„Nehéz konstruktívan hozzáállni a témához, amikor egy bomló bálnatetem és egy súlyzó keresztezéséről beszélünk, ami a »hagyományos kultúra és modernitás értékeit hozza szintézisbe«” − mondja építészmérnök feleségem arról az épületről, amely a legfrissebb hírek szerint Magyarországot fogja reprezentálni a milánói Expo 2015-ön. Én nem vagyok építész, nekem egy sonkás-sajtos tekercs vagy egy félbehagyott hot dog is eszembe jutott az objektumról. Valahol ismét utat tévesztett a hivatalos magyar kultúrpolitika, nem először az utóbbi években?
A zsűri által első hellyel díjazott, a közönség által is kedvelt terv helyett ezt a fenti, második helyezett terv valósulhat meg a jövő évi expón. De mi is történt pontosan?
A 2015-ös milánói expó kapcsán, ahogy az lenni szokott, pályázatot írtak ki a magyar pavilonra. A jövő évi expó magyar megjelenésének irányadó filozófiája az egészséges élelmiszer és életmód kölcsönhatása, az élelmiszerbiztonság megteremtése, valamint a genetikai diverzitás megőrzése a jövő generációi számára. Ez eddig rendben is van.
A pályázat kiírása szerint „a magyar pavilon természetes, újrahasznosítható és fényáteresztő anyagokból épül majd, így elbontása is könnyen kivitelezhető lesz. Az 1910m2-es alapterületnek körülbelül 50-55%-át fogja elfoglalni az épület, melynek jellegzetességei a hagyományos és organikus formák lesznek. Ezzel a koncepcióval a világot „betonmonstrumokba” fullasztó építészeti dogmákra és szabványokra kívánunk reagálni. (...) Az épület formája és megjelenése minden elemével kapcsolódni fog a Világkiállítás és országunk specifikus témáihoz, tükrözve hazánk tradícióit és kultúráját. A motívumokban és a belső architektúrában döntő szerephez jut majd a víz, az életadó és egészséget biztosító forrás, valamint a fény is. A koncepció egésze az archaikus magyar világértelmezést fogja tükrözni, ami az élet körforgásáról, a folytonos fejlődésről és megújulásról szól. Így a növényi ábrázolások az emberi lét és a világegyetem összekapcsolódásával jelenítik majd meg a bolygónkat alkotó mikro- és makroszintű elemek egységét.”
A beérkezett pályaművek közül (amelyeket itt lehet végigböngészni) a zsűri január 15-ei döntésével a MALOM jeligével ellátott tervet tartotta a legjobbnak.
Nem meglepő a döntés, már első blikkre is kiemelkedik a Malom látványa a többi pályamű közül, a zsűri mellett a közönségszavazáson is sikerrel szerepelt az épület. Mint kiderült, Getto Tamás és Dr. Hutter Ákos munkája ez a grandiózus malom egy nagy vízkerékkel, amelyhez a vizet, legalábbis a tervek szerint, napkollektorral működtetett szivattyú juttatja majd el. A zsűritagok szerint a Malom egy olyan épület, amely vonzza majd a tekintetet, emellett az épület mellett senki nem tud csak úgy elsétálni, ide mindenki be akar majd térni, hogy alaposabban is megnézhesse magának. A pályázat bibliai utalásokra, a magyar hagyományokra és a malom nemzetközi történelmi, civilizációs funkciójának bemutatására épül, a szépséges faszerkezet alatti, szakrális térre is emlékeztető csarnokban döngölt föld lenne a padló.
Emellett a második helyezett lett az ALAKOR jeligéjű pályamű (tervezők: Herczeg Ágnes, Ertsey Attila és Sárkány Sándor). A tervezők szerint „a szakrális, szellemi tartalom művészi megformálása, a három dobépület és a kert hármas egységét jelképezze legrégebbi és legszebb köszönésünk: Bort, Búzát, Békességet!”
*
A zsűri döntése után több hónappal, május 23-án jött a hír: nem az első díjas Malom, hanem a második helyezett Alakor terve épül majd meg az expó magyar pavilonjaként. Szőcs Géza kormánybiztos csütörtökön Milánóban nemzetközi sajtótájékoztatón mutatta be a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjának terveit, majd megnyitotta a pavilon tervezési anyagaiból összeállított kiállítást.
Szőcs Géza tehát ismét berobbantotta magát a magyar kultúrpolitikába. Mint ismeretes, az erdélyi származású költő, majd khm, mérsékelten sikeres kultúrpolitikus két évig, 2010-től 2012-ig botladozott a NEFMI kulturális államtitkáraként, majd utána a miniszterelnök kulturális főtanácsadója lett. Emlékezzünk: Szőcs volt az, aki 2011-ben a Mozgó Világnak arról nyilatkozott, hogy naplót vezet munkájáról és többek között kormánypárti politikustársairól is, a naplót pedig esetleg Orbán Viktornak is megmutatja - majd panaszkodott arra, hogy a politika világában sok „a gáncs, az ármány”, és arra, hogy a beosztottjai nem csinálják meg az általa kiadott feladatokat. Ahogy lemondásakor írtam: „Szőcs Géza eltévedt a politika rengetegében. Itt az idő, hogy visszatérjen a bohém költők világába, szavaljon, éjszakázzon, száguldozzon az országúton, megírja emlékiratait, szellemes esszéket írjon az erdélyi irodalomról vagy a világválságról, otthon, négy fal között elmélkedjen kis és nagy dolgokról. Vagy legyen szabadgondolkodóként kreatív tanácsadó a valódi döntéshozók mellett. Csak hagyja a bürokráciát, a közigazgatási jogot, a költségvetés-alkotást és a kultúrpolitikát másra”. Nos, nem hagyta. És ahogy Vicomte blogger kolléga négy éve, Szőcs kinevezésekor írt, remek portréjában összefoglalta: „Szőcs Géza viszont egy álmodozó bölcsész. Nem olyan Philipp K. Dick-féle, mint a másik, inkább egy Paolo Coelho. Személyében megjeleníti azt, amit a Fidesz elképzel a kultúráról. A miniszter, aki nem csak a 10 millió, hanem az egész Kárpát-medence kultúráját fogja ápolni. Hogy mi ez? A roszmájú, örök elégedetlenek szerint inkább valami wass albertezős, hegyek ormán felsíró tárogatós, modern népzenés, Tusványoson csövezős, kicsit folkrockos izé, enyhe sasvárisándoros és eddás beütésekkel, és sok Keresztes Ildikóval meg Kormoránnal. Amolyan lájtos-magyaros fogyasztóbarát népi giccses izé, kalotaszegi hímzett kispárnák a budai lakás sezlonyán. Valami olyasmi, ami nem fekszi meg a gyomrot túlságosan, mint a jobbikos hardcore, de szépen pirosfehérzöldre van azért hangszerelve”.
Nos, nem tudjuk, pontosan mekkora szerepe volt expóügyi kormánybiztosként abban a döntésben, hogy végül nem az első helyezett pályázó munkája, hanem a második helyre rangsorolt, dekonstruált szittya vízió valósul meg. Valószínűleg nagy szerepe volt. Az viszont egészen biztos, hogy az Alakor egy az egyben megfelel a szőcsi kultúrpolitikai víziónak − sőt, a jelenlegi kormánypártot − részben (!) − uraló kultúraképnek. Mert szerencsére vannak más felkészült és naprakész, a magyar kulturális hagyományokat egyrészt a realitásokkal, másrészt a nemzetközi kultúra világával összeegyeztetni képes kultúrpolitikusok is a Fidesz háza táján, de sajnos továbbra is a Fekete György-, Kerényi Imre- és Szőcs Géza-féle fantaszták a leglátványosabbak a Fidesz kultúrpolitikája körül.
Nem esztétizálok sokat, mindenkinek megvan a maga ízlése, de tessék összehasonlítani a Malom és az Alakor terveit.
Az egyik egy kimért, ízléses, méltóságteljes, letisztult, áttekinthető, befogadható, minimalista, egyszerre hagyományőrző és világra tekintő, archaikus és modern, de leginkább kortalan épület.
A másik egy csapongó, formátlan, szétesett, csiricsáré, zsúfolt, kapkodó, zavaros, kakofón, szájbarágós, didaktikus, archaizálni akaró, de valójában posztmodern objektum.
A Magyar Nemzet Makovecz-követőnek számító építészmérnök-építészkritikusa, Őrfi József azt írja az Alakorról: „az építészetben nem szokás táltos dobokat felnagyítani, vagy ha mégis, biztos nem élére állítva, és végképp nem egy az egyben. Nem értékes, mert már elcsépelt gondolat bárkát is stilizálni, de ebben az esetben még ez a stilizálás sem sikerült jól. Továbbá egyszerűen nem illik szimbólumokat rárajzolni egy tömegre, egy formára, amelyet bárki használatba vehet, hiszen nem biztos, hogy a betérő azonosul vele. Az építészet szimbólumokkal, szellemi tartalmakkal dolgozhat, de csak szerves összhangban a működő funkcióval”.
Ennyi. Vagy ahogy a szőcsizmusról Vicomte írta: „Amolyan lájtos-magyaros fogyasztóbarát népi giccses izé”. Ötödik évét kezdi a 2010-től ismét hatalomba kerülő a konzervatív-jobboldali magyar kultúrpolitika, és még mindig itt tartunk.
Míg a Malom fel tudna nőni az egyébként szintén vitatott körülmények között kiválasztott, de vitathatatlanul az egyik legjobb Makovecz-műnek számító '92-es, soktornyú sevillai magyar pavilon és Vadász György 2000-es, hannoveri expón bemutatott, letisztult és méltóságteljes templom-hajó pavilonja mellé; addig az Alakor a magyar organikus építészet újabb szép példája helyett annak paródiájaként sülhet csak el.
*
A poszt írása közben olvastam a friss sztorit: a Tilos rádió építészeti műsora, a Skicc meg akarta szólaltatni a Malom és az Alakor tervezőit, hogy a témáról beszélgessenek. A Malom alkotói szívesen nyilatkoztak: kiderült, hogy ők se tudnak sokkal többet a döntésről, mint az átlag újságolvasók, és őket is meglepetésként érte, hogy nem az ő nyertes pályaművük valósul végül meg.
A Tilos megkereste az Alakor alkotóit, Ertsey Attilát és Sárkány Sándort is. Az egyébként a fenntartható építészettel, autonóm házakkal, régiókkal, közösségekkel foglalkozó, azokat kutató, tisztességes és neves építész, Ertsey Attila a Tilosnak azt mondta: a pályázat nem az ő szellemi terméke, az életművében ez nem mint saját alkotásként szerepel. A pályamunka szellemi alkotója szerinte Sárkány Sándor, így ő csupán mint a megvalósításért felelős építész. A Tilos megkereste Sárkányt is, aki előbb időt kért, hogy tájékozódjon, majd visszahívta a rádiósokat, hogy ő, mint alkotó nem nyilatkozhat, csak Szőcs Géza kormánybiztos beszélhet a pályaműről.
E szép, bezáruló kör, igazi magyar történet láttán mi más jutna az egyszeri polgár eszébe, mint a régi felsóhajtás: „ezérttartittazország”.
