Kommentszűrés
’14 aug
10
08:01

Itt a jövendő lassú-lusta álom – Szél támad

Írta: Lakner Dávid

szel_tamad.jpg

Nem könnyű darabbal mondana búcsút a japán Hayao Miyazaki a filmezésnek. Az animerendező új filmje, a Szél támad ráadásul nem csak nehézkes, de szokatlan alkotás is: legalábbis nem sűrűn láthattunk eddig életrajzi ihletésű, történelmi japán rajzfilmeket. A vállalkozás Miyazaki hazájában is nagy vihart kavart: a főhős, Jiro Horikoshi ugyanis a japán vadászrepülők főtervezője volt a II. világháború során, például a Mitsubishi A6M Zeroé is, amit Pearl Harbor 1941-es támadása során szép számban vetettek be a japánok. Tevékenysége nagy pusztítást vont maga után, ami viszont ennek a filmnek csak a legvégén jelenik meg. A költői, metaforikus rajzfilm ugyanis elsősorban művészi tervezőként láttatja Horikoshit, akinek a külvilág történései kevéssé voltak fontosak: inkább az számított neki, hogy minél áramvonalasabb, ügyesebben szálló gépeket tervezhessen meg.

Miyazaki hattyúdalában így épp a sztori valós főszereplője, a világháború szorul háttérbe, mint afféle kellemetlen mellékkörülmény, amit Horikoshinak el kell viselnie, ha teljesíteni kívánja álmát. Csakhogy nem művészként kell apolitikusságot fogadnia, mint a diktatúrák megtűrt íróinak, festőinek – Jiro abszolút szerepet vállal a világháborús pusztításban a gépek tervezésével. Ez a dimenzió (fájóan?) hiányzik a filmből, annak csak a végén jelenik meg – ahogy Stőhr Lóránt írja az Élet és Irodalomban: „egyszerre omlik össze minden Dzsiró életében, a háború és a halál élményére azonban költői fátylat von Mijazaki”.

Persze, nyilvánvaló, hogy szándékosságról beszélhetünk: az apolitikus Miyazaki költői hitvallása a film, Jiro Horikoshi szemléletmódja pedig részben az övé – csupán szemgyönyörködtető alkotásokat szeretne letenni az asztalra. Mindez „nem csupán merész elvi/ideológiai állásfoglalás (...), de egyfajta keserű művészi önvallomás is” – jegyzi meg ennek kapcsán Varró Attila a Filmvilágban. De lehet-e, szabad-e azonosságot vonni a békeidők rajzfilmkészítője és a háborús gépezet részeként szolgáló tervező között? Azonos-e felelősségük, megegyeznek-e választási lehetőségeik? Valóban merész gesztus hát Miyazakitól, hogy naiv, jóakaratú művészlélekként ábrázolja Horikoshit, olyan emberként, aki csak a legutolsó pillanatban konstatálta: műveit pusztításra használták.

A költői megközelítésmód lassú építkezést von maga után. Csordogálnak a történések a maguk módján, de nincsenek igazán kiugró, katartikus pillanatok – miközben a néző talán már az elejétől a nagy szembesülést várná. Pedig balgaság Miyazakitól ilyet remélni – a nagy mesélő ezúttal is álomvilágába kalauzol bennünket, még ha a történelmi tabló könnyedén tévútra is vihet minket. Mindez persze akár hibaként is felróható lehet: jóval több fantázia és kevesebb valóság kellett volna a filmbe, sokkal több álomjelenet és kevesebb harmincas évekbeli életkép. Így ugyanis zavaros lehet az összkép: meseként néznénk az alkotást, de az életrajzi jelleg minduntalan olyan hétköznapi eseményeket tár elénk, melyek itt nem is egészen helyénvalóak (azaz nincs szükségük a zsánerre – élőszereplős változatban is ugyanúgy megállnák helyüket). Ezzel szemben fantasztikusak Horikoshi álomjelenetei, melyek során újra és újra feltűnik a nagy példakép, az olasz tervező Caproni. 

Az életrajzi szál vegyül egy csodálatos szerelem bemutatásával is: a Szél támad készítése során Miyazaki nem csupán Horikoshi élettörténetét vette alapul, de a A szél feltámadt című, a harmincas években íródott Tatsuo Hori-regényt is. A halálos beteg múzsa itt Naoko lesz, aki még a szanatóriumot is ott hagyja, hogy Jiro mellett lehessen – az önfeláldozó női karakter Miyazaki filmográfiájának egy újabb ékköve. A fiatalok szerelmének bemutatása pedig szintén idilli, elnagyolt – s egyben varázslatos.

A szél- (és repülés-)metaforika pedig rendkívül szerteágazó asszociációkra ad lehetőséget a film során: van, hogy a szereplők kalapját kapja fel, összehozva őket ezzel; máskor épp a hatalmas monstrumok jövőjéről dönt. Vagy a történelem viharába sodródott alakokéról – miként Horikoshit is ide-oda helyezik munkája során, ő pedig megy, amerre kötelessége szólítja. A film egy pontján ugyanakkor mégis szerelmét választja: rohan, hogy a nagybeteg lány mellett lehessen, őrá vigyázhasson. Máskülönben sodródik az eseményekkel – vagyis elfogadja a körülményeket, melyek együtt járnak azzal, hogy álmát valóra válthassa.

„Szél támad!... Élni, próbáljunk meg újra!” – szól a címbe foglalt Paul Valéry-verssor Kosztolányi fordításában, ami ezúttal arra inti a szereplőket: a zord körülmények ellenére is igyekezzenek élni, élni akárhogyan is, még ha körülöttük véres háború is dúl. De tényleg el lehet fordulni szemérmesen a szörnyűségek láttán? Kihasználni a lehetőségeket akkor, „mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra”? Lehet „itt a jövendő lassú-lusta álom”, elfeledkezhetünk a borzalmakról?

Mindezeket a kérdéseket ugyanakkor a film is felveti – még ha egyáltalán nem is adja a néző szájába őket, hagyja, hogy az vesse fel ezeket. Ha pedig olyan animét szeretnénk látni, mely a szörnyűségeket a maguk pőreségében mutatja, érdemes az 1988-as Szentjánosbogarak sírjával tennünk egy próbát. A Szél támad szép, lírikus alkotás, jól illeszkedik Miyazaki életművébe – ugyanakkor elmarad a Chihiro Szellemországban és A vándorló palota zsenialitásától. Azok nagyszerű mesék voltak, ez itt komoly, néha talán túlságosan is komótos alkotás (a két órányi játékidő tényleg sok) – megfontolt, kevéssé játékos. Inkább elegáns – egy életmű lezárására pont megfelelő. 

*

A szerző a VS.hu munkatársa

Címkék: film kultúra történelem animáció rajzfilm anime 2. világháború Japán Hayao Miyazaki Szél támad Jiro Horikoshi

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr246550797

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Elirigyelték tőlünk a lombjainkat 2014.08.11. 15:58:20

Az alább közreadott írás nem képviseli az LMP hivatalos álláspontját. Mégis alapos okunk van a közlésére, ugyanis az újbudai városvezetés nem tartja be az önkormányzati törvényt. Konkrétan nem támogatja a helyi közösségek önszerveződését és részvétel...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sztyepan Asztahov 2014.08.10. 08:37:26

barlangrajz. mások mér régen írtak róla.

S=klogW 2014.08.10. 09:10:17

@Sztyepan Asztahov:

Mielőtt használod, nem ártana megértened a terminus technicusokat.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.08.10. 10:39:08

@Lakner Dávid:

Ha neked erről a rajzfilmről csak annyi jut eszedbe, hogy a rendező ideológiailag nem elég képzett, akkor ba'z'meg, ba'z'meg, ba'z'meg, 3 x is ba'z'meg!!! Egy kulturális újságírónak már a nyolcvanas években is vérciki volt ilyen recenziót írnia. (Sőt, a napokban olvasgattam egy 1963-as Filmkultúra számot és már abban is cikizte a filmestészta azt a népszabós skriblert, aki Jancsó Oldás és kötését ideológiailag elhibázottnak értékelte, mondván, a rendező Latinovitscsal, a dekadens urbánusarccal, játszatta a parasztkádert!)

Hogy lehet ilyen leírni?

"„Szél támad!... Élni, próbáljunk meg újra!” – szól a címbe foglalt Paul Valéry-verssor Kosztolányi fordításában, ami ezúttal arra inti a szereplőket: a zord körülmények ellenére is igyekezzenek élni, élni akárhogyan is, még ha körülöttük véres háború is dúl. De tényleg el lehet fordulni szemérmesen a szörnyűségek láttán? Kihasználni a lehetőségeket akkor, „mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra”? Lehet „itt a jövendő lassú-lusta álom”, elfeledkezhetünk a borzalmakról?"

Ha az erkölcsi érzéked nem szólal meg, akkor legalább az esztétikai megszólalhatna! De nem szólal meg.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.08.10. 11:38:57

@Redakció:

Szóból ért az ember.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.08.10. 11:43:47

@Redakció:

Ez most mi volt ez? Eltűnik a kommentem, visszakerül a kommentem...???

Urfang 2014.08.10. 11:48:13

@bbjnick: Mi van veled? Túl sok kávét ittál? ^^

picur3ka 2014.08.10. 14:14:59

@Urfang:

Nem. Még csak be sincs szívva, mint azt a magasröptű általános kommentelői logika tartja sokszor, ha nem ért valamit.

Ez megtörténik időnként, kutyagumi tudja miért és mikor, viszont ha éppen csak te kommentelsz, rendesen meglehet az az érzésed, hogy kitörolték a kommentedet.

Mert rendesen átmegy, aztén hirtelen eltűnik egy csapat friss komment, végig a témákon, majd idővel újra megjelenik.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.08.10. 17:48:40

@bbjnick: hogy szólalhatna meg, amikor mint "költőt" méltatja l. simon lászlót