A választás előtti utolsó héten a Mandiner különböző irányultságú, meghatározó magyar véleményformálókhoz fordult; rövid, tömör válaszokat kérve tőlük egy kérdésre: hogyan értékelik a 2010-2014 közötti ciklust? Válaszaikat a napokban közöljük.

*

Béndek Péter: A nyilvánosság tönkretétele

Értelmiségiként a ciklus legelképesztőbb fejleményének azt tartom, hogy ilyen mértékű kormányzati kultúraváltást olyan gyenge érvrendszerre építettek, hogy kormánytagok FB-bejegyzéseivel, blogos trollokkal és a CÖF nyilatkozataival kellene vitatkoznia annak, aki értelmet akar adni a kormánypolitikának. Mert a kormány természetesen nem ad neki. Kíváncsi vagyok, ki tudna, már úgy értem olyat, amelyben a közjó legalább per tangentem megjelenik.

2010-2014 az agresszió négy éveként vonult be a tudatomba, és remélhetően így is marad meg benne − értem ezalatt, hogy 2014-18 nem fogja überelni, és nem fogjuk még visszasírni a második Orbán-kormányt. Ahogy a polgáribb érzelműek most visszasírják az elsőt.

A verbális agresszió és propaganda a jogállammal szembeni kulturális lázítással együtt annyira hatékonyan tették tönkre a nyilvánosságot, mint eddig semmi. A kormány hívei számára se a gazdasági szenilitás, se a korrupció intézményesülése, se a civil társadalom láncra fűzése, se az éhezés növekedése, se, se, se... nem érvek a kétségkívül kártékony posztkommunista kultúra elleni harcban. Lánczi András legutóbb a HV-ban bejelentette, hogy Magyarországon vagy gazember vagy hülye az, aki nyugati típusú demokráciát szeretne.

A szellem napvilága elé sötét rolót feszítenek. Újra. (Yes, Gyurcsány nagyon rossz kormányfő volt. Na és? A dolog, ugye, kedves barátaim, már rég nem erről szól?)

A szerző filozófus, tanácsadó, az 1000 A Mi Hazánk blog szerzője.