Kommentszűrés
’14 máj
12
12:01

Trianon-vita a hegyen – Ablonczy Balázs és György Péter az MCC-ben

Írta: Redakció

trianon.jpg

„Vannak-e nálatok nagy hegyek? / Itt is volt régen rengeteg” – énekelte Lovasi András az Alkoholban, Wass Albertet és hegyeit pedig nyilván nem kell bemutatni. Trianon a legélőbb magyar történelmi esemény, de vajon fáj-e minden magyarnak? Csütörtök este a Gellért-hegyi Mathias Corvinus Collegiumban Ablonczy Balázs és György Péter vitatkozott Trianonról és a nemzeti sokk traumatikus emlékezetéről.

Szalai Zoltán, az elitképző intézmény, a Mathias Corvinus Collegium ügyvezető igazgatója bevezetőjében a Trianon-traumát és szükséges feldolgozását Magyarország és a magyarság legfontosabb kérdéseként jelölte meg, ezért tartotta szükségesnek, hogy az MCC fórumot biztosítson a Trianon-vitának. A „békévé oldás” szellemében az úgynevezett bal- és a jobboldal két vezető trianonológusát, György Pétert és Ablonczy Balázst hívták meg a collegiumba, beszélgetésüket Rajcsányi Gellért, a Mandiner.hu főszerkesztő-helyettese moderálta.

Ablonczy Balázs a Trianon-legendák és A visszatért Erdély, 1940-1944 című történettudományos bestsellerek szerzője, 2011 óta a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, aki azonban vezetői pályáját a Mathias Corvinus Collegium nevelőtanárjaként kezdte. György Péter esztéta az ELTE Művészetelméleti és Médiaelméleti Intézetének igazgatója, aki 2013-ban jelentette meg Állatkert Kolozsváron című könyvét a „képzelt Erdélyről”. Rajcsányi Gellért Ablonczy Balázst és György Pétert olyan értelmiségiekként mutatta be, akik „szeretnek kifelé gondolkodni a sablonokból” és „beszoríthatatlanok”.

Az est nagy kérdése előzetesen az volt, hogy Ablonczy Balázs és György Péter sarokba tudják-e egymást szorítani. Azonban inkább párbeszédnek, vagy Széchenyi kifejezésével eszmesúrlódásnak lehettünk tanúi, mint vitának. Az egy percre eső egyetértések száma az est folyamán a Király-hágót ostromolták, amely ritka manapság, mint Császár Előd Fan Klub Székelyudvarhelyen.

Csunderlik Péter tudósítását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: közélet nemzet történelem vita emlékezet legenda mítosz külhoni magyar Trianon György Péter Ablonczy Balázs emlékezetpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr506154981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pocaklakó minimanó 2014.05.12. 12:27:39

Most gonosz leszek...

Érdekes átfedés tapasztalható. Sokan, akik üdvözölnek és igazságosnak tartanak egy több évszázados nemlét utáni ország-visszaszerzést, elítélően nyilatkoznak egy évszázadnál fiatalabb ország-visszaszerzés ügyében.

Hogy miért. én nem tudom. :)

Urfang 2014.05.12. 12:57:03

@pocaklakó minimanó:

Ukrajnára gondolsz? Csak szólok, hogy a Kijevi Rusz már akkor egyesítette a keleti szlávokat, amikor Moszkva még csak néhány prémvadász apró sátortábora volt a Kijevi Ruszon belül. Még a nevüket is tőlük kapták a ruszkik.

BigPi 2014.05.12. 13:11:57

Bővebben?! Vagy ez, csak egy beetetés és lesz folytatása is a cikknek?

Czelder Orbán 2014.05.12. 13:28:30

:-DDD megint egy intellektuális focimeccs aktuálpolitikai iszapbirkózós poénokkal fűszerezve.
Grátisz pirospont a trianonológus szó "komoly szövegkörnyezetben" való szerepeltetéséért. Remélem, lesz ebből legalább egy Kommentár publi. :DDDDD

Messzi Vetek 2014.05.12. 15:18:22

@Urfang: én nem Ukrajnára tippeltem volna, de ettől függetlenül jó hogy szól!

Kandeláber 2014.05.12. 15:27:51

"De vajon fáj-e minden magyarnak?"
Minden magyarnak fáj, csak a köztünk élő hungarofóboknak nem.
"Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagy világon.

Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa
Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szûz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.

De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.
Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövõ századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.
E sebek és e fájdalom örök.
Ettõl vonaglik minden magyar rög
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág
Ettõl nem gyógyulnak az unokák.

Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak
Ettõl reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kõvé ettõl vállnak
Kemény kövek élõ szívként fájnak.

Amíg élünk ettõl fájunk, égünk
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk
Ettõl szorul a kezünk ökölbe
Ettõl sír a gyermek anyaölben.

Fenyõmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.

Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!"

És itt Karinthy Frigyes:
nemnemsoha.gportal.hu/gindex.php?pg=30625522&nid=5115339

Györgypéterek nem kompetensek a kérdésben.

Bell & Sebastian 2014.05.12. 15:59:37

De kár, hogy nem lehettem ott szerencsére, mert annyi újat nem mondott semmit.

Alfőmérnök 2014.05.12. 18:43:58

@Urfang: Szerintem Izraelre célzott.

homoródkarácsonyfalváért 2014.05.12. 21:08:14

engem az ilyen kérdésekben nem érdekel a györgypéterek véleménye

maxval a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.05.13. 08:25:58

@Urfang:

Ez elég sajátos nézet. A Kijevi Rusz idején eleve nem létezték még ukránok, így abszurd a mai ukrán nacionaliozmus próbálkozása, hogy valamiféle ukrán államot fabrikáljon belőle.

Tulajdonképpen az ukrán nép azáltal jött létre, hogy a keleti szlávok egy része Oroszország határain kívül rekedt, így kimaradt az orosz nép etnogeneziséből.

pocaklakó minimanó 2014.05.13. 10:03:36

Látom, hogy kínos a célozgatás. :)

pocaklakó minimanó 2014.05.13. 10:29:02

"„Direct written evidence of the existence of the Ukrainian language dates to the late 16th century. By the 16th century, a peculiar official language was formed: a mixture of Old Church Slavonic, Ruthenian and Polish, with the influence of the last of these three gradually increasing. Documents soon took on many Polish characteristics superimposed on Ruthenian phonetics. Polish rule and education also involved significant exposure to the Latin language. Much of the influence of Poland on the development of the Ukrainian language has been attributed to this period and is reflected in multiple words and constructions used in everyday Ukrainian speech that were taken from Polish or Latin. Examples of Polish words adopted from this period include zavzhdy (always; taken from old Polish word zawżdy) and obitsiaty (to promise; taken from Polish obiecać) and from Latin raptom (suddenly) and meta (aim or goal).” (wiki)