Kommentszűrés
’13 okt
13
12:01

Játékos, 17. századi ujjgyak – Esterházy Péter új könyvéről

Írta: Lakner Dávid

esterhazypeter.jpg

Az új Esterházy Péter-kötetre gyanútlan várakozó olvasót tévútra vihette a Jelenkor idei májusi száma. Az Egyszerű történet vessző száz oldal ( – a kardozós változat –) című „regényből” idézett részek valóban azt a benyomást kelthették, hogy egy könnyen befogadható, követhető történettel lesz az érdeklődőnek dolga, mondjuk a Fuharosok mintájára. A 17. században tett besúgói jelentés, illetve a Ransmayr-ház regényes világa egy metaforikus, zárt történetet sejtetett, amely az apamotívum újbóli felidézése által könnyedén életrajzi motívumokkal is gazdagodhatott volna.

esterhazy_egyszeru_tortenet.jpgPersze, Esterházy, vagyis az elbeszélő maga közli az Előversengésben, hogy szándéka ellenére vették eleddig sokan komolyan az énelbeszélést, azt valóban E.P. megszólalásának tételezve. Ám, ha már így alakult, legyen, „én ezt elfogadom”, teszi hozzá a narrátor, az „én”-nél persze kilábjegyzetelve, hogy „VI. Károly”. (Egy lábjegyzettel feljebb az „én” „E.P.” lesz, még egyel feljebb pedig „Csokonai Lili”.) A kicsillagozás és a lapok alján való elmélkedés, forrásmegjelölés aztán a könyv egyik fő sajátossága lesz. Eddig a vendégszövegekkel volt bajotok, hát most megkapjátok fél- és egész oldalas lábjegyzetekben, amire vágytatok – sugallja a szerző, még ha persze a formai megoldásnak konkrétabb céljai is vannak a műben. Ekként szabadulhat ugyanis még inkább fel az elbeszélő Viszont a főszövegből való folytonos, gyakran öncélú kikacsintás felébresztheti a kételyt, hogy itt csak a „magamulattató irónia unalmáról” van szó. Így látta Radics Viktória is, aki a Magyar Narancsban közölt rendkívül kemény kritikát a műről. Radicsnak abban mindenképpen igaza van, hogy az elbeszélő szórakoztatására kieszelt stiláris megoldások valóban szétszedik a szöveget, Esterházy pedig „nem hagyja a nyelvet beszélni, ehelyett ő, a minden hájjal megkent író óhajt parádézni”.

Az Egyszerű történet befogadásának kulcspontja ugyanis tényleg az, hogy ki tudunk-e egyezni az Esterházy-nyelvben való lubickolással, hajlandóak vagyunk-e belemenni a játékba annak reményében, hogy így később revelatív összefüggésekre is rálátásunk nyílhat. A szerző szorgosan lábjegyzetelő alteregója, E.P. tényleg nem enged teret az olvasó előzetes elvárásainak, homályt von az egyszerűség köré, széttördeli a történetet, a száz oldalt pedig olyan látványosan szabadon értelmezi, hogy még a mű elején felállított számozáskoncepciót is felrúgja. Így lesz egy oldal annyi, amennyit a szerző egy oldalként kíván elkönyvelni, hogy aztán a mű felénél következzen az utolsó előtti, az utolsó és az utolsó utáni oldal, a végén ráadásul jó pár számozatlan részt is a könyvbe ékelve. Marad tehát tisztán a vessző, amelyhez háborítatlan közöm van” – mondta ennek kapcsán szellemesen Esterházy a Népszabadságnak. 

Mi értelme mindennek? – tehetjük fel a kérdést, és bizony nehéz más következtetésre jutni, mint hogy a szerző a bolondját kívánja járatni az olvasóval. Ahogy az utolsó utáni oldal számozásának lábjegyzete is szól: „Értelmezhetetlen. Nincs. Gyerekes.

Vagy inkább játékos, mondhatnánk, amennyiben a játék és az elbizonytalanítás célja, hogy a mitikusnak vélt 17. századot, illetve az Úrként megjelenő apafigurát közelebb hozzuk a valósághoz. Ezzel a megragadhatatlan, átláthatatlan (regény)világ válhat egycsapásra átélhetővé, befogadhatóvá. Igaza lehet Ficsor Benedeknek, amikor a Magyar Nemzet hasábjain azt írja, ebben a regényben minél több a mese, a játék, az elbizonytalanítás és a hiba, annál közelebb jutunk a valósághoz”. Ha a mitizált, önálló, működőképes történet helyett gondolattöredék-hálózattal találkozunk, amelynek célja a szubjektív megismeréstől való elszakadhatatlanság sulykolása, akkor z a forma sikeresen teljesíti küldetését. Ám ha a cél ez is, az ember életének végén felismert boldogság bemutatása így sem jár teljes sikerrel. Az anekdotikus történeten keresztül megkapargatott életvégi boldogság viszont olyan távol áll attól, hogy revelatív felismeréssé váljon, mint az öröm meglétének felismerése a boldogságra való ráébredéstől. 

Örülni persze lehet az egésznek is, miként Esterházy nyilatkozza a 168 Órának, de ez még mindig távol áll attól, hogy az embert a mindenség boldogsággal töltse el. Jól lehet szórakozni a szerző legújabb művénl, de mégsem érdemes azt állítani, hogy a Szentlélek jelen van az Egyszerű történetben. Radicsnak ugyanis ezen mondatába kapaszkodik Márton László író, amikor olvasói levelében (Magyar Narancs, 2013/31.) Rabelais Gargantuájához hasonlítja az Esterházy-könyvet. Mint írja ugyanis, a Gargantua a kritika állításainak fényében épp úgy viszonyul a Pantagruelhez, mint az Egyszerű történet a korábbi E.P.-művekhez. „A kritika első mondata így hangzik: »Esterházy Péter új könyvét csak a Szentlélek tartja össze.« Ezzel Radics Viktória – meglehet, szándéka ellenére – maga is elismeri, hogy Esterházy művében jelen van a Szentlélek. Sőt, azt még össze is tartja” – teszi hozzá Márton az Egyszerű történet mellett kiálló levelében.

Nos, mindezzel szemben szkeptikus vagyok. Ha például A szív segédigéiben közelebb juthattunk valamifajta megvilágosodáshoz, akkor az Egyszerű történet esetében inkább csak kísérletet teszünk a feledésbe merült boldogságfoszlányok megidézésére. Nyáry Pál, Kara Zsigmond és Pázmándi Zsófia 17. századi története kapcsán próbálunk valami sejtést szerezni árulásról, hitről és az életvégi boldogságról – ám inkább csak apró örömök jutnak, amelyek itt egy-egy emlékezetes oldalhoz, lábjegyzethez kötődnek. 

„Nem igaz, hogy nincs értelme, // igenis jelent valamit. // Azt jelenti… // mint mikor dúdolni kezd az ember, // mert a szöveget nem tudja. // Nem is szólhatna közönségesebben, // de nekem így tartja kedvem” – olvashatjuk Aldo Palazzeschi Hagyjatok szórakozni! című költeményében, és némiképp hasonló érzésünk lehet az Egyszerű történet olvasása során is. E.P. szórakozni kíván, amit elfogadhatunk és csatlakozhatunk. Visszakerülhetünk a betűkhöz, a szavakhoz, a grammatikához” akként is, hogy belátjuk: mi is kitűnően szórakozhatunk, és még némi tanulságos örömnek sem maradunk híján. Mert dúdolni kezdünk aztán ad notam Egyszerű történet, nem kötünk ki végül a fájdalomnál, melynek feleslegességére az Úristen is figyelmeztet a 32. oldalon. De apró örömökből összeálló múlandóság ez, és nem a műegész nagyszerűsége, tökéletessége okán érzett boldogság.

(Kép: Szebeni András/Litera)

Címkék: könyv regény irodalom Esterházy Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr775554664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2013.10.13. 14:13:46

Tán elébb-utóbb megírja a Könyvet, ami arról szól, hogyan érezné magát, ha maszturbálna, de inkább nem teszi, csak gondol reá.
Lakner Dávid jelentékeny zavarban lesz az elemzésekor, de kivágja majd (magát), mint mindig.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.10.13. 14:50:01

Mostanában sok órányi balázsbélastúdiós rövidfilmet (etűdöket és szociografikus munkákat) néztem meg a hatvanas-hetvenes évekből, Andrzej Wajda és Kieslowski filmjeit néztem a hetvenes-nyolcvanas évekből, Wajda visszaemlékezéseit olvastam a hetvenes évekről és Rákosy Gergely társadalomkritikus szatíráit a hatvanas évekből és többet megértettem belőlük/általuk a máról, mint bármiből, amit ma alkotó/szerző alkotótól/szerzőtől láttam/olvastam.

Ez azért elgondolkodtató! Vagy nem?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.10.13. 15:12:16

írni nem tud értelmesen, csak sznobul, ezért szórakozgat.

akinek meg nincs mondanivalója, csak "játszogat", polgárpukkaszt, az ne is írjon, legalábbis ne állami pénzből. azok

lakner, jelzem az szdsz már megszűnt pártként létezni, nem kell tovább futatnia a szabad embernek a régi korok kontraszelektált kegyeltjeit, csak azért mert a népszabi és a mancs és fidesz még említi és eteti a kommunizmus gyermekeit.

a szigorú, gerinces, erkölcsös, fegyelmezett, erős, intelligens társadalom nem tűr meg alkalmatlan vezetőt, korrupciót; miközben a szétszakított, ordító, ostoba tömeg csak visong, síkit és nyekereg, a gyengék nem tudnak szerveződni, nincs erejük, nincs jóhírük, nincs artikulált véleményük. így senki nem szólalna fel értük a magas adók miatt, és a tömeg se zárkózna a házába, hogy mentse úrnője kegyeit és becsületét, hanem az utcára vonulna, mert a leselkedés után ma nemcsak Tamás, hanem mindenki más is vak a városban.

a tömeg visong és folyton az ezerarcú örök Barabást választja. ma fordított-Coventry van: egy ember van, ki védi a morált, és a tömeg áll ki leselkedni, dekadenciája, fegyelmezetlensége, butasága a korrupt rendszert konzerválja.

a tehetségtelen emberek polgárpukkasztanak csak többnyire, mivel nemlétező tehetségükkel nem tudnak kitűnni, ízlésük, kultúrájuk, neveltetésük, modoruk sincsen, így extrovertáltságuknak, nárcisztikusságuknak másféle utat kell keresniük, a legkönnyebbet választják, nem meglepő, a nehézzel megbirkózni sok esetben képtelenek is lennének

A primitív és a sznob ember gyakorlatilag ugyanaz és ugyanolyan, csak annyi a különbség, hogy az utóbbi többet járt iskolába.

kkbk.blog.hu/2013/09/12/alfoldi_pert_nyert_a_jobbikosok_ellen_coventry_utcain

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.10.13. 15:38:54

"- A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
- Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk...
- A magyar emlõs. Egy magyar nem csinál nyarat.
- A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.
- A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.
- Ki tartson magyart? Kezdõ magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
- Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
- A sárgamagyar... a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar....mámoros. A vörösmagyar....meleg. A jómagyarember.... az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegõt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos. "

"Kócos fürtjeimet hajnali szél igazgatja,
félelem nem,
aki engem félni látott, orvos lehetett legfönnebb, vagy egy régi csillaghegyi balhátvéd,
háziköpenyemben ballagok elő, a kapu előtt a szomszédom áll, egyik kezében kereplő, a másikban nemzeti zászló.
Napsugaras jó reggelt kívánok, szólok piarista jólneveltséggel.
Már akinek napsugaras, így a szomszéd, és igencsak lengeti a zászlót. Kutyája a kertembe szart, szól aztán a szemöldöke két szénceruza föstését a homlokán haragosan összetolva.
Nekem nincs kutyám, mondom, s vakarom a kutya buksiját, ki a lábam mellől figyel, s liheg.
Akkor ez kinek a kutyája?!, ordítja erre ő.
Elszáll fölöttünk egy megzavart feketerigó, szeretem az ilyen fémes, tétova reggeli csöndeket.
A népé, szólok hűvösen.
Hogyhogy a népé?! Miféle népé?!
A magyaroké, mondom, és, ultima ratio, behajtom szomszédom taknyos orra előtt az ajtót."

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.10.13. 15:44:24

utóbbi nem rossz írás, ahogy spiró verse se rossz, csak épp a tartalma nem megfelelő egyiknek sem, olyannyira, hogy nem méltóak ezek a magyar társdalom-nép-nemzet támogatására.
mellesleg utóbbi idézet rámutat azért ester, gerinctelen, becstelen hazug jellemére, és arra is, hogy nemzeti érdekeket sért, és ezt propagálja. ahogy az első idézet is, ester a kisantant érdekeit ("A Kárpát-medence huzatos. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk") próbálja magyar érdeknek beállítani, ez pedig (intellektuális) árulás.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.10.13. 15:48:06

tehát a mentalitása ugyanaz mint amit kádár és rákosi és orbán és gyurcsány és bajnai is képvisel:

kkbk.blog.hu/2013/08/23/kadar_1964-ben_visszautasitotta_beregszaszt

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2013.10.13. 16:49:43

@bbjnick: ajánlom még a témában (70-es évek, párhuzamban a 40-es évekkel) Bereményi vadiúj regényét, a Vadnai Bébit:

kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=konyv&id=139420852

Bár nagyon az elején tartok a könyvnek, de pazarnak és legfőképpen amolyan bereményisen tisztának ígérkezik.

2013.10.13. 16:53:39

@tesz-vesz:

neked

"A magyar a sötét, ahová Európa ugrik"

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.10.13. 17:51:04

@pizzaszeletvágó: aha, node mivel támasztod alá a mondanivalódat?
mert a kommented semmit nem ér, ha csak annyit mondasz: "hülye vagy", meg is kell indokolnod te amatőr sötét

Bell & Sebastian 2013.10.13. 20:29:53

@bbjnick: Rákosy jó, jobb, mint Rejtő, vagy bármelyik, zengerájos-kuplerájos humorharold. Oszt mire megyünk ezzel a megállapítással? Recepciótlanul.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.10.13. 21:35:58

@Bell & Sebastian:

Jó bizony!

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2013.10.13. 21:54:43

én belelapoztam egyszer valamelyik könyvébe, valami iszonyú mennyiségű szót fosott rá az oldalakra és már akkor gyerekfejjel tudtam, hogy itt valami nem stimmel, nem mondhat igazat

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.10.14. 01:36:36

egy hozzászólás nádas péterről:
"Valamikor 20 éve szerettem Nádast, az Emlékiratok könyvét többször is olvastam. Ez volt a mottója: „Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.” János, 2, 21. Szóval akkor még érdemes volt olvasni, bár a Kierkegaard-mániája kissé fárasztó volt, de bedőltem neki: Vagy-vagy.
Sokakat ismerek, akiknek Nádas az egyik magyar isten, aki megmondja. Én pedig az évek során elkezdtem egyre jobban borzadni tőle. Mert tényleg túl hosszú és unalmas. És most már egyszerűen pornográf. Gondolom valami nagy újítónak képzeli magát. És tényleg köldöknézegetés az egész.. Úgy él, mintha egyedül lenne a világon. Szóval igen eluntam, és 2006 szeptemberében feltette az i-re a pontot, azóta nem szívesen hallok róla.
Egy szűk, de nagyon befolyásos klán tagjának tartom ma. És titkon azt gondolom, hogy lehetetlen, hogy a könyvei több kiadást megérjenek. Bizonyára fizet érte, hogy beírják a példányokba, második, harmadik, satöbbi kiadás. Vagy pedig egy kiadás 100 példány.
Ha tényleg Nobel-díjat kap, nem fogok örülni neki. Mert az nem jelent mást, mint hogy ez a szűk klán óriási befolyással él a világban. És semmi jóra nem használják a befolyásukat, csak rosszra. Nem tudják, mi a szeretet, a közösség, mi a hűség. Na, nem sorolom. Igazi véglények."

konzervatorium.blog.hu/2012/05/07/pornograf_anarchizmus_nadas_peter_potencialis_nobel_dija_ele

Kandeláber 2013.10.14. 12:43:49

Ebben a könyvben mely íróktól másolt ki oldalakat, már tudni?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.10.14. 18:08:43

@Kandeláber: nem tudni mert senki nem olvassa, aki meg igen, az félművelt. ilyen információkat ne várj laknertől

Alfőmérnök 2013.10.14. 18:58:20

@tesz-vesz: " akkor még érdemes volt olvasni, bár a Kierkegaard-mániája kissé fárasztó volt"

Ez egy hülye picsa.
Az Emlékiratok könyvét is csak sznobizmusból olvasta.

Vidéki 2013.10.14. 20:29:35

@tesz-vesz:

Ezt a magyargyúlöletet okádó Esterházyt 1996-ban Kossuth díjjal jutalmazta a Horn kormány!

Biztos azért, mert elolvasták Esterházy Péter író „Így gondozd magyarodat” című „alkotását”. Jól jellemzi ez az "alkotása" Esterházy mérhetetlen magyar gyűlöletét és magyar utálatát.

A Népszabadság cikke szerint :
Plágiummal vádolják Esterházy Pétert ( aki a minima moraliaval sem rendelkezik).

Több amerikai író indított szerzői jogi pert a Harmonia Caelestis ellen az Államokban,

most pedig Németországban vádolják lopással Esterházy Pétert.
NOL| 2010. március 31.

Sigfrid Gauch Németországban azt állítja, hogy Esterházy Péter egy teljes fejezetet emelt át az ő 1979-ben megjelent Vaterspuren című (Apa-nyomok) regényéből.

„Mora Terézia műfordító még azt a fáradságot sem vette,

hogy visszafordítsa németre az Esterházy által magyarított fejezetet,

hanem visszanyúlt az én könyvemhez, és szinte szó szerint átemelte az inkriminált fejezetet" - állítja Gauch.

Esterházy egy német talk-show-ban kifejtette:

a kiválogatott szövegeket egy új, általa kreált kontextusba helyezte.

Kőműves hasonlattal élve „azzal dolgozott, amit talált:

egy kicsit megmunkálta őket, s rakta egyiket a másikára. Így épült fel a ház, a mű".

A szintén érintett író Josef Haslinger szerint az eredeti idegen alkotásrészek beillesztésénél minima moralia a forrás feltüntetése.

„A hosszabb passzusokkal szereplő írók joggal tarthatnak arányos részre igényt Esterházy bevételeiből" - vélekedik Lothar Müller, a Süddeutsche Zeitung irodalomkritikusa.

Alfőmérnök 2013.10.14. 20:56:17

@Vidéki: " elolvasták Esterházy Péter író „Így gondozd magyarodat” című „alkotását”."

Te elolvastad? Vagy csak részleteket olvastál belőle?
Nagyjából azóta téma ez, mióta az ostoba ügynökféreg Torgyán felolvasott belőle néhány részletet. Hogy az (egyébként nem túl jelentős) iromány kurvára nem arról szól, mint ez a néhány részlet sugallja, az ugye mellékes. Elég lenne elolvasni az egészet, meg egy kis szövegértésre szert tenni. Persze, tudom, a te-féle ostoba nyomoroncok szerint csak a mocskos zsidók próbálják kimagyarázni, hogy Esterházy nem akarta mondani, hogy milyen jó volt Trianon, a magyarok azt kaprák, amit megérdemeltek, és hogy szerinte úgy kell a magyarokkal beszélni, hogy "pfuj, magyar, helyedre!".
Nyilván azt gondolod, hogy azért ilyen Esterházy, mert az anyja zsidó volt. Ami szintén nem igaz, de gondolom ez sem zavar téged.

Alfőmérnök 2013.10.14. 21:18:42

"Így gondozd a magyarodat
– magyarhang-játék 91’ –

Thomas Bernhardnak

Mottó 1. Az oly nemzet, mely gyanúval és haraggal nézi, ha írói a nemzeti érdekeknél szentebbnek tartják az erkölcsöt és igazságot, elsősorban a saját igazsága iránt költene gyanút.
(Babits Mihály, 1939)

Mottó 2. Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar” szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
„Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és …” (Itt egy csúnya szó következik.)
(Örkény István)

A
Úgy kezdődnék, hogy én megkérdezem, hová, hová, bülbül szavú rózsák gyermeke, mire te azt mondod, hogy ezer szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, amire én azt kérdem, pardon?, mire te, hogy hová, hová, hát az ajrópaházba, te állat!, mire egy harmadik hang közbeszólna, hogy mi ez az agyalágyultság, így fog kezdődni?

C
Mi ez az agyalágyultság? Így fog kezdődni?

A
Kuss. Nem tudom, ki vagy, ismeretlen elvtárs, de nem így fog kezdődni. A mottókkal fog kezdődni, nagyon jó kis mottókkal fog kezdődni… Hardy azt is említette, hogy hamis feltevések végtelen sorozatával bebizonyította Isten létezését – ezt például föl se használtuk.

280

C
Nana!

B

Nő. Azt mondtad, rövid passzázsok lesznek benne.

C
Passzázsok? Méghogy passzázsok! Jó, hogy nem masszázsok.

A
Ez így nem nívó, hogy passzázs meg masszázs.

C
Verniszázs.

B

Álmodozva. Darázs, parázs, varázs… Azt mondtad, címek lesznek, és aztán rövid, éles képek. Magyar géniusz, azt mondtad, lesz egy ilyen című is.

C
No hiszen…

A
Magyar géniusz. A magyar géniusznak két archetípusa van. A bartók és a puskás. A bartók sovány, a puskás kövér.

Csönd

C

Gyér taps.

Magának milyen szép bimbós a járása…!

B
Mint a nyerges lóé, így mondta egyszer egy férfi.

C
És mi van most avval a férfival? Csönd. Bocsánat.

A
Cím: Loki, globi, kábé. A magyarod élete lokális, szerelme globális. Kábé.

C
Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?

A
Cím: Olajcsere. Mint rendesen, a magyarban is tízezer kilométerenként. Poros, provinciális vidéken gyakrabban.

C
Ez megőrült. Eszement… Együtt vannak? Kérem, ne válaszoljon. Én még ilyen irracionálisan gyönyörű járást nem láttam… Maga csak itt mendegéljen föl s alá… csattogjon csak az a csókos kis talpa, már megbocsát…

B
Mint a nyerges lóé. Ő mondta.

C
Ő?

B
Ő.

A
Én. A magyar lovasnemzet.

C
Beszámíthatatlan. Isten az atyám, hogy meg fogom számolni, hányszor használja ezt a szót, hogy magyar vagy mi.

A
Azt adja meg az a magasságos, smici sapkás…

B
Folyik a tusoló.

A
Milyen tusoló?

B
Nem milyen, hanem folyik. Tusolnom kell. Mert bár nem kellemetlenül, ám izzadságszagom van.

Paul McCartney beleszagol a levegőbe, girl! girl!

A
Cím: Mi a magyar? A pincér a Hotel Negrescóban izzadságszagú.

C
Ez a magyar? És mindebből mi? Hogy Nizza se fenékig
281tejföl? Provinciális formátum és tragikus lét rejtélyesen kiegyensúlyozatlan összefonódása? A szellem megtörtségének varázsa? Ez?

A
Balassagyarmat.

B
Hová, milyen magyart? Ez is eldöntendő. Mert más kell napsütésbe, meleg szobába és más északi fekvésbe.

A
A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.

B
Nehogy megrohadjon a magyar.

A
A lakás mérete és a magyar nagysága legyen összhangban. Ha a lakóhelyiségek kicsik vagy bútorral túlzsúfoltak, a nagy magyar mindig és mindenütt útban van.

C
Például Széchenyi. Az a legnagyobb. Lakótelepen abszolút használhatatlan.

B
Az égő, izzó magyart ne töröljük le nedves ruhával!

A
Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk.

C
Nemzetgyalázás!

Csönd.

B

Színésznő. Gyerekek, abba a bánatos, állampárti, posztkommunista, hatalomátmentő életbe! Megint elcsesztétek! Ezt – „A”-hoz. – neked kell mondanod.

A

Színész. Hogy nemzetgyalázás? Azt én nem mondom.

C

Színész. Már mért ne mondanád, öregem, ha egyszer oda van írva… Mért pont most ne mondanád… Mi mindent mondtunk már ilyen papírokról olvasva…

B

Színésznő. Ne lelkizzünk, kollégák, daráljuk le gyorsan, meleg van. Ez nem a Bánk bán, a pali nem egy Shakespeare, nem kell túlbonyolítani. Szakma, gyerünk már.

A

Színész. Én akkor se mondom, hogy nemzetgyalázás… Elegem van már ebből… Nem akarok összeveszni senkivel… Nem akarom a nemzetet gyalázni."

Alfőmérnök 2013.10.14. 21:20:49

"
C

Idézi. Elgyalázták előlünk az országot. Pedig erről a kötelmünkről, hassliebéről, nem volna szabad lemondani. Meg kéne teremteni hozzá a föltételeket. Azaz meg kéne változtatni az országot. Az éltünket. 22-es csapdája.

A

Színész. Félek is egy kicsit. Mért mindig én. Mondja most valaki más. Nyugalmat akarok. Nyugalomban dolgozni.

282

B

Színésznő, „A”-hoz. Drágám, neked, úgy tűnik, az analitikus gondolkodás nem az erősséged. Nem zavaróan az erősséged.

A
Kapd be…!

Csönd.

B
Ezt nem gondolja komolyan?!

A
Kapd be a koronám!

C
Korona? Koronaproblema? Szemben az Otthon Áruházzal, kitűnő fogorvosnő, szívesen megadom a címét, helyes nő, olyan könnyű keze van, mint egy citromszuflé…

B

Komolyan. Mért kell így beszélni?? Mi az értelme? Ön azt mondja, kapd be a koronám!, miért? Kit akar evvel provokálni? Kit akar evvel megsérteni? És biztos ön abban, hogy csupán azokat fogja sérteni, akiket akar? Nem kéne körültekintőbbnek lennie? Hát nem ismeri a szenvedések és megaláztatások monoton történeteit? Ezt a rohadt gazdagságot? Ismeri, mert ismernie kell. Aki itt él, az ismeri ezt. A fenyegetettségnek ezt az állandó, tompa, megszégyenítő jelenlétét.

A
Kapcsold ki.

B
Szemtelen fráter.

A
Kapcsold ki.

B
Nem is hordok melltartót.

A
A rádiót, azt kéne kikapcsolni, ha ki kéne kapcsolni. Itt majd bármikor elhangozhatik ilyen mondat. Ez egy ilyen hely. Ha pedig majd mindenki vagy majdnem mindenki elzárja a rádiót, akkor majd nem lesz ilyen műsor.

C
És ezt hívják, gyerekek, demokráciának. Itt Moha bácsi beszél, a törpe.

B
Ezt meg külön utálom, ezt a se igent, se nemet, hol idetáncol, hol odatáncol, kint is, bent is egeret akar fogni… Mit nevet?

A
Lehet, hogy igaza van, csak épp nem én vagyok a macska.

B
Jaj, de azt ne mondja, hogy maga az egér, mert sírva fakadok.

A
Én mindennek jöttem.

B
Az lehet, kislovag, de mindent nem lehet elviccelni. Van egy határ.

A
Van, tényleg van. Csak nem ugyanott húzzuk meg.

B
Van egy közmegegyezés.

A
Köze válogatja.

B
Magának mindenre van mondata. De nem lehet mindent mondatokkal elintézni.

283

Csönd.

C

Suttogva. Na most nem nevet…

A
Kedves hallgatóink, szemtanúi, sőt részesei vagyunk egy világot átfogó folyamatnak, ne kerteljünk, a világ elmagyarosodásának. E hangos kézikönyvünk, amely nem szerénytelenségből, de tehetetlenségből tör teljességre, égető hiányt pótol. Az elmagyarosodás új jelenség, eddig csak mint lehetőség volt meg a világban, akár az Egyesült Európa, mára azonban beért a gyümölcs.

C
Hulljon a férgese!

A
A világ elmagyarosodása nem azonos még nagy vonalakban sem azzal, amit balkanizálódásnak neveztünk.

C
Apage Metternich!

A
És nem azért, mert az elmagyarosodás jobb, kvázi európaibb volna, hanem mert az elmagyarosodás iránytalan, egy új dimenzió, s nem a meglévő klasszikus értékek kopása, nem egy lassú romlás, noha a felszínen kísértetiesen hasonlít mindehhez. Tudniillik első körben egyre több olyan jelenséggel találkozunk a nagyvilágban, melyre ismerősen legyintünk: Ó, ilyesmi csak nálunk történhetik meg. Így legyintünk a sértődött, tiszta magyar, londoni taxisra, aki valami parlagi bosszúból elhajt előlünk, így az újnémet intellektuell-vitákra, német-e a keletnémet s viszont, ó, de magyar, legyintünk a lengyelekre, amikor egy ismeretlen, emigráns milliomost majdnem elnökké választanak, és amikor meglátjuk egy wachaui barokk templomocska renovált kékjét, amihez fogható ocsmányat teremtett élőlény még nem látott, arról azonnal tudjuk, világos, hogy a plébános testvére a zalaegerszegi tanácselnöknek, pontosabban annak a húgának, aki a szeretője, de már vagy tizenöt éve, a főagronómusnak, s ott maradt vissza egy kis kék, öt zsák, azt sikerült átbuherálni ide, a sertéshizlalda kékjét, másképp ez nem jöhetett volna létre, e csoda…

C
Szeresd a magyarodat, mint tenmagadat.

B
Kívánd a magyarodat. Ha hozzád bújik, simogasd.

C
De ne a szőre visszájáról.

B
Az erogén zónákat piros-fehér-zölddel jeleztük.

A
Nyelvünk szegényes. Ha kijelentjük, mindannyiunkban egy magyar rejtőzik, óhatatlanul analógiákat kezdünk gyártani, zsurnál-felcímek jutnak az eszünkbe, helytelenül. A bennünk
284lévő bolsevik, Diktátor. Fasiszta. Hitler, Sztálin. A mindannyiunkban megbúvó Fock Jenő.

C
E sorok írásakor hálát érzünk az ensz, az eszdéesz, az emdéef, a kicsiny gazdák és erich honecker iránt. Puszi, puszi, csók."

Alfőmérnök 2013.10.14. 21:22:18

"A
Kuss. Newtoni szemlélet ez, amelynek, tudjuk, megvan az érvényességi köre. Azt kell mondjuk, hogy ez az elmagyarosodott vagy elmagyarosodásban lévő világhoz képest egy paradicsomi, nem is állapotot, de reményt tükröz, azt nevezetesen, hogy volna az ÉN, s abban a diktátor, gyilkos és így tovább, azaz nem volnánk így ugyan szentimentalisták, nyálas humanisták, mondván a világ alapvetően jó, csak a kommunisták elcsellózták, nem, elfogadnánk az árnyékot, de mégis folyamatosan és görcsösen hivatkoznánk a fényre… Ennek az operettnek vége. Nem a fénynek…

C
Ki volna dőre, sötétben sötétet posztulálni?

B
Néger segge az alagútban. Vagy félreértem?

C
Mint a nyerges lóé, sötétben, sötétet!

B
Posztuláljon!

A
Na…! …nem a fénynek volna vége, de annak az illúziónak, hogy a bennünk lévő magyart tőlünk elválasszuk. Nem röstellünk hivatkozni a mai fizikára, a részletektől megkíméljük a nagyérdeműt.

B
Unom.

C
Én meg nem értem, mi ez a magyar?!

B
A magyar emlős.

C
Oh. A magyar emlős, mégis megbotlik. Sámpány.

A
Passzázs. Cím: Vivaldi: Négy évszak. Egy magyar nem csinál nyarat. Beköszöntött az ősz.

C

Ünnepélyesen. Mü szabirájem urozsáj.

B
Fantasztikus.

C
Nyugtával dicsérd a magyart!

A
A magyar a hegeli világszellem – csak kicsiben.

B
Borssal, sóval, paprikával ízesítjük, ízlés szerint.

A
Az összeurópai butaság évtizedeiből, a Jalta-sötétből főnixmadárként röppent a világba a magyar. Magyarod vagy van, vagy lesz. Van, aki bírja, s van, aki vágyja.

B
A magyar a van.

A
A német a sollen, a francia a milyen, az angol az idő, az olasz a majdnem minden.

285

C
Ne sziporkázz.

B
Mint a nyerges lóé, így mondta, olyan a járásom.

C
Nyihahaha.

A
A magyar az Új Európa önismerete. Pontosabban magyar nélkül nem élet az élet. A magyar az új. A magyar az ismeretlen. A magyar a sötét, ahová Európa ugrik. A magyar az évtizedek óta halogatott gondolkodás, a magyar a tanácstalanság, a tehetetlenség, a magyar az endéká, a magyar a kádár, a magyar az én vagyok… A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék. A nincs mint Európa, a semmi mint Európa, az Európára való emlékezés mint Európa… A magyar nem a rossz, a piti, a kisstílű, az ügyeskedő – hanem az örök. Semmi nem idegen tőlem, ami emberi. Ez az emberi a magyar. Ez a nem-idegenség a magyar.

B

Mesél. Akinek egyszer már volt magyarja, az többnyire élete végéig ragaszkodik a magyartartáshoz. Többé nem akar lemondani a két lábú barátról.
Ez történt velem is. Minden magyaromnak más és más volt a jelleme, mindegyiknek megvoltak a sajátosságai, mindegyik külön személyiség volt. Nem viselkedtek mindig kifogástalanul, néha-néha bizony bosszúságot is okoztak, de megbízhatók voltak és hűségesek, meghatóan ragaszkodtak hozzám és hozzátartozóimhoz.
Ha az íróasztalomnál ülök, Feri időnként megbökdösi a lábam. Ez gyöngéd felhívás arra, hogy vakargassam a füle tövét vagy simogassam a hátát. Ha kívánsága teljesül, szép békésen visszavonul.
Ilyen vagy ehhez hasonló minden magyar. Így talán nem túlzás, ha a magyarról mint barátról beszélünk… Magyarjaim sokat tanultak, ezt meg is követeltem tőlük. De én is tanultam tőlük, magyar lévén én sem vagyok, bizonyos értelemben, tökéletes.
Az igazi magyarbarátot minden magyar érdekli. A durva ember, aki veri s kínozza a magyarját, szerencsére már kihalóban van. Ahhoz, hogy a magyart megértsük, az kell, hogy magyar módra próbáljunk gondolkodni, magyarunk ezért nagyon hálás lesz, borostyánszínű szeméből szeretet és bizalom fog sugározni.

C
Ki tartson magyart?

286

A
Egy: aki szeretetre vár, kettő: akinek több mozgást, friss levegőt rendelt az orvos, három: idősebb házaspároknak is kedves társa lehet a magyar, amikor a gyerekek már kirepültek a családi fészekből.

B
Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát!

A
Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.

B
Az a fehér-gyöngy-hibrid magyar!

C
Micsoda baromság. Promenád-mischung itt mindenki.

B
Öreg magyart ne vegyünk!

A
Évente kétszer fürösszük, semmiképpen se többször!

C
A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!

A
Színdinamika! A sárgamagyar…

B
…a tágasság érzetét kelti.

A
A narancsmagyar…

B
…mámoros.

A
A vörösmagyar…

B
…meleg.

C
Vörös? Ilyen szín nincsen is.

A
A jómagyarember…

B, C
…az már a járásáról megismerszik.

C
Mint komor bikáé.

B
És én? És én? Az én járásom?

A
Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában.

C
A Kárpát-medence huzatos.

B
A magyar hátránya, hogy könnyen karcolódik. A lakkozott magyarral bánjunk kesztyűs kézzel.

A
Problémás, ha a magyaron összecsavarodnak a rojtok.

C
A magyart mindig a visszáján poroljuk.

B
Tempo bolero! A magyar nem tűri magán a penészt.

A
Praktikus a hordozható magyar."

Alfőmérnök 2013.10.14. 21:23:20

"C
A kipállást langyos vízzel mossuk, és hintőporral beszórjuk. Legjobb a babahintőpor.

A
A magyar baráti nép. Igaz barátság soha nem vezet léha kalandokra.

C
Ha valamit elrontottunk, egyszerűbb, ha bevalljuk. Például ha szilárd magyart sóztunk el, nincs mit sokat tenni.

287

B
Szerelmes a szakácsné.

A
Mintáshoz mintásat ne hordjunk!

C
A magyarnál fontos a kiegészítő, pl. csauszínű, noppos tweed-alj vagy román, szerb, szlovák.

B
Bizony nem szép látvány a pecsétes, derekán, talán gerincén…

A
Elég már!

B
… összemaszatolt magyar!

C
Hogyan öltöztessük a magyarokat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a magyart minden étkezés előtt tisztába tenni.

B
Szoptatás 3 óránként.

C
Zavarjátok hozzám a kisdedeket!

A
Neveljük szobatisztaságra. Fogmosás! Gyakori panasz az ujjszopás, bevizelés, önfertőzés és selypítés.

B
A régi néphit, hogy a selypítés hátgerincsorvadáshoz vezet, nem áll, az egyenes magyar ember kerüli.

C
Első jótanácsom: a magyart ne tekintsük robotnak, elkerülhetetlen bajnak, „kibírhatatlannak”.

A
Cím: Rágalmak. A magyarodra szokás rágalmakat szórni. Ez kiváltképp hosszú víkend esetén bosszantó (nyilvános beszéd hiánya stb.). Ilyenkor nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, s nehéz volna megmondani, hisz beszélni sem lehet, a zörgés-e, a haraszt-e, a fújás-e, avagy a szél-e a magyar. Háromféle rágalom van, név szerint egy: a magyar antiszemita, kettő: utálja a szlovákokat, mint a kukoricagölödint, jelesül a tótokat, valamint minden magyar zseni. A rágalmaktól magyarod minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, bazmeg.

B
Naa… Elnézést, kedves hallgató.

C
Azért csak jobb négernek lenni Párizsban, mint cigánynak Magyarországon.

B
Csak jobb.

C
És inkább volnék buzi New Yorkban, mint Pesten.

B
Na de és heteroszexuális?

Csönd.

A
Itt élned, halnod kell.

B
Na… Elnézést, kedves hallgató.

C
A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.

B
Ismert a márkarajongás.

288

C
Olcsó magyarnak híg a leve!

B
Fontos a jó kenőanyag!

C
Magyarnak lenni nehéz fizikai munka, ezért útitervünket pihenők beiktatásával állítsuk össze.

B
Magyarnak lenni nem a kanyarban, hanem a kanyar előtt kell!

C
Magyarnak lenni veszélyes üzem. Nem elég a szabályok ismerete, a magyart belülről kell ismerni, nemes és alattomos tulajdonságait!

B
A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük.

C
De azt nem kell megadni, hogy tízmillió vagy tizenöt!

B
A magyar hidegen is kitűnő, például Cumberland-mártással.

A

Színész. Ebből nekem elég. Ezt én nem csinálom tovább. Most pont ez a probléma, hogy magyar? Én ezt nem vállalom. Elmegy.

B

Színésznő, „C”-nek. Utána kell mennem, bocs, tudod, a nyerges ló miatt…

Csönd

C

Színész. Tényleg olyan a járása… Na mi van még ideírva? Mert ami ide van írva, azt végig kell mondani… Magyar… magyar – Ízlelgeti. – …milyen jó kis szó volna ez… mint a liliom… vagy a liliomtipró… magyar, magyar… ajrópa… Kisajátítások. Ha azt mondom, keresztény, azt mondják, antiszemita… ha azt mondom, zsidó-keresztény, azt mondják, nemzetáruló. Barmok… Ez a felejtés országa. Az emberek nem szeretik önmagukat, el akarják felejteni a múltjukat… Elment már mindenki… Én még hallgatok egy kicsit… nektek…"
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=653&secId=61167&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Esterh%C3%A1zy+P%C3%A9ter&limit=1000&pageSet=1

Vidéki 2013.10.14. 21:34:17

@Alfőmérnök:

Miért kevered bele a zsidókat te szerencsétlen?

Írod: "...Esterházy, mert az anyja zsidó volt."

Ha az volt akkor sem lenne joga olyan hangnemben írni a magyarokról, ahogyan meg merte tenni.

Anyjáról és annak felmenőiről nem mert volna olyan hangnemben írni, amilyent a magyarokkal szemben megengedett magának, mert akkor anyja felmenői úgy fenékbe rúgják, hogy "Zúgva száll, mint a győzelmi zászló".

Valóraváltógép 2013.10.14. 22:00:22

@Vidéki: "Ha az volt akkor sem lenne joga olyan hangnemben írni a magyarokról, ahogyan meg merte tenni."

Miért, milyen hangnemben írt róluk?

Alfőmérnök 2013.10.14. 22:08:59

@Vidéki: "Ha az volt akkor sem lenne joga olyan hangnemben írni a magyarokról, ahogyan meg merte tenni."

Szerinted az "Így gondozd a magyarodat" c. írásban melyik "szereplőnek" (A, B, vagy C) az álláspontjával azonosul E.P.? Csak azért kérdezem, mert pl. nem csak azokat a részeket lehetne idézni belőle, amiket Torgyán/Lovas/tesz-vesz szokott, hanem mondjuk ezeket is:
„A
Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk.

C
Nemzetgyalázás!

Csönd.

B

Színésznő. Gyerekek, abba a bánatos, állampárti, posztkommunista, hatalomátmentő életbe! Megint elcsesztétek! Ezt – „A”-hoz. – neked kell mondanod.

A

Színész. Hogy nemzetgyalázás? Azt én nem mondom.

C

Színész. Már mért ne mondanád, öregem, ha egyszer oda van írva… Mért pont most ne mondanád… Mi mindent mondtunk már ilyen papírokról olvasva…

B

Színésznő. Ne lelkizzünk, kollégák, daráljuk le gyorsan, meleg van. Ez nem a Bánk bán, a pali nem egy Shakespeare, nem kell túlbonyolítani. Szakma, gyerünk már.

A

Színész. Én akkor se mondom, hogy nemzetgyalázás… Elegem van már ebből… Nem akarok összeveszni senkivel… Nem akarom a nemzetet gyalázni.

(...)

C
Szeresd a magyarodat, mint tenmagadat.

B
Kívánd a magyarodat. Ha hozzád bújik, simogasd.

(...)

Az összeurópai butaság évtizedeiből, a Jalta-sötétből főnixmadárként röppent a világba a magyar. Magyarod vagy van, vagy lesz. Van, aki bírja, s van, aki vágyja.”

Vidéki 2013.10.14. 22:11:07

@Valóraváltógép:

Kérded, mint aki most jött le a falvédőről:

"Miért, milyen hangnemben írt róluk?"

Mintha a magyarok állatok lennének, úgy írt róluk "Így gondozd a magyarodat" opusában.

tesz-vesz · kkbk.blog.hu 2013.10.13. 15:38:54 hoozászólásában sokat idéz belőle többek között ezeket a mondatokat:

"- A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.

- Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk...

- A magyar emlõs. Egy magyar nem csinál nyarat.

- A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.

- A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.

- Ki tartson magyart? Kezdõ magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart."

A jó édes anyukája felmenőiről nem mert volna ilyen durva gyűlölettől fröcsögő véleményt megfogalmazni.

Valóraváltógép 2013.10.14. 22:22:15

@Vidéki: "Mintha a magyarok állatok lennének, úgy írt róluk "Így gondozd a magyarodat" opusában."

Most olvastam újra, hátha én emlékszem rosszul, és mégsem ugyanarról beszélünk. Sziperkázóan szellemes és szarkasztikus végig. Nem tűnik abban az értelemben értéknek mint Márai, de szórakoztató. És főleg pontos.

tesz-vesz egy csököttagyú bugris, akit véletlenül megtanítottak olvasni, és olyasmire nyitogatja a csipáját, amit nem tud sem felfogni, sem értelmezni. De azt az ótvaros pofáját azt ki meri nyitni, mert megteheti, és mert senki nem magyarázta el neki, hogy hol van a helye. Nem is fogja. Most az ő fajtája mindent megtehet.

Eszterházy pontosan erről ír, azért terjesztve ki a komplett "magyarra", mert túl sokan vagytok. Nem hőbörögni kell miatta, hanem igen nagy sebességgel elszégyellni magatokat miatta, és legalább nyomokban emberre emlékeztető módon élni... mielőtt kikéritek magatoknak, hogy de hát ti.

Persze te nem hogy Eszterházyhoz, hozzám is hülye vagy, tehát innentől én is nemzetáruló leszek a pici fejed szűz keresztmetszetében... de ez nem baj, mert arról sem tudod, hogy micsoda.

"A jó édes anyukája felmenőiről nem mert volna ilyen durva gyűlölettől fröcsögő véleményt megfogalmazni. "

Aki itt gyűlölettől fröcsög, az egyedül te vagy.

Valóraváltógép 2013.10.14. 22:23:17

izé, szűk. Mindegy, jó amúgy is.

Valóraváltógép 2013.10.14. 22:37:33

Szerintetek eljutunk valaha oda, hogy ez az embertípus nem kikérni fogja magának, hanem megpróbál kivánszorogni abból a híg fosból, amit a lelkivilágának nevez?

Mindig mondtam, hogy a közoktatás bevezetésével kúrták el az egészet. Minek?.. Ennek? Tilcsukbe.

Valóraváltógép 2013.10.14. 22:58:44

Szerintem én ezt abbahagytam, most egy időre. Puszika meg ilyenek.

Vidéki 2013.10.15. 08:31:26

Esterházy és a vele egyformán gondolkodók rájöttek arra, hogy a siker kulcsa, a "conditio sine qua non" a magyargyűlölet rendszeres megjelenítése "műveikben".

Ez hozza el nekik az anyagi sikereket és a presztizst.

Ettől válhatnak Budapest díszpolgárává, ettől lehetnek Kossuth-díjasok.

Esterházy fajgyűlölettől bűzlő gondolatai összhangban vannak a Kossuth díjas, Budapest díszpolgára Kertész Ákos tanaival, miszerint a magyar "genetikusan alattvaló, röfögő, moslékot zabáló disznó".

Esterházy gondolatai és Kertész Ákos gondolatai, mutatis mutandis, lényegében megegyeznek Alfred Rosenbergnek, Hitler fő ideológusának tanításaival, aki a magasabb rendű (északi) fajról és az alacsonyabb rendűekről (zsidók, szlávok stb.) „értekezett”.

volterjanka (törölt) 2013.10.16. 12:56:21

Érdekes ez a gyakran tapasztalható indulat, mondhatni harag a szerzővel szemben, ha nem azt kapjuk tőle, amit előzetesen várunk. Szerintem egyetlen alkotó sem tehető felelőssé a közönsége szórakoztatásáért vagy a műve mindenki általi befogadhatóságáért. Persze van egy előzetes elvárás bennem is, amikor kezembe veszek egy könyvet, de simán túlteszem magam azon, ha teljesen más lesz az élmény. Egyfajta "Carpe diem!"-felfogásból kiindulva örülök annak, amit a könyv (film, zene, matyóhímzés, bármi) adni tud, és nem kárhoztatom a szerzőt a hiányosságokért, legfeljebb megfontolom legközelebb, hogy a kapott gondolati, esztétikai stb. élmény időarányosan ért-e nekem annyit, hogy újabb időt szánjak a dolgaira. Lehet, hogy Esterházy egyik-másik írásából nem származik azonnali kézzelfogható segítség egy koherens világkép felépítéséhez, viszont jól szórakozom a nyelvi leleményein, máskor egy-egy jelzője alapjaiban változtatja meg a rendszert, amiben addig szemléltem a világot... Olvasás közben bármi megtörténhet. :-)

Valóraváltógép 2013.10.20. 16:29:11

@Vidéki: Az meg sem fordul a fejedben, hogy valamiért kialakultak ezek a vélemények, és méltatlankodás helyett inkább rácáfolni kellene, hm? :)
Tudod ha valaki olyasmit mond rólam, aminek semmi alapja nincs, az nem zavar, mert miért zavarna. Ha zavar, ott már valami akad.