Kommentszűrés
’14 máj
30
07:01

Haza is lehet jönni − Kivonuló középosztály XXVII.

Írta: Redakció

kozeposztaly_111.jpg

PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.

Orvos olvasónk írása.

*

Miért jöttem haza? – A migráció másik oldala

A rendszerváltás idején jártam az egyik első újonnan megnyílt egyházi gimnáziumba, történelemórákon a tévében néztük a romániai forradalmat, osztályfőnöki órán pedig a pártokról és eszmékről vitatkoztunk az első szabad választások idején. Abban a hitben éltünk, hogy mi vagyunk az első, már szabad országban szocializálódott generáció; és az, hogy milyen ország lesz Magyarország évtizedek múlva, részben rajtunk fog múlni. A nagyszüleim túléltek két világháborút, Trianont, majd a kommunizmust, tanúi voltak a holocaustnak; a szüleim pedig közvetlenül a II. világháború után születtek, a kommunizmus alatt nőttek fel és szocializálódtak – két elveszett generáció.

Szüleim a Kádár-kor minden jegyét magukon viselik, az ő generációjuk járt talán a legrosszabbul, a „kommunizmus” személyiségük minden vonásában, minden mozdulatukban kitörölhetetlenül benne van, mint egy senyvesztő krónikus betegség. Véleményem szerint mentálisan (és sokszor egzisztenciálisan is) őket és kortársaikat ez teljesen tönkretette, ők az igazi elveszett generáció. Ezt sosem bocsátom meg a „kommunistáknak”, és szerintem ezt sosem szabad elfelejteni. Tisztában vagyok vele, hogy a mai magyar problémák gyökere ennél persze sokkal régebbi, évszázadokra, sőt, talán ezer évre is visszanyúlik, sok-sok generáció hordozza a testvérviszály és az uram-bátyám világ átkát, de nyilvánvaló, hogy a közelmúlt hat az emberre a legmélyebben.

Az én generációm az első, akik már tanulmányaik alatt, majd azt követően is szabadon mehettek külföldre. Természetesen mozgok ezért bármely országban, ami a szüleimnek még nem adatott meg. Hosszabb ideig külföldön először az orvosi egyetem alatt voltam (egy év), akkor persze az egyetem befejezése miatt még nem merült föl a kint maradás lehetősége. A diplomát követően lehetőségem nyílt egy vezető nyugati laborba menni PhD hallgatónak, a főnököm Nobel-díjas volt, alkalmam volt az orvosbiológiai kutatások első vonalába belekóstolni – nem vallottam kudarcot, mehettem volna bármelyik laborba a világon. Klinikus szerettem volna lenni, de orvosként is találtam volna könnyen állást.

Hazajöttem az egyik budapesti klinikai központba, ami itthon a szakmám csúcsintézménye. Az első kultúrsokk: utolsó csicskának beállni a sorba, még a betegszállító is beléd rúg, ha úgy van kedve. Néhány év múlva ismét mentem, egy másik nyugati országba, most már orvosként (tudományos segédmunkatárs, majd szakorvosjelölt), itt egy ideig magyar volt a főnököm. Velem volt a feleségem is (akkor még csak barátnőm); bár honvágya volt, de azt mondta, hogy ha kint szeretnék maradni, marad velem.

Maradhattam volna, de ismét hazajöttem. Második kultúrsokk: hamar helyre tették az egómat, főorvosok, de a főnővérek is éreztették és éreztetik még most is, hogy hol a helyem a lokális hierarchiában. Ők még egy más generáció, az én generációmból viszont az itthon maradtakat (nem feltétlenül tehetségtelenségből, egyszerűen nekik így alakult) rettentően frusztrálja, hogy míg én külföldön „dőzsöltem” a világ vezető centrumaiban, ők itt szívtak ezerrel – kiégtek, frusztráltak, irigyek. Sajnálom őket, mert nem kevésbé tehetségesek, mint én (ugye, vezető klinikai központról beszélek, nem közkórházról – mert ott a helyzet rosszabb, oda azért a resztli jut); de attól tartok, végleg megváltoztatta őket az itthoni feudális rendszer.

Sokat elárul szakmám helyzetéről, hogy a Szakmai Kollégium tagozatának tagjai mind de facto pszichopaták (a maguk módján) – bár néhányuk kétségkívül nemzetközi szinten műveli az orvoslást, igazi bugris kiskirályok. Jellemző az is, hogy szakmám médiasztárja, a „nemzetközi hírű professzor” egy mezei kórházi osztályvezető főorvos; és bár néhány cikkét időnként idézik, komolyan nemzetközi szinten sehol nem jegyzik, konferenciákon az önjelölt messianizmus giccsét hordozó előadásai pedig kifejezetten kínosak. (De ez mondjuk a magyar újságírás színvonalát is jelzi, hogy egy ilyen ember el tudja magát sztárként adni itthon az újságírók amatőr, tudatlan cinkosságával.) Na most, ha egy viszonylag szűk körben művelt speciális szakma − amit egyébként a speciális szaktudás miatt a pártpolitika legfeljebb csak a felszínen kapargál elitje ilyen Magyarországon, az sokat elárul mentális viszonyainkról. Az egészségügyi személyzetről és a betegekről meg nem is beszélek, a pénztelenség és az egzisztenciális bizonytalanság a legrosszabbat hozza ki sokukból.

*

Miért jöttem akkor haza? Rengeteg ok miatt. Anyám szerint hülye vagyok, apám meg örül, hogy így döntöttem. PhD hallgatóként külföldön nagyobb igényem volt a hazai hírekre, sokat olvasgattam a neten a hazai lapokat. Uj Pétert olvasva – akit rettentően szórakoztatónak tartok, bár sokszor nem értek vele egyet – döbbentem rá talán először, hogy ez a couleur locale érthetetlen az anyanyelv és a hely ismerete nélkül. Ez az én kultúrám, ebbe születtem, ezt szívtam magamba, ezt értem száz százalékig. Nem mindig tetszik (legtöbbször nem), de ez én is vagyok, rólam is szól. Parti Nagy, Esterházy... „…bizony az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban. Nem mert hazátlan bitang. Hanem mert ha egy kicsit is jó, akkor úgyis nyakig az egészben, ha meg kicsit se jó, akkor hiába mondja: csak cifrázza… A hazaszeretet minőség kérdése.”.

Szerintem ők csak magyarként értelmezhetőek. Biztos minden nemzetnek van hasonló kulturális kincse, amit csak a helyiek értenek, de én magyar vagyok, és szeretném, ha a gyerekeim, és az unokáim is értenék ezt. És a zene: Muzsikás, táncházak, Dresch, Grecsó, a Dél-alföldi Szaxofonegyüttes, a Közgáz Jazzklub egyetem alatt. Ma pedig a BMC, a MÜPA, a ZAK, A38 – csak példának okáért.

Még hogy nem itt történnek a dolgok! A dolgok ITT IS történnek! És ez részben rajtunk múlik. Az egyik zenész barátom (gimis osztálytársam) végignyerte a világot, Párizsban tanult Budapest után, Japánban is dolgozott, de hazajött. Több koncertterem építésében részt vett szakmai tanácsadóként, jelenleg a Zeneakadémián tanít. És Párizsban is. De itthon él, magyar elsősorban, de nemzetközi is. Liszt, Bartók, Fischer, Budapesti Fesztiválzenekar, Kocsis, Nemzeti Filharmonikusok ... És Eötvös Péter, aki szintén hazajött, és hozta haza a Nemzetközi Eötvös Intézetet.

Budapesti vagyok, tehát hazajövetelem okai részben partikulárisak, de azért leírom. Budapestet az egyik legélhetőbb városnak tartom. Persze pénztelenül nem megy, de azért sok pénz se kell. A zene mellett színház, kocsmák, egyre minőségibb gasztronómia (pl. ajánlom a Rosensteint, ilyet csak itthon lehet enni), az országban pedig mondjuk a borok, és disznótor! Egyik volt külföldi főnököm magyar, de a felesége nem – imádják a hazai bor-, és gasztrotúrákat.

Persze New York, London, Párizs vagy Berlin más dimenzió, de számomra nem élhetőek. A kisváros külföldön is unalmas, még az egyetemi város is (én például halálra untam magam az egyébként gyönyörű egyetemi kisvárosban külföldön) – legalábbis nekem nem jönnek be. Budapest emellett szép, izgalmas (sose fogom teljesen felfedezni), a közelben a budai hegyek, kicsit messzebb a Pilis, Börzsöny, valamint a Duna, akinek az kell – de a Balaton-felvidék sincs messze. Tágabbra tekintve itt van egy karnyújtásnyira a Kárpát-medence, az Alpoktól a Kárpátokig, és az Adria...Azaz minden megvan, a középosztálynak elérhető áron, ami már így is túl sok, hogy egy élet alatt föl lehetne fedezni.

A jelenlegi szakorvosi fizetésem messze alatta van a legutolsó kintlétem alatt kapott szakorvosjelölti fizetésemnek. De egyrészt a néhány éves külföldi munka azért is jó, hogy az ember tartalékokat gyűjtsön (vagy hitelét rendezze), másrészt másodállásokkal (amiket közkórházakban vállalok) azért meg lehet belőle élni. Csak tartalékolni nem tudnék. A hálapénzt rettentően rossznak tartom, nem várom el, de elfogadom. Ez egyrészt csak egy a magyar túlélési szürke-praktikák közül („Számlával vagy számla nélkül?”, ugye …); másrészt semmi kedvem szeszesital-kereskedést nyitni (ti. ha nem pénzt, akkor piát ad a magyar beteg); harmadrészt a magyar állam egyetlen fillérrel nem járul hozzá a szakmai továbbképzésemhez (pl. a négy éves nemzetközi szakvizsga-előkészítő tanfolyam – ami persze nem kötelező, de az igényesség minimuma  egyenként kb. félmillió forint, de még a kötelező hazai továbbképzéseket sem fizetik!). Kongresszusok, szakkönyvek mind saját zsebből, hacsak nincs egy jól fizető gyógyszer-, vagy műszercég, vagy egy alapítványi forrás, amihez hozzájutsz – én nem. Ezt a témát egy külön posztban is meg lehetne énekelni, de a lényeg az, hogy még így is mélyen a képzettségem, tudásom, jogi és erkölcsi felelősségem alatt vagyok megfizetve, a különbség kb. 3-5-szörös (több munkával). De megélünk, hozzuk a nyugati alsó középosztály életszínvonalát.

A magyar emberek szerintem semmivel nem rosszabbak, mint bármelyik nyugati ország lakossága, ahol éltem. Kétségkívül a pénztelenség és a napi egzisztenciális gondok a legrosszabbat hozzák ki sokunkból, borzasztóan idegesít a frusztráció szülte irigység és rosszindulat – de ezt betudom a körülményeknek. Más országban viszont mindig is idegen leszek, sose integrálódnék (a vegyes házasságokban van erre esély, de az valahol önfeladással is jár, pl. volt magyar főnököm gyermekei sem tudnak már magyarul, neki nem volt ideje, a felesége pedig helyi). A gyerekeim igen, de azon az áron, hogy igazából hontalanok, az unokáim pedig már magyarul sem tudnának. Elitünk évszázadok (minimum Szent István óta) siralmas: nem csak a politikai, de – mint fent írtam – a szűk szakmai elitek is minimum hullámzó teljesítményt nyújtanak. Humánértelmiségünk hangadó része végtelenül provinciális: 1. vannak a Nyugatot majmolók, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi is tulajdonképpen a Nyugat, egy ideát kergetnek, a sajátjukat, aminek nem sok köze van a valósághoz; 2. vannak a totálisan befelé (vagy a Kelet felé) fordulók, ezoterikus ködevők. A szakmám különösen is rossz helyzetben van, mert – mint minden céhes szakma – egyrészt az idősek a tapasztalatuk miatt monopolhelyzetben vannak, másrészt a szűk piac (pénzhiány) is az új generáció elnyomására ösztönöz. Bizánci feudalizmus, de jó hír, hogy a dínók kihalófélben vannak! Az én generációm apró szőrös emlősként lavírozik, hogy a gigászok el ne tapossák – tudván, hogy a mi időnk közeleg. Mert azt, hogy milyen lesz az elkövetkező néhány évtized, már mi szabjuk meg!

A politikusok borzasztóak, fő felelősei annak, hogy az elmúlt közel 25 évben nem sokat haladtunk előre – ez párthovatartozástól függetlenül igaz. Aki egy kicsit is tisztességes, idealista, és pozitív víziója is lenne (hozzám legközelebb egyébként – minden hibájuk ellenére – Sólyom és Tölgyessy állnak), már rég kikopott. Sokszor túlterjeszkednek kompetenciakörükön, abszolút szakmai kérdésekbe is belepofáznak politikai-érdek alapon, de ez pártfüggetlen. Az én szakmámat az egyébként nagyon „európai” és nagyon „demokratikus” Molnár Lajos – Horváth Ágnes duó tette majdnem tönkre kifejezetten agresszív szakmai amatőrizmusával. De tudom, hogy más szakmákat pedig ez a kormány kóstolgat hasonló módszerekkel. De ezt is túléltük: sokat árthatnak, de ha a szakma erős, még a felszínen sem jutnak túl. Hozzáteszem, nálunk például sokkal nagyobb probléma az, hogy a szakmánk nem egységes, a legutolsó szempont a szakmai: partikuláris önérdekek és „szinte kannibalizmusba hajló törzsi háborúk” (cc. Szócska) határozzák meg.

A mindennapjaimat egyébként sokkal jobban megkeseríti a monopolhelyzetben levő szolgáltatók (és a magánszféra semmivel nem jobb ebből a szempontból, sőt, időnként rosszabb az államinál!) arroganciája, mint az aktuális kormányunk balfaszkodásai. Divat mindent a politikára kenni, főleg, ha a nekünk nem szimpatikus párt van hatalmon. Hagyjuk már, nem emiatt emigrál manapság az emberek döntő hányada, ez csak szánalmas ürügy! Sokkal irritálóbb a fogyasztóvédelem hiánya (olvassunk Tékozló Homárt!): én például közel két éve hadakozok egy relatíve kis tételen egy köcsög magánszolgáltatóval, mert nem vagyok hajlandó fizetni a nem létező szolgáltatásukért. Hiába a hűségnyilatkozat, ha nem szolgáltat, nem gondolom, hogy a semmiért is fizetnem kéne. Most már jogász barátomat is bevontam, de még így is simán nekik adhat igazat a bíróság. Ezekkel a kellemetlenségekkel együtt kell élni, de a szolgáltatóknak, és az állami bürokráciának külföldön is maximálisan ki vagyunk szolgáltatva.

*

Nem értek egyet az elvándorlás miatt vészharangot kongatókkal. Én sokkal inkább migrációnak tekintem ezt, ami nem egyirányú, bár kétség kívül mínuszos. Önmagában még ez sem baj, rengeteg előnye van a migrációnak. Máshogy szocializálódunk, máshogy tekintünk hazánkra és a külföldre is. Gazdasági előnye is van, tudniillik komoly summát hozunk, utalunk haza külföldről (csak 2013-ban 545 milliárd Ft). Sokan ebből tartják el az itthon maradt családjukat, fizetik hiteleiket stb. És ha kint maradnak, a nyugdíjukat sem az itthon maradottak fizetik (sokan ráadásul nyugdíjasként hazaköltöznek, ami nettó pénzbeáramlás). A gyerekeink – ha velünk vannak – pedig megtanulnak egy másik nyelvet anyanyelvi szinten. Szakmánkban esélyünk van a fősodorba kerülni, és ezt a tudást hazahozzuk, ha hazajövünk.

Természetesen sok orvos és kutató barátom kint maradt, de ez se feltétlenül hátrány. Egyrészt Magyarország túl kicsi piac ennyi tehetséges ember eltartására, másrészt ezek az emberek rengeteg magyar diákot mentorálnak a későbbiekben. Például az én kinti magyar főnököm sokat tett a magyarországi szakmáért azzal, hogy több magyar is dolgozott nála, akik aztán hazajöttünk. Az Agy-díjat (The Brain Prize) 2011-ben elsőként három magyar kutató kapta, Freund Tamás, Somogyi Péter és Buzsáki György. Freund itthon van a KOKI-ban, Somogyi oxfordi professzor, Buzsáki pedig Newarkban. Megszámlálhatatlan magyar tanítványuk volt, akik itthon és a világ minden táján dolgoznak. Ezért nem értek egyet a röghöz kötéssel. Ha kint is maradsz, akkor is sokat tehetsz Magyarországért – bőven megtérül a kint maradók egyetemi taníttatására költött közpénz! (Mellesleg ez azt is jelzi, hogy a magyar orvosi és természettudományi egyetemi oktatás világ-piacképes. Sose kellett kint szégyenkeznem, ellenkezőleg, büszke lehettem a magyarságomra – mert nem csak magamat képviseltem.)

Tudom, hogy baromi nehéz hazajönni, és azt is tudom, hogy kicsit idealista, amit leírtam. De ha minden értékes ember elmegy, a „magyar átok” soha sem törik meg. A mi generációnk úttörő lehet, a gyerekeim generációja még nem éri el a „kánaánt”, de egy picit nekik már jobb lehet, az unokáinknak megint egy picit jobb. És ez csak rajtunk múlik! Mellesleg ez is politizálás, visszautalva PLT vitaindító cikkére, nagyon is aktív politizálásnak tekintem a hozzáállásomat. Mindenkit arra bíztatok, hogy menjenek ki! És jöjjenek vissza, vagy legalábbis ne feledjék, honnan jöttek!

Címkék: politika közélet társadalom fiatalság ifjúság középosztály kivonuló középosztály

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr406211126

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Haza is lehet jönni − Kivonuló középosztály XXVII. 2014.05.30. 07:39:01

Tudom, hogy baromi nehéz hazajönni, és azt is tudom, hogy kicsit idealista, amit leírtam. De ha minden értékes ember elmegy, a „magyar átok” soha sem törik meg.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S=klogW 2014.05.30. 10:06:52

Kedves beképzelt Bunkolléga!

A honi rendszer valóban bele van rohadva az informális, alakmasint rejtett háttérhierarchiába és -érdekekbe, de ettől függetlenül:

A napi munkavégzés során megélt interperszonális viszonyok minőségén sokat ronthat vagy javíthat az egyéni hozzáállás. Nem a ranglétramászáshoz használt nyalásra gondolok, hanem a közös munkához szükséges alkalmazkodásra és türelemre.

"Klinikus szerettem volna lenni, de orvosként is találtam volna könnyen állást."

Ezt értelmezhetetlennek találom, hacsak nem szenvedsz rangkórságban. A klinikus is orvos. Nem ellentétes sem jelentősen különböző a két fogalom (kivéve azok számára, akik rangkórosak). Ne gondold, hogy a klinikára a krém kerül: te magad említed az urambátyám rendszert.

Másrészt, ha te gyógyító munkát szeretnél végezni, ahhoz a te _kutatói_ tapasztalatod SZART SE ÉR, már megbocsáss. A sejttenyészeteknél, amit évekig buzerálgattál, kicsit komplexebb az eléd kerülő kedves beteg. Pláne külföldről hazatérve, nulla hazai tapasztalattal, sötét lóként teljesen jogos, hogy a ranglétra alján kezd:

A PhD-dtől még nyugodtan lehetsz silány gyógyító orvos, amilyen a modorod, erre minden esélyed meg is van.

S=klogW 2014.05.30. 10:27:17

Akartam még írni, de alapvetően feleslegesnek érzem.

PhD úr üljön vissza a Bürker-kamrához* (maradjon kutató) és mindenki jobban jár. Itthon csak azért nem kutat, mert itthon a gyógyító orvosnak van nagyobb (amennyi még van) ázsiója:

Hiúság helyett inkább az alázatot gyakorolná drága PhD úr. Akkor talán megérdemelné a Doktor urat, de így csak másként ugyanolyan silány, mint akiket kritizál.

*Tudom, tudom, egy ilyen komoly PhD úrnak már automata sejtszortere van, meg flócija meg konfokális mikroszkóp meg FISH meg CGH meg PCR.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.05.30. 10:31:55

@Orvos: @S=klogW:

És magukra bízza az életét az ember?!:-D (...) :-D (...) :-D ...

S=klogW 2014.05.30. 11:42:11

@jvizkeleti: ??? Engem? Talán én írtam e sértett hiúságú kifakadást?

De van ami zavar, pl.:
"nem kevésbé tehetségesek, mint én (ugye, vezető klinikai központról beszélek, nem közkórházról – mert ott a helyzet rosszabb, oda azért a resztli jut)"

Erről két dolgot kell tudni:

1. MEGGYÓGYÍTANI nagyon kevés betegséget tud az orvostudomány. Igazából kétféle betegséget (a baleset nem betegség) tud _gyógyítani_ jó eredménnyel (és nem csak kezelni), és ezek közül sem mindet, pláne nem minden esetet. Egész pontosan kétféle eljárás van, s amely kórképek ezekkel kezelhetők, ott jó eséllyel lehet gyógyulásra számítani:

- a műtéti terápia (pl. in toto kimetszhető tumoros folyamatok, gyulladásos gócok eltávolítása, fekélyek kimetszése, lumenes szervekben képződött kövek, ortopédiai műtétek, endovasculáris katéteres eljárások, csontvelő-átültetés gyermekkori malignus hematológiai kórképekben)

- antibiotikummal kezelhető fertőzések (baktériumok, gombák)

A legtöbb egyéb esetben legfeljebb kezelni tud az orvostudomány.

2. Az egyetemi ill. bp-i nagykórházi sebész szakorvosjelöltek jellemzően alig tudják elvégezni a szakvizsgához szükséges számú és típusú műtéteket, van úgy, hogy csak papíron van leigazolva az előírt darabszám. A megyei kórházakban ilyen gond fel sem merül, ott könnyedén akár túl is teljesítik az előírtakat, mint típus, mind darabszám tekintetében.

Ennyit PhD úr ájult klinikaimádatáról.

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.05.30. 12:43:49

@S=klogW:
mit idegeskedik egy részterületen képzett, de minden másban átlagtahón?

jog-ász 2014.05.30. 15:19:08

egy sejttenyészetnél bonyolultabb az eléd kerülő beteg:))
ezen még most is röhögök..biztos amugy?:)

lavór 2014.05.30. 16:41:21

Nekem ezek már izzadságszagú írások.
Azért jöttél haza, mert szimplán hülye vagy. Alkalmatlan az önálló életre. Anyuci, apuci eltart, így aztán jobb neked a semmittevés. Majd 40 évesen is anyucinál laksz. Vagy fizetnek ezért a "miért sokkal jobb itthon " szajkózásért.

S=klogW 2014.05.30. 16:47:07

@jog-ász: beszélgetni nem kell velük :) meg fel se jelentenek :)

Kertes_Kata 2014.05.30. 19:07:46

Jesszusom, micsoda kommentek, az egèsz blogból a teljesen lènyegtelen részeken csàmcsognak, amikor PHD úr szakmai önértékelése teljesen mellèkes volt, lehet rajta vitatkozni, ha van egója, de minek, amikor az egèsz blogbejegyzés üzenete teljesen másról szól. Èn màs szakterületről és külföldről hazatelepülni készülő magyarként csak egyetérteni tudok a legtöbb észrevétellel. A kommentekből megint csak savanyú szőlőszagot érzek. Ezért (is) tartunk ott, ahol.

micsoda? 2014.05.30. 19:16:27

Végig olvastam, tehát érdekelt, mert jó a stílusa. Aztán, rengeteg ellentmondás van. Szidja a kommunizmust, konkrétum nélkül, viszont amikor hazajött már volt miről írni.
"Az első kultúrsokk: utolsó csicskának beállni a sorba, még a betegszállító is beléd rúg, ha úgy van kedve".....

Szerintem a posztíró nem mer őszinte lenni. Ide is egy kicsit, meg oda is egy kicsit:)

tavolirokon2 2014.05.30. 19:39:57

Posztolonak latvanyosan nincs gyereke.
Budapest tenyleg buli hely, es amig nem a gyerek borere megy, megeri a szellel szemben hugyozast annak, aki szereti.

Ha a mieink felnonek, talan mi is hazamegyunk oregkorunkra.

Kidjo 2014.05.30. 20:09:22

Ritkan irok, de most megteszem.
Orvos vagyok, kulfoldon, nem Europa.
Otthon vezeto, szakmam egyik `csucsintezmenyben` dolgoztam gyakorlo orvoskent.
Kivalo kollegak kozott, nagyszeru laborban, fontos kutatasban veszek reszt.
Nehany ev kutatas utan keszulok visszaterni a klinikai szakmaba itt, nem Magyarorszagon.
Kulfoldon vagyok mert elsosorban elore akarok haladni a szakmamban, de a magyarorszagi viszonyokat mar hosszu evek ota nem tudom lenyelni (igy, igen: az emberek jo resze bizony azert is van kulfoldon mert nem kepes elviselni, hogy udvari bolondnak nezik az un. vezetoik)

En magam is az elveszett generacio tagja vagyok, csak ez a generacio eppen a rendszervaltas idejen nott fel. Kulfodre menni diakkent meg majdnem lehetetlen volt jo sok evig (kulonosen a kotelezo es sokszor kizarolagos orosz-nyelv oktatasanak koszonhetoen) otthon ervenyesulni becsuletes modszerekkel pedig azota sem lehet. A korulottem felnovo, nehany evvel idosebb tarsaim, vagy azok akik pont a rendszervaltas idejen kezdtek el a karrierjuket meg meg tudtak ragadni az orszag bizonytalan helyzetebol adodo lehetosegeket es el tudtak menni megelhetesi politikusnak, ujdonsagot jelento tehetseges kelet-europainak kulfoldre, illetve ilyen-olyan bizonytalan uzletekkel penzt tudtak csinalni. Mire en befejeztem az egyetemet a kezdo fizetesem nem erte el a netto 60 ezret, heti 2-3-at ugyeltem amiert 5 es 10 ezret kaptam bruttoban, a nyelvvizsgapotlekot mar reg elvettek, karriert pedig csak akkor tervezhettem ha kimetszem magam a rendszerbol. Valtottam, nagyban koszonhetoen a halapenznek, amely jelenleg is megfojtja, megoli a szakmaisagot. Az en szakmai kilatasaim amikor elkezdtem a karrierem a nullaval voltak egyenloek (reszban az elozo hozzaszolasokban emlitett okok miatt). Az anyagi elomenetel termeszetesen resze egy sikeres ember eletenek, de az akkor es most sem erdekelt annyira; mindazonaltal, az egyenesen a tragediaval volt egyenerteku, pedig akkor mar az akkori es elozo egeszsegugyi miniszter is tobb 100 szazalekos beremelest igergetett. Elveszett generaciok nem csak a kommenizmusban leteztek. Aki ma Magyarorszagon azt mondja, hogy az egeszsegugyi dolgozok helyzete az elmult evtizedeket figyelembe veve nem a halapenzre vezetheto vissza, vagy ennek a korrupcios rendszernek az aktiv reszese es alakitoja, vagy egy percet nem dolgozott a valos egeszsegugyben. Rendkivul sajnalatos, hogy a poszt iroja kulfoldi peldakbol sem tanulva, elveszi a halapenzt, es nem probal meg kuzdeni ellene barmilyen modon. Ez a poszt kivalo alkalom lett volna erre is. De sajnos igaz: a magyarorszagi orvosok nagy tobbsegenek etikai tudasa es magatartasa meg az oly sokszor emlegetett balkani viszonyok kozott is melyen szuboptimalis. Igy nem meglepo, ismetlem, sajnos a kulfoldi tapasztalat ellenere, hogy a szerzo egyreszt a videki korhazakban dolgozo kollegait ostorozza es minositi `resztli`-kent, de egy valoban ismert orvoskollegajat nyilvanosan kritizalni mindenfajta bizonyitek nelkul (termeszetesen ugy emliti az illetot, hogy azert biztosan ki lehessen talalni kirol van szo) valoban rosszindulatu lepes. Aki egy kicsit is a valosagban el, kapasbol sorolja a kivalo orvosokat kis, videki korhazakban, es a szamtalan ellenpeldat a nagyhiru klinikai intezmenyekben. Az elso dolgok egyike ami egy Magyar orvost villamcsapaskent er kulfoldi intezmenyekben: az etikussag fontossaga es a kontraszt a hazai viszonyokkal szemben. Ha az iro ugy gondolja, hogy az emlitett kollega szakmailag vagy etikailag kifogasolhato (de legfokeppen, ahogy en latom, a problema az, hogy ugy is csak egy `mezei ` korhazi foorvos), engedje meg a szakmai testuleteknek es a pacienseknek, hogy erdemben eldontsek ugy van e. En; csak rosszindulatusagot, feltekenyseget es merhetetlen onteltseget latok (tipikus magyar (orvos), mondhatnam, de akkor egy szintre sullyednek a szerzovel). Nem szepitem magam sem: rengeteg problemam van a hazai orvosokkal, de a szakmai vagy szemelyisegbeli kritikaimat nem viszem a nagy nyilvanossag ele (kiveve, reszben most): a szakma dontson rola, aztan tegyek meg a megfelelo lepeseket. Ha az iro ugy gondolja, hogy nekunk kell az uttoroknek lennunk, es nekunk kell megtennunk az elso lepeseket, hogy valtoztassunk ezen a nyilvanvaloan botranyos es fenntarthatatlan rendszeren, akkor miert nem mutat peldat es kezdi magaval? A halapenz elfogadasa es a kollegak teljesen alaptalan, rosszindualtu bantasa nagyon rossz elso lepesek.

csi 2014.05.30. 20:24:03

Szerintem ezeket már valami generátorral állítják elő Turulék.

gabca 2014.05.31. 05:44:41

@S=klogW: Mivel ez egy reflexió volt egy olyan írásra, ahol az összes negatív érvet fölhozta a szerző, hogy miért kell elhúzni ebből az országból, írásomba azért írtam le negatív kritikámat erről az országról, hogy jelezzem, hogy ez önmagában nem érv a külföldre húzásban.
Mellesleg pont az ilyen mentalitás, mint az Öné, ami a legjobban idegesítő országunk népének sok tagjában: frusztrált, rosszindulatú, irígy butaság (akinek még a szöveget is el kell magyarázni, mert kvázi funkcionális analfabéta, ugye ...) :)

gabca 2014.05.31. 05:48:47

@S=klogW: Erratum: "Klinikus szerettem volna lenni, de orvosként is találtam volna könnyen állást." Ez a mondat helyesen: "Kilinikus szerettem volna lenni, orvosként is találtam volna külföldön könnyen állást."

gabca 2014.05.31. 05:59:21

@S=klogW: "ha te gyógyító munkát szeretnél végezni, ahhoz a te _kutatói_ tapasztalatod SZART SE ÉR, már megbocsáss." Bonyolultabb dolog ez annál, hogy ezt megértsék azok, akik ezt fölhozták érvnek (mások is, ha jól látom lejjebb). Pl. ha tovább olvasta volna, amit írtam, később leírom, hogy klinikusként is voltam kint - biztos annyira szar orvos lettem, hogy nem tudom az egér mancsát az emberi kéztől megkülönböztetni. A phd egyébként semmi különös, pro forma szükséges a későbbiekben az osztályvezetőséghez, akinek ilyen ambíciói vannak (ami egy bizánci feudális rendszerben kvázi majdnem az egyetlen lehetőség a részleges szakmai függetlenségre) - de lassan kezd annyira inflálódni, mint a diploma (azaz boldog-boldogtalan megszerzi). Nem értem, miért hozta ki sokak kisebbrendűségi érzését, hogy leírtam, hogy egy külföldi vezető laborban phd-ztem? Főleg, hogy azt is hozzátettem, hogy a mi generációnkból ez az út gyakorlatilag bárki számára nyitva áll.

gabca 2014.05.31. 06:20:29

@S=klogW: Még egy utolsó magának, mert úgy látom, valami miatt nagyon betalált magánál, amit írtam :)
Semmi sértett hiúság nincs abban, amit írtam, pusztán jeleztem, hogy aki hazajön, milyen nehézségekkel találja magát szemben. Pl. ugye vicces az, amikor egy nyolc általánost végzett betegszállító (vagy műtősfiú, vagy érettségizett nővér etc.) a frusztrációját a kezdő orvosokon vezeti le, ez konkrétan tényleg vicces (egy azóta már habilitált barátom mesélte, hogy amikor a műtősnő odébblökte, hogy "eridj innen, öcsi!") Azért ilyen nyugaton nincs. Előnyüknek tudom be, hogy ott a megbecsülés a teljesítménnyel, a hordott felelősséggel, és a munka mennyiségével arányos. És aztán munka után vígan elmegyünk sörözni együtt, mint két egyenjogú ember, ha csípjük egymást emberileg.
De mondhatnám azt is, hogy vicces, amikor egy totál középszerű kollega, aki életében semmi innovatívat nem tett, csak robotolt évekig, és nyalta a túlélésért a főnöke seggét, pusztán a kora miatt különleges tiszteletet vár egy nála sokkal tehetségesebb fiataltól.
A kádári szocializáció tán az oka annak, hogy nálunk (és nem csak az egészségügyben) semmilyen szinten nem korrelál a teljesítmény a megbecsültséggel. Ha viszont ez frusztrálna, nem jöttem volna haza :)

gabca 2014.05.31. 06:30:00

@lavór: ???
Ezt hívják trollkodásnak?

gabca 2014.05.31. 06:39:36

@micsoda?: Nem a témához tartozik, csak felvezetésnek írtam szüleim kádári szocializációját. De egy kicsit konkrétabban:
1. Nincs egyenlőség emberek között, ez a középszer és lustaság melegágya - és ez óriási kárt okozott a kelet-európai mentalitásban.
2. A viszonylagos létbiztonság lustít, és igénytelenné tesz minden tekintetben. Meg se tanulsz küzdeni.
3. A bezárkózás, hogy abban a 40 évben fölnőtt úgy egy generáció, hogy fogalma sem volt, mi zajlik körülöttünk a világban. (Mondjuk ez nagyon is a témához tartozik.) Nem csak szakmailag, hanem minden tekintetben hasznos látni és átélni a körülöttünk levő világot. Nem a nyugat majmolása miatt, mert jeleztem azt is, hogy ők se jobbak. Hanem pl. az önreflexió miatt is. Nyelveket nem beszélnek (az oroszt se nagyon), a világ az volt sokak számára, ami eljutott hozzájuk, ők nem mehettek a világhoz.
Szerintem annak a 40 évnek átka nem szorul magyarázatra, de ha belemennénk, külön posztokat is megérdemelne.

gabca 2014.05.31. 06:48:17

@tavolirokon2: Van gyermekem, de még kicsi.
A megjegyzése konstruktív, mert erre külön nem tértem ki.
Szerintem Magyarországon egy alsó középosztály szintű családnak minden adott a gyermekei felneveléséhez.
Vannak jó iskolák (persze nagy a minőségbeli különbség, nem úgy, mint Skandináviában, de nem is kell horribilis összegeket fizetni jó magániskoláért, mint pl. Angliában). A különórákért fizetni kell, de egy tehetséges gyermeknek minden megadatik az állami vagy egyházi sulikban is, hogy kikupálódjanak.
A természettudományi felsőoktatás piacképességét említettem, gyanítom, hogy a műszaki is piacképes. De manapság egy tehetséges gyerek az egyetemet már külföldön is tudja, részben vagy egészben elvégezni.
Egy gyerek számára is megadatott minden szórakozás, pl. a feleségem a bőség zavarában van, hogy hova vigye babakoncertre a gyereket (Fonó, MÜPA, hogy csak a legnagyobbakat említsem - világszínvonalon). Szakkörök, sport, állatkert, kirándulás (de az utazást említettem, az a gyerek számára is jó) etc.
Tehát, jó minőség a gyereknek is, megfizethető áron.

gabca 2014.05.31. 06:56:46

@Kidjo: Külföldre menni anyagi okok miatt szerintem semmivel nem jobb morális kompromisszum, mint elfogadni a jelenleg a betegekből is kiírthatatlan hálapénzt. Nem tudom, megvan-e, amikor a beteg rohan utánad a folyosón a borítékkel, és nem tudod nem elfogadni? És akiktől nem, mit tettél azután azzal a töménytelen mennyiségű piával, amit a betegektől kaptál? Elfogadom, ez is morális kompromisszum (bár valami miatt a pincérnek adott borravalón és a számla nélküli vásárlásokon nem moralizálunk ennyit - úgy vettem észre), de itthagyni a hazádat anyagi okok miatt semmivel sem jobb.
Külföldről viszont esély sincs a rendszer megváltoztatására, csak fikázni lehet az itthonmaradottakat. Nem a hálapénz kiírtására gondolok, mert az nem rajtunk múlik - annak fenntartásában leginkább a politikusok és a betegek érdekeltek, mert nekik ez sokkal olcsóbb, mint tisztességesen megfizetni az egészségügyi személyzetet, vagy kifizetni a legális piaci árat a magánban az elvárt extra szolgáltatásért.

gabca 2014.05.31. 07:07:38

A "resztli" talán szerencsétlen megfogalmazás, de az én specialitásomat kizárólag egyetemi vagy nagy megyei kórházi centrumokban lehet minőségi szinten művelni. A kis kórházak infrastrukturálisan alkalmatlanok erre - aki oda megy, szakmailag elásta magát. Ez nem úgy általában minden specialitásra igaz, csak néhányra. Tehát ez a kitétel nem a közkórházak, vagy járóbeteg szakrendelések ellen szólt, mert rengeteg olyan szakma van, ahol ott is lehet minőségi orvoslást végezni - az enyém viszont nem ilyen (megjegyzem, külföldön egyetemi centrumokon kívül ezért nem is művelik, esetleg privátklinikán, de oda is az egyetemről mennek az orvosok).

visszakettopadlogaz (törölt) 2014.05.31. 07:09:13

meg sem fordul a fejemben hogy hazamenjek. A dolog mar ott tart hogy latogatoban sem voltam 6 eve. Az az orszag mentalissan meghalt. Mindenki farkasa mindenkinek, uram-batyam vilag, epp erosodik meg egy uj rendszer amibe mindenki probalja bevackolni magat tartossan.
A gyerekeim termeszetessen megtanulnak magyarul, egyresz mert magyarnak vannak(lesznek) nevelve masreszt mert a magyar egy kiveteles nyelv mely kiveteles logikat kivan.
Ennyi maradt nekunk az ezereves orszagbol. Szomoru.

gyalog.galopp 2014.05.31. 07:37:08

A Kádár rendszer igazi rákfenéjét egy vállalati, állami rendezvény dísztribünje mutatta be legszemléletesebben.
Ott voltak ők a példaképeink, vezetőink, együtt, egyetértésben. Személyenként vizsgálva őket, együtt mosolygott a síkidóta, a zseni, az alkoholista, a tehetséges, a seggnyaló besúgó, a szorgalmas, a lusta, a csaló , sikkasztó, a naiv becsületes, a szélhámos, stb.

Egy ilyen közegben igazi eredmény orientált vezetési stílus nem is alakulhatott ki, csak tekintély elvű, a lojalitás mindenek előtt, aminek hozománya az ügyeskedés, sumákolás, a felelősségtől való tartózkodás, hárítás.
Ez a stílus figyelhető meg a mostani fiatal , már a rendszerváltás után szocializálódott vezetőknél is, függetlenül attól , hogy hazai, esetleg saját, vagy külföldi tulajdonú céget vezetnek és hány ezer órát töltöttek klf tréningeken.
Kivételek persze vannak.

A cikkírónak igaza van, még mindig az a menő, ha nem lógunk ki a sorból, még mindig irigységet vált ki a tehetség és nem példakép. Fontosabb az "elv", mint az eredmény.

gabca 2014.05.31. 07:38:11

@Kidjo: Nem gondolom, hogy az említett médiasztárt feltétlenül azonosítani lehetne. Sajnos Magyarországon több szakmának is vannak médiasztárjai (több orvos is ilyen) - ezért nem is egy ember kipécézése a cél. Itt egy általános jelenségre utaltam. Magyarország az "itthon világhírű" orvosok, tudósok és művészek hazája.
Azért hadd ne tegyünk a teljesítményben egyenlőségjelet egy "nemzetközi hírű professzor" és egy kórházi főorvos között. A különbség objektív tény. Aki "mezei" főorvosként "nemzetközi hírű professzornak" adja el magát, az hazudik. Ez mélységesen etikátlan. A szakma morális dilemmája viszont az, hogy mit kezdjen ezekkel az indokolatlan médiasztárokkal. Egészen addig, amíg az átlagot (középszer) megütik, ártani nem sokat árt (csak amikor olyat bevállal, amihez sem a tapasztalata, sem az infrastrukturális háttere nincs meg - mert egyébként centrumban kezelendő, ritka betegségben szenvedő beteget az adott feltételek mellett kezelni etikátlanság), nem nagyon foglalkozunk velük.
A probléma az orvoslással az, hogy nem lehet piacosítani, mert a "vevő" (beteg) nincs annak a speciális ismeretnek a birtokában, hogy adott esetben eldöntse, hogy mi van a PR mögött. A médiasztárságot generáló újságíróknak viszont a felelőssége vitathatatlan, nekik kutya kötelességük lenne utánanézni, hogy mi az adott illetők objektíven is mérhető teljesítménye, mielőtt valakit "nemzetközi hírű professzornak" neveznek. A tényleges vevő persze az OEP, de Magyarországon nincs megoldva a minőségkontroll - többek között azért, mert speciális szakmai kérdésekben mi ítélkezünk magunk fölött (azt egy OEP-bürokrata nem tudja, hogy egy adott - esetleg ritka - betegséget hogyan kell lege artis kezelni).
Sajnos az orvosszakma Magyarországon nem veti ki maga közül a kóklereket, csak nagyon kirívó esetben.
Médianyilvánosságot a Geréb-ügy kapott, és ott sem szakmai oka volt a kiközösítésnek, hanem az, hogy "beleszart a saját fészkébe".
Jelenleg itthon ez van, kéz kezet mos. Ez ellen - jobb a békesség elvén (illetve azért, mert mindenki téved előbb-utóbb, és mindenkinek vannak elrontott esetei, sőt, halottai is) - nyilvánosan senki nem fog fellépni. Nyelünk, félrenézünk, és tovább megyünk.
Nyugaton sokkal komolyabb a szakmai minőségkontroll, talán ezen is a mi generációnk (vagy az utánunk jövők, ha realista akarok lenni), akik már láttak-tapasztaltak mást, tudnak majd változtatni.

Tehát mivel itt egy jelenségről írok, nem egy konkrét személyről, helyén valónak tartom ezt említeni. Laikusoknak viszont föl kell hívnunk a figyelmét arra, hogy óvatosan a "sztárokkal", mert nem feltétlenül valós teljesítmény, hanem komoly PR-munka van mögötte (ld. pl. a Gyermekrák Alapítványt is, akik súlyos százmilliókat zsebelnek a PR-nak köszönhetően). Többen is találva érezhetik magukat, ismerősüket - szégyelljék azok az emberek magukat! Bejegyzéseimben ezért kizárólag ismert, pozitív személyeket nevesítek - őket is csak pozitív illusztráció céljából.

gabca 2014.05.31. 07:40:26

Szándékoltan provokatív írást küldtem.
Mondjuk az elszomorít az első reakciók olvastán, hogy mennyire nem értette sok olvasó, amit írtam.
Viszont vitát ez generál, úgyhogy hajrá!

lavór 2014.05.31. 07:43:55

@gabca:

Nem. Ezt véleménynek hívják.

gabca 2014.05.31. 08:16:00

@lavór: Akkor sikerült a lényeget megragadni :)
Véleménynek totálisan inadekvát tudniillik. Ugyan, miért tartanának el itthon a szüleim? 70 évesen?! Elég pénzt kerestem kint, hogy tudjak tartalékolni az induláshoz.
A lakást tőlük örököltem, de az akkor is az enyém lenne, ha kint maradtam volna, tőlünk is megöröklik majd a gyerekeink ingó és ingatlan vagyonunkat. De ha nem is lenne, néhány év alatt össze lehet egy lakásra valót gyűjteni - azért nem kell kint maradni.
És, mint írtam, itthon is elegendő pénzt keresek ahhoz, hogy biztosítsam az alsó középosztály életszínvonalát a családom számára. Azt is írtam, hogy ez meglenne hálapénz nélkül is a másodállásaimmal. A hálapénz a szakmai továbbképzésemet és a kvázi "luxust" (jobb bútorok, az iskolában elérhető ingyenes különórákon túli különórák a gyereknek, külföldi nyaralás - azaz a nyugati szintű alsó középosztály életszínvonala) fedezi.
Ha azt írom, hogy lehetőségem lett volna kint maradni, az nagyképűség - ha meg leírom, hogy miért is jöttem mégis haza, abból egyesek meglehetősen sajátos véleményt vonnak le ...

lavór 2014.05.31. 08:25:44

@gabca:

Attól még nem változik a véleményem, mert neked nem megfelelő. A hálapénzes szösszenet meg már teljesen vicces. Egy szóval nem írtam, hogy nagyképű lettél volna, ha kihasználod a külföldön kínálkozó lehetőségeket. Azt írtam, hogy hülye vagy, mert nem használtad ki, hanem itt bizonygatod, micsoda nagyszerű dolog itthon középszerű életet élni több másodállással, amit még meg kell fejelned a hálapénzzel, hogy szakmailag fejlődhess.

gabca 2014.05.31. 08:43:00

@lavór: Persze, lehet ez a véleményed.
Tetszik-nem tetszik, mivel ilyen Magyarország, ha mész, ha maradsz, kompromisszumot kell kötnöd. Csak az a kérdés, hogy mi a fontosabb. Nekem az önfeladás (illetve utódaim gyökereinek kiszakítása) a rosszabb kompromisszum, ezért jöttem haza. A bejegyzésem egy része mellesleg pont arról szólt, hogy lehet hazajönni úgy is, hogy nem a középszert erősíted - ezt viszont sok kommentelő nagyképűségnek értette. Persze sokkal nehezebb itthon egy szakmát magas minőségi szinten művelni, és emellett még megfelelő életszínvonalat is biztosítani a családodnak. Minden tekintetben nehezebb. És? Ez önmagában nem ok a kintmaradásra. Az ellenérveket leírtam, és a hálapénz miatt egy percig nem állítom azt, hogy nem mocskolódnék be, de mint írtam, ezt tartom a kisebbik rossznak a választási lehetőségek közül. Ez az ár. Morálisan viszont nem rosszabb ez, mint itt hagyni a hazádat anyagi okok miatt. Vagy-vagy.

lavór 2014.05.31. 08:51:15

@gabca:

Szép szavak, tényleg. Kár, hogy még mindig nem meggyőzőek. Gyökerekről írsz, amik a középszerűséget biztosítják; a gyermekeidnek hasonló szürke, középszerű életet kívánsz nyújtani. A te dolgod. A szakmai előmeneteledet alapvetően etikátlan eszközt igénybe véve (hálapénz) kívánod megvalósítani. Természetesen nem gyógyítani akarnál, hanem elvagy te te a betegek borítékaival, a korszerűtlen gyógyítás Mekkájában. És még meg is magyaráznád nekem - és az itt olvasgatóknak - hogy nem "mocskolódnál be, csak sajna rá vagy kényszerítve. A szemedben hálapénzért gyógyítani nem rossz, hanem egyenesen kívánatos, mivel adót nem szeretsz fizetni. Szerintem hagyd a fenébe a morális magyarázkodásodat, ki is nevetteted magad lassan.

micsoda? 2014.05.31. 09:16:06

@gabca: Éltem, dolgoztam az átkosban is, és még ma is. Igaz dolgozni külföldre mentem, mert különben nem tudtam volna a lakást kifizetni a rendszerváltást követően. (meg azt hittem, hogy szar életem van)Sokan elfelejtik, de egyből megemelték a lakáskölcsön részletet, de volt könnyítés. /aki kifizette a tartozás 40 %-át, elengedték a többit/
Szerintem mindegy milyen rendszer volt, ma már tudom, hogy biztonságban élhettem, részletre vásároltam, biztos munkahelyem volt, sőt még külföldre is mehettem. Egy élete van mindenkinek, nem kéne kombinálni, mondom én:)

gabca 2014.05.31. 09:17:27

@lavór: Ez is egy nézőpont. A gyógyítás viszont egy olyan szakma, ahol a szakmai előmenetel (továbbképzés) nem öncél, hanem a betegeim érdekét szolgálja. Természetesen lehet középszerűen is gyógyítani, ha neked betegként ez kell, sok sikert hozzá! De lehet, hogy valamit én értek félre, eddig azt gondoltam, hogy a magyar betegnek is jár a világszínvonalú gyógyítás esélye. Annak viszont ára van, amit a magyar állam nem fizet (jó esetben a műszereket megveszi hozzá, de az orvos tudását nem fizeti - ez nem internetről ingyen összeszedhető tudás).
Aki ma Magyarországon azt mondja, hogy nem kerüli el az adófizetést, az pedig hazudik. Ez nem jó, de hozzáteszem, hogy az átlagnál magasabb szintű orvosi ellátásért szinte senki nem hajlandó bruttó árat fizetni (és meg sem tehetik). A hálapénz fenntartása legkevésbé az orvos érdeke, mint írtam. Vazze, egy magánrendelés bruttó 25 ezer kéne, hogy legyen. Ha szülésznek adsz 100-at zsebbe (az egyébként maximálisan pluszmunkájáért, mert elvárod tőle, hogy bármikor ugrasztható legyen a választott szülészed), az 150 bruttó. Ehelyett az van, hogy aki teheti, utólag ad, aki nem, nem - legtöbben baromira nem ettől tesszük függővé az ellátást. Viszont a csórónak is van esélye szakmailag minőségi ellátásra.
Tényleg, azt hiszem, egyeseknek fingja nincsen, hogy mennyibe kerül a továbbképzés. Leírom részletezve: 50-100 ezer forint egy kurrens szakkönyv (ami 2-300 ezerig is fölmehet), egy külföldi konferencia vagy továbbképzés regisztrációval utazással szállással fél milkó körül. Ezekből nem egy kell évente. Mondhatod persze, hogy te a magánorvosodat bruttó fizeted - de a magánorvos is a közkórházban szedte össze a tapasztalatát, és komolyabb beavatkozások fél milkónál kezdődnek, azt csak a felső tízezer tudja megfizetni (egy daganat kezelése pedig akár a több tízmilliót is eléri, na, azt fizessétek ki a magánkórházban!) - nem is csinálják Magyarországon magánkórházban.
Életemben a közelmúltban volt először, hogy egy külföldön maradt magyar orvos fölajánlotta, hogy kifizeti egy külföldi továbbképzés árát (nem véletlenül írtam azt sem, hogy a külföldön maradtak sem nettó veszteség az országnak) - minden mást saját zsebből finanszíroztam, illetve a külföldi munkahelyem anno fizette. Az itthoni soha.
Lehet választani: középszer itthon; minőség itthon, aminek ára van; vagy finnyáskodva elhúzok külföldre (ami viszont morálisan számra semmivel nem rosszabb a hálapénznél). Az életben legritkább esetben jó és rossz között kell választanunk, hanem rossz és még rosszabb között. Ez van, ezt tudomásul kell venni.

Az anyagiaktól eltekintve, pl. Szentágothai János, talán az egyetlen, aki Szent-Györgyi óta itthonról közel került a Nobel-díjhoz, súlyos kompromisszumokat kötött azért, hogy itthonról világszínvonalú munkát végezhessen. Ha kiment volna, biztos a Nobel-díja, és oszthatta volna az észt az itthon maradottaknak, hogy korrumpálták magukat a kommunistákkal. Nem ezt tette, és örüljünk ennek!
De szerintem egyébként a maradni, vagy menni nem erkölcsi kérdés alapvetően - bár mindkettőnek megvannak a morális vetületei, és nem tehetjük meg, hogy valamilyen szinten be ne sározódjunk.

gabca 2014.05.31. 09:33:07

@micsoda?: Egyet értünk. Az utolsó bekezdésben pont azt írtam, hogy alapvetően jónak tartom a migrációt. Több okból is.
Szerintem semmi baj nincs azzal, hogy valaki átmenetileg külföldre megy anyagi okokból, az anyagi okokból végleg kivonulással szemben már vannak morális fenntartásaim - de megértem.
Mindenkinek meg van a maga története, hogy miért marad, megy, vagy jön vissza. Én leírtam az enyémet, hogy miért jöttem vissza, és leírtam azt is, hogy tulajdonképpen ezer érv szólt a kint maradás mellett is - ezen egyesek nagyon megsértődtek :)
A jó az, hogy az én generációm szabadabban választhat, mint az eggyel korábbi generáció.
Csak nem kell itt köpködni, meg látszatérveket felhozni a menekülés mellett, amikor az a legtöbbször pusztán anyagi. Hogy milyen országunk lesz, az meg első sorban rajtunk múlik (akik közül senki nem szent, én sem, és nem is akarok akként tetszelegni) - és a kivonulással is aktívan alakítjuk az ország jövőjét.

gyalog.galopp 2014.05.31. 09:38:16

@micsoda?: @gabca:

Az USA fejlődésének története a belső migráció története.
Na jó, meg a külsőé is.

lavór 2014.05.31. 10:07:26

@gabca:

Na, a magánrendeléseket meg már tényleg hagyjuk!
Pláne, mikor a labor és egyéb műszeres vizsgálatokért abba az egészségügyi intézménybe irányítja az orvos a beteget, melyben dolgozik. Az a baj, hogy saját magadat győzködöd, így azt kell hinnem, hogy tényleg fizetnek ezért a sok butaságért neked. szerintem orvos sem vagy.

lavór 2014.05.31. 10:58:29

@gabca:

Akkor moralizáljunk...
Az eredeti eskü:
„Esküszöm az orvos Apollónra, Aszklépioszra, Hügieiára, Panakeiára, az összes istenre és istennőre, őket híva tanúul, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten teljesíteni fogom eskümet és alábbi kötelezettségemet. Az orvostudományban mesteremet ugyanolyan tiszteletben részesítem majd, mint szüleimet; megosztom vele megélhetésemet, és ha nélkülöz, gondoskodni fogok ellátásáról; fiait saját fivéreimnek fogom tekinteni, és ha ők is el akarják sajátítani az orvostudományt, fizetség és szerződés nélkül megtanítom majd nekik. Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást ismertessem fiaimmal és mesterem gyermekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal, akiket szerződés és az orvosi törvény alapján tett eskü kötelez, de (rajtuk kívül) mással nem. Az életmódra vonatkozó szabályokat a betegek hasznára kamatoztatom majd erőm és belátásom szerint, megóvva őket a bajtól és kártevéstől. Senkinek sem adok majd mérget, még ha kéri is; sőt még csak ilyen tanácsot sem adok neki. Hasonlóképp egyetlen asszonynak sem adok magzatelhajtó szert. Tisztán és szeplőtelenül fogom eltölteni életemet, gyakorolni mesterségemet. Nem alkalmazok vágást még akkor sem, ha az illetők kőtől szenvednek is; az ilyen feladatot azoknak hagyom meg, akik ebben szakemberek. Bármely házba lépek is be, azért megyek oda, hogy hasznára legyek a betegeknek, tartózkodva minden szándékos jogtalanságtól és kártevéstől, főleg attól, hogy nemi visszaélést kövessek el nők vagy férfiak testén, legyen szó akár szabadokról, akár rabszolgákról. Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt, mint titkot őrzöm. Ha teljesítem és nem szegem meg eskümet, adassék meg nekem, hogy örömömet lelhessem életemben és hivatásomban, mindig elismerésben részesülhessek minden ember részéről; ha viszont fogadalmamat megsértem és hamisan esküszöm, akkor az ellenkező sors jusson nekem osztályrészül.”

A csonkított:

„Én, (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvostársaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Az (…) Egyetem hírnevét öregbítem és megbecsülését előmozdítom.”

Akárhogy olvasom, egyikben sincs egy szó sem a hálapénzről. Még körülírva sem. Valahol elveztetted a nagy utazások közben a "moralitás" szó tartalmát.

nocsak! 2014.05.31. 11:36:54

@lavór: hmm, Magyarországnak fontos lenne legalább a külföldre szakadt minőségi munkavállalók visszacsábítása. Gabcát egyikünk se ismeri, de a hayajövetele nem feltétlenül a siker hiányának tudható be. Olvasd el Masszi Tamás önéletrajzát pl. Sőt szerintem már eggyel több értelmiségi, aki külföldi hírportálokat is olvas is nyeremény.

lavór 2014.05.31. 11:47:14

@nocsak!:

Köszi. Nekem nem hiányzik egy olyan "orvos" sem, aki a "hálapénz" miatt jön haza. Maradt itthon ilyen bőven... sajnos. Vannak Magyarországon példát mutató orvosi teljesítmények, "magas" szintű ellátás. És még azt is írhatom, nem a hálapénz miatt ilyen, sőt, állami kórházról és nem magánintézményről van szó. Talán ők kevesebbet utaztak, még nem veszett el a "moralitás" és az eskü szavak valódi jelentése.

gyalog.galopp 2014.05.31. 12:06:10

@gabca: @lavór:

Szerintetek melyikőtök tesz többet a hazai sutyerák, oldjuk meg okosba, zsebbedugdosós világ megszüntetéséért?

lavór 2014.05.31. 12:19:55

@gyalog.galopp:

Biztos @gabca: tesz többet.

gabca 2014.05.31. 15:30:33

@lavór: ??? Szerinted Hippocratesz miből élt? El vagy tévedve, apóca! Ennek semmi köze a morálhoz! Van egy speciális tudásunk, aminek ára van. Ez is egy munka. Mélyen a piaci ár alatt fizetnek. Ezt mindenki tudja. Egy ügyvédet megfizetsz. Egy orvos meg dolgozik éhbérért. Szerinted ez így helyes. Gratulálok!
Nem kell itt moralizálni úgy, hogy nem érted az idézett szöveget :)

lavór 2014.05.31. 15:57:38

@gabca:

Nocsak-nocsak! Micsoda változás!
Ideje lesz szépen visszamenned külföldre. Ott megfizetik a "speciális tudásodat". Ja, hogy neked ott se jó?
Esetleg képezd át magad ügyvédnek és megoldódik az életed. Gondolom a ez a balkáni gondolkodásmód a legfőbb akadály a külföldi boldogulásodban is.

gabca 2014.05.31. 18:15:04

@lavór: Troll, segítség!!! :)))

kheiron 2014.06.01. 01:25:56

@lavór:

Ha tudnád, hányszor történik meg, hogy egy aranyos hozzászóló totál hülyeségeket irkál, majd a végére odacsapja ultima ratióként a hippokratészi esküt, mintha azzal bármit, pláne a legprimitívebb személyeskedést lehetne legitimálni.

Ez a tevékenység-mintázat a neten annyira régi, hogy amikor először találkoztam vele, a "troll" szó még csak Tolkiennél fordult elő, az index meg az autó irányjelzőjét jelentette.

:-D

kheiron 2014.06.01. 01:29:15

@gabca:

Hogy troll, az az "etika" és "morál" szavak valódi értelem nélküli állandó szajkózásából azonnal látszik.

Magyarország nemcsak a 10 millió fociedző, hanem a 10 millió orvosetikus országa is, pláne a neten.

:-)

lavór 2014.06.01. 07:10:57

@kheiron:

Igen, elég sokszor megesik, hogy hülyeségeket blogolnak ki emberek. Semmi új nincs benne. Pláne, mióta egyre olcsóbb a Net.

kheiron 2014.06.01. 08:37:44

@lavór:

Pontosan, kitűnő példa vagy rá épp te magad ebben a threadben.

:-)

wirth6 2014.06.02. 16:42:04

@lavór: Vélemény, amit semmi nem támaszt alá.
"Alkalmatlan az önálló életre." - miből szűrted le, hogy alkalmatlan az önálló életre, ehhez nem kéne egy blogbejegyzésnél többet tudnod róla?

"Anyuci, apuci eltart, így aztán jobb neked a semmittevés." - Erre meg pláne miből következtetsz, ha egyszer megírja, hogy a szakorvosi fizetéséből és a másodállásban kapott pénzből is meg tudna élni, meg ehhez jön a kinti élet során képzett tartalék.

Szóval gabca első kérdése teljesen helytálló. Igen, pontosan ezt hívják trollkodásnak (mi meg persze szépen etetünk).

lavór 2014.06.02. 16:43:12

@kheiron: @wirth6:

Nocsak, szintén hálapénzere kiéhezett "orvosok"?

kheiron 2014.06.02. 22:29:57

@lavór:

Ugyan, ugyan, okosabb vagy te ennél. :-)