Kommentszűrés
’14 feb
16
13:31

Kalandregény á la Kondor: A másik szárnysegéd

Írta: pinter.bence

cultura-kondor-vilmos-grafika.jpg

Miután Gordon Zsigmondot magára hagyta a forradalmi Budapesten, Kondor Vilmos másik főhőst és másik műfajt keresett. Így született Wertheimer Miklós, Horthy Miklós fiktív szárnysegédje, aki két feladatot kap 1944. október 15-én: ki kell menekítenie az országból egy geológust, valamint biztonságba kell helyeznie a koronát. Itt az új Kondor-kalandregény: vigyázat, spoileresek leszünk.

kondor.JPGPersze nem kérdés, hogy sikerül-e az ifjú Miklósnak véghez vinnie a feladatait. Így vagy úgy, de minden helyrerázódik a regény végére. A nagy kérdés viszont az, hogy közben mennyire szórakozik jól az olvasó. A nagy válasz pedig az, hogy csak közepesen.

Kondor Vilmos persze nem felejtett el írni, a szöveg hozza a megbízható színvonalat. A Kondor-féle emlékezetes mellékszereplőkből is kapunk egy csokorral. A vészterhes kor ábrázolása jól sikerült, Kondor ebben nagy jártasságot szerzett a Budapest-ciklus írása közben. Látszik, hogy Kondor meg akarja érteni a történelmet, megmutatni a dilemmákat, felvázolni a nehéz döntéseket, miközben nem, vagy csak kevéssé ítélkezik. Ezekkel tehát nincs hiba.

A cselekmény és a főbb karakterek azonban már komolyabb vizsgálatra szorulnak. Nehezen ugrottam neki ennek a kritikának: magam is írtam (szerzőtársammal) egy kalandregényt, és rengeteg olyan kritikát kaptunk, amiket azóta megszívlelve dolgozunk a folytatáson. Kezdők voltunk, rutintalanok, volt mit tanulni. Kondor viszont rutinos író, ezért meglepett, hogy nagyon sokszor eszembe jutottak ezek a kritikák, miközben A másik szárnysegédet olvastam. Arra kellett gondolnom, hogy nem csak a rutinunk hiányával, de a műfajjal vagy a műfaj hazai felfogásával is lehetnek problémák, ha a hazai hard-boiled krimit fél kézzel megteremtő Kondor Vilmos sem tudott túllépni ezeken a problémákon.

Először is ott vannak a karakterek: nem valami emlékezetesek. Például főhősünk, Miklós, akinek három fontos dolog van az életében a fülszöveg szerint: a becsülete, az egyenruhája meg a kocsija. Utóbbi kettőtől a regény közepén olyan könnyen válik meg (miközben lettek volna egyéb opciói), hogy elgondolkoztam a fülszöveg igazságtartalmán. Miklós nem lett egy emlékezetes karakter, és akkor még nem is beszéltünk a női főszereplőről. Mazalán Emília először hisztis bakfis, aztán egyszer csak, úgy a semmiből nagyjából, elkezd szexi színésznők hangján búgni, miközben a semmi által nem indokolt szerelem csak úgy szárba szökken a regény lapjain. Emíliától végül el is búcsúzunk a regény közepén.

A cselekmény sem kifejezetten lenyűgöző. Nem kétséges, hogy pörög, és nehéz letenni: helyzetből helyzetbe kerülnek a főszereplőink, ahonnan nem látszik kiút, végül mégis megmenekülnek. A fel nem tárt olajmező kérdése (ezért kéne ugyanis kijuttatni Emíliát az országból) a regény felénél megoldódik. A korona kimenekítése teszi ki a regény második felét, ez a rész viszont már elég vontatottra sikerült: mire előássák a koronát, végigszenvedtük Miklós teljes felépülését egy hadifogoly-táborban, valamint a koronaőrök hosszadalmas obstrukcióját a kérdésben.

Rengeteg furcsa helyzet van a könyvben. Ott van például az a jelenet, amikor Miklós és Emília elbújnak egy falusi tanítónál. Persze megjelennek a nyilasok, leütik Miklóst, elviszik a nőt; és talán győzelmi mámorukban, talán azért, mert más mód nem mutatkozott arra, hogy Miklós megtudja a rejtekhelyüket, ott felejtik saját vezetőjüket – akit a tanító megkötöz, és így Miklós ki tudja hallgatni. Vagy a fent említett jelenet, amikor Miklós megszabadul az egyenruhájától és az autójától, teljesen feleslegesen. Hogy arról már ne is beszéljek, mikor Miklós úgy dönt a regény vége felé, hogy ő nem tolvaj, és nem lop autót. Talán a fáradtság hatása, hogy nem emlékezett rá: nem egész száz oldallal azelőtt minden gond nélkül megtette.

Volt tehát, amiben az új Kondor-könyv csalódást okozott, de a meglévő pozitívumok miatt nem tudom nem ajánlani a könyvet azoknak, akik az író kedvelői.

*

Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd
Agave Könyvek, 2013

Címkék: krimi történelem irodalom 1944 kalandregény Kondor Vilmos Wertheimer Miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr845798547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

na ez azért mindennek a teteje 2014.02.16. 21:24:08

a zsidó ügyet leszámítva és az utána következő kke-i szovjet uralmat, nagy kaland volt a 2. vh

és bárki bármit mond, volt valami hősiesség abban, ahogy a németek nekivágtak ennek a vállalkozásnak

nagy kár, hogy hitlert nem sikerült közben megölni, hogy az higgadt wehrmacht tábornokok az elért német eredmények megtartásának esélyével tudák félbehagyni a háborút

na ez azért mindennek a teteje 2014.02.16. 21:26:59

@na ez azért mindennek a teteje: jav.

hogy a higgadt wehrmacht tábornokok az elért német eredmények megtartásának esélyével tudták volna félbehagyni a háborút

Urfang 2014.02.17. 09:15:31

@na ez azért mindennek a teteje: Ha a tábornokok megölték volna Hitlert, akkor sem kötöttek volna velük a szövetségesek békét, hogy a németek megtarthassák az orvul szerzett országokat, akkor is a totális győzelemig meneteltek volna.

Lengyelország megtámadása a két pszichopata diktátor által nem hősiesség volt, hanem aljas zsákmányszerzés, majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok megtámadása sem hősiesség, hanem az már valóságtól elszakadt elmebeteg vakmerőség.

Meg kellett volna állniuk a Rajna-vidék, az osztrák és szudéta németek visszaszerzése után, azt még joggal a magukénak mondhatták és meg is tarthatták volna, és akkor még mi is megtarthattuk volna a felvidéket és talán Erdélyt is.

De ami utána jött, azzal jogossá tették a történelmi igazságtételt és megérdemeltté a büntetést.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2014.02.17. 10:20:53

ez a regény annyira egyszerű, hogy még ez az ábra is csak túlbonyolítja.

pocaklakó minimanó 2014.02.18. 09:57:43

A korábbi regényekről is az a véleményem, hogy Kondor miliőt tud teremteni, cselekményt és jellemábrázolást, -fejlődést kevésbé.

De azért adjunk ennek a könyvnek is esélyt. Coelhóval szemben. :)