Kommentszűrés
’14 aug
18
07:01

Lehetnek szociálisan érzékenyek a konzervatívok is?

Írta: Redakció

disraeli.jpg

Vendégszerzőnk, Kóré András politológus írása.

Létezik olyan eszmei irányzat, van olyan értékrendszer, amelyet szocialista konzervativizmusnak hívhatnánk? Ilyen nincs. A polgárosodás kiteljesedése utáni korszakban a közép-európai országokban kialakuló politikai erőket, céljaik, programjaik, ideológiai szimbólumaik alapján csoportosíthatjuk. A társadalomban, közéletben jelenlévő célok, érdekek, társadalmi rétegek képviseletét felvállaló pártok magyarázatára alkothatunk olyan fogalmakat, mint liberális konzervatív, liberálkonzervatív vagy értékőrző konzervativizmus, de szocialista konzervativizmus nem létezik. Nem is létezhet, hiszen az állam egyetlen cél szerinti programozása a pragmatikus reálpolitikától nagyon messze áll. Amennyiben végcélt, hivatást adunk az emberek szervezett társadalmának, minden ez alá rendelődik. Szentté válik a cél, feláldozhatóvá válik a személyes akarat, érdek, az emberi lélek megannyi értéke, végül maga az ember is. Az eszme vallássá alakul át, az állam egyházzá, politikusai pappá.

Ilyen értelemben a konzervatív számára egy állam soha nem kaphat teleologikus tartalmat. Azonban nem csak lehet, de szükségszerű is a kialakult problémák, megoldandó feladatok között hangsúlyozni, az akut problémákat megoldani; de közben soha szem elől nem tévesztve, hogy a feladatok megoldása során bele ne kavarjunk olyan intézmények működésébe, amelyek hosszú távon jobbá teszik a személy életét. Így, ha egy társadalomban akut vagy elhúzódó jelenségként észrevehető a szociális probléma, kiemelten kell azzal foglalkozni.

Történelmi példák keresésével igyekszem bizonyítani, hogy míg szocialista konzervatív nem létezik, addig a szociálisan érzékeny konzervatívok bizony sokszor az éllovasai voltak e probléma megoldásának, és többet köszönhetünk nekik, mint bármely rendszerváltásnak.

*

Számunkra tény, hogy a szociálpolitika nem más, mint az állam beavatkozása a gazdaságba. Az előző században, egészen az 1929-es nagy gazdasági világválságig az uralkodó szociálpolitika egyet jelentett a szegénységpolitikával. Bár a szociálpolitika nem csak pénzügyi kérdés, hanem jogi, közösségszervezési feladatot is jelent, erre a szegmensére kevesen reagáltak ebben az időben. Anglia ilyen tekintetben is megelőzte korát Benjamin Disraeli miniszterelnöksége alatt.

Vessünk egy pillantást arra, hogy a szociális feszültségek állami eszközökkel történő kezelésének kérdése miért is okoz nehézséget egy konzervatív számára. A liberalizmus alapvetése szerint a gazdaság saját kiegyenlítő rendszere oldja meg, hogy kinek-kinek tehetsége, tanulmányai, stb. alapján mennyi jut a javakból. Ezt a tételt a konzervatívok a 19. század végére az egész kontinensen elfogadták. A korabeli elvek szerint ha különbségek adódnak az emberek gazdasági, társadalmi helyzetében, bármilyen nagyok is legyenek azok, a lehető legrosszabb megoldás az állam segítségnyújtása, beavatkozása a természetes piaci szabályokba. Edmund Burke egyenesen odáig megy el, hogy még nagy katasztrófák esetén sincs az államnak semmi dolga ebben a kérdésben, a támogatás és egymás talpra állítása, a közösség újbóli megszervezése a polgári szerveződések (család, egyház, baráti, egyéb csoportok) feladata, hiszen a legközelebb ők állnak a személyhez, ők tudnak a leghatékonyabban segíteni.

Ezzel szemben jelent meg újdonságként az állam paternalista fellépése (konzervatív oldalon is). Ugyanakkor csak a konzervatívok vetették fel annak a kérdését, meddig terjedhet az állam gondoskodása anélkül, hogy a szubszidiaritás lehetőségét meg ne szüntesse − egyáltalán jogos-e annak felvetése, hogy az állam ebben a szerepben jelenjen meg.

Burke felvetése három dologból táplálkozik. Egyrészt abból, hogy a polgárosodás bebizonyította: a társadalom képes a saját önigazgatását megszervezni; másrészt abból, hogy elutasítja az állam omnipotens képét; harmadrészt abból a középkori emlékből, miszerint a kis közösségek központi bürokratikus szervezet nélkül is meg tudták ezeket a feladatokat oldani. A szubszidiaritás vegytiszta formája: a lehető legmegfelelőbb, legközelebbi szinten meghozni a személyek életét érintő kérdésre a választ. Az egyes ember pedig akkor a legboldogabb és legelégedettebb, ha a problémáira önmaga képes választ adni.

*

A 19. század nagy brit konzervatív érvelői azonban nem számoltak egy sor olyan jelenséggel, amelyekkel később szembe kellett nézni. A meglóduló ipari termelés, a gyárak tömegeinek megjelenése − nyomában az urbanizációval és tömegnyomorral − korántsem nevezhető szerves, egészséges fejlődésnek. Nem számoltak azzal sem, hogy az állam pont azért jött létre az ókorban, mert a kis falusi közösségek nem tudtak megbirkózni például a Nílus vagy az Eufrátesz áradásaival. Össze kellett őket fogni egy nagyobb szervezetbe. Azt még az olyan tradicionalista konzervatív politikai filozófusok, mint John Kekes is elismerik: vannak olyan történelmi helyzetek, amikor olyan rossz egy társadalmi berendezkedés, hogy „nem lehet nem változtatni”.  A 19. századi békeidők korában először az angoloknál találtak erre választ, méghozzá a jobboldalon! A britek hazájában ennek megfelelően nagyobb meglepetést nem okoz, ha a konzervatív pártban feltűnik, sőt dominánssá válik egy társadalmilag érzékeny irányzat, amely szociális törvényhozásba kezd. A laissez-faire elvét, John Stuart Mill gazdaságpolitikáját valló politikusok, tradicionalisták, neokonzervatív és progresszív konzervatívok ugyanahhoz a tory párthoz tartoznak.

A 19. században Benjamin Disraeli nevéhez fűződik az említett progresszív konzervativizmus. Ez az irányzat olyan eszmerendszer, ahol a hagyományos konzervatív értékrend párosul „haladó” gondolatokkal. Így kiállnak a kapitalista rendszer mellett, de elfogadják, hogy szükség van az állam beavatkozására a szabadpiaci működésbe. Ennek megfelelően megalkotják a közegészségügyi törvényt, felszámolják a nyomornegyedeket, ipartörvényt hoznak, amely erősen munkavállaló-párti és mérsékli a kizsákmányolást, kötelező elemi oktatást vezetnek be, szakszervezeti törvényt alkotnak. Disraelit az angolszász országokban ezután sokan követik. Progresszív konzervatívnak mondja magát többek között Theodore Roosevelt elnök, William Howard Taft, és Dwight D. Eisenhower. Több kanadai miniszterelnök is felvállalja a konzervatív és szociálisan érzékeny politikus szerepét.

Az Egyesült Királyságban Stanley Baldwin, Neville Chamberlain miniszterelnökök nevét említhetjük; a 21. században pedig a jelenleg is hatalmon lévő David Cameron nyilatkozik úgy saját politikájáról: „Először is, ez egy olyan méltányos társadalom, ahol segítünk az embereknek kikeveredni a szegénységből-egy életre. Másodszor, egy olyan társadalom, ahol a lehetőségek egyelőek és ahol mindenki, Michael Gove megfogalmazásával »saját maga írhatja meg élete történetét«. Harmadszor, egy zöldebb társadalom, ahol a jövő generációkra egy fenntartható, tiszta és gyönyörű bolygót hagyunk, Negyedszer, egy biztonságos társadalom, ahol az embereket megvédik a fenyegetésektől és a félelemtől.”

Az effajta elméletekben sehol sem sérül a szubszidiaritás elve (azzal segítünk, ha megtanítjuk az embereket önállóan élni), mégis jól megfér az állam szociális felelősségvállalásával. Érdekes módon feltűnik bennük a teljes foglalkoztatottság elérésének célja, a munkahelyek biztonságának védelme, az intervencionalizmus (beavatkozás a gazdaságba, annak szabályozása az állam által), mindez szabadpiaci körülmények között.

*

Ha a közép-európai államokat akarjuk vizsgálni, sokkal összetettebb problémával találkozunk. Az állam beavatkozása a gazdaságba végigkíséri a 19. század második felének és a 20. század egészének történetét. Az a fordított helyzet alakult itt ki, hogy éppen a liberális, tőkés gazdaságpolitika kialakítása érdekében volt kénytelen többször is a kormányzat nagyívű társadalmi változtatásokra (1848, a kiegyezés kora, 1990-es évek). Ugyanakkor a vesztes rétegek egyszerűen igénylik a társadalmi, gazdasági elit zártsága és a „szabadság kis köreinek” hiánya miatt valamilyen segítő hatalom megnyilvánulását.

Ez a kettősség meghatározza mind a bal, mind a jobboldal politikaelméleti öndefinícióját. Nehezen lehetne Magyarországon progresszív konzervativizmusról értekezni, hiszen magát a szót is kerüli a politikai közbeszéd. Mégis, a nemesi liberalizmus és értékőrző konzervativizmus talaján álló politikusok között megjelennek a szociálisan érzékeny, a társadalmi problémákra reagáló államférfiak.

Széll Kálmán, a Monarchia korszakának pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke a liberális elképzeléseknek megfelelő monetáris és fiskális politikát folytatott. Annak a társadalmi elitnek volt a tagja, amely szervesen, folyamatosan nőtt ki a polgári államot megteremtő nemesi liberalizmusból, és idővel annak védelmezőjévé, a demagóg, felforgató eszmék ellenzőjévé vált. Miközben pénzügyi manővereire és éleslátására vetjük figyelmünket, kevesebb jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy Széll Kálmán a társadalom szélesebb körű igényeit is észrevette, azokra a lehetőségeihez mérten erőteljesen reagált. Nagy szerepet vállalt a kor egyik megoldatlan kérdésének kezdetleges rendezésében, a gazdasági munkás- és cselédpénztárak felállításában. Szociális érzékenységét azonban jobban bizonyítja az 1901/VIII. törvénycikk, amelyben állami feladattá teszik az elhagyott gyerekek gondozását; és először mondja ki törvényi szabályozás, hogy a gyereknek joga (!) van az állami gondoskodásra.

A két világháború közötti időszak két óriási feladat között őrlődött. Egyrészt a sikereitől, lehetőségeitől megfosztott magyar gazdaság teljesítőképessé tételével; másrészt a háború okozta teljes ellehetetlenülés és kisemmizettség közepette munkáját, környezetét vesztő szegény, nincstelenek tömegek felemelésével, integrációjával kellett megbirkózni. Nehéz e kettőt egymással összeegyeztetni, hiszen a tőke, amely befektetés esetén hozadékot vár, igen kicsiny lecsippentést enged meg. Alacsony béreket, alacsony adókat, jelentős profitot akar.

A nemzeti azonosulásnak látható és racionális, valamint nem látható és tudati elemei vannak, úgy mint a szimbólumok rendszere (zászló, címer, Szent Korona-tan, történelmi jelképek) és a történelmi sorközösség tudata (közösen beszélt nyelv, íratlan alkotmány eszméje, Szent István-kultusz, ezer éves határok, ezer éves ország). De ha egy közösség nem segít magán, ha hagyja, hogy embertelen körülmények között éljenek mások, akkor elemeire, családjaira, majd elárvult emberekre esik szét a nemzet, bármily erős legyen is az összetartozás és a közösség érzete.

Ezt felismerve az 1920 utáni politika legnagyobb formátumú politikusa, Bethlen István is reagál az ipari munkásság, a mezőgazdasági cselédség nyomorára, a betelepülő magyarok kilátástalan helyzetére, az általános szegénységre. Figyeljük meg, miként van jelen egyszerre a szociális kérdés és a szubszidiaritás elve egy merőben konzervatív államférfi gondolataiban: „Fokozott mértékben szükségessé vált ez a beavatkozás a gazdasági élet automatizmusának rossz működése folytán és szükségessé vált az ellenőrzés, az irányítás és a beavatkozás a szociális szempontokból a gyengék, a minoritások védelmében,….. Nem mehet azonban ez az intervenció odáig − és ezt nyomatékosítani kell , hogy elvessük a polgári társadalom gazdasági életének azt az alaptörvényét, hogy mindenki elsősorban saját maga felelős a boldogulásáért, és saját maga hibái következményeinek megszüntetésére nem veheti igénybe az állam segítségét, ami a gazdasági szabadságnak széles köre és a magántulajdon szentségének elismerése nélkül egyáltalában nem volna lehető. Igenis, a polgári társadalmak meg kell, hogy maradjanak a gazdaság alapelvénél, amely enyhítendő a szociális beavatkozás és olyan gazdasági ellenőrzés és irányítás révén, amely szükséges ahhoz, hogy a gazdasági élet hátrányos jelenségei időről időre elimináltassanak.”

Egy állam szociális feladatainak a következő határai lehetnek: egyfelől el kell utasítani, hogy az állam elsődleges célja ezek biztosítása. Másfelől le kell szögezni, hogy szociális felelősségvállalás nélkül nincs integráció, nem alakulhat ki a közös identitás tudata. A konkrét gazdasági cselekvésben mindig szem előtt kell tartani: senkit sem hagyhatunk elveszni.

Címkék: történelem jobboldal társadalom liberalizmus konzervativizmus liberális konzervatív szolidaritás szubszidiaritás szociális kérdés Széll Kálmán Benjamin Disraeli szociális konzervativizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr566600921

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A szociálisan érzékeny Tormay Cecile 2014.08.18. 08:53:43

"Este vöröskeresztes szolgálatom volt a Keleti pályaudvaron. .... Az egykori királyi váróterem karbolszagú, áporodott levegőjében a gyér világítás mellett sebesült katonák ültek vöröskeresztes lócákon. Teát ittak és kenyeret ettek hozzá. Károlyi forra...

Trackback: Lehetnek szociálisan érzékenyek a konzervatívok is? 2014.08.18. 07:39:01

Szociális felelősségvállalás nélkül nincs integráció, nem alakulhat ki a közös identitás tudata. A konkrét gazdasági cselekvésben mindig szem előtt kell tartani: senkit sem hagyhatunk elveszni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S=klogW 2014.08.18. 07:50:20

Szociálisan érzékenységre elsősorban a keresztény konzervatívok képesek, sőt morális kötelességük.

A szociális érzékenység nem elvárások nélküli segélyosztogatást jelent:
azt szavazatvásárlásnak hívják.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.08.18. 08:31:51

" szocialista konzervativizmusnak hívhatnánk? Ilyen nincs. "

már hogy a fenébe ne lenne??? a kollektivista konzervatív akkor mi? a keresztényszocialista akkor mi? Magyarország lakosságának nagy része ilyen, csak szólok, hogy nem a fidelitasos gazdag úrifiúk, akik kormánygépet kérnek az elnöknek, meg egyszerre elvennék a bkv-dolgozók juttatásait, na nem ők itthon az etalon. egy szűk gazdasági szdsz-es kisebbség csak ők, akik a magánszektor és a piac mindenahatóságában hisznek, ÚGY! hogy maguk is orbán (állami) honlapjának gondozói.

jó lenne már megtanulni a politikai ideológiákat, nem volta nálatok politológia óra?

kkbk.blog.hu/2010/12/26/keresztenyszocialista_konzervativ

de elég csak ezt a képet nézni:
m.cdn.blog.hu/kk/kkbk/image/2010/politikabra.jpg

Pelso.. 2014.08.18. 08:55:59

"Számunkra tény, hogy a szociálpolitika nem más, mint az állam beavatkozása a gazdaságba. "
-tény? Több más oka és célja is volt s lesz az állami beavatkozásoknak, valamint források hozzáadása ill kivonása nélkül is művelhető szociálpolitika, pl. üres fecsegéssel.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.08.18. 08:59:27

"de szocialista konzervativizmus nem létezik. Nem is létezhet, hiszen az állam egyetlen cél szerinti programozása a pragmatikus reálpolitikától nagyon messze áll."

nem tudlak követni sajnos. SZERINTED mi az állam egyetlen cél szerinti programozása? :)

de eszebejutott ez a doku:
kkbk.blog.hu/2014/08/18/horthy_miklos_ujratemetese

ha Kenderesen valaki megházasodott, akkor Horthyék ajándékokkal látták el őket. ma melyik vállalatvezető tesz ilyet? mi ez ha nem szociális gondolkodás?
vagy mondhatnánk Ráday Gedeont is:

kkbk.blog.hu/2011/04/23/a_szocialisan_erzekeny_tormay

"Amennyiben végcélt, hivatást adunk az emberek szervezett társadalmának, minden ez alá rendelődik. Szentté válik a cél, feláldozhatóvá válik a személyes akarat"

mint a hangya a bolyban? áldozd fel te a személyes akaratodat is ostorozd magad szöges korbáccsal egyedül, jó?

"feláldozhatóvá válik az emberi lélek megannyi értéke, végül maga az ember is, az eszme vallássá alakul át, az állam egyházzá, politikusai pappá."

te ugye liberális vagy? ateista?
nem kéne ezt a szöveged itt nyomatni, mert nagyon mérges leszek.
most látom hogy te politológus vagy. és mondd, milyen érzés?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.08.18. 09:11:11

kicsit zavaró hogy a poszt eleje és vége ellentétben áll egymással...

"Bethlen István is reagál az ipari munkásság, a mezőgazdasági cselédség nyomorára"

"Szociális felelősségvállalás nélkül nincs integráció, nem alakulhat ki a közös identitás tudata. A konkrét gazdasági cselekvésben mindig szem előtt kell tartani: senkit sem hagyhatunk elveszni. "

MézesRozi 2014.08.18. 09:51:51

@Pelso..:

azt én sem látom, hogy colbert-nek milyen szociális céljai lettek volna, de bismarcktól a new dealen keresztül ez elég nyilvánvaló.

S=klogW 2014.08.18. 10:07:39

Ez itt most a Kapitalizmus blog (hvg) vendégszereplése?

Pelso.. 2014.08.18. 10:37:37

@MézesRozi: Lehetne boncolgatni minden esetben: elsődleges, másodlagos stb célok, valamint tényleges, burkolt célok, látszat intézkedések....

egyetmondok 2014.08.18. 11:47:13

" Egy állam szociális feladatainak a következő határai lehetnek: egyfelől el kell utasítani, hogy az állam elsődleges célja ezek biztosítása. Másfelől le kell szögezni, hogy szociális felelősségvállalás nélkül nincs integráció, nem alakulhat ki a közös identitás tudata. A konkrét gazdasági cselekvésben mindig szem előtt kell tartani: senkit sem hagyhatunk elveszni. " --

ez kiváló gondolat, az csak a baj (vele), hogy mi itt Magyarországon lassan,de biztosan beledöglünk abba, hogy az állam költi mindannyiunk nemzeti össztermékének a lassan 60%-át.

Le kéne menni kb. 30-ra, ott,azon az állami "szerepvállalási " szinten lehetne ezekről jókat beszélgetni.

Bell & Sebastian 2014.08.18. 12:27:40

Megnéztem a Talmudban, mit mond az adósság elengedéséről és a kamat mértékéről a brancsbeliek számára? Az a helyzet, minden találatra akad egy másik, amelyben a "zsidóság" tiltakozik az adósság elengedése vagy mérséklése ellen, a palimadarak számára.

Ez úgy jön ide, hogy sok gazdasági folyamatban megfigyelhetünk kettő, alapvető ciklust, amelyek különböző amplitúdókkal és hullámhosszon zajlanak párhuzamosan, interferálva egymással, legyen az egyik a Húzdmeg, a másik az Ereszdmeg.

Nézzük azt az egyszerű esetet, amikor éppen a magán- (vállalkozások) és állami szféra éppen csúcsokat döntöget az elvonásban, koncentrálódni kezd a vagyon, miközben a piramis alja végletes elszegényedik.

Ilyenkor jön az állam és beavatkozik. Kioszt két pofont. Egyet rögtön magának, a másikat a haverjainak (vállalkozások), amitől mérséklődnek az anomáliák és visszaáll az egyensúly. Ha későn kap észbe, felfordul a rendszer, újrakeverik a kártyákat és mindent szétosztanak, egy kicsit igazságosabban.

Mivel nálunk éppenséggel alacsony a fizetések többsége, magasak az elvonások, az állam agyatlanul szórja a pénzt és az ország fele koldusboton, szerintem ez a Késő Bánat -kategóriája.

A szép szavak ideje elmúlt, villantani kéne már valamit, de nem szociálisan (hiszen keresztény-szociális elvek alapján megy az újraelosztás, legalábbis nagyjából), hanem generálisan.

Ha nem megy szép szóval, majd menni fog erőszakkal, aztán el lehet majd azon filozofálgatni -utólag-, hogy kinek az édes jó anyikáját?

Egyelőre úgy néz ki, hogy a Fideszét, hiszen neki adtuk (már, aki) hitbizományba az országot.

Oldja meg és ne pofázzon annyit!

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.08.18. 12:45:10

kóré, kóré....kóré elvtárs...nem olt ilyen komcsi?

Bell & Sebastian 2014.08.18. 12:55:53

@jm padilla: Góréról magyarosíthatott. Amúgy, de volt.

kvadrillio 2014.08.19. 08:40:45

ez egy rég befuccsolt eszmefuttatás. nincs polgárság. újgazdagok vannak és óriási szegénység, roncstársadalom. mindez állami segédlettel kialakítva.újgazdagokat a"szociálisan érzékeny ???n konzervatív kormány", de pl. 25 éve bármely kormány hozott létre erőszakosan, milliárdos vissza nem térítendő támogatásokkal, egyben a "nagytömegek" nunka- és munkaeszközeinek elvételével, megfosztásával.
tehát az állam által gazdaggá tett újgazdagok és az állam által szegénnyé tett óriási roncstársadalom jött így létre.és ezzel már meg is dőlt , hogy a..." A liberalizmus alapvetése szerint a gazdaság saját kiegyenlítő rendszere oldja meg, hogy kinek-kinek tehetsége, tanulmányai, stb. alapján mennyi jut a javakból." !!!!!!!!! :)
...hszen... családtagok, rokonok, ismerősök, haverok tolják egymást funkciókba, függetlenül végzettségüktől !
mára nem a társadalom szervezi önmagát, hanem ki van szolgáltatva a mindenkori államnak, multiknak, akik folyamatosan szervezik a társadalom elnyomását azzal, hogy mindig olcsóbb és olcsóbb helyre viszik tevékenységüket...

kamu-blog. kamu-eszmefuttatással.....:)

kvadrillio 2014.08.19. 08:46:23

@kvadrillio: magánszektor és piacgazdaság sincs. ÁFA.CSALÁSOK, ADÓ-CSALÁSOK ÉS HATALMAS KORRUPCIÓS HÁLÓZATOK VANNAK ! :)

ÉÁS...TERMÉSZETESEN FEKETE-GAZDASÁG, KIZSÁKMÁNYOLÁS...KIZSÁKMÁNYOLÁS ÉS KIZSÁKMÁNYOLÁS.....

kvadrillio 2014.08.19. 08:47:15

@kvadrillio: ...AZAZ.....NEM A TÜKÖR GÖRBE ! :o)

kvadrillio 2014.08.19. 08:53:14

...jahhh....ÉS NINCS KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉG.....CSAK
KOLLEKTÍV GAZDASÁGI EMBARGÓ !!!

....szegény KUBA ! MIT ÖSSZE SZENVEDETT...TŐLE...

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.08.26. 20:48:14

éhes hassal nem lehet himnuszt énekelni Hadházykám, tehát minden jobboldalinak baloldalinak is kell lennie egyben, különben nem is jobboldali, ha nemzettestvéreit nem akarja életszínvonalában nyugat-európai szintre felemelni.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.08.26. 20:49:07

éhes hassal nem lehet himnuszt énekelni, tehát minden jobboldalinak baloldalinak is kell lennie egyben, különben nem is jobboldali, ha nemzettestvéreit nem akarja életszínvonalában nyugat-európai szintre felemelni.

calabria001 (törölt) 2014.08.26. 22:33:04

@tesz-vesz:

más pénzéből könnyű "nagylelkűsködni"