Tanulságos kutatási eredményeket közölt a Tárki: a közvélemény-kutató cég szerint a választók között minden életkori csoportban magasan vezet a Fidesz. A kormánypártot a fiatalok körében a Jobbik, az idősek között pedig a szocialisták tudják megközelíteni, de ebben a körben is biztos a Fidesz előnye. Akkor tehát alapvetően a nagy többségnek tetszik a rendszer?
Ha több mint három évnyi, ennyi konfliktussal járó, hiperaktív kormányzás után a fentieket méri egy független kutatócég a Fidesznek, tényleg az a helyzet, hogy ma a Fidesz játszik messze a legügyesebben a magyar közhangulattal; s ebben nem csak a mostani ellenzéki kihívóit, hanem nagyjából minden pártot megver az elmúlt 23 évben. Ezt támasztja alá az is, hogy a 2010-es Fidesz-győzelem az egy párt(szövetség) által elért legnagyobb arányú győzelem volt az 1945 utáni európai demokratikus parlamenti választások történetében. És itt ezúttal csak a hatékonyságról, a népszerűség alakulásáról, a választási győzelem esélyéről, mint a politikai verseny legfontosabb eleméről beszélek, nem a politizálásuk és a kommunikációjuk tartalmáról. A Fidesz ma tudja, mi kell ma a magyaroknak.
A Fidesz szavazói derékhadát jó ideje a harmincas-negyvenesek, a fiatal családosok, fiatal középkorúak alkotják, s ebben a korosztályban most is kimagasló a támogatottságuk. A nyugdíjasok jó ideje tartó körüludvarlása is meghozta az eredményt, még most is előzik a szocikat a szépkorúak között. A legérdekesebb kérdés azonban a fiatalok pártszimpátiájának alakulása.
A kormánypárt jó másfél évtizedig élhetett a rendszerváltás korabeli imázsából: a legutóbbi évekig hagyományosan messze a Fideszt támogatta a legtöbb fiatal – mármint azok közül, akik egyáltalán érdeklődtek a politika iránt. A 2006-2008-tól tartó politikai, gazdasági és társadalmi válság azonban megerősítette a rendszerkritikus és/vagy radikális erőket a fiatalok körében. Nagyobbrészt a Jobbik, kisebbrészt az LMP profitált ebből 2009-2010 során – és azóta nagyjából úgy is maradtak, sőt, inkább apadt a támogatottságuk. A 2010-es választások után a fideszes reformgőzhenger átment a felsőoktatáson is, a baltával faragott elképzelések jogosan okoztak feszültséget a hallgatók között, ami 2012-13 fordulójának tüntetéseiben csúcsosodott ki. Ez volt a Hallgatói Hálózat momentuma is. Ekkor úgy tűnt, hogy az – Európa számos országában létező és virágzó – ifjú bázisdemokrata, újbalos, radikálbalos mozgalmak is teret nyerhetnek Magyarországon, először a rendszerváltás óta. Aztán mégse történt meg a nagy áttörés, az elégedetlenek élcsapata előbb folyamatos ide-oda mászkálásokkal, céltalan virrasztásokkal és kínos videókkal apasztotta a tömegbázist, majd az útjuk egyenesen vezetett a Heti Hetes zsákutcájába. Hallott azóta valaki a HaHáról?
A Tárki elmúlt egy évben készült felmérései szerint a pártot választó 18-32 évesek körében 41-53 százalék körül alakul a Fidesz népszerűsége; mögöttük 21-30 százalék körül jár a Jobbik; 10-13 százalékon áll az MSZP; míg 5-8 százalék körül áll az Együtt-PM és az LMP; a DK pedig alig mérhető. Úgy tűnik, nem történt nagy átrendeződés az elmúlt egy-két évben: a Fidesz a fiatalok körében az első helyen maradt, a Jobbik pedig továbbra is túlreprezentált a körükben. És nem lett se baloldali, se szélsőbaloldali áttörés a fiatalok körében.
De vajon politikai csoda-e a Fidesz első helye a fiatalok között? Egyrészt valóban szép teljesítmény ez a narancspárttól, mert sem kommunikációjukban, sem gyakorlati politizálásuk során nem keresik különösebben a közös hangot a huszonévesek nemzedékével, nem foglalkoznak kifejezetten a legfiatalabbak élethelyzetével, kilátásaival.
Az első helyezés megfejtéséhez pedig érdemes elővenni egy, a Tárkinál jóval nagyobb volumenű kutatás eredményeit. Az Ifjúság 2004-2008-2012 kutatások, nyilván más módszertannal, de mélyebb összefüggéseket is bemutatva ábrázolják, hogyan alakult a fiatalok pártszimpátiája az elmúlt években. Az Ifjúság 2012 kutatás Turul kolléga által is idézett eredményei szerint a Fidesz 40, a Jobbik 29, az MSZP 17, az LMP 11, a DK 3 százalékot kapott volna 2012 őszén a politika iránt érdeklődő kevesek körében (az Együtt 2014 csak az adatfelvétel megkezdését követően jött létre). Olyan nagyon nem térnek el az Ifjúság 2012 mérései a Tárki eredményeitől, viszont annál tanulságosabb az Ifjúság 2008-cal összevetni az adatokat. Eszerint ugyanis öt éve a pártot választó fiatalok 70 százaléka szavazott volna a Fideszre, azaz mára hét fiatal szavazóból hármat elveszített a narancspárt. Ráadásul 2008-ban még a fiatalok 20 százaléka vallotta magát jobboldalinak, 2012-ben ez a felére csökkent. De baloldali fordulatról sem történt, öt éve és 2012-ben is 6-6 százalék vallotta magát baloldalinak.
Mindebből azt láthatjuk, hogy a Fidesz mostani, fiatalok körében mért első helye valójában nem politikai csúcsteljesítmény, hanem egy évek óta tartó népszerűség-apadás pillanatnyi állása. Úgy tűnik, még mindig széles fiatal választói rétegek nőnek bele a fideszességbe, a fiatalok körében mért hagyományos Fidesz-fölény még most is kitart, egyfajta csendes (nagyon csendes) többségként. Előfordulhat, hogy a leginkább konfliktusos kormányzási időszak lezárultával, a gazdasági kilátások javulásával nem is fog tovább fogyni a Fidesz fiatalok körében mért támogatottsága. A minden életkori csoportban mért fölény magabiztos választási győzelemhez vezethet jövőre, de a Fidesz nem dőlhet hátra a fiatalok ügyében. Az Ifjúság 2012 mérései szerint rendkívül pesszimisták az ország jelenlegi helyzetét és jövőjét illetően, és nagyon kritikusak az egész demokratikus intézményrendszerrel, így a kormánnyal szemben is. A bármilyen oldali, hosszú távon önsorsrontó radikalizmus elleni küzdelem, és a fiatalok pozitívabb, optimistább jövőképéért folytatott harc (t.i. a jó kormányzás) van olyan fontos, mint a rezsiharc, sőt. A mai Orbán Viktor addig örülhet, amíg nem jön vele szembe egy fiatal Orbán Viktor.
