„Legyen ismét Békemenet!″ – hirdette meg Bencsik András az e heti Demokrata vezércikkében, amiben a paksi erőmű múlt héten bejelentett orosz bővítését a magyar függetlenség diadalaként ünnepli (igaz, a szerző már harminc éve is kötődött érzelmileg a szovjetekhez oroszokhoz). Az írásban egymást érik az erősebbnél erősebb megállapítások.

„...mintha szerepcsere történt volna, mintha a csúfos véget érő Szovjetunió szerepét kezdené átvenni Amerika. (...) Ehhez képest Oroszország a tolerancia hazája. Ami rosszat a szovjet-oroszokról el lehetett mondani, az elhangzott az elmúlt évtizedekben. És? Megkötötték velünk az évszázad üzletét a paksi atomerőmű bővítéséről, melynek köszönhetően Magyarország energetikai függősége egy fél évszázadra megszűnik.″ Az orosz tolerancia aktuális hőfokáról Bencsiknek talán érdemes lenne a lengyeleket megkérdeznie, esetleg valamelyik balti államot. A magyar energiafüggőség megszűnésére vonatkozó állítás égbekiáltó hazugság: a valóság éppen ennek ellenkezője, még hosszabb távra és még jobban kiszolgáltatjuk Magyarországot az oroszoknak, akiktől már így is a legjobban függ az ország energiaellátása. És az oroszok nem viccelnek, ha úgy van.

„Putyin elnök egy szóval nem kifogásolta a magyar belpolitikai viszonyokat, pedig Oroszország még mindig a világ második nagyhatalma, s a tendenciákat látva könnyen lehet, hogy egy évszázadon belül elsőségét is visszaszerzi.″ Oroszország katonai értelemben egyes elemzések szerint a világ második nagyhatalma ugyan, de Kína éves védelmi költségvetése már kétszer akkora, mint az oroszoké (az USA-é meg tízszer). Ami a nagyhatalmi szempontból ugyancsak nem elhanyagolható gazdasági teljesítményt illeti, az oroszok az első ötben sincsenek, a kilencedik helyen állnak, úgy, hogy Európából Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Olaszország is megelőzi őket. Oroszország ugyancsak ki van szolgáltatva az energiahordozók iránti keresletnek, egyéb gazdasági ágazatokban mutatott teljesítménye alapján aligha várható, hogy beleszólhatna a legnagyobb gazdasági hatalmak versengésébe.

Ráadásul még csak az sem igaz, hogy Putyinék egy szóval sem kritizálják a magyarországi belpolitikai viszonyokat. Az orosz külügyminisztériumnak az Európai Unióval foglalkozó, a múlt héten kiadott éves jelentése szerint többek között a következő aggasztó jelenségeket látják az emberi jogokért élő-haló oroszok Magyarországon:
– az új alkotmány nem felel meg az európai demokratikus normáknak;
– az alkotmány felelőssé teszi a kommunistákat a kommunista bűnökért;
– elvették a kommunista vezetők nyugdíj-kiegészítését;
– elnyomják a romákat;
– egymást érik az antiszemita incidensek;
– nem biztosított a bíróságok függetlensége.

Hogy tetszik?

„Úgy tűnik, ma sincs másképp: az erősödő orosz kapcsolattal Magyarország mozgási szabadsága ismét növekedni fog. Ez persze nem tetszik mindenkinek, de hát Schulhof Izsák is elsiratta a Budáról kivert török megszállókat, mert neki momentán velük volt jobb.″ Magyarország mozgástere aligha növekszik a még erőteljesebb orosz energiafüggés következtében. És csak remélhetjük, hogy Bencsik vezércikke nem fog nevesítve is szerepelni a következő orosz emberi jogi jelentés magyarországi antiszemita jelenségeket taglaló fejezetében: Schulhof Izsák nem a török megszállókat siratta, hanem az ostromot követő szabad rablás során elvesztett fiát és feleségét.