Kommentszűrés
’14 nov
23
08:38

Pozsony új főpolgármesterének a magyar beszéd mindig az otthonát juttatja eszébe

Írta: Király Zsolt (Körkép.sk)

Ivo_Nesrovnal_Korkep_interju.png

Ivo Nesrovnal a háromnyelvű Pozsonyban született, maga is érti és beszéli mindhárom nyelvet. Amerikában tanult, Németországban lett sikeres ügyvéd. Élt Hamburgban, Stuttgartban, ismeri Bécset, Münchent, Zürichet és Koppenhágát is. Azt szeretné, ha Pozsonyt Szlovákia minden polgára a fővárosának érezné. Pozsony új főpolgármestere exkluzív interjút adott a Körképnek (ez itt az interjú rövidebb, szerkesztett változata, a teljes beszélgetés a Körképen olvasható – a Szerk.).

Bratislava, Pressburg, Pozsony. A régi pozsonyiak három nyelven beszéltek. Örülünk, hogy 2014-ben Pozsony új főpolgármesterével, Ivo Nesrovnallal magyarul is beszélhetünk. Hol tanult meg magyarul?

Pozsonyban. Itt születtem, itt nőttem fel. A magyar volt az a nyelv, ahogy a szomszédaim beszéltek, és amit az utcán hallottam. És bár gyerekként még nem értettem, gyerekkoromat idézi ez a hangkulissza. Bárhol jártam is a világban, és magyar beszédet hallottam, elmosolyodtam, mert az otthonomat juttatta eszembe.

Mindent ért?

Nem mindent, sokat felejtettem. Konyhanyelven beszéltem magyart, de mint tudjuk, gyakorlat teszi a mestert. Néhány éve újra elkezdtem magyarul tanulni itt az intézetben. Elvégre szomszédok vagyunk, a leghosszabb közös határunk van, közös történelmünk, államunk. Rengeteg információ a szlovákokról magyar nyelven van, és engem bosszantott, hogy nem értjük meg egymást, én pedig ki vagyok szolgáltatva a szlovák forrásoknak, melyek különböző okokból szegényebbek, mint a Magyarországiak. Ezért mivel úgy illik, hogy ismerjük a szomszédaink nyelvét, úgy döntöttem, hogy újra elkezdem tanulni.

003

Nagyszombat és Komárom új polgármestere mellett az elemzők szerint ön az önkormányzati választások meglepetés-embere. Mi volt a győztes receptje?

Számomra ez nem okozott ekkora meglepetést. Nem akarok szerénytelen lenni, de pozsonyiak körében nagy volt az elégedetlenség. Gondolok itt arra, ahogyan ez a város kinéz, és ez volt a mérvadó, ami döntött. Az emberek tényleg új arcot, új energiát, új embereket akartak látni. Valószinűleg a saját élettörténetem és profilom is közrejátszott, hogy független vagyok anyagi értelemben is, sikeres ügyvéd, éltem külföldön, és ennek ellenére saját városomban, Pozsonyban akarok élni. Az emberek természetesen átláttak ellenfeleim politikai projektjén is, ami nagyon haszonlesőnek tűnt. Ezek összessége hozta meg a sikert.

logomentes

Pozsony ma büdös, koszos, szervezetlen város, ahol óriási probléma a közlekedés és a parkolás, ahol lépten-nyomon óriásplakátokba, graffitikbe és különböző hirdetésekbe botlunk, ahol az építkezési szabályokat nem a város, hanem az építtetők határozzák meg. Mit tud ezek ellen tenni?

Elsősorban aktívan fel kell lépni ellene. Sok munka van minden fronton. Nagyon sok hosszú ideje elhanyagolt és nem megoldott probléma van. De rendszerszerű kezdésre van szükség. Törvénymódosításokra, aktív menedzseri hozzáállásra és bátorságra. Pozsonynak meg kell mondania, hogy akar kinézni. Az óriásplakátok nem maradhatnak itt. Sok munka vár ránk, és a csapatommal nekikezdünk.

Hogyan tovább a főpályaudvarral? Ha a város most felmondja a szerződést, amit ön kilátásba helyezett, akkor újabb pályázatot kell kiírni, ami tovább tolja a felújítást. Nem beszélve a bírósági perekről az eddigi befektetővel. Mi a megoldás?

Négy évig ez a kérdés nem volt oldva, és a eredmény borzasztó. Mindenki elismeri, hogy így nem mehet tovább. Nem lehet csak halasztani és halasztani. Ez felelőtlenség. Ezért én is, a képviselők is, de végül maga Ftáčnik is azt mondta, hogy azt a szerződést fel kell mondani, mert egyértelmű, hogy a befektető nem győzi 2016-ig. Tudatosítanunk kell, hogy itt nem a vasútállomásról van szó. Az ő tervei között egy hatalas komplexum felépítése szerepel. Óriási bevásárlóközponttal, irodaházakkal, magasépületekkel. Ezt nem lehet felépíteni másfél hónap alatt. A vasútállomás csak mint kiegészítő elem szerepel. Ez a projekt kezdettől fogva megosztja az embereet. Ellene van a szakma és a lakosság is, mert hatalmas sűrűsödéssel jár, a koncentráció pedig tovább haladna a városközpontba. Üzleti szempontból valószínűleg nem éri meg, mivel a befektető eddig nem valósította meg. Gondjai vannak, bár bizonyos költségeket emleget. Nevetnem kell, ha azt mondja, már 17 millió eurót belefektetett, miközben még egy kapavágás sem volt. Ha ilyen menedzserem volna, csodálkoznék.

037

Megindult az ellenőrizetlen magasépítészet a városban – elsősorban az Eurovea melletti részen a Duna parton – jön a Panorama City, Twin City és további tornyokat is terveznek. Pozsonynak tényleg ilyen látképre van szüksége? El fogják bírni az utcák azt a sok autót? Az Apollo centernél már most is rengeteg gond van.

Nem vagyok a magasépítészet híve Pozsonyban. Ha ránézünk Pestre Budáról, templomot lát és lapos tetőket. Ennek így kell lennie, így kell kinéznie egy városnak ott, ahol világos, egyforma szabályok érvényesek mindenki számára.Pozsonyban ezt szétverték, de vissza akarok hozzá térni. Ezért már régóta javasolom a magasépítészet szabályozását. Kidolgozom és bevezetem. Ez azt jelenti, hogy magas épületek nem lehetnek majd bárhol, hanem csak egy területen. Valószínűleg a Dunánál, ahol már alakul egy ilyen természetes zóna. Azok, amelyeket már építenek, természetesen már nem lehet leállítani.

Mit lehet tenni azért, hogy Pozsony ne ürüljön ki ennyire látványosan a hétvégékent?

A közterek minőségén kell javítani, és olyan apró lépésekkel kell kezdeni mint a tisztaság. Javítani a közterek minőségén, hogy az emberek jól érezzék magukat itt, hogy itt maradjanak, és ne menjenek el. De a közlekedést is javítani kell. Például azok az emberek, akik Récsén laknak, kétszer is átgondolják, hogy bemenjenek-e a belvárosba villamossal, ami eltart fél vagy akár háromnegyed órát is, vagy menjenek inkább a természetbe. A közlekedésen javítani kell.

Elsősorban magyar olvasóink vannak, akik Pozsonyba Komáromból, Dunaszerdahelyről vagy Somorjáról ingáznak, és akiket reggel és este is a Slovnaftnál néha többórás dugók várnak, ha autóval jönnek. Még ha itt is van a RegioJet, az sem győzi kapacitással. Milyen konkrét terve van ennek a problémának az orvoslására?

A vasút bevonása a tömegközlekedésbe. Pontosan ezeknek az embereknek a problémájára, azokéra, akik Somorjáról, Dunaszerdahelyről, Megyerről érkeznek, másfél órát ülnek a dugóban, majd nem tudják hol a kocsit leparkolni. Nekik akarom helyette a vasutat felajánlani, amelynek a férőhelyeit tovább kell bővíteni, hogy le tudják parkolni a kocsit Pozsonypüspökin vagy Misérden (Nové Košariská) vagy más felfogóhelyen, és aztán a vasúttal már bejussanak a város központjába a Nagyszombati-vámhoz (Trnavské mýto), az ún. Filiálkához. Ehhez a projekthez vissza kell térni, még ha nem is lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Ez az egyetlen megoldás, ahhoz hogy le is tudjanak valahol parkolni. Pozsonynak szüksége van parkolási politikára. Ez talán két választási időszakra szóló projekt.

Néhány szó a vizuális szmoghoz, vagyis a billboardokhoz, a graffitihez. Ezzel hogyan tud megbirkózni?

A billboardok problémája már régóta növekszik. Sehol máshol nincs ilyen, még Magyarországon sem, hogy ennyire elharapódzott volna. Azért van ez, mert az öreg kommunista törvény, amely a külső reklámot szabályozza, joghézagos. Alapjában véve a településnek nincs is hatáskörében ezt szabályozni. Ha a földterület tulajdonosa a rendőrségtől engedélyt szerez, akkor az önkormányzatnak már nincs érve, amivel ezt megtilthatná. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának már előterjesztettem egy törvényjavaslatot, és újra és újra elő fogom terjeszteni, hogy a település – Pozsony, városrész, vagy Komárom – azt mondhassa: ezen a helyen nem lesz külső reklám, mert ez lakózóna. A másik oldalon pedik kíméletlenül eltávolítani azokat, amelyeket feketén állítottak fel, és harcolni ellenük.

A graffiti szintén. A város szörnyen le van fújva. El kell távolítani, és segíteni kell az ingatlantulajdonosoknak, hogy saját maguk távolítsák el. Ez egy szisztematikus harc, ami több évig eltarthat, de bele kell vágni.

Találkozott már a leköszönő polgármesterrel, Milan Ftáčnikkal?

Természetesen igen. Már a választások éjjelén telefonáltunk és hétfőn már meglátogattam, hogy megegyezzünk az átadásról.

011

Gratulált önnek Robert Fico?

Nem.

Mint tudjuk, a kormányfőnek nem éppen a szíve csücske Pozsony. Hogyan akarja őt meggyőzni, hogy Pozsony kapjon lehetőséget és főleg forrásokat a tervei megvalósításához?

Ez a mi közös fővárosunk. Épp úgy, ahogy Magyarországnak sem fog menni, ha nem fog menni Budapestnek, vagy Csehországnak sem, ha nem megy Prágának, ugyanúgy nem lesz jó Szlovákiának, ha Pozsony ilyen szörnyű állapotban lesz. Az embereknek meg kell érteniük, hogy az államnak a törvényből adódóan segítenie kell a várost a fővárosi funkciójában. Nem teszi. Semmilyen intézmény nem fizet ingatlanadót Pozsonyban. Addig fogok odajárni és magyarázni, amíg az emberek nem értik meg. 2016-ban parlamenti választások lesznek. Ha a Smer azzal szeretne belevágni a választásokba, hogy lemondtak Pozsonyról, akkor azt meg kell majd magyarázniuk.

Az Ön kampányának egy része arról szólt, hogy megmutatta, mi működik más fővárosokban. Melyik fővárost venné modellnek? Melyikre kellene Pozsonynak hasonlítania mondjuk 4-8 év múlva?

Pozsony csak hasonlítson önmagára, mert egyedülálló város. Semmilyen más fővárosnak nincs ehhez hasonló kompozíciója. A Duna, a vár, a szőlőhegyek gyönyörű egészet alkotnak. Pozsony maradjon csak Pozsony, ugyanakkor legyen tisztább, rendezettebb, és legyenek itt elégedettebb emberek.

Nem messze innen, 75 km-re Pozsonytól található Győr. Sikeres, kellemes város, ambiciózus polgármesterrel, egy volt olimpikonnal. Sok szlovákiai magyar tanul, dolgozik ott, jár oda bevásárolni. Van valamiféle terve ennek a két városnak az együttműködését illetően? Pozsony megye és Győr-Moson-Sopron megye már dologozik együtt különféle projekteken.

Igen, Győr egy fontos város. Természetes partner. Mikor még alispán voltam, már akkor talalkoztunk. És nem csak Győrrel, de Sopronnal is. Az összes olyan város, mely a Duna és a Rába mellett fekszik, természetes szövetségeseink. Én a határon átívelő, szomszédi turizmus híve vagyok, mert az a hosszútávon fenntartható, és nem a szingapúri turisták. Ők fognak átjárni hozzánk kávézni, és körülnézni, éppúgy, ahogy mi járunk oda. Természetesen hatalmas potenciált látok benne.

066

Azt mondta, magyarul tanul. Mit gondol, vissza lehet állítani Pozsony eredeti polgári jellegét, ahol a pozsonyiak büszkék voltak a városuk gazdag történelmére ésaz emberek három nyelvet beszéltek? Vissza lehet ehhez térni?

Biztosan. De szerintem ez nem függ össze a magyarral, vagy más nyelvvel, ahogy az emberek beszélnek. Inkább azzal, hogy az emberek tisztelik a várost, és fordítva, azzal ahogy a város a lakosokhoz áll. Ha a város tiszteli az embereket és a kapcsolatuk a méltóságon alapszik, akkor ezt az emberek érzik és visszaadják a városnak. És ez döntő fontosságú.

Az Ön elődje, Milan Ftáčnik négy év után kénytelen elhagyni a hivatalát. Ön hány választási időszakra tervez?

Nem gondolok arra, hogy mi lesz négy év múlva. Nem vagyok karrierpolitikus. Az életem nem áll vagy bukik a politikán. De azok a projektek, amelyekről beszélek, hosszútávúak. Természetesen úgy el akarom indítani őket, hogy az, aki majd utána jön, legyek az én vagy bárki más, befejezhesse. Ennek a városnak szolid alapjai vannak a fejlődéshez az elkövetkezendő 30-40 évben.

Amerikában tanult, sokáig Németországban élt, említette Stuttgartot, Hamburgot, Münchent, Zürichet, Koppenhágát, Bécset. Igaz, azt mondja, hogy Pozsony csak maradjon meg Pozsonynak, de ha máshol is élhetne, akkor melyik várost vagy országot választaná?

Sokat éltem külföldön, nagyon sokat, különféle országokban. De mindig Pozsonyban szerettem volna élni. Mert tetszik ez a város. A különleges hangulata, a multikulturalitása. Hogy reggel bekapcsolom a rádiót és van MR2 Petőfi Rádió, Kossuth Rádió. Én hallgatom ezeket az adásokat. Három perc alatt Ausztriában vagy, három perc alatt Magyarországon. Meleg van, víztartalékok, szőlőhegy is van. Rettenetesen tetszik itt nekem, és itt akarok élni.

Mit üzen a magyaroknak, akik itt élnek, dolgoznak, tanulnak, vagy mint turisták jönnek ide?

Hogy maradjanak meg magyarnak. Pozsony a mi közös fővárosunk, koronázóváros. A történelmi Magyarország fővárosa volt. Ez egy gyönyörű város, és azt szeretném, ha egy mindenki számára élhető város lenne. Tekintet nélkül arra, hol született, milyen nyelven beszél, vagy milyen istenben hisz. Egy háromnyelvű Pozsonyban nőttem fel. Emlékszem még rá. A szomszédaim németül beszéltek és magyarul is. Ez számomra természetes, és ezt előnynek tartom. Ismerem ezt a világból is. Természetesen, bizonyos szabályokat be kell tartanunk. A magyarok nagy mértékben előbbre vitték ezt a várost, hozzájárultak hatalmas mértékben a fejlődéséhez, közösen a németekkel, a horvátokkal, a zsidókkal és más nemzetekkel, akik itt éltek. Nyomot hagytak a városon, ami minden szlovák állampolgár fővárosa.

[A teljes interjú a Körképen olvasható.]

Címkék: Szlovákia Pozsony Ivo Nesrovnal

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr296925139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.11.23. 10:46:09

Kósát le kéne cserélni erre a fazonra.

renitencs 2014.11.23. 11:23:17

@Diorella Queen: Sajnálom, hogy csak ennyi jutott eszedbe az egészről és nem azok, akik Ficoval, vagy Kolozsvár (te bizonyára csak Cluj-ként ismeret) Vatra Romaniesca-s magyargyűlolő polgármesterével koccintgattak Trianon évfordulóján.