Véletlenül összecseréltek két számot a pénteki publikációjukban – áll a Tárki hétfői közleményében. Nem igaz tehát, hogy 2011 óta jelentősen emelkedett volna azok száma, akik szerint Magyarország számára rossz dolog az EU-tagság. A korrekció értelmében az elmúlt két évben nem volt érdemi változás, tízből négy ember szerint jó, kettő szerint rossz az országnak az uniós tagság, a többiek vagy nem tudják, vagy semleges véleményen vannak.
A Tárki nagyon csúnya és érthetetlen hibába futott bele ezzel a publikációjával: ha valaki igazán váratlan eredményre jut egy kutatással, akkor ezerszer is ellenőrzi a helyességét, mielőtt közreadná. Egy ilyen kutatás több ember kezén is átmegy, míg nyilvánosságra kerül az eredmény, így aztán különösen súlyos, ha egy ilyen súlyú tévedés észrevétlenül marad.
A Tárki elemzését követő döbbenet annak rendje és módja szerint lendületes véleményeket szült. Szily László a Cinken Beérett a Fidesz-propaganda, a magyarok már nem szeretik az EU-t olvasott be az európaiatlan kormányzatnak. Ennek a posztnak talán mentségére szolgálhat a hirtelen felindulás, a 444-re költöző, még több ábrát és számot ígérő Véleményvezér EU-ellenes kormány, EU-ellenes ország? című bejegyzése esetén azonban a szerző(k)nek és a szerkesztő(k)nek bőven lett volna ideje, hogy alaposabban és korrektebben körüljárják a kérdést.
Ugyanis még ha a Tárki először publikált adatai valóban helyesek, akkor is illendő lett volna az eredményt összevetni egyrészt más hazai kutatásokkal, másrészt az európai folyamatokkal. A Véleményvezér azonban nem vesződött a forráskritikával, a kormány történelmi felelősségét számonkérő posztban semmi olyan adatot vagy körülményt nem vett figyelembe, ami ne a saját prekoncepcióját támasztotta volna alá.
A Szonda Ipsos korábbi kutatása szerint 2010 júliusában, közvetlenül a Bajnai-kormány leköszönését követően a lakosság 38 százaléka látta előnyösnek, míg 50 százaléka hátrányosnak uniós tagságunkat – tehát már itt megdől az állítás, hogy most először kerültek volna többségbe az EU ellenzői, az legfeljebb a tárkis kutatásokra lett volna igaz. A Szondánál 2011 januárjára aztán többsége kerültek a támogatók 46:42 arányban, a két hivatkozott poszt logikáját követve ez is kizárólag Orbánék miatt alakulhatott volna így.
Holott a kormány – tőlem kifejezetten távol álló – EU-val kapcsolatos retorikája hatással van ugyan az EU hazai támogatottságára, de elég furcsa eljárás hallgatni arról, hogy mindeközben mi a helyzet Európa más országaiban. Például a Pew tavaszi felmérése szerint történelmi mélyponton van az EU támogatottsága, ami aligha a magyar kormánykommunikáció sara: más, adott esetben az ország határain túlra mutató okokat is érdemes megvizsgálni, ha az ember magyarázatot keres egy jelenségre.