Kommentszűrés
’15 jan
10
07:01

Utolsó percek művészete: ilyen volt Magyarország nulladik órája

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

budapest_1945.jpg

Hajnal felé erős lődözés. Kint még félhomály, az utcán alig járnak. A Kossuth téri ágyúnál két német őrködik a fal mellé húzódva, feltűrt gallérral dideregnek. A nagy emeletes ház előtt üvegcserepek, a sínek mellett becsapódás. A tejes dühösen kiabál, mikor meglát: Nincs tej, nem látják, hogy megnyomorodtam? Bal keze bebugyolálva: tegnap megsebesült a Kossuth téri belövéskor. Hogy ne kelljen mindennap megtennem a veszélyes sétát, megkockáztatom: másfél liter tejet kérek, de nem ad.

Kora délután árnyék jelenik meg a pinceajtóban. Mikor a fény rávetődik, alig ismerem meg Orbánt. Megdöbbentő, hogyan eltorzíthatja egyetlen nap kínja az ember vonásait. Igaz a hír? − akarom kérdezni tőle ostoba gépiességgel, de elég elsötétült, fájdalmas ráncok mélyítette arcára néznem, s látom a szörnyű valót. Hogyan történhetett?  bukik ki belőlem a suta kérdés, bár tudom, hogy sebeit tépdesem. Fásult, szinte közönyös szavakkal kezd beszélni, mintha egy véletlenül látott utcai balesetről volna szó:

Az üzlet már zárva volt, de a fiú bement takarítani, rendet csinálni. Hiába akarták otthon lebeszélni, hajtotta a lelkiismeretessége. Az üzlet mellett érte a gránát. Lábát levágta, arcát, homlokát, hasát feltépték a repeszek; rögtön meghalt. Ott feküdt fél napig az utcán, míg értesítették őket, és kivitték a temető halottasházába. A temetést nem vállalja senki, sírásó nem akad, koporsót nem lehet kapni. Már húsz halott fekszik kiterítve, temetetlenül odakint. „Nincs más hátra, a tíz körmömmel kell elásnom” − mondja. Ha kell, segítünk - mondom neki, a házigazda műhelyében pedig bizonyára elkészítheti a koporsót. Hiába tartóztatjuk, kimegy az újra felmorajló ágyúzásba, közönyös, üres lélekkel: „Nem törődöm már semmivel. Legföljebb azt szeretném, hogy ha pusztulnunk kell, feleségemmel együtt érjen bennünket a halál.”

A rádió egész nap nem mond híreket, csak gépzenét darál. Délután a honvédelmi miniszter rendeletét közlik: A hadseregben is bevezetik a hungarista köszöntést: Karlendítés − Kitartás! Éljen Szálasi!” A nemzet háláját fejezik ki ezzel a férfiú iránt, aki a legválságosabb napokban vette kezébe az ország sorsát, s a köszöntés egyúttal annak jelképe, hogy nemzetiszocialista öntudatnak kell eltöltenie minden honvédet.

Az egyetlen tűzhely körül minduntalan felcsattan a veszekedés. Ott tolong az egész asszonynép, mindenki egyszerre akar főzni. A nagymama makacsul hajtogatja, hogy ma édes káposztát főzzenek, mert szilveszterkor úgy illik. A szomszéd dühös képpel morog, hogy övé a tűzhely, s mindenki használja, piszkol, de takarítani senki sem akar.

Rozika kártyát vet az asszonyoknak, egyik cigarettáról a másikra gyújtva, fújja a füstöt; Azt állítja, hogy az oroszok csak 15-e táján jönnek be. Később kávéscsészéből jósol. Ilyeneket mond: Amire gondol, beteljesedik, de vágyaiban egy kis hátralék lesz. Hivatalos ember fogja keresni.” Még tíz perc hiányzik éjfélhez. Rozika ólmot akar önteni, de a tűzhely már hideg, s nincs ólom sem. Valaki egy piros kendővel beburkolja a villanykörtét, hogy ne bántsa az alvók szemét a fény: valóságos hangulatvilágítás. Nagymama sem alszik még, nem mulasztja el, hogy megvárja az éjfélt. Üldögél, szája mozgásán látom, imádkozik.

Váratlanul leoltják a villanyt. Boldog újévet! – kiabálnak innen is, onnan is. Csárdás Bözsi néni, a háziasszony nővére egy nagy üveggel jár körbe, s mindenkit megkínál egy kupica borral. Zavartan mentegetőzik, hogy csak ilyen kevés van, de szeretné, ha mindenkinek jutna egy korty.

*

Kovalovszky Miklós, 35 év körüli, kispesti középiskolai tanár feljegyzéseit olvashatták a hetven évvel ezelőtti szilveszterről. Írását egy újonnan indult mikroblog közölte.

Utolsó percek művészete címmel indult ez a remek mikroblog a Tumblr-en. Szerkesztője, Szabó Balázs Budapest ostromának hetven évvel ezelőtti napjait, az 1945 január 1-je és február 14-e közötti időszakot mutatja be naplórészletek, visszaemlékezések, jegyzőkönyvek, vallomások, más dokumentumok felhasználásával.

A mikroblog többek között idéz szovjet haditudósítótól, magyar főhadnagytól, rejtőzködő zsidóktól, nyilas sofőrtől, Sztehlo Gábor zsidómentő evangélikus lelkésztől, Nagy Lajos írótól és gróf Széchenyi Viktortól. A társadalom megannyi rétege képviseli tehát magát ezen a mikroblogon.

A visszaemlékezésekből összerakhatjuk ma, otthonaink melegében, kényelemben és békében üldögélve a 20. századi Magyarország nulladik óráját, annak történéseit és hangulatát, minden nyomorát és összes maradék reményét.

Címkék: blog történelem 1945 mikrotörténelem 2. világháború Budapest Utolsó percek művészete

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr197056731

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Utolsó percek művészete: ilyen volt Magyarország nulladik órája 2015.01.10. 13:26:01

Ilyen volt Magyarország nulladik órája: a hetven évvel ezelőtti háborús napokról közöl visszaemlékezéseket egy új blog.

Trackback: Hollande elnök kivégeztetné Európa politikai elitjét 2015.01.10. 12:29:25

Világ terroristái, ide lőjetek! - tépte fel mellén az inget a baloldali érzelmű francia elnök, majd meghívta az uniós tagállamok vezetőit és egyéb potentátjait a Charlie Hebdo-merénylet áldozatainak emlékére rendezett tömegtüntetésre. Nyilván minden k...

Trackback: Csak így tovább, fiúk! Csókpuszi: Lenin elvtárs 2015.01.10. 12:26:31

Nyugatról hergelik, módszerük a hazudozás, céljuk az erőszakkal történő kormányra jutás. A magyar baloldal ugyanabból a kottából játszik, mint a leninista bolsevikok 1917-ben, amikor német titkosszolgálati segítséggel először az orosz cárt, majd a legi...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Herr Schwarze Liste 2015.01.10. 08:33:58

"Magyarország nulladik óráját, annak történéseit és hangulatát, minden nyomorát és összes maradék reményét."

örüjjünk mán a csudás jellennek, rígen sokkal szarabb vóóót dikmá

mrZ (törölt) 2015.01.10. 08:44:24

Én kis Hősöm ez megint jó volt:

"A mikroblog többek között idéz szovjet haditudósítótól, magyar főhadnagytól, rejtőzködő ZSIDÓ któl, nyilas sofőrtől, Sztehlo Gábor ZSIDÓ mentő evangélikus lelkésztől, Nagy Lajos írótól és gróf Széchenyi Viktortól. A társadalom megannyi rétege képviseli tehát magát ezen a mikroblogon."

Arányában úgy ahogy illik. Képek a falon.....

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.01.10. 09:12:37

érdemes beleolvasni a blogba. szerintem hamisítványok a szövegek. vagy fikciós irodalmi-történeti kísérlet.

I_Isti 2015.01.10. 09:25:45

"Aztán sorra kerültünk. A nyilas „kihallgatás” nagynéném és családja számára rövid idő alatt merőben szokatlan fejleménnyel ért véget: elengedték őket. Ideggyógyász nagynéném utólag azt mondta, úgy rémlett neki, mintha az ügyüket intéző főtestvér valamikor a betege lett volna az elmegyógyintézetben, és felismerte őt."

I_Isti 2015.01.10. 09:42:15

"A foglyok között volt egy 8-10 éves gyerek is. Kröszlnek is könyörögtek, hogy vigyék őket a Vöröskeresztbe. Bármennyi pénzt is kér, mindent megfizetnek, csak vitesse oda őket. Kröszl erre nem szólt semmit, hanem mellém ült és parancsolt, hogy indítsam be a motort. A kocsin volt még Németh Lajos is, meg több pártszolgálatos. A Városligetbe mentünk, az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia út közötti részen hajtottunk a ligetbe. Németh Lajos itt leszállt a kocsiról, majd ráordított mindenkire, hogy azonnal leszállni. Aztán a foglyoknak azt parancsolta, hogy térdeljenek le és tüzet rendelt el."

tableno 2015.01.10. 12:35:00

Pampognak a wannabe kisnyilasok... :)

Jolka40 2015.01.10. 14:11:26

Megrázó. Aki ezen poénkodik, az nem ember.

Herr Schwarze Liste 2015.01.10. 15:55:36

@tableno: és ájtatoskodnak a wannabe konzi farizeusok. kitiltási bárddal a fejük fölött nyilván egy kis mainstream megemlékezés & elhatárolódás trendibben veszi ki magát, mint különféle régmúlt rendszerek manapság újra lengedező szelét a saját porta környékén konstatálni. és nem is fizet olyan jól.

01234567 2015.01.10. 19:24:31

Amikor arról olvasok, nem volt Dunába lövöldözés, a nyilasok nem járták az utcákat, nem jártak házról-házra, lakásokba nem törtek be kényükre-kedvükre fosztogatva, tetszés szerint, vagy az akkori törvénytelen jognak megfelelően embereket nem szedtek össze, nem kínoztak, nem akasztottak, nem lőttek, nem vertek halálra akkor azon gondolkozom, itt mindenki meghülyült? És igen.
Mert kedves testvérek bizony a második világháború rövid magyar története ez:
Némiképp érthetően, de politikai szemszögből primitíven, bután eladtuk magunkat a németnek a bécsi döntésekért, becsapva a jugoszlávokat, szinte friss szerződést szegve hátba szúrtuk Jugoszláviát, senkitől nem kényszerítve, ökör idióta módon hadat üzentünk Angliának, az USA-nak, majd ezt tetézve feleslegesen, sőt kifejezett német kimaradási jóváhagyás, és többszöri Szovjet kimaradási kérelem, amelyet több gesztus előzött meg, ökör módon hadba léptünk a felszereletlen és felkészületlen gyönge magyar hadsereggel a Szovjetunió ellen, Szovjet területen főleg a magyar hadsereg első vonalbeli harcra nagyrészt alkalmatlansága miatt hátországi tevékenységet folytatva partizánvadászat címszó alatt kegyetlenkedtünk, dúltunk fosztogattunk, nyomot hagyva a helyi lakosságban, ezzel felbőszítve a Szovjet vezetést, ilyet azért Jugoszláviában is fontos volt elkövetni, ökör módon hagytuk megszállni magunkat ellenkezés nélkül a némettől, majd amikor teljesen nyilvánvaló volt a bukás, még a "kiugrást" is el tudtuk b.szni, minden reményt eljátszva ezzel a jövőre nézve (ami Sztálin közismert román utálatát tudva ha politikailag nem is volt nagy (bár mit tudni), területileg nem volt csekély), és hogy a hab meg az eperszem rákerüljön a tortára ezzel a hatalom átcsúszhatott olyan idióta, primitív, senkire sem tekintettel levő csőcselék, és minimum elmebeteg vezetői kezébe mint a nyilasok. Na onnantól meg aztán minden esély elment, hogy légyen akármilyen helyzet a háború után, minket emberszámba vegyenek. Rommá lövettük a fővárosunk, lepusztíttattuk az egész országot, szervezett népirtást folytattunk, ami emberek deportálásában, értelmetlen harcba küldésében, és a lakosság harci cselekményeknek való kiszolgáltatásában nyilvánult meg. Na aki ezt pozitívan látja, az tényleg örüljön hogy bezárt az OPNI.

01234567 2015.01.10. 19:28:46

Egyébként a naplórészlet olyan, mint amilyeneket nagyapám is elmondott az ostromról.

Mercel 2015.01.10. 19:32:52

@01234567:

Szép kis összefoglaló.

01234567 2015.01.10. 20:02:25

@Mercel: Ha tudnám, hogy nem csak szimplán ennyire buta volt az akkori magyar "elit", néhány kivételtől eltekintve, esküszöm arra lehetne gondolni, valami külső hatalom összeesküvőinek felbérelt emberei voltak, nehogy Magyarország Trianon után véletlenül valahogyan talpra álljon, sőt lehetőleg végképp pusztuljon el. :) Ezt szándékosan sem lehetett volna jobban megcsinálni. Angliának, USA-nak hadat üzenni? Sem területi, sem politikai érdekek, sem hadászati oka nem volt...stb..stb..

Herr Schwarze Liste 2015.01.10. 22:19:48

@01234567: a szabadságharcz sose áll meg. majd most jól megmutatjuk ezeknek a zusákoknak, no. eccer csak sikerülni fog, dikmá! virtus vazeeeeeeeeee...

picur3ka 2015.01.11. 00:00:49

Hát, a történelmi hitelességről nem tudok (hogy jön ez most eszébe valakinek? fontossá kéne válni megint valahogy, vagy mi?), de hogy a szerzőnek a jelennel semmi kapcsolata nincs, az tuti:

"ma, otthonaink melegében, kényelemben és békében üldögélve"