Szenvedélyesen rajong a magyar cigányzenéért, szerelemből költözött Magyarországra, itt tanul hegedülni kiváló cigányprímásoktól Frido Diepeveen, a negyedrészt magyar származású holland üzletember, a Randstad HR-cég magyarországi kereskedelmi vezetője. Olyannyira életének részévé vált a cigányzene, hogy annak megmentéséért alapítványt hoztak létre holland barátaival. Ő magát hobbiprímásnak nevezi, de minden tisztelete a cigányprímásoké, akik évszázadokon keresztül hordozták ezt a tehetséget magukban. Hogyan kerül egy holland Magyarországra és miként kerül kapcsolatba a cigányzenészekkel? Interjúnk.

„Milyen magyar gyökerei vannak?

Anyai oldalról a nagymamám erdélyi magyar volt. A trianoni megállapodás miatt neki és a családjának nem volt biztonságos Marosvásárhelyen maradni, ezért elmenekült Budapestre, onnan pedig egy úgynevezett gyermekvonattal 14 évesen Hollandiába ment. A sors így akarta, letelepedett és ott férjhez is ment. Innen a magyar vér a családban. 

Hogyan került Magyarországgal kapcsolatba?

Amikor gyerek voltam, gyakran jöttünk ide nyaralni. Már háromévesen beleszerettem a magyar cigányzenébe. Hatévesen kezdtem hegedülni egy holland klasszikus zeneiskolában, de nekem a klasszikus zene annyira nem tetszett, inkább a cigányzene jött be. Később ezt kezdtem el tanulni Hollandiában. Amikor Magyarországon voltam, magyar prímásoktól tanultam a cigányzenét. Ez a szenvedély annyira erős lett bennem, hogy amikor kaptam egy lehetőséget, hogy egy holland banknál dolgozhatok Magyarországon, nem hezitáltam. Azt mondtam: itt az ideje, hogy negyed magyarként Magyarországon éljek, hisz akkor abban az országban lehetek, amit nagyon szeretek és közben a zenével is tudok foglalkozni. Ez a mai napig így van.

Honnan ez az őrült szerelem Magyarország iránt?

Én nagyon szeretem azt Magyarországban, hogy van még hely… Hollandia lassan több mint 16-17 millió emberrel nagyon zsúfolt kezd lenni, hiszen harmadakkora mint Magyarország, viszont sokkal többen laknak benne. Nem szeretem azt, hogy Hollandia lapos. Én szeretem a hegyeket, szeretek síelni és szeretem a melegebb időjárást, például ami itt van Magyarországon. Szeretem azt benne, hogy központi helyen van; közel van a tenger, és ez Európa közepe. Hollandia számomra túl nedves, túl hideg… Azt szeretem a magyarokban, de főleg a vidékiekben, hogy vendégszeretet van. Szeretnek inni, enni, vendégül látni embereket. Egy holland azt mondja: három hét múlva találkozunk, egy magyar inkább oda megye és azt mondja »gyere, igyunk meg valamit«. Ez nagyon szimpatikus nekem.”

Balogh Krisztina interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.