Kommentszűrés
’15 már
23
14:01

Katolicizmus és halálbüntetés − Ferenc pápa téved?

Írta: dobray

halalbuntetes.jpg

„A halálbüntetés az emberi élet, Isten ajándékának szentsége elleni sértés. Büntetőjogi szempontból is kudarc, mert az igazságot sohasem érhetjük el egy ember megölése által”foglalt állást Ferenc pápa, amikor március 20-án fogadta a a halálbüntetés elleni nemzetközi bizottság küldöttségét. Ferenc pápa hangot adott annak a reményének is, hogy hamarosan minden büntetési rendszerből törlik majd a halálbüntetést. 

Sokan mint az egyetlen autentikus és elfogadható keresztény álláspontot fogják ünnepelni Ferenc pápa véleményét. Sajnos azonban Ferenc pápa magánvéleménye nincs teljes összhangban a katolikus tanítás hagyományával és a hivatalos katekizmussal. Ez derül ki rendtársának, a néhai Avery Dulles SJ bíborosnak a First Things 2001 áprilisi számában megjelent tanulmányából, ami hamarosan nyomtatásban is olvasható lesz a Miles Christi évkönyv 2015-ös tanulmánykötetében.

Dulles bíborosnak a halálbüntetés és a katolicizmus viszonyáról szóló tanulmányának részleteit az alábbiakban olvashatják.

***

averydullessj2.jpg

Avery Dulles: Catholicism & Capital Punishment (First Things, April 2001)

A nyugati világ nagyobb nemzetei közül az Egyesült Államok az egyetlen, amelyben még létezik halálbüntetés. Egy ötéves moratórium után – 1972 és 1977 között – az amerikai bíróságok újra bevezették az intézményt. A halálbüntetést sokfelől ellenzik, beleértve az amerikai püspököket is, akik következetesen kiálltak ellene. A Katolikus Püspökök Nemzeti Konferenciája 1980-ban közzétett egy túlnyomórészt negatív hangvételű állásfoglalást a halálbüntetésről, amelyet a testület jelenlévő tagjainak többsége – habár nem a szükséges kétharmada – szavazott meg. II. János Pál pápa számos alkalommal kifejezésre juttatta a halálbüntetést ellenző álláspontját, ahogy jó néhány európai katolikus vezető is.

Számos katolikus, a püspökökkel és a pápával egyetértésben, fenntartja azt az álláspontját, hogy a halálbüntetés, akárcsak az abortusz és az eutanázia, az élethez való jog megsértése, valamint Isten élet és halál feletti uralmának jogtalan emberi bitorlása. Nem tartja-e a Függetlenségi Nyilatkozat az élethez való jogot „elidegeníthetetlen”-nek?

Bár szociológiai és jogi kérdések is elkerülhetetlenül felmerülnek a témával kapcsolatban, bármiféle reflexióról is legyen szó, itt most teológusként vizsgálom a témát. Ezen a szinten pedig a kérdésre a kinyilatkoztatás fényénél kell választ adnunk, amint az a Szentíráson és a Szenthagyományon keresztül megmutatkozik, az egyházi Tanítóhivatal útmutatásával.

Az Ószövetségben a mózesi törvénykönyv nem kevesebb, mint 36-féle, halállal büntetendő cselekményt sorol fel, amiért kövezés, megégetés, lefejezés vagy épp kötél jár. A felsoroltak közt szerepel a bálványimádás, a mágia, a blaszfémia, a szombat megszegése, a gyilkosság, a házasságtörés, a fajtalankodás, a pederasztia (homoszexuális aktus) és a vérfertőzés. A halálbüntetés különlegesen is megfelelőnek számított a gyilkosság megtorlására, mióta Noé Istennel kötött szövetsége kimondta, hogy „ki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert” (Ter 9,6). Számos esetben Isten úgy tűnik fel, mint aki megérdemelten bünteti a vádlottakat halállal, amint az történt Koráhval, Dátánnal és Abirámmal. Más esetekben egyes személyek, mint Dániel és Mordecháj, Isten küldöttei, akik elhozzák az igazságos halált a bűnösökre.

Az Újszövetségben az állam joga, miszerint halált róhat ki a bűnösökre, biztosítottnak látszik. Jézus maga persze tartózkodik az erőszaktól. Megdorgálja például a tanítványait, amikor tüzet hívnának az égről a szamaritánusra, amiért nem volt vendégszerető (Lukács 9,55). Később figyelmezteti Pétert, hogy tegye vissza kardját hüvelyébe, mintsem hogy szembeszálljon a Jézus letartóztatására érkezőkkel (Máté 26,52). Jézus mégsem tagadja sehol sem, hogy az államnak joga van halálos ítéletet kiróni. A farizeusokkal való vitájában azt a kétségtelenül kemény parancsolatot idézi: „Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!” (Máté 15,4; Márk 7,10; utalva a Kiv. 21,17-re; lásd még Lev. 20,9). Amikor Pilátus arra figyelmezteti, hogy hatalma van őt keresztre feszíttetni, Jézus rámutat, hogy Pilátus hatalma felülről származik, azaz Istentől (János 19,11). Jézus megdícséri a jobb latort, aki bevallja, hogy ő és társa csak azt kapja, amit tetteikért érdemelnek (Lukács 23,41).

*

A korai keresztényeknek nyilvánvalóan semmilyen kifogásuk nem volt a halálbüntetés ellen. Ők helyeselték az isteni büntetést, amit Ananiásra és Sapphirára mértek, mikor Péter megdorgálta őket csalárd tetteikét (ApCsel 5,1-11). A Zsidókhoz írt levél azzal érvel, hogy „aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia” (Zsid 10,28). Pál többször is utal a bűn és a halál közti kapcsolatra. Azt írja a rómaiaknak, nyilvánvaló utalással a halálbüntetésre, hogy az elöljáró, akinek hatalma van, „nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse.” (Róm 13,4) Az Újszövetség egyetlen mondata sem kifogásolja a halálbüntetést.

A keresztény hagyományt tekintve megemlíthetjük, hogy az egyházatyák és az egyház doktorai gyakorlatilag egyhangúan támogatják a halálbüntetést, habár néhányuk, mint Szent Ambrus, arra kéri a papságot, hogy ne mondjon halálos ítéletet senki felett, és ne szolgáljon ilyen ítélet végrehajtójaként. Hogy választ adjon a gyilkosságot tiltó ötödik parancsolatra hivatkozó ellenvetésre, Szent Ágoston azt írja az Isten városában:

„Ugyanaz az isteni törvény, ami tiltja az emberölést, megenged bizonyos kivételeket is, minthogy Isten felhatalmaz a kivégzésre egy általános törvény alapján, vagy amikor kifejezett megbízást ad egy bizonyos személynek, egy korlátozott időre. Mivel a felhatalmazás közvetítője nem más, mint a kézben tartott kard, ami viszont nem felelős a gyilkosságért, semmiképp sincs a parancsolat – Ne ölj! – ellenére, ha Isten parancsára háborút indítanak, vagy ha az állami szuverenitás képviselői halállal sújtanak egyes bűnözőket, a józan igazság szabályának vagy a törvénynek megfelelően.”

A középkorban számos kánonjogász azt tanítja, hogy az egyházi bíróságoknak tartózkodniuk kellene a halálbüntetés kiszabásától, a civil bíróságoknak pedig csak nagyobb bűnökért szabad ilyet kiróni. A vezető kánonjogászok és teológusok ugyanakkor megerősítik a polgári bíróságok jogát, hogy halálbüntetést mondjanak ki az elkövetőre olyan, igen súlyos bűncselekmények esetén, mint a gyilkosság vagy az árulás. Aquinói Szent Tamás és Duns Scotus a Szentírás és az egyházatyák tekintélyét hívja segítségül, valamint észérvekkel is szolgálnak a halálbüntetés mellett.

III. Ince pápa a Tanítóhivatal tekintélyével hagyta jóvá a halálbüntetést, amikor az Egyházzal való kiengesztelődés feltételéül szabta Valdens Péternek a következő tétel tanulmányozását: „A világi hatalomnak joga van, a halálos bűn terhe nélkül, gyakorolni a vér ítéletét, ha nem gyűlöletből, de igazságból, és nem meggondolatlanságból, de megfontoltan cselekszik.” A késő középkorban és a koraújkorban a Szentszék felhatalmazta az Inkvizíciót, hogy a világi hatóságoknak adja át az eretnekeket, hogy kivégezzék őket. A Pápai Államban többféle bűncselekményért járt halálbüntetés. Az 1566-os Római Katekizmus, amit három évvel a Tridenti Zsinat lezárulása után adtak ki, azt tanította, hogy az élet és halál feletti uralmat Isten a világi hatóságokra bízta, és hogy ezen hatalom használata messze nem a gyilkosság bűne, hanem a legkimagaslóbb engedelmeskedés az ötödik parancsolatnak.

Az újkorban az olyan egyházdoktorok, mint Bellarmini Szent Róbert és Liguori Szent Alfonz fenntartották, hogy egyes bűncselekményeket halállal kell megtorolni. Olyan tiszteletre méltó tekintélyek pedig, mint Francisco de Vitoria, Morus Szent Tamás és Francisco Suárez, egyetértettek. John Henry Newman egy barátjának írt levelében fenntartotta, hogy az elöljárónak joga van kardot hordani, és az Egyháznak szentesítenie kell annak használatát, amint Mózes, Józsua és Sámuel is használta azt gyűlöletes tettek ellen.

A katolikus teológusok közti konszenzus a szélsőséges esetekben kiróható halálbüntetést illetően a huszadik század első felében is szilárdan tartotta magát, amint az kiviláglik a hivatalos szöveggyűjteményekből és enciklopédikus szócikkekből. 1929 és 1969 közt a Vatikánvárosi Állam büntetőtörvénykönyve halálbüntetés rótt ki arra, aki merényletet akart elkövetni a pápa ellen. XII. Piusz pápa egy fontos beszédében, amit orvosoknak tartott, kijelentette, hogy a polgári hatóságoknak van fenntartva a jog, hogy megfosszák az élet adományától az elítéltet tetteiért való bűnhődésként.

*

A Szentírás és a Szenthagyomány ítéletét összegezve összeszedhetjük a tanítás egyes megállapodott pontjait. Egyetértés van afelől, hogy a bűncselekmények büntetést érdemelnek már ebben az életben, és nem csak az eljövendőben. Ráadásul egyetértés van afelől is, hogy az államnak joga van a megfelelő büntetést végrehajtani az elítélteken, és hogy ez a büntetés egyes súlyos esetekben akár halál is lehet.

Ugyanakkor, mint láttuk, egyre erősebbek azok a hangok a katolikusok közösségén belül, amelyek kifogásolják a halálbüntetést. Egyesek azon az abszolutista állásponton vannak, hogy mivel az élethez való jog szent és sérthetetlen, a halálbüntetés mindig rossz. Az elismert olasz ferences, Gino Concetti 1977-ben azt írt a L’Osservatore Romano-ban (a Szentszék félhivatalos napilapja – a fordító):

„Isten szavának fényénél, és így a hit tükrében, azt kell mondanunk, hogy az élet – minden emberi élet – szent és sérthetetlen. Nem számít, milyen súlyos tetteket vitt véghez, (…) a bűnös nem veszti el alapvető jogát az élethez, mivel az mindennél előbb lévő, sérthetetlen és elidegeníthetetlen, így senkinek nincs joga ítélni felette.

Ha ez a jog és jellemzői ennyire abszolútak, ez amiatt a kép miatt van, amit a teremtésnél Isten az emberi természetbe írt. Nincs hatalom, nincs erő és nincs indulat, ami ezt eltörölhetné vagy megsemmisíthetné. Isteni képmás mivoltából kifolyólag van az ember méltósággal és jogokkal felruházva.”

Hogy alátámassza a katolikus hagyomány ezen radikális átértelmezését – akár még kiforgatást is mondhatnánk – Concetti atya és mások kifejtik, hogy az Egyház a bibliai időktől mostanáig nem fogta fel az isteni képmás azon, igazi jelentőségét az emberben, amiből az következik, hogy minden egyes személy földi élete szent és sérthetetlen. Azt feltételezik, hogy az elmúlt századokban a keresztények és zsidók nem vonták le ebből a tanításból a megfelelő következtetéseket: az erőszak barbár kultúrájának és a politikai hatalom abszolutista értelmezésének foglyai voltak, amelyek az ősi időkből maradtak ránk. De a mi korunkban eljött a hajnala az emberi élet és az elidegeníthetetlen emberi jogok új felismerésének. Azok, akik felismerik az idők jeleit, túllépnek az olyan, idejétmúlt tételeken, miszerint az államnak isteni eredetű hatalma van a halálbüntetéshez, és hogy a bűnözők eljátszhatják alapvető emberi jogaikat. A halálbüntetésről szóló tanításnak pedig drámai változáson kell keresztülmennie, hogy összhangban kerüljön ezekkel az új felismerésekkel.

Ez az abolicionista álláspont csábítóan egyszerű. De nem igazán új. A szektariánus keresztények is magukénak vallották, legalábbis a középkor óta. Számos pacifista csoport, mind a valdensek, a kvékerek, a hutteriták és a mennoniták, osztották ezt az álláspontot. De, mint a pacifizmus maga is, az élethez való jog ezen abszolutista értelmezése akkoriban nem talált visszhangra a katolikus teológusok közt, akik elfogadták a halálbüntetést, mint a Szentírással, a Szenthagyománnyal és a természetes törvénnyel egybehangzó lehetőség.

*

A fokozódó ellenállás Európában a halálbüntetéssel kapcsolatban a felvilágosodás óta kéz a kézben haladt az örök életbe vetett hit hanyatlásával. A 19. században a halálbüntetés legkövetkezetesebb támogatói a keresztény egyházak voltak, a legkövetkezetesebb ellenzői pedig olyan csoportok, amelyek gyűlölték az egyházakat. Amióta a halált a legvégső rosszként értelmezik, semmint az örök élethez vezető állomásként, az olyan utilitarista filozófusok, mint Jeremy Bentham, könnyedén értelmezték félre úgy a halálbüntetést, mint „hasztalan megsemmisítés”.

(...)

A katolikus tekintélyek azon az alapon igazolják az állam jogát a halálbüntetés kirovására, hogy az állam nem a saját jogán cselekszik, hanem mint Isten eszköze, aki az élet és halál ura. Ezt állítva pedig jogosan hivatkozhatnak a Szentírásra. Pál fenntartja, hogy a törvényhozó Isten szolgája, amikor Isten haragját méri a gonosztevőre (Róm 13,4). Péter figyelmezteti a keresztényeket, hogy uralkodók és kormányzók alattvalói, akiket Isten küldött, hogy megbüntessék azt, aki rossz úton jár (1Pét 2,13). Jézus, mint már említettük, nyilvánvalóan elismerte Pilátus Istentől származó hatalmát a saját élete felett (János 19,11).

XII. Piusz, a szokásos érvek további tisztázásaként azt tartotta, hogy amikor az állam, végrehajtó hatalmánál fogva, halálbüntetést ró ki, nem uralkodik az ember élete felett, pusztán elismeri, hogy a bűnöző, egyfajta morális öngyilkosság által, megfosztotta magát az élethez való jogtól. A pápa szavaival:

„Még amikor egy elítélt személy kivégzése a kérdés, az állam akkor sem rendelkezik az egyén élethez való joga felett. Ebben az esetben a közhatalomnak van fenntartva, hogy megfossza az elítéltet az élet élvezetétől, vezeklésként bűne miatt, amikor, tette által, ő már eleve elvesztette az élethez való jogot.”

*

Mindennek fényében biztonsággal levonhatjuk a következtetést, hogy a halálbüntetés önmagában nem az élethez való jog megsértése. Az igazi kérdés a katolikusok számára az, hogy mely körülmények azok, amikor ehhez a büntetéshez kell folyamodni. Ez akkor megfelelő, állítom én, amikor szükséges elérni ezen büntetésforma célját, és amikor nincsenek aránytalan, rossz mellékhatásai. „Szükségest” mondtam, mert azon a véleményen vagyok, hogy az ölést el kell kerülni, ha a büntetés célja vér nélkül is elérhető.

A halálbüntetés céljai egybehangzóan kirajzolódnak a katolikus hagyományban. A büntetésnek számos célt tulajdonítanak, amelyeket nyugodtan összefoglalhatunk négy pontban: helyreállítás, a bűnöző elleni védelem, elrettentés és megtorlás.

(...)

Hogy ez a szimbolizmus hiteles legyen, a társadalomnak hinnie kell az igazság transzcendens rendjének létezésében, amelyet az államnak kötelessége védeni. Mindez igaz volt a múltban, de ma az államra általában pusztán úgy tekintenek, mint a kormányzottak akaratának eszközére. Ebből a modern nézőpontból szemlélve a halálbüntetés nem az isteni igazságszolgáltatást tükrözi az objektív gonosszal szemben, hanem inkább egy csoport kollektív haragját. A büntetés megtorló célját félreértik, mint a magabiztos bosszú lehetőségét.

*

A halálbüntetés, vonhatjuk le a következtetést, különféle értéket képvisel a büntetés négy céljával kapcsolatban. Nem rehabilitálja a vétkest, de alkalmat teremthet az üdvös megbánásra. Hatásos, de ritkán – ha egyáltalán – szükséges ahhoz, hogy megvédjük a társadalmat a bűnözőtől. Az, hogy másokat elrettent-e hasonló bűncselekményektől, vita tárgya, amiben nehéz végső döntésre jutni. Megtorló szerepének értéke az állam szerepének tisztázatlanságával párosul. Általában véve a halálbüntetésnek megvan a maga korlátozott értéke, de szükségszerűsége legalábbis kétségbe vonható.

Sőt mi több. Elmélyült írók arra jutottak, hogy a halálbüntetés, amellett, hogy szükségtelen és hatástalan, kifejezetten káros is lehet. Négy komoly ellenvetés tűnik fel gyakran az irodalomban.

Elsőként is ott van az a lehetőség, hogy az elítélt ártatlan. John Stuart Mill, a halálbüntetés védelmében írt, jól ismert gondolatmenetében ezt találja a legsúlyosabb kritikának. Válaszul figyelmeztet, hogy a halálbüntetést csak akkor szabad kiszabni, ha a vádlottat egy megbízható bíróság minden kétséget kizáróan bűnösnek találja.

Köztudott, hogy még akkor is, amikor a tárgyalás alapos, előfordul, hogy igazságtalan büntetést rónak ki, nem is beszélve az elfogult bíróságokról. Még az Egyesült Államokban is, ahol komoly erőfeszítéseket tettek, hogy az ítéletek igazságosak legyenek, előfordulnak hibák, habár ezek közül sokat orvosolnak a fellebbviteli bíróságok. A nem elég képzett vagy nincstelen vádlottak gyakran képtelenek keríteni egy hozzáértő ügyvédet; a tanúkat meg lehet vesztegetni, de akaratlanul is hibázhatnak a tényekkel kapcsolatban, vagy épp az elkövetők személyének felismerésében; bizonyítékot lehet koholni, de el is lehet tüntetni; a bírák pedig lehetnek előítéletesek vagy felkészületlenek. Vannak, akik már a siralomházban voltak, amikor felmentették őket az újonnan felfedezett, DNS-vizsgálatokra alapozott bizonyítékok alapján. A Kolumbiai Jogi Egyetem nemrég tett közzé egy meggyőző jelentést arról, hogy milyen elkerülhető hibákat találtak az 1973 és 1995 között halálbüntetéssel végződő perekben. Mindezt együttvéve igen valószínű, hogy több ártatlant is kivégeztek már, így ez az első kifogás igen komolyan veendő.

Egy másik ellenvetés azt hozza fel, hogy a halálbüntetés gyakran jár a mértéktelen bosszúvágy kiforrásával, semmint az igazságosság iránti hiteles vággyal. Eleget téve a bosszúállás perverz kísértésének vagy az elborzasztás morbid vonzásának, a bíróságok a kultúra lealacsonyodásához járulnak hozzá, a hanyatló Római Birodalom legrosszabb jellemzőit ismételve.

Továbbmenve, egyes kritikák szerint a halálbüntetés leszállítja az élet értékét. Azáltal, hogy olyan benyomást kelt, hogy az embernek néha van joga ölni, előmozdít egy nemtörődöm hozzáállást az abortusz, az öngyilkosság és az eutanázia gonoszságával kapcsolatban. Ez az egyik fő pontja volt Bernardin bíboros beszédeinek és cikkeinek, amelyeket „az élet következetes etikájának” hívott. Habár ez az érv bizonyos mértékben érvényes lehet, nem szabad eltúlozni a súlyát. Rengeteg ember, aki határozottan életpárti állásponton van az abortusszal szemben, támogatja a halálbüntetést, ragaszkodva hozzá, hogy a kettő közt nincs ellentmondás, mivel az ártatlannak és a bűnösnek nincsenek ugyanolyan jogai.

Végül egyesek állítják, hogy a halálbüntetés összeegyeztethetetlen Jézus tanításával a megbocsátásról. Ez az érvelés legalábbis problémás, mivel Jézus idézett szavai a sértett személyekre vonatkozóan említik a megbocsátást. Valóban dicséretre méltó, ha egyes bűncselekmények áldozatai megbocsátanak adósuknak, de az ilyen személyes megbocsátás nem menti fel az elkövetőket az igazsággal szembeni kötelességük alól. II. János Pál rámutat, hogy „az okozott kár és botrány helyrehozatala, a sérelemért nyújtott kárpótlás és az elégtétel a megbocsátás előfeltételei”.

*

Az állam viszonya a bűnözőhöz nem ugyanaz, mint az áldozaté a támadóhoz. A kormányzók és bírák felelőssége az, hogy fenntartsanak egy igazságos közrendet. Elsődleges kötelességük az igazság iránt van, de bizonyos körülmények esetén gyakorolhatnak kegyelmet. A téma gondos tárgyalásakor XII. Piusz arra jutott, hogy az államnak nem szabad kegyelmet gyakorolni, kivéve, amikor erkölcsileg bizonyos, hogy a büntetés céljait elérték. Ezen körülmények esetén a közpolitika követelményei feljogosíthatnak a büntetés részleges vagy teljes elengedésére. Ha minden elkövetővel kegyelmet gyakorolnánk, a nemzetek börtönei ugyan azonnal kiürülnének, de mindez nem szolgálna a társadalom javára.

A gyakorlatban törékeny egyensúlyt kell fenntartani igazság és irgalom közt. Az államnak elsődleges felelőssége az igazságosság irányában van, habár időnként irgalommal mérsékelheti azt. Az Egyház pedig inkább Isten irgalmát képviseli. A Jézus Krisztustól érkező isteni megbocsátást felmutatva az Egyház szándékosan elnéző az elkövetők irányába, de esetenként büntetést is ki kell rónia. A Kánonjogi Kódexben egy teljes könyv foglalkozik a bűntény és büntetés kérdéskörével. Világos, hogy nem volna helyes, ha az Egyház, mint spirituális társadalom, bűnözőket végezne ki, de az állam másfajta társadalom. Nem várható, hogy úgy cselekedjen, mint az Egyház. Egy túlnyomóan keresztény társadalomban ugyanakkor az államot bátorítani kellene, hogy a kegyelem eszköze felé hajoljon, anélkül, hogy megsértené az igazságosság követelményét.

Néha azt kérdezik, hogy egy bíró vagy hóhér végre tudja-e hajtani a halálos ítéletet szeretettel. Számomra nyilvánvaló, hogy az ilyen hivatalok viselői végre tudják hajtani kötelességüket a tettes iránti gyűlölet nélkül, szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel. Amikor érvényt szereznek a törvénynek, megnyugvást találhatnak abban, hogy a halál nem a végső rossz; imádkozhatnak, és remélhetik, hogy a kivégzett örök életet kap Istennél.

A négy ellenvetés tehát különféle súlyú. Az első, ami az igazságszolgáltatásban elkövetett hibákra és visszaélésekre mutat rá, viszonylag erős; a második és harmadik, a bosszúvágy és az élet következetes etikája is rendelkezik valamelyes meggyőző erővel; a negyedik ellenvetés viszont, a megbocsátással kapcsolatban, viszonylag gyenge. De a négy ellenvetés együtt talán elegendő lehet, hogy kétséget támasszon a halálbüntetés gyakorlata ellen.

*

A Katolikus Egyház Tanítóhivatala az utóbbi években egyre erőteljesebben ellenzi a halálbüntetést. II. János Pál az Evangelium vitae-ben leszögezte, hogy ma, „amikor a büntetőjog egyre fejlettebb”, az olyan esetek, amikor abszolút szükséges volna a bűnöző kivégzése, „nagyon ritkák, ha egyáltalán előfordulnak”. 1999 januárjában pedig St. Louis-ban konszenzusra szólított fel azzal kapcsolatban, hogy a halálbüntetés gyakorlatának véget kell vetni, mivel az „kegyetlen és szükségtelen”. Számos ország püspökei hasonlóan vélekedtek.

A maguk részéről az Egyesült Államok püspökei már kijelentették a többségük által elfogadott, 1980-as állásfoglalásban, hogy „a kortárs amerikai társadalom körülményeit figyelembe véve, a büntetés igazolható céljai nem indokolják a halálbüntetés kiszabását”. Azóta már többször kegyelmet is kértek számos konkrét esetben. Akárcsak a pápa, a püspökök utasították el a halálbüntetést, mint olyat, de értésre adták azon álláspontjukat, hogy annak gyakorlata nem igazolható a mai Egyesült Államokban.

Ezzel a megfontolt állásponttal a Tanítóhivatal nem változtatja meg az Egyház tanítását. A tan marad, ami volt: hogy az államnak, végső soron, joga van halálbüntetést kiróni olyan személyekre, akik igen súlyos bűncselekményeket követtek el. Ugyanakkor a klasszikus hagyomány azt is magában foglalja, hogy az államnak nem szabad élnie ezzel a jogával, amikor többet nyomnak a latban a negatív következmények, mint a pozitívak. A meglévő alapelv mellett így az a kérdés nyitva marad, hogy mikor és milyen körülmények közt lehet alkalmazni a halálbüntetést. A pápa és a püspökök, megfontolt következtetéseiket levonva arra jutottak, hogy a mai társadalmakban, legalábbis az olyan berendezkedésű országokban, mint a miénk, nem szabad a halálbüntetés lehetőségéhez folyamodni, mert a végső mérleg szerint több kárt okoz, mint amennyi problémát megold. Részemről, személy szerint, osztom ezt az álláspontot.

(...)

A teljes szöveg a Miles Christi Évkönyv 2015-ös kiadásában olvasható.

Fordító: Szilvay Gergely.

***

Avery Dulles SJ amerikai bíboros (1918-2008), akit presbiteriánus szülők neveltek, a Harvardon töltött egyetemi évei alatt pedig agnosztikus volt, 1940-ben katolizált. Mint fogalmazott: „Minél többet tanulmányoztam, annál inkább lenyűgözött a katolikus tan összhangja és fenségessége.” Második világháborús katonai szolgálata után, 1946-ban belépett a Jézus Társaságába, azaz a jezsuita rendbe. 1956-ban szentelték pappá. Többek közt a római Gergely Egyetemen tanult ekkléziológiát (egyháztant), s 1960-ban doktorált teológiából. Számos egyetemen és szemináriumban tanított, több mint hétszáz cikket és 22 könyvet írt. 1994-ben aláírója volt az Evangelikálok és katolikusok együtt című, ökumenikus dokumentumnak, amely mindazonáltal nem tért ki egyetlen külön teológiai kérdésre sem, pusztán a közös tanúságtételt és a közös együttmunkálkodást hangsúlyozta. Avery Dulles-t 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Dulles bíboros a Fordham Egyetemen a „Laurence J. McGinley Chair in Religion and Society” pozícióját foglalta el. A fenti esszé is egy ilyen professzori minőségében tartott előadásnak az írott változata. 

Címkék: vallás egyház halálbüntetés kereszténység katolikus Miles Christi II. János Pál Ferenc pápa Szilvay Gergely Avery Dulles SJ

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr357288623

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szilvay Gergely: Katolicizmus és halálbüntetés − Ferenc pápa téved? 2015.03.23. 14:26:01

Ferenc pápa azt reméli, hogy hamarosan minden büntetési rendszerből törlik majd a halálbüntetést. De a pápa magánvéleménye nincs összhangban a katolikus tanítás hagyományával és a hivatalos katekizmussal.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

falsiloquus 2015.05.15. 10:18:48

@annamanna: Kristálytiszta okfejtés, öröm olvasni. Főleg, hogy saját tapasztalataimmal is megerősíthetem.

Azzal is egyet tudok érteni, hogy a hűtlenség nem elemi ösztön vagy természeti törvény. De meg kell jegyeznem egyúttal, hogy a hűség sem az.

Ez értelemszerűen következik a levezetésedből, és bár nem mondod ki, benne van a levegőben.

Miről is volt szó eddig (csak úgy magamnak)... szülői távolságtartás eredményez egyfajta párkapcsolati összeszövődést, ez a múlté, aztán a közelmúlt ezt megváltoztatta, értelemszerűen, aztán most megint visszaevickélünk a régbe. Érdekes ugyanakkor, hogy mindezt többszörösen megváltozott társadalmi környezetben tesszük (régmúltban ráértek távolságot tartani, közelmúltban nem, most szintén nem, de másként hat: szintén a párkapcsolatok irányába. Nem szeretnék most belemenni, de én is így érzem, és ez mégiscsak felveti, hogy a változásra egyrészt igény van, másrészt egyáltalán nem határozható meg előre annak iránya és főleg irányultsága).

falsiloquus 2015.05.15. 10:40:15

@annamanna: A szexualitás Isten ajándéka és mérge is egyszerre. Természetes, hogy az egyházak és a politikusok mindig jól kihasználták ezt az eszközt az emberiség terrorizálására, befolyásolására és irányítására. A szexualitás a legfontosabb hívószó, annak hatására bármit, ismétlem, bármit megteszünk. Nos, a kiegyensúlyozott élethez hozzátartozik szexuális vágyakozásaink mederbe terelése, ami a házasság által érhető el. De az ember unatkozik, mindig újat akar. Ez igaz férfira és nőre is. Bármennyire is harmonikus legyen egy kapcsolat, csak idő kérdése az újítás kényszere - ahogyan az élet összes más területén is. Naponta változik minden, nagyapáink korában még egy emberöltőn belül nem jelent meg a PC, aztán a laptop, meg a mobil, majd a net- és notebook és az okostelefon, hogy csak a technikai fejlődés őrült ütemére utaljak. Mindez pár éven belül!!! Őseink száz éveket leéltek anélkül, hogy ezen változások egytizede bekövetkezett volna (kivétel az ipari forradalom, mert az tényleg forradalom volt, de utána jó ideig csönd volt - na most nincsenek ilyen csöndek, állandóan jön valami új). Ez is azt a hitet erősíti az emberekben, h a régit le kell cserélni. Amikor a Bibliát írták, nem volt ilyen kényszer az emberekben a napi változásokra (akkoriban a Biblia maga egy óriási változást jelentett, főleg az Újszövetség, ami előreláthatóan az idők végezetéig igaz lesz - csak éppen az ember változó természetével nem számolt, amely változás most már exponenciálisan gyorsul.). És itt utalok vissza arra is, amit a párkapcsolati cseréknél előlegeztem, h történetesen nem érdekes már sem a meghittség, de még az unalom sem: akkor is, az élet váltásra ösztönöz.

(Ne érts félre, én ennek egyáltalán nem örülök, csak így látom.)

falsiloquus 2015.05.15. 10:49:20

@annamanna: :)))))))))))))))))))))))))))))))))))

Megfontolandó okfejtés, ám én azt hiszem, a francia, olasz és izraeli államfők kicsapongásai erre rácáfolnak, mert - mondjuk az utóbbit kivéve- mandátumuk lejártakor derültek ki azok az iszonytató túlkapások, amiket műveltek. És akkor ne beszéljek egyes arab vezetőkről, sőt, egynémely magas beosztású katolilikusról sem.

falsiloquus 2015.05.15. 10:58:14

@annamanna: Nem tudom. Lehet igazság abban, amit mondasz. De a másik végletet, az aszketizmust sem tartom jónak. Ami pedig a házasság életre szóló mivoltát illeti, abban - ismerve emberi gyarlóságunkat - végképp nem hiszek. Kicsit olyan ez, mint a kommunizmus: az eszme csodálatos, de ember által megvalósíthatatlan.

Köszönöm igényes válaszodat, első reakcióimat követően a leglényegesebb részeit továbbgondolom, és ha érdemi felvetés jut eszembe, írok neked.

Szép hétvégét!

Barátsággal, szeretettel: F

huKKK 2015.05.15. 19:47:46

@falsiloquus:

Végre egy értelmes felekezeti állásfoglalás a halálbüntetésrõl.

annamanna 2015.05.16. 04:01:31

@falsiloquus: oké, a lecserélhetőség kapcsán eszembe jutott még pár példa. Az egyik a só. Biztosan ismered a mesét, hogy az öreg király kérdésére a legkisebb lánya azt feleli: úgy szeretlek, apám, mint a levesben a sót; erre az öreg király kitagadja, és csak sokára érti meg, hogy a lánya mire gondolt.
Volt egy orosz ortodox család, a Lykov-família, akik az 1930-as években a szibériai vadonba szöktek a kommunista diktatúra elől. Nem tudtak a világháborúról. Negyven évig nem láttak embert. 1978-ban geológusok bukkantak rájuk. Addigra már csak az apa élt, a felesége az ötvenes években önként éhen halt (amikor elfagyott a termés). A gyerekek pedig vagy nagyon kicsik voltak a meneküléskor, vagy már a vadonban születtek, szóval nem sok emlékük volt a civilizációról. A papát kérdezték, mi hiányzott neki a legjobban a negyven év alatt. A só.
Milyen jelentéktelen, unalmas dolog a só, de ha nincs, akkor azt az ember rögtön észreveszi. És valahogy képtelenek vagyunk beleunni.

De ugyanígy vagyunk a kenyérrel, a kínaiak a rizzsel. Mi mondhatjuk innen, hogy szegény kínaiak, minden nap rizst zabálnak, milyen uncsi lehet. Onnan nézve meg ők mondják, de unalmas lehet minden nap kenyeret enni. Vagy az olaszok pasta mániája is szörnyen uncsinak tűnik innen nézve, a pizzába is hamar beleunnék, de ők érdekes módon sose unják meg.
Azoknak, akik nyugatra mennek, talán a magyar konyha hiányzik a legjobban. A megszokott ízek. Különös, hogy senki nem azt mondja - de jó, hogy most mást ehetek, mint otthon, már annyira untam. Például NYC-ben van egy magyar bolt, ahol lehet kapni túró rudit meg pirosaranyat. Ilyen hülyeségekbe hogyhogy nem unnak bele az emberek?

Persze egyéb dolgokkal is lehetünk így. Pár hónapig megpróbáltam egészséges diétát tartani. A legjobban a kávé hiányzott. Nem vagyok ínyenc, kávé terén különösen nem - granulált kávékeverék hideg vízzel összekavarva is tökéletesen megfelelt, ha egyéb nem akadt. Valahogy még soha nem untam bele, és megértem Frei Tamást, hogy a pénzét a kávézásba fekteti. De ő legalább igényes e téren, én nem, ezt rólam is írhatták volna: "A pisikávéjuktól megáll az agyam. Literszámra isszák a filteres, csurgatott kávét, minden háztartásban található filteres kávéfőző. Ez a kávéfogyasztási mód égbekiáltó istentagadás egy eszpresszóhoz szokott külföldinek. Pedig elég sok kávét isznak a svédek, a világon a legtöbbet."
Egy rokonom alkesz volt évtizedekig. Na aztán a piások se igényesek, bármi jó, ahogy Hofi énekelte. A rokonomra egészen konkrétan ez a sor vonatkozik: "Rum helyett jó lesz majd a kölni." Ha más nem akadt, azt is megitta. Soha nem mondta, hogy fú, de unom, holnaptól inkább banánozok.

Sőt, például a víz. Olvasom, hogy a tengeren rekedt menekültek még a saját vizeletüket is megisszák. 444.hu/2015/05/14/tjzen-meghaltak-tobben-sajat-vizeletuket-isszak-a-mianmari-hajon-amit-thaifold-nem-enged-kikotni/ Pedig igazán milyen uncsi folyton inni. Hát még a levegő, hogyhogy nem unjuk szívni?

Vagy mondok mást. Volt egy fekete macskám. Én nem bírtam megkülönböztetni, nekem minden fekete macska egyforma. Bezzeg ő! Ha kapun kívül találkoztunk, hangosan nyávogott. Egyébként is kiismerte a szokásainkat, gördülékenyen összeszoktunk. Mi lett volna, ha azt mondom - ejnye, de unom ezt a fekete macskát, fehérre cserélem. Csakhogy, ha a fehér macska egyáltalán nem ismer, és nem szokott emberhez, akkor kézbe venni sem lehet, mert karmol, mint a veszedelem. Viszonylag sok időt kell még egy macskára is szánni, hogy kezes legyen, és például el lehessen vinni orvoshoz. Ha összevissza cserélgetem a macskákat, azok vadak maradnak.

Nem akarom idézni Exuperyt, mert ő aztán nagyon szépen kibontja ezt a tételt a Kis hercegben: az egy több, mint a sok.
Ebben a dalban: www.youtube.com/watch?v=tSSiwMANhHk (Vagy mi, vagy ő) fejtik ki a tételt: egy nő több, mint a sok!

Van egy ismerősöm, azt mondta, neki az anyja mindig ezt tanította: "Fiam, jegyezd meg: az elég több, mint a sok!"
Ennek az az értelme, hogy ha megelégszik valaki, akkor többet kaphat, mintha nem elégszik meg, és csak hajszolja az újat és újat. Csakhogy elkötelezettség nélkül nem kaphat valaki ELEGET.

Erről a témáról, mármint hogy igazán az elkötelezettségben kaphatunk, egy Chuck Spezzano nevű szerzőnél olvastam. Most megpróbálok pár idézetet összeszedni tőle:
"5. Az elkötelezettség és a szabadság egy és ugyanaz.
Az elkötelezettség más szóval annak a mértéke, hogy mennyire adjuk magunkat egy adott helyzetben. Sokan azért félnek az elkötelezettségtől, mert azt hiszik, az rabszolgaság, vagyis elvész a szabadságuk. Ez a félelem gyerekkori szabadsághiány következménye vagy olyan kapcsolatokból fakad, amelyben feladták önmagukat azért, hogy másoknak megfeleljenek. Ez a hamis elkötelezettség, olyan képzettársítás, amivel mindenkinek szembe kell néznie és amit meg kell gyógyítani a kapcsolataiban. Ez az, ami rabságban és áldozat szerepben tart bennünket.
Az elkötelezettség sem nem rabszolgaság, sem nem áldozat.

annamanna 2015.05.16. 04:35:02

@falsiloquus: Az elkötelezettség maga a szabadság. Kétfajta szabadság létezik. Az egyik a dolgoktól való függetlenség szabadsága, olyan szabadság, amiben elmenekülünk attól, ami zavar. A másik az igazi szabadság, ami belülről fakad, a dolgok felé irányuló szabadság, olyan szabadság, amit minden helyzetben, az elkötelezettségünk és annak hatására érzünk, hogy adunk. Például, ha olyan munkánk van, amit nyűgnek érzünk, ami áldozat, mert kényszerből csináljuk, akkor nincs benne semmi öröm, és nem kapunk semmit belőle. Úgy érezzük, hogy nincs választási lehetőségünk. De ez nem igaz. Mindig van választási lehetőségünk. Választhatjuk azt is, hogy elkötelezetten, teljes szívvel végezzük a munkánkat. Ez a választásunk lehetővé teszi, hogy túllépjünk a munkakörünk szabta határokon és érezzük az elkötelezettség szabadságát.
Van-e élet azután is, hogy elköteleztük magunkat? A válasz: igen, mert amit adunk, az szabaddá tesz. Ez a szabadság lehetővé teszi, hogy meglegyen a mozgásterünk és hogy oly módon kapjunk, ahogy azelőtt nem. Lehetővé teszi, hogy megbékéljünk önmagunkkal és ne kelljen félreállnunk vagy menekülnünk. Az elkötelezettség segít arra összpontosítani, ami fontos, és segít felépíteni az életünket.
Feladat: ma az a dolga, hogy valaki vagy valami iránt elkötelezze magát. Valakit azért kell választania, mert ez a választás jobbá teszi őt. Amennyivel jobb lesz ennek az embernek az élete, annyival fogja Ön szabadabbnak érezni magát. Tehát, ki az? Úgy lesz képes kapni, ha tud adni. Ha valamit választ, aminek többet kell adnia önmagából, vajon mi legyen az? Bármi vagy bárki iránti elkötelezettsége a szabadságot jelenti.

166. Az elkötelezettség nagyobb fokú önkifejezést tesz lehetővé.
Az elkötelezettség biztonsághoz, szabadsághoz és könnyedséghez vezet. Ezekkel nagyobb lehetőségünk nyílik arra, hogy rátaláljunk az adottságainkra és hogy kifejezésre juttassuk őket. Ha úgy érezzük, hogy rendelkezésünkre áll az a biztonsági háló, amit egy elkötelezett kapcsolat nyújt, akkor képesek vagyunk továbbhaladni, hogy több kreativitást és magasabb szintű önkifejezést találjunk magunkban. Az elkötelezettség megnyit minket önmagunk és a saját tehetségünk előtt.
Feladat: ma értékelje a társát azokért az új dolgokért, amelyek a kapcsolatuk kezdete óta alakultak ki Önben. Becsülje meg a társát azért, amit Önnek adott. Fejezze ki neki a háláját amiatt, hogy a kapcsolatukban levő elkötelezettség eredményeként ezek az új tulajdonságok előtérbe kerülhettek és Ön észrevehette őket.

215. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy tudom, itt az ideje begyógyítani a sebeket.
Ha elkötelezettek vagyunk, akkor hosszú távon gondolkodunk. Közös célt tűzünk ki, és együtt akarunk növekedni, együtt akarjuk a teljességet elérni ebben a kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nem futamodunk meg a konfliktusoktól vagy az összetört érzelmektől, hanem haladunk előre, hogy ezeket a dolgokat begyógyíthassuk. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy nem kell amiatt aggódnunk, hogy bármelyik apró kis konfliktus az utolsó lehet közös életünkben. Ehelyett úgy érezzük, hogy van ugyan konfliktusunk, de ez csak egy állomás a nagyobb boldogság é mélyebb szeretet felé vezető úton. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy tudjuk: itt az ideje összeforrasztani a törött dolgokat.
Feladat: ma erősítse meg a kapcsolata célját. Mi az, amit szeretne elérni? Mi az, amit a társával együtt akar? Ha jelenleg valamilyen problémás helyzetben van, hunyja be a szemét és érezze, hogy áthatol a problémán a nagyobb cél felé haladtában. Érezze a társa energiáját maga mellett, miközben átlép az akadályokon és a buktatókon, útban a végső cél felé. Ezen az úton érettebbé válik, és ráébred a saját teljességére és nagyságára, miközben a szeretet és a szépség egyre növekvő mértékben tölti be az életét.

235. Ha nem vagyunk elkötelezettek a közös cél iránt, akkor bármely konfliktus tönkreteheti a kapcsolatunkat.
Ha nincs közös cél, akkor bármelyik konfliktus az utolsó lehet, és tönkrezúzhatja két ember kapcsolatát. Ha van közös célunk, vagy ha együtt választottunk valamit, ami iránt a társunkkal mindketten elkötelezettek vagyunk, akkor bármilyen felmerülő konfliktus csak egy leküzdendő akadály a cél felé vezető úton. Amint megoldottuk, a kapcsolatunk újabb réteggel gazdagodik.
Feladat: ma szánjon időt arra, hogy nyugodtan, behunyt szemmel képzelje maga elé a kapcsolatuk célját. Mi az, amit el akarnak érni? Mi az, amit választottak? Érezze, hogy kéz a kézben haladnak a társával, magabiztosan előre, a cél felé. Legyen tudatában annak, hogy a cél felé vezető úton bármilyen akadályon átléphetnek. Ha elkötelezettek, akkor a konfliktus ereje csökken, és a kapcsolat ereje nő.

313. A párkapcsolatban mindent megkaphatunk.
Fontos tudni, hogy mindent megkaphatunk. Nem vall igazi érettségre, ha alkalmazkodunk a korlátokhoz és lemondunk az igazi bőségről, valamint arról, hogy minden jó legyen az életünkben. Egy párkapcsolat ihletet ad, hogy túllépjünk a korlátainkon. A szeretet lehetővé teszi, hogy ...

annamanna 2015.05.16. 05:10:59

@falsiloquus: ... a fásultságot és a konfliktusokat leküzdve egyre magasabb szintre jussunk. Minden probléma és minden kísértés, amit sikerül leküzdenünk, magasabb szintre juttat, ahol mi magunk, a párkapcsolatunk és az egész életünk gazdagabbá válik. Ahogy a párkapcsolat halad előre, egyre jobban kibontakozunk, és egyre több kegyelem tölti be az életünket.
Feladat: ma szánjon időt arra, hogy elengedi magát, és képzelje azt, hogy a társával a kapcsolatuk felszínén állnak. Hirtelen elkezdenek együtt süllyedni a konfliktusok és a fásultság alá, amíg el nem érnek egy lényegesebb helyre. Lehet ez mező, nyílt térség, vagy fénnyel teli hely - mindenképpen ez a kapcsolat lényege. Érezze át teljes mértékben a lehetőségeket, és legyen tudatában annak, hogy ha maguk mögött hagyják a félreértéseket, akkor jó úton vannak afelé, hogy mindent megkaphassanak.

31. A szex kommunikáció, nem mesterség.
A szex több annál, mint hogy jó mesteremberek vagyunk. A szex lényege a kommunikáció. Amit közlünk, abban a tapasztalatban van részünk. Ha nem szeretetet közlünk, akkor nincs is részünk szeretetben. Ha a szexben csak a kikapcsolódást és az igényeink kielégítésének egyik formáját látjuk, akkor nagyon alacsony szinten tartjuk a szexet az életünkben. Ha a szexszel kapcsolatos energiánk azt sugározza, hogy hogy ez olyasvalami, amitől tiltottak, akkor a tiltott gyümölcs izgalmában lesz részünk, de ha nem lépünk túl a tabu megszegése nyújtotta izgalmon, akkor a szexet az első szintjére korlátozzuk, és elmulasztjuk mindazt, amiben részünk lehetne.
A szex a kapcsolatteremtés és a kommunikáció erőteljes módja. Mivel a kommunikáció az egyik legjobb gyógymód, a szex is hatásos módja annak, hogy túllépjünk a hatalmi harcokon és elinduljunk a partnerünk felé. Átsegít a nézeteltéréseken, és a valóság, a szövetség és a felszabadultság új érzetét nyújtja. A kommunikáció gyógyít, és elmulasztja a fásultságot. a szex is képes erre, feltéve, hogy több mint egyszerű fizikai aktus. A szexnek van érzelmi és szellemi töltete is, a szexben kapcsolódunk a társunkhoz, és megismerjük őt. Teljes mértékben adunk neki és kapunk tőle. Teljes szívből örömünket leljük benne.
Feladat: ma vizsgálja meg, hogy mi az, amit a szeretőjével közölt. Visszavonult a szextől? Milyen üzenete van a világ és Isten számára? Teremtsen újra kapcsolatot, nyissa ki a szex ajtaját, és tapasztalja meg egy magasabb szinten. Ne csak szeretkezzen, hanem hagyja, hogy a szeretet formálja Önt.

108. Minden szerelmi háromszög abból a hitből keletkezik, hogy egy kapcsolatban nem kaphatok meg mindent.
Mindannyian hiszünk abban a korlátban, hogy egy kapcsolatban nem lehet mindent megkapni. Mindig azt hallottuk, hogy nőjünk fel, hogy az élet nem mese, ahol boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A hit, hogy nem kaphatunk meg mindent, egy mélyebb, korábbi hitből fakad, miszerint nem birtokolhatjuk azonos módon anyánk és apánk szeretetét. Ebből arra következtetünk, hogy egy kapcsolatban nem kaphatunk meg mindent, ami jó.
Az a hit, hogy a szüleink nem szerethetnek minket egyformán, annak a családnak az egyensúlyvesztettségét mutatja, amelybe beleszülettünk, és a kötelékek hiányát, amivel a gyerekkorunkban szembesülnünk kellett. Nyilván a szüleink is ugyanezzel szembesültek, amikor még gyerekek voltak. Általában egyik szülőnkhöz szorosabban kötődünk, míg a másikkal szemben állunk. Azzal, akihez szorosan kötődünk, szinte egybeolvadunk, míg a másiktól szinte teljesen függetlenek vagyunk, vagy nagyon távol állunk. Néha az is előfordul, hogy mindkét szülőnkhöz szorosan kötődünk, de a házastársunktól elidegenedünk. Ez az egyensúlyhiány a családunkban más egyensúlyhiányokhoz vezet az életünkben. Például, valakinek a karriere lehet sokkal dominánsabb a párkapcsolatánál, vagy sikeres a párkapcsolata, de a karriere nem.
Ha hajlandó mindent megadni a kapcsolatának, akkor mindent meg fog kapni benne. Egyensúlyba lehet hozni az eredeti kapcsolatainkat, és rájönni arra, hogy lehetséges az, hogy mindkét szülőnk egyformán szeressen minket.
Feladat: ma döntsön úgy, hogy elhiszi: mindent megkaphat egy kapcsolatban, és hogy másokon segít, ha példát mutat nekik. Üljön csendben, és képzelje el, hogy újra gyerek. Képzelje azt, hogy tökéletes egyensúly van Ön és a szülei között, hogy a fény háromszöge köti össze Önöket. A fénysugarakon keresztül érezze, hogy egyformán kapja meg az ajándékokat mindkét szülőjétől, és Ön is egyenlően ad nekik. Most vegye bele a képbe a testvéreit is, és teremtsen egyensúlyt, amelyben mindenki egyaránt részesül az ajándékokból és a szeretetből. a jelenlegi kapcsolatában képzelje el ugyanezt a párjával és a gyerekeikkel kapcsolatban, Képzeljen el egy tökéletesen szimmetrikus formát, amelyben mindannyian benne vannak.

223. Minden szerelmi háromszög gyökere a versengés abban a családban, amelyből származunk.
A szerelmi háromszög célja, hogy meggátoljon minket abban, hogy előbbre lépjünk. A szerelmi háromszög a versengés egy formája, amely az eredeti, kiegyensúlyozatlan ....

annamanna 2015.05.16. 05:54:29

@falsiloquus: ... családunkban gyökerezik. A kiegyensúlyozatlanság olyan szükségérzetet kelt, amelynek hatására úgy érezzük, hogy versengenünk kell a szeretetért és küzdenünk azért, hogy a szükségleteinket kielégítsék; meg kell szereznünk azt, ami a miénk, mielőtt valaki elvenné tőlünk. Ez a beteg családi helyzet beteg embereket dob ki a világba, akik Anya és Apa szeretetéért vívott régi harcukat játsszák újra a szerelmi háromszögeikben. Bár ez az ego egyik legsikeresebb csapdája, majdnem minden család egyensúlyba hozható ezen a ponton és megerősíthető a köztük levő kötelék.
Feladat: ma itt az ideje, hogy meggyógyítsa az elméjében levő kiegyensúlyozatlanságot. Képzelje el, hogy felnőtt korából visszamegy abba a családba, amelyben felnőtt és gyerek önmagát támogatja, hogy elég erős legyen ahhoz, hogy az egész családot támogassa. A támogatás egyensúlyba hozza a dolgokat és véget vet a versengésnek. Ha meggyógyítja ezt a régi kiegyensúlyozatlanságot, azzal gyógyulást hoz a jelenlegi helyzetébe is. Nem kell már visszatekintgetnie, és a múlt szükségleteit a jelenben kielégítenie.
Ha szerelmi háromszögben van és hajlandó előrelépni, azzal lehetővé teszi, hogy az csatlakozzon Önhöz, aki az igazi társa. Bízzon magában és Istenben, higgye, hogy ki fog derülni, ki az igazi társa, aki kész Önnel együtt lenni és aki mindkét ember jó tulajdonságait egyesíti magában. Így nem kell már attól félnie, hogy valamit vagy valakit elveszít ebben a háromszögben. Rendkívül nehéz két ember körül választani, de ha a következő lépés igazságát választja, azzal kiderül, hogy ki az igazi társa, aki csatlakozni fog Önhöz."

Az idézetek forrása: www.libri.hu/konyv/chuck_spezzano.ha-faj-az-nem-szerelem.html

Az egész könyv nagyon jó, ennél talán még találóbb idézeteket is hozhattam volna, csak hirtelen nehéz volna kikeresni.

Az utóbbi idézetekkel kapcsolatban még egy megjegyzés: azt gondolom, hogy nagyon sok verseny kifejezetten gonosz és romboló. Például a komcsik által szervezett munkaversenyek. A mítosz szerint Erünnisz, a viszály istennője egy aranyalmát dobott három istennő közé azzal a felirattal, hogy "A legszebbnek", és ezzel szörnyű veszedelmet indított útjára. A végtelenségig lehetne sorolni a példákat. Azt gondolom, hogy akik direkt versenyeztetnek embereket egymással, nagyon sokszor azzal az titkolt szándékkal teszik, hogy "Oszd meg és uralkodj". Tehát, amíg a versenyzők egymás legyűrésével vannak elfoglalva, észre sem veszik, hogy a háttérben mekkora hatalmat hagynak annak, aki látszólag kimarad a buliból, akihez látszólag bizalmasan fordulhatnak. Aki mindkét fél küszködésén csak nyer, mint Arany Fülemile c. versének bírója. A verseny kimenetel sokszor kilátástalan háború, amiben mindenki biztos veszít. Csak az nyer rajta, aki a háttérből szítja a tüzet.
Ha már aktuálpolitikai példát hoztam rá - valakik biztosan nyernek azon, hogy az emberek különböző, egymással versengő pártokra szavaznak, és egymás haját tépik. Vagy például Orbán biztosan nyer azon, ha az "ifjú titánok" egymást igyekeznek kiütni. A versenyben szerintem sokszor az nyer, aki kimarad belőle.
Péld 17,14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
És még egy idézet arról, hogy mire számíthat egy ember, aki nem képes határozottan letenni a voksát, nem képes határozottan kitartani valami mellett:
Jakab 1:6-8: De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

És egy konkrét példa, talán már említettem máskor:
www.hetek.hu/interju/201102/lukacs_erno_egy_igazi_anticeleb - ez a rövidebb változat
negyvenfelettiek.hu/index.php/2011/03/lukacs-erno-a-20-gyerekes-milliardos-a-tel2010-december-24-jes-tortenet/ - itt bővebben, több cikk linkje is van az oldalon.
Az egyik cikk egy bizonyos helyén azt kérdezi az újságíró L. E. -től, hogy mi volt a legnagyobb nehézség az életében.
A férfi azt válaszolja, hogy az, amikor a felesége 10 napra Amerikába utazott. És még nem volt mobil, hogy tarthassa vele a kapcsolatot. Tehát ez az ember, aki "legyártott" és felnevelt 20 gyereket, mellékesen milliárdossá vált, aki 16 évig víz és villany nélküli tanyán élt, majd saját pénzéből kastélyt vásárolt és saját munkájával fel is újította azt - szóval ez az ember azt állítja, hogy élete legnagyobb nehézsége az volt, hogy a felesége (az egyetlen nő, akihez életében köze volt) 10 napra elutazott, és nem volt vele. Ezt mondta!!
Ez hogy létezik? Hogyhogy nem unt rá sohasem?
Nem biztos, hogy mindent megununk.

Még egy szöveg Spezzanotól az unalomról:
8. Minél jobban irányítom a társamat, annál unalmasabbá válik.
Amikor a kapcsolat elkezdődik, a társunkat rendkívül vonzónak látjuk. Elragadtatással és izgalommal tölt el a lénye. Később ugyanazok a dolgok, amelyek kezdetben izgalmasak voltak, veszélyessé ...

annamanna 2015.05.16. 06:33:36

@falsiloquus: ... válnak a számunkra. Próbáljuk Ellenőrzésünk alá vonni őket és lezárni a vonzó tulajdonságoknak ezt a területét, mert azt akarjuk, hogy csak nekünk legyen részünk benne, másnak ne. Persze, ez így nem lehetséges. Ha a vonzó tulajdonságokat valamelyik területen elzárjuk, akkor azok elkezdenek minden területen megszűnni. Ha irányítani akarjuk a társunkat, hogy biztosak lehessünk benne, azáltal unalmassá is tesszük. Mi magunk teremtjük meg az unalmat a magunk számára.
Ha hajlandóak vagyunk feladni az irányítást, és hagyjuk, hogy a társunk vonzó legyen, akkor felkavarjuk magunkban a félelmet és a fenyegetettség érzését. Ha hajlandóak vagyunk ezt megtenni, akkor újra részünk lehet a kezdeti izgalomban. Ha ez túl ijesztő a számunkra, akkor ahelyett, hogy a társunkat korlátoznánk, közöljük vele a félelmünket, mert ez az út a gyógyuláshoz vezet. Az, hogy a társunk vonzó, mindenki számára ajándék, ugyanúgy, mint az, hogy mi magunk is vonzók vagyunk.
Feladat: ma kezdje el felszabadítani társát az irányítása alól. Lehet, hogy itt az ideje beszélni neki arról a félelméről, hogy vonzó adottsága miatt elveszítheti őt. Mondja el neki, hogy mennyire fontos Önnek és milyen nagyra tartja ezt az adottságát. Mondjon le az irányításról. Mondjon le a zsarolásról. Hagyja, hogy a társa önmaga legyen és gyönyörködjön benne.

32. Az unalmat az mulasztja el, ha érzelmi kockázatot vállalunk.
Az unalom fáradttá, lehangolttá és fásulttá tesz bennünket. A társunkat hibáztatjuk amiatt, hogy nincs kedvünk hozzá - ő tehet róla, mert olyan szörnyen unalmas. Olyan, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá. De az unalomnak, mint minden más érzésnek, közvetlenül ahhoz van köze, aki átéli. Az unalom annak az eredménye, ha valamit magunkba zárunk, ha nem nyílunk meg egy adott helyzetben, mert félünk kockáztatni és félünk az érzéseinkről beszélni.
Ha beszélünk arról, amit eddig nem mertünk elmondani, az izgalmat és új érzelmi energiát jelent számunkra. Ha nem beszélünk azokról a dolgokról, amelyekről úgy érezzük, hogy tönkretehetik a kapcsolatunkat, az elszigetel bennünket egymástól, és ezáltal rombolja a kapcsolatot. Ha hajlandóak vagyunk érzelmi kockázatot vállalni, foglalkozni azzal, amivel szükséges, szembenézni azzal, amit átélünk és közeledni a társunkhoz, az elmulasztja az unalmat.
Feladat: ma tegye fel magának a kérdést, hogy mi az, amit magába zárt. Melyik az a terület, ahol elszigetelődött? Beszéljen erről a társával. Addig beszéljenek róla, amíg mindketten elmondanak mindent ezzel kapcsolatban, úgy érzik, hogy mindketten jól jártak, békesség van Önökben, és együtt lépnek tovább.

És még néhány az elkötelezettségről:

97. Az elkötelezettség nyitottá tesz az elfogadás iránt.
Az elkötelezettség az a döntés, hogy annyit adunk magunkból, amennyit csak tudunk. Adni és kapni összefügg egymással; minél elkötelezettebbek vagyunk, annál többet adunk valakinek, és annál többet kapunk tőle. Minél többet adunk a társunknak, annál jobban elismerjük a szépségét, az adottságait és a nagyszerűségét. Az, hogy adunk neki, lehetővé teszi, hogy szerető szemmel lássuk őt, és észrevegyük, hogy milyen csodálatos. Az elkötelezettségünk az, amit neki adunk, és a szeretetünk határozza meg az ő nagyszerűségét.
Az, hogy egy helyzet mennyire jelentős számunkra, attól függ, hogy mennyire adtuk át neki magunkat, mennyire vagyunk elkötelezettek. Az, hogy mennyit kapunk, közvetlenül összefügg azzal, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek a kapcsolatunkban. Minden olyan helyzet, amelyben túltettünk önmagunkon és többet nyújtottunk, mint amit magunkról feltételeztünk volna, a tudatosságnak egy más szintjére emel bennünket. Ha sokat adunk, az megnyit minket az öröm és az elragadtatás ajándékának elfogadása felé. Minél nagyobb az elkötelezettségünk és minél többet adunk, annál többet kaphatunk.
Feladat: ma tanulmányozzon egy olyan helyzetet, amelyben úgy érzi, hogy többet kaphatna. Vizsgálja meg, hogyan adhatná teljesebben önmagát, és tegye meg. Az áldozat nem számít. Ne feledje, hogy az áldozat hamis elkötelezettség. (Ezt a témát máshol bővebben fejtegeti, most csak utal rá). Ha úgy dönt, hogy ad önmagából, azzal több öröme lesz az adott helyzetben. Minél többet ad, annál jobban érzi magát, és annál többet kap. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy úgy döntöttünk, adni fogunk.

98. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy hű vagyok önmagamhoz.
Csak akkor kezdjük el igazán megismerni önmagunkat, ha elkötelezzük magunkat. Ilyenkor olyan sokat adunk magunkból, hogy kezdjük felfedezni a lényegünket, és azt, hogy mi az, ami igazán számít nekünk. Ez a tudás abból fakad, ha elzárkózunk és panaszkodunk, hanem ha jóval az előírtakon felül adunk, ha többet adunk, mint amit a kötelesség és az elvárások megkövetelnek. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy hűek vagyunk önmagunkhoz, és megismerjük saját mélységünket és gazdagságunkat. Megismerjük azt az énünket, akinek könnyen mennek a dolgok - a legjobb önmagunkat.

annamanna 2015.05.16. 07:38:47

@falsiloquus: Feladat: ma emlékezzen vissza egy olyan alkalomra, amikor úgy érezte, hogy száz százalékban önmagát adja, minden elvárás nélkül; amikor úgy érezte, hogy felülmúlja önmagát. Menjen vissza abba a helyzetbe, érezze át azokat az érzéseket, hallja meg, hogy mit mondanak Önnek az emberek, és figyelje meg, hogy milyennek látja a dolgokat. Élvezze ezt egy pillanatig. Most hozza át ezt az érzést a jelenlegi helyzetbe. Mi az, amit most másképp tenne? Mennyivel adna most többet önmagából? Ismét érezheti azt az örömet, ami abból származik, hogy teljes önmagát adja. A teljes odaadás utat nyit a kegyelemnek és a rejtett forrásoknak. Ez az az anyag, amelyből a csodák vannak szőve.

99. Az elkötelezettségnek semmilyen probléma nem állhat ellen.
Minden probléma egy konfliktusra mutat az elménkben, ahol különböző részeink különböző igényeink kielégítésére sóvárognak. Semmilyen probléma nem állhat ellen annak a döntésnek és elkötelezettségnek, ami az összes részünket egybeforrasztja. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy száz százalékban önmagunkat adjuk. Semmilyen probléma nem tud ellenállni száz százalékos odaadásnak. Ha egy probléma kezd kibontakozni, és mi megtesszük a következő lépést, ha továbbra is száz százalékban adunk, míg egyik lépést követi a másik, akkor létezik egy bizonyos áramlás. Megnyílnak az ajtók, lehetőségek adódnak, és szerencse kísér. Semmilyen probléma nem állhatja útját a döntésünk erejének, ha száz százalékban önmagunkat adjuk.
Feladat: ma vizsgálja meg a legnagyobb problémát, amellyel szembesül. Tegye fel magában a kérdést, hogy hány százalékban adja önmagát ebben a helyzetben? Mikor vonta vissza a hiányzó százalékokat? Régebben, vagy mostanában? Van hatalma ezt teljesen más élménnyé alakítani az elkötelezettsége segítségével. A teljes elkötelezettség, a teljes odaadás, új távlatokat nyit meg az életében: a jelent a pozitív jövőkép megvalósításának szolgálatába állíthatja. Döntsön úgy, hogy száz százalékban önmagát adja ebben a helyzetben, és akkor semmi sincs, ami az útjába állhatna.

És ami az előbb meg lett említve:
229. Az áldozathozatal álszeretet.
Az áldozat úgy néz ki, mintha igazi volna, de valójában hamis. Egy módja annak, hogy adjunk, anélkül, hogy kaphatnánk, így nem igazi adás. az áldozattal azt mondjuk: "Én nem vagyok jó. Te jó vagy." - és ezzel megfosztjuk az illetőt a legnagyobb ajándéktól, amit kaphatna: önmagunktól. Az áldozat az érdemtelenség, a bűntudat és a kudarc érzéséhez kapcsolódik. Mindig valami olyant próbál bizonyítani, amit maga sem hisz; kompenzálni akar a régi kudarcokért. Az áldozat azt jelenti, hogy feladjuk önmagunkat azért, hogy egy méltóbbnak tartott ént lophassunk: azét, akiért az áldozatot hozzuk.
Az áldozathozatal álszeretet; míg a szeretet kiterjeszti önmagát és teremt, addig az áldozat arrogáns módon lealacsonyítja magát. Ugyanakkor megfoszt az értékétől minden felajánlott ajándékot, mert semmit nem fogad el. A női oldal (a fogadó oldalunk) megváltatlan marad, nem nyílik meg, nem engedjük szabadon. Az áldozat, a hamis szeretet leghétköznapibb formája, rejtett visszatartás, tartózkodás az előrehaladástól és a változástól. Hamis elkötelezettség, ami visszatartja a kapcsolatok legszükségesebb elemét, azt, hogy adjunk és kapjunk is.
Feladat: ma itt az ideje véget vetni az önfeláldozásnak. Kérje a Fennvalót, hogy vigye el a lénye középpontjába. Mondjon igazat önmagának. Tudja, hogy mi az, amit igazán akar. Ismerje fel, hogy amit ma kap, az az igazi adásból fakad.

237. Az ítélkezés áldozathozatalra kényszerít.
Az ítélkezés áldozathozatalra kényszerít bennünket, mert amikor ítélkezünk, akkor rosszul érezzük magunkat. Minél inkább ítélkezünk, annál rosszabbul és annál érdemtelenebbnek érezzük magunkat, és ennek következtében még többet áldozunk. Szerepet játszunk, hogy kompenzáljunk azért, ahogyan érezzük magunkat, bebizonyítandó, hogy nem is vagyunk ilyenek. Minden szerep ítélkezésen alapul, kompenzatorikussá válik, és nem engedi, hogy kaphassunk. Ha hajlandók vagyunk felhagyni az ítélkezéssel, akkor megszabadulunk az áldozati szereptől. Minden egyes alkalom, amikor nem ítélkezünk, és minden egyes ember, akinek megbocsátunk, időt takarít meg nekünk, és megóv a boldogtalanságtól, és a sikerélmény nélküli munkától.
Feladat: ma szabadítsa fel magát: ne hagyja többé, hogy a múlt gúzsba kösse. Minden, amiben elítéli a szüleit, szerepekre és áldozatokra kényszeríti Önt. Képzelje el az anyját kislányként az Ön ölében ülve, amint elmeséli Önnek az álmait és a reményeit, amelyeket még akkor szőtt Önnel kapcsolatban, amikor még csak álmodozott arról, hogy majd gyereke lesz. Aztán képzelje el az apját kisfiúként a másik térdén ülve, ahogyan elmeséli Önnek, hogy milyennek álmodta meg a saját férfikorát, a gyerekeit, a róluk való gondoskodást, azt, hogy mindent megad nekik, hogy a szeretetét érezhessék.

annamanna 2015.05.16. 08:05:08

@falsiloquus: Most egy pillanatra emlékezzen vissza arra, milyen volt Önnek gyerekként arra vágyni, hogy jobbá tegye a dolgokat, saját gyerekekre vágyni, akiket szerethet, és arra vágyni, hogy a szeretteinek a lehető legtöbbet adhassa. Ha úgy akarja, akkor szabaduljon meg a szülei feletti ítélkezéstől. A neveltetésük, hátterük, külső és belső nyomások korlátai között megtettek mindent, amit tehettek. Ha lemond a velük kapcsolatos sérelmeiről, akkor szabad lesz.

Na jó, itt abbahagyom, mert a legszívesebben az egész könyvet kimásolnám és ideidézném, annyira tetszik, annyira fontosnak és tanulságosnak tartom.
Azt gondolom, hogy még életemben nem olvastam olyan könyvet, ami pontosabban elmagyarázná a Biblia logikáját. Tehát, ha valaki idegenkedik a Bibliától, vagy nem találja egészen hitelesnek, annak bátran ajánlom helyette Chuck Spezzano ezen könyvét; ha végigolvasta, egészen biztosan ismerősek lesznek számára a Biblia gondolatai.

Ahogy írtam az idézeteket, beugrott egy gyerekkori emlékem, és arra gondoltam, akkor még milyen önfeledten, boldogan tudtam örülni, ünnepelni, viháncolni, spontánul élvezni azt, ami örömet okoz. És hogy ahhoz képest mennyire merevvé, szigorúvá és sótlanná váltam, te jó ég..... hát ezen biztosan változtatnom kell. Ezért van például az is, hogy nem tudom, hogyan reagáljak arra, ha megköszönöd, amit írtam, meg kifejezed, hogy tetszik.... én ilyet nem szoktam, és úgy általában a fórumozók legnagyobb része nem szokott ilyesmit leírni. A fórumos öröm általában gúnyolódás, a köszönetek sokszor üres hízelgések. Spontán tetszéssel elég ritkán találkozom; persze lehet, hogy már szemem sincs rá. Ühm, hát néha nem baj, ha valakit meglátogat a karácsony szelleme. Fogadok, Scrooge-ot is akkor látogatta meg a szellem, amikor egész éjszaka szorgosan körmölt :)

huKKK 2015.05.16. 19:02:12

@falsiloquus:

"...akit valóban tisztelek abba soha nem rúgok."

Örülhet a kevés szerencsés.

biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=40&c=5&v=46#v44

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.17. 08:57:21

@annamanna:

"És azt is meg lehet nézni, hogy ehhez képest hogy ömlik ránk mindenhonnan a pornó, milyen erősen nyomják a szexuális szabadosságot."

azt amúgy tudtad, te ostoba kurva, hogy a legtöbb pornót pont azok a moszlimok nézik, kik a megerőszakolt nőt halálra kövezik, mert egyértelműen az tehet azért, hogy megerőszakolják? hogy a moszlimoknál létező büntetés egy nő megerőszakolása az megvan?

mondjuk a welbek könyv miatt most éppen az ömlik a pofánkba, hogy a tetvegeci libsik valójában mozlim terrort akarnak, szóval sok újdonság nincs.

annamanna 2015.05.17. 16:12:18

@mavo: ez rendkívül tanulságos: nemzetstrategia.blog.hu/2014/02/17/szexualis_felszabaditas_mint_politikai_kontroll

És ez: www.youtube.com/watch?v=z4wo-Ii8C7g

Nézd, szerintem nem véletlen, hogy ezt ki mondja és hol lakik. A két videó összefügg, szerintem.

Mint ahogy az is, hogy egy rabbi az 1920-as években totál ki volt akadva azon, hogy Berlinből kész kuplerájt csinálnak - navajon kik?? A rabbi tudta.

Amúgy a moszlimok is nyilván rajta vannak a szeren, és szexfüggők. A nők eltakarását is egyértelműen szexuális okkal indokolják. Mármint hogy a férfi nem bír magával, ha egy nőt lát. Miért ne bírna magával? Csak a szexfüggő nem bír magával.

Ezt a témát itt kicsit hosszasan fejtegettem, és arra jutottam, hogy szerintem az állam létrejötte volt az, ami átalakította az emberi szexualitást, a nemek egymáshoz való viszonyát.
És mivel az arabok ott laknak, ahol a világon a legrégebben van államiság, így persze hogy náluk vannak a legnagyobb problémák is a nemiség körül.
Ahogy az állam leigázza, leuralja az alattvalókat, úgy a nemiségben a férfi leigázza, leuralja a nőt, röviden ez az állam szerepe a szexualitás átalakulásában, de erről hosszabban írtam eddig.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.17. 16:39:57

@annamanna:

a csuda vinné, hát csak nem már megint egy összeesküvésbaszó elmebetegnek hiszel? megdöbbentő! hihetetlen! CSODA!!!!! MIRÁKULUM!!!!!!

hallottál már arról te szerencsétlen, ostoba ribanc, hogy a viktoriánus kor előtti európában kibaszott nagy szekcuális szabadosság volt? igen, pont az előtt egy picivel, hogy a pornóimádó bibsik polgárosodhattak. és képzeld, például a hírhedten biboldó zsidófrancia zsidókirályi zsidóudvarban élőben mentek a baszós színjátékok. a sok tetves bibsi, az tehet róla. ki kéne hantolni a fél bourbon házat tuti metszett a faszuk. olyan egyszerűen lehetetlen, hogy léteznek pornót kedvelő emberek, akiket nem a tetves, geci zsidók nevelnek rá szándékosan a pornóra.

fogadjunk, nem tudsz róla, hogy a xx. századig kurvázni olyan természetes volt, mint ma kirándulni. bizony bizony, ősidőktől a xx. századig biboldó uralom alatt nyögött ajrópa. tuti kénytelenek voltak saját maguk ellen álhalálos áldozatokkal végződő álpogromokat rendezni a metszettfaszú gecik, hogy ne tűnjön fel a zsidóuralom.

azt tudtad, hogy ezek a kibaszott metszettfaszú gecik még indiát is elárasztották a pornószarukkal? szegény hinduk évszázadokig szenvedtek a bibsi pornórémuralom alatt, vérzik a szívem, ha rájuk gondolok. és kína, és japán, komolyan el sem tudjuk képzelni a metszettfaszú pornórémuralom meddig terjedt ősidők óta.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.17. 16:42:19

@mavo:

ja és ugye a komplett szexben tocsogó görög-római kultúra na persze, hogy az is a bibsik műve.

Pelso.. 2015.05.17. 19:45:32

@annamanna: Pontosan mi az állam szerepe (érdeme?) a szexualitás átalakulásában?

pitcairn (törölt) 2015.05.18. 10:57:48

@mavo:

"a viktoriánus kor előtti európában kibaszott nagy szekcuális szabadosság volt"

és ez a viktoriánus kor alatt sem változott jelentősen...

"The Police Department claimed that there were 7,000 in London while the Society for the Suppression of vice that there were 80,000. Scholars believe that the Society's guess may be closer to the truth. In 1841 Greater London had a population of 2 million. According to renowned historian Judity Walkowitz, a 19th century city would commonly have 1 prostitute per 36 inhabitants, or 1 per 12 adult males, which would yield 55,000 prostitutes. Prostitution was not actually illegal in England"

"The Great Social Evil": Victorian Prostitution
www.english.uwosh.edu/roth/Prostitution.htm

pitcairn (törölt) 2015.05.18. 11:03:19

@annamanna:

"És mivel az arabok ott laknak, ahol a világon a legrégebben van államiság"

a sivatagban?

speciel ott sokáig nem nagyon volt efféle

Ibn Saud még a XX. század elején is leginkább __törzsekkel__ hadakozott a sivatagban...

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.18. 12:18:18

@pitcairn:

a bordélyhálózat tudtomal akkoriban még nem számított szabadosságnak, ugyanis a mindennapi élet része volt európában.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.18. 12:24:41

@pitcairn:

értem én, hogy mezopotmiában voltak még arab törzsek is (még most is vannak nomádok), de azért itt ott volt ám arrafelé valódi iszlám kultúra nem sivatagban szembázó törzsekkel. kezdjük mondjuk egyből bagdaddal. ami pont mezopotámia, és pont jó régi moszlim kulturális központ. szóval tény, hogy a legősibb kultúra duma jó nagy hülység, de az ellenkezője sem túl okos.

pitcairn (törölt) 2015.05.18. 14:03:08

@mavo:

kicsapongás volt az is a javából:)

ami pedig az "alsóbb néposztályokat" illeti...

hát azok széles ívben tettek a viktoriánus "erkölcsökre"

az kb. a (kis)polgárság hóbortja volt...

pitcairn (törölt) 2015.05.18. 14:15:20

@mavo:

az iszlám speciel a sivatagból érkezett:)

pitcairn (törölt) 2015.05.18. 14:18:56

@mavo:

az iszlám vallási fanatikusok pedig aztán végképp a legprimitívebb sivatagból érkeztek:)

Vahhábizmus
hu.wikipedia.org/wiki/Vahh%C3%A1bizmus#Eredete_.C3.A9s_t.C3.B6rt.C3.A9nete

ezek még a mekkaiakat is olyan velejéig romlottnak tartották, hogy jóformán __romba döntötték__ a szent várost...

"A szaúdi család elpusztította Mekka szent helyeinek a többségét

Az elmúlt húsz évben a szaúdi család teljesen átépítette Mekka városát ezzel elpusztítva a vallási szent helyeket.

A The Times szerint a város vallási és történelmi épületeinek ___98%-át rombolta le___ a királyi család. "

A szaúdi család elpusztította Mekka szent helyeinek a többségét
orientalista.hu/a-szaudi-csalad-elpusztitotta-mekka-szent-helyeinek-a-tobbseget/

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.18. 14:38:05

@pitcairn:

a fanatikusok mindenütt fanatikusok, ráadásul pont szaud-arábia a remek példa rá, hogy ilyesmi államvallás is tud lenni, remek példáját mutatva anna, hogyan ne legyünk vallásosok. amúgy mekka feldúlását nem a szaud-arábiai uralkodócsalád kezdte.

és sivatagi eredet ide vagy oda, nagyon komoly középkori moszlim kultúra létezett, ez elég komoly közhely. ahogyan az is, hogy moszlim nem egyenlő arab. a nagyon fanatikus hívő perzsák például vérig sértődnek, ha arabnak nézik őket.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.18. 14:41:30

egyben a vahhabizmus remek példa arra is, hogy a nyugatról kevés híján egységes tömbként szemlélt iszlám mennyire nem egységes a valóságban, és ennek a többé-kevéséb ismert siíta-szunnita konfliktus csak egy szelete.

pitcairn (törölt) 2015.05.18. 15:06:32

@mavo:

"de azért itt ott volt ám arrafelé valódi iszlám kultúra nem sivatagban szembázó törzsekkel"

innen indultunk

én mindössze arra próbáltam utalni, hogy az iszlám pont a "sivatagban szambázó" törzsektől érkezett

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.18. 20:27:09

@pitcairn:

hát nem éppen onnan, hanem hogy fú, milyen iszlám államiság. ami igen azért elég komoly csúsztatás. ami utána jött, az már inkább csak játékos levezetés volt.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.18. 20:28:34

@pitcairn:

a jelen szempontjából az iszlám törzsi múltjával dobálózni van olyan releváns, mint egy kis zsidó szektát emlegetni.

huKKK 2015.05.19. 09:54:06

@mavo:
Nem erteni?
En szivesen tolmácsolni Önnek (magyarról-magyarra).
Ő arra utalni, hogy iszlámok és zsidók egy apukától származni.
Ibrahimtól (Ábrahámtól).
Ket nepnek kozosek lenni gyokerei, multja.
Erteni lenni?

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.20. 09:25:53

@huKKK:

szegénykém, mekkora primitív hülye vagy, az fájdalom. pitcairn részéről a zsidókról egy kurva szó sem volt. a "zsidó szekta" dolgot én emlegettem. és természetesen ahhoz is barom vagy, hogy felfogd, miért írtam.

vagyis csak azt nem tudtad felfogni, hogy ki írt és mit. azért az erős teljesítmény, most az egyszer verted bébézsuzsikát is.

legalább az évezredet el tudod találni három lehetőségből, amelyikben élünk? nem vagyok biztos benne...

huKKK 2015.05.20. 23:30:15

@mavo:

Ez a hangnem akkor sem lenne indokolt, ha tévedtem volna.
Nem tetszik ahogy kommunikál többekkel.
Szedje össze magát, különben bajba kerülhet.
Rendezze az emberi kapcsolatait.
24 órát kap rá.

S=klogW 2015.05.22. 05:52:01

@Pelso..: index? akkor ez olyan mint a torontói "magyar" csicskatartó

mindazonáltal ez a halálbüntitematika nagy baromság, ennél csak a 100 milliárdos stadion a nagyobb - ha tényleg belevágnak, lemondhatnak a 18as választsokról

Bell & Sebastian 2015.05.22. 14:57:30

@S=klogW: Le van maradva, mert azóta már szóltak juharszirupéknak, hogy nekik is kvóta van, nem ránézésre visszazsuppolás.

A stadion meg azért jó, mert nyáron csak teleengedik szentkirályi ásványvízzel (addigra olcsó lesz) és máris készen van a welness a pösti, úri közönségnek, nem a szobor mellett fognak tengeri csatázni pendelyben, mintegy népi igényként finom jelzést küldve a gondoskodó Központi Bizottság felé, hogy Titus is vízzel árasztotta el a Colosseumot, legalábbis Cassius Dio szerint.

Reméljük, úszni is úgy tanultak, ahogyan a jogosítványukat szerezték.

falsiloquus 2015.05.23. 04:20:50

@annamanna:

:)

Jó.

De kicsit félreértesz. Én sohasem beszéltem a lecserélhetőségről, mert ez kétségkívül nonszensz. Én az első szerelmemet ma is első szerelmemként szeretem és tisztelem, noha már pár évtizede szakított velem (amúgy minden kapcsolatomban a másik szakított, sohasem én, tehát a lojalitásomról azért talán elég ennyi).

Nem kell példákat hoznod, mert az elv az enyém is, ezen a téren nem kell meggyőznöd.

Ugyanakkor, annak abszolút nem látom értelmét, ha az egyik fél (vagy mindkettő) úgy döntött, hogy együtt már nem megy (i9smétlem, én ilyen döntést eddigi kapcsolataim során SOHA nem hoztam), akkor mi szükség arra h papíron is megmaradjon egy egybekelés, ha (a magamfajták számára legalábbis) lélekben úgyis megmarad.

Nézd, Annamanna, nálam aztán nyitott kapukat döngetsz, hiszen én minden egyes szerelmemet és élettársamat (nem volt olyan sok, 50-en túl vagyok, volt 3 nagyon komoly viszonyom, és pár kalandom, nem hiszem h skalpgyűjtő lennék), tehát mindannyiukat hűen őrzöm a szívemben, ott helye van mindegyiknek, saját helye!, és "válásaink" nem az én döntéseim voltak (bár, természetesen, ők biztosan azt mondanák, h az én cselekedeteim következménye, de ez átlátszó védekezés).

Mellesleg, nekem is volt fekete macskám, de ez nem jó példa. Ugye belátod. Eszembe se jutott volna lecserélni, de fehérre meg főleg nem. És azzal sem értek egyet, h minden fekete macska ugyanolyan. Remélem, ezen még gondolkodsz:)

falsiloquus 2015.05.23. 04:27:27

@annamanna: Amiről Spezzano beszél, az a tudatosság bevitele az ösztönösségbe, éppen a kapcsolat fennmaradásáért. Nem először olvasok ilyesmit, és el is fogadom, de ez megint nem engem cáfol, én mindezzel maximálisan egyetértek.

(Amúgy persze tök jó gondolatok, sőt, útmutatások, de beszélgetésünk nem erről szól, hanem arról, hogy ha már egyszer nem emelkedünk spezzanoi magaslatokba, és megromlik a kapcsolat, miért kötelező azt formálisan életben tartani. Talán írtam anyám példáját, nem fogom megismételni.)

falsiloquus 2015.05.23. 04:30:18

@annamanna:

"Ha hajlandók vagyunk felhagyni az ítélkezéssel, akkor megszabadulunk az áldozati szereptől."

=Ne ítélj, hogy ne ítéltess.

falsiloquus 2015.05.23. 04:34:27

@annamanna:

"Nem vall igazi érettségre, ha alkalmazkodunk a korlátokhoz és lemondunk az igazi bőségről, valamint arról, hogy minden jó legyen az életünkben. "

Nem én mondtam...:)))

De vallom!!!

falsiloquus 2015.05.23. 04:44:29

"Próbáljuk Ellenőrzésünk alá vonni őket és lezárni a vonzó tulajdonságoknak ezt a területét, mert azt akarjuk, hogy csak nekünk legyen részünk benne, másnak ne. Persze, ez így nem lehetséges. Ha a vonzó tulajdonságokat valamelyik területen elzárjuk, akkor azok elkezdenek minden területen megszűnni."

Nálam mindig pont az ellenkezője ment végbe. Mindig büszke voltam, ha társam mások számára is vonzó, és egy adott pillanatban be is jött - nem nekik, hanem a harmadiknak, aki megfogta őket. Persze, fel lehet róni nekem, h akkor én nem voltam elég vonzó a társaim számára. Ez viszont nem igaz. Legalábbis, én így látom, és ők se cáfolták. Én alapvetően liberális felfogású vagyok, persze, tudom, hogy ez halálos bűn egy illiberális demokrácia kellős közepén; ezért én soha nem akartam magamhoz láncolni senkit, hát meg is lettek a következményei. És érdekes módon, ők azt hitték, hogy én magamhoz akarom láncolni őket. Legalábbis ezzel védekeztek, miután megcsaltak. Jó, mi?

falsiloquus 2015.05.23. 04:52:37

"Ha úgy akarja, akkor szabaduljon meg a szülei feletti ítélkezéstől. A neveltetésük, hátterük, külső és belső nyomások korlátai között megtettek mindent, amit tehettek. Ha lemond a velük kapcsolatos sérelmeiről, akkor szabad lesz."

Azt hiszed, hogy racionálisan nem pontosan ugyanígy látom én is???

Csakhogy ez a feladat embert próbáló. És itt jön egy érdekes dolog, ami visszajelzés a Fidesz-kormánnyal kapcsolatban elejtett néhány megjegyzésedre is, amikhez csak azért nem kapcsolódtam, mert ezen az oldalon nem akarok politizálni; éspedig:

Valóban szabadok akarunk-e lenni???

Válaszom: Nagyon nem. Félünk a szabadságtól. Nem tudunk mit kezdeni vele. A szabadság nemcsak felemelő, de borzalmasan nyomasztó - sőt, ijesztő - is tud lenni. Nem kívánom ezt a témát itt részletesebben fejtegetni, mert nagyon messzire vezetne, amúgyis jócskán elkanyarodtunk az alapgondolattól, a halálbüntetéstől.

falsiloquus 2015.05.23. 05:14:32

@annamanna:

:)))

"nem tudom, hogyan reagáljak arra, ha megköszönöd, amit írtam, meg kifejezed, hogy tetszik"

Kedvesem! Ha egyáltalán bármi értelme van ennek a csetelgetésnek, akkor az az, hogy az érzelmeinket kifejezzük. Amik egyszerre pozitívak, negatívak, hullámzanak mint az élet őrült tengere, ha még egy közhelyet is beszúrhatok; nos, én nem doktori disszertációmat írom fórumozás (istenem, de rég volt) vagy blogolás közben, hanem emberekkel keresek kapcsolatot, és nem is a vélemény a fontos, hanem hogy egyáltalán gondolatot cseréljünk. Na most, ha ezen belül, spontán (és kvázi-hihetetlen módon) találok egy rokon gondolatot, egy, a sajátomhoz közel álló meglátást, én még akkor is azonnal tűzbe jövök, ha már el is múltam 50. Mert a lelkemben tudod, milyen kisgyerek vagyok??? Annyira vágyom a megértésre, a kedvességre, a szép szóra, hogy pont én ne adjam meg annak, aki megérdemli???

Ha azt gondoltad, hogy én csupán mentális gyakorlatokra járok ide, hát biztosítalak, sokkal inkább lelkiekre. Igaz, nagyon sok az összetűzés, ami tényleg fájdalmas, de ez is kell, egyrészt, a másik fele pedig, hogy tudom, mindenki emberből van, és ha már egyszer csak (vagy részben) ezen a módon tud (vagy mer) kommunikálni, akkor nagy megértésre van szüksége, pont, mint nekem.

Régen, amikor a már megszűnt origó fóruma beindult, egyik akkori barátomnak privátban írtam egy elvetemült, félfasisztoid beíróval kapcsolatban, h egyszerűen meg kéne szüntetni ezt az idiótát innen, mert közveszélyes. Bölcs válasza (egyébként a nyílt téren ő is harcolt vele kőkeményen) az volt, hogy : Nézd, ezek az emberek normális, kiegyensúlyozott családapák, semmi baj nincs velük. De ahelyett h a családjukra kiabálnának, leeresztik itt a fáradt gőzt, azt rendben van, maximum ki lesznek moderálva, azt' holnap este vagy egy hét múlva újra jönnek.

:)))

Ilyenek az emberi kapcsolataink is, de a virtualitás aztán különösen. Én igyekszem úgy írni, hogy azt fel tudjam vállalni akár saját nevemmel is, bár persze ez nem jelenti azt, hogy olykor, ha nagyon el vagyok borulva, saját nevemmel (persze nem ide) is írok olyasmit, amit később megbánok vagy másként írnék. De ha valaki emiatt megkövezi a másikat itt vagy bárhol, arra kérem, először magába nézzen.

Azonban annak sokkal jobban örülök, ha legalább ilyen helyen inkább pozitív véleményt tudok mondani, ezért a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodom, ha értelmet és/vagy jóindulatot látok, bármi legyen az.

Szép napot!!!

F

falsiloquus 2015.05.23. 05:29:45

@huKKK:

A hangnem egy dolog, másképpen is lehet sértegetni másokat, ezt Ön bizonyára tudja, hiszen olykor alkalmazza. A távolságtartás is sértésként értelmezhető többek felé, de akkor nem beszéltem egyebekről, és nem is fogok.

Az pedig, hogy ki és miért kerülhet bajba, azt szerintem nem egy külső szemlélő dolga megítélni. Sőt, ha ráadásul egy, a vitában érintett fél vélekedik ily módon, könnyen rásüthető a fenyegetés vádja, amit ugye Ön sem szeretne.

Lássa be, ez a magázódós, természetellenesen távolságtartós stílusa egyeseknél kiveri a biztosítékot, nálam is kiverte, de én akkoriban jobban tudtam uralkodni a stílusomon, mint a most Magának beszóló felhasználó.

Ezért még nem kell fenyegetőzni, sztem elég, ha kicsit magába néz Ön is ezek után. Ha van rá módja, persze, és ez csak javaslat.

Köszönöm eddigi figyelmét.

F

falsiloquus 2015.05.23. 05:41:16

@mavo:

:)

A fehér ember önmagát sem ismeri, nemhogy más fajokat. Ne háborodj fel ezen, könyveld el egyfajta kaszti bezártság törvényének, ami a világon mindenütt működik. Persze, értem h felforr az agyvized, mert az én füleimen is már gőz csap kifele, de nézd higgadtabban... Egyébként én ismerlek téged a rigóról, és ott nagyon kedveltelek, persze az én nickem ott más volt. (Feltéve, ha ott is mavo voltál, akkor emlékezned kell rám, mert amikor legelőször felmentem a rigóra, veled beszélgettem bizonyos technikai kérdésekről és kaptam is jó tanácsokat:))

Na mindegy, csak annyit mondanék, a lényeget tekintve igazad van, de ne csapkodj, tudod, nekem akkoriban azt mondták: "még leversz valamit":))) Amire persze kurvára bepipultam, aztán másnap átgondoltam: tényleg, hátha leverek valakit???

:)))

Na csók

F

falsiloquus 2015.05.23. 05:50:04

Egyébként én készültem mára, csak elvontátok a figyelmemet:)))

Most én jövök:)))

Erdő Péter: A katolikus tanítás nem támogatja a halálbüntetést

A magyar bíboros szerint a halálbüntetés nem keresztény dolog. Ahhoz egy hibátlanul működő igazságszolgáltatás szükséges.

A katolikus egyház tanítása szerint nem a halálbüntetés visszaállítására, hanem a bűnmegelőzésre, valamint a hatékony és emberséges igazságszolgáltatásra kell törekedni - mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az Inforádiónak csütörtökön. Szerinte a katolikus egyház katekizmusában külön fejezet foglalkozik a halálbüntetéssel. Az államnak kötelessége megvédeni polgárait a jogos önvédelem keretében, de "napjainkban általában lehetséges, hogy az állam megvédje a legsúlyosabb bűncselekmények ellen polgárait anélkül, hogy halálbüntetést alkalmazna" - áll az írásban.

Ha ezt egy modern állam tudja biztosítani, márpedig elvileg a technikai eszközök meg kell, hogy legyenek erre, akkor erre érdemes törekedni, nem pedig a halálbüntetés visszaállítására - tette hozzá Erdő. Szólt arról is, hogy a kérdés ősi, és a történelem során az igazságos háború, a jogos önvédelem és a kollektív önvédelem állami joga vagy kötelessége voltak azok a témák, amik felmerültek, és amikkel kapcsolatban mindig az igazságosság volt a fő probléma.

Hozzátette, éppen itt van a halálbüntetés egyik legsebezhetőbb pontja, hiszen hányszor előfordult bírói tévedés, hányszor voltak koncepciózus, igazságtalan perek, amikben ártatlanokat ítéltek halálra és végeztek ki. "Ez pedig olyan nagy embertelenség, olyan nagy bűn és hiba, hogy mindenképpen el kell kerülni" - figyelmeztetett a bíboros.

Ha napjainkban egy állam nem tudja biztosítani, hogy tárgyszerűen, hatékonyan megelőzze a bűncselekményeket, illetve a büntetés-végrehajtást is így folytassa, akkor vajon azt tudja-e biztosítani, hogy a halálbüntetést igazságosan és ne bírói tévedések vagy elfogultság alapján szabja ki? - tette fel a kérdést Erdő Péter. Szerinte ahol az állam olyan gyönge, hogy esetleg nem tudná a büntetés-végrehajtást halálbüntetés nélkül hatékonyan biztosítani, ott a halálbüntetéssel is nagyobb a valószínűsége az embertelenségnek és az igazságtalanságnak.

Érdekes megemlíteni, hogy a kisebbik, kereszténydemokrata kormánypárt, a KDNP is inkább bibliai elveket vall a kérdésben, és korábban több politikusuk is szembement a Fidesszel emiatt. Rétvári Bence alelnök pl. azt mondta, szerintük a tényleges életfogytiglannak is elég visszatartó ereje van.

[http://www.hir24.hu/belfold/2015/05/21/erdo-peter-a-katolikus-tanitas-nem-tamogatja-a-halalbuntetest/]

(Érdemes elolvasni a cikket a linkről, mert hivatkozások is vannak rajta, rendesen belemegy a témába.)

falsiloquus 2015.05.23. 06:06:13

Azt hiszem, fölösleges kommentet fűznöm a cikkhez. Erdő Péter hiteles ember. Erről egyre inkább meggyőződöm.

Végül jöjjön egy érdekesség, vagy csemege, ami annyiban kapcsolódik az előzőhöz, hogy láthatjuk benne azt, a világ melyik országaiban fenyeget halálbüntetés - például homoszexuális kapcsolatért. A cikket csak azért hozom, hogy lássátok, ti, akik azzal érveltek, hogy szemet-szemért, tehát kioltott életet kioltott életért jelent a halálbüntetés, ez korántsem így működik. Ahol egyszer bevezetik, ott aztán egy idő után mindenre alkalmazhatóvá válik, kéretik megfontolni. Előre szólok, homofób reakciókat nem várok és nem is válaszolok azokra, a blog a halálbüntetés létjogosultságáról szól, és az én itteni kommentem is.

Csók a család.

F

Először győzhetnek a melegek népszavazáson

A mélyen katolikus Írország népe ma igent mondhat a melegházasságra. Teljes a társadalmi konszenzus, a kormánypártok és az ellenzék is az igen mellett áll: ha ma estére valóban többségben lesznek a támogató szavazatok, az alkotmányba írják, hogy nemre való tekintet nélkül lehet házasodni. Pedig a mélyen katolikus országban 22 évvel ezelőtt még bűncselekménynek tartották a homoszexuális kapcsolatokat.

Nyugat-Európában Írország volt az utolsó állam, ahol bűncselekménynek tartották a homoszexuális kapcsolatot. Alig 22 évvel később, a pénteki népszavazás nyomán pedig nagy valószínűséggel már házasságot is köthetnek a melegek a szigetországban. A mélyen katolikus ország – ahol az 1995-ös népszavazásig még a válás is tilos volt – ezzel a 19. állam lesz a világon, ahol engedélyezik a házasságot az azonos neműek között. És az első, ahol erről népszavazással döntöttek.

A 6,3 milliós szigetországban az Ipsos MRBI felmérése az igenek győzelmét jósolja. Eszerint
a lakosság 74 százaléka ért egyet az azonos neműek házasságának engedélyezésével.

Generációk szerint mérhető ugyan a különbség a támogatottságot illetően, de a többség mindenütt markáns: a 35 év alattiak 89, az 55 év felettiek 61 százaléka áll ki az egyenjogúsítás mellett.

Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a kormányfő is az igenekért kampányolt szerdai televíziós beszédében.
Nem kell félni attól, hogy valaki a szerelemre és az egyenlőségre szavaz – idézte Enda Kennyt a Guardians. A kormányfő ezt heteroszexuálisként mondta, hangsúlyozta, hogy nem szeretne „melegbálvánnyá” válni azzal, hogy kiáll az azonos neműek házassága mellett.

A népszavazást eredetileg a Munkáspárt kezdeményezte már a 2011-es parlamenti választás kampányában. Miután a párt koalícióra lépett a jobbközép Fine Gaellel, megállapodtak arról, hogy létrehoznak egy alkotmányozó testületet, amely elé felterjesztik a kérdést. A 2012-ben létrejött, 2014 márciusáig dolgozó gyűlésben 29 parlamenti képviselő, négy északír párt képviselője és 66 véletlenszerűen kiválasztott civil vett részt. A testület 79 százalékos többséggel támogatta a népszavazás kiírását. Jogilag a döntés nem volt kötelező érvényű a kormányra nézve, de a megállapodás alapján elfogadta azt.

A társadalmi konszenzus ismeretében nem meglepő, hogy nincs éles különbség az ügy megítélésében a kormánypártok és az ellenzék között sem: a Fina Gael és a Munkáspárt mellett támogatja az azonos neműek házasságát a Fianna Fáil, a Sinn Féin is támogatja. A 164 fős parlamentből ezek a pártok 136 képviselőt adnak.

falsiloquus 2015.05.23. 06:09:29

A népszavazás egész pontosan az alkotmány módosításáról szólna. A javasolt módosítás szerint
Megnyílt a visszaút

Magyarországon 2009-ben vált lehetővé, hogy az azonos nemű párok jogilag is elismert köteléket létesítsenek egymás között. A bejegyzett élettársi kapcsolat sokban közelít a házastársak jogállásához – például az özvegyi jogokat illetően – de gyermeket nem fogadhatnak örökbe. (Míg az egyedülállók elvileg igen.)

A 2013-ben életbe lépett új Polgári törvénykönyvből azonban kimaradt a bejegyzett élettársi kapcsolat fogalma, amit Szabó Máté, az alapvető jogok akkori biztosa kifogásolt. Az ombudsman állítását az igazságügyi minisztérium visszautasította azzal, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatra nincs hatással az új Ptk., hiszen arról egy külön törvény rendelkezik. Ám az aggodalmat épp ez jelenti: elég azt az egyetlen törvényt eltörölni ahhoz, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatnak a jövőben már ne legyen helye a magyar jogrendben.

az alkotmány 41. cikkelye így kezdődne:
Féadfaidh beirt, gan beann ar a ngnéas, conradh pósta a dhéanamh de réir dlí.

Azaz, „házasság a jog szerint két ember között köthető, tekintet nélkül a nemükre.” A támogatással elhárul az alkotmányos tilalom az azonos neműek házasságkötése elől.

Az ellenzők táborát magától értetődően a katolikus egyház fogja össze – bár a felmérések alapján nagy az átfedés a magukat katolikusnak vallók (az ország lakóinak 84 százaléka) és az egyneműek házasságát támogatók (74 százalék) között. A "Vote no"-mozgalom legfőbb civil szervező erejét a Mothers and Fathers Matter (Számítanak az apák és anyák) szervezet adta, Plakátjaikon egy gyermekét arcon csókoló férfi és nő látható, alatta a "Szavazz nemmel" felirattal.

Egy kisebb plakátháború is kialakult az elutasító üzenet kapcsán. Egy dublini hotel meleg tulajdonosa 50 százalékos kedvezményt ígért azoknak, akik letépnek egy "Vote no" plakátot, mert "zavaró, hogy a környéken szinte csak ez látható."

A Mothers and Fathers Matter eredetileg az örökbefogadást szabályozó törvény módosítása ellen alakult meg 2014-ben. Aktívan kampányolt, a parlament előtt is tüntetett az új törvény április megszavazásakor. A mozgalom kapcsán az UNICEF is kénytelen volt megszólalni. Az ENSZ gyermekvédelmi szervezete szerint a civil csoport félrevezetően hivatkozott egy UNICEF-felmérésre, a gyermekek lelki sérülékenysége és az egyszülős családok közötti összefüggésről beszélve.

A keresztény gyökér nem akadály

Nem csak a egyenjogúsítás terén élen járó Skandinávia és Hollandia, de a diktatúrákból átlépett, mélyen katolikus országok is gyorsan beálltak a melegek jogegyenlőségét biztosítók élbolyába.

Portugália és Spanyolország mellett Argentína, Brazília, Uruguay és egyes szövetségi területein Mexikó is lehetővé tette az egyneműek állam által elismert házasságát. Az aprtheid utáni Dél-Afrika is biztosítja ezt, egyedüliként Afrikában, ahol több országban – Szudán, Mauritánia, Nigéria északi szövetségi államai – halállal büntetik a homoszexuális viszonyt. Észak-Afrikában, Kelet-Afrikában általában börtön jár érte, Tanzániában és Ugandában egyenesen életfogytiglan.

Ázsiában Szaúd-Arábia, Jemen, Irán, Afganisztán és Brunei szintén halállal büntet, Banglades, Pakisztán és Mianmar életfogytiglannal.

A legliberálisabb Libanon 2013-ban vette ki a betegségek sorából a homoszexualitást. Ezzel valójában nincsenek annyira távol: az Egyesült Államok utolsó államában csak 2003-ban szűnt meg az utolsó büntető szabályozás. Magyarországon 1961 óta nem büntethető a felnőttek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló homoszexuális kapcsolat. Ez a régióban élenjáró volt, Oroszországban 1993-ig, Romániában 1996-ig elvileg büntethetők voltak a homoszexuálisok.

De Nagy-Britannia is csak hat, Németország pedig nyolc évvel Magyarország után törölte a bűncselekmények közül az egynemű szexuális kapcsolatot.

A jog már elismerte a meleg íreket

2009 óta Írországban már létezik a bejegyzett élettársi kapcsolat – ahogy Magyarországon is –, amely azonos neműek számára is elérhető. A lehetőséggel eddig ezer pár élt. Jogi szempontból ez már majdnem azonos a házassággal, öröklés, adózás, nyugdíj vagy szociális juttatások terén.

Különbség volt azonban az örökbefogadást illetően, ám az ezt lehetővé tévő törvény hamarosan életbe lép – a felmérések szerint ezt is támogatja az írek 80 százaléka.

A népszavazáson az igenek győzelme után a melegek számára létesített bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye megszűnik, a jövőben már csak a házassággal erősíthetik meg jogilag a kapcsolatukat a melegek is.

A népszavazás természetesen a polgári házasságkötésről szól, az egyházat közvetlenül nem befolyásolja, így továbbra sem lesznek meleg esküvők a templomokban. Hacsak egyszer Róma másként nem rendelkezik.

falsiloquus 2015.05.23. 06:27:50

[http://index.hu/kulfold/2015/05/23/irorszag_nepszavazas_meleghazassag/]

Itt lehet elolvasni a részleteket is, akit érdekel.

Tény, hogy az élet kioltása emberellenes cselekedet, és senki se bújjon az ujja mögé, hogy halálért halált, mert amint láttuk, a világ számos országában azért is halál jár, ha valaki azzal szeretkezik, aki tetszik neki, és nem azzal, akit (nem szerint) az adott ország Alaptörvénye meghatároz.

Figyelem, Hölgyeim és Uraim, akik a halálbüntetés mellett kampányolnak, ne tévesszék szem elől, hogy ilyen alapon akár saját gyermekük is sújtható lehet, és azt sem, hogy ez a büntetésnem a diktatúra fejlődésével kiterjeszthető lesz elvileg mindenre, és visszatérhetünk a cEausescu-rezsimbe, ahol már az is halállal járt, ha valaki egy magánbeszélgetésében szidalmazta ("gyalázta") a diktátort.

Ne ítélkezzünk tehát elhamarkodottan, mert ha valakit Önök megölnek, a halálos bűnt soha nem fogják tudni lemosni magukról.

F

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2015.05.23. 18:21:04

@falsiloquus: Az F betű nagyon jellemző arra, amit ír. Feleslegesen újrahánytorgatott "elvek" a gyakorlati megoldás reménye nélkül - így jellemezhető a hozzászólása. Mivel - valamilyen módon - ezt mégis megtette, válaszolna egypár kérdésre?

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2015.05.24. 16:30:52

@S=klogW: 2010 óta érzésem szerint már elment 100 mrd forint stadionokra és TAO-ra.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.24. 19:54:13

@Counter:

még nem, de a tervek szerint el fog. hamarosan olyan bő 100 milliárd fog csak harmadosztályban levő csapatok stadionjaiban heverni. :D

ha a sportújságírókban lene spiritusz, minden akalommal megírnák, hogy mondjuk "a mai látogatószám alapján már csak hatszáz , de legfeljebb hétszáz év, és megtérül a #### stadion ára." :D

de sajnos nincs bennük spirituz. :(

pitcairn (törölt) 2015.05.24. 20:44:18

@falsiloquus:

ha élve eltemetnek egy cellában az se sokkal jobb

a hatalomkoncentrációt pedig csak a decentralizáció útján tudod korlátozni

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.24. 23:28:36

@pitcairn:

európa hanyatló felén már jó ideje erősen a szubszidiaritás elve érvényesül.

pont ezért is nem aggódom egyébként a welbek iszlám diktatúrája miatt.

pitcairn (törölt) 2015.05.24. 23:36:58

@mavo:

az EU-féle "szubszidiaritás" leginkább a valódi ellenpólusok - azaz a tagállamok - meggyengítéséről szól

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.25. 00:10:37

@pitcairn:

ennek köze nincs ahhoz, amire én gondoltam. :) legalábbis én úgy látom.

mondok egy példát: az eu több államában is önkormányzati döntés, hogy a bótok nyitva tarthatnak-e vasárnap vagy sem. számomra ez a szubszidiaritás. jó, mondjuk én patriotizmus-buzi vagyok, és fájdalmas nap-mint nap abba beleütközni, hogy a magyarok jellemzően véres szájú nacionalisták ÉS egyben NEM patrióták. kurvára nem azok. eleve a patriotizmushoz cselekedni kellene, nem verbálisan köntöst szaggatni, és a turulfasszopás helyett a szomszédot támogatni, na ne már ...

pitcairn (törölt) 2015.05.25. 00:25:52

@mavo:

az un. "Lisszaboni Szerződés" fedőnéven futó förtelem már alapból meglehetősen szűkre szabja a szubszidiaritás lehetőségét

(a valóban fontos kérdések már uniós szinten dőlnek el... az unió végső soron nem decentralizációról, hanem progresszív __hatalomkoncentrációról__ szól)

persze ettől még mondjuk olyan nem különösebben eget rengető kérdések mint pl. a boltok nyitva tartása akár önkormányzati hatáskörben is lehetnének

bár speciel szerintem ez ideális esetben a tulajdonos magánügye lenne...

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.25. 00:52:59

@pitcairn:

az unió legnagyobb baja pont az, hogy nem eléggé koncentrált a hatalom.

a szubszidiaritás NEM az, hogy a faluban is meg kell szavazni teszem azt a katonai döntéseket. az eu ezekben a kérdésekben katasztrofálisan megosztott és ezért rettenetesen gyenge.ha oroszország megtámadná mondjuk észtországot, az eu tallin eleste után kezdene el arról szavazni, hogy történt-e egyáltalán valami.

pitcairn (törölt) 2015.05.25. 12:02:26

@mavo:

nyugi, egy központosított (transzatlanti) birodalom lesz ebből, afféle "puha diktatúra", ahol egy szűk klikk fog mindenről dönteni:)

pitcairn (törölt) 2015.05.25. 12:03:57

@mavo:

orosz barátaink emlékművet érdemelnének az Európai Bizottság központja előtt, hisz hihetetlen szerepet játszanak az európai (plutokratikus) integráció elmélyítésében:)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.25. 12:10:39

@pitcairn:

a jóisten adná már végre, mert ez a töketlen szar, ami most van alkalmatlan.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.25. 12:14:10

@pitcairn:

lószart mama. az eu a mai napig nem egységes az orosz agresszióval szemben.

egy tökös európai nagyhatalom legkésőbb az első orosz "önkéntesek" beszivárgásakor baszott volna az asztalra, hogy foglalod ám a kurvanyádat. mondjuk lófaszt, egy tökös európai nagyhatalom a krímet sem hagyta volna elcsatolni.

pitcairn (törölt) 2015.05.25. 12:39:51

@mavo:

az orosz "agresszió" úgy hiányzik a centralizációra áhítozó EU és NATO-mániásoknak, mint szomjazónak egy pohár víz:)

Putyin szobrot érdemelne minden EU és NATO intézmény előtt:)

pitcairn (törölt) 2015.05.25. 12:42:21

@mavo:

ahogy a jelenlegi folyamatokat elnézem meg fogod ezt kapni

elvégre ez lenne az un. "nemzetállam" továbbfejlesztett változata

a politikai és gazdasági elit - azaz a plutokrácia - legkönnyebben az EU-n és a transzatlanti integráción keresztül mentheti át a hatalmát

és pontosan ezért lesz ez a "remek" vállalkozás sikeres:)

pitcairn (törölt) 2015.05.25. 12:43:16

@mavo:

a "tökös európai nagyhatalom" különben nyugat ukrajnát is le fogja nyelni:)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2015.05.26. 00:12:00

igen izgalmas dolgok ezek, ugyanis eddig csak az a helyzet, hogy putyinék tökig belenyúltak ukrajnába, amire az eu összes reakciója némi kereskedelmi bojkott volt, na jó, meg a jó öreg államok rendezett egy kis katonai parádét, ami ugye eleve felveti a kérdést, hogy ha az eu katonailag annyira egységes és erős, akkor miért más rázza helyettük az öklét.

persze biztosan én élek valami párhuzamos valóságban, de errefelé nem az eu csatolta el a krímet, és nem "szabadságon levő" eu-s katonák lődöznek kelet-ukrajnában.

Imrebá 2015.05.26. 20:36:38

@falsiloquus:

"A hangnem egy dolog, másképpen is lehet sértegetni másokat, ezt Ön bizonyára tudja, hiszen olykor alkalmazza. "

Nem akarok sértegetni.
Létezik más nézőpont is.
Pl. olyan is van, hogy aki fogékony a sértődésre, az megsértődik.
Aki meg eldönti,hogy nem fog,az nem sértődik.
A sértődékenység talál okot,indokot, ideológiát, stb. hogy kiélje magát egy sértődékenységre nyitott emberen keresztül.

"A távolságtartás is sértésként értelmezhető többek felé"

Nemcsak a távolságtartás.
Bármi.
Ahány ember, annyi értelmezés,annyi érzelmi reakció.
Ki tud mindegyikhez alkalmazkodni?
Nem is kell.
Elég sokszor,ha pusztán őszinte az ember,
sokakat már az is sért.
A sértődés döntés kérdése is.
Tradíció, szocializáció is befolyásolhatja a sértődési hajlandóságot.
Vannak akik kifejezetten szeretnek sértődni,mert megszokták,hogy így bizonyos dolgokat könnyebben elérhetnek,mintha korrekt módon, teljesítmény felmutatásával érnének el eredményt.
Léteznek legális befolyásolási módok is.
Én inkább ez utóbbiakra biztatnám a honfitársakat.
De demokráciában élünk,mindenkinek joga van sértődni akár hobbi szinten is.
A hobbijukat gyakorlókat támogatni kell és lehetőséget biztosítani nekik,hogy hódoljanak kedvteléseiknek.
Az okot nélkülöző sértettség kezelési módja hasonló Istennél az életvitelszerűen panaszkodók kezeléséhez:

biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=4&c=11&v=33#v31

"Az pedig, hogy ki és miért kerülhet bajba, azt szerintem nem egy külső szemlélő dolga megítélni."

Kié?
Pláne ha a páciens (mondjuk én) nem képes belátni,hogy bajba juthat,ha folytatja áldatlan tevékenységét.
Ön mi, ha nem külső szemlélőm?
Ha korrekt módon teszi, szeretetből, úgy ahogy Jézus,akkor jól teszi.
De ha direkt rosszindulatból ír nekem,
de megalapozottan teszi,
nem fogok megsértődni mert nem vagyok pitypangbóbita.
De ha megalapozatlanul szólna be és indokolatlanul,bántó módon, azzal is használhat nekem, akkor sem valószínű,hogy megsértődnék, legfeljebb jelezném,hogy szerintem nem úgy van,hanem emígy.
A sértődés a ráérős emberek hobbija.
Szeretnék én is, csak alig jut rá elég időm.
Ritkán igen, de utána meg bűntudatom van,hogy fölösleges értéktelen hülyeségre pazaroltam azt a drága tíz másodpercet.
Farizeusokat osztotta ki Jézus egy alkalommal,mert a tizedre a rutára,stb-re volt csak gondjuk,de szeretetre és az ítéletre nem.
Pedig az ítéletre is hangsúlyt kellett volna fektetniük,nemcsak a tizedre.
biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=42&c=11&v=42#v40

Maga Jézus is (mint szakértő, objektív "külső szemlélő" szinte indirekt módon felszólít minden embert itt a dolgok, tettek megítélésére.
Jézus csupán a "szeretetlen" ítélkezéstől óv.
Ha Ön szeretetből bunkó, sértő velem, akkor tisztelet és köszönet jár érte,hisz lehet, hogy az életemet menti meg vele.
Pláne, amikor mondjuk nem látom be a tévedésemet és a vesztembe rohanok.
Nagyon jól tette, hogy külső szemlélőként megítélte azt bennem, ami Ön szerint rossz.
Nehogy már Ön kérjen bocsánatot azért mert jót akar tenni.
Bocsássam meg a jótettét?
Szó se lehet róla.
Olyat tudok,
hogy rosszat tesz nekem és megbocsátom.

"Lássa be, ez a magázódós, természetellenesen távolságtartós stílusa egyeseknél kiveri a biztosítékot"

Nem vagyunk egyformák.
Nálam meg a tegeződés nem jön be, mert úgy nem tudom kifejezni a tiszteletemet a másik felé, hogy ismeretlenül, engedélye, hozzájárulása, kérése nélkül orvul letegezzek valakit.
Úgy teszek ahogy szeretném,hogy velem cselekedjenek.
Jézus Bácsi erre tanított engem:
biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=40&c=7&v=12#v10

Tegyenek be olyan biztosítékot amit nem ver ki a magázódásom, meg a Jézus Bácsizásom.
Ha én végig tudtam hallgatni azt a több ezer Jézuskázást, bratyizó,tiszteletlen tegeződést,
akkor igazán eltűrhetnék nekem azt a pár tucat Jézus Bácsizást meg a magázódást.

"Ezért még nem kell fenyegetőzni, szerintem elég, ha kicsit magába néz Ön is ezek után. Ha van rá módja, persze, és ez csak javaslat."

Jó.
De mikor és hogyan fenyegetőztem?

"Köszönöm eddigi figyelmét."

Van mit.

huKKK= Imrebá

falsiloquus 2015.06.07. 05:09:15

@Mihint:

Mivel - valamilyen módon - Ön kérdéseket akar feltenni nekem, elfogadom természetesen, ám előre szólok, a vizsgálóbírói szerepet bízza másra.

falsiloquus

falsiloquus 2015.06.07. 05:24:58

@Imrebá:

Köszönöm.

Elgondolkodtató, kedves sorait, és azt, hogy érdemesnek ítél egy (bármilyen) párbeszédre.

Kérem, ne gondolja rólam, hogy sértegetni vagy bűnbocsánatot keresni jöttem ide; előbbit nagyon sajnálnám ha így jött volna át, utóbbit még inkább, hiszen felmentetni magam Önökkel (ahogyan senkivel sem) nem tudom.

A tényeket nem ismerjük, elveink azonban sziklaszilárdak. Talán így, ilyennek teremtettek minket.

Én arra kérem Önt, ha megsértettem volna (mert úgy érzem, nagyon fogékony Ön is a sértésekre), bocsásson meg nekem.

Ez az egész ügy, hogy erre a blogra jöttem, más értelmű, és a legtávolabb áll tőlem bárkinek a sértegetése, még ha esetleges elragadtatottságomban erre utalni vélő magatartást tanúsítottam volna is.

Igazából nincs bajom a magázódással, bár a Miatyánk is azt mondja, a "Te neved", és nem a "Maga neve", de legyen kinek-kinek akarata szerint.

Ha Önt nem tartottam volna érdemesnek egy beszélgetésre, biztosan nem szóltam volna arról sem, hogy számomra a tegeződős forma rulez; és főleg a kedves és bölcs levele után azt hiszem, tényleg fordítva ültem a lóra egy pillanatig.

Őszinte tisztelettel: Falsiloquus

Imrebá 2015.06.07. 22:20:58

@falsiloquus:

"Kérem, ne gondolja rólam, hogy sértegetni vagy bűnbocsánatot keresni jöttem ide..."

Nem gondoltam még véletlenül sem.
Bűnbocsánatot Istennél talál.

"Igazából nincs bajom a magázódással, bár a Miatyánk is azt mondja, a "Te neved", és nem a "Maga neve", "

Jézus bácsi tegeztetheti az Édesapját.
Szíve joga.
De a tegeződésre való utalást megelőzi nála is a tisztelet kinyilvánításának egy spec. módja:
"Szenteltessék meg..."

Nyilván egy 100%-osan megbízható szívbéli jóbarátot, az Atyát meg lehet szólítani közvetlenebb hangon,
a Fiú felszólítása/jóváhagyása után.

Azért nem árt tisztázni, hogy a Miatyánk nem két ember párbeszédéről szól.

annamanna 2015.06.10. 05:21:57

@falsiloquus: remélem, még visszakapcsolódok a beszélgetésbe, most csak ezt a videót szeretném mutatni: www.youtube.com/watch?v=c1ovOEmJ1mE

Mondjuk enélkül is nyilvánvaló, hogy Ferenc nem keresztény. Ezt mindenki látja, aki kicsit is őszinte a Biblia felé.

Épp ezért azon sem csodálkozom, hogy Németh Sanya lelkesedik érte: www.youtube.com/watch?v=KByoMJYx_E4

Ugyanaz a szellem van mindkettőben (de nem a Szent Szellem).

Itt kicsit bővebben ekézik Ferenc hitetlenségét: www.youtube.com/watch?v=0lyHA8DslRA

Persze, Ferenc elég ügyesen, ravaszul és kétértelműen fogalmaz, úgyhogy minden egyes állítását védelembe is lehetne venni, és jószándékúnak magyarázni.
Csakhogy vannak ennél egyértelműbb hamis megnyilatkozásai is, az egyik, amiről tudok, egy twitter bejegyzés, miszerint "aki nem érzi (sic!!) hogy Szűz Mária az anyja, az árva". Ezt a mondatot sehogy sem lehet finomítani, olyan egyértelműen megy szembe a Bibliával (hiszen a Biblia azt állítja, Isten az Atya, aki Szent Lelke által szüli újjá az embereket. Az "anya" pozíciójába pedig a Biblia az anyaszentegyházat teszi. Érezni pedig semmit sem kell, annál inkább hinni! Aki Szűz Máriát az anyjának "érzi", annak bolondokházában van a helye.)

Persze Ferenc nem magából csinált pápát, egy komoly vezetői testület választotta meg. Sőt már Benedek helyett is sokan őt akarták pápává tenni, ő kapta a 2. legtöbb szavazatot, csak úgy látszik, vártak még pár évet, hogy előrukkoljanak ezzel a csodafegyverrel.

Na és az is igaz, hogy a botrányokat nem pusztán Ferenc okozza: www.origo.hu/nagyvilag/20150604-a-puspok-orra-elott-verekedett-a-szerzetes-ausztriaban.html
Egy komment hozzá: "Amennyire en tudom, a puspok altal elrendelt papvaltasba nem tud belenyugodni egy kisebb- nagyobb csoport. Volt hogy a puspokot is bezartak a plebaniara es nem tudott kijonni."

annamanna 2015.06.14. 01:08:24

index.hu/kulfold/2015/06/13/attenne_a_papa_a_husvetot/

"Találkozik egy katolikus és egy ortodox, és azt kérdik egymástól: a te Krisztusod már feltámadt? Az enyém majd jövő vasárnap" - éreztette a helyzet furcsaságát Ferenc pápa.

Pontosan így beszél az, aki ismeri, tiszteli és féli az Istent?

Vagy inkább így beszél az, akiben az Antikrisztus lelke van??

annamanna 2015.06.19. 04:20:20

index.hu/kulfold/2015/06/18/ferenc_papa_egy_szemetdomb_lett_a_fold/

"A végíteletre vonatkozó jóslatokat nem lehet többé ironiával és megvetéssel kezelni
– jelentette ki Ferenc pápa, amikor csütörtökön nyilvánosságra hozta a globális felmelegedés a környezetpusztítás veszélyeiről szóló pápai enckilikáját."

A Bibliában nincsenek JÓSLATOK.
Ha Ferenc pápa még nem hallotta a PRÓFÉTA, PRÓFÉCIA szavakat, akkor soha életében nem járt keresztény kultúrkörnyezetben.

A végítélet pedig nem a globális felmelegedést jelenti, és nem a környezetszennyezés miatt következik be.

"És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert."
(Máté 15, 10-20)

"A több mint egy éve készülő enciklikában a pápa kifejtette, hogy a szörnyű környezetszennyezésről a nagyvállalatok és energiával kereskedő cégek mellett a csak rövid távon gondlkozó politikusok, a lelkismeret nélküli kutatók, a laissez-faire közgazdászok, az érzéketlen keresztények (!!) és a médiamunkások is tehetnek.

Az enciklikák a katolikus egyház legfontosabb tanító dokumentumai, és a pápa általában a katolikus hívőknek címezi őket. Ferenc pápa azonban most szakított a hagyománnyal és a 184 oldalas dokumentumot a Föld minden lakójának írta."

Ehhez semmit sem kell hozzátenni, olyan egyértelmű. Sajnos.

Imrebá 2015.07.26. 16:18:46

@annamanna:

" Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből
származnak, és azok fertőztetik meg az
embert."

Így van.
De akkor miért nem alkalmazza, mért nem akarja átültetni a személyes gyakorlatába, életmódjába?
Mert az úgy nem fest jól, hogy ön nem óhajt úgy élni amit kőkeményen számonkér másokon.
A sajnikailyenavilág ideológia még nem a megtérés gyümölcse.
Amikor majd (szerintem már most sem ártana) Jézus bácsi előtt elszámol szavaival, tetteivel, ott is széttárt karokkal hivatkozik majd arra, hogy sajnikailyenavilág, kénytelen voltam közönségesen fogalmazni, mert nem tehettem mást?
Komolyan így gondolja?

annamanna 2015.07.26. 16:34:30

@Imrebá: Olvasgassa inkább Ferenc testvért, mint engem. Épp most hirdetett forradalmat Dél-Amerikában, mert "védjük meg a Földanyát!" és "Csináljatok olyan rendetlenséget, amely felszabadítja a szívet!" www.facebook.com/istvan.lovas.587/posts/714326365361618
Csak gratulálni tudok eme nemesszívű törekvéshez.
Kár, hogy a békák nem láthatóan ugrálnak ki a szájából.

Imrebá 2015.07.29. 08:46:23

@annamanna:

Értem és igaza is van sokmindenben, de én most direkt kötekedni akarok, ezért utaltam az ön személyes felelősségére, hogy önnek akkor is le kell számolnia a saját brekkencseivel, ha a pápa és az összes többi földlakó maga az antukrisztus is.
A mosdatlan szövegeit akkor sem tudja semmissé tenni, ha mutat Jézus bácsinak pár antikrusztusi embert, akik sokkal nagyobb bűnöket követnek ek mint ön.
Törődjön többet önmagával, ne hanyagolja el a tisztálkodást, tisztaságot, szentséget.
És ha önről van szó, ne terelje a szót másra.
Engem nem érdekel, hogy maga megmarad e az üdvösségben, de Jézus bácsit biztosan.
Persze nem kötelező rajta maradni a mennybe vezető úton, Isten tenyerén sem.
Szabad akarata van, ha egyáltalán van még önnek olyan.
Ne csak a közönségességre legyen szabad.

annamanna 2015.07.30. 03:05:56

@Imrebá: ja köszike, neked is üzent a Jézus bácsi:

31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Imrebá 2015.08.02. 09:07:08

@annamanna:

Köszönönöm Jézus bácsi üzenetét.

Ha már ilyen figyelmes hozzám, én is átadnám az önre vonatkozó részt.

Szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent:

biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=58&c=12&v=14#v12

annamanna 2015.08.02. 16:41:27

@Imrebá: A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre.

Te mivel gyakorlod a kegyességet?
Kinek és hogyan hirdeted Isten evangéliumát?
Szóban és tettben mit teszel Isten országáért?
Kinek adakozol, kit gyógyítasz, kit bátorítasz?

Imrebá 2015.08.04. 05:48:50

@annamanna:

"Kinek adakozol, kit gyógyítasz, kit bátorítasz?"
Önt bátorítom a hangos zsoltárolvasásra.
Az ön megszentelődésbe belefáradt frusztrált lelkét gyógyítom.
Kinek adakozom?
Önnek.
A drága időmből.

Imrebá 2015.08.04. 06:34:31

"A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd."

Igyekezni fogok.
Nem akarok több közönséges, mosdatlan mondatot megfogalmazni, nem akarok többé azzal takarózni, hogy sajnikailyenavilág.
Királyi családba születtem és a mi családunkban ez nem szokás.

"Te mivel gyakorlod a kegyességet?"
Megbocsátok. Adok amit tudok.

"Szóban és tettben mit teszel Isten országáért? "

Keveset.
Nincs rá mentségem, nincs mivel takaróznom.

"Kinek és hogyan hirdeted Isten evangéliumát?"

Akár Önnek is.
Így:
Jézus szereti önt.
Meg akarja bocsátani minden bűnét, meg akarja gyógyítani minden betegségét, meg akarja szabadítani az összes ellenségétől.
Többet szeretne önnek adni, mint amit jelenleg képes elfogadni.
Többre becsüli önt, mint ön saját magát.
Sokkal többre jutna Vele, mint önerőből.
Szánjon Rá több időt, öntse ki előtte szívét, szereti önt hallgatni, szeret önnel foglalkozni, törődik önnel.
Ragyogó fehér ruhát készített önnek.
Fogadja el, vegye át, vegye fel.
Viselje, tanuljon meg járni benne.
Ön az Ő nemes, királyi családjának tagjává lett megtérésekor.
Új természetet kapott, új, jó tettek, új, tiszta beszédek vannak elkészítve önnek.
Ezeket tegye, ezeket mondja, ahogy egy király lányához illik.
Ne az igeolvasásra, megvallásra szánt időn spóroljon.
Törődjön többet egészségével, táplálkozásával. Nemcsak kenyérrel...
Jézus szereti.
Jézus szereti.

annamanna 2015.08.05. 02:31:20

@Imrebá: ezeket még 666 millió évig prédikálhatod a pokolban. Ha hited lenne, volnának cselekedeteid is, de így csak a lét hűtöd a szádban. Például foglalkozz a beözönlő muzulmánokkal, hátha megtér közülük egy.
www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nekunk-is-csillapitanunk-kell-testvereink-testi-lelki-ehseget

annamanna 2015.08.05. 07:27:06

@Imrebá: "És ha már a keresztényeknél tartunk, említsünk meg egy nagyon szembetűnő jelenséget. Megdöbbentő a magyarországi történelmi egyházak passzivitása ebben a helyzetben. Néhány kisebb, a kormány által az egyházi státusától megfosztott vallási közösségen kívül egyetlen felekezeti vezető sem tette szóvá a menekültek elleni hisztériakeltés romboló társadalmi hatásait. A karitatív szerepüket oly előszeretettel hangsúlyozó magyar keresztény egyházak még szavakban is csak ímmel-ámmal emeltek szót az ellen a gyomorforgató plakátkampány ellen, amely minden keresztény szellemiségű ember ízlésével szembement. Arról nem is beszélve, hogy a segítség kézzelfogható részéből szinte egyáltalán nem vette ki a részét eddig egyetlen nagy egyházunk sem, így önkéntes civil csoportok vették át azt a szerepet, melyet a magyar karitatív szervezetek külföldi krízisek esetében (nagyon helyesen) ellátnak. Ebből csak arra tudunk következtetni, hogy az egyházak és a különböző karitatív szervezetek annyira félnek a kormánytól, illetve annyira le vannak kötelezve neki, hogy nem merik azt a minimális társadalmi szerepvállalást sem a beteljesíteni, amit önmaguktól is elvárnának. Kérdés, hogy milyen krízisnek, netán humanitárius katasztrófának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ezek a szervezetek végre mozgósítsák intézményeiket, és meglévő infrastruktúrájukat?"

szeka.blog.hu/2015/08/04/het_zavarba_ejto_teny_a_magyar_tarsadalomrol_melyekre_a_menekultugy_vilagitott_ra

annamanna 2015.08.06. 04:50:53

hvg.hu/itthon/20150805_Joveveny_voltam_es_befogadtatok__egyha

"Jézus Krisztus instrukciói nem is lehetnének egyértelműbbek követői számára. És nem is lehetnének aktuálisabbak, hisz az év eleje óta 95 ezer ember érkezett hozzánk éhesen, szomjasan, jövevényként, sokszor egy szál ruhában, előfordul, hogy betegen."

"A magyarországi keresztény egyházak és segélyszervezetek kevéssé hallatják a hangjukat, többen a kormány hívására vártak. Voltak furcsa reakciók (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat legfelsőbb vezetése letiltotta az ügyben folytatott kommunikációt), érdekes vélemények (a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője, Szenczy Sándor azt mondta, a menedékkérők zöme nem kér és nem fogad el segítséget, és óvatosnak kell lenni a kérdésben, mert az ide érkezők túlnyomó többségének van pénze, nincs szükséghelyzet)."

"A magyar állam menekültügyi gyakorlatát a Magyar Helsinki Bizottság „az irgalom siralmas gyakorlata”-ként jellemezte. 2015 első félévében 264-en kaptak oltalmazotti vagy menekültstátuszt, és eddig 95 ezren adtak be menedékkérelmet."

"Katolikusok: nem nyilatkoznak

A Katolikus Egyház karitatív szervezete, a Katolikus Karitász vezetését is megkerestük, úgyis mint a Karitatív Tanács egyik tagját, de Écsy Gábor nem árult el részleteket a menekültügyben kifejtett munkájukról, a Karitatív Tanács titkárához irányított bennünket."

"Egész Európa és Magyarország új helyzetben van, most nekünk kell etetni az éhezőket, nekünk kell nekik enni adni „ez nem is lehet kétséges”."

Imrebá 2015.08.06. 08:03:45

@annamanna:
Megint mellébeszél is bujkál a saját tettei elől.
Nem lesz ennek jó vége.
Ha így marad...

annamanna 2015.08.06. 09:36:10

@Imrebá: Lássa,

Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
(...)
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
(...)

Imrebá 2015.08.06. 11:00:48

@annamanna:
"Ha hited lenne, volnának cselekedeteid is..."

Mi számít hit cselekedetnek ön szerint, ha az adakozás, evangélium hirdetése nem?
Ami szimpatikus?
Ami illeszkedik az egyéni terveibe?

Imrebá 2015.08.06. 11:57:50

@annamanna:
Kezd alakulni.
Amikor nem saját kútfőből merít, egész jókat tud írni.

annamanna 2015.08.07. 00:09:51

@Imrebá: "Mi számít hit cselekedetnek ön szerint, ha az adakozás, evangélium hirdetése nem?"

Drágaságom, itt följebb ezt kérdeztem:

"Te mivel gyakorlod a kegyességet?
Kinek és hogyan hirdeted Isten evangéliumát?
Szóban és tettben mit teszel Isten országáért?
Kinek adakozol, kit gyógyítasz, kit bátorítasz?"

Remélem, tudod értelmezni.

"Amikor nem saját kútfőből merít, egész jókat tud írni."

Tehát a "hülye fráter" neked jó szöveg.

Remek, akkor még gyűjtök hasonlót:

www.youtube.com/watch?v=B0tWPCjJEPY

Imrebá 2015.08.07. 03:14:43

@annamanna:

"itt följebb ezt kérdeztem:

"Te mivel gyakorlod a kegyességet?
Kinek és hogyan hirdeted Isten evangéliumát?
Szóban és tettben mit teszel Isten országáért?
Kinek adakozol, kit gyógyítasz, kit bátorítasz?""

Itt feljebb ezt a választ kapta:

"Önt bátorítom a hangos zsoltárolvasásra.
Az ön megszentelődésbe belefáradt frusztrált lelkét gyógyítom.
Kinek adakozom?
Önnek.
A drága időmből." ( @Imrebá: )

""Te mivel gyakorlod a kegyességet?"
Megbocsátok. Adok amit tudok.

"Szóban és tettben mit teszel Isten országáért? "

Keveset.
Nincs rá mentségem, nincs mivel takaróznom.

"Kinek és hogyan hirdeted Isten evangéliumát?"

Akár Önnek is.
Így:
Jézus szereti önt.
Meg akarja bocsátani minden bűnét, meg akarja gyógyítani minden betegségét, meg akarja szabadítani az összes ellenségétől.
Többet szeretne önnek adni, mint amit jelenleg képes elfogadni.
Többre becsüli önt, mint ön saját magát.
Sokkal többre jutna Vele, mint önerőből.
Szánjon Rá több időt, öntse ki előtte szívét, szereti önt hallgatni, szeret önnel foglalkozni, törődik önnel.
Ragyogó fehér ruhát készített önnek.
Fogadja el, vegye át, vegye fel.
Viselje, tanuljon meg járni benne.
Ön az Ő nemes, királyi családjának tagjává lett megtérésekor.
Új természetet kapott, új, jó tettek, új, tiszta beszédek vannak elkészítve önnek.
Ezeket tegye, ezeket mondja, ahogy egy király lányához illik.
Ne az igeolvasásra, megvallásra szánt időn spóroljon.
Törődjön többet egészségével, táplálkozásával. Nemcsak kenyérrel...
Jézus szereti.
Jézus szereti."

(Imrebá
2015-08-04 06:34:31)

Remélem tudja értelmezni.

Ha legközeleb az önnek írt válaszokat is elolvassa, felesleges kérdésismétlésektől kíméli meg magát.

annamanna 2015.08.07. 03:30:44

@Imrebá: gondoltam, ha már az ismétlésnél tartunk, megnézem, a Biblia mikor használja azt a szót, hogy ismétel. És ezt találtam: biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=7&c=5&v=29#v27
(Na jó, ezen kívül még 2 másik helyen is szerepel a szövegben).

annamanna 2015.08.11. 07:32:57

@annamanna: index.hu/kulfold/2015/08/10/a_menekultek_partjara_allt_a_puspoki_kar_olaszorszagban/

ez érdekes ellentétben áll a magyarországi egyházak közömbös, passzív magatartásával.