Kommentszűrés
’15 ápr
17
16:11

Turisták-e városukban a budapestiek? Békés Márton és Böcskei Balázs új könyvéről

Írta: Redakció

ki.jpg

Budapesten egyre inkább mindenki turista a saját városában, s a közösségek nem helyben, hanem idegen környékek borbárjaiban akarnak szerveződni. Mindez az identitás problémáját veti fel a posztmodern sikertelenségét tükröző Budapesten – derült ki Békés Márton és Böcskei Balázs közös könyvének bemutatóján. A Ki!-ben újbaloldali és konzervatív nézetek állnak össze radikális kiáltvány-korkörképpé. A sörözgető közönség előtt a könyvet laudáló Kiss Viktor leszögezte: nem szakkönyv és nem elméleti kötet a kiadvány, amelyben a hipszterbarokk és a klikkhumanizmus kifejezése is debütál – utóbbi annyit jelent, hogy „minden áttevődött az internetre”. Szerinte a Ki! a Moszkva tér (mármint a film) utáni generáció önképe, a modernitás elmúlásának és a posztmodern sikertelenségének generációs élményének tükre.

Békés Márton rámutatott: nem érti, miért dicsekszenek egyesek azzal, hogy a bulinegyedben azért jó lakni, mert mindig más kávézóba tudnak kávézni – hiszen a kávézók lényege éppen az, hogy mindig ugyanoda megyünk, azaz törzshelyünk van. A digitalizmus-ellenes és meglehetősen technoszkeptikus hangulatú eszmefuttatások végső kifutása mégiscsak valami cselekvési terv a „nomádok” és „kívülállók” részére. Békés szerint ennek első lépése az, hogy nem kell kérni a wifikódot, amikor beülünk valahová. Ez a gondolat láthatóan nem hatotta meg az előadókkal szemközt ülve netezgető Szigetvári Viktor Együtt-elnököt. Békés Márton vállaltan „kulturális veszteségként” azonosította az általa kifogásolt problémát, a Ki!-ben taglalt kérdéskört, Böcskei ugyanakkor az egyenlőtlenségek problémáját látja mindebben. Békés szerint „az art cafék kiszorítják a tér emlékezetét”; és a szerzőt felháborítja, hogy vannak „menő és gáz” negyedek.

Böcskei Balázs leszögezte: nem a változással van baj, hanem az „állandó változással” s azzal, amikor az a parancs, hogy legyünk turisták a saját városunkban. Ez ugyanis végső soron a „ki vagyok?” kérdéséhez vezet, tekintve hogy a lokalitás, a hely, ahol élünk, hozzátartozik identitásunkhoz. A mai közösségépítőkkel az a baj, hogy nem a helyben lakók kérésére szerveznek közösséget. Számos közösségi helynek szánt kocsmába, klubba a város másik feléről járnak taxival a kedvelői, s létükbe semmilyen beleszólása nincs a közvetlen környéken lakóknak. Ha egy Rákóczi téri borozóba nem járnak le az ott lakók, csak azok, akik kizárólag emiatt bkv-znak oda, akkor valami nem stimmel – s ez kétségkívül elgondolkoztató meglátás.

Szilvay Gergely tudósítását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: élet kultúra város társadalom életmód Budapest Békés Márton Böcskei Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr197376268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2015.04.17. 20:03:12

Legyen mondjuk kávézó- és kocsmaregisztráció. Csak az mehessen be kávézóba vagy kocsmába, aki regisztrálta magát oda. Regisztrációt viszont csak az adott kerület (esetleg szűkebb lakóközösség!) lakosai kaphassanak a kormányablakon keresztül. Turisták vehetnek hetibérletet, amivel korlátozott időtartamig bármit meglátogathatnak (vagy csak egy várost összes kávázóját és kocsmáját? ezen még dolgozni kell!)

Lesz itt rend az otthonosság terén is! Annyi lesz a hányaveti, szabados beüldögéléseknek!