Kommentszűrés
’14 feb
8
15:21

„Ember, muzsikálj!” – riport erdélyi cigányprímásokról

Írta: Redakció

„Ember, muzsikálj úgy, hogy senkinek ne menjen porrá a feje!” – ez a jelszavuk. Magyar cigánynak vallják magukat, habár többüknek már a román az első nyelve és ortodox a vallása. Ceausescu idejében szerettek igazán zenélni, de most egy budapesti táncházban találkoztunk a fáradhatatlan zenészekkel, Dumnezuval, Netivel és Florinnal. Riportunk erdélyi cigányprímásokkal, akiket imádnak Pesten. Mennyit kérnek egy estéért? Mikor volt jobb zenélni? Minek vallják magukat? A zenészek szavainak hátterét Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója világítja meg a Mandinernek. Végül kiderítjük azt is, hogy mi a folkdiktatúra.

Nem veszel hegedűt?
Mennyibe kerül?
Hatszáz euró, amerikai, Stradivari.
Nem tudok hegedülni.
Ó, meg kell tanulni, Németországban van 57 éves tanítványom is!
Mennyi hegedűje van?
Nekem még most is van 13. Most is kettőt hoztam, egyiket hogy adjam el, a másikat zenélni. 
Miért adja el?
Kell a pénz nekem is.

Jámbor Istvánnal, alias Dumnezuval beszélgetek, egy népszerű, Amerikát is megjárt erdélyi falusi zenekar, a Szászcsávási Banda prímásával. Dumnezu nemes egyszerűséggel annyit tesz: az Isten. A Roham bárban ülünk, a Dohány utcában, a falon még kint van a Metro klub lógója. Egykoron ez volt a Metró, Zorán zenekarának a törzshelye. Ősztől azonban újszerű rendezvényeknek ad teret a hely, a Rézraktár nevű vándortáncház-kezdeményezés ide szervezi számos táncházát. Miközben a szórakozóhely feletti hostelbe ki-be költöznek a külföldi fiatalok, az egy saroknyira lévő Kazinczy utcában pedig folyik az élet a romkocsmákban, megtelik a Roham utcafrontján a kocsmarész. Odabent, a sötét, vörös függönnyel körbevett teremben, ami akár a David Lynch Twin Peaks-éből ismert vörös szoba is lehetne, pár hetente barázdált arcú zenészek húzzák szakadatlan a zenét; egészen hajnalig. 

Dumnezu, Neti, Florin – a hétköznapi halandó talán egy valóságshow beceneveire asszociál vagy széttárja a karját, ha megkérdezik tőle, kik ők. Vannak azonban, akik számára a háromból egy név is elég, hogy biztosan ne szervezzenek más programot aznap estére, amikor valamelyikük a közelükben zenél.

Szilvay Gergely riportját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: zene kultúra cigány életmód hagyomány népzene táncház Budapest Románia Erdély

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr165805030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bell & Sebastian 2014.02.08. 18:44:07

Kölcsönadta a hegedűjét?

na ez azért mindennek a teteje 2014.02.09. 10:46:37

"– Nem veszel hegedűt?
– Mennyibe kerül?
– Hatszáz euró, amerikai, Stradivari.

Dumnezu nemes egyszerűséggel annyit tesz: az Isten. A Roham bárban ülünk, a Dohány utcában"

Köszönöm, nincs több kérdésem.

na ez azért mindennek a teteje 2014.02.09. 17:48:44

@dobray:

"Dumnezuval, Netivel és Florinnal. Riportunk erdélyi cigányprímásokkal, akiket imádnak Pesten."

végül is már itt nyilvánvalóan hiábavaló volt folytatni

egyszer kiváncsi lennék a pontos okára, a libsik, ma hardcore életmenetelők is, minek is rohangáltak annyit erdélybe