Kommentszűrés
’14 okt
31
07:01

A rendszer megváltozott. És ön? − Velünk élő rendszerváltás XIX.

Írta: Redakció

kadar_medgyessy.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

A rendszer megváltozott. És ön?

Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz főszerkesztő-helyettesének írása.

szonyi_szilard_1.jpg„Szavazni a Kádár-korban egyszer voltam, 1967-ben. Akkor lettem nagykorú, gyakoroltam frissiben rám szállt politikai jogaimat, vagyis választottam abból az egy személyből, akiből lehetett. (…) Elmeháborodott világ volt ugyan, ám ennek a mostaninak a nyomába se ért.” (Váncsa István, Élet és Irodalom, 2014. október 17.)


A kilencvenes években az 1989-ben alapított, azóta megszűnt Igen című katolikus folyóiratnál kezdtem pályafutásomat, s az Élet és Irodalomhoz hasonlóan nekünk is volt glosszarovatunk. Itt jelent meg a vértelen rendszerváltás zivataros napjaiban egy nyúlfarknyi írás Réti Gábor szerkesztőtársunk tollából, amelyet egykori kollégáimmal azóta is emlegetünk. A rövidke életkép ugyanis sok mindennél hívebben és szemléletesebben fejezi ki, hogy mi – pontosabban mi nem – történt velünk 1989-90-ben: „»Mi változott itt, uram?« – kérdezi tőlem egy, a rendszerváltásba belerokkant átlagmagyar. Csak magamban mormogom keserű válaszom: »Ön, uram, semmit se!«”

Bár nem tartozom a diktatúrából a demokráciába történő átmenetet gengszter- vagy módszerváltásként emlegetők táborába, ez a szösszenet számomra örök érvényű foglalata minden elvárásunknak és csalódásunknak a forradalom nélküli forradalomban. Merthogy miközben ifjonti fejjel magam is úgy gondoltam, az államrendszer kereteinek megváltoztatása hipp-hopp elhozza a jól megérdemelt szebb jövőt, ma már belátom, hogy önmagában a legnagyobb közhatalmi reform sem képes egy csapásra átalakítani egy ország és egyes polgárainak észjárását, reflexeit.

Többekkel ellentétben úgy gondolom, ez nem feltétlenül baj; végtére is, melyikünk képes kilépni önnön árnyékából? Sőt inkább az lehet végzetes hiba, ha nagy társadalmi mérnökösködésükben az ország vezetésére felesküdtek nem számolnak politikájuk tárgyával: mondjuk velem.

*

Az MDF is azért győzhetett 1990-ben a szocializmussal radikálisabb szakítást hirdető SZDSZ ellenében, mert – talán öntudatlanul – ráérzett az egyszeri nyárspolgárnak a nagy felfordulásoktól idegenkedő énjére. És bár akkoriban úgy gondolhattuk, egy ország szíve együtt dobban, s egy emberként kergetjük el a kommunistákat, érdemes tisztában lenni a számokkal. Az 1990-es voksoláson a rendszerváltó pártok négymillió szavazatot kaptak, az MSZP-t, az MSZMP-t és a Hazafias Népfrontból kinövő Hazafias Választási Koalíciót pedig csupán hétszázezren támogatták. Ez eddig meggyőző fölény. De ha hozzávesszük, hogy a választásra jogosultak 65 százaléka érezte úgy, hogy fél évszázad után részt kell vennie a demokrácia nyitányát jelentő első szabad voksoláson, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy 7,8 millió választásra jogosult polgártársunk szűk többsége, négymillió ember szavazott a rendszerváltást hirdető pártokra.

Mindezt érdemes kiegészíteni azzal, hogy olyan országban élünk, melynek polgárai a XX. században fél tucat rendszert és rendszerváltást, s tetejébe két világháborút szenvedtek el: monarchia, őszirózsás forradalom, bolsevik vérengzés, Horthy-korszak, koalíciós idők, Rákosi kőkemény diktatúrája, majd Kádárék lélekmérgező évei. Csoda-e, ha ez a szerencsétlen nép csak kapkodja a fejét, amint az események elrohannak mellette – ahogy a nagy szavakat kedvelők mondják – a történelem országútján?

„A kommunizmusnál már csak egy a rosszabb: ami utána következik” – idézik sokan a mondást, s az elmúlt 25 év megannyi idiotizmusa után mondhatjuk, joggal. Persze érdemes jól érteni e szavakat. Merthogy ami negyven év diktatúra után jön, az a legkevésbé sem független a szabadságfosztott évtizedekben történtektől. Attól, hogy itt egymást követő nemzedékek lelkét, személyiségét nyomorították meg magukat közösségelvűnek hazudó gazemberek, aminek következményeit ha nem is hetedíziglen, de még jó pár esztendeig magunkon kell tapasztalnunk. Meg attól, hogy 1990 után olyanok akartak demokráciára tanítani minket, akik néhány évtizede ugyanolyan ellentmondást nem tűrő módon hirdették későbbi meggyőződésük ellenkezőjét; és mindent elkövettek, hogy nyílt és rejtett hálózataik segítségével gátat vessenek a hatalmi alternatíva kiépülésének.

*

A mottóban Váncsa István által emlegetett 1967-es évben születtem. Felnőtt életem nagy része tehát 1990 utánra esett, de – ha Lenint nem is – én még láttam Kádárt. Ezért tudom, hogy az ÉS illusztris szerzője nagy indulatában, fogalmazzunk finoman és nőiesen, elragadtatta magát. Amiként a Gyurcsány-kormány idején sem csatlakoztam azon jajveszékelőkhöz, akik szerint a tatárjárással ér fel az egykori KISZ-titkár országlása, úgy óva inteném ellenzéki barátainkat attól, hogy elboruljon elméjük, és nagy elkeseredésükben visszasírják a hatvanas évek pártállami rendszerét.

Váncsának persze bizonyos értelemben lehet igazsága, de nem úgy, ahogy ő gondolja, hiszen abszolút értelemben természetesen össze sem vethető a két korszak. Relatív közérzület szempontjából azonban nem vitatom el senkinek a jogát ahhoz, hogy – mivel a szocializmustól eleve semmi jó nem lehetett várni – ma hamarabb észrevegye és szóvá tegye a demokrácia szálkáját, mint egykor a diktatúra gerendáját. Ezzel együtt az ÉS szerzője és mindazok kedvéért, akik szerint Kádár idején mindent egybevéve is jobb volt, szemléltetésül javaslom egyetlen napra foganatosítani – majd 24 óra elteltével megszüntetni – a következő intézkedéseket: útleveleket azonnal hatállyal bevonni, gyermekeket egyetemről koholt vádakkal kirúgni, a fél rokonságot bebörtönözni, a tévé- és rádióadókat lekapcsolni, az érintett személyeket állásukból elbocsátani, állambiztonsági ügynökökkel megfigyeltetni, de még jobb zsarolással besúgásra kényszeríteni, aztán kötelezni, hogy velejéig romlott bűnözők és félkegyelmű idióták uralkodását minden rendszerek legjobbikának hirdessék.

A fentiekre való tekintettel ezért – hogy a Mandiner konkrét kérdésére is válaszoljak, miszerint személyes időszámításom szerint hányban járunk 1990-hez képest – számomra a rendszerváltás jelképes értelemben 2014. október 12-én zárult le. Azon a napon, amikor a szocialista diktatúrát fenntartó és abból hasznot húzó párt jogutódaiként és szellemi örököseiként tevékenykedő alakulatok immár a harmadik idei választáson is elbuktak, így jó úton tartanak a megsemmisülés felé.

Számomra ez a tény kései, de annál nagyobb elégtétel az elmaradt elszámoltatásért, a felelősségre vonásért, vagyis mindannak következményeiért, hogy 1990-ben „nem tetszettünk” forradalmat csinálni.

A témától eltérő, de cseppet sem mellékes kérdés, hogy az ellenfél, a kontroll és önkontroll hiányát – a minden hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál jeligére – jónak tartom-e. Hát, nem tartom jónak.

Azt viszont, hogy az új korszak mikor fog elkezdődni, és lényege miben áll majd, nem tudom megmondani: a mi kis magyar rendszerváltásunk vége ugyanis épp egybeesik a nagy világrendszer-váltás kezdetével, melynek következményeit nehéz volna megjósolni. Miként jelen írás befejezésekor, 2014. október 29-én, 12 óra 54 perckor az is a jövő kérdése, hogy az internetadó ellen zajló tüntetéssorozat az egykori taxisblokádhoz hasonló módon adja-e meg a következő évek alaphangját, vagy a demonstrálók egy idő után hazamennek, és ugyanúgy belenyugszanak a világháló-használat megsarcolásába, mint a távközlési cégekre tavaly kivetett – s részben a fogyasztókra áthárított – telefonadóba.

Címkék: történelem 1989 társadalom demokrácia rendszerváltás diktatúra 2014 Szőnyi Szilárd Velünk élő rendszerváltás

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr756844495

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A rendszer megváltozott. És ön? − Velünk élő rendszerváltás XIX. 2014.10.31. 07:39:02

Ma már belátom, hogy önmagában a legnagyobb közhatalmi reform sem képes egy csapásra átalakítani egy ország és egyes polgárainak észjárását, reflexeit.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval birca hozzászóló · http://bircahang.org 2014.10.31. 08:22:02

A rendszerváltozásra Mo-n nem létezett sosem tömeges igény, ellentétben Romániával, Csehszlovákiával, az NDK-val vagy Lengyelországgal. A többségnek jó volt Kádár, csak annak egyes korlátozásai zavartákm (cenzúra, utazási korlátozások, nemkonvertibilis forint). De a fő ok az volt, hogy az emberek osztrák-német életszínvonalra vágytak.

1990-ban a többség nem a radikális SZDSZ-re, hanem a mérsékelt MDF-re szavazott. (A fiataloknak ez furcsa lehet, de igen, akkor az SZDSZ volt a radikális antikommunista párt, s az MDF volt a mérsékelt.)

Aztán az MDF nem hozta el az osztrák életszínvonalat, így az emberek a Kádár-rendszer visszahozására szavaztak, azaz az MSZP-re.

De az MSZP sem hozta vissza kádárizmust.

Akkor elkezdődött a harc: ki nyugatiasabb és ki képes nyugati életszínvonalat hozni. Miután se a baloldal, se a jobboldal nem tudta ezt elhozni, az emberek rádöbbentek az igazságra: nem lesz nyugati életszínvonal.

Ezt az érzést a Fidesz érezte meg időben, ők kezdtek hamarabb nyugat-kritikus álláspontot kialakítani. Ez a siker oka. Egyébként ma a Jobbik lenne kormányon.

vizipipa 2014.10.31. 09:25:04

A szerző megmutatta nekünk, hogy volt rendszerváltás. És nem jobb lett vagy rosszabb (már akinek), hanem más.

Az álmaink nem jöttek be. Úgy hogy most minden oldalon lehet visítozni: Uram, én nem ilyen lovat akartam!

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2014.10.31. 09:35:32

A bociszemű főszerkesztőhelyettes a bő lére eresztett kevesetmondás helyett inkább a lapjában megjelent ávóskomcsi feljelentőcikkeken, féligazságokon (pl. amiket ő maga ír), és persze a remek harcihelikopter-hirdetésen gondolkodhatna. Persze, ha gondolkodott róluk, ha nem: egyik rosszabb, mint a másik.

Maga a fenti cikk? Említésre sem érdemes.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2014.10.31. 09:59:01

@Holger Hartland: Ennyi.

Megjegyzem, Szőnyi maga által is észrevett feminin arcvonásai és erélytelen arckifejezése vesszőparipájával (!) (sőt !!!) összevetve igen jól magyarázza, miért is sugárzik minden megnyilvánulása zsigeri hiteltelenséget.

Kandeláber 2014.10.31. 10:26:57

A kretén Váncsa nem tagadta meg önmagát.

legeslegujabbkor 2014.10.31. 10:28:20

"számomra a rendszerváltás jelképes értelemben 2014. október 12-én zárult le. Azon a napon, amikor a szocialista diktatúrát fenntartó és abból hasznot húzó párt jogutódaiként és szellemi örököseiként tevékenykedő alakulatok immár a harmadik idei választáson is elbuktak, így jó úton tartanak a megsemmisülés felé."

Szerintem is mérföldkő volt a 2014-es, hogy Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre oldala nullává tette Gyurcsány, meg a 80-as években ellenük harcoló ellenzék maradékát (SZDSZ meg MDF). Ez mindent elmond erről a választásról.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2014.10.31. 11:07:39

@Counter: A bociszeműt úgy értettem, hogy adja az ártatlant (és nem az). Nem fizikailag. A szexuális élete sem érdekel.

Google 2014.10.31. 11:46:32

Az Önöknek nem is kell megváltozni, nem is akarnak, nem is úgy szocializálódtak. Megváltozni csak a maguknak kell. De azt sem veszik jó néven.
Ha most éppen nem sikeresek, hát más se legyen az!
Személyeskedés, rulez!

huKKK 2014.10.31. 15:00:10

@maxval birca hozzászóló:
Ez
is
a siker oka.
Más is.
Pl.:
4et adott az egyik.3ér is elmentek vóna balra a népek,
de onnan nem

huKKK 2014.10.31. 15:06:30

...onnan nem érkezett ajánlat.
A baloldal úgy vélte ez skócia, a jobboldal tudta, hogy ez Magyarország.

huKKK 2014.10.31. 15:52:24

@maxval birca hozzászóló:

"Ezt az érzést a Fidesz érezte meg időben, ők kezdtek hamarabb nyugat-kritikus álláspontot kialakítani. Ez a siker oka. Egyébként ma a Jobbik lenne kormányon. "

Szerintem nem lenne. Igaz, hogy dinamikusan fejlődnek, de azért nem annyira.
Ha a jobbik kezdte volna a nyugat-kritikus álláspontot és senki más még említést se tett volna róla, a jobbik akkor sem lenne ma* kormányon.
Legalább 4 vagy 8 év akkor is kéne neki.
Szempont a nyugat-kritikus álláspont, de nem ekkora súllyal, szerintem.
Ezt a sikerreceptet nem te találtad ki, remélem, annál intelligensebben, árnyaltabban gondolkozol.

huKKK 2014.10.31. 22:07:34

@Holger Hartland:

Októberi "aranysas"-om hátoldalán helikopter: "Sokoldalú megoldás minden küldetéshez"
Mi a gond ezzel?

KissGecihuszár 2014.10.31. 22:08:30

@maxval birca hozzászóló: Igen, megint ott repül Tibi bá pontos labdája; sajnos, ezt a népet olyan szinten szétmosta, sőt hypo-val kicsírátlanította az agyát a 32 kádári év, hogy teljesen elvtelenül, tartástalanul rábólintott a "vértelen rendszerváltás" című nettó hazugságra, melyről már '90-ben nyilvánvaló volt, hogy ez lesz Hazánk credoja, hiszen az "adjunk még 1 esélyt, mindenkinek (azaz a legaljasabb ex ÁVÓ-s, III/III-as moszkovita komcsi(zsidó) ganénak) jár a tiszta lap, egyéb baromságok" hová is vezethettek volna, mint a pofátlan szabadrablás, kizsigerelés, megerőszakolás, pusztítás legsötétebb bugyraiba?!? Még a taxis blokád napjaiban is hinni akarták sokan, hogy nem szabad eszkalálni a helyzetet, azaz esetleg 1-2 főkolompost legott felrángatni 1-1 exponált csomópont legmagasabb lámpavasaira, természetesen fejjel lefelé, csak úgy, mint ahogy azt a derék pesti srácok '56-ban ohne zsanér megtették! Igaz, akkoriban még nem telt el annyi idő (és még nem jutottak a fentebb nevezett HAZAÁRULÓK oly mélységekig Hazánk (végső fokon az övéké is, ezért még rettenetesebb, amit műveltek!) vagyonának szétrablásában, majd jelentős haszonnal történő továbbadásában a konkurencia számára. Meghát a "haladó" bal-lib sajtó, ill egyéb médiumok is adták ezen bűnözők alá a lovat, azzal hogy folyton-folyvást (vajh, miért?) azt ugatták, hogy "sajnos, nincs más választásunk, PRIVATIZÁLNI kell, mert a hazai ipar, mezőgazdaság a béka segge alatt tanyázik, nem képes állni a versenyt a fejlett Nyugattal (háá nóóóórmálisss?) ,ergo vagy azonnal be kell zárni, vagy ha van rá (naná, hogy volt; az addigi igazgató, párt, sz.b. titkár elvtársak, főkönyvelő elvtársnővel) érdeklődő, akkor mindenáron eladni, természetesen szarér-húgyér, úgy hogy semmiféle kötelmeket nem támasztunk a régi-új tulajokkal szemben, hogy mondjuk milyen feltételekkel juthatnak hozzá akár milliárdos értéket képviselő gyárakhoz. Egy percig nem vitatom, hogy a szocialista nehézipar "legendás" templomai, mint pl az Ózdi Kohászai Üzemek, esetleg a Lenin Kohászati üzemek, megannyi bánya, egyéb, esetleg évtizedek óta masszív állami pénzmankóval életben tartható gyáróriás nem lehetett volna 1 az 1-ben átmenthető a piaci körülmények közé, de hogy nem kellett volna a fentebbi üzemeket sorsukra hagyni, majd miután ez bekövetkezett, engedni a konkurenciát, hogy kimazsolázza azok hasznosítható üzemegységeit, aztán azokat is ledurrantva, kizsigerelve, végül is totál lenullázni olyan üzemeket, melyek előtte 200 éven át működtek, nos az is tutifix! Ezzel ugyanis olyan társadalmi depressziót hoztak Borsodra (is), mely mind a mai napig tart, hiszen könnyű volt egy tollvonással leállítani, bezárni, felrobbantani, beszántani, majd beszórni sóval, úgy hogy közben nem kezdtünk el párhuzamosan odacsábítani olyan cégeket, akik legalább részben felszívták volna a csak Diósgyőrben keletkezett több, mint !20 ezres! munkanélküli sereget, mely Ózdon is kb. ugyanakkora lett, s mely Ózdon mind a mai napig tartó súlyos társadalmi helyzetet teremtett, hiszen Miskolc -logikusan- sokkal könnyebben tudott enyhíteni a súlyos állapotokon, míg a minden szempontból hátrányosabb helyzetben lévő Ózd egyelőre vergődik, agonizál! Ez mindaddig így lesz, ameddig meg nem kapja a város azt az 50-60 MRD-t, melyet a remélhetőleg "helyzetbe kerülő" Janiczak polgármester Úr vázolt, ugyanis ebbe az összegbe bele kell, hogy tartozzon a gyorsforgalmi út és a vasút hálózat fejlesztése, mert oda rettenetesen nehéz magas hozzáadott értéket gyártó cégek garmadát csábítani, ahová "álló napig" tart az út...

Bell & Sebastian 2014.10.31. 23:22:31

Nemzeti dohányboltot először Ausztriában láttam, de a spanyoloknál merészkedtem be, mert több nap volt, mint kolbász. Ami kellett volna, az alapból nem volt, de másnapra meghozatták - egyenesen Magyarországról, tudok kódot olvasni.

Itthon pedig jó kávét adnak a szeparéban, meglepően olcsón. Ha például kérnék egy karton Ernte 23 -at, garantáltan körberöhögnének.

A legolcsóbb dohány nagykereskedők (utánanéztem) amerikai bejegyzésű cégek, feltételezem, a többség azoktól vesz, így onnan a számla és oda a lóvé java.

Sárga és savanyú, de legalább az övék.

Robinzon Kurzor 2014.10.31. 23:38:34

"számomra a rendszerváltás jelképes értelemben 2014. október 12-én zárult le."

Az ilyen bértollnokok számára a rendszerváltás kb. negyedévente zárul le jelképesen, mindig a kormánypropaganda által éppen aktuálisan kiemelt eseménnyel.

Robinzon Kurzor 2014.10.31. 23:43:47

"Miként jelen írás befejezésekor, 2014. október 29-én, 12 óra 54 perckor az is a jövő kérdése,"

Hogy a Nagy Egyes hazafelé zakatolva mit talál ki, és neked ebből következően mi lesz másnap a mély meggyőződésed.

Orbán a teljes stábjából és a frakcióból is hülyét csinált. "Tartsatok ki!" - üzente.
Ezek itt tényleg beleálltak, fullba nyomták a kretént, most meg kiderült, hogy természetesen nem lesz internetadó, mert ésszerűtlen lenne a bevezetése.

Szúrófény 2014.12.28. 03:55:32

@maxval birca hozzászóló: Gengszterváltás után

Csorog az ajkakról a demokrácia
Lépes méze,
De csak a nagyon buták,
Mennek lépre!

Eszménykép ma mindnek,
A gazdag polgár!
Megint csak a bolondító,
Aki valóban jól jár!

A többség uralma ma
A nagy ötlet.
De mindig, alul a többlet
Tartott el az ökröket!

Sok az ellentmondás,
Az ész kevés.
Így ma is üzlet,
A nagy átverés!

Politikus a közjólét helyett,
Szajkózza a közhelyet.
Közelebb a Mennyország!
„Áldásom” rád!