Kommentszűrés
’14 júl
7
14:01

Az én nyolcvankilencem – Kádár és mi IV.

Írta: tauglich

01.déli_pályaudvar.jpg

„− Azt mondd meg, Antoine,
 mi az hogy változás?
 Várjál csak, Desiré,
 egyfajta tyúktojás.“

(Cseh Tamás – Bereményi Géza: Ding-deng-dong I.)

Amint az anekdotából ismert, a már bomlott elméjű néhai pártfőtitkár Kútvölgyi úti kórházi szobájában televíziós közvetítésen követte Nagy Imre újratemetésének eseményeit, amikor hirtelen felpattant ágyából és öltözködni kezdett. A szobába belépő Rétsági professzor – az Öreg kezelőorvosa – és Kádár között állítólag a következő rövid párbeszéd zajlott le. „Hova, hova, Kádár elvtárs?“ – kérdezte a professzor, mire Kádár a következőt válaszolta: „Hova, hova, hát megyek az Imre temetésére! Látom, már mindenki ott van“. Végül nem telt el egy hónap, és a harmincegy évvel korábban akasztófára juttatott, majd arccal a föld felé temetett egykori harcostárs bírósági rehabilitációjának napján Kádár elvtárs is átlépett a túlvilágra.

Emlékszem, elviselhetetlen hőség volt ezen a napon, és a színről történt csöndes lelépés szinte alig érte el az utca emberének ingerküszöbét. Már mindenki a változás lázában égett; Kádár személyén még életében, egyik pillanatról a másikra gyalogolt át a történelem, az élen pedig egymást taposva saját elvtársai haladtak. Hogy aztán negyedszázad múltán újra és újra azon vegyük észre magunkat, hogy még mindig a szemével egykor cinkosan csippentő Kádár János poggyászát vonszoljuk.

Az 1989-es év a változás éve, a még népköztársaság és a majdnem köztársaság szokatlan időszaka volt annak minden piszkos alkujával, hatalmi játszmájával, eredeti tőkefelhalmozásával, gyomorforgató pálfordulásaival, szellemi és közéleti pezsgésével, valamint hónapok múltán hamar elillanó eufóriájával együtt. Azonban 1989-ben egy lelakott ország megroggyant társadalmának a képe is megmutatkozott, amelyben a ma sokak által visszasírt biztonság és rend minden volt, csak nem valódi biztonság és nem valódi rend.

Sokkal inkább volt az egyre slamposabban muzsikáló diktatúra langyos akolmelege, amelyben a hallgatásért cserébe – aki nincs ellenünk, az velünk van – békén hagyott a gazda. Viszonylagos jólétünk és szabadságunk, legvidámabb barakklétünk is legfeljebb Ceaușescu Romániájával, Honecker NDK-jával, vagy a Szovjetunióval szemben volt értelmezhető, csak hogy a legneccesebb testvéri barakkokat említsük. Azonban mindezért végül túl nagynak bizonyult az ár, amelynek kisebb-nagyobb részleteit a mai napig pengetjük. Mert a társadalom a rendszerváltozás hajnalán alapvető öngyógyító reflexek hiányában, a múlttal történő tisztázó szembenézés elutasításával – amelyért a régi-új politikai és kulturális elitet súlyos felelősség terheli – tárt karokkal várta a nyugati életszínvonal mielőbbi beköszöntét, ami reményei szerint gyógyírt jelentett volna minden bajára. 

Ez a poszt nem kíván a rendszerváltozást követő időszakkal foglalkozni, sokkal inkább a huszonöt évvel ezelőtti hétköznapok néhány töredékét szeretné megmutatni egy akkor tizenéves kamasz szemszögéből.

1989-ben ugyanis fényképezőgéppel a nyakamban jártam Budapest utcáit. Ekkor még alapos szakmai felkészültség és képzettség hiányában ösztönösen, a saját kedvemre fotografáltam gyakran olyan apró részleteket, amelyekről már az expozíció pillanatában gyanítottam, hogy rajtam kívül aligha fog érdekelni bárkit is. Az akkor készült fotókkal igazából nem volt semmi tervem – leginkább a precízen megcsinált negatívtartóimnak dolgoztam –; azonban kényszeresen azt éreztem, hogy a magam módján rögzíteni akarom azokat az időket. Az 1989-es évnek végül számtalan negatív lett az egyenlege, fekete-fehér Fortepan és ORWO tekercsek tucatjai őrzik az akkor elkapott pillanatokat. Köztük olyan események tűnnek fel, mint a köztársaság októberi kikiáltása a budapesti Kossuth téren vagy a gellérthegyi vörös csillag lokális népünnepélybe hajló, kedélyes szanaszét flexelése.

Nyomokat rögzítettem huszonöt évvel ezelőtt, és talán éppen most jött el az ideje annak, hogy mindezeket feltárjam és közzé tegyem. A most bemutatott tizenöt felvétel nem több felületes válogatásnál, hiszen további jelentős munkát ad a negatívok alapos átböngészése és feldolgozása. Nem foglalkoztam a professzionális digitális utómunkával sem, mert meggyőződésem, hogy a két és fél évtizedes koszok és karcok hitelt érdemlően nyomták rá bélyegüket a fényérzékeny emulzióra.  

„Sehol semmi veszély, gondolta Dobrovics, miközben mindegyik érzékszerve részese volt az esőnek. Olyan ez, mint a korszak, amiben élek. Tudnivaló, hogy majdan úgyis eláll ez az eső, pedig most végeláthatatlannak tűnik. Gyengül, erősödik, ahogyan a cseppek száma ingadozik, de szanaszét fog hullani ez az eső, nyom nélkül eltűnik a földben, még az emléke sem maradandó.“

(Bereményi Géza: Vadnai Bébi)


02.nagycsarnok.jpg

03.belváros.jpg

04.angyalföld.jpg

05.angyalföld2.jpg

06.felszabadulás_tér.jpg

07.marx_tér.jpg

08.kirakat.jpg

09.rákóczi út.jpg

10.pénztár.jpg

11.kirakat2.jpg

12.dohány_utca.jpg

13.dohány_utca.jpg

14.újságos.jpg

15.üzenet.jpg

 

Címkék: fotó történelem 1989 társadalom rendszerváltozás szocializmus Budapest Kádár János Kádár és mi

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr826473045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cook kapitány 2014.07.07. 14:30:57

Mit csináltál amikor Kádár meghalt?

Én épp Görögországban kempingeztem a szüleimmel, nem is tudtunk róla, hogy meghalt. Pár nappal később jöttek utánunk a nagybátyámék, ők hozták nagy vigyorral az újságot, hogy az öreg elpatkolt.

Bell & Sebastian 2014.07.07. 14:36:24

Ezer szerencséje Tauglich, hogy budapesti. Ugyanakkor pechje is, mert egy pesti sohasem fogja megérteni azt, hogy mi táplálja a Kádár -nosztalgiát?

Akkoriban ORWO -ra már rég nem dolgoztunk (tellett jobbra), mert mindenből a legalja volt. Ha még létezne, akkor most mi dolgoznánk (megint) ORWO -ra.

És mit tart János bácsiról? Ide nem elég pár negatív, oszt le is van tudva.

Robinzon Kurzor 2014.07.07. 14:43:19

Hétjegyű telefonszám; az még nagyon friss volt akkoriban.
Talán azon a nyáron volt az áttérés.

gyalog.galopp 2014.07.07. 16:12:58

.89 nyarán , piszok meleg volt, a Tisza tó egyik csatornáján eveztünk barátnőmmel, mikor egy kenu jött szembe velünk. Öten ültek benne, négy fiú középen egy lány, felső nélkül, álomszép cickókkal, na ilyenkor kéz megáll, lélegzet elakad, áll leesik. Az álmodozásnak barátnőm könyöke vetett véget, amit a közepesnél lényegesen nagyobb erővel helyezett a bordáim közé. Aztán rövid egyeztetés után ő is lekapta a fürdőruha felsőt.
Motorcsónak közeledett mögöttünk, szépen kihúzódtunk a szélre, majd barátnőm büszkén kihúzta magát és legelbűvölőbb mosolyát elővéve barátságosan integetett a motorcsónak vezetőjének. A vezetőt hasonló villámcsapás érhette , mint engem , mert szépen behúzott a nádasba, amitől a csónak végén szunyókáló két hölgy felriadt, hisztiztek egy sort, majd vetkőzni kezdtek.

Most, így ennyi Kádár után komolyan felmerült bennem a gondolat, lehet, hogy én ezt az egészet csak álmodtam, nem is voltam boldog, nem is röhögtem felszabadultan, nem is örültem egy helyi halász által barkácsolt fa ladiknak, mint majom a farkának.
Nekem sírnom, szégyenkeznem kellett volna.
De miért is, mit kellett volna szégyellnem, mért kellett volna depis idiótának lennem?

Azt árulja már el valaki, ha a fogyasztói társadalom , mint etalon szerepelt és szerepel előttünk, akkor a Kádár korszak polgárainak, (az akkori nekünk ) az ilyen irányú törekvései mért voltak szégyenletesek, szánalmasak.?

marko11 2014.07.07. 17:54:53

"...a múlttal történő tisztázó szembenézés elutasításával – amelyért a régi-új politikai és kulturális elitet súlyos felelősség terheli ..."
Igen, súlyos felelősség. Mondhatni, a legsúlyosabb felelősség.
Az, hogy a magyar rendszerváltás kapitális hazugságban fogant, az a (jórészt az szdsz-hez köthető) szellemi és kulturális elit bűne.
Sunyin asszisztáltak a múlt befeketítéséhez (a rendszerváltó jelszó ez lehetett: a Kádár-rendszerről csak rosszat, az sem baj, ha nem igaz!) és jövő megszépítéséhez.
Tisztelet a kevés kivételnek!

marko11 2014.07.07. 18:01:27

@Bell & Sebastian:
Egy nem pesti kis-srác élete a Kádár rendszerben: Háy János új, a "Napra jutni" c. könyvében.
HJ a tiszteletre méltó kevés kivétel közé tartozik: bebizonyítja nem kötelező hazudni a Kádár-rendszerről sem.

Egy vidéki kamasz fiú élete (még mindig a Kádár-rendszerben, még mindig HJ, és még mindig az igazat írja): "A bogyósgyümölcskertész fia" c. könyv.
És HJ nem csak jót, igazat ír, de jól is ír!

marko11 2014.07.07. 18:07:12

@gyalog.galopp: Alaposan lerántottad a leplet (ill. a melltartót) a Kádár-rendszerről. Mert, ugye, igazából mi érdekelte a férfiakat a Kádár-rendszerben? Lehet, hogy meglepő, de a nők. (A fiúkat meg a lányok. És viszont!)

gyalog.galopp 2014.07.07. 18:59:24

@marko11:

Háát, a történetemmel többet akartam kifejezni, mégpedig azt a tipikus kádárkomcsi mentalitást, azt az irigy , nekem mindig a másé kell mentalitást.
A történethez hozzátartozik, hogy a kenus kiscsaj , engem kérdezett , mórikálva magát, hogyan lehet kijutni a strandra. Hiába volt négy pasija, kikezdett az ötödikkel , és így tovább... ez a gátlástalan önzés, szerzési vágy, elvenni a másét, ez jallamezte a kádárizmust.
De én ezt már leküzdöttem . ( azt mégse mondhatom, hogy .... kiöregedtem.)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.07.07. 19:28:18

@Bell & Sebastian: 1989-ben – és talán még másfél évig – dugig voltak fekete-fehér ORWO filmekkel az OFOTÉRT üzletek polcai. Persze a hetvenes évek óta többszörös áron kapható volt Ilford is. Az ORWO fekete-fehér nyersanyagai pedig baromi jók voltak (a színes fordítós, valamint a negatív viszont használhatatlan volt), például az NP15-ös szabályosan hasított. Én az NP27-est preferáltam, mert kurvaszép volt a szemcsézettsége. Bádogkazettában, 17 m-es kiszerelésben vettem, és magam kazettáztam.

1991-ben egy sárospataki fotókereskedésben pedig én vásároltam fel az utolsó ORWO készletet, ami ugyancsak bádogkazettában egy NP55-ös 120 m-es filmtekercset jelentett.

A színes nyersanyagok pedig más tészta volt, abban rettenetes volt a KGST-felhozatal. Arra ott volt a Kodak, az Agfa, később a Fuji.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.07.07. 19:48:06

@marko11: azért azt tegyük hozzá, hogy a Szadi, és annak holdudvara (sokan ugye '94-ben tipliztek is tőlük) jelentős részben Aczél elvtársnak, a Kádár-korszak kultúrpápájának köpönyegéből bújt elő. Tehát esetükben a kontinuitás bőven fennáll azzal a rendszerrel.

Bell & Sebastian 2014.07.07. 20:13:31

@tauglich: Hajszálra így volt, de az altípusokat már nem tudom. Akkor egy időre kitört a színes korszak, persze mindenki szuper8 -ra vágyott. Egy kis Kodakom volt és nyersanyagért 2x240 kilométert kellett megtenni.

Ha jól emlékszem, az ORWO is úgy vásárolta össze a nyersanyagot, volt, amit csak fölvágtak és perforáltak, könnyen lehet, hogy Fujira vagy AGFÁ -ra dolgozott, csak nem az volt ráírva.

A POLIMER is előszeretettel követte ezt a szocialista gyakorlatot.

gyalog.galopp 2014.07.07. 20:26:07

@Bell & Sebastian:

Nem egészen, az ORWO egy elavult színes technológiát alkalmazott, a 80-as évek közepén csak ők gyártották, már nálunk sem tudták előhívni, csak a keleti blokk többi országában.
A színes film gyártását a világon talán 4-5 cég végezte, függetlenül a több száz márkanévtől.

Bell & Sebastian 2014.07.07. 20:40:41

@gyalog.galopp: Erről az endékás műszerész haverom jutott az eszembe, aki addig lopta ki az alkatrészeket, míg csak kávát nem tudott eszkábálni hozzájuk és volt egy kazettás rádiósmagnója.
Kétszer akkora ötszörös súllyal, mint az enyém és alig szólt rajta Dean Reed, a lokális köcsög. Dizájn-Wartburgban nyomta, míg a mi udvarunkban kétütemű autó sohasem állt.

Nesze neked, Übermensch, ezek minket legszívesebben belefojtottak volna a Balatonba két lángos közé, csak hogy nekik legyen igazuk.

Valahogyan méltó helyükre kerültek addigra.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.07.07. 20:44:56

@Bell & Sebastian: ezek a számok csak az érzékenységet jelölik. NP15 = 15 DIN, NP27 = 27 DIN stb. stb.

Egyébként emlékszem, a Kodak S8-ast legközelebb Bécsben laborálták és csak a postaköltséget kellett fizetni, mert az árban minden más benne volt. Még a speckó borítékot is mellékelték a küldéshez.

gyalog.galopp 2014.07.07. 20:51:59

@Bell & Sebastian:
Volt szerencsém bebaszott NDK-sokhoz, az arcuk szétnyomta a bakelit Trabantot. De a kellően artikulált jó szóból ők is értettek.

Bell & Sebastian 2014.07.07. 21:03:53

@tauglich: Többször mondtam, rám minden a nagypapámtól ragadt, aki fényképezésbe fojtotta világháborús traumáit, a labor is az övé volt, a technikát is tőle tanultam, nyolcévesen. Színesre már nem tértünk át, bár a cuccot megvette, laboráltatni egyszerűbb volt.

Repülőgépeket gyűjtött az öreg, a hangjukat nagyon szerette. És az ejtőernyőt. Ha mérges lett, kiválóan szidta a rendszert, de oroszul, hogy értse is az, akinek kell.

marko11 2014.07.07. 21:04:50

@tauglich: No, igen! Ők egyszemélyben "régiújak".
De, el kell ismerni, remek forgatókönyvből, remek marketinggel dolgoztak. Az szdsz rendszerváltó hazugságainak többsége még ma is axiómaként él.
Ők meg húsz évig kiválóan megéltek a bátor ellenzéki legendájából. (Bár engem, akkoriban, inkább egy összeszokott házibuli társaságra emlékeztettek.)

Bell & Sebastian 2014.07.07. 21:08:29

@gyalog.galopp: Szép is az, meg jó is, amikor rohamra lendül Brünhilda. Pedig többnyire a húga tetszett.

marko11 2014.07.07. 21:28:26

@gyalog.galopp: Nekem csak jó emlékeim vannak NDK témában. Volt ugyanis egy nagy nagyon kedves NDK -s barátnőm.
Ő örült, ha Magyarországra eljöhetett. (Amikor mi meg Nyugatra is utazgattunk.) Azért voltam annyira rendes, hogy amikor nála laktam, (K-)Berlinben, nem mentem át Ny-Berlinbe.

gyalog.galopp 2014.07.07. 21:55:03

@marko11:
A lányok, az más tészta, ha be is b... nem verekedni akartak , hanem ......
A csávók is amikor kijózanodtak, nem akartak emlékezni semmire, aranyosak lettek.

gyalog.galopp 2014.07.07. 22:01:07

@marko11:
Szóval , én úgy gondolom, mindenki azt ír Kádárról, a rendszerről amit akar, de minket, akik alkottuk, fenntartottuk az országot, megteremtettük annak lehetőségét, hogy ő itt a baromságait kifejtse, hagyjon békén, rólunk vagy jót, vagy semmit.

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.07.07. 22:01:28

ez a poszt első része? a másodikban lesznek érdekes képek? .)

Alfomernok95 2014.07.08. 00:22:16

@jm padilla: Anyádat szeretnéd látni, munka közben?

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2014.07.08. 04:33:15

nincs is túrós lepény! most maga azért fényképezte 25 éve, hogy mutassa milyen hiány volt a gazdaságban a piacok megnyitása előtt? gazdasági tanulmány manipulatív felütéssel.
még hogy kádár! ez tiszta szadesz!

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.07.08. 07:12:34

@marko11: ez egy tök jó, a véleményedhez kapcsolódó komment a mandiner.hu-ról, habár látom, már reagáltál rá:

"A Kádár-rendszerről nem érdemes beszélni anélkül, hogy belső árulóiról nem ejtettünk szót.

Egy részlet Moldova Györgytől:

"Az 1990-es évek elején interjút készítettem a szocialisták elnökével, Horn Gyulával. Többek között azt is megkérdeztem tőle, hogy a pártja miképp viszonyul az MSZMP-hez. Horn annak idején a Központi Bizottság ülésein ömlengve dicsérte szembe az első titkárt: „Kádár János nélkül nincs párt”-stílusban. Kádár ezt meg is elégelte, és ráförmedt:
– Ugyan már, ne protezsáljon engem!
Most a kérdésemre Horn komoly arckifejezést öltve azt felelte:
– Csak három dologban nem értünk egyet velük: a múlt, a jelen és a jövő megítélésében.
Mivel több idősíkot nem ismerünk, ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy semmiben sem vállalnak közösséget. Horn nyilvánvalóan nem a magánvéleményét fejezte ki, hanem az MSZP általános felfogását, ezt később, más beszélgetéseken is tapasztalhattam. Egyszer egy követségi fogadáson találkoztam Szekeres Imrével, aki egykori megyei KISZ-titkárból vált a Magyar Szocialista Párt prominens vezetőjévé, és érdeklődtem nála, hogy miért nem visznek vagy legalább küldenek egy szál virágot Kádár János sírjára. A jeles politikus megtisztelt bizalmával:
– Megállapodást kötöttünk koalíciós partnerünkkel, a Szabad Demokraták Szövetségével, hogy elhatárolódunk Kádár János emlékétől.
Csak nehezen tudtam megállni, hogy meg ne jegyezzem: egy sincs köztetek, aki a pályafutását, elért pozícióját, szerzett hatalmát nem Kádár Jánosnak köszönheti – közvetlenül vagy alig áttételesen."

mandiner.hu/cikk/20140707_tauglich_az_en_nyolcvankilencem_kadar_es_mi_iv#comment3082903

@vero: a szadesz is csak annak a rendszernek (annak is a kései változatának) az egyenes folytatása volt, csak némileg más eszközökkel. Lásd pl. Дъемск [Gyemszk aka Budapest] két évtizedig húzódó további és totális leépülése.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2014.07.08. 08:58:14

@tauglich: no nézd csak! most meg kimagyarázza.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2014.07.08. 09:13:27

@tauglich: én évente csak napokra voltam a Дъемск szenvedő alanya.

marko11 2014.07.08. 09:21:24

@tauglich: No, igen, ezek a mi demokratáink.
A jó magyar nép meg mintha 20 évig kómában lett volna. Bevettünk minden dumát.
Kedvenc példám a, sokáig egyetlen, középiskolás tört. tankönyv.
"1988 elején a magyar társadalom döntő többsége változásokat követelt." Így kezdődik a középiskolák számára készült történelem tankönyvnek (510708/1999) A kommunizmus bukása Magyarországon című fejezete.
Pedig az a bizonyos "döntő többség", amely a változásokat "követelte", még a választásokra sem nagyon ment el 1990-ben, nemhogy követelt volna. (A választásra jogosultaknak csak alig több mint fele vett részt.)
Általánosan elfogadott állítás lett, hogy az ún. kommunista diktatúrát mi (a nép) buktattuk meg. Ez persze nem igaz, de önbizalmat adhatott volna. (Azt sem adott.) Helyette: frusztráció, hisztéria és apátia. Talán mégis jobb lett volna felnőttnek tekinteni az embereket.
Mondhatták volna például az új győzők 1990 táján, hogy Magyarország mindig is élen járt a társadalmi-gazdasági nyitásban, most is így lesz. Nem így lett. Lett helyette kész átverés meg új (társadalmi) csapdák sokasága.
A magyarországi rendszerváltással (sokáig senki nem merte kimondani, hogy mostantól a kapitalizmust építjük) "sikerült" elérni, hogy felnőtt embereknek meg kell tagadniuk addigi életüket. Megalázó módon azt a túlélési stratégiát is lehetett választani, hogy be voltunk csapva. Én nem. Én például nem 1989-ben tudtam meg, hogy 1956-ban nem ellenforradalom volt.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2014.07.08. 09:39:20

@marko11: nem mentek el, mert végre először már nem kellett elmenni.
tiszta vicc, de lehet, hogy így éltek az újradeklarált szabadságjogukkal.
most hogy mondja tényleg emlékszem, hogy alig ütötte meg a mércét, de akkor annak örült a szabad sajtó, hogy érvényes és eredményes lett.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2014.07.08. 09:40:06

@tauglich: nagy majsztró maga. ha van valami esemény, csak kihúz valamit a fiókból.

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.07.08. 09:54:45

@Alfomernok95:
khmm. mondjuk úgy, nem egészen értem a kérdést :)

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.07.08. 09:56:59

egyébként a verescsillag kivételével a múltba mosódó eneszká is lehetne. éppen ilyen érdekes egy régi derricket megnézni, mennyivel szerényebb volt az akkori német gazdagság, mint később. pedig akkor nem egészen tűnt úgy. :)

Bell & Sebastian 2014.07.08. 11:36:05

@jm padilla: Az egyesülés finanszírozása komoly teher volt a német gazdaságon, aztán valahogyan csak megtalálták a forrást hozzá, többek között minket és az amerikaiakat. Vagy fordítva, ki tudja?

quodlibet 2014.07.08. 12:06:04

Jók a képek, és örülök, hogy rajtam kívül még emlékszik valaki.

sas70 2014.07.08. 13:08:30

Lehet fanyalogni a rendszerváltáson és sokan visszasírják azokat az időket, viszont nem szabad elfelejteni két dolgot:
Az egyik, hogy polgárháború nélkül lezajlott az átmenet, még ha ennek bizonyos káros hatásai ma is megvannak. A másik, hogy nem omlott össze teljesen az ország, még akkor sem, ha nagyon megsínylette sok ember.
A mai helyzet persze részben ennek a két dolognak is a következménye, de más részben pedig az azóta eltelt időben elkövetett hibáknak és bűnöknek.
A Kádár-rendszerről sokat kellene beszélni, hogy reálisan értékelni lehessen, csak az a baj, hogy még a Horthy-korszakról sem tudunk indulatok nélkül és minimális objektivitással beszélni. Anélkül pedig, a szocializmusnak nevezett valami is teljességgel érthetetlen. Itt is, több hozzászóló rögtön bűnbakokat nevez meg és elfelejti, hogy az ilyen történelmi változások nem pár embertől vagy párttól függenek, hanem az egész társadalom a résztvevője. Hogy is lehet 40 szocializmust, de pláne a 1919-től terjedő időszakot pár tőmondattal elintézni, mint ahogyan az elmúlt 25 évet sem lehet.
Azt hiszem, talán majd 50 év múlva lesz lehetőség egy kicsit objektívebb szemléletre, de lehet az is, hogy 100 évnek kell eltelni ahhoz, hogy reálisan lehessen megítélni a 20. századi Magyarországot.

Alfomernok95 2014.07.08. 13:39:35

@vero: Azért tényleg nem ezek a legjobb fotói. :)

marko11 2014.07.08. 13:40:24

Kádár halála után nem sokkal a Magyar Hírlapban volt egy nagyon érdekes interjú a Kútvölgyi egyik nővérével. Nagyon korrekt, politika-mentes interjút adott.

Visszatérve a tárgyalt írásra, ill. kedvenc (részben már idézett) mondataimra:
"... a társadalom a rendszerváltozás hajnalán alapvető öngyógyító reflexek hiányában, a múlttal történő tisztázó szembenézés elutasításával – amelyért a régi-új politikai és kulturális elitet súlyos felelősség terheli – tárt karokkal várta a nyugati életszínvonal mielőbbi beköszöntét, ami reményei szerint gyógyírt jelentett volna minden bajára."
Pontos! Fontos!
Csak annyit tennék hozzá, hogy a múlttal történő tisztázó szembenézésre nálunk nem kerülhetett sor, mert "elitünk" nem a múlt feldolgozását, hanem a múltunk megalázó megtagadását várta volna el.
Ez még abban az esetben sem egészséges lelki folyamat, ha az egyszerű emberek múltjában olyan sok szégyellni való lett volna.
De nem a múltunk a szégyellni való, hanem a rendszerváltásunk, ill. hogy bevettünk minden dumát. ("Bevettünk minden dumát, viseljük a dögcédulát" - Európa Kiadó/ Menyhárt Jenő, ha nem tévedek.)

A még ma is gyakran büszkén emlegetett békés rendszerváltáshoz rengeteget kellett hazudozni az elitnek. Persze, ha tudtuk volna, hogy mi lesz a rendszarváltás eredménye, akkor alighanem kitört volna a lázadás.

Tristee 2014.07.08. 13:56:39

@gyalog.galopp:

" Hiába volt négy pasija, kikezdett az ötödikkel , és így tovább... ez a gátlástalan önzés, szerzési vágy, elvenni a másét, ez jallamezte a kádárizmust."

Amennyiben gyalog-galopp nem iróniának szánta megjegyzését - és nagyon úgy tűnik, hogy nem - , abban az esetben olyan, párját ritkító hazugságot engedett meg magának, amiben ráadásul egy orwelli dupla csavar is van.

Kezdjük azzal, hogy a kádári időkben a rendszer hivatalos ideológiájának egyik alappillére a kollektivizmus volt. (Szemben a kapitalizmussal, mely nyíltan épít az individualizmusra, az önzésre).

A kollektivista alapelvből következően a rendszer intézményesített módon nevelt - igyekezett nevelni - arra, hogy első a közösség haszna és csak utána jön az egyén haszna. Ezt persze gyalog.galopp is tudhatja, hiszen járt általános iskolába, valószínűleg volt kisdobos vagy úttörő és ha nem akkor is kizárólag a lányok melleire koncentrált, akkor előtte vannak azok a pontok, melyek a totális közösségi eszme megtestesítői. ("Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit." "Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.", stb.) Ugyanígy ezt a közösségi elvet igyekeztek megjeleníttetni a szocialista brigádoktól kezdve a szövetkezeti mozgalmon át számos más módon.

Ez a dolog elvi része. Amire persze gyalog.galopp rögtön rávághatná, hogy na de a gyakorlat, az kérem egészen mást mutatott!
Előre szólok, abban sem lenne igaza.

Tristee 2014.07.08. 14:14:54

@sas70:

"nem szabad elfelejteni két dolgot:
Az egyik, hogy polgárháború nélkül lezajlott az átmenet, még ha ennek bizonyos káros hatásai ma is megvannak"

Ez egy üres, gondolattalan állítás.

Ahol nincs polgárháborús helyzet, ott nincs polgárháború. Magyarországon nem volt polgárháborús helyzet: de annyira nem, hogy a rendszerváltó elit önként és dalolva ült le tárgyalni az ún. "kommunista" elittel. Láttál te 1989-ben valahol felhívásokat arra, hogy fegyvert a kézbe és döntsük meg a "kommunizmust"? A rendszerváltó elit lett volna az első, mely az ilyen felhívásokat elítélte volna - logikusan, mert bolond lett volna a saját bőrét kockáztatni, ha mindent megkaphat békésen is.

"polgárháború nélkül lezajlott az átmenet, még ha ennek bizonyos káros hatásai ma is megvannak."

Romániában és főleg a volt Jugoszláviában polgárháború zajlott, számos ember életét vesztette életét, barátok, családok, nemzetek között mérgeződött meg a viszony az elkövetkező fél évszázadra.

Aztán - gondolom, számodra valójában ez az a bizonyos káros hatás - mégis volt kommunisták kerültek az állam, a kormány élére. Mennyivel jobb nekik, mesélj már erről!

Gazz 2014.07.08. 14:18:57

Kedves Mandi, nem vágom, hogyan üzenhetnék nektek, mindenesetre ezt én is összeszedtem annó magamnak, - mármint hogy hogyan éltem meg a rendszerváltást, és szívesen felajánlom népgazdasági hasznosításra:
gazz.blog.hu/2009/07/14/hogyan_eltem_meg_a_rendszervaltast

üdv

Gazz

Tristee 2014.07.08. 14:21:07

@marko11:

"Persze, ha tudtuk volna, hogy mi lesz a rendszarváltás eredménye, akkor alighanem kitört volna a lázadás."

Ez már csak afféle utólagos vonyítgatás.

Ugyanis értelmes ember nagyon jól tudta akkor is, hogy mi lesz a rendszerváltás eredménye.
A kisebbség meggazdagodik, a többség elszegényedik, sőt, elnyomorodik.
Csak a legostobábbak hihették azt, hogy a munkanélküli köszörűs a Mercédeszével megy felvenni a munkanélküli segélyt.

No, és ma már egyre többen tudják, tapasztalják is az elnyomorodást szűkebb és tágabb közösségükben és lássunk csodát: nem tör ki lázadás.

Nem is fog kitörni, mert ha mindössze a nyomor lenne a lázadás első számú gerjesztője, már lángban állna Afrika, Ázsia és Dél-Amerika nagy része.

marko11 2014.07.08. 15:13:02

Nem akartam nagyképűsködni, de ha már azt írod, hogy minden értelmes ember nagyon jól tudta, hogy a rendszarváltás következtében (jut eszembe: még azt a szót sem merték kiejteni, hogy kapitalizmus! szociális piacgazdaságról hazudoztak évekig!)
"a többség elszegényedik, sőt, elnyomorodik", akkor hadd mondjam el, hogy amikor '90 táján egy nagyműveltségű (zömmel szdsz-es) társaságban azt mertem fejtegetni - még vacsora előtt! -, hogy itt nagy pofára esés lesz a többségnek, akkor a társaság többi tagja kijelentette, hogy ezt nem hajlandók tovább hallgatni, inkább távoznak.
Mire én: úgysem vagyok éhes,viszlát!

Hogy mi kell a forradalomhoz, lázadáshoz? Tömeges elszegényedés (nem sima szegénység, hanem elszegényedés!), aztán...
Kapuscinski írja le remekül a Sahinsah c. könyvében, hogy még mi kell!

sas70 2014.07.08. 15:46:02

@Tristee: Lehet te nem éltél akkor, de azért nem volt az az átmenet olyan zökkenőmentes, sok ember szívesen vett volna gumibotot, puskát egyebeket a kezébe, hogy megmutassa "ennek a rohadt, imperialista csürhének", hogy hol a helye.

És azért ne csak fekete-fehérben gondolkozz!
Ennek az átmenetnek az is az ára volt, hogy akik előtte a pártag könyvükkel verték az asztalt, azok aztán főleg a spontán privatizáción, meg a kárpótlási jegyeken, meg egyéb mutyikon meggazdagodtak, sokszor érdemtelenül, valós teljesítmény nélkül, csak azért, mert megvoltak a megfelelő informális kapcsolataik.
Nem örültem volna a dél-szláv háborúhoz hasonló harcoknak, annak viszont igen, ha legalább pár dolog tisztába lenne téve. Annak meg még jobban örülnék, ha legalább a saját történelmünkből tanulnánk.

Tristee 2014.07.08. 17:04:43

"sok ember szívesen vett volna gumibotot, puskát egyebeket a kezébe, hogy megmutassa "ennek a rohadt, imperialista csürhének", hogy hol a helye. "

A rendszerváltás idején egyáltalán nem kellett volna sok embernek (szívesen) vennie gumibotot, puskát, egyebeket.

Mert hiszen a fegyverek eleve kézben voltak: ott voltak a "kommunisták" irányította katonaság, határőrség, rendőrség, sőt, munkásőrség kezében is. Egyik fegyveres erőnél sem merült fel - a kocsmai hőzöngésen túl - , hogy géppisztollyal kellene móresre tanítani a "rohadt, imperialista csürhét."

Ehelyett a katonaság ott maradt a laktanyában, a tiszt elvtársakból tiszt bajtársak - majd tiszt urak - lettek, a rendőrség levetette a sapkáról a vörös csillagos jelzést, a munkásőrséget pedig szépen leszerelték - de még csak nem is pisszent senki sem.
A "rohadt, imperialista csürhe" szöveggel pedig el vagy maradva egy brossúrával. Ez a szöveg lehet, hogy járta a Rákosi-időkben, de, hogy Kádár idején már nem volt jellemző, az biztos.
A "rohadt, imperialista csürhe" vezetői nagy ünneplés közepette jöttek hivatalos látogatásra az országba: a nyolcvanas évek közepén - a hidegháború egyik csúcspontján - Margaret Thatcher angol kormányfő, Craxi olasz miniszterelnök, Kohl kancellár, Martens belga miniszterelnök (aki "nagy elismeréssel nyilatkozott az ország helyzetéről" - lásd wikipédia), aztán L. Poggi érsek, pápai nuncius, Beatrix holland királynő és Richard von Weizsäcker, az NSZK szövetségi elnöke.
Nem is beszélve arról, hogy Magyarország már 1982-ben csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz - tehát a "rohadt, imperialista csürhe" legfőbb financiális szerveződéséhez, ezzel is jelezve, hogy azért itt nem módi járja - frazeológiában sem - , mint pl. Albániában.

sas70 2014.07.14. 11:00:03

@Tristee: Ha olvastál volna belső dokumentumokat abból az időből nem ezt mondanád, mert egy dolog, hogy a felszínen mi van/volt és egy egészen más dolog az, amit akkor jó páran gondoltak. Persze szerencsére a kocsmai hőzöngésen tényleg nem jutottak túl és megúsztuk balhé nélkül.
Na és első kézből van információm a munkásőrség lefegyverzéséről is, és arról, hogy hogyan hajtották végre. Csak tudd, hogy pár katonai alakulat készültségben volt akkor, amikor a lefegyverzés, leszerelés történt, hogy ha kell, akkor azonnal közbeléphessenek és a rendőrségnél is készültség volt.
A valuta alappal kapcsolatban, meg nézd meg, hogy Fekete János, mit mondott erről. Ő azért nyilván első kézből tudja, tudta.

Bicepsz Elek 2014.07.16. 12:33:43

Hat lehetett volna ertelmesebb dolgokat is fenykepezni...