Kommentszűrés
’14 okt
9
07:01

Rendszerváltók a ködben − Velünk élő rendszerváltás I.

Írta: Redakció

rendszervaltas_1.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt. Kerek 25 év, negyed évszázad telt el azóta. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Mi az elmúlt huszonöt év mérlege, a rendszerváltás velünk élő öröksége? Erről kérdeztünk meg hozzánk, világlátásunkhoz közelebb álló, vagy éppen eltérő nézeteket képviselő véleményformálókat, publicistákat. A felkérésünkre válaszoló szerzők írásait Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban közöljük a Mandineren.

*

Rendszerváltók a ködben

Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesének írása.

szereto_szabolcs.jpg„Az ember az a lény, aki ködben halad előre. De amikor hátranéz, hogy megítélje a múlt embereit, nem lát ködöt az útjukon. Jelenéből, mely az ő távoli jövőjük volt egykor, útjuk teljesen világosnak tetszik, elejétől végéig láthatónak. Hátranézve az ember látja az utat, látja az előrehaladó embereket, látja tévedéseiket, de a köd szertfoszlott.”

(Milan Kundera: Utak a ködben, Elárult testamentumok, Európa Könyvkiadó, 1996, Réz Pál fordítása.)

 

Nem áltatom magam és az olvasót azzal, hogy a huszonöt éve történt rendszerváltásról, rendszerváltozásról valami merőben újat tudok mondani. Kellő távlatból, újabb évtizedek elteltével könnyen más megvilágításba kerülhet majd az egész folyamat. Akkorra talán teljesen szertefoszlik a köd, amely, bevallom, az én látásomat még mindig elhomályosítja olykor. A legtisztábban éppen a saját korábbi tévedéseimet látom.

Most mégis valaki másét idézem fel. 1988 végén az egyik történész oktatónk a szemináriumi foglalkozás tárgyhoz nem illő bevezetéseként azzal fordult hozzánk, elsőéves egyetemistákhoz, hogy Grósz Károly pártfőtitkár fehérterrorral riogató, keményvonalas beszéde mindenfajta demokratizálási kísérlet végét jelzi. – Ne legyenek illúzióink, semmi nem változik, a rendszer marad – óvott minket élettapasztalattal felvértezve a forrófejű cselekvéstől. Egy év sem telt el, és az 1956-os forradalom és szabadságharc immár szabadon ünnepelhető évfordulóján kikiáltották a köztársaságot, miután az ellenzék és a hatalom képviselői megállapodtak a szabad választásokról, a demokratikus átmenet forgatókönyvéről. 1989. október 23. valóban történelmi fordulópont volt, még ha magán is hordozta azt a különös és zavaró kettősséget, ellentmondásosságot, amely a következő 20-25 évünket jellemezte.

A köztársaság Kossuth téri kikiáltását csak a tévében néztem, mert lelohasztotta lelkesedésem, hogy a nemrég még '56-ot gyalázó pártállam egyik képviselője állt a Parlament erkélyén. (Nem Szűrös Mátyás személye, hanem a helyzet fonáksága zavart.) Délután, este az ellenzéki felvonuláson már felszabadultan vettem részt, ott minden és mindenki a helyén volt, úgy emlékszem.

*

Nehéz mit kezdeni azzal a véleménnyel, miszerint voltaképpen nem is történt rendszerváltás; vagy ami történt, színjáték, nagy átverés, felszínes átalakulás, cégérátfestés volt csupán. 1990. május 2-én, a szabadon választott Országgyűlés megalakulásával új rendszer született: egypártrendszer, diktatúra helyett többpártrendszer, szabad választásokon alapuló parlamentáris demokrácia; tervgazdaság helyett – az alkotmány szerint legalábbis: szociális – piacgazdaság. Szuverén állam. Az első szabadon választott kormány és parlament pedig megalkotta az új, jogállami intézményrendszert, s elkötelezte az országot az euroatlanti integráció ügye mellett. Mi ez, ha nem forradalmi változás?

Úgy zajlott tehát minden, ahogy a demokrácia nagy könyvében meg van írva. Ha mindezt tényként elfogadjuk, rögtön adja magát a kérdés: akkor mégis mi volt a baj? Mert azt is különös lenne vitatni, hogy valami nagyon félresiklott.

Azok a vágyak, amelyek az átalakulást kísérték, nagyrészt beteljesületlenek maradtak. Nem hiszem, hogy az átlag magyar polgár azt várta, egyetlen ugrással elérjük mondjuk az osztrák életszínvonalat. Az viszont bizonyosan nem igaz, hogy az átalakulást szükségképpen csak így, az elszenvedett hatalmas társadalmi veszteségekkel lehetett végrehajtani. Mely roppant áldozatok értelme is megkérdőjeleződött a 2010 előtti években. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar modell – ha volt ilyen – felélte tartalékait, a Nyugathoz való felzárkózási kísérlet kudarcba fulladt, s éppen az uniós csatlakozás után tudatosult a társadalomban, hogy a régiós éllovas szerep is a múlté. Pedig húsz év nem kis idő: máshol, máskor a világ által szájtátva figyelt gazdasági csodához is elegendő volt. A rendszerváltás társadalmi programját az MDF népi szárnyához sorolt Csengey Dénes fogalmazta meg szépséges tömörséggel: Európába, de mindahányan! Talán abba halt bele fiatalon, 1991-ben, hogy megérezte: hatalmas erők térítik el ezt a tiszta szándékot.

Mi volt a baj? – kérdeztem az imént. Az 1989-90-es új alkotmány, amely formailag valóban az 1949-es sztálini szöveg átfogó módosítása volt, de amely egy új rendszert hozott létre? A fent említett zavaró kettősség itt is tetten érhető: a pártállami hatalom és ellenzéke közötti alku nyomán, tehát forma szerint népi felhatalmazás nélkül született alkotmány önmagát is ideiglenesnek nevezte, ám a magyar politika hamar jelentkező végletes megosztottsága megakadályozta egy új, végleges alkotmány elfogadását. Az átalakulás kudarcait méltatlan lenne egyszerűen a régi alkotmány nyakába varrni – Antall József, Tölgyessy Péter, Szabad György, Sólyom László, Orbán Viktor, Kónya Imre és társaik nagyot alkottak '89-ben, s ha tévedtek is olykor, jó szándékukhoz, tisztességükhöz nem férhet kétség –, ám a pillanatnyi érdekviszonyokat tükröző megoldások „befagyása” nem segítette elő az alkalmazkodást a gyorsan változó viszonyokhoz. Itt megjegyzendő, az 1989-es alkotmánymódosítás a második köztársaságot létrehozó, 1946-os törvényhez nyúlt visssza, amely minden kiválósága ellenére – egészen más okból – szintén képtelen volt beteljesíteni küldetését.

Logikus volt tehát, hogy a kudarcos régi helyett 2010-ben valami jobbat ígérő Fidesz–KDNP, élve a kétharmados felhatalmazással, új alaptörvényt alkotott. Melyet az idei parlamenti választás utólag is legitimált.

*

A nagyobb bajt nem a közjogi berendezkedés, hanem az a konszenzus okozta, amely az 1990 utáni első két kormány gazdaság- és társadalompolitikáját minden különbözőségük ellenére meghatározta. A Nyugat és a hazai közgazdászelit által erőltetett, az egyszerűség kedvéért neoliberálisnak nevezett politika túlhajszolt és az állami vagyon nagyjából egyharmadát nyom nélkül eltüntető privatizációt, drámai piacvesztést, egyenlőtlen feltételekkel azonnali versenyre késztetett hazai gazdaságot, túlkonszolidált bankrendszert, leépülő helyi gazdasági közösségeket, lazuló erkölcsi normákat hozott. A folyamatra a koronát a közműszolgáltatók privatizációjával a Horn-kormány tette fel, amikorra megtörtént a hídverés a szervezett alvilág és a politika között is (lásd az MSZP-s Katona Béla nyilatkozata 1995-ből). Mindez nem volt szükségszerű, csak végzetes. Mintha az ország a neoliberális megoldások kísérleti terepévé vált volna, amihez a döntéshozók személyes érdekből, meggyőződésből, konformizmusból, tájékozatlanságból vagy egyszerűen ostobaságból asszisztáltak.

Ma már világosan látszik, hogy amit a rendszerváltás idején versenyelőnynek gondoltunk, az ország előrehaladott betagozódása a nyugati pénzügyi világba, az egyben csapda is; az államadósság jelentette kiszolgáltatottság az Antall-kormány kezét is megkötötte; gazdasági, pénzügyi értelemben nem indult tiszta lappal az új világ (Debreczeni József Antall-könyvéből tudjuk, hogy a távozó kormány 1990 tavaszán nem hagyott hátra maga után használható, az ország tényleges állapotát bemutató adatbázist). Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az átalakulásra kész forgatókönyvük leginkább a pártállami elit alkalmazkodóképes csoportjainak, KISZ-es, titkosszolgálati hátterű vállalkozóknak, a nyugati nyitásban élenjáró tisztségviselőknek, a spontán privatizáció lovagjainak volt. Akik nem megakadályozni akarták a megakadályozhatatlant, hanem befolyásolni, a saját érdekeik szerint alakítani, ami sokáig igen jól sikerült is nekik. A hivatásos, karrierjüket az állampártban felépítő reformerek semmilyen hasznos reformot nem vittek végig, ha felelős pozícióba kerültek, kudarcot vallottak, ám évtizedekig ők uralták a nyilvánosságot mint felkent szakértők. Akik dilettánsnak bélyegezték a jobboldali kormányokat, amelyek leginkább az ő súlyos örökségük terhe alatt rogyadoztak.

Ma már világosan látom, hogy a rendszerváltás euforikus pillanatai nem voltak elégségesek a katarzis kiváltásához, s ez a hiány láthatatlanul roncsolta, mérgezte az egész folyamatot. A hamis megbékélési retorika igyekezett álomba ringatni a társadalmat, miközben a valódi, még elevenen élő sérelmek jóvátétele nem, vagy csak részlegesen valósult meg. Az átalakulás vértelen jellegét felbecsülhetetlen értéknek tartom, de a jogállami igazságtételtől ennél azért jóval többet reméltünk. Legfeljebb azon vitázhatunk, hogy a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság, vagy az első parlament a fő felelős ezért. Utóbbiban négyötödös többségben voltak a magukat a korábbi rendszer ellenzékének tekintő pártok, mégsem találták meg a probléma megoldását. És óriási, helyrehozhatatlan hibának tartom ma már például azt is, hogy az akkor egyetlen (köz)televízió nem közvetítette Antall Józsefnek a kormány megválasztása után elmondott, valóban történelmi beszédét, ami a társadalomnak szólt, csak éppen nem juthatott el hozzá. Katartikus pillanat helyett az első szabadon választott kormány beiktatása mély sebeket hagyó emlék, a megosztottság szimbóluma, a médiaháború egyik első ütközete lett.

Ma már világosan látom, hogy a rendszerváltozás eltérítésének döntő pillanata volt az SZDSZ 1992 őszén tartott kongresszusa, ahol a párt kemény magja a véleménydeformáló médiaértelmiség mozgósításával egy év pártelnökség után megbuktatta Tölgyessy Pétert. Ezt megelőzte egy fontos vita a párton belül Orbán Viktor mai tanácsadója, Tellér Gyula és kemény mag között: előbbi a megalvadt pártállami struktúrák elleni küzdelmet, utóbbi csoport a jobboldali kormány megbuktatását tartotta mindennél fontosabbnak. Tölgyessy azon a kongresszuson az MSZP-t nevezte pártja legnagyobb ellenfelének a következő választásokon; a másik szárny már akkor a szövetségkötésre készülhetett. Ha az a szavazás másként alakul, aligha jön létre 1994-ben az MSZP–SZDSZ-koalíció. Erről jut eszembe: a rendszerváltás nem színjáték volt, csak egy nagy álarcosbál is kísérte. Sokan megkésve fedték fel arcukat a választók előtt. Annak idején számomra is evidens volt például, hogy az átalakulásban játszott szerepe, minden érdeme ellenére az exkommunista Pozsgay Imrénél jobb választás köztársasági elnöknek a rendszerváltó pártok által jelölt egykori '56-os elítélt, Göncz Árpád. Ma már nem vagyok biztos abban, hogy jobban jártunk vele.

*

Ha van hasonlóság 2010 és 1989-90 között, akkor az, hogy mindkét esetben folytathatatlanná vált a rendszer addigi működése. Így ahogy huszonöt éve, úgy most sem opció a visszatérés a múlthoz, jelen esetben az 1989-es alkotmányhoz, a 2010 előtti gazdaság- és társadalompolitikához. Hogy a régi helyébe lépett új mennyire lesz sikeres, mennyiben képes megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeknek az 1990 utáni rendszer nem, ma még nem tudható.

Annyi bizonyos, hogy a Fidesz legalább a valódi problémákra keres válaszokat, s érteni, ismerni látszik az emberek gondolkodását, vágyait. A rendszerváltás, rendszerváltozás utáni kormányok legtöbbje, azt hiszem, itt hibázta a legnagyobbat. Furcsa, hogy nem értették, mennyire természetes igénye minden emberi közösségnek a biztonság, a rend. A ciklikusan visszatérő, „ortodox” – reménytelen, hiábavaló, perspektíva nélküli stb. – megszorítások után érthető módon vált csodafegyverré az Orbán-kormány kezében a valódi közteherviselésre alapozó politika, a rezsicsökkentés, úgy általában a nemzeti érdek megfogalmazásának és képviseletének igénye.

A rendszerváltás, rendszerváltozás bonyolult és szinte mindenkit váratlanul érő folyamat volt. Az események aktív résztvevői közül sokan ma is az akkori vitáikat vívják, mintegy önigazolásképpen is. Érthető, hiszen általános érzés, hogy a 25 éve történt fordulatból többet, ennél jóval többet ki lehetett, ki kellett volna hozni. A politikai, szellemi, gazdasági elit összességében rosszul teljesített. Vitázni nem erről, csak az okokról érdemes. Ám nehéz határvonalat húzni a tévedés és az ártó szándék között. Ezért csak óvatosan az ítélkezéssel!

Címkék: politika történelem 1989 társadalom rendszerváltás Szerető Szabolcs Velünk élő rendszerváltás

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr886771151

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Becstelen keresztények 2014.10.10. 14:14:22

  Egy sincs köztetek, aki erkölcsösen vállalni merné, hogy a gödöllői Lokálpatrióták közt indul a 2014-es helyhatósági választásokon KDNP tagként? Pedig a képen látható tizenegy emberből legalább két ilyen becstelen ember van. Azt sem árt meggondolni,...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.10.09. 07:59:36

Aki komolyan vette 1988-ban, hogy Grósz meg tudja állítani a folyamatot, az nagyon nem gondolkozott. Valójában Grósz is változást akart, csak más irányban.

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.10.09. 08:53:33

kunderáig olvastam. aki kunderázik, alember.

mrZ (törölt) 2014.10.09. 09:18:54

A lehetőség megvolt hogy ügynök mentesítsék az államot, és megállítsák az exkáder hátterű gazdasági-politikai maffia megerősödését.

Miért nem tették?

Miben hasonlítunk ukrajnára?

Bell & Sebastian 2014.10.09. 09:26:16

Ez kihagyhatatlan. Nem pont Tauglich emlékére, aki először emlegette a blogjában, hanem mert csak - tényleg így volt. A fel-fel bukkanó rémpofák és valóság közti közti párhuzam a puszta vélelem műve.

Sün a ködben /CCCP, 1975/

www.youtube.com/watch?v=_Rugwd8ZNHY

"В этом загадочном ночном тумане Ёжика ждут интересные приключения и новые знакомства."

Új barátok? De hol?

wantirna 2014.10.09. 12:29:33

A kommunistáknak arra volt még eszük, hogy beépüljenek mindenhová illetve, hogy spontán privatizálják saját zsebre a közvagyon általuk hozzáférhető részét.
Ám a kapitalista piacgazdasággal ezek a privatizált vállalatok sem tudtak frontálisan versenyre kelni. Többségük továbbadta a versenyképes kapitalistának a zsákmányt. Ezen gyámoltalan vállalkozási kisérlet útján folyt el a számba vehető magyar vagyon és kapacitás jó része.
Csak megjegyzem, hogy valódi kapitalizmusban az a fogalom, hogy kényszervállalkozás, nem létezik. Ott az vállalkozik, akinek erre van ötlete.

panelburzsuj 2014.10.09. 12:38:44

@wantirna:
Az valahogy kimaradt az összes eddigi hozzászólásból, hogy a privatizált cégek zöme veszteséget termelt. És hogy ezeknek a veszteségeknek a finanszírozására - (vagy ha úgy jobban tetszik: veszteséges gazdálkodásból népjólétfokozásra... ) - "kellettt" eladósodni a Kádár kor végére - és ebből a zsákutcából nem volt más kiút, mint a tulajdonosváltás.

Bármily hihetetlen is "így a ködből" 25 évre visszakummogva: akkor és ott bizony napnál világoosabb volt, hogy az állami (minisztériumi) bürokrácia érdektelen, korrupt, rossz gazda.

marko11 2014.10.09. 13:09:37

Nem hibátlan, de korrekt, tisztességes írás.
Egyébként jól illusztrálja azt a zavaros helyzetet is, hogy a magyarok döntő többségének még annyi fogalma sem volt a rendszerváltás várható következményeiről. mint pl. egy átlag románnak, cseh/szlováknak, NDK-snak stb.
Pedig ők nem láthatták rendszerváltás előtt a csillogó bécsi, párizsi stb. kirakatokat. Mi viszont láthattuk, és azt gondoltuk, hogy hamarosan nálunk is ilyen lesz. (Talán jobban jártunk volna, ha mi sem láthatjuk anno a nyugati világ csillogó felszínét!?)

Miért is ne? Ha eddig, a rendszerváltásig is nálunk volt a legjobb, akkor utána meg pláne az lesz. Csak rajtunk múlik. Mondták. Hazudták.
Mert a K-Európa project leghazugabb rendszerváltás éppen Magyarországon volt.
A fejünk fölött, a hátunk mögött tárgyaltak önjelölt rendszerváltók. A magyarok meg csak néztek, mint a moziban.
Pedig ez a mozi, ez a show (Kész Átverés Show!?) rólunk szólt. Talán nem kellett volna csöndben bekajálni minden trükköt.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.10.09. 14:12:21

Vacak, értéktelen elemzés Szerető Szabolcstól.

Nem beszél az elmaradt lusztrációról;

Vajmi keveset (és azt is finomkodva) beszél a kommunista elit fontos tagjainak magukat egy-az-egyben való átmentéséről;

Nem beszél róla, hogy gazdasági, kulturális elit UGYANAZ maradt

Mivel az elit/háttérelit (a gazd-kult szféra) ugyanaz maradt, ezért persze hogy minden ment a kommunizmusban kitaposott úton. Ha a részeges, tehetségtelen személyzet ugyanaz marad, mindegy melyik hajót, a kommunistát vagy kapitalistát vezetik a jéghegynek.

A fidesz is a kommunista elit egyik leágazása, csak ők a kommunista párt nélkül voltak kénytelenek szervezkedni.

Egy nagy érzékcsalódás mifelénk, hogy aki csak kicsit eltér a pártvonaltól, az mindjárt kineveződik tősgyökeres jobboldalinak, némi jelmezcsere után. Aki komcsi volt, az komcsi is marad. Pont a Fidesz 2010-től való ámokfutása igazolja ezt. Mindent államosítani, a pártkádereket helyzetbe és pozícióba hozni.

A magyar "jobboldaliság" hagyományosan némi fölcicomázott feudalizmus, a megkésett történelmi fejlődés miatt. Ez azt jelent hogy saját kiskirályi réteget kell kialakítani, Viktor fölköltözik a várba, a csatlósok dohány- meg italboltot lopnak maguknak (törvényesített lopás), százmilliárdos stadionok meg pályázatok közgazdászképzésre,(200 milliárd) a középosztályt nyomorba kell taszítani. Amennyi pénzt kidobtak az ablakon, a középosztályt meg lehetett volna belőle menteni. De inkább Soha Meg Nem Térülő stadionok épülnek.

Kiss eltérésekkel szinte ugyanaz mint a posztszovjet Közép-Ázsiai térségben, ahol a volt párttitkárokból lettek a helyi nagyurak és erősemberek.

Ezt sikerül 25 év alatt elérni.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.10.09. 14:20:24

@marko11: A legnagyobb átverés hogy a fidesz-mszp tandemből kell mindig az egyiket választani, holott sziámi ikrek ők.

Most hogy a baloldal szétesni tűnik és egyre kevésbé lehet őket madárijesztőnek használni, meglátjuk mi lesz. Persze a MTI és a csicskamédia még 2018-ban is a baloldali paprikajancsikat fogja szünet nélkül idézni.
Érdekes lesz megnézni, az embereknek mikor lesz elegük az egészből.

Robinzon Kurzor 2014.10.09. 14:27:25

25 év már elég ahhoz, hogy aktív történelemhamisítási projekt induljon a Mandineren is?

A Berecz-féle Ellenforradalom tollal és fegyverrel tévésorozat (anno szintén a 25. évfordulóra csinálták) felújított változata Rákay számolóművésszel már egy ideje fut az MTV-n.
Most itt jön az online változat?

És pont Szerető neoliberálisozik itt, aki akkora SZDSZ-es volt, hogy állítólag pártjelvényt hordva járt be dolgozni az akkor még liberális Magyar Hírlap szerkesztőségébe?

Semmi gond azzal, ha valaki véleménycserén esett át (bement a gazdájához a saját véleményével és kijött az övével), csak nem kellene úgy tenni, mintha egyszerű, de főképp pártatlan szemlélője lett volna az eseményeknek.

vizipipa 2014.10.09. 15:59:23

A rendszerváltás politikai volt. Kicserélődött az elit (egy része), önjelöltekre, a választás 90-ben ezt szentesítette. Megszűnt az állampárt rendszer, megindult, és úgy-ahogy megtörtént a jogállam kiépítése.

A többi maradt. Nem volt rendszerváltás a tudományban, a kultúrában, a művészetben, a társadalomban. Miért lett volna? Volt talán árnyék Akadémia, árnyék könyvkiadás, árnyék civil szervezetek?

Nem voltak. Voltak állampártiak, meg voltak reformisták, aztán gyakorlatilag slussz. Mindenki megérti, hogy a rendőrséget nem lehetett máról holnapra lecserélni. Legfeljebb néhány országos meg megyei vezetőjét. Változott ettől valami a turbováraljai kapitányságon? Nem. Mitől lett volna ez másképp más területeken?

Az államszocializmus csődje gazdasági volt. A politikai váltás ezen semmit sem változtatott. Millió kényszer között táncolt az új elit, amelynek semmi tapasztalata nem volt nem csak országirányításban, a gazdaságban sem.

Ötletei azért voltak. Jók és rosszak. S amik biztosan nem voltak: szentek. Túl nagy arányban.

Mi kell ahhoz, hogy az ország egészén érezhető legyen a váltás? Új mentalitás. Sok új ember. S persze sok idő. Úgy két generáció. Cirka 50 év. Már ha nyílegyenesen megyünk.

Csak persze merre? Mert még az sincs megy. Szóval az egyenes út felét már megtehettük volna, a valóságos úton meg ki tudja hol tartunk. Szerintem a negyedénél sem.

Pelso.. 2014.10.09. 19:07:29

@vizipipa: Kissé vitatnám, pontosabban szerintem átfedések voltak a rendszerváltás politikai és gazdasági okai s céljai között. Főként, hogy más célokat jelölt meg magának a régi s új elit (s ezek különböző szimbiózisai) valamint ezektől is eltérőt az átlagember. Ez utóbbi eredeti formában kívánta átmenekíteni az akkori szociális hálót s "vívmányokat", az elit meg politikai formációk mögé bújva nagy és új források (főleg közpénzek) elnyúlásával elkezdte a (nem eredeti) tőkefelhalmozást. Ami szembetűnő: nem volt (a mai napig se) érdemes párbeszéd és kiegyezés a társadalmi csoportok között, sőt, azokon belül sem.
A gazdasági csőddel egyetértek, visszagondolva pl a Reagan doktrína egy fontos elemére, amikor is teljesíthetetlen fegyverkezési költségbe hajszolta a SZU-t, pl az SDI felállításával.

ALFI · http://blog.hu/user/166725/tab/activity 2014.10.09. 20:52:04

" nehéz határvonalat húzni a tévedés és az ártó szándék között"

Ennyire elbaszni egy országot csak készakarva lehet.
Persze az is lehet, hogy politikusaink olyanok, mint Mekk Mester, aki direkt ferdén rakja a cserepet a tetőre, mert úgy gondolja, hogy akkor majd kiegyenesedik (mert ha egyenesen rakná, akkor elferdülne). Csak nem valószínű.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.10.09. 21:48:51

Szerető Szabolcs nem rokona Bencsik Andrásnak?
semmi mszmp-éltető cikk? semmi rokonság?

kkbk.blog.hu/2013/05/30/_vitez_bencsik_elvtars

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.10.09. 22:11:15

@mrZ: mert nem volt meg a szándék.
akinek szándéka volt, nem volt hatalma, akinek hatalma volt, nem volt szándéka

Bell & Sebastian 2014.10.09. 23:51:33

Ha ennek lesz folytatása, érdemes belevenni a pont akkortól változó, amerikai trendet ami világtrend is egyben. Ha igaz, hogy buziknak '90 -ig tiltották a beutazást és éppen hogy útjára indult a CERN hálózatának továbbfejlesztése, amit most Internetnek hívunk, akkor elég nyilvánvaló, hogy párhuzamosan is zajlottak események, amelyek kölcsönhatásba lépve és hatásukat kifejtve készületlenül érték az eltespedt magyarokat. A parancsuralmi rendszerhez szokott ágyútöltetékek (a nép) önmegszervezkedés helyett beállt a sült galamb várásra, hiszen innen kezdve csak jobb jöhet, háváj-dizsi-napfény.

Mintha a legyengült immunrendszert egy halálos kör támadja és elmarad a fagociták rohama, helyette csak eszetlen futkosás következett, míg bele nem ragadt mindenki a Pók hálójába.

Az elbutítás Kádár hibája, ennek kihasználása meg Soros és egyéb hálózatépítők felelőssége.

A mai olvasat szerint minden, életképesnek mutatkozó (ön)szerveződést belülről szalámiztak fel a beépült posztkomcsik, úgy hajtották el a rivális magzatokat, mint Mari néni a legyet a cukros káposztás cvekedliről nyári konyhában.

Csakhogy ezzel van egy kis probléma. Ha minden párt élére küldött került és O. volt a legnagyobb szeletelő, akkor ki irtott ki kiket?

Csupán a kommunikáció finomodott végletesen az évek során, az árulók és tartótisztjeik végleg maradtak, ma is velünk vannak, vezetik a harcot és bőszen tekergetik a pénzszivattyúk szelepeit és ordítoznak egymásnak arról, hogy éppen mi mennyi?

Elárulom, pont ugyanannyi, a mutató meg sem mozdul, stabilan áll a vákuumzónában.

Jó vége ennek sem lesz, Jancsi és Juliska a péklapáttal ezeket is utoléri, torkukon akad a mézeskalács.

Fékezni kellett volna, akkor talán nem esünk szakadékba. És sokkal könnyebb leugrani.

Csengey Dénes? Egy embert nem is olyan könnyű felszalámizni, de csak megoldották valahogyan. Ekkora tét mellett? Mi az hogy! Ez a legkevesebb.

dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)! 2014.10.10. 09:01:17

@wantirna: Ott a pont!
Csak egy kis kiegészítés. Ehhez ávós-gyerekek asszisztáltak, mint a "legnagyobb demokraták".

2014.10.10. 09:26:40

Hogy mi lett elbaszva?

Szerintem főként két dolog:

1. elmaradtak az akasztások és a volt kommunisták átmentették magukat
2. Antall Jóska igazi dzsentri módjára nem kérte Kohl segítségét az adósságelengedéshez miután nagyban hozzájárultunk ahhoz, hogy a két Németország újraegyesüljön.

"Csak nem képzelik, hogy aprópénzre váltom". APRÓPÉNZRE bazdmeg....

KissGecihuszár 2014.10.10. 09:36:50

Lehet, hogy ezzel ismét persona non grata leszek, (leszarom, mert Hazánk egyik alapvető problémája mind a mai napig a PC, azaz a dolgok "politikailag korrekt" módon megfogalmazására irányuló beteges törekvés!) de immár 25 éve (43 vagyok) mély és megingathatatlan meggyőződésem, hogy igenis némi vérnek folyni kellett volna a MÓDSZERVÁLTÁS keretében, csak úgy, mint '56-ban, melynek kapcsán ma már csak a legelvetemültebb véresszájú komcsi ÁVÓ-sok mondják, hogy a " aljas csürhe ámokfutása közepette akasztotta fel a legjobb elvtársainkat és még alájuk is gyújtott..." A Magyar Nép nettó butasága volt '89-90-ben, hogy képes volt elhinni azt, hogy egy "vérbeli" moszkovita zsidó-komcsi képes egyfajta metamorfózisra és majd milyen tisztességes, becsületes hazafi lesz, akinek minden tettét a Hazája szolgálata szövi át. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy "ezek", azaz az szdsz-mszp duó minden eszközzel azon lesz, hogy rosszat akarjon ennek a szerencsétlen országnak! Elég, ha arra gondolunk, hogy az NSZK felajánlotta, hogy a felé fennálló államadósság jelentős részét elengedi, a másik részét pedig kedvező feltételekkel átütemezi, hasonlóan a többi nagy hitelezőhöz, akikkel szemben pl Lengyelország nagy sikereket ért el! Ezzel szemben a nettó báb antall és gazdasági szempontból nyeretlen 2 éves kormánya hagyta magát zsarolni a gennyláda szdsz-el és mindenkit elhajtott, aki segíteni szeretett volna rajtunk! Ezzel gyakorlatilag '90-91 környékén már el voltunk intézve, a továbbiakat pedig már mindannyian betéve tudjuk...

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.10.10. 10:39:49

@wantirna:

A desztálinizáció (= elfordulás Marxtól) hozta létre a leválthatatlan kommunista nomenklatúrát. Már hiába a hibázott az elvtárs, nem kellett félnie se kivégzéstől, se börtönből, de még csak életszínvonal csökkenéstől sem. A kommunista nomenklatúra egyfajta marxista nemességgé változott, örökletes jogokkal.

Ez az új nemesi osztály lassan észlelte: hiába minden előjoga, nem él jobban a nyugati alsó középosztálynál, s még a legfelső vezető réteg is alig éri el egy átlagos nyugati banki felsővezető életszínvonalát. Közben kifejlődött az új nemesi réteg értelmisége is, mely már átlátta: a marxizmus egy zagyvaság és megbukott minden szinten.

E réteg vezetője volt Gorbacsov, aki eldöntötte, megdönti a rendszert, visszaállítja a kapitalizmust. S ha már kapitalizmus lesz, mindenki igyekezzen abban a tőkésosztály részévé válni. A legtöbb esetben ez azonban csak arra volt elég, hogy mindenki leszerződjön a nyugati nagytőke helyi emberévé.

Oroszországban az újgazdagokat végül Putyin tette a helyükre. Mindenki választhatott: vagy hajlandó a de facto lopott vagyonból egy részt visszaadni és ezentúl orosz érdekeket szolgálni, vagy ha nem, akkor bíróság előtt bizonyíthatja, nem lopott. Mivel mindenki lopott, ez utóbbi nem volt realisztikus opció. Aki azt hitte, hogy nyugati hátszéllel majd ellen tud állni (Hodorkovszkij), az ráfázott.

A kelet-európai kis kommunista államokban hasonló folyamat zajlott, kicsiben, csak nem lett helyi Putyin, aki meg tudta volna védeni az állam érdekeit később.

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.10.10. 10:42:06

@marko11:

Ahol nem láthatták a külföldet, mert sokkal nehezebb volt utazni, ott az átlagember még nagyobb baromságokban hitt.

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.10.10. 10:45:20

@Robinzon Kurzor:

A korai SZDSZ nem volt liberális párt. Elsősorban radikális antikommunista párt volt.

HToma 2014.10.10. 11:05:41

@maxval a bircaman: Mi számít korainak? Egymástól függetlenül Lengyel László és Lányi András tollából is olvastam, hogy a demokratikus ellenzék emberi jogok iránt érzékeny társadalmi és szociáldemokrata gazdasági elképzelésekkel rendelkezett. Aztán amikor '89-ben létrejött az SZDSZ már liberális volt a gazdasági programjuk.

Fizető Utas 2014.10.10. 11:18:22

"Ha van hasonlóság 2010 és 1989-90 között, akkor az, hogy mindkét esetben folytathatatlanná vált a rendszer addigi működése. Így ahogy huszonöt éve, úgy most sem opció a visszatérés a múlthoz, jelen esetben az 1989-es alkotmányhoz, a 2010 előtti gazdaság- és társadalompolitikához. "

Kérdezem a szerzőt, hogy miért vált a 2010 előtti rendszer folytathatatlanná?
Nem szerencsés a 4 évre szóló kormányok működését, azok hibás lépéseit azonosítani, összemosni a rendszerrel és kiönteni a gyereket a fürdővízzel együtt! 2010 után pont a '89-es rendszerváltás vívmányait dobták ki az ablakon (öntötték ki a gyereket is), és a '89 előtti korszakhoz tértünk vissza.

Ezt a következő bekezdésben el is ismeri a szerző, mivel pozitívumként tekint az "átlag magyar" számára a biztonságot, a kiszámíthatóságot jelentő, azaz a Kádár-korszak feltételrendszerét és körülményeit visszaállító jelenlegi rezsim törekvéseire. (Bónuszként a nemzeti érdek nevű blablát is megemlíti.) S itt óriási ellentmondás feszül, mert ki nem vágyik biztonságra, kiszámíthatóságra, kispolgári jólétre?.....Azonban ez veszélyes, mert az ezen célok elérését segítő, azt szavatoló kádári módszerek és a piacgazdaság mechanizmusai között - amelybe akár tetszik, akár nem, az ország teljesen beágyazódott - áthidalhatatlan szakadék feszül. (A két halmaz metszete üres halmaz.) Hiszen ez vezetett a '89-es eseményekhez is. Nem volt fenntartható a kádári konszolidált életmód az adott nemzetközi piaci környezetben.
Az új alkotmány (alaptörvény) legitimálása is üres feltételezés, mert a megélhetési gondokkal, devizahitellel, munkanélküliséggel küzdő emberek magasról tesznek az efféle formalitásokra, ők élni akarnak, és sem a régi alkotmánnyal, sem az újjal nem lehet fizetni az élelmiszerbolt pénztárában. Ez egy szűk értelmiségi réteg számára lehet fontos, de nem tömegeknek, ezért nem tud az ellenzék megerősödni, mert elvekről és jogszabályokról beszél, s nem a problémákról, ezt az aspektust már a szerző is helyesen látja.

Helyes Írás 2014.10.10. 12:06:06

@panelburzsuj:

Így volt, ez igaz. Csak mindkét összefüggéssel volt egy súlyos probléma, amit tudni kellett, illetve tudni lehetett volna.

Az állam nem úgy általában (elvileg) rossz tulajdonos, a magánszemély pedig, mint olyan, jó tulajdonos. Az állam olyan körülmények között rossz tulajdonos, amikor rajta kívül nincs más tulajdonos, azaz nincs piaci rendszer, nincs verseny. Amikor van piaci rendszer, akkor az állam tendenciájában jobb tulajdonos, mint a magánszemélyek (de ritkán kerül a legjobban közé, mert kisebb kockázatokat vállal), mert társadalmi-politikai kontroll is működik a tulajdonosi tevékenysége felett. (A válságok, éles trendváltozások során lassabban, nehezebben igazodik, mint a magántulajdon, ez érzékelhető, de ez sem általánosítható összefüggés.) Ezt bizonyítja pl. az, hogy a nyugati piacgazdaságokban évtizedek óta jelentős állami tulajdonú szektor működik, illetve a ezt igazolják a kelet-ázsiai példák: a japán és a dél-koreai felzárkózási modell vagy a mai kínai modell.

S az ellenkezője is nyilvánvaló: a piacgazdaságokban tömegével mennek tönkre a magángazdaságok, s az állami kontroll és kiegyensúlyozás nélküli magánpiaci rendszer törvényszerűen fordul ciklikus válságokba.

A rendszerváltás átmenete során eleve "vegyes" gazdaság kialakítására kellett volna törekedni és kis lépésekben, a hazai piac volumenének visszaesését lassítva, fokozatosan piacosítani, a társadalom minél nagyobb hányada számára lehetővé téve, hogy bekapcsolódjon a folyamatba és próbára tegye a képességeit. Ezt leginkább a csehek valósították meg.
Mi azért nem, mert a liberális értelmiség lehengerlő ideológiává tette a "rossz állam" teóriát, illetve arra hivatkoztak, hogy az államadósságot és annak hiteleit ki kell fizetnünk és ezt csak az eladásokból tudjuk megtenni.

S itt jön a másik probléma, amit - így utólag visszatekintve talán (szándékosan fogalmazok bizonytalanul) - tudni lehetett volna. Az történt ugyanis, hogy a nagy és gyors eladási kampány következtében nagyon és gyorsan visszaesett az állami adóbevétel is, és a privatizációs bevételeket a költségvetés működtetésére használtuk fel az államadósság visszafizetése helyett. "Eszetlenül", követhetetlenül eladtuk mindenünket és a végén ott álltunk ugyanakkora államadóssággal és hiteltörlesztési teherrel, mint a rendszerváltozás kezdetén, s jöhetett Bokros úr a csomagjával, majd a nyolcéves tehetetlenkedés során jöttek az újabb és újabb "csomagokkal" a "liberális" kormányok, illetve az őket "kívülről" mozgató gazdasági és politikai lobbik. Azért "kívülről", mert a magyar gazdaságban meghatározó a külföldi tőke aránya, nem függetlenül attól, hogy nekünk (pl. a lengyelekkel ellentétben) nem csökkenttték az államadósságunkat, s ezzel hajszoltak bele bennünket az esztelen privatizációba.

vizipipa 2014.10.10. 12:37:18

@Helyes Írás: "a privatizációs bevételeket a költségvetés működtetésére használtuk fel az államadósság visszafizetése helyett"

A számok nem ezt mutatják.

Magyar államadósság 1990-2010.
i.imgur.com/BzYKKaw.jpg

Anticommunist Hungarus 2014.10.10. 12:48:05

Orbán lenne a rendszerváltó? A privatizációnak nevezett rablásban részvevő mszmp párttitkár apukával? Kisz titkár múltjával, Győri Gábor néven III/III-as besúgóként???

itt akkor lesz igazi rendszerváltás, ha a Jobbik - vagy egy nála sokkal keményebb diktatúra - kitakarítja ezt a csomó vörös mocskot, fideszestől, mszpéstől, dk-tól, lmpéstől.

Bebörtönzések, vagyonelkobzások, száműzetés, és igen, kivégzések. Generációs lusztrációs törvénnyel megfejelve.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2014.10.10. 13:59:00

Valahol elakadt…

Valami elindult… Valahol elakadt…
Csak szóval nem lehet bontani falakat.
Egyszerű hazudni sötétből fehéret,
Könnyen jön, könnyen megy, amíg csak ígéret.

Amíg a józan ész múltból pár szót kiás,
Ami még szép volt s nem ideológiás,
Cáfoló szennyözön támad és betemet,
Díszsírba téve sok igazság tetemet.

Cirkuszt és kenyeret skandál a szamár nép.
Épp képet mutatnak. Szép legyen, ha már kép!
„Eljön az új világ! Eljön a Kánaán!”
Elbújsz a régmúltban… Hol volt jó? Tán a fán…

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2010/08/valahol-elakadt.html

Tudományos libsizmus 2014.10.10. 15:03:51

A rendszerváltoztatás 2010-ben kezdődött el. Sajnos teljesen hiábavalóan elvesztegettünk 20 esztendőt.

Bell & Sebastian 2014.10.10. 18:54:09

@vizipipa: Hőhe! Világosan látszik, hogy az eladás beleszámít a nemzeti össztermékbe, változatlan adósság és növekvő GDP mellett esik a százalékos arány.

Aranytojást tojó tyúk megzabálásának esete a monopol-szektorok privatizációja és a teljes, mezőgazdasági és ipari vertikum válogatás nélküli felszámolása.

vizipipa 2014.10.10. 21:16:21

@Bell & Sebastian: 93-01 között kb. 90%-ról 55%-ra esett a GDP arányos államadósság. Ez bizony nem a "kinövés" esete, azon messze túl van.

Robinzon Kurzor 2014.10.10. 21:48:05

@maxval a bircaman: "A korai SZDSZ nem volt liberális párt"

Ezzel nálam hiába próbálkozol, nekem saját emlékeim és korabeli dokumentumaim vannak. A "kék könyv", a 2000. című folyóirat pártokat bemutató sorozata, egy-két újságcikk.

Az SZDSZ és a Fidesz elsősorban kérlelhetetlenül liberális pártok voltak.

Szerető Szabolcs is az volt, ő a Magyar Hírlapnál szolgálta elsősorban a Párt (esetében akkor az SZDSZ), másodsorban az eszme ügyét.

Most egy másik lapnál egy másik pártot szolgál, eszméi pedig már nincsenek, csak önigazolásai.

KissGecihuszár 2014.10.10. 21:52:04

@Anticommunist Hungarus: Te az én emberem vagy!!! Kéne még vagy 100ezer hozzánk hasonló MAGYAR HAZAFI és garantálom, 24 óra alatt megtörténne a valódi RENDSZERVÁLTÁS!!! Isten, áldd meg a MAGYART...

mrZ (törölt) 2014.10.10. 22:34:18

@vizipipa: @Bell & Sebastian:
Ezt magyarázzátok, mert itt nincs viszonyítás csak a natúr számok.
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/02/Hungarian_government_debt-1990-2014.png

Sajnos ebből hiányzik a nem konszolidált állami céges hitelállomány, de a költségvetési állapotot jól mutatja.
Az egyetlen csökkenés a horn kormány féle közműprivatizációs befizetés forintban. Amit bepótoltak külföldi kötvénykibocsájtással.

Bell & Sebastian 2014.10.10. 22:54:22

@mrZ: Valahol az x és x a négyzeten közt nő a külső és belső összege, gondolom, nominálban. Ha átszámolnánk Gülbaba étkezési burgonyára, kapnánk egy tökéletes, lineáris egyenest. Nincs itt semmi csoda, csupán játék a tudatlansággal minden olyan statisztika, ami a lényeg elfedésére szolgál.

Tán van valami titkos záradék, hogy ennyi és ennyi jóvátételt kell fizetni, amíg csak egyetlen, magyar tarka is legeli a füvet. Hogy kinek, azt fölösleges mekkérdezni.

Helyes Írás 2014.10.11. 10:54:30

@vizipipa:

Hanem mégis mit? Ne viccelj velem. A privatizáció évei alatt nőtt az államadósság, miközben elvileg éppen fizettük vissza a privatizációs bevételekből.

vizipipa 2014.10.11. 12:15:26

@mrZ:

Ez egy érdekes ábra, nem ismerem. A függőleges tengely nincs megadva, így nem tudni mi ez valójában.

Adósság nagyon sokféle van, szóval én óvatos lennék. A wikivel kapcsolatban se árt az óvatosság.

A hosszabb távú adatoknál mindig fellép olyan probléma is, hogy változik a módszertan, emiatt ugrások vannak az adatokban, csak az ilyen típusú megjelenítés ezt nem mutatja.

Végül is az MNB és utóbbi időben az EU adatait tudom mérvadónak tekinteni.

Aki jobbat tud, szóljon!

Balt 2014.10.15. 08:32:38

"hogy a nemrég még '56-ot gyalázó pártállam egyik képviselője állt a Parlament erkélyén. (Nem Szűrös Mátyás személye, hanem a helyzet fonáksága zavart.)"

Nyilván nem véletlen, hogy épp ok. 23-ára tűzték ki a köztársaság kikiáltását és ünnepét. Ismerjük ezt jól: "Alkotmányunk ünnepe", "fenyőünnep" stb. Egyészen biztos vagyok benne, hogy az a sanda szándék volt mögötte: idővel elhomályosul '56, "rosszabb" esetben egybemosódik '89-cel.

Én egyébként ott voltam a téren, mivel a közelben dolgoztam.