Tizenöt helyett harminc évre titkosította az Országgyűlés a paksi atomerőmű-beruházás szerződéseit kedden. Megkerestük Aszódi Attilát, a paksi bővítés beruházásáért felelős kormánybiztost, hogy elmagyarázza a titkosítás meghosszabbításának indokait. Aszódi szerint hibáztak az oroszok azzal, hogy túl hamar nyilvánosságra hozták a szerződést; ugyanakkor nem látja, hogyan lehetne lopni ebben a konstrukcióban és azt mondja, nincs olyan atomerőmű-építési szerződés a világon, ami nyilvános lenne. Interjúnk.
„Miért nem mindegy, hogy 15 vagy 30 évre titkosak Paks 2 szerződései?
Mérnökként kell most válaszolnom olyasmire, ami a jogászok asztala, de azért megkísérlem. Úgy látom, két törvény versenyez itt egymással. Egyrészt az információszabadságról szóló jogszabály, amely azt próbálja elérni, hogy minél több információ megismerhető legyen; másrészt a minősített adatok védelméről szóló törvény, amely tartalmazza, hogy az államnak és magántársaságoknak is vannak olyan adatai, amelyeket védeni kell. A 30 év ez utóbbiból következik.
Jó, de ha ez ilyen egyértelmű, akkor eddig miért 15 évről volt szó?
A háttérben zajlott az egyeztetés arról, hogyan kell kiépíteni ezt a védelmi rendszert. Azt egyébként az infotörvény is kimondja, hogy ha nemzetbiztonsági vagy üzleti okok megkövetelik, titkosítható az információ.
Elfogadjuk, hogy van ilyen, de hogy a szerződések minden egyes szava nemzetbiztonsági kockázat, azt azért nehéz elképzelni. Miért nem arányosan titkosítanak?
Megvizsgáltuk a nemzetközi gyakorlatot és azt láttuk, sehol a világon nem nyilvánosak az atomerőművek építésével kapcsolatos fővállalkozói szerződések. Egyetlenegy sincs, amely hozzáférhető lenne. A kormánynak az a törekvése, hogy a lehető legtöbb információt nyilvánosságra hozza, de akkor, amikor az lehetséges.”
Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.