Kommentszűrés
’14 júl
5
08:01

Magyar Faust − Kádár és mi III.

Írta: kovacspe

kadar_janos.jpg

„Addig jó nekünk, amíg Kádár él!” – volt általános vélekedés gyermekkoromban. És valóban: a társadalom többsége így is gondolta. Sőt, mi több, ma is sokan úgy tekintenek a korszakra, mint egy régi, boldog békeidőre. Kádár és rendszere a lelkeket alakította át és ennek hatása − akár tetszik, akár nem − még évtizedekig velünk lesz. Akkoriban valóban úgy tűnt, hogy megállt az idő, a történelem véget ért. A háborúk távoli egzotikus dolgok voltak a Híradóban: bár a retorikában folyamatosan ki voltunk téve az „imperialisták” áskálódásainak és mindenki tudta, hogy megszállt ország vagyunk, mindebből az átlagember nem sokat érzékelt, nem foglalkoztatta őt a téma. Az orosz hadsereg élte a maga életét elkerített, lakótelepekkel megnövelt laktanyáiban; Amerika pedig csak a zenében érkezett el hozzánk, így is csak szűrve. A magyar történelem viharos évszázadai után úgy tűnt, a hajó békés kikötőbe ért.

A csendes állóvízben pedig az emberek önmaguk felé fordulhattak: lehetett a portás szemhunyása közben ezt-azt hazavinni a gyárból, kis maszekkal kiegészíteni a háztáji bevételeket, befizetni egy Merkur-Trabantra, netán a státuszszimbólumnak számító „kocka” Ladára, és persze sokaknak jutott kis telekre, balatoni nyaralóra. Az emberek hinni akartak egy álomban '56 véres valósága után, Kádár János pedig megadta nekik, amit akartak.

*

Kádárnak szerencséje is volt: a rendszer konszolidációja több szempontból is kedvező csillagzat alá esett. A hidegháború legvadabb időszakát Sztálin halála után felváltotta a békés egymás mellett élés moszkvai vonala; a magyar polgárosodást pedig történelmi léptékben ekkor érte el igazán a technikai forradalom keltette fogyasztói társadalom előhíre. Ekkor váltak tömegtermékké és mindenki számára elérhetővé a 20. század technikai újításai. Persze szocialista kivitelben, késve és felemás módon, de ezt is Kádárhoz kötötték. Hiszen az embereknek viszonyítási pontként életminőségükben nem az utazás elől jórészt zárt nyugati fejlettség, hanem a Horthy-korabeli posztfeudális viszonyok kínálkoztak. A patakban, fateknőben mosás helyett a mosógép, a sózott, füstölt hús helyett a fagyasztószekrény, a kisbíró helyett a tévé és a kétökrös szekér helyett az autó lépett be az életükbe. Mindez olcsó orosz nyersanyag és korlátlan felvevőpiac mellett, egy kevéssé militáns társadalmon belül az életszínvonalra való koncentrálással mozgatta a gazdaságot. A parasztházak helyett igénytelen kinézetű, de mégis komfortos kockaházak nőttek a falvakban, a városok pedig lakótelepeket is kaptak a szocialista iparváros mellé.

Évszázados igények teljesültek, elérhetővé váltak az addig elérhetetlennek tűnő dolgok a többségnek. Hogy ez már nem is az volt valójában? Nem olyan tégla, ajtó, autó, ennivaló, mint lehetne? Hogy igénytelen, olcsó és hamis minden? Kit érdekelt? Nem lőttek ránk, főtt a gulyás, folyt a Kőbányai és énekeltek a Táncdalfesztiválon. Csoda-e, ha az ötvenes évek padlássöprő brutalitása után mindenki egyéni gyarapodásként élte meg a hatvanas-hetvenes éveket?

Kádárnak másban is szerencséje volt. A társadalom mindig is valamihez, valakihez képest határozta meg őt. És ő ezt ügyesen ki is játszotta. Ezért nem lehetett haláláig visszaengedni a pártba Rákosit. Hasznosabb volt egy távoli rémként. Ha nincs Kádár, akkor jön Rákosi. '56 megtorlását is lehetett úgy beállítani a suttogó propagandában, hogy a spanyol polgárháborús veterán, Münnich Ferenc sokkal brutálisabb lett volna. Kádárnak köszönhető, hogy az oroszok csak ennyit és nem többet öltek, stb. Lehetetlen nem észrevenni a történelmi párhuzamokat. Ahogy Ferenc Józsefből Ferencjóska és ahogy Horthyból Horthy apánk lett, úgy lett Kádár is előbb tűrt, majd támogatott a lakosság döntő többségénél. Vérben fogant diktátorból a legjobb vezető.

János bácsi azonban tovább tudott ezen lépni. Szeretetté vált. Mert valódi demokratikus hagyományok nélkül ez a társadalom évszázadok óta az igazságos Mátyás királyra vár, a jó királyra. Másodlagos, hogy beleszólhat-e a folyamatok alakulásába, ha biztosított a hús, a kenyér, akkor maradhat „úri huncutság” a politika. Kádár tudta ezt és úgy teremtett maga körül személyi kultuszt, mintha nem is teremtett volna. Szándékosan tűnt kisembernek, nem gyűjtött magánvagyont és sorra adta a népnek a gesztusokat, amit az várt: a proli egyszerűség látszatát. A krumplilevestől a konfekcióöltönyön át a sakkig. Kádár úgy beszélt és úgy tett, ahogy szerették volna. A nép egyszerű gyerekének látszott, aki mélyről jött, szíve szerint ott is lenne, de a történelem akaratából jót tesz éppen a néppel.

Nem volt nehéz eljátszania ezt a szerepet, bizonyos szempontból az is maradt, aki volt: a fiumei cselédlány törvénytelen és jórészt tanulatlan gyermeke. Pedig dehogy csak ez volt. Kádár a bizáncias, intrikus politika nagymestere volt. Sakkozott kádereivel is, alig akadt pár tucat ember, akit beavatott bizalmába. Vagy annyi sem? Belül magányos maradt mindvégig. Minden egyes KB-ülésen jól látszik a technikája: vagy egyszerű tagként aposztrofálva magát, csak mintegy gondolkodik, megadva az irányt; vagy hagyja kibontakozni, összeveszni az eltérő véleményeket, hogy aztán ő lehessen a döntőbíró. Megkerülhetetlen lett fent és lent. '72-ben összeesküdtek ellene az eltávolítására elvtársai, már Moszkva is hajlott rá, amikor Kádár beelőzte őket: mielőtt kiforrott volna az utódlás, maga ajánlotta fel a lemondását, hogy aztán a megzavarodott vezetőség kérje fel a folytatásra, megrettenve a társadalmi népszerűségétől.

Kádárnak valójában soha nem volt alternatívája, a rendszer ő maga volt. Hitt-e benne? Az ideológiában? Igen. Nem tudjuk, hányan voltak a vezetők közül hithű, fanatikus kommunisták, de Kádár egész biztosan az volt. Miközben kritikus volt az elhajlásokkal, akár Moszkva esetében is − akihez azért mindig igazodott −, magát az eszmét igaznak hitte. Hiszen saját sorsán keresztül érezte a felemelkedést. Kommunizmus és létező szocializmus nélkül Kádár örökké Csermanek János írógépműszerész maradt volna, aki vasárnaponként krumplilevest eszik és sakkozik a sarki, kockás abroszos kocsmában két nagyfröccs mellett a barátaival.

Jobban jártunk volna.

*

Mert ha lecsupaszítjuk a történetet, akkor Kádár nem több egy kollaboráns véres kommunista diktátornál, aki évtizedekkel meghosszabbította Moszkva uralmát Magyarországon, működtetve az elnyomó gépezeteket. De hibás az ilyen elemzés, ahogy hibás a kádári nosztalgia is. Mert Kádár rendszerének óriási, ennél sokkal nagyobb a bűne. Olyat tett a magyarsággal, amit nem tudott senki ezer éves történelmünk alatt: a gerincünket roppantotta meg. A büszke, önmagára még Mohács és Trianon után is nagy és erős népként (sokszor illúziószerűen, hamisan és túlzóan) tekintő magyarságból hitehagyott, „merjünk kicsik lenni” népet csinált.

Ne kenjük persze kizárólag rá ezt a bűnt, nélkülünk nem jött volna létre ez a fausti alku. Eladtuk a lelkünket a telekért, a mosógépért, a kis mutyikért. Közröhej a közösségért tevő ember, balek a tisztességes és élelmes a csaló. Minden megváltozott Kádár és kora óta. Az alku ma is él, sőt elevenebb, mint valaha. Új királyra vágyunk, vagy meg is találjuk éppen. Kenyérért lelket, mint akkor. 

Kádárnak távozásakor is szerencséje volt. Úgy tudott lelépni, hogy legendáját kiteljesítse. A sors megóvta őt attól, hogy közröhejként még életében lerombolja saját mítoszát. Nem látták őt betegen, támogatva a tömegek az ünnepi emelvényen, mint Brezsnyevet; nem vált megalomániás őrültté, mint Ceausescu. A pesti viccekben szinte góbéként jelentkezett, úgy öregedett meg, hogy rendszere sorvadt mellette, nem a nimbusza. Egyetlen illúzióromboló fellépése is csak szűk körnek szólt.

Ráadásul aznap halt meg, amikor Nagy Imrét rehabilitálták. Mint egy sértett öregúr: ha nektek ez kell, akkor én elmegyek. Nem lett részese az illúzió-rendszer összeomlásának, a gyárbezárásoknak, a munkanélküliségnek. Legendája kiteljesedett, Kádár idején jobb volt, ha még élne Kádár, és így tovább. Viszonyítási pont volt és maradt halála után is. Nem jó, de jobb. Sokak szemében a legkisebb rossz, vagy esetleg a lehető legjobb. A 20. század legnépszerűbb politikusa. Ennek az elgyötört népnek ez is elég volt: két évtized apró egyéni gyarapodás az évszázados elmaradáshoz képest.

A 20. század elején Magyarország gazdaságilag, kulturálisan közelebb állt a nyugati centrumhoz, mint napjainkban. Mert azóta csak süllyedünk, Kádár alatt is. Ez lenne a lényegi kérdés. Ez mutatja meg valójában a kádári alku eredménytelenségét. Kádár 25 éve halott, a rendszere, a lelke viszont itt él bennünk még nagyon sokáig. Megkerülhetetlen. Nem lehet úgy tenni, mintha nem lett volna az egyik legnagyobb hatású vezetőnk; de úgy sem, mintha nem lett volna valójában diktátor. Visszasírjuk, vagy mellünket verve gyűlöljük. Hideg fejjel elemezni kéne örökségét, szembenézve vele. Ha egyszer megértjük a lényegét, elszörnyedünk tőle, levesszük kopott, hamis öltönyét magunkról, akkor visszatalálhatunk önmagunkhoz.

Hagyjuk végre elmenni magunkból!

Címkék: történelem társadalom Kádár János Kádár és mi

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr976474525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szindbad 2014.07.05. 09:06:00

Aztakurrva:

tenytar.blog.hu/2014/07/03/magyarorszagon_csokken_a_sikeres_nyelvvizsgak_szama_pocsek_a_nyelvtudas

Kivonuló középosztály, mi? :-DDDDD
Érdemes lesz hazajönni, mi? :-DDDDD
Köszi Orbán :-DDDDD

mavo · http://polmavo.blog.hu 2014.07.05. 09:34:12

majdnem készült egy horthy-korszak ekéző poszt, erre hogy, hogy nem teljesen véletlenül kádár-korszak ekéző lett.

beszartam a meglepetéstől.

már szinte majdnem készült egy cikk arról, hogy egy orvost simn lelőttek a gecibe (nyilván csak a kibaszott német megszállás miatt) mert a tetves kibaszott zsidókat betegeknek merte hívni, de aztán csak valahogy kádározós lett a vége.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.07.05. 09:37:45

Időközben Horn Gyula a kacsingatós egykori választókerületében egész alakos köztéri szobrot kapott.

Mondjuk kicsit mézgagézás lett, de sebaj. Ez egy frankó darab:

mno.hu/data/cikk/1/23/56/24/cikk_1235624/horn_gyula_uj_fekvo_lead.jpg

mavo · http://polmavo.blog.hu 2014.07.05. 09:42:09

@Szindbad:

tényleg jól érzem pl, hogy egy mandineren juncker neve úgy komolyan meg sem jelent? európa erős emberét már meg sem akarják gyilkolni? : D

bezzeg ha a fletó kidöcögött sanghájba, vagy egy szoci elfingotta magát 2010 előtt, abból két perc alatt lett botránycikk ugyanitt.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2014.07.05. 09:44:37

@tauglich:

hát igen, a horngyuszi egy geci pufajkás, bezzeg a hortimiklós az soha senkinek sem ártott, sőt kifejezetten zsidóvédő azzal az alig pár százezer áldozattal.

köcsög nácik azt se tudják kinek kell szobrot állítani meg utcát elnevezni.

vizipipa 2014.07.05. 11:30:30

Nem rossz cikk.

Kádár esetében is szót kell ejteni arról amiről Horthynál is sokan megfeledkeznek. Mennyi volt az egyéni játéktere.

1968 - Csehszlovákia, 1981 - Lengyelország, világosan jelzi a korlátokat. Nyilván lehetett volna Kádár helyett Münnich, Marosán, később Komócsin vagy más.
A részletek változtak volna, a lényeg nem.

Urfang 2014.07.05. 11:34:11

"aki évtizedekkel meghosszabbította Moszkva uralmát Magyarországon"

Ő hosszabbította meg? Ezek szerint nélküle évtizedekkel hamarabb véget ért volna Moszkva uralma? Az orosz uralom, a diktatúra rendszere adott volt, nem tehettünk mást mint hogy kivárjuk a kommunizmus bukását. Kádár ezt a várakozást tette kissé elviselhetőbbé mint a többi kommunista diktatúrában. Lehetett volna Ceausescu, lehetett volna Tito, de Kádár lett és az adott helyzetben ez nem is volt olyan kevés.

A világháború hozta ránk a kommunizmust és a hidegháború vitte el. Egyikbe sem volt komoly beleszólásunk, se nekünk se Kádárnak, adott helyzetben voltunk, abból próbált meg krumplilevest főzni.

Pelso.. 2014.07.05. 13:14:07

merjünk kicsik lenni nép?
Kíváncsi vagyok, abban a korban hogy lettél volna naggyá, - talán az akkori párt agitprop szervezetben, ahogy most.

McKinney 2014.07.05. 13:23:41

Szerintem jó a cikk. Amit ki akar emelni, az a magyar megalkuvás. Pénzért minden szarságnak benyaltunk és most sincs másképp. Nácik, komcsik, zsidóirtás, kitelepítés. Minden a pénz miatt. Elsőre nem egyértelmű, de idetartozik a magzatelhajtás, az öregek ciánozása is, amik nem csak magyar specialitások de mi kiemelkedően műveltük(jük). Arról már nem is szólva, hogy Budapest külföldieknek közismert titulusa: a pornó fővárosa.

Szindbad 2014.07.05. 13:44:44

@McKinney: És a chemtrailről se feletkezzünk meg!

Kora Délutáni Kornél 2014.07.05. 14:07:50

Azt úgysem fogjátok sosem elfogadni, hogy Kádár egyszerűen jó válaszokat adott a kor kihívásaira. Jobbakat, mint bármelyik elődje vagy utódja adott a saját korában.

És azt sem fogjátok sosem elfogadni, hogy szó sincs gerincroppantásról, sőt. A magyar paraszt mindig is eladta két fillérért a magasztos eszméket, mert ezer éve hozzászokott, hogy a magasztos eszméket az ő lehúzására szokták használni. Csak ez a tény nem illeszkedik a cikornyás nemzeti identitásotokba.

Úgyhogy írjátok csak meg a saját történelmeteket, tanítsátok, aztán amikor végre ti is elmentek a p.csába, majd valaki megint újraírja a történelmet a saját szája íze szerint.

KDK

Szindbad 2014.07.05. 15:12:05

@Kora Délutáni Kornél: Általában a diktátorok jó válaszokat szoktak adni a kor kihívásaira. Akár évtizedekig is.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2014.07.05. 15:26:16

@Kora Délutáni Kornél:

na várjál. biztosan én maradtam le arról hogy ázsia egyik legdurvább diktátora ellen ment a tiltakozás.

isteni gáza van, na és kurva jó szaga van ismerjük már el. kicsit várunk magyar nemzet kihozza, hogy bezzeg az eu, a a mocskos szemét zsarnok.

borigabi 2014.07.05. 15:27:52

@Urfang: pontosan. Kb. az egész poszt egy nagy baromság.

micsoda? 2014.07.05. 15:56:53

Ami azt illeti, én hivatalosan is kiléptem az akkori emeszempéből, mert amikor segítségre lett volna szükségem hátat fordítottak. Irány nyugat, majd amikor hazajöttem rájöttem, hogy a rossznál van még rosszabb. Egy kisebbség meggazdagodott, - a rendszerváltók - a nagy többség meg segélyre, és ingyen ételosztásra szórul. Azért az is mond valamit, hogy Kádár nem gazdagodott meg. Horny Gyula meg nem tagadta meg, hogy honnan származott. A mai befutottakról ilyet nem hallani. Jó lehet az értelmiségi apuka és anyuka szülei munkások, vagy parasztok voltak:)

_most_ 2014.07.05. 16:53:28

Kádár legalább nem építettet stadiont a kertjében és nem szopta le önként Moszkvát :D Az a kijelentés szerintem is hülyeség, hogy Kádár hosszabbította meg Moszkva uralmát, hisz nélküle is maradt volna a Szovjetunió, ebbe nem volt beleszólása, se neki, se nekünk. Amúgy azért sokat elmond az elmúlt 24 évről, hogy sokan visszasírnak egy diktátort..

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.07.05. 17:25:00

@kovacspe:

Szerintem hülyeség, hogy a kádárizmus megroppantotta volna a magyarság gerincét. Amiért Kádárt elfogadták a magyarok (amiért bizonyos értelemben értéknek tartották regnálását) az a Rákosi-korszakhoz képest kevésbé ideologikus hatalomgyakorlás. A Kádár-korban az emberek visszakapták a magánéletüket, a szimpla túléléshez nem volt kötelező ideológiai-társadalmi aktivitást folytatniuk. Ezt csak az nem tudja értékelni, aki nem élt még át ideológiai terrort.

Orbán jelenlegi sikerének is ez az egyik nyitja: a liberálbolsevikiek túltolták az ideológiai biciklit, mindenki náczifásisztá volt, aki nem vonult a buziparádén és akinek nem tetszett, hogy cigányok előtte szüretelnek a saját kertjében. Ehhez képest Orbán alatt (a retorika szintjén legalábbis) az ideológiai téboly enyhült.

Egyébként a "gerincroppanás" mindig téma, ha hosszabb ideje nincs az országban ramazuri. A Horthy-rendszerben is úgy tekintettek a Dualizmusra, mint ami megroppantotta a nemzet gerincét, aztán...

$pi$ 2014.07.05. 18:51:47

@_most_: "és nem szopta le önként Moszkvát :D"

Hát nem minden nap... arra csak az első pár évben volt szükség. :D

nu pagagyí 2014.07.05. 18:59:30

Szerencsére Kádárból még maradt készleten. Már itt is van! Rezsit csökkent nekünk és falusi stadionja melletti kis parasztházában kanalazza a krumplilevest.

öreg zsidó blogger 2014.07.05. 19:39:41

T. Kovács Péter!
Már megbocsáss, de sosem volt mindenki hülye.
Az én első "igazi" munkahelyemen 4 férfi közül ketten voltuk megalapozottan kommunista-ellenesek, egy megalkuvó és egy tudatlan mellett.

De azt se mondanám - ha jól veszem ki a szavaidból, Te sem - hogy Kádár egy gyilkos állat lett volna.
Úgy sejtem, az "eszme" és a fiatalság (az élettapasztalat hiánya) vitte a bűnbe ELMÉLETBEN, illetve a kényszer a valóságban.
Íme: az I. Világháború kezdetén nem csak a hülyék lelkesedtek, hanem Móricz Zsigmond is (tapasztalat hiánya).
A kényszer, a félelem szerepéről nem sok újat tudnék írni. De lám, amikor mérséklődött a moszkvai kényszerítés, Kádár MEGSZELÍDÜLT!

A tisztességes értelmiség igen-igen bátran állást foglalt a "létező szocializmussal" szemben:
Németh László "nem találta" az egyéni kezdeményezés helyét-szerepét a társadalmunkban...
Illyés Gyula a "gazdáját" hiányolta a fontos dolgoknak, holott "felelősét" találta, fölös számban is.

nu pagagyí 2014.07.05. 20:00:33

Vajon milyen aktualitása van ennek a cikknek? Javaslom, hogy a következő poszt szóljon Rákosiról, ha már a mai állampárt és annak mindennapi idiotizmusa nem inspirálja eléggé a cikkírót.

Bell & Sebastian 2014.07.05. 23:23:03

Ritkán mondok ilyet, de ez a post nettó marhaság, annyi köze van a múlthoz, mint a Történelmi lecke fúknak -című örökzöldségnek.

Nem Kádár volt a színészkirály, az egy másik pártban játszik.

Ezt a blogot sokszor és sokan kritizálják, de azért mégiscsak van egy elvárt, minimális színvonal. Akinek se gondolata, se skriblertehetsége, írjon máshová (= Masho neje), például az iskolai faliújságra.

Optyimalszkaja Csapatszkaja Futbalszkaja 2014.07.06. 09:00:02

A kutlurális távolodás a Nyugattól úgy értendő, hogy a (kulturálisan) egyébként is süllyedő Nyugathoz képest a mi süllyedésünk még gyorsabb? Vagy talán mégse? Nincs egy jó kiállítás, koncert Pesten, amit tényleg érdemes megnézni, kizárólag min. 100-200-300 éve élt művészek művei? Nincs olyan könyv, amiben ott az a bizonyos szikra? Jó, néha a csúnya liberálisok behoznak egy-két jó darabot, de amúgy semmi? De ugyanez a helyzet a világ többi muzeálisan berendezett városában is?

gyalog.galopp 2014.07.06. 09:42:54

@tauglich:

Nem is tudom, talán Vácon egy parkban jött így szembe velem maga a nagy Lenin. Valamikor.

Optyimalszkaja Csapatszkaja Futbalszkaja 2014.07.06. 11:03:20

mellesleg a Faushoz igazán semmi köze nincs annak, hogy az oroszok megszálltak minket és a megszállás ideje alatt is élni kellett.

wantaan 2014.07.06. 15:08:17

@$pi$: Kádár nem szopta le Moszkvát? ...... vagy ha le is szopta akkor is csak kényszerből!

Addig a görbe lábú balfasz önként dalolva minden féle fenyegetettségi és függőségi viszony nélkül szopja-szopta le ..... igaz Őt megfizetik érte.

Kádárnak nagyon sok bűne volt de mind az összes eltörpül attól amit ez a Turul-tojta szopós malac követett el a magyarság ellen.
Talán ezért is van ez a nagy Kádár kultusz.

Mr. Acid 2014.07.06. 23:54:55

Illyéstől olvasta a tisztelt posztoló a Puszták népét?

Tulipánfa I. 2014.07.07. 00:56:02

Nem volt gazember, nem költött a közösből milliárdokat a hobbijára és a haverjaira.
Volt egy idea amire feltette az életét, amiről kiderült, emberekkel nem valósítható meg.

gyalog.galopp 2014.07.07. 09:46:23

@tauglich: :)

Volt szerencsém látni egy Kun Béla szobrot, amint a nyakába akasztott kötéllel egy traktor dönti le, majd igy vontatja egy félreeső helyre . Elég bizarr látvány volt.

A Horn szobor valóban tökéletes, szürke, kis ember, akin lötyög a ruha.

Várni kéne a politikusok szoborba öntésével, mondjuk a haláluk után kb. 100 évig.

___________________________ (törölt) 2014.07.07. 13:28:56

>Eladtuk a lelkünket a telekért, a mosógépért, a kis mutyikért.

Na jó, de Kádár hozta-e létre ezt a lelkiállapotot, vagy pedig csak kiszolgált egy régebben meglévő igényt?

Volt nekem egy idős vidéki rokonom, aki azt mondta nekem, hogy nem csak ő, de kb. mindenki, akit a korosztályukból ismer, úgy áll hozzá, hogy azokban, "ott fent", az "urakban" nem lehet bízni. Mindegy, hogy éppen milyen rendszer van, nem is foglalkozott ilyen kérdésekkel, hogy rendszer, urak mindig vannak, maximum néha elvtársaknak hívják őket, ugyanúgy mindig "azok odafent", az állam-közeli pesti öltönyösök diktálnak. Azok "odafent" mindent a maguk kénye-kedve szerint csinálnak, a paraszt meg tűr, mert muszáj, mert mit tehet, semmiféle esélyt nem lát rá, hogy beleszóljon a sorsába. Azt teheti, hogy amit meg tud szerezni és el tud kvázi rejteni, az az övé. Ennyi.

Ő nem így fogta fel, hogy eladta a lelkét, mert úgy volt vele, hogy a magafajta kisembernek amúgy sincs és soha sem volt beleszólása a dolgokba, "azok ott fent" sohasem kérdezték a véleményét, sem a kilencvenes években, sem a hetvenes években, sem a negyvenes vagy harmincas években.

Ő mindig is úgy érezte, hogy a kisembernek NINCS MIT ELADNIA, mert "azok ott fent" úgyis bármikor bármit elvesznek tőle, amit akarnak, és beleszólása nincs.

Így aztán, amikor lehetőség volt, persze, hogy ő is akart szerezni, telket, mosógépet, hol rendesen, hol kis mutyikkal, mert ez nem alku volt és nem eladás. Sohasem tartotta magát független lénynek, aki alkut köt Mefisztóval, hanem helyette a mindig aktuális urak, öltönyösök, "azok ott fent" döntenek, kvázi rabszolgaként kezelve őket, elvesznek bármit, amit akarnak, így aztán ha a nyomás enyhül és lehet ezt-azt szerezni, persze, hogy kell is, alapvető túlélési ösztön.

Ahhoz, hogy fausti alkut lehessn egyáltalán kötni, hogy az ember eladhassa a lelkét vagy bármit, ahoz először is a független személyiség képzete szükséges. Idős rokonom szerint a magyar (vidéki) kisemberben ez sohasem volt meg, mindig is úgy érezte, hogy az "urak", (először urak, aztán elvtárs-urak, aztán vezérigazgató urak) rabszolgája, aki a saját életét nem irányítja. És így aztán persze örül, ha lazul a gyeplő, ha többet lehet szerezni, ha emelik a nyugdíjat, mert a rabszolga egyetlen öröme, ha többet kap vagy többet engedik szerezni.

Hát ebből tessék kiindulni. A "fausti alku" gondolata nagyon is polgári, nagyon is olyan emberből indul ki, aki valaha független volt és eladta. De mi a helyzet azzal a rengeteg emberrel, aki mindig az "azok ott fönt" kénye-kedve szerint dobált rabszolgájának érezte magát?

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.07.08. 09:03:23

@gyalog.galopp: még ma is, sőt a jövőben is veszélyes lesz politikusokat szoborni, legalábbis a szobrok szempontjából mindenképp. Lenin elvtársat is nemrég hogy valagba robbantották Szentpéterváron:

i.usatoday.net/news/gallery/2009/n090401_day/08-lenin-russia-n090401.jpg

nonest 2014.07.11. 14:57:14

65 éves vagyok, tehát négy évtizedet éltem a "szocializmusban". Sosem voltam párttag, még KISZ-tag sem, mégis tanulhattam, huszonéves neveztek ki az első vezetői beosztásba, derűsebb és nyugodtabb volt az életem, mint manapság.
Szeretném tudni a cikkíró életkorát, szerintem nem élt abban a korban, amiről most olyan bután és hamisan posztol. Persze, az nem változtat a tényeken, ahogy azon a közvélekedésen sem, hogy Kádár a XX. század legnagyobb magyar államférfija volt. Sokan, sokáig fognak hálával emlékezni rá, de ki fog emlékezni a cikk írójára?

Bell & Sebastian 2014.07.11. 16:00:36

Nimbusz, Torx és Phillips
(csavart nyúzás)

Törpék közt az óriás
óriások közt törpe
fejesek közt fejetlen
ezek szerint ritka.

Kicsi vitéz, Gyula
dáváj, dáváj frájlájn
örökébe lépve
már már-vány a képe.

Eljöve miközénk
harmadiknak éra
csak az a dilemma
vajon mennyit ér-a?

Ímhol állunk, Béla
stádium egy verszta
dér a prolin / vastag suba
mind a három eben guba!

mavo · http://polmavo.blog.hu 2014.07.12. 16:58:25

@tauglich:

szaró leninen mennyit röhögtünk annak idején. :-D