk a gyerekhez való hozzájutás lehetősége.
Feljebb már kerestem szakirodalmat arról, hogy a homoszexualitás következménye sok esetben a pedofília (ugyan szerintem ennél is fontosabb, hogy az előzménye pedofília; de a hivatkozások inkább azzal foglalkoztak, hogy a homokosok sokszor pedofilok is, tehát a következménnyel, nem az előzménnyel). Ez viszont abszolút ellenérv a homokosok általi örökbefogadás ellen; ha pedig nem juthatnak gyerekhez, akkor a házasság is csak fölösleges és értelmetlen cécó.
Persze egy pedofil hajlamú ember más módon is találkozhat gyerekekkel (pl a munkahelyén, ha gyerekfelügyeletet vállal), de egy munkahely ellenőrizhető közeg. A család viszont nem ellenőrizhető, ez benne a pláne, épp ez a családok legnagyobb veszélye. Ami a családon belül történik, az megmarad a négy fal között, sokszor titok. A Született feleségek szlogenje volt ez, hogy nem tudjuk, a szomszédaink mit rejtegetnek. Nem lehet tudni, egy családon belül pontosan mi történik; a családon belüli folyamatok társadalmilag nem ellenőrizhetők. Ott bármi megtörténhet, és a viselkedésnek csak az önfegyelem szab határokat. Az önfegyelem pedig nagyon sok emberből hiányzik.

Hogy a pedofília (a homokos témától függetlenül is) mennyire reális veszély, arra random a Bors címlapjáról egy friss hír, pedofil gyerekprostitúció (bár ez épp nem homoszexuális): borsonline.hu/20150725_gyerekprosti_segitett_az_ugyfelek_kirablasaban
Ezek nem mai cikkek, csak témába vágnak: www.borsonline.hu/cikk.php?id=87913
"Morgan Freeman se ment messzire, amikor fiatal szeretőt keresett magának: a saját mostohaunokáját csábította el"
www.borsonline.hu/20131128_egyeves_gyereket_rontott_meg_a_rocksztar
"A férfit még tavaly de­cemberben tartóztatták le kiskorúak és egy tizenegy hónapos csecsemő megrontása miatt"
www.borsonline.hu/20121030_pedofil_botrany_ujabb_hiresseg_bukott_le_a_bbcnel
"A hatóságok letartóztatták a 68 éves, egykori rocksztárt, Gary Glittert, aki vélhetően több száz kiskorút molesztált a BBC híres műsorvezetőjével, Jimmy Savile-lel."

annamanna 2015.07.26. 08:59:56

@Jean Sol Partre: Még egy példa jut eszembe, bár csak tipp: A Napfivér, Holdnővér c. filmben azt lehetett látni, hogy Ferencnek nagyon komoly összecsapásai vannak az apjával, majd egyszer csak úgy dönt, lemond a házasságról és szerzetes lesz.
A katolikus egyház által gyakorolt szerzetesség nem a Bibliából következik. Pál apostol így ír:

A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.
Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.
A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást (1. Tim 4:1-3)

Ferenc nem azért lett szerzetes, mert Isten ezt parancsolta volna neki.
A katolikus egyház egyébként is nagyon dörzsölten terelte el a figyelmet az Atya Isten központi szerepéről azzal, hogy Máriára vonta a figyelmet.
Egyszer egy srác azt mondta, hogy ő Jézus szeretetében egyáltalán nem tud hinni. Mert Mária szeretetete oké, az rendben van. Nadehogy Jézusé???
Az Atya-Fiú kapcsolat egy olyan téma, amiről szinte soha nem esik szó. Ez köszönhető a szekularizmusnak is, másrészt a hatvanas évek ifjúsági lázadásának.
Jut eszembe: a Hairből az derül ki, hogy Berger jó viszonyban van az anyjával, de komoly feszültség van közte és az apja között. És Bergernek csak fiú barátai vannak, csaja nincs. Vele ellentétben Bukowsky jó viszonyban van az apjával, és ahogy meglátja Sheilát, azonnal bele is szeret. Ez szerintem fontos.

Az apa-fiú viszony kibeszéletlensége fullad bele (szerintem) a politikai fecsegésekbe, mert a politikai hatalom elleni dühöngésben lehet valamennyire kiélni az apa elleni elfojtott dühöt.
Hogy az apa-fiú viszonyban mennyi buktató rejlik, arra egy icipici példa az angol Vilmos, aki azt mondta, a kislányuk egy angyal, de a fiuk egy majom. Hát, ha most így beszél, annak hosszú távon lesznek következményei. Vajon később mit fog kezdeni a fiával?

Az is jellemző, hogy az arisztokrata Anyegin a házasságot unalmasnak minősíti, inkább Lenszkijjel lóg, Tatjana csak akkor kezdi érdekelni, amikor a számára biztosan elérhetetlenné válik.
Az elit férfi szövetségek mitologikus eszmei hátteréről, nőellenes éléről egy remek szöveg: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/bacsfidiana.htm
Két mondat belőle: "A kentaurok szintén félig ember-félig ló alakok, szintén zárt csoportokat alkotnak, vadságuk, erőszakosságuk közismert, akárcsak a nőkre való kimondott veszélyességük (...), valamint a hősök nevelésére való hajlandóságuk (Akhilleusz, Héraklész, Aszklépiosz stb.)" "A Róma utcáin Februarius hónapban, az év utolsó napjaiban megjelent Lupercusok félreismerhetetlenül indoeurópai Männerbundként végigszáguldottak a házak között, s ha nővel találkoztak, azon kecskebőr korbácsukkal végigsuhintottak. A hagyomány szerint ez utóbbi aktusuk az asszonyok termékenységét volt hivatott előidézni, bár véleményünk szerint itt inkább a két csapat fiatal férfiból (ennek oka az ikrek kettősségén kívül valószínűleg valamilyen primordiális összetűzés ábrázolása lehetett) álló titkos fraternitás (...) egykor talán nyíltabban nőellenes kirohanása továbbélésének lehetünk tanúi"

És még egy pici apróság, a szimbolikához. A bot csak van, nincs belekötve semmibe és nem is termékeny, hiszen halott, maximum ütni lehet vele. A fa viszont belekapaszkodik, belegyökerezik a földbe (a szimbolikában legyen ez a nő); ami miatt életképes, növekszik, gyümölcsöt terem, és nem lehet arrébb rakni, mert ahol van, azt a helyet végképp magának foglalta el. Ez pedig csak úgy lehet, ha a két minőség, fa és föld, férfi és nő összefog. Ennek híján a férfi úgy van megfosztva erejétől, mint Sámson kopaszon; nem képes ellenállni mások elnyomásának, pontosabban más férfiak elnyomásra való törekvésének.

Megint egy idézet a Bibliából:
"És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják. (...)
Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre." (Júdás levele)

annamanna 2015.07.26. 09:28:30

@Jean Sol Partre: Azt gondolom, az egész mondandómnak a lényege kb az lehet, hogy a fiúknak az apjukkal kellene jobb és szorosabb viszonyban lenniük, az anyjukkal pedig kevésbé szoros kapcsolatban ahhoz, hogy a felnőtt életnek egészségesen tudjanak nekivágni.
Jó apa-fiú viszony híján a gyerek más fiúkhoz, férfiakhoz fog csapódni és nekik fog alárendelődni, ki tudja, milyen szintig bezáróan csicskul. Nem tud egy önálló erőtért létrehozni maga körül, és nem fog tudni tartósan kötődni egy nőhöz sem, legalábbis egészségesen aligha.

A következő videót egy olyan férfi küldte el nekem, aki képtelen az apjával beszélni, annyira rossz viszonyban vannak. Miután az anyja meghalt (öngyilkos lett) az apa dühében az ablakon is kilógatta a fiát, szóval alig élte túl a gyerekkorát. 14 éves korától önállóan tartja fenn magát, de mondanom sem kell, hogy soha nem volt képes nővel tartós kapcsolatban élni, megházasodni, csak sodródik. Tehát a videó, amit elküldött:

www.youtube.com/watch?v=7CEjBnlGwmU

És a klasszikus sztori:

www.youtube.com/watch?v=8ezSHp1_es4

annamanna 2015.07.26. 10:21:28

A Mennyei királyság c. film azzal indul, hogy egy apa és a fia kibékülnek, összefognak, és innentől kezdve a fiú ereje megsokszorozódik, az élete teljesen más perspektívába kerül.
Egy férfi csak akkor lesz képes a fiával nagylelkű lenni, bátorítani, szeretettel fegyelmezni, tehát jó apa lenni, ha egyébként az élete rendben van, kiegyensúlyozott, van önbecsülése és sikeresnek érzi magát. Ha ez nincs így, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy féltékeny lesz rá, pl mert irigyli, hogy gyermekként a nőjétől nagyobb figyelmet és több intimitást, szeretetet kap, mint ő. És fél, hogy egyszer majd fölébe kerekedik; tehát megpróbál gondoskodni arról, hogy ez ne történhessen meg.
Csak akkor nem fog félni valaki a fia jövendő erejétől, ha elég erősnek érzi magát; és ez elsősorban önbecsülés kérdése, nincs köze a külvilágban elért sikerekhez, mert az valójában csak látszathatalom, "porbirodalom", ami bármikor összeomolhat.
www.youtube.com/watch?v=g0bZtf5MCzY
www.youtube.com/watch?v=EzgGTTtR0kc
www.youtube.com/watch?v=xwtdhWltSIg

A férfiélethez, annak a felépítéséhez, egészséges elindításához sajnos ennyi nem elég:
www.youtube.com/watch?v=9Ky41lTtknU#t=01m27s

A férfiélethez kell egy apa, mármint egy jó apa. Természetesen Isten, mint Atya mindenkinek a rendelkezésére áll, hogy bepótolja mindazt, amit elvesztett.

Hja igen, és milyen meglepő: Marilyn Manson is pedofilok áldozata volt gyerekkorában: www.youtube.com/watch?v=4kQMDSw3Aqo

annamanna 2015.07.26. 16:03:52

Még ennyi: www.youtube.com/watch?v=bv20ZoBcdO8
Luke-nak nincs nője; viszont egy "jó apa"-figurához kötődik.
Darth Vadernek nincs autonóm, önálló hatalma, hanem egy még nála is sötétebb és gonoszabb figura alárendelt csicskája.
A történet megoldása kettejük autonóm, szabad összefogása; Luke nagylelkű az apjával (azt adja neki, amit soha nem kapott meg tőle); és ez a nagylelkű bizalom elég Darth Vadernek arra, hogy leszakítsa magát az őt rabbá tevő gonosz erőről.
Az autonóm hatalom feltétele az apa és fia összefogása. És ehhez a sértett félnek kell megtennie az első lépést, mert a sértő nem fog (nem tud) mozdulni.

A másik kulcssztori a Mátrix, ahol az anyaméh biztonságos látszatvilágát kell otthagyni, és felvállalni a küzdelmet. Ebben segítséget nyújt egy apafigura (és egy nő). A sztori megoldása végül a gonosz apafigurával való nagylelkű és bizalomteljes összefogás. Ez vet véget a testvérviszálynak, amivel addig nagyszerűen el lehetett tölteni az időt, bármiféle érdemi előrelépés nélkül.

Az Élet fája c. film (jó cím) egy élethosszig tartó fájdalomról szól, amit az apa okozott.

A francia Menny és Pokol c. filmben egy apa galádsága miatt meghal a fia (akiről egyébként nem is tudott, ez tehát afféle fordított oidipuszi fordulat). Az apa elzár egy forrást vagy kutat (lebetonozza, hogy a szomszédja, vagyis a fia ne tudjon vízhez jutni).

A Lost jó pár szereplője egy életen át küszködött a szüleivel. Akármi is történt velük, a háttérben ott volt a legmélyebb, soha el nem múló fájdalom, amit az előző generáció tagjai okoztak. Az élet minden egyéb történése, kudarca, harca, sikere kevésbé tartós, kevésbé mélyreható, mint az előző generáció által okozott fájdalom.

A Gladiátorban Commodus az apjára támad és viszálykodni kezd a "jó testvér"-figurával.

Ezt nagyon érdemes elolvasni: hu.wikipedia.org/wiki/Kronosz

annamanna 2015.08.05. 03:56:32

Feldmár: "Az a férfi, aki nem akart gyereket, de nem vigyázott, nem készült fel a felelősségre, úgy tudatja a gyerekkel, hogy ő nem apa, hogy veri, nem veszi komolyan, és a saját vágyainak kielégítésére használja. „Ha már itt vagy, akkor szolgálj ki engem! Kihasznállak, mert kihasználva érzem magam. Nem csikar ki szeretetet belőlem senki. Elégítse ki a gyerek akár a szexuális vágyaimat is, hiszen az enyém a mihaszna!” Az a férfi is veszélyes, aki, ha nem is bántja a gyerekét, soha nem engedi meg, hogy felnőjön hozzá. A fiát nem avatja be a férfiak sorába, hogy emancipálva érezhesse magát (...)

A fiú nem tud addig férfivá válni, amíg egy számára tiszteletre méltó férfi férfivá nem avatja. A fiúnak ki kell vívnia a tiszteletre méltó férfiú tiszteletét, ettől kezdve tudja magát a férfiak közösségének tagjaként tekinteni. Ha ez kimarad, akkor az apa rivalizálni fog a gyerekével, hiszen önmagát is gyereknek képzeli. (...)"

"Vigyázni fogok a gyerekre, mert magamra vigyázok.
B. D.: Ha egyáltalán vigyáz az apa… A görög mitológia isteneinek apja, Kronosz felfalta a saját gyermekeit."
hvg.hu/brandchannel/extrapszichologia_20150731_Feldmar_Andras_A

Ha nem is értek mindennel egyet, de sok érdekes dolgot mond Feldmár.

Poliorkétész (törölt) 2015.08.23. 18:17:47

Fénytelen korunkban egyazon erők pártfogolják a kvótanőket, a homoszexuálisok többletjogát és a magzatölést. Teszik ezt antidemokratikusan, legitimáció és többségi felhatalmazás híján...

Mi ebből a tanulság az értelmes férfiakra és nőkre nézve? A morális iránytűnket kell követnünk, történelmünkre kell hallgatnunk, nem egy destruktív kisebbség hatalmaskodására.

fa1 2016.02.24. 19:52:43

@Poliorkétész (törölt):
"destruktív kisebbség"
fideSS?