Kommentszűrés
’15 már
31
15:01

A II. világháborús nemi erőszak történetírása Magyarországon

Írta: Redakció

vilaghaboru_eroszak.jpg

Vendégszerzőnk, Pető Andrea, a CEU professzorának írása.

***

A II. világháborús nemi erőszak történetének írása Magyarországon1

A háborús nemi erőszak kutatása rendkívül nehéz, mert a jelenséget a hallgatás összeesküvése veszi körül.2 A történelmet források alapján írjuk, azonban csak kevés, módszertanilag amúgy is kellő óvatossággal kezelendő forrás áll a témában rendelkezésre. Az elkövetők, az erőszakot elszenvedők és a tanúk is abban érdekeltek, hogy ne beszéljünk az eseményről. A háborús körülmények között az erőszakot elszenvedőket gyakran meg is ölik, így nem marad se tanú, se forrás a bűntényről. A nemi erőszak magyarországi megítélésekor megfigyelhető az utóbbi időszak fősodorbeli szakirodalmában a lassú elmozdulás arról a korábbi álláspontról, mely szerint a nemi erőszak egyedi/kivételes eset, és az csak az egyéni elkövető felelőssége/devianciája lenne.

A mostanában Magyarországon is örvendetesen meginduló kutatások és kialakuló nyilvános beszédmód azonban néha a nemi erőszakot mint háborús fegyvert leegyszerűsítően elemezi. Sokan úgy tekintenek a háborús nemi erőszakra, mintha az csak a katonai vezetők vagy a politikusok kezében levő fegyver lenne, mellyel egyes népcsoportokat tudatosan büntetnének. Ezt hívja a szakirodalom intencionalista értelmezésnek, mely etnicizálja a nemi erőszak értelmezését és annak elkövetését egy adott népcsoporthoz köti. Ezzel szemben áll egy másik értelmezés, amely a nemi erőszakot a társadalmi nemek kapcsolatát meghatározó hatalmi eszköznek, azaz nemi erőszak kultúrája eredményének tekinti. Tehát strukturálisan a férfiuralommal meghatározottnak, ezért nevezzük ezt strukturalista értelmezésnek.

*

„A magyar csapatok a volt Szovjetunió területén is hasonló bűntényeket követtek el, mint a szovjet csapatok”

Magyarországon fontos előrelépés volt a háborús nemi erőszak kutatásában a magyar megszálló seregek által a Szovjetunióban elkövetett nemi erőszakot is dokumentáló, Krausz Tamás és Varga Éva által összeállított forrásgyűjtemény kiadása.3 A kötet számos módszertani hibája ellenére is rávilágított arra, hogy a magyar hadsereg katonái is a nemi erőszak kultúrájának részeként, nemi erőszakot követtek el a magyar megszállási övezetekben. Ez a kutatás első lépése: megtörni a hallgatás összeesküvését és beszélni a háborús nemi erőszakról, elismertetni, mint kutatási témát, melyet aztán a jövőben remélhetőleg szakmailag megalapozott, módszertanilag és kutatásetikailag megfelelő aprómunka követ.

A magyar csapatok a volt Szovjetunió területén is hasonló bűntényeket követtek el, mint a szovjet csapatok. A Veritas Intézetben e témában tartott előadásom után én magam, illetve az intézet is közvetlenül jó néhány ezt az előadást bíráló levelet kapott.4 Akár egy tudományos konferencia előadás sikeres témaválasztásának is betudható, ha már másnap többen is géphez ülnek és kifejezik nem tetszésüket a rendezvényen elhangzott előadásommal. A két, most idézett levélben ennél azért többről van szó hiszen jelzik, hogy a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak Magyarországon a „forró emlékezethez” tartozik, ezért is kulcsfontosságúak az emlékezetpolitikai intervenciók.

Az első nekem írott levélben a szovjet katonák, mint a „másik” jelenik meg, tehát az intencionalista és etnicizáló magyarázó elv, mely tagadja, hogy a nők a militarizmus strukturális áldozatai lennének.

„Az Ön által összemosni kívánt szovjet, német és magyar katonai viselkedést illetni: úgy érzem itt sem találja a megfelelő következtetést. Ilja Ehrenburg biztatta a szovjet katonákat az ellenség asszonyainak, leányainak megbecstelenítésére. Abban a rendszerben ilyen vers csak a központi akarat egyetértésével jelenhetett meg, tehát az a katona számára biztatás volt. Ahogyan a vezetés biztatta erre a viselkedésre a szerb katonákat a délszláv háborúban, mert ez egy, a muszlim családok, közösségek széthullásához vezető módszer/fegyver. A magyar és német vezetés ilyesmire nem biztatták a katonákat, sőt a törvények és szabályzatok szankcionálták az ilyen tevékenységet. Ez a lényeges különbség, a vezetés hozzá állása. Hitvány emberek, bűnözők mindenütt vannak, ahogy ezt láthattuk amerikai katonanők esetében is. Nem a náci macsóság ami bűnre csábítja a katonát, hanem a háborús körülmények hatására tántorodik meg az érték nélküliségre nevelt férfi vagy nő, vagyis az ember.5

A második előadásomról írt levél a saját élményt, mint az „igazságot” hozza bizonyítékként. A családi történet hitelesebbé és ez által igazabbá válik, mint a történészek narratívája. A nők ebben az esetben ugyan kimondatlanul, de csak a magyar nők, hiszen a zsidó nőket senki sem bújtatta a németek illetve a magyarok elől. Itt is az enticizált, intencionalista elbeszélési mód vezet a másik szovjet katonák „állattá” minősítéséhez.

„Dr. Pető Andrea előadására a sunyi csúsztatás volt a jellemző, arról nem beszélve, hogy mondandóját 3 mondatban is elmondhatta volna. Saját családom elbeszéléseiből tudom, hogy pl. apósom a Kárpátokon túl határvadász században szolgált. Ha egy kis katona leosont a faluba és lopott egy csupor tejet, szigorú büntetést kapott. Ki volt adva parancsba, hogy a helyi lakosságot megkárosítani, zaklatni, erőszakoskodni nem lehet. Kivégezték volna azt, aki megerőszakol egy nőt. És szívesen megkérdezném az előadót: vajon ki elől bújtatták a lányokat, asszonyokat a falvakban, a németek vagy a szovjet katonák elől? Bizony csak az utóbbiak miatt kellett bujkálniuk. Mert a szovjeteknek szabad rablás és megtorlás volt kiadva, és tömegesen végre is hajtották. Nagymamához bejött Kiskőrösön egy kozák katona és nem elvitte a spájz tartalmát, hanem puskatussal mindent összetört, és kereste a lányait. Az állatokat pedig mind elhajtották.Persze minden hadseregben akad erőszakos, agresszív katona, ez nem vitás, de tömegesen csak a szovjetek viselkedtek ilyen állatiasan.”6

*

„A szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak bűntette valóban büntetlenül maradtak”

Mindkét idézett levél a szovjet katonák büntetlen garázdálkodását tekintik kiindulópontnak. A szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak bűntette valóban büntetlenül maradtak, s ez az 1945 utáni társadalmi ténynek máig ható következményei vannak. A Vörös Hadseregen belüli igazságszolgáltatási mechanizmusról, ha volt ilyen, nem tudunk, mert az orosz levéltárak e témában nem kutathatók, és ezek a tényezők megerősítik és tovább örökítik az erőszak kultúráját. Főleg, ha a II. világháború történetének magyarországi kulcs mítoszává válik a szovjet katonák áltak elkövett nemi erőszak.

Ebben a dolgozatban amellett érvelek, összehasonlítva a német és a szovjet csapatok által Magyarországon elkövetett nemi erőszakot, hogy ha szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak a magyar hadsereg katonái által elkövetett nemi erőszak vizsgálatának mellőzésével történik, úgy ez a leegyszerűsített áldozatiság intencionalista beszédmódját hozza létre: azaz „a magyar nőket megerőszakolták az oroszok”. Le kell szögeznünk elöljáróban, hogy erre a leegyszerűsítésre amúgy a nemi erőszak témája igen alkalmas: „a katona megerőszakolja a nőt”, tehát a nőre áldozatként tekintünk, aki az egész nemzet, értsd „a magyarok” vagy „a németek” közösségének egészét jeleníti meg egyéni tragédiájában. Amellett érvelek, hogy ez a leegyszerűsítés – hiszen mint minden szimbolikus megfogalmazás, ez is leegyszerűsítés – veszélyes. Az a megfogalmazás, hogy magyar nőket erőszakoltak szovjet katonák, vagy hogy koreai nőket a japánok, eltakarja a jelenség struktúrális hatalmi lényegét.

Két szempontból is veszélyes az intencionalista beszédmód: egyfelől azáltal, hogy lehetetlenné teszi, hogy a nemi erőszak strukturális lényege megértését és a hosszútávú harcot az erőszak ellen, elősegíti az egyoldalú, kirekesztésre épülő kollektív emlékezet kialakulását. Azaz bezárul a strukturális érv a magyarázó érv előtt. Másfelől, ez a diskurzus az erőszakot elszenvedők számára sem nyit meg olyan társadalmi teret, ahol az őket ért erőszakot az áldozatok méltósággal és jövőre tekintve feldolgozhatnák. A két idézett levél a Veritas Történetkutató Intézet konferenciáján elhangzott előadásom kapcsán pedig azt bizonyítja mennyire aktuális a kérdésfelvetés.

Ebben a dolgozatban három dologra vállalkozom.

(1) Először áttekintem azokat kérdéseket, hogy mi következik abból, ha a német és a szovjet hadsereget összehasonlítjuk a katonáik által elkövetett nemi erőszak szempontjából, de nem említve a megszálló magyar csapatok kegyetlenkedéseit, és hogy hogyan alakul ki a leegyszerűsítő beszédmód.

(2) Másodszor pedig, ahogy a bevezetőben már jeleztem, amellett érvelek, hogy az áldozatiságra épülő intencionalista emlékezetpolitika, melynek alapeleme a történeti igazság feletti egyeduralom, hosszú távon megakadályozza a kritikus, különböző emlékezetkultúrák párbeszédére épülő történelemszemlélet lehetőségének kialakulását. Egyben ezen dilemma, az intencionalista vs. strukturalista ellentét feloldásának szükségessége mellett érvelek.

(3) Teszem ezt végül harmadsorban úgy, hogy az összegzésben a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak hiányzó vizuális megjelenítését összekapcsolom az emlékezés keretének újra értelmezésével. És így reményeim szerint az összegzésben javaslatot teszek az intencionalista vs. strukturalista szemlélet összeegyeztetésére.

*

„A nemi erőszakot a csend összeesküvése veszi körül”

1. Összehasonlítás Magyarországon a német hadsereg rövid ideig állomásozott, és 1944. március 19-i bevonulása a szövetséges ország területére nem ütközött számottevő ellenállásba. Ez a két tényező: az állomásozás rövid időtartama illetve az, hogy szövetséges ország területén állomásoztak, meghatározta a német katonák által elkövetett nemi erőszak magyarországi emlékezetét. Tudniillik az maradt meg a kollektív emlékezetben, ahogy a két, az előadásomra érkezett levél is jelzi, mintha a német katonák nem erőszakoltak volna magyar nőket. Ellentétben a szovjet katonákkal, akikről úgymond „mindenki tudja”, hogy tömeges nemi erőszakot követtek el magyarokon, bujkáló zsidó nőkön, németeken, lengyeleken, szlovákokon stb. A Vörös Hadsereg véres harcok közepette legyőzte a gyilkos eszméket támogató német és magyar csapatokat, de az emlékezetpolitikai háborút már az ország felszabadítása pillanatában elveszítette.

Ha a német és szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak eseteket vizsgáljuk, az első kérdés az, hogy milyen források állnak rendelkezésre. A következőkben tehát először arról írok, hogy a rendelkezésre álló források milyen módon határozzák meg a nemi erőszakról szóló beszédmódot és emlékezetet.

A nemi erőszakot – mint említettem – a csend összeesküvése veszi körül. Ha pedig beszélnek róla, csak a rendelkezésre álló szókinccsel és elbeszélési keretben tehetik meg, mert többszörösen tabuizált kérdésről van szó. Ez külön módszertani és elméleti kihívást jelent a történészeknek, és erkölcsi kérdéseket vet fel a társadalmi nem kutatói számára is. Ezért fogok az összefoglalásban egy másik beszédmód lehetősége mellett érvelni.

Magyarországon a szovjet katonák által a civil lakossággal szemben elkövetett atrocitásokat sokáig a társadalom tabuizált csendje vette körül. A háborús viszonyokból adódóan kevés írásbeli forrás keletkezett, és ezért csak közvetett forrásokból lehetett bizonyos következtetéseket levonni. A nők ellen elkövetett nemi erőszakról sokféle okból hosszú időn át hallgattak magukban az áldozatok és persze a hivatalnokok, a rendőrök és az elkövetők is. Hiányoznak és esetlegesek a róluk szóló írott dokumentumok is.

A nemi erőszak esetek összehasonlításához katonai, egészségügyi, bűnügyi, közigazgatási, egyházi és külügyi írott források jöhetnének elvileg szóba. A Vörös Hadseregre vonatkozó releváns katonai és egészségügyi iratanyag Oroszországban nem kutatható. A Magyar Országos Levéltárban őrzött külügyminisztériumi korabeli anyagaiban megtalálhatók az ország különböző részeiről érkező egyedi panaszlevelek a civil lakosságot ért atrocitásokról. A magyarországi közigazgatási jelentések, országosan a főispáni jelentések szintén megemlítenek egyes egyedi eseteket, de ezek önmagukban nem elegendők a teljes kép megrajzolásához. Azokon a területeken, amelyek többször cseréltek gazdát a harcokban, a területre visszatérő nyilasok jelentéseket vettek fel a korábban ott állomásozó szovjet csapatok kegyetlenkedéseiről, és ezeket terjesztették, de ezeknek a dokumentumoknak, melyek a nyilas uralom iratai között maradtak meg, a forrásértéke csekély.

Ugyanígy óvatosan kell bánni a népbíróságok azon ítéleteivel, amikor olyanokat ítélnek el, igen súlyosan, akik ellenálltak az erőszakoskodó, fosztogató szovjet katonáknak. Ezeket a szovjet katonák ellen fellépő civileket ugyanazon paragrafus alapján ítélték el, mint azokat a civileket akik a II. világháború idején zsidókat öltek vagy jelentettek fel. Budapest Főváros Levéltárában a tisztiorvosi és kórházi fondok adatai szintén csak hézagosan informálhatnak. Az árvaházi és örökbefogadási anyagok pedig nem hozzáférhetők a személyiségi jogok védelme miatt. Az egyházi források, így a prímási levéltárban őrzött anyagok alapján is az egyes plébánosok illetve lelkészek panaszkodtak, hogy nehéz helyzetbe kerültek, mikor azoknak a vallásos nőknek kellett tanácsot adni, akik a megerőszakolás után teherbe estek és az abortuszt választották.

Elhallgatott gyalázat

Az irodalom és a film is feldolgozta a kérdést. Polcz Alaine Asszony a fronton (1991) címmel írt saját élményeiről, a szépirodalomban pedig Konrád György Cinkos (1982) című regényét kell említenünk. E művek a személyes élmény hitelességét állították szembe az akkori „hivatalos“ történelemmel, mint Sára Sándor A vád (1996) című filmje is. Legújabban Kováts Judit Megtagadva (2012) doku-regénye és legutóbb Skrabski Fruzsina Elhallgatott gyalázat (2013) filmje emelte be a közbeszédbe ezt a történelmi tényt, fontos közéleti vitákat generálva. A legutóbbi feldolgozások is azt bizonyítják, hogy a fikcionalizmus, a kvázi dokumentum regény az a műfaj, melyben ez a történelmi tény elbeszélhetővé válik. A szóbeli visszaemlékezések, interjúk, kortárs feldolgozások pedig a fő forrásai ennek a kvázi-dokumentarista műfajnak. Fontos kiemelni, hogy ebben a műfajban azok szólalnak meg, akik láttak, de nem maguk az elszenvedők, tehát nem azok, akik éreztek és megéltek. Az esemény időbelisége miatt pedig egyre kevesebb esély lesz arra, hogy azok beszélhessenek, akik megélték és túlélték a nemi erőszakot. Viszont egyre többen beszélnek majd arról, tényszerűen, hogy szerintük mi történt; annak alapján, hogy ők mit láttak vagy hallottak. Vagy mit gondolnak, hogy most mit és hogyan kell elmondaniuk, hogy akkor mit láttak. A visszaemlékezés mindig a múlt, jelen és a jövő közötti folyamatos egyeztetés eredménye.

A két hadsereg, a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg összehasonlítása az igazság a háborúban és a háború igazsága Michael Walzer által leírt dilemmáját veti fel.7 A Wehrmacht a náci állam végrehajtó eszköze, melyről az 1998-as Wehrmacht kiállításig sikerrel megőrizték azt a mítoszt, hogy nem volt közük a nem katonai típusú gyilkosságokhoz, azaz csak a harctéren gyilkoltak a katonaság önmaga felállította szabályainak megfelelően. A német katonák „tiszta kezét” ezzel katonai szakmai tudását nem vonták addig a kiállításig kétségbe. Ha II. világháború alatti visszaemlékezéseket olvasunk, a megszálló német katonákra úgy emlékeznek vissza, hogy azok makulátlanul vasalt egyenruhában fegyelmezetten és rendezetten viselkednek.

Erick von Manstein vezértábornagy – 1946. augusztus 10-én a nürnbergi perben tett – és a többi katonai vezető állítását, hogy a német katonák nem követtek el nemi erőszakot – vagy ha mégis, akkor az egyedi eset volt és példásan megbüntették – évtizedekig senki nem kérdőjelezte meg a hidegháború által felszabdalt világ nyugati felén. A keleti felén, a volt Szovjetunióban a hivatalos társadalmi nemek egyenlősítő politikája ellenére a normatív férfiasság rendszere megmaradt. A nemi erőszak a náci – és tegyük hozzá: a magyar – megszálló csapatok által is a civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokként jelent meg az antifasiszta diskurzusban. Ezzel a Szovjetúnió az áldozati helyzetét erkölcsileg megerősítette és hegemón moralizáló diskurzust használta internacionalista, antifasiszta keretben és nem az erőszak militarista, hatalmi keretében.

Mielőtt továbblépnénk fel kell tenni a kérdést, hogy igaza volt-e Mansteinnek és másoknak – főleg a hadtörténészeknek –, abban, hogy a német katonák nem követtek el nemi erőszakot, vagy ha mégis, akkor az egyedi eset volt, és biztosan számíthattak feljebbvalóiktól büntetésre. Ahogy említettem, az emlékezetes és sokat bírált Wehrmacht-kiállításig ezt a kérdést fel sem tették. A legutóbbi kutatások –- Regina Mühlhauser, Monika Flaschka, Birgit Beck, hogy csak néhányat soroljak fel a kutatók közül, vizsgálták az ún. Manstein-mitoszt, miszerint a náci német hadsereg példásan és fegyelmezetten működött.8 Levéltári anyagok és visszaemlékezések alapján azt is elemezték, hogy a német katonák fegyelmezettségét bizonyítani hivatott másik mítosz az ún. fajgyalázás tilalma hogyan működött a gyakorlatban. Tehát azt a kérdést vizsgálták: igaz-e az, hogy a német katonák, a német törvényeket szigorúan betartva, ne létesítettek volna szexuális kapcsolatot a fajvédelmi törvények hatálya eső nőkkel, azaz szlávokkal vagy zsidókkal. A keleti fronton kb. tízmilliónyi egyenruhás német férfi harcolt és dolgozott. És hiába voltak a szigorú előírások (§5 a háborús büntetőtörvénykönyv nemi erőszakról szóló része (Notzucht) és §2 vérvédelmi törvény (Blutschutzgesetz)) a gyakorlatban ezek nem működtek, mert struktrurálisan nem működhettek. A német hadsereggel kapcsolatos emlékezetre mégis a szexuális erőszak megtörténtének a tagadása a jellemző. Szeretnék visszautalni megszálló magyar hadsereg által a volt Szovjetunióban elkövetett nemi erőszak tagadásának a néhol még most is megjelenő magyarországi mítoszára. A német katonai vezetők szempontjából a katonai rend és fegyelem, valamint a fajvédelmi törvények fenntartása volt fontos, de ez ugyanakkor szembe került a náci férfiasság egy alapelemével, melyet Annette Timm úgy fogalmazott meg, hogy “a férfi szexualitás nem egyéni örömforrás volt, hanem a nemzet katonai erejének megnyilvánulása”.9 Tehát a keleti fronton tömegesen történt nemi erőszak, minden katonai fegyelem, előírás és törvény ellenére. A német katonák által megerőszakolt nők nem kaptak jogi elégtételt a keleti fronton. Ellentétben a nyugati fronttal, ahol a helyi közigazgatás hivatalban maradt és ahol a nők feljelentést tettek. Keleten ez elképzelhetetlen volt, kivéve Magyarországot. Itt 1944. március 19-e, a német megszállás után a magyar közigazgatás hivatalban maradt, tehát paradox módon az, ami a tömeges deportálások megvalósítását lehetővé tette, azaz az együttműködés a magyar közigazgatás és a német megszálló csapatok között, fenntartott egy olyan jogbiztonságot, amely megvédte a magyar nőket a tömeges nemi erőszaktól. Magyarországon belül a zsidó származású magyar állampolgárságú nőket a magyar állam saját egyenruhás képviselői erőszakolták meg, erről is bőven maradtak fenn visszaemlékezések.10

Fontos leszögezni, hogy ezt a német katonai narratívát, tehát, hogy a katonák a törvényeknek és a feljebbvalóik utasításainak megfelelően cselekedtek, azaz nem követtek el nemi erőszakot, a szövetségesek sem vonták kétségbe. Hiába csatoltak a nürnbergi vizsgálati anyaghoz a szovjetek kiegészítő vallomásokat a német (és magyar valamint egyéb megszálló) katonák által a szovjet területeken elkövetett nemi erőszakról, ez nem illett bele a narratívába. Főleg nem, miután a szovjet csapatok tömegesen követtek el nemi erőszakot magyar (és egyéb felszabadított) területeken. A tömeges kifejezést használnám, mert az 1999-ben a Történelmi Szemlében megjelent tanulmányom, éppen amellett érvel, hogy a számszerűség meghatározása erkölcsileg és tudományosan is problémás: gondoljunk csak az olyan kérdésekre, mint hogy hány darab erőszaknak számít az, ha egy nőt többen erőszakolnak meg egy este?11 Ezért is joggal bírálták Skrabski Fruzsina már említett filmjét, mert abban a a magyarországi nemi erőszak esetek számai 80000-tól 800000-ig (!) repkednek. Ez a filmes eszköz, mely nyilván a tömegességet volt hivatva megjeleníteni nem reflektált arra, hogy mi a hatása ennek azokra, akik megélték ezt a bűntényt és mi a módszertani és elméleti jelentősége annak a történelmi ténynek, hogy csak durva becsléseink vannak (a nemi beteg gondozók hozzáférhető adatai alapján) arra nézve, hogy hány eset történhetett.12

*

„Akadályt jelent az áldozatiságra épülő etnicizált intencionalista emlékezetpolitika”

(2) Áttérve a dolgozat második részére, ahogy a bevezetőben már jeleztem, amellett érvelek, hogy az áldozatiságra épülő etnicizált intencionalista emlékezetpolitika – melynek alapeleme a történeti igazság feletti egyeduralom – hosszú távon megakadályozza a kritikus történelemszemlélet lehetőségének kialakulását. A szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak története Magyarországon meg van írva – igaz, az orosz levéltári források vizsgálata nélkül. A történelemtudományban szinte példa nélküli módon megkockáztatható az a kijelentés, hogy a források, amelyek magyar levéltárakban vannak, melyeket az előző részben felsoroltam, fel vannak tárva. Esetleg mikrotörténeti kutatások segíthetnek megérteni a nemi erőszaknak a helyi társadalom komplex szövedékébe illeszkedő emlékezetét. Itt térnék vissza a bevezetőben megfogalmazott állításhoz. A jelenleg Magyarországon a szovjet katonák által elkövetett erőszakról kialakuló beszédmód ugyan megtöri a „csend összeesküvését”, de ezt olyan módon teszi, hogy leegyszerűsítően etnicizálja, azaz egyes áldozati népcsoportot, egységesen büntetettnek tételez. Félő, hogy többek között Skrabski Fruzsina úttörő jelentőségű filmjének hatására meginduló új helytörténeti kutatások is ezt a vizsgálati keretet fogják erősíteni (oroszok vs. magyarok), így a nők megerőszakolását eszközként használva a hegemón normatív emlékezetpolitika kialakításában és figyelmen kívül hagyva a szovjet hadsereg birodalmi jellegét.

Hogyan lehet ebből a helyzetből kilépni? A következőkben egy új forráscsoport bevonását javaslom az elemzésbe annak érdekében, hogy az abból leszűrhető elméleti és módszertani tanulságokon keresztül megnyissanak egy lehetséges új elméleti utat a háborús nemi erőszak elemzése előtt és ezzel meghaladhassuk az intencionalista vs. strukturalista vitát.

*

„Lehet-e, illetve kell-e ábrázolni a nemi erőszakot?”

(3) A dolgozat harmadik részében a célom, hogy az összegzésben a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak hiányzó vizuális megjelenítését és reprezentációját összekapcsoljam az emlékezés keretének újraértelmezésével. Létezik tehát egy olyan forráscsoport, amelynek vizsgálatára eddig kevés figyelmet szenteltek a háborús nemi erőszak kutatói.13 Ez a vizuális megjelenítés. Ha készültek is képek a háborús nemi erőszakról, azok már halott nőket ábrázoltak, magáról az aktusról nem készültek képek, mert nem készülhettek képek. A képeken látható halott nőkről feltételezzük, vagy a rendőrségi vizsgálat utólag megállapította és erről esetleg békeidőben írásos dokumentum is készült, hogy megerőszakolták őket. Csak a legutóbbi időkben állnak elő arccal és történettel azok a nők például Koreában, akik megéltek, túléltek ilyen bűntényt, de ehhez szükség volt a csend összeesküvésének globális megtörésére és támogató nőmozgalmak és szervezetek létrejöttére.

Hogyan lehet, illetve kell-e egyáltalán, visszautalva Skrabski Fruzsina filmje körül kibontakozó vitára,14 ábrázolni a nemi erőszakot és lehet és kell-e emlékműveket építeni az áldozatoknak. A filmben fekete-fehér betétekben az egyik visszaemlékező által elmondott történet alapján rekonstruálták és színészekkel eljátszatták a megerőszakolás folyamatát. Ez jó néhány elméleti és módszertani kérdést felvet.

Lassan húsz éve kutatom a háborús nemi erőszak kérdését, de csak a következő, most elemzendő képeket találtam. Két fényképet és két a háborús nemi erőszak áldozatairól megemlékező emlékműről készült képet szeretnék a következőkben elemezni alátámasztandó azt az állításomat, hogy a nemi erőszak vizualitása és megjelenítés módja összekapcsolódik a történeti igazság hegemón, normatív megfogalmazásának lehetőségével.

prater_eroszak.jpg

Az első kép a bécsi Práterben készített rendőrségi fotó, egy abból a számosból, melyet a bécsi városi levéltár rendőrségi részlegében őriznek. Megtalálták reggel a holttestet, kiszállt a rendőrség, lefényképezték a holttestet és az orvosi véleményt csatolták, miszerint megerőszakolták és megölték az osztrák nőt. A tettes ismeretlen, de vélelmezték, hogy az elkövetők szovjet katonák voltak. A szovjet hadsereg laktanyái nem estek az osztrák igazságszolgáltatás hatóköre alá, így nyomozás szóba se jött. Az ügyet lezárták.

budapest_eroszak.jpg

A második képre Rácz Árpád hívta fel a figyelmemet, melyet ezúton is köszönök. A képre ő akkor bukkant rá, mikor egy korábbi Rubicon számba a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról írott korábbi tanulmányomhoz keresett illusztrációt.15 A képet Jevgenij Khaldei (1917-1997), az elismert szovjet hadifényképész készítette Budapesten, aki a Vörös Hadsereg katonáival együtt mozgott. Sok ikonikussá vált felvétel fűződik a nevéhez, köztük a Reichstag tetejére kitűzött szovjet zászló képe. Ezt a budapesti képet 1945 márciusa és áprilisa között készíthette, mert Khaldei április közepétől már Bécsben fotózott. Rácz Árpád azzal hívott fel telefonon, hogy szerintem ezeket a nőket a képen megerőszakolták-e, és ha igen, leközölhető-e a kép. Habozás nélkül rávágtam, hogy nem, nem közölhető le. Úgy éreztem akkor, nem lenne etikus áldozatok miatt illusztrációnak használni a képet a cikkemhez. Nem is jelent meg még akkor ez a kép. Azóta azon gondolkodom, hogyhogy évtizedekig senki se közölte le ezt a fotót, mikor a Khaldei-gyűjteményt olyan sokan és sokféle célzattal használták már.

gdanks_eroszak.jpg

A harmadik illusztráció egy tavaly nagy vihart kavart, a lengyelországi Gdanskban felállított magánemlékű, melyen egy szovjet katona egy terhes nőt erőszakol meg, akire pisztolyt fog. Az emlékmű címe: „Komm Frau!”. Az emlékművet lakossági tiltakozásra és hivatalos engedélyek hiányában nagyon hamar eltávolították.

glendale_eroszak.jpg

A negyedik pedig a kaliforniai Glendale-ben a koreai szexrabszolgák emlékműve, melyet 2014. januárjában avattak fel a japán kormány hivatalos tiltakozása ellenére. Itt egy üres szék emlékeztet arra a nőre, akit megöltek a japán katonák, illetve a hiányzó emlékezőre, aki a nő mellé ülhetne, hogy annak történetét meghallgassa.

*

„A nők áldozati helyzetét erősítik”

Nem vállalkoznék arra a kockázatos és hálátlan feladatra, hogy itt emlékmű állítását javasoljam a szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőknek, amelyet pedig szorgalmaztak Skrabski Furzsina filmjét követően. Hiszen Magyarországon a legutóbbi, társadalmi egyeztetés hiányában felállított emlékművek jogosan komoly vihart kavartak azzal, hogy egyoldalú emlékezetpolitikai koncepciót fogalmaztak meg.16 De ha elgondolkodunk azon, hogy miként lehet egy olyan történelmi tényről, eseményről beszélni, emlékezni, aminek nincsen vizuális reprezentációja, akkor erre kétféle választ adhatunk.

Első válasz, hogy ne is legyen vizuális emlékezete. Ez Susan Sontag érve, miszerint az erőszakot ábrázoló képre való ránézés újból létrehozza nemcsak az erőszak vizuális kultúráját, hanem megismétli tekintetével az erőszakot magát, ahogyan kívülről rácsodálkozik a képre.17 Ez volt az egyik érv, ami miatt eltávolították a gdanski emlékművet és ami miatt kértem korábban Rácz Árpádot, ne közölje le a képet a Rubiconban. És ezért bírálták sokan joggal Skrabski Fruzsina filmjének azt a részét, amikor – igaz, az etikai kérdések maximális figyelembe vételével, de mégis – színészekkel eljátszatta, megismételtette a nemi erőszak aktusát a filmben, és ezzel hozzájárult az erőszak ciklikusságának és vizuális kultúrájának fenntartásához.

De létezik egy másik lehetséges válasz is. És ezzel szeretném befejezni a dolgozatot.

Az a zavar, bizonytalanság, amit ezekre a képekre nézve érzünk, talán hozzájárulhat a kritikai önreflexióhoz és ahhoz, hogy a strukturalista vs. intencionalista vitát úgy haladjuk meg, hogy az az áldozatok számára is teret biztosít. Teret az elmondásra és teret a tudatos hallgatásra is. A fényképeket úgy nézzük, mint a nemi erőszak elkövetése után eltelt időszak során hozzáférhetővé vált információkon keresztüli értelmezést. Ez az értelmezés, éppen úgy, mint a művészeti alkotások ikonográfiája, nem független a túlélők és az áldozatok által elmondott történetekből ismert esetek ikonográfiájától. Azt, hogy milyen módon formálta meg a „Komm Frau!” szobrot a művész, befolyásolták a túlélők fennmaradt történetei. Skrabski Fruzsina is egy túlélő történetét rekonstruálta a filmvásznon színészekkel.

A nemi erőszak kétféle fényképes megjelenítését mutattam be, és mind a kettő szükségszerűen közhelyes, hiszen a meglevő, történetileg kialakult ikonográfiai keretben jeleníthető csak meg a szenvedés. A Práterben meggyilkolt nő fényképe egyértelműen utalás a keresztény mártírok ikonográfiájára, a budapesti fényképen pedig a férfi válik az igazi áldozattá, aki siratja meggyilkolt női (feltehetően) családtagjait. A nő szükségszerűen tárgyiasul ebben a reprezentációban.

Az emlékművek esetében pedig a gdanski magán emlékmű érzéketlen ikonográfiai egyszerűsége, a koreai szexrabszolgák emlékművének túlzott érzelmessége és idealizáltsága mind-mind a női áldozati helyzetet erősíti. Hiszen mind az áldozatok elbeszélésén alapulnak és ők a számukra egyedül lehetséges narratív keretben beszélnek erről: ők áldozatok.

*

„Elveszítjük a megértés lehetőségét”

Végezetül összefoglalásul szeretnék visszatérni a bevezetőben megfogalmazott állításhoz. Ha a nemi erőszakot mint háborús fegyvert leegyszerűsítően értelmezzük, mintha az a katonai vezetők vagy politikusok kezében levő tudatosan használt fegyver lenne, amellyel egyes népcsoportokat büntetnek, azaz az intencionalista értelmezést választjuk; akkor elveszítjük a kérdés elemzése komplexitásának és struktúrális megértésének lehetőségét. Magyaroszágon ma a szovjet katonák által elkövetett erőszakról szóló beszédmód az intencionalizmus irányába halad, ahelyett, hogy a militarizmus alkotó részét, a normatív férfiasság elemeit tárná fel és kérdőjelezné meg, és szembesülne a nemi erőszak kultúrájának hatalmi érdekeivel. Ezt jelzik az előadásom után írott levelek is.

Ha viszont csak a strukturalista értelmezést használjuk, azaz úgy tekintünk a nemi erőszak áldozataira, hogy mindegy, hogy az eset hol történt, mert azt tételezzük, hogy a nemi erőszak kultúrája strukturálisan nemzetek feletti; akkor elveszítjük annak a megértési lehetőségét, hogy kiből hogyan lesz elkövető, milyen okai és következményei voltak a nemi erőszaknak, és kik voltak az áldozatok.

Sem az nem vezet a megértéshez, ha az erőszaktevő szovjet katonára pusztán mint szovjet megszállóra tekintünk, és elfelejtjük, hogy mind a magyar és a szovjet hadsereg része annak a militarista kultúrának, amelynek egyenes következménye, hogy a katona, ha megteheti, erőszakol – és ebben nincsen különbség magyar, német és szovjet vagy bármilyen nemzetiségű katona között. Azonban az sem helyes, ha az erőszaktevőre pusztán mint „férfira” tekintünk, mert ezzel a férfiakon elkövetett igen gyakori nemi erőszak jelenségét láthatatlanná tesszük és nem foglalkozunk okok és következmények azon komplex rendszerével, amelyek az adott katona számára lehetővé tette, hogy büntetlenül erőszakot kövessen el.

Pedig ez a komplex megértés erkölcsi és szakmai kötelességünk lenne a sokmilliónyi áldozat méltósága érdekében. Erre tett kísérletet ez a dolgozat, úgy, hogy a képek, melyeket bemutattam, szembesítettek minket a saját magunk által létrehozott határainkkal. Ez talán az első lépés.

***

Felhasznált irodalom:

Beck, Birgit Wehrmacht und sexuelle Gewalt. Sexualverbrechen vor deutschen Militärgerichten 1939–1945 (Paderborn: Ferdinand Schöningh, 2004)

Beck, Birgit, ‘Rape: The Military Trials of Sexual Crimes Committed by Soldiers in the Wehrmacht, 1939–1944’, in Karen Hagemann and Stefanie Schueler-Springorum (eds.) Home/Front: the Military, War and Gender in Twentieth Century Germany (Oxford: Berg, 2002) 255-274.

Flaschka, Monika “Race, Rape and Gender in Nazi Occupied Territories” (PhD diss., Kent State University, 2009)

Hedgepeth Sonja M. and Rochelle G. Saidel, eds., Sexual Violence against Jewish Women during the Holocaust (Hanover: UP of New England, 2010)

Katz, Steven T., "Thoughts on the Intersection of Rape and Rassen[s]chande during the Holocaust" in Modern Judaism , 32(3), 2012, 293-322.

Krausz Tamás, Varga Éva Mária: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban - Levéltári dokumentumok 1941-1947, Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2013.

Lóránd Zsófia: Megszólaltatott félhangok, 2014. január 27, Kettős Mérce. 

Mulhauser, Regina, “The Historicity of Denial: Sexual Violence against Jewish Women during the War of Annihilation, 1941–1945 in Gendered Memories, Gendered Wars ed. Ayse Gul Altinay, Andrea Pető, Ashgate, megjelenés előtt 2015.

Pető ,Andrea, “Az elmondhatatlan emlékezet. A szovjet katonák által elkövette nemi erőszak Magyarországon” in Rubicon 2014. 2. 44-49.

Pető Andrea, „Przemilczane gwalty” in pamiec.pl. 2104.11. 33-38. Pető, Andrea “Death and the Picture. Representation of War Criminals and Construction of Divided Memory about WWII in Hungary,” in Faces of Death. Visualising History eds. Andrea Pető, Klaaertje Schrijvers, (Pisa: Edizioni Plus, Pisa University Press, 2009), 39-57.

Pető, Andrea „“Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary” in Culture and History Digital Journal 3(2) December 2014, e016 eISSN 2253-797Xdoi: http://dx.doi.org/10.3989/chdj.2014.016

Pető, Andrea, “Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete” in Történelmi Szemle 1-2 (1999) 85-107.

Pető, Andrea, „Memory and the Narrative of Rape in Budapest and Vienna” in Life after Death. Approaches to a Cultural and Social History of Europe during the 1940s and 1950s. ed. Dirk Schumann, Richard Bessel, Cambridge University Press, 2003, 129-149.

Sinnreich, Helene “And It Was Something We Didn’t Talk about”: Rape of Jewish Women During the Holocaust, Holocaust Studies 14: 2 (2008) 1-22.

Sontag, Susan, Regarding the Pain of Others. New York, Farrar, Straus, and Giroux, 2003

Timm, Anette “Sex with a Purpose. Prostitution, Venereal Disease, and Militarized Masculinity in the Third Reich,” Journal of the History of Sexuality 11, 1/2 (2002): 223-255.

Walzer, Michael, Just and Unjust Wars: A Moral Argument with Historical Illustrations, Basic Books, 1977.

Jegyzetek:

1. A tanulmány a „Szexuális erőszak és megszálló seregek a II. világháborús Magyarországon”, Megszállástól – megszállásig: Magyarország nagyhatalmak szorításában 1944 – 1949. Veritas Történetkutató Intézet konferenciáján, 2014. szeptember 29-én elhangzott előadásra alapul, melynek közlésétől, a konferencián elhangzott többi előadással ellentétben, a Rubicon folyóirat eltekintett.

2. Erről bővebben Pető, Andrea, „Memory and the Narrative of Rape in Budapest and Vienna” in Life after Death. Approaches to a Cultural and Social History of Europe during the 1940s and 1950s. ed. Dirk Schumann, Richard Bessel, Cambridge University Press, 2003, pp. 129-149. and „Przemilczane gwalty” in pamiec.pl. 2104.11. pp. 33-38. 

3. Krausz Tamás, Varga Éva Mária: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban - Levéltári dokumentumok 1941-1947, Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2013

4. Szexuális erőszak és megszálló seregek a II. világháborús Magyarországon, Megszállástól – megszállásig: Magyarország nagyhatalmak szorításában 1944 – 1949. Veritas Történetkutató Intézet konferenciája, Budapest, Parlament, Felsőházi terem, 2014. szeptember 29.

5. B. Gy. levele a Veritas Intézethez 2014. szeptember 20. 

6. S. Jné levele 2014. szeptember 20.

7. Michael Walzer, Just and Unjust Wars: A Moral Argument with Historical Illustrations, Basic Books, 1977.

8. Regina Mulhauser, “The Historicity of Denial: Sexual Violence against Jewish Women during the War of Annihilation, 1941–1945 in Gendered Memories, Gendered Wars ed. Ayse Gul Altinay, Andrea Pető, Ashgate, forthcoming in 2015. Birgit Beck, Wehrmacht und sexuelle Gewalt. Sexualverbrechen vor deutschen Militärgerichten 1939–1945 (Paderborn: Ferdinand Schöningh, 2004); Birgit Beck, ‘Rape: The Military Trials of Sexual Crimes Committed by Soldiers in the Wehrmacht, 1939–1944’, in Karen Hagemann and Stefanie Schueler-Springorum (eds.) Home/Front: the Military, War and Gender in Twentieth Century Germany (Oxford: Berg, 2002) 255-274. Monika Flaschka, “Race, Rape and Gender in Nazi Occupied Territories” (PhD diss., Kent State University, 2009). 

9. Anette Timm, “Sex with a Purpose. Prostitution, Venereal Disease, and Militarized Masculinity in the Third Reich,” Journal of the History of Sexuality 11, 1/2 (2002): 253.

10. Sonja M. Hedgepeth and Rochelle G. Saidel, eds., Sexual Violence against Jewish Women during the Holocaust (Hanover: UP of New England, 2010), Katz, Steven T. "Thoughts on the Intersection of Rape and Rassen[s]chande during the Holocaust" in Modern Judaism , 32(3), 2012, 293-322., Helene Sinnreich, “And It Was Something We Didn’t Talk about”: Rape of Jewish Women During the Holocaust, Holocaust Studies 14: 2 (2008) 1-22.

11. Pető Andrea, “Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete” in Történelmi Szemle 1-2 (1999) pp. 85-107. online elérhetőség.

12. Lóránd Zsófia: Megszólaltatott félhangok, 2014. január 27, Kettős Mérce. 

13. Andrea Pető, “Death and the Picture. Representation of War Criminals and Construction of Divided Memory about WWII in Hungary,” in Faces of Death. Visualising History eds. Andrea Pető, Klaaertje Schrijvers, (Pisa: Edizioni Plus, Pisa University Press, 2009), pp. 39-57. online elérhető.

14. Lóránd Zsófia: Megszólaltatott félhangok, 2014. január 27, Kettős Mérce. 

15. Pető Andrea, “Az elmondhatatlan emlékezet. A szovjet katonák által elkövette nemi erőszak Magyarországon” in Rubicon 2014. 2. pp. 44-49.

16. Az emlékmű vitáről bövebben: Andrea Pető, „“Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary” in Culture and History Digital Journal 3(2) December 2014, e016 eISSN 2253-797Xdoi: http://dx.doi.org/10.3989/chdj.2014.016 online.

17. Susan Sontag, Regarding the Pain of Others .New York, Farrar, Straus, and Giroux, 2003

Címkék: történelem nők nemi erőszak második világháború Szovjetunió Skrabski Fruzsina Pető Andrea

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr247322544

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A szovjetek és a nők 2015.03.31. 16:16:44

Sztálin világossá tette: a nemi erőszak és a német civilek terrorizálása egyfajta „jutalom" a katonáknak. Sztálin azt mondta: az embereknek meg kellene érteniük: a katona – aki több ezer kilométert harcolt végig vérben és fegyvertűzben és halálban – me...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.03.31. 15:57:55

Ebben a "dolgozatban" a szerző azt akarta mondani, hogy...

???????????

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.03.31. 16:40:26

@bbjnick: Összefoglalom röviden:
nemi erőszak kultúrája, patriarchális elnyomás.

A feministák ócska trükkje, hogy olyan jelenségeken szemléltetik a rögeszméiket, amiket minden értelmes ember elítél. Így a közvélemény szemében a feministákat támadók azonosak lesznek a nemi erőszakolókat, a nőket fizikailag bántalmazókat, stb. védőkkel. Vérlázító.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.03.31. 17:06:51

nem is tudom mit kéne csinálni ezzel a ceus szörnyeteggel? :)

gyalog.galopp 2015.03.31. 20:12:18

Egy asszony meg a lánya
A háborúk már csak ilyenek, ezért nem szabad háborúzni.

Bloodscalp 2015.03.31. 21:15:54

@bbjnick: nagyon hozzászoktál az egyszerű aristó írásokhoz:)

Bell & Sebastian 2015.03.31. 21:56:47

Nahát, milyen alapos szarságot hozott össze ez a szarzsák!

A legújabb botrány éppen a németeket tömegesen erőszakoló _amerikaik_ miatt dúl Németországban.

A Szovjetunióban a magyar baka dúskálhatott...
Először is: hiány volt. De mindenben. Nem hinném, hogy jellemző lett volna a bestiális kegyetlenkedés, a németekről is inkább az hírlik, hogy kifizették, amit elvittek (volt náluk ilyesmire Reichsmark), mint a rekvirálás, zabrálás és erőszakoskodás.

De mindig akad egy, aki jobban tudja.

Bell & Sebastian 2015.03.31. 22:05:10

Jut eszembe, a magyar aranyvonatot, benne sok zsidó vagyonával, ki erőszakolta meg? És ki fizet apanázst a zabigyerek után?

pitcairn (törölt) 2015.03.31. 22:51:14

" a militarizmus strukturális áldozatai "???

zavarba ejtő ez a cikk...

egyébként a lényeget sokkal egyszerűbben is össze lehet foglalni

aki a halál árnyékában él az jó sansszal __extrém gyorsan__ él mindent __azonnal__ akar elvégre lehet, hogy egy óra múlva már szétlőtt fejjel fog heverni vhol...

és különösebben nem tart a következményektől...

miért tartson? mi lehet rosszabb a frontszolgálatnál?!

ez az erkölcsi lezüllés még a hátországban lévő egységek esetében is tetten érhető...

War and Time Preference: The American Army in Australia
mises.org/library/war-and-time-preference-american-army-australia

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.03.31. 22:56:13

@Bloodscalp:

Lehet, hogy hozzászoktam, de ez mit sem változtat azon, hogy ez a dolgozat egy kifejezetten rossz minőségű szöveg: következetlen, zavaros, logikátlan. A tartalmi kérdésekről pedig jobb, ha nem is beszélünk!

pitcairn (törölt) 2015.03.31. 22:56:46

"A Vörös Hadsereg véres harcok közepette legyőzte a gyilkos eszméket támogató német és magyar csapatokat,"

ez lenne a fő mondanivaló? :)

pitcairn (törölt) 2015.03.31. 22:59:22

@Bloodscalp:

pedig ez méltó kihívás Aristónak:)

"az intencionalista és etnicizáló magyarázó elv, mely tagadja, hogy a nők a militarizmus strukturális áldozatai lennének"

"A Vörös Hadsereg véres harcok közepette legyőzte a gyilkos eszméket támogató német és magyar csapatokat,"

pitcairn (törölt) 2015.03.31. 23:00:31

@Bloodscalp:

ez se rossz:)

"a társadalom tabuizált csendje"

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.03.31. 23:07:06

@bbjnick: Nem logikátlan.
Ismétlem: a fő mondanivaló a "nemi erőszak kultúrája" és a patriarchális elnyomás. Feminista lózung, intellektuális szélhámosság. (És persze aljas, mert aki nem ért ezzel egyet, azt olyan színben tüntetik föl, mint aki nemi erőszakolókat védi.)

pitcairn (törölt) 2015.03.31. 23:12:45

"a nők a militarizmus strukturális áldozatai "

a besorozott férfiak pedig a militarizmus

__über-extra__strukturális áldozatai...

Saving Private Ryan - Omaha Beach Scene
www.youtube.com/watch?v=82RTzi5Vt7w

mondhatni __ágyútöltelék-rabszolgák___

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.03.31. 23:17:22

@Disznóvári:

De logikátlan.

A szerző ezt írja:

"Ebben a dolgozatban három dologra vállalkozom.

(1) Először áttekintem azokat kérdéseket, hogy mi következik abból, ha a német és a szovjet hadsereget összehasonlítjuk a katonáik által elkövetett nemi erőszak szempontjából, de nem említve a megszálló magyar csapatok kegyetlenkedéseit, és hogy hogyan alakul ki a leegyszerűsítő beszédmód.

(2) Másodszor pedig, ahogy a bevezetőben már jeleztem, amellett érvelek, hogy az áldozatiságra épülő intencionalista emlékezetpolitika, melynek alapeleme a történeti igazság feletti egyeduralom, hosszú távon megakadályozza a kritikus, különböző emlékezetkultúrák párbeszédére épülő történelemszemlélet lehetőségének kialakulását. Egyben ezen dilemma, az intencionalista vs. strukturalista ellentét feloldásának szükségessége mellett érvelek.

(3) Teszem ezt végül harmadsorban úgy, hogy az összegzésben a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak hiányzó vizuális megjelenítését összekapcsolom az emlékezés keretének újra értelmezésével. És így reményeim szerint az összegzésben javaslatot teszek az intencionalista vs. strukturalista szemlélet összeegyeztetésére."

Ebből mit teljesít?

pitcairn (törölt) 2015.03.31. 23:22:34

@Disznóvári:

a szerző gyakorlatilag az összes lukratív áltudományos területre rácuppant:)

people.ceu.edu/andrea_peto

hiába, ebben van most a zsé:)

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.03.31. 23:29:12

@bbjnick: Nincs olyan, hogy "a" logika. Logikák vannak. A saját kis paranoid miniuniverzumukon belül teljesen következetes és logikus, amit a feministák írnak, gondolnak.
Más kérdés, hogy a valósághoz kb. annyi köze van a "tudományuknak", mint az asztrológiának, vagy még annyi se. (Én nem tiltanám be a feminizmust, ahogy az asztrológiát sem. Ami felháborít, hogy ezt egyetemeken tanítják és doktori fokozatot lehet szerezni ebből az áltudományból.)

pitcairn (törölt) 2015.03.31. 23:34:27

@Disznóvári:

tulajdonképpen igaza van, hisz fantasztikusan él ebből a mééénkűűűű nagy tudományból:)

inkább tippelni se merek, hogy mekkora lehet a CEU esetében egy professzori fizetés....

még a PHD "zsebpénz" is nettó 250000 forint / hó...

Bell & Sebastian 2015.03.31. 23:37:36

Mit várjunk egy atlantista bűzbarlang fiókájától?

Arra bátorkodtam felhívni a figyelmet, hogy ez ellenreakció a (jogos) reakcióra.

Valami olyasmire vágynak, mint a francia / német megbékélésre: közös történelemkönyv, nosztalgiatúra a paraszt istállójába, ahol Jules apukát dolgoztatták Jürgenék és cukorrépán vészelte át a marhalelegelő tévedésből szőnyegbombázását.

Csakhogy a képlet magyar viszonylatban összetettebb, mert minket sokan megdúltak és azt is bizonyítani kellene mellette, mi is sokakat megdúltunk.

Holott ez nem így volt.

Ezért forogagyomor.

Csak nehogy a magyarok nyakába varrják (a holokauszt mellett) a VH mindkét félidejét. Nagyon ez a tendencia, ha már a csapból is Hitler folyik, akkor itt valamit nagyon akarnak.

Az is igaz, a németeknél még több Hitler folyik a csapból és szart se értek el vele. Inkább az ellenkezőjét, mit szerettek volna.

annamanna 2015.04.01. 01:20:06

@gyalog.galopp: @pitcairn: pontosan ez a lényeg.
Ha a férfiakat nem zavarták volna ki a frontra, a nők se lettek volna a katonák által megerőszakolva.
Eszébe se jutott a hölgynek feltenni azt a kérdést, hogy a háború kinek a biznisze.
Azért nem kérdezheti ezt meg, mert a feminizmus az államokba csimpaszkodik, azoktól vár elismerést, pénzt, státuszt, jogi szabályozást, pozitív diszkriminációt stb. Tehát nem támadhatja az államot, aminek kvázi a szellemi kurvája (sajnálom, ha ez sértő kifejezés).
Pedig a háborúkat az államok indítják és csinálják végig. A háború az államok biznisze. Nem a katonáké, nem azoké a férfiaké, akiket kihajtanak a vágóhídra.

A szöveget nem olvasom el, inkább csak ajánlok pár szöveget annak, akit érdekel: egy rövidke cikkecske az amcsi katonákról: kivultagasabb.blog.hu/2013/06/18/mitol_rettegnek_az_oromlanyok

Egy komment a cikk alatt az oroszokról:

borzimorzi 2013.07.05. 21:23:08
"Voltak ám úriemberek egy fenét! Édesanyám kislány volt akkor, de őt is a malom teteje alatt rejtegették, a rag alján, ahol összeért a fallal a tető és volt egy kis háromszög keresztmetszetű vájat, ami nem látszott lentről.

Két rokon lányt megerőszakoltak a ruszkik, csoportosan. Volt a faluban olyan lány, akinek a gerincét törték, az belehalt szegény. A szomszéd faluban egy egyedül élő, csípőficamos, nyomorék, púpos és sánta öregasszony abból éldegélt, hogy kötött meg varrt a falubelieknek. Mikor már mindenét ellopták, és semmi sem maradt, amit elvihettek volna, az orosz dühében nekiesett a néninek. Az meg a szemébe döfte a kötőtűit és körbeforgatta, mint a darálót. Rántottát csinált a pofa agyából. A nénikét kivégezték.

Édesapámék szomszédjából egy 16 éves kislányt hurcoltak el, napokkal később találták meg a sínek mellett. Folyamatosan erőszakolták a szerencsétlent, beleértve azt is, hogy drótot szúrtak át a mellein, és összecsavarták, hogy folyamatosan össze legyen nyomva a két emlő, és köztük is luk legyen rajta. Az ajkai felrepedve fülig. A hüvelye és a végbele egybe volt szakadva, a gát szétrepedt. Az egyik lába tőből kitörve. Na, inkább ne képzeld el, min mehetett keresztül szegény a halála előtt!

Még hogy az oroszok úriemberek voltak? Honnét vetted ezt???

Üdv:
b"

Egy elég durva kép (+ cikk) az arab bevándorlókról: www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma_sved_nok_avagy_a_feminizmus_jarulekos_vesztesegei

Egy videó Damaszkuszból: www.youtube.com/watch?v=YpcXPM4LpUM

A szerző figyelmébe ajánlok egy szöveget: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/bacsfidiana.htm
Bonyolult, de van értelme.

És hogy az erőszak ne legyen teljesen a férfiak nyakába varrva: index.hu/nagykep/2015/04/01/meeri_koutaniemi_-_taken/
"hat nőnek kellett leszorítania a földre." "Az egyik nő egy egyszerű borotvapengét vett elő a körülmetéléséhez." "A körülmetélést a legtöbb helyen bábák, vagy más, tradicionálisan fontos szerepeket betöltő nők végzik" "A képen azt látjuk, ahogy hat nő fogja le a fájdalomtól vonagló Nasiriant."

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.04.01. 12:55:22

Szerintem a német katonáknak többnyire nem volt szüksége erőszakra keleten, hogy szexhez jussanak.
Bevonulásukkor tulajdonképpen felszabadítóként tekintettek rájuk a helyiek, akik már évek óta nélkülöztek ,és Sztálin terrorja alatt éltek. '41-'42 táján pedig elég jó ellátást kaptak a német katonák. Jóképű, nyalka fiatalemberek, cigarettával, élelmiszerrel bőven ellátva, könnyen találtak partnert. Ráadásul a Barbarossa-t nem előzte meg olyan ellenpropaganda szovjet részről, mint nálunk a Vörös Hadsereget démonizáló kampány. Egyébként pl. Franciaországban sem volt jellemző a nemi erőszak, holott ott jobb körülmények közt éltek az emberek mint a SZU-ban..

hillman. 2015.04.01. 12:58:55

a tavasz után tél jön.
a katonák megeröszakolják a nöket és leölik a férfiakat. amiota irott történelem létezik azota ez a szokás. a hagyomány.

a legyözöttek megfélemlitésének része.
akinek nem tetszik az ne menjen háboru közelébe; ha háboru közelit akkor fusson messze és ne döljön be senkinek.

majd ha a nagy egyenjoguságban 50%ban nök lesznek a frontkatonák, akkor majd csökkeni fog az eröszak.
addig viszont ne nyivákoljanak hölgyeim.

tyberius 2015.04.01. 13:26:15

A bullshit detektorom erősen bejelzett a cikket olvasva. A ruszkikat 40 évig államilag istenítették idehaza, az általuk elkövetett tömeges nemi erőszak mégis megmarad közkeletű emlékként. Ezzel szemben a német és magyar katonák állítólagos erőszakoskodásáról csak erősen áttételes nyomok maradtak, pedig minden ok megvolt a démonizálásukra. Úgyhogy szerintem nem említhető egy lapon a kettő.

Hmm, vajon a jelen geopolitikai helyzetben kinek is állhat érdekében a szovjet-orosz megszálló hadsereg bűneinek relativizálása? Netán a szépemlékű Hídfő.net esetleges utódja is lehozza majd ezt a tanulmányt?

Messzi Vetek 2015.04.01. 13:30:31

@hillman.: a hagyomány szerint azért - legalábbis mifelénk - azt a telet jobbára meg szokta előzni egy nyár meg egy ősz (úgy értem: közvetlenül a tavasz után).

esprit 2015.04.01. 13:31:17

Apám (22-es Hunyadi páncélos volt) is azt mondta, ha egy magyar katona megerőszakolt egy nőt, azt kivégezték. Sőt, a Mária Terézia laktanyában kivégeztek egy 17 éves leventét mert kenyeret lopott. Még 65 évesen is zokogottű ha eszébe jutott, mert végig kellet nézniük a kivégzést.

esprit 2015.04.01. 13:32:33

@hillman.:

"addig viszont ne nyivákoljanak hölgyeim."

Ritka nagy állat vagy te barom!!!!

Ladislav 2015.04.01. 13:36:20

Manapság, amikor az átlagembereknek is kezd felnyílni a szeme, hogy a történelmet a győztesek írják (ezt a diplomások egy jó része tudja ((minden lekicsinylés nélkül említve a diplomást)), ezért van köztük annyi rasszistaantiszemitaszemétállat), kell valamit még találni, vagy kiizzadni a mocskos náci besorozott német katonák ellen, mert már rezeg a léc.
1. "Polcz Alaine Asszony a fronton (1991) címmel írt saját élményeiről"- Polcz Alaine esetében "élményről" írni több mint érzéketlenség, inkább cinikus (Ja, értem, ő csak egy gój). A minimum az idézőjel, vagy más szó használata.
2. A német katonák egy része nem volt úriember.
3. A szovjet katonák egy kis része úriember volt.
4. A német katonák között volt olyan, aki nemi erőszakot követett el.
4. A német katonák nem hajtottak végre előre kitervelt, tömeges erőszakot büntetlenül, szemben az oroszokkal.
Próbálja az író magyarázni a dolgot és egybemosni a két hadsereg morálját, de nem lehet. Még vannak olyanok, akik emlékeznek mindkét bevonulásra és az általam meghallgatott történetek nem a cikkben elhangzottakat támasztják alá. Gondolom a történelemhamisítást már a következő generációkra tervezik, akiknek a nagy és dédszülei sem éltek a 2. világháború alatt, ezért nekik könnyebben eladható.

Ladislav 2015.04.01. 13:39:54

@tyberius: "A ruszkikat 40 évig államilag istenítették idehaza, az általuk elkövetett tömeges nemi erőszak mégis megmarad közkeletű emlékként."
Igen. Az átideologizált agymosás (45 év) után is fennmaradt emlékek miatt majd később fogják elővenni ezt a történelemhamisítást.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.04.01. 13:51:43

@hillman.: Remélem valamelyik hölgy felmenődön is végigment a komplett vörös hadsereg..

bloggerman77 2015.04.01. 14:12:10

Hm, ki is a gonosz az alábbi esetben: a magyar honvédek partizánellenes razzia során betörtek egy ukrán házba. Csoportosan megerőszakolták a háziak 14 éves lányát, majd levágták a melleit, illetve a nemi szervébe bajonettet dugtak, és felhasították a hasfalát, mintegy disznónak.
Bosszúból a partizánok levadászták ezeket a hős honvédeinket, és - ne szépítsük brutális bosszút álltak rajtuk. Azok jártak jól, akiket "csak" karóba húztak, a leányt meggyilkoló honvédet szó szerint élve megnyúzták.
Ilyen esetek után persze kerek bociszemekkel csodálkozik az átlag magyar, hogy miért erőszakoltak tömegesen a szovjetek, na ezért.

csentecsa 2015.04.01. 14:16:31

A két invázió között azért jelentős különbség volt e téren. Már a két haderő ellátásának megoldásában is. A Vörös Hadsereg erőteljesen alapozott a megszállt területen megszerezhető élelmiszerre, míg a németeknél ez nem volt létkérdés. A zabrálások pedig már eleve olyan helyzetet teremtenek, ami kedvez a nemi erőszak szituáció kialakulásának.
Másrészt a német haderő tagjaira is vonatkoztak a fajvédelmi törvények, amelyek tiltották az alacsonyabb rendűnek tartott nőkkel való viszonyt. Persze ezt közel sem vette mindenki komolyan, de mégis egyfajta visszatartó erő volt. Míg Sztálin a nemi erőszakokról szóló jelentések kapcsán megengedő volt, tulajdonképpen egyfajta jutalomként szánta katonáinak, és a bosszú egy formájának tekintette a történteket.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.04.01. 14:20:37

@bloggerman77: Mese habbal. A sztálini titkosrendőrség számos ilyen sztorit agyalt ki, és terjesztett a németek által megszállt területeken..

É2I 2015.04.01. 14:26:04

@Disznóvári:

Nem tartozik a cikkhez, csak egy reagálás (Tudom, hogy most a lelkébe taposok 1-2 emberkének, de nem érdekel ) :

"Ami felháborít, hogy ezt egyetemeken tanítják és doktori fokozatot lehet szerezni ebből az áltudományból"

Ugyan ez van a vallásból is ;) teológusok ezrei élnek meg ebből a "szakmából". Mi a különbség?

Muad\\\'Dib 2015.04.01. 14:48:17

Hát ez, ez-ez valami csodálatos. Összefoglalva: azzal, hogy felső vezetői biztatásra történt valami, vagy nem, nem foglalkozik, mert csakazérmernem. Számokkal nem foglalkozik, mert csakazérmernem. De ettől függetlenül kifejti véleményét a nagy büdös semmiről és következtetéseket von le úgy, hogy a két legfontosabb adatot leszarja.

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.04.01. 15:00:33

"A háborús nemi erőszak kutatása rendkívül nehéz, mert a jelenséget a hallgatás összeesküvése veszi körül."

Az USA katonai bázisok környékén jelenleg, BÉKEIDŐBEN történő nagy számú nemi erőszak kutatása SZINTÉN rendkívül nehéz, mert a jelenséget a hallgatás összeesküvése veszi körül.

El tudom képzelni, mit művelhet ez a jenki csürhe ott, ahol még lövik is a szerencsétleneket.

Capra 2015.04.01. 15:43:09

@bloggerman77: Bullshit. Meg a partizanok egyesevel levadasztak oket. na persze. az igazsag az, hogy a primitiv kontrolalatlan szovjet paraszti sorbol szarmazo katonak Magyarorszagon is ahogyan Berlinebn jutalombol es bosszubol eroszakoltak noket. Berlinben peldaul ket heten at 80 ezer not eroszakoltak meg. Kibaszott szovejetek.

sélli_ 2015.04.01. 15:58:24

@hillman.: Tegy mekkora fasz vagy. Mintha szabadon valaszthato lenne hogy ott vagy-e egy haboruban vagy sem ha elfoglaljak az orsagot.
Kivanom neked hogy tobol szakitsa ki valaki a faszodat vagy kiskanallal vagjak ki a golyoidat. Aztan csak ne nyivakoljal am. Te barom allat!

[c] 2015.04.01. 17:55:48

@sélli_: Kösz, hogy helyettem is elküldted a francba.

bloggerman77 2015.04.01. 18:05:18

@Capra:

Az a bullshit, hogy a dicsfénnyel az arcukon Ukrajnát felszabadítani igyekvő német, magyar, román, olasz katonák a felszabadított ukránoknak kemény márkával fizettek az elzabr.. izé megvásárolt termékekért.

Apróbb probléma, hogy a helyiek másként emlékeznek erre, és az a néhány millió halálos áldozat is másként emlékezne - ha élne.

A Sára-féle dokumentumfilmben az egyik öreg elég élvezetesen mesélte, hogyan volt minden második ukrán faluban egy "szerelme"... Vagy az a másik kisöreg, aki a partizánvadászat rejtelmeiről mesélt (a nagyapám dettó ilyenben vett részt )

Az orosz paraszt ugyanolyan primitív volt, mint akármelyik kelet-európai társa. Egy analfabéta, félanalfabéta román vagy magyar közkatona mennyivel volt felsőbb rendű náluk? Semmivel. Ugyanaz az ösztönvezérelt véglény volt.

Hogy a volt megszállt területeken milyen nyomot hagytak a német-román-magyar erők, jól mutatja, hogy 25 évvel a háború után, 1970-ben a VSz országok számára továbbképzést tartottak Szevasztopolban. A fejtágítás után a VSz országok harcosai kimentek várost nézni - egyenruhában. Ez rossz döntés volt, mert perceken belül dühödt tömeg vette körül őket, a keletnémeteket és a románokat az mentette meg a lincseléstől, hogy a szovjet katonai rendőrség a helyszínen termett.

bloggerman77 2015.04.01. 18:25:07

Érdekes, hogy Pető Andrea a nemzetáruló feminista lett itt, csak azért, mert meg merte jegyezni, a német oldalon sem szentek háborúztak. Amíg csak a szovjetek által elkövetett erőszakkal foglalkozott, addig meg ő volt a nagy történész. Vicc.

Skrabski Fruzsina meg nem történész, hanem egy propagandista dokumentumfilmes, aztán lobogtathat 800 ezres adatot is - bizonyítania kéne.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.04.01. 18:34:50

@bloggerman77:

Pető Andrea még csak nem is egy nemzetáruló feminista (bármennyire is szeretne ebben a szerepben tetszelegni), hanem csak egy kamugép ködevő szélhámos!

01234567 2015.04.01. 19:17:50

Ez az írás mi akar lenni? Bár mindegy is, egy ilyen posztnál mindig a kommentek az érdekesek.
Az megvan azért ugye, hogy a németek életteret mentek csinálni a SZU-ba? Az is hogy ez mit jelentett? Bizony a cselekedeteik miatt fordult a kezdeti helyi lelkesedés a németek érkeztének okán szervezett ellenállásba a belorusz, ukrán területeken.
Az meg van ugyan csak, hogy a magyar fegyveres erők gyenge felszereltségük okán, csak hátországi tevékenységre voltak alkalmasak nagyobbrészt. És hogy ez mit takart? Partizánvadászat, kényszermunkára terelés, helyi rendfenntartás..stb.. És igen, ezeket úgy, ahogy az háborúban szokás. A románokat hagyjuk is, az odesszai vérengzésről gondolom mindenki hallott, no az csak az egyik "hőstettük" volt. Elmondanám, még a szlovákok is kegyetlenkedtek szovjet területen, pedig ők csak egy hadosztállyal képviseltették ott magukat. Oda mindenki állatkodni ment, mivel a koszos bolsevikokat nem vették ember számba. A "Jöjj és láss!" című orosz film elég reálisan mutatja az akkori valóságot.
Ami meg a "visszavágót" illeti, 45-ben ide már a ázsiai (jobbára szibériai, közép-ázsiai) emberanyag ért, meg a gulágokról frontra eresztett csőcselék jelentős számban, mivel a szovjet 43-ra teljesen elvesztette az európai emberanyagát (csak 41 telére közel 5millió katonát veszítettek). Na ezek meg semmivel sem voltak különbek mint egy japán katona.

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 19:54:13

@01234567:

a német vezetés tényleg nem állt a helyzet magaslatán elvégre földosztással és néhány csatlósállammal pillanatok alatt romba dönthették volna a Szovjetuniót, de azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a SZU is igen kemény szerepet játszott abban, hogy ilyen brutálissá vált ott a háború

itt bizony mindkét oldalon _gyilkos eszméket_ képviseltek

kb. két _szörnyállam_ küzdött egymással eszméletlenül brutális módon

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 19:56:59

@bloggerman77:

elég zavaros ez a poszt, de a jeles szerző mintha kis hazánk kapcsán próbálta volna meg összemosni a németeket az oroszokkal

a németek itt többé-kevésbé szövetséges státuszban voltak az oroszok meg afféle rusztikus hódítóként vonultak be a magyar történelembe

PS. persze a németek SZU-ban történő vendégszereplése már egészen más lapra tartozik

zobod 2015.04.01. 19:59:18

Eddig sem volt senki számára kétséges, hogy

1) a náci német állam hadserege kegyetlenebb volt a kiirtásra szánt keleti szláv népekkel, mint akár Nyugat-Európa emberszámba vett népeivel, akár a dél és kelet-európai csatlós államok ha nem is egyenértékűnek tartott, de azért megtűrt népeivel, illetve hogy

2) a nyugati győztesek teliben leszarták a náci kettős mércét, hogy a '45-re de facto ellenséggé váló Szovjetunióban, illetve a szovjet érdekszférába került keleti területeken a reich katonái valóban sokkal kegyetlenebbek voltak, mint Nyugaton... ahogyan az sem érdekelte őket, hogy a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg néven futó horda a németeken és csatlósaikon ezt hogy torolta meg.

A történtek feminista feldolgozása nem sokat tesz hozzá eddigi ismereteinkhez. Mondjuk úgy, hogy semmit.

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 20:03:46

@bloggerman77:

nekem vmi olyan jött le, hogy a partizánok is felettébb brutálisak voltak is igen komoly szerepet játszottak abban, hogy végképp eldurvult a háború

ráadásul nemcsak szovjet partizánok voltak...

Anti-Soviet partisans
en.wikipedia.org/wiki/Anti-Soviet_partisans

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 20:10:35

@zobod:

persze kegyetlenek voltak, hiszen nekik nem volt olyan jó kis tűzerejük, mint egyeseknek:)

Vietnam: American Holocaust - Bombing Vietnam
www.youtube.com/watch?v=4KIvAXPEcaE

ha pl. kambodzsai népirtást is hozzászámítjuk (az USA bombázások kulcsszerűet játszottak Kambodzsa de-stabilizálásában) akkor cirka 5 millió ember halt meg az USA intervenciónak köszönhetően az egykori Indokína területén

Koreában is hasonló adatokkal kalkulálnak

ezzel nem a __gennyláda nácikat__ akarom fényezni, csak arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy itt is mintha egy "icipici" ( :)) ) __kettős mérce__ lenne...

01234567 2015.04.01. 20:11:32

@pitcairn: Mindenki tudja, ha a német nem támad 41-ben, a orosz támadott volna legkésőbb 43-ban. És az is igaz, Sztálin személyes utasítására, német egyenruhába bújtatott NKVD-s alakulatok mészárolták az orosz parasztokat, gyújtogattak falvakat a német megszállta területeken. De az itteni hozzászólásokban is olvasható, a németek mint egyenruhás turisták közlekedtek a szovjet területeken, a magyar katonák pedig charitas-ban nyomták ezt a megszállás pitét..stb..Na ez nálam mindig kiveri a biztosítékot.
Amúgy meg nagyanyám is iszkolt az oroszok elől, őt nem érték utol, de olyan is volt, amikor a fosztogató erőszakoló oroszt a parancsnoka a szemük láttára lőtte főbe.
Egyébként a budapesti lakosság sanyarúsága az ostrom alatt és után, annak köszönhető hogy a város nem lett feladva. Sok értelme volt...

01234567 2015.04.01. 20:21:39

Amúgy meg sajnos ez a háború. 40-ben a nyugati fronton is voltak kegyetlenkedések, de a harcok rövid volta, és lényegesen kisebb volumene miatt természetesen a keleti fronthoz viszonyítva csekély. De azért 44-re ott is alakult a dolog. Oradour-i mészárlás, Drezda bombázása, de olvastam valahol egy német koncentrációs tábornál tévedésből amerikaiak által legéppuskázott több száz sebesült Wermacht katonáról, és köztudott tény a francia ellenállás vérengzései a partraszállás után a felszabadított területeken.

kvadrillio 2015.04.01. 20:39:05

TASLÁN AZÉRT ÉRDEKTELENEK EZEK A MEGERŐSZAKOLÁSOK, MERT A Qaestor..., Buda Cash...és hasonló bróker cégek magyar embereket megerőszakoló csalásai sokkal nagyobbat szólnak ma, az egybként is nyomorba taszítottaknál...

ÉRTHETŐEN !

kvadrillio 2015.04.01. 20:43:00

A VIETNÁMI HÁBORÚBAN TERHES ANYÁK HASÁT IS FELVÁGTÁK ANNO...
A MAI HÁBORÚKBAN SOKKAL KEGYETLENEBB CSELEKMÉNYEK FORDULNAK ELŐ, MINT A RÉGIEKBEN.........
A HOLOKAUSZT SEMMI A MAI FEJLEVÁGÁSOKHOZ KÉPEST !!!

átlátó 2015.04.01. 20:51:55

...szóval a német-magyar katonák között is biztosan számosan voltak, akik elfeledkeztek magukról egy ilyen "helyzetben", de az oroszok primitívségét ismerve, - ez utóbbiak szerintem nem mosakodtak meg előtte. Utána meg minek dikk?

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 21:04:28

@01234567:

+ a háború után cirka 4 millió ex-szovjet menekültet egyszerűen visszadeportáltak a SZU-ba

a delikvensek - ha megúszták a statáriális kivégzést - általában vhol a GULAG szigetvilágban kötöttek ki

valószínűleg milliós nagyságrendű az áldozatok száma...

Operation Keelhaul
en.wikipedia.org/wiki/Julius_Epstein_(author)#Operation_Keelhaul

kvadrillio 2015.04.01. 21:07:54

...A RÖVIDTÁVÚ EMLÉKEZET IS IDÉZ...(NEM CSAK A II. V ILÁGHÁBORÚS...)
A női test olcsóbb, mint a fegyver

Mára megváltozott a háború természete, több a polgári nyugtalanság és a bukott állam, ez pedig azt jelenti, hogy a civilek (többségében nők és gyermekek) válnak áldozatokká. Miután 1990-ben Irak megtámadta Kuvaitot, az iraki katonák a becslések szerint legalább 5000 kuvaiti nőt erőszakoltak meg, a két évvel később kezdődő délszláv háborúban több mint 50.000 nő vált brutális szexuális erőszak áldozatává, és kb. 2000 nő esett így teherbe. 1994-1995 között a ruandai polgárháborúban ENSZ-becslések szerint több mint 500 ezer nőt és fiatal lányt erőszakoltak meg, több tízezret iszonyatosan megcsonkítottak. A 14 évig tartó libériai polgárháború alatt a becslések szerint háromból két nő szenvedett el nemi erőszakot."""

OLVASNI..., OLVASNI...OLVASNI...:)hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1bor%C3%BAs_reg%C3%A9ny

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 21:09:47

@01234567:

ez is elég durva...

Civilian losses, suicides and atrocities - Battle of Okinawa
en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Okinawa#Civilian_losses.2C_suicides_and_atrocities

10-30% közé teszik a polgári lakosság veszteségeit...

persze túlélők se úszták atrocitások nélkül

kvadrillio 2015.04.01. 21:11:29

@átlátó: JAHHH....AZ OROSZOK PRIMITÍVSÉGE....., AZ TÉLLEG SZENZÁCIÓS ! KB...MINT A BANTU NÉGEREK !!! :)

FŐLEG AZON FEJEKBEN, AKIK OROSZ-FÓBIÁBAN SZENVEDNEK ! :o)

SZTEM MA MÁR KÖNNYEDÉN KEZELTETHETŐ AZ ILYEN ELHAJLÁS...:)

kvadrillio 2015.04.01. 21:13:42

@pitcairn: EGYBKÉNT PEDIG..., A GÁZAI MEGGYILKOLT GYEREKEK, AGONIZÁLÁS KÖZBEN...A MENNYBŐL AZ ANGYALT ÉNEKELTÉK.....b+

kvadrillio 2015.04.01. 21:15:21

...mindoig ilyen süketelések vannak, ha valakik keveset tudnak a történelem eseményeiből....., vagy csak leragadnak 1 apró részleténél...

Brix 2015.04.01. 21:33:02

Azért az orosz félázsiai-ázsiai ivadékok kegyetlenkedése, nem hasonlítható semmilyen más hadsereghez. A források több százezer megerőszolt nőről beszélnek, csak Németországban és ehhez még hozzá lehetne adni a megszállt országokban elkövetett nemi erőszakokat. Az oroszokat mindenhol gyűlökik , ahol már egyszer megismerték őket, mint megszálló hatalmat. Kár , hogy a magyar jobboldali pártok kezdik elfelejteni, mi történt Magyarországon 44-45-ben ...

Bogyó 2 2015.04.01. 21:44:15

@pitcairn: "A Vörös Hadsereg véres harcok közepette legyőzte a gyilkos eszméket támogató német és magyar csapatokat,"

Igen, ez mindent elárul. Mikor írta ezt, 1965-ben??? A szovjet hadsereg békés eszmékkel rendelkezett? A folyamatos osztályharc meg a többi? Katyn is ennek részeként történt?

Teljesen igaza van annak aki szerint összemossa a 8-at a százzal. Ha szerinte minden katona egyforma, mindegyik nép egyforma akkor szerinte ma sincs kulturáltságbeli és gazdaságbeli különbség a németek és az oroszok között. De valahogy a tények mást mutatnak. Egyszerűen hazugság, hogy a két hadsereg morálja egyforma volt, a németek kegyetlenek voltak és valóban az alantasabbnak tartott népek kiirtása volt a céljuk, ez nem kérdés. De a tömeges erőszakolások nem voltak a terv részei, ellentmondott a fegyelmezett hadsereg mítoszának. Az oroszoknál ezzel szemben más felfogás dívott. lehet ezt szépíteni, összemosni, tagadni, de vajon miért szükséges?

Anno a perzsa és a görög hadsereg morálja, harcstílusa is teljesen másmilyen volt a kulturális különbségekből eredően, vajon miért ne lett volna ez ugyanígy két szintén jelentősen különböző és különböző módon szocializálódott másik népnél?

Bogyó 2 2015.04.01. 21:49:05

@Brix: Látod, mégis ebben is kezdik megmásítani a tényeket. És az tény, hogy az oroszok ilyen szempontból szabadjára voltak engedve, a hadviselés részekén tekintettek erre a magyar hadseregnél ez nem volt így. Hiába fordult elő ott is ilyesmi, hiába voltak fegyelmezetlenségek ott is. Ha szinte parancsba lett volna kiadva nekik is ez, akkor azt a népemlékezet megőrizte volna, ez nem egy olyan dolog, ami titokban maradhatott. Pedig elég sokat hallottuk '45 után a csúnya magyar bakák vs. hős szovjet katonák történeteit.

Bogyó 2 2015.04.01. 21:54:12

@bloggerman77: "Ilyen esetek után persze kerek bociszemekkel csodálkozik az átlag magyar, hogy miért erőszakoltak tömegesen a szovjetek, na ezért."

Na, persze. Ha a magyarok mondjuk el se jutottak volna Oroszországig, akkor a szovjet katonák csak bejelentkeztek volna ebédre a magyar parasztoknál és utána el is mosogatnak. Ugye te se mondod komolyan, hogy azért erőszakolták meg tömegesen a magyar nőket mert akkor most ők azokon az ártatlan nőkön állnak bosszút azért, amit a magyarok csináltak kint, különben úriemberek lettek volna. A primitív, a nőket szifilisszel, tetvekkel megfertőző félázsiai ivadékok. Hát, persze.

Ostobaság_ellenes 2015.04.01. 22:07:15

@pitcairn: Ez még nem ok arra, hogy ezek az "ágyútöltelék-rabszolgák" ártatlan emberekkel kegyetlenkedjenek!!! Milyen intelligenciával és értékrenddel rendelkezik az olyan ember, aki azon az alapon, hogy "ha már nekem pusztulnom kell, akkor pusztuljon mindenki velem együtt!" végigerőszakol minden útjába kerülőt (gyerekeket is), majd utána még kegyetlenül le is mészárolja??? Erről szólna a háború? Mióta számítanak ellenségnek az öregasszonyok vagy 14-16 éves lányok, vagy a civil lakosság úgy általában?

És miért tartja mindenki normálisnak, természetesnek, hogy ha a férfiak a háború "áldozatai", akkor a nőknek szükségszerűen ezen férfiak áldozatainak KELL lenniük???? Hogy ők se maradjanak ki a "jóból"?

Az eritreai hadseregbe nőket is besoroznak katonának akaratuk ellenére, és ott a hadseregben ugyanúgy a férfiak áldozatai (szex rabszolgái) lesznek akaratuk ellenére, amellett, hogy még harcolniuk is kell!!! EZT MIVEL MAGYARÁZOD???? MIT hozol fel ebben az esetben a férfiak mentségére????

Nem beszélve arról, hogy ezek az "ágyútöltelék-rabszolgák" voltak a legjobban felháborodva amikor az ő anyjukat/feleségüket/nővérüket/lányaikat is kegyetlenül megerőszakolták és/vagy lemészárolták odahaza, és nem győztek csodálkozni, hogy "miért"?

Bogyó 2 2015.04.01. 22:09:17

@bloggerman77: "Érdekes, hogy Pető Andrea a nemzetáruló feminista lett itt, csak azért, mert meg merte jegyezni, a német oldalon sem szentek háborúztak."

Kurvára nem ezt jegyezte meg. Hanem azt, hogy a németek se voltak különbek, ők is ugyanolyan erőszakoló, primitív, fosztogató, kegyetlenkedő állatok voltak mint minden más hadsereg. Hogy ők is ugyanúgy tömegesen erőszakoltak mint a kétmillió német nőt megbecstelenítő oroszok, mint a kelet-európai országokat, sőt még néha a felszabadított koncentrációs táborokban lévő zsidó nőket is végigerőszakoló szovjetek. Na, ez az amit vitatunk!
Nyilván volt a másik oldalon is ilyen, de rohadtul nem mindegy, hogy szinte parancsba adott, tömegesen elkövetett, a felső vezetés által is támogatott gyakorlatról beszélünk, vagy ritkább vagy gyakoribb de a hadsereg hadviselésének nem normál részeként előforduló jelenségről.
A szerző próbálja megtörni a népemlékezetet, de az nem véletlenül emlékezik így, érdekes módon nem maradtak fent ilyen emlékek a korábbi háborúkról, még a románok budapesti bevonulásáról, az 1848-49-es harcokról, vagy a Rákóczi-szabadságharcról sem. Pedig nyilván akkor is előfordult ilyesmi, de nem ilyen módon.
Felháborító ez a szerecsenmosdatás, a sok szenvedő nő emlékének meggyalázása. És itt a hangsúly a sokon van, a jelenség általánosságán. Ezt a néptudatot nem propaganda ültette az emberek fejébe, mint a Szovjetunióban, ahol az ilyen eseteket feltupírozták, érthető érdekekből. Szinte bármelyőnk tud mondani olyan történetet, hogy kinek a nagyanyját, dédanyját, nagynénjét, stb. hogyan kellett elbújtatni. Itt nem mutatható ki ilyen érdekeltség, nyilván a tények inspirálták mindezt, ezen kellene elgondolkodni a szerzőnek.

Eudocimus Ruber 2015.04.01. 22:22:00

"A magyar csapatok a volt Szovjetunió területén is hasonló bűntényeket követtek el, mint a szovjet csapatok. "

Hol?

Ostobaság_ellenes 2015.04.01. 22:24:12

@Disznóvári: És a magukat "felsőbbrendűnek tekintő, de valójában szart sem érő férfiak" hím sovinizmusa melyik áltudományos területhez tartozik???

Az itt kommentáló összes értéktelen hím soviniszta buckalakó miért nem csatlakozik az ISIS-hez?
A többi ilyen már ott van, és boldogok, mert ott a világ urai lehetnek csak azért mert farkuk van, akármilyen ostobák és értéktelenek, semmitérők...

Te NEM tilthatnál be semmit, mert NEM vagy a világ ura, főleg nem a nőnemű embereké, NEM te vagy a főnök, NEM te irányítod a világot, NEM te mondod, határozod meg, hogy ki mit csináljon vagy nem, NINCS jogod beleszólni a nők életébe, de senkiébe sem!!!!!! Csak a magad életét irányíthatod!!!

Bogyó 2 2015.04.01. 22:26:41

@bloggerman77: Az orosz paraszt ugyanolyan primitív volt, mint akármelyik kelet-európai társa. Egy analfabéta, félanalfabéta román vagy magyar közkatona mennyivel volt felsőbb rendű náluk? Semmivel. Ugyanaz az ösztönvezérelt véglény volt.

Egy magyar, lengyel, talán román közkatona is sok esetben nagyon is több volt. Felháborító, hogy szerinted a magyar hadseregbe besorozott magyar parasztemberek "ösztönvezérelt véglények" voltak. Neked fogalmad sincs a 30-as évek magyar paraszti kultúrájáról. Azok az emberek sokan szemérmes, istenfélő emberek voltak, akiket otthon szülők, feleség és gyerekek vártak. Kikérem magamnak, hogy a nagybátyám, aki Szibériát is megjárta hadifogságban, primitív volt. Szemben lakik velünk egy 90 fölötti bácsi, aki a Krímben volt fogoly, olvasott, érdeklődő ember. Igen, amúgy egyszerű parasztemberek, nagybátyám már csak volt, de normális morális értékrenddel rendelkeztek/nek.Olvastál te világháborús képeslapokat? Van ismerősöd, rokonod aki harcolt kint? Persze, voltak kulturálatlan primitív emberek is, de ha csak összehasonlítod iskolázottságában, a használt termelőeszközökben, háztartási körülményeikben őket, jelentős különbségek vannak a szibériaiakhoz képest, akiknek már szétverték addigra vallásos értékrendjüket is, ami valamiféle morált adott nekik. A szocialista erkölcsnek meg nem annyira voltak jó táptalaj. Mint ahogy a német, francia paraszt meg a mieinknél volt kulturáltabb. Az oroszoknál is voltak normális, és etikus emberek. De a rendszer nem őket erősítette.

Hogy a volt megszállt területeken milyen nyomot hagytak a német-román-magyar erők, jól mutatja, hogy 25 évvel a háború után, 1970-ben a VSz országok számára továbbképzést tartottak Szevasztopolban. A fejtágítás után a VSz országok harcosai kimentek várost nézni - egyenruhában. Ez rossz döntés volt, mert perceken belül dühödt tömeg vette körül őket, a keletnémeteket és a románokat az mentette meg a lincseléstől, hogy a szovjet katonai rendőrség a helyszínen termett.

Ez pont azt mutatja, hogy milyen agymosás volt ott akkor is és ez máig így van.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.04.01. 22:35:41

@Ostobaság_ellenes: Ostoba liba, melyik egyetemen tanítanak "maszkulinizmust", egyáltalán létezik ilyen "tudomány"? Hány "férfijogi" és hány "nőjogi" szervezet van például Magyarországon? Az EU-ban ki képviseli a férfiak jogait, érdekeit?
És a gender studies hány százalékban foglakozik a nőkkel és hány százalékban a férfiakkal kapcsolatos sztereotípiákkal?

Eudocimus Ruber 2015.04.01. 22:37:19

"Főleg nem, miután a szovjet csapatok tömegesen követtek el nemi erőszakot magyar (és egyéb felszabadított) területeken. "

Felszabadított?

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 22:54:26

@Ostobaság_ellenes:

ekkora erkölcsi zülléshez általában nagyon durva traumák kellenek

(mármint hogy még a normálisabbak is unott közönnyel nézzek az efféle happeningeket)

pl. ezek kezdetben - spontán módon azaz illegálisan - a fegyveres harc helyett még inkább együtt akartak "bulizni"...

Karácsonyi fegyverszünet az első világháborúban
www.ng.hu/Civilizacio/2004/12/Karacsonyi_fegyverszunet_az_elso_vilaghaboruban

néhány hónap _ felülről kierőszakolt vérfürdő_ után azonban már halálos ellenségek voltak

és jóformán semmilyen erkölcsi gátlásuk sem maradt

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 23:00:33

@Ostobaság_ellenes:

különben nem értem, hogy mit kifogásolsz

a besorozott katona - de facto - rabszolga

mit vitatsz ezen?

nem a saját örömére van ott

ha dezertál akkor kb. főbe lövik

ez kérem 100%-ban kényszermunka

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 23:11:31

@Ostobaság_ellenes:

erről már hallottál? :)

"Különbség mutatkozott a nemek szerinti megoszlásban, ugyancsak kevesen gondolták volna, de az NSDAP szavazói közül a

nők

voltak többségben. Ekkoriban már nem volt jellemző, hogy a nők a férjük, családjuk kívánalma szerint szavaztak, így fordulhatott elő, hogy míg a baloldali pártokra, mint az SDP, de főleg a KPD elsősorban férfiak szavaztak, addig a jobboldali pártokra elsősorban nők. "

"A fentiek alapján megrajzolhatjuk a tipikus ___anti-náci szavazó__ profilját, aki egy nagyvárosi, középkorú, munkanélküli, templombajáró katolikus __férfi__. "

Mit brennender Sorge
pangea.blog.hu/2014/09/28/mit_brennender_sorge

pitcairn (törölt) 2015.04.01. 23:18:35

@Ostobaság_ellenes:

az eritreai példádhoz:

a sorozás nemtől függetlenül kényszermunka

minden besorozott de facto rabszolga

igen sokatmondó az II. világháború kapcsán hogymindkét oldal rabszolgákkal harcolt

Spiritmonger 2015.04.01. 23:47:04

Állítólag a 2. ukrán front közép-ázsiai katonái szűk fél év alatt mintegy 2.000.000 regisztrált nemi erőszakot követtek el a magyar nők ellen. Él még idős rokon, aki már akkor családapa volt, és ő mondta, hogy a szovjet katonák a 80 éves tolókocsis nőt is megerőszakolták. Pl. Budapest elfoglalása után 3 nap szabad rablás volt a jutalom, amikor azt csinálhattak, amit akartak. "Zabraty" - ez volt a kulcsszó...

átlátó 2015.04.02. 08:34:03

@kvadrillio: Ugyan már tesó...én nem mondtam, hogy a ruszkiknak nincsen Csehovuk, meg Csajkovszkijuk...itt az átlagra értettem a primitívséget...ahogyan az elmondások szerint az angolok se fürdik túl magukat naponta és ahogyan az átlag amerikai is átlagosan művelt...
Továbbá ha már az átlag, akkor elmondom. Kivételesen nekem is van cigány barátom. Átlagot tekintve kerülöm a kontaktust. Ha érintve érzed magad ruszki ügyben, hát már azért se kérek tőled elnézést, mivel a muteromat a 70-es években valamilyen homályos okból itt dekkoló orosz katonatiszt ütötte nyomorékra. Tudod, olyan 3 tengelyes összkerékmeghajtásossal Ural a típusa. Előfordul az ilyesmi, de igen részeg is volt.
Most nézz a szemeim közé-

átlátó 2015.04.02. 08:41:53

@kvadrillio: @átlátó: ...jut eszembe még kissrác. A mutert nem vigasztalja így 83 évesen sem, hogy a részeg megszállót, aki primitív is, a honi törvényeik szerint valóban Szibériába transzportálták...hiszen Recsket mi is az ő mintájukon hoztuk létre,- köszi, hagyjad Osviecimet, te Auschwitzként ismered, már 1979-ben meglátogattam...egyszer, többször nem fogok, de nem is felejtek.

annamanna 2015.04.03. 00:34:29

@Huffnágel Pista: az ingyenreklámot én se hagyom ki, ha eddig nem ismertétek, feltétlenül próbáljátok ki: aborbely.hu/

@É2I: "Ugyan ez van a vallásból is ;) teológusok ezrei élnek meg ebből a "szakmából". Mi a különbség?"
Maradjunk a keresztény vallásnál, a többit hagyjuk.
Mivel a cikk témája a rasszizmust és a férfigyűlöletet egy füst alatt tárgyalja, annyit elmondhatok, hogy ha van a világon olyan ideológia, ami egyenrangúságot hirdet az emberek között, korra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül, akkor az a kereszténység.
Amíg a feminácik a gyűlölködést és ellentéteket szítják, addig a kereszténység egységet hoz létre. Amíg a feminácik a sértődöttség ideológiájára építenek, a kereszténység a megbocsátást hirdeti.

Egyébként meg egy teológiai diploma megszerzése nyilván semmivel sem könnyebb bármely más diploma megszerzésénél. Például meg kell tanulni hozzá héberül, latinul, ógörögül. Tanulnak egyházjogot, lélektant, szónoklástant, filozófiát, egyháztörténelmet és így tovább. Nem gondolom, hogy túl könnyű volna.

@átlátó: www.youtube.com/watch?v=AvKBg7uRtf0
0:36-tól 0:50-ig,
1:19-től 1:27-ig,
1:59-től 2:12-ig,
3:04-től 3:08-ig.
Persze szinte mindegy, melyik jelenetet emelem ki, mert folyton részegek.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2015.04.03. 22:29:59

Azon töprengek, hogy ez az írás a terjedelmen kívül milyen tudományos kritériumnak és szintnek felel meg...

tótátlanító 2015.07.30. 00:25:29

Élmény volt ma elolvasni ezt a hosszas munkát (vannak értelmes és értelmetlen munkák, utóbbira példa a mesékből ismert fényhordás kosárral) - azonban a film rendkívüli volt. Úgy érzem, ez a "tanulmány" jellemzően csak provokatív tartalomjegyzék, amire majd a gyanútlanok megírják a mesterművet. Ez a civilizációk harca: érintetlenek, érintettek és érintőké.
Szerencsére a nagy Szovjet Ármádia fele lehetett csak szifiliszes, így a megerőszakoltak 50 százaléka került csak kapcsolatba az egészségüggyel. A felhasznált antibiotikum többlet csak a beteg kajakb@szókat jelzi.
Dédanyám nem volt köztük, vagy kigyógyult a Gulágon 1957-re, amikor hazajöhetett.
Minden vizsgálat módszere magában hordozza az eredményét. Itt elég betegesen teszi föl a kérdéseit a szerencsétlen kutató - Már csak azt nem értem, hogy miért zsidó kérdés Magyarországon a háborús nemi erőszak, és miért nem inkább Palesztínában?

tótátlanító 2015.07.30. 00:45:42

Még 1.vmi.
"A ruszkikat 40 évig államilag istenítették idehaza, az általuk elkövetett tömeges nemi erőszak mégis megmarad közkeletű emlékként. Ezzel szemben a német és magyar katonák állítólagos erőszakoskodásáról csak erősen áttételes nyomok maradtak, pedig minden ok megvolt a démonizálásukra." (...)" kinek is állhat érdekében a szovjet-orosz megszálló hadsereg bűneinek relativizálása?"
Nem azonos a szovjet a CÁRI orosszal, illetve nem feltétlenül támogatni akar valaki azzal, amivel rombol.

totalnick 2016.02.14. 23:40:58

A zsidók még ebben a kérdésben is csak a magyarokat próbálják gyalázni. Krausz és Pető. Nincs is több kérdésem. Az külön vicces, hogy Pető Andrea nyilvánosságra hoz egy bíráló levelet, aminek tartalmával vitatkozni nem lehet, de ő azért belemagyarázza (mint Freud.. szintén fajtárs), hogy mire gondolt a szerző. Okádnom kell ettől a módszertől! És szerencsére egyre többen okádnak tőle, és kérdőjelezik meg a zsidó "értelmiség" agymenéseit.