Kommentszűrés
’15 feb
26
17:31

Gellér Balázs: Süllyed az ügyvédi szakma színvonala

Írta: Redakció

geller_balazs.jpg

Elképesztő az ügyvédi „túlnépesedés”, csökken a szakma színvonala, a tandíj jó, a jogállamiság pedig gyerekcipőben jár – állítja Gellér Balázs ügyvéd, az ELTE jogi karának egyetemi tanára, akivel a jogi oktatás jelenéről, az ügyvédtársadalom helyzetéről, a halálbüntetésről és a tényleges életfogytiglanról is beszélgettünk. Interjúnk.

„Mint egyetemi oktató és ügyvéddinasztia tagja, hogyan látja az egykor nagy presztízsű ügyvédi hivatás és a jogi végzettség általános megítélését ma?

Ez mindig változik. Nem csak Magyarországon, hanem azokban az országokban is, ahol volt szerencsém tanulni vagy dolgozni. Részben attól függ, hogy mennyire feltöltött a szakma. Mert ha épp hiányszakma, akkor jobban lehet vele keresni, jobban megbecsülik társadalmilag. Ha pedig feltöltődik – Magyarországon jelenleg ez a helyzet –, akkor csökken az ázsiója. Most elsősorban egy általános szakmai színvonalsüllyedésnek vagyunk a tanúi, amit igyekszünk megállítani.

Mostanában úgy tűnik, mintha a kormány próbálná csökkenteni a joghallgatók számát, például a költségtérítéses helyek arányának növelésével. Megfelelő eszköznek látja ezt? Vissza kell egyáltalán fogni a joghallgatók számát?

Ezek különböző problémák. Én azt gondolom, hogy nem jó, ha csak a piac szabályoz egy szakmát, mert annak nagyon lassú az átfutási ideje, akár több évtized is lehet. Budapesten körülbelül hatezer ügyvéd van jelenleg, ehhez képest egész Ausztriában van nagyjából ennyi. Elképesztő a – mondjuk úgy – túlnépesedés, és egyszerűen nincs arra lehetőség, hogy a rosszak gyorsan kihulljanak; akik pedig tényleg ide tartoznának, azok kinőjék magukat. Ezért kell megfelelő akadályokkal kiszűrni, hogy ki való ide.

Az egy másik kérdés, hogy megfelelő akadály-e egy fizetős oktatás. Szerintem mindenképpen több akadály kell. Ebbe beletartozhat egy sokkal szigorúbb, visszaállított írásbeli és szóbeli felvételi rendszer, mert nem gondolom, hogy egy érettségi kellő szűrő ahhoz, hogy eldöntse, ki való jogásznak és ki nem. De ettől függetlenül én tandíjpárti is vagyok, már huszonöt éve. Nagyon sok olyan egyetemen tanultam és tanítottam, ahol tandíjhoz kötött az oktatás, és az a tapasztalatom, hogy amit az ember nem ingyen kap, azt sokkal jobban megbecsüli. Az ilyen helyeken maguktól és a tanároktól is többet követelnek a hallgatók, míg az ingyenes rendszerben az előadók sem feltétlenül olyan elánnal és minőségben tanítanak, mert úgyis megkapják a fizetést az államtól, vagy a fenntartótól.”

Lándori Tamás és Bakó Bea interjúját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: oktatás interjú jog felsőoktatás ügyvéd jogállam büntetőjog ügyvédek Gellér Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr297222839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Virág et. 2015.02.27. 07:26:55

" Budapesten körülbelül hatezer ügyvéd van jelenleg, ehhez képest egész Ausztriában van nagyjából ennyi. "

Annyira szeretem ezeket a semmitmondó összehasonlításokat.

Magyarországon kb 9-10 000 ügyvéd van, ebből 6000 Budapesten, négyezer mindenhol máshol összesen. Ennek oka nem az ügyvédi szakma szépsége, hanem az elavult szabályozás. Aki a piacon dolgozik ma jogi szakmában azok egy jelentős része kénytelen ezt ügyvédként tenni akkor is, ha a munkája valójában alkalmazott, munkavállalói jogászi, azaz jogtanácsosi. Ennek oka a nyilvánvaló adózásban keresendő, illetve a felelősségi szabályokban. Könnyű belátni, hogy egy multinacionális vállalatnak sokkal előnyösebb ügyvédként szerződést kötnie és ÁFA-s számlákat fizetnie egy vagyonával személyesen korlátlanul felelős ügyvéddel, mint egy Mt szerint védett, Mt szerint korlátosan felelősé munkavállaló jogtanácsossal, aki ráadásul a munkabérre és azt terhelő adókra és járulékokra vonatkozó szabályok szerint másfélszer annyiba kerül, mint a vállalkozó, ügyvéd kollégája. Nem hiszem, hogy a kényszervállalkozás fogalmát meg kéne magyarázni bárkinek is.

Budapesten azért van ilyen sok ügyvéd, mert itt van az összes multi székhelye, itt van az összes nemzetközi ügyvédi iroda és itt van az összes nemzetközi ügyféllel rendelkező hazai nagy iroda is. A multiknál lényegében bújtatott jogviszonyban ülnek bent vállalkozó ügyvédek, akik valójában munkavállalók és akiket más országokban nem is sorolnak az ügyvédség köze, nem is kamarai tagok, hanem jogtanácsosok tehát meg sem jelennek az ilyen összehasonlításokban. A klasszikus, bíróságra járó, szerződést író, ügyfeleket képviselő, hatóság előtt eljáró, okiratszerkesztő és -ellenjegyző ügyvédek száma a fővárosban sem hiszem, hogy elérné a 2000-et.
Ennek a szabályozási oka az adózási vonalon felül az, hogy míg az ügyvédi törvényt erős lobbierők (a kamara) naprakészen tartja a jogalkotóval, addig a jogtanácsosokról egy nyomorult 30 éves, rendszerváltás előtti tvr. (törvényerejű rendelet, igen, nem tévedés) rendelkezik. Így nagyon sok kérdés nem világos a jogtanácsosok vonatkozásában (kit és kiket képviselhetnek cégcsoportok esetében pl. mondjuk a cégeljárás során stb.), míg ezek nem is kérdések az ügyvédek esetében, mivel meghatalmazással az ügyvéd bárkit képviselhet. Tehát amikor a multi jogász munkatársat keres, akkor a kettő közül választhat: felvesz valaki munkavállalóként több pénzért, kisebb felelősséggel, elavult szabályok mellett és limitált eljárási joggal (cégcsoportok stb. képviselete vonatkozásában), vagy szerződéssel alkalmaz egy bent ülős ügyvédet, aki ugyanazt a munkát látja el kevesebb költségen, teljes felelősséggel, modern szabályok és korlátlan képviseleti lehetőség mellett.

Nem nagy dilemma.

Amikor Budapesten 300 ügyvéd volt, akkor - a rendszerváltás előtt - az állam még épp azt hangoztatta, hogy a kommunizmus megvalósulásával az állam úgyis elhal, ezért jogászokra semmi szükség, halott szakma az övék. Az a 300 ügyvéd klasszikus ügyvédi tevékenységet látott el, akkoriban nem volt sem IT jog, sem franchise, de még vállalkozói szféra sem, nem voltak bonyolult pénzügyi kérdések és a jogviták nem milliárdos vállalkozások között, nemzetközi magánjogi szabályok szerint zajlottak. Ez az idő soha nem fog visszajönni.

És végül az összehasonlításról. Csehországban vagy 1000 fővel több ügyvéd van, mint Magyarországon, Olaszországban meg van vagy 180 000, ami még arányait tekintve is óriási túlzás, több mint amennyi Angliában vagy Németországban van.

Nem tudom, én valahogy nem rettegek a fiatal kollégáktól, nem kapaszkodom kétségbeesetten a székembe, nem gondolom, hogy nekem rosszabb lesz, ha többen vagyunk. És igenis gondolom, hogy a piacról megélő ügyvédséget a piac maga be tudja szabályozni. Akinek nincs munkája, az nem fog tudni a szakmában maradni. Már most megfigyelhető, hogy lényegében vidéken alig vannak ügyvédjelöltek, senki nem akar a bizonytalanba kimenni. A budapesti összehasonlításokkal riogatják az embereket, közben nem veszik figyelembe a fentebb leírt speciális okokat.

tommybravo 2015.02.27. 09:33:46

@Virág et.: Amikor a hozzászólás többet ér a cikknél. Köszi!

Robinzon Kurzor 2015.02.27. 09:40:59

Ez a szakma is, mint az egész ország, állandóan csak alkalmazkodik, meg kibekkeli, közben akinek lehetősége van rá, kaszálni próbál.

És néha álnaivan csodálkozik egy kurva nagyot.

Helyes Írás 2015.02.27. 11:09:50

Az interjú érdekes. Az agyonvitatott tandíj kérdéséhez azért néhány megjegyzés kívánkozik:

1. A tandíjas rendszerekben nem vagy nem feltétlenül a tandíj léte miatt nagyobb a tanárokkal szembeni követelmény, hanem a társadalmi közeg általános beállítottsága más, teljesítmény-orientáltabb, mint nálunk.

2. Nálunk a tandíjas oktatás gyakorlata nem azt mutatja, hogy ott magasabb színvonalú képzés folyik, inkább az ellenkezőjét: a fizető diákok elvárják, hogy a pénzükért cserébe jóformán teljesítmény nélkül kapjanak diplomát. Persze, más az, amikor a rendszer egésze nem, csak a gyengébb képességűek oktatása tandíjas, mégis jelzi, hogy a teljesítmény-orientáltabb társadalmakéval ellentétes beállítottság jelen van.

3. Tandíjas rendszert nem lehet egyik napról a másikra bevezetni. Ennek előre láthatónak kell lennie, hogy a családok készülni tudjanak rá: gyerekkortól takarékoskodjanak a szülők, ahogy a nyugati középosztály teszi. S nem árt, ha közben javul a társadalmi jólét, azaz megjelenik a középosztálybeli munkabérben ennek fedezete. Mert kizárólag hitelre nem lehet alapozni: számos olyan szakterület és élethelyzet van, amikor utólag, a "magas" fizetésből nem térül meg a visszafizetés fedezete, s a tandíj az életkezdés akadályává válik.

És akkor a generációk közötti igazságtalanság kezelésének szükségességéről még nem is beszéltünk.

Meg arról sem, hogy a tanárok teljesítményét más eszközökkel is lehetne ösztönözni, nem csak tandíjjal.

Egyszóval a tandíj gondolatával való játszadozás nem szerencsés.

aehrenthal 2015.02.27. 13:46:15

"A halálbüntetés eltörlésének egyik alapja az volt, hogy van az élethez való jog, ami nem az államtól származik, tehát az állam nem is veheti el – ez a sólyomi gondolatmenet. De mi a helyzet például a jogos védelemmel? Itt ez a gondolatmenet megbicsaklik, mert ha én jogos védelemben valakit megölhetek, akkor mégis csak van az államnak hatalma arra, hogy engem egy élet elvételére felhatalmazzon."

Szerintem ez az érvelés téves: már Szemere Bertalan leírta, hogy a jogos védelem esetén nem az állam hatalmaz fel valakit arra, hogy megölhet egy másik embert, hanem az élethez és emberi méltósághoz való jog gyakorlásáról van szó -amit pedig nem az államtól kapunk. Ezt igazolja az is, hogy ha a támadó gyerek vagy elmebeteg, a megtámadottnak akkor is joga van életét, testi épségét megvédeni és alkalmasint a támadó életét kioltani. Pedig a gyerek vagy elmebeteg nem is követhet el bűncselekményt, hiszen esetükben büntethetőséget kizáró ok áll fenn.

pitcairn (törölt) 2015.02.27. 15:10:39

@Helyes Írás:

deregulálás nélkül a tandíjrendszer csak árrobbanást eredményez

lásd pl. az USA __elrettentő__ példáját