Kommentszűrés
’14 már
19
07:01

Belenyúlhat a parlament a hitelszerződésekbe − de hogyan?

Írta: bakó.bea

devizahitelek_eltorlese.jpg

Az Alaptörvény szerint Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait. Na de mi következik ebből a devizahitelekkel kapcsolatban? Ezt akarta megtudni a kormány is az Alkotmánybíróságtól, a testület pedig hétfői határozatában kimondta: bizonyos feltételek fennállása mellett helye van a szerződések utólagos, törvény általi módosításának.

Az Alkotmánybíróság három dolgot vont le az alkotmány fenti rendelkezéséből. Először is: az állam dolga, hogy a fogyasztók érdekeit védő, az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben fellépő intézményrendszert hozzon létre és tartson fenn. Másodszor: az Alaptörvény ezen, fogyasztókat és tisztességes versenyt védő rendelkezése alapján az Alkotmánybíróság ugyan alkotmányellenesnek nyilváníthat egyes korábbi konkrét bírói döntéseket, de általános mércét nem állíthat fel arról, hogy a bírói ítéletek mely jellemzői okoznának alkotmányellenességet. Harmadszor: a testület leszögezte, hogy az említett cikkből közvetlenül következhet valamely jogszabály alkotmányellenessége. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a jogbiztonság követelményével összhangban jogszabály kivételes esetben megváltoztathatja a korábban megkötött szerződések tartalmát azokban az esetekben, mikor a bíróság általi szerződésmódosítás feltételei amúgy is fennállnának.

Ez nem az első eset, hogy az Alkotmánybíróság megengedőleg nyilatkozik a jogalkotás lehetőségéről devizahitel-ügyben. Korábban a végtörlesztést bevezető jogszabályi rendelkezéseket támadták meg a testület előtt, az Ab azonban elutasította a beadványt, mivel álláspontja szerint teljesültek a törvényhozói beavatkozás alkotmányos feltételei.

*

A kormány beadványában nem csak az alaptörvény fogyasztókat védő rendelkezéseire és a jogbiztonságra, de az emberi méltóságból levezetett általános cselekvési szabadságra is hivatkozott. Két értelmezési kérdést tett fel az alkotmánybíróságnak: Az első, hogy „valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltétel, illetve az ezt megerősítő bírósági ítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés” alaptörvény-ellenessége levezethető-e közvetlenül az Alaptörvényből (pontosabban annak a fent idézett, fogyasztókat védő rendelkezéséből)? Ezzel kapcsolatban a kormány az árfolyamkockázat adósokra hárítását, a bankok egyoldalú kamatemelési lehetőségét és az árfolyamrést emelte ki, amiről az Ab leszögezte: nem alkotmányjogi kérdés; a Kúria, és az Európai Bíróság is foglalkozott (és még mindig foglalkozik) az üggyel.

Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányban nevesített fogyasztói jogok közvetlenül az alkotmány alapján nem érvényesíthetők, hanem csak más törvények közbejöttével. Ennek ellenére viszont „Alaptörvényben biztosított jogként” alkotmányjogi panaszban lehet a fogyasztói jogokra hivatkozni, ez viszont csak egyedi bírói ítéletek felülvizsgálatához vezethet; ahhoz nem, hogy általános jelleggel nyilvánítsa alkotmányellenesnek a testület a bírói ítéletek egyes jellemzőit. A testület arra is rámutat: szerződések alkotmányellenességének vizsgálatára nincs mód, csak konkrét bírói ítéletekére, vagy jogszabályokéra.

*

A kormány másik kérdése arra irányult, hogy a jogbiztonság és az emberi méltóságból levezetett cselekvési szabadság elveire figyelemmel milyen keretek között lehet törvényt hozni már létrejött szerződésekre vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szerződési szabadság ugyan nincs külön deklarálva az alkotmányban, de ez a vállalkozás és a verseny szabadságához (vagyis a piacgazdaság követelményéhez) hozzátartozik. A testület felidézte, hogy ha tartósan fennálló szerződéses jogviszonyokból eredő kötelezettségek teljesítése utóbb az egyik fél számára nagyon megnehezül vagy lehetetlenné válik, akkor egyedi esetekben eddig is lehetőség volt arra, hogy a bíróság a szerződésekbe belenyúljon. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára hivatkozva leszögezte: ha társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegére kihatnak, akkor a törvényhozó kidolgozhat általános megoldást a jogviszonyok módosítására, de csakis ugyanolyan feltételek mellett, mint amiket a bírósági szerződésmódosítás megkövetel.

Eszerint a bíróság „akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse. (…) A törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett. szól a határozat.

Az Alkotmánybíróság szerint a jogalkotónak kell bizonyítani, hogy ezek a feltételek fennálltak-e, vita esetén pedig a testület dönt a beavatkozás alkotmányosságáról.

Érdemes kiemelni Juhász Imre párhuzamos indokolását, aki a diszkriminációmentesség szempontját felvillantva leszögezi: nem csak a devizahiteles, de a forinthiteles szerződésekre is vonatkozzon egy ilyen törvényi beavatkozás; hiszen a hitelfelvétel ténye releváns, nem az, hogy milyen mögöttes deviza szerepel az ügyletben. Rámutatott: ha csak a devizahitelesek szerződéseibe nyúlnak bele utólag, akkor az ahhoz vezethet, hogy a forinthitelesek rosszabbul járnak.

*

Magyarán az Alkotmánybíróság a határozattal engedélyt adott a visszamenőleges hatályú jogalkotásra, hiszen az általános (és a politikai szereplők által választások előtt különösen vallott) vélemény szerint a devizaalapú hitelszerződések utólag beállt körülmény miatt okoztak lényeges érdeksérelmet, és ez állítólag nem volt ésszerűen előre látható. Azonban elég meredek lenne az összes hitelszerződésbe egy törvénnyel belenyúlni, hiszen minden szerződés egyedi, ahogy azt a Kúria jogegységi döntése kapcsán is gyakran hangoztatták. 

Hogy mennyire volt a forintgyengülés ésszerűen előre látható, és hogy ezt az előre láthatóságot mennyire vesszük szigorúan, az megint csak nézőpont kérdése − hiszen a devizahitel pont a vállalt kockázat miatt volt olcsó az elején. Azt meg talán nem gondolta egyik adós sem, hogy amíg olcsó, addig vállaljuk a  még nem létező – kockázatot, amikor meg esik a forint akkor jöjjön az állam és mentse ki őket törvényalkotással. A lényeges érdeksérelem is relatív annak a ténynek a fényében, hogy a nem fizető devizaadósok túlnyomó többsége nem lakáshitelt, hanem szabad felhasználású hitelt vett fel, és a már meglévő lakása azért került veszélybe a hitel miatt, mert jelzáloggal terhelte a szabad felhasználású hitel fedezetéül. Az ilyen magatartás finoman szólva se nem előrelátó, se nem ésszerű, úgyhogy nehezen érthető, miért is kéne egy ilyen ügyletbe utólag belenyúlni. 

Nagy valószínűséggel azonban a (mostani vagy leendő) jogalkotó – főleg a választások előtt – nem így gondolja. Most majd lehet azzal kampányolni, hogy ki milyen törvénnyel oldaná meg a devizahitelesek problémáját – az ötleteket kíváncsian várjuk. Mert ha a fentihez hasonló szőrszálhasogatáson még túl is teszi magát a jogalkotó, arra a követelményre még mindig tekintettel kell lennie, hogy a megváltozott körülmények mellett is érdekegyensúlyra kell törekedni. Azt meg ugye tudjuk, hogy az „embereket átverő bankok” érdekeit mennyire szokták figyelembe venni mostanában.

A legnagyobb kérdés tehát az, hogy az egyedileg átverő bankok, és egyedileg átvert adósok egyes eseteire hogyan lehet úgy visszamenőleg egy általános szabályt alkotni, ami minden esetben mindenkinek az érdekeit figyelembe veszi?

Címkék: politika jog gazdaság bank szerződés devizahitel bankok jogalkotás adósok Alkotmánybíróság

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr855866161

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Belenyúlhat a parlament a hitelszerződésekbe − de hogyan? 2014.03.19. 07:26:01

A legnagyobb kérdés tehát az, hogy az „egyedileg átverő bankok”, és „egyedileg átvert adósok” egyes eseteire hogyan lehet úgy visszamenőleg egy általános szabályt alkotni, ami minden esetben mindenkinek az érdekeit figyelembe veszi?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2014.03.19. 07:49:13

Első lépésben azt kell eldönteni, érvényes-e az adott szerződés, vagy semmis (pl. a Hpt 213 alapján, melynek megszegése a Kúria jogegységije szerint is semmisséggel jár). Semmis szerződés olyan, mintha létre sem jött volna. A SEMMISSÉG/ÉRVÉNYESÉG KÉRDÉSE A FORINTOS KÖLCSÖNÖKET IS ÉRINTHETI.

Ezen esetekben nem kell menteni , csak olyan jogszabályt hozni, ami egyszerűsíti és gyorsítja az eljárásokat, ill. kidolgozni egy, a tényleges teljesítésen alapuló elszámolást.

A tényleges teljesítés egy forintösszeg volt, amit ez esetben vélhetően normál jegybanki alapkamat terhel, ugyanakkor figyelembe kell venni a visszafizetéseket is, ill. a jelzálogjog lekerül a zálogtárgyról/ingatlanról. a maradék összeget vagy egyben visszafizeti - pl. az ingatlan eladásából befolyt pénzzel - vagy megállapodik a bankkal. Ez ügyben lehet törvényt hozni, hogy milyen kamatfeltételek mellett kaphassanak új hitelt ennek a refinanszírozására.

***

Abban az esetben ha a szerződés nem semmis, már nehezebb a helyzet, mivel az adós egyértelműen vállalta a teljes árfolyamkockázatot.

Amit nem vállalt, az pl. a bank forrásköltségének változásából ill .az egyéb hiteleken keletkezett veszteségekből származó költség átvállalása.

Ez szvsz azt jelenti, hogy itt is át kell számolni a tőketartozást, de a bázisdeviza kamatához kötött új, a mostaninál jóval szerényebb kamattal.

***

A lényeg tehát az, hogy ki kellene dolgozni egy gyorsított eljárást annak eldöntésére, hogy érvényes vagy semmis az adott szerződés, és miután kiderült, hogy a teljes hitelállománnyal mi a helyzet, azután kidolgozni egy mentőcsomagot.

==T== 2014.03.19. 08:07:10

Egyébként a dolog makroproblémává növekedéséért a legfőbb felelősség egyértelműen a bankoké, hiszen ők is merték percre pontosan a saját portfóliójukat, melynek összeadódott egyéni kockázatai végül ezt a helyzetet eredményezték. De ők erre fittyet hánytak, mert a menedzsment év végén kap prémiumot...

Ugyanakkor nem hallgatható el az állam felelőssége sem, különösen a PSZAF-é, ami tétlenül nézte, hogy ezek a portfóliók felépüljenek és azt is, hogy eközben még a kölcsönszerződéseket érintő jogszabályokat is finoman szólva is legfeljebb iránymutatóként kezeljék.

A devizahiteles legfeljebb saját szerződéséért felel, adott bevállalt devizakockázatért, vagyis azért, hogy törlesztője az adott deviza árfolyamától és kamatától függ, de az egyéb ráterhelt költségekért nem.

Ha viszont a szerződése pl. Hpt 213 szerint semmis, akkor még azért sem.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.03.19. 08:18:46

1) Az összes alkotmánybíróságot föl kellene oszlatni és a vén pöcs bírókat hazaküldeni unokázni vagy kiskertet kapálni --- amit az AB-k művelnek, annak semmi értelme és elképesztő károkat okoz.

2) A Fidex szemét módon kezelte/kezeli a devizahiteles-krízist. Arra játszott/játszik, hogy szétkenje a problémát és ne egyszerre, hanem szakaszosan/folyamatosan dőljenek be a hitelek, ezzel próbálva elmismásolni a probléma nagyságát.

3) Hülyeség arra hivatkozni, hogy a hitelfelvevők tudták, mibe mennek bele, mert nem tudták; s hogy így jártak, abban hatalmas felelőssége van az államnak, amely elmulasztotta tájékoztatási, fogyasztóvédemi és felügyeleti kötelezettségeit ellátni.

3+1) Ha tisztességesen akarta volna az Orbán-kormányzat kezelni a krízist, akkor, szerintem, azzal kezdte volna a regnálását, hogy valamennyi devizahitelt átvette (ha úgy teszik, átvállalta) volna (amennyiben ezt a hitelsújtott kéri) és mint adós, az állam állt volna le tárgyalni a bankokkal, mindkét fél számára méltányos megoldást keresve. A megállapodást követően pedig a polgároktól közteherként beszedte volna (jövedelmükhöz igazodó részletekben) tartozásukat.

Vidéki 2014.03.19. 08:19:36

„A legnagyobb kérdés tehát az, hogy az „egyedileg átverő bankok”, és „egyedileg átvert adósok” egyes eseteire hogyan lehet úgy visszamenőleg egy általános szabályt alkotni, ami minden esetben mindenkinek az érdekeit figyelembe veszi?”

Az esztergomi érsek Bánk bánhoz írt levelében fellelhető, klasszikussá vált mondata hasonló útbaigazítást tartalmaz, mint az Alkotmánybíróság mostani bölcs döntése:

A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem.

A kormány végül is módosíthatja a devizahitel-szerződéseket utólag is, ha azonban úgy nyúl bele az évekkel ezelőtt aláírt dokumentumokba, hogy a bankok méltányos érdekeit nem tartja szem előtt, akkor alaptörvény-ellenesnek bizonyulhat a törvény.

Nem lettünk okosabbak!
Nem tudhattuk meg, hogy egy méltányos hány méltóval egyenlő!

==T== 2014.03.19. 09:30:47

Sz*k a fidesz az emberekre:

"A Fidesz arra tud ígéretet tenni, hogy a következő ciklus végére lehet megoldás a devizahitelek ügyében - mondta Gulyás Gergely szerdán a TV2 Mokka című műsorában. A Fidesz frakcióvezető-helyettese hangsúlyozta, hogy a helyzet kezelése során fontos érdek a bankrendszer stabilitása is."

www.origo.hu/gazdasag/20140319-2018-ra-oldhatjak-meg-a-devizahitelesek-ugyet.html

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2014.03.19. 09:56:14

Nem. A legnagyobb kérdés az, hogyan lehet egy frankhitelnek 9% a kamata. Vö: jegybanki alapkamat arrafelé 0,25%. Mindössze erre kellene válaszolni végre valakinek. És hogy-hogy nem ezek az itthoni kamatok akkor lendültek ilyen költői magasságokba az addigi 4% környékéről, amikor elkezdődött a "devizahiteles-mentés". Nahát! Meg: jé!

Egyebekben szerző is beáll a fogyatékosok közé ezzel a szabadfelhasználás jelzáloggal históriában. Mintha nem ebben az országban élne, mintha nem volna világos, hogy az ilyen hitelek java része is ingatlancélra ment, csak éppen a felhasználó nem óhajtott mindent számlákkal igazolni - a lakáscél esetében ez elvárás -, és horribilis áfát fizetni. Vagyis jellemzően azok vergődnek a szabad3jelzálog csapdájában, akik nem egy kész lakást vettek, hanem építettek, felújítottak. Plazmatévéért senki nem jelzálogozott, azt hajigálták sima áruhitelre is, új autónál meg jellemzően az autó maga a fedezet.

Robinzon Kurzor 2014.03.19. 12:16:21

@==T==: " Ez ügyben lehet törvényt hozni, hogy milyen kamatfeltételek mellett kaphassanak új hitelt ennek a refinanszírozására."

Ezt jelenti, hogy törvényben lehetne kötelezni egy bankot arra, hogy hitelt adjon azoknak, akiknek a semmiség miatt azonnal esedékessé vált a tartozása?

==T== 2014.03.19. 12:48:11

A banknak is érdeke, hogy hozzájusson valamennyi pénzhez, amennyiben az ügyfél nem tud egyszerre fizetni.

Bár egyes jogászok szerint EU-s fogyasztóvédelmi előírások alapján az ügyfél/fogyasztó a semmisséggel nem járhat rosszabbul, így szerintük ilyen esetben is csak a jegybanki alapkamat mentén kéne folytatni a törlesztést, de egyszerűbb lenne, ha ezt törvényben szabályoznák, mintha mindenkinek egyessével kéne a bíróságra mennie.

Erre megy a bankok időhúzása is. Szvsz tudják, hogy bíróság előtt számukra bukó lenne, így bíznak benne, hogy minél több ügyfelet sikerül elriasztani a bírósági hercehurcáktól.

Más kérdés, hogy úgy tűnik a jogászok ráleltek az ügyek Achilles-sarkára - Hpt 213 miatti semmisség - így ezekben az ügyekben már relatíve gyorsan születnek döntések, de ha mondjuk az összes kétes ügyben mindenki a bíróságra menne, az elég komolyan leterhelné a rendszert.

BenőBá 2014.03.19. 15:48:25

A gond az, hogy amikor felvették ezeket a kölcsönöket az emberek, akkor valamennyire érvényesültek a szabad verseny feltételei a bankok részéről, hisz mindegyik kínálta, árazásban versenyeztek egymással. De ma m ár nem érvényesülnek ezek a feltételek. A devizahitel egy monopol termékké vált, nem lehet kiváltani kedvezőbb ugyanolyan alapú devizahitellel, nem lehet másik bankhoz átvinni. A hiteles a bankjába ragadt, egyoldalú szerződésmódosítások ellen a szabad verseny a legkisebb mértékben sem védi. Ezért a törvényhozónak ezt monopol terméket pont a cikk elején idézett alkotmányos passzus alapján nem pusztán lehetősége, hanem kötelessége is lenne szabályozni.

♔batyu♔ 2014.03.19. 15:53:45

Az egész devizahitelezés büntetőjogi kategória. Azt kellett volna amit más országokban. Gyorsan kárpótoljátok az elcsalt pénzeket és akkor nem sitteljük le a bank akkori fejeseit.

Orbánék e helyett megsarcolták a bankokat. Ami különben nagyon jogos, csak hát az a pénz a devizahiteleseket illette volna.

Ráadásul a bankok most úgy érzik, hogy ők a rendesek. Elég nyilvánvaló, hogy átbaszták saját ügyfeleiket. Egyik megcsinálta, ment utána a többi.

Azzal együtt ez az egész erkölcsileg kurva nagy gáz. Nekem nem volt devizahitelem, egyik számlám viszont ilyen csaló banknál volt, egy biztosításom pedig egy másiknál. Mindkettőnek külföldi amúgy a tulaja, holland. Mindkettőt gyorsan kiszerveztem.

♔batyu♔ 2014.03.19. 16:03:14

@BenőBá: Igy van. A kamu bankfelügyeletre jól rávilágít, hogy 20 év alatt egyszer kellettek volna igazán komolyan és egy kalap szart sem értek.

Az is megér egy misét, hogy egy banknak mekkora haszna lehetett ezen a bulin, ha saját jó hírüket gallyra baszták érte. Nagyon felelőtlen az, aki ha valamit akar a banktól, nem ellenőrizteti a banki papírokat ügyvéddel.

BenőBá 2014.03.19. 16:08:11

@♔batyu♔: Nem érdek a bankokat igazán móresre tanítani, mert akkor a bankadót sem fogják tudni kicsörgetni. Annyi változás volt, hogy az extraprofitot nem a tulajdonos, hanem az állam viszi. Mondjuk ez még mindig a jobb felállás.

ex-dr. vuk 2014.03.19. 17:09:41

"Magyarország fellép a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait."

LOL de akkor miert csinalnak allami monopoliumokat, mint a trafikmutyi? Ja hogy megsem olyan fontos az a verseny...

A devizahiteleseknek (amit eppen az elso Orban kormany vezetett be, barmennyire is probalja most letagadni) egyetlen dolog kellene: eros forint. Nos mennyi is most az euro? Es miert annyi, amennyi? Meheheh nem akarnak ezek menteni senkit, csak kell a szavazat.

ex-dr. vuk 2014.03.19. 17:52:15

@BenőBá: ezt az "extraprofit" kifejezest en sosem ertettem... van olyan, hogy profit. hogy az mennyi az millioegy dologtol fugg.
az allamnak nem dolga megitelni, hogy egy maganvallalkozas mennyi profitot kaphat es mennyit nem, az o dolga az lenne, hogy fenntartsa a versenyt. Sajnos a bankok eseteben ez NEM tortent meg. Ha nem lett volna kartellezes mar reg ingyen bankolna mindenki... Ahogy pl. angliaban... Ha egy account fizetos akkor mar tuti hogy biztositas van benne meg thai kurvak jarnak hozzad onnan heti 2x... (szoval van szolgaltatas is hozza). De minden banknal az alapszolgaltatas ingyenes (es persze ingyen kartya, ingyen atutalas, ingyen kp-felvet, minden).

Persze az, hogy a kartellezest nem szamoltak fel az az allam sara, es persze egyeb dolgokat is kordaban kellett volna tartani. Most ezzel a bank meg tranzakcios adoval adtak a szarnak egy pofont: minden a "zembereken" csapodik le, ugye.

danesdzsu2 2014.03.20. 11:39:07

@bbjnick: "3) Hülyeség arra hivatkozni, hogy a hitelfelvevők tudták, mibe mennek bele, mert nem tudták; s hogy így jártak, abban hatalmas felelőssége van az államnak, amely elmulasztotta tájékoztatási, fogyasztóvédemi és felügyeleti kötelezettségeit ellátni."

Aki nem tudta, azt gyámság alá kell helyezni.

Robinzon Kurzor 2014.03.20. 12:04:59

@==T==: " csak a jegybanki alapkamat mentén kéne folytatni a törlesztést"

Ha a szerződés érvénytelen (mintha létre sem jött volna), akkor nem értelmezhető az, hogy "folytatni a törlesztést".