Kommentszűrés
’13 aug
15
07:01

A magyar bocsánatkérés történelmi nézőpontból: a vereség taktikája?

Írta: mathe.aron

csurog.jpg

„Szavljevics, mint minden szerb entellektüel, akivel találkoztam, nagyszerb volt. Mikor egyszer kissé kapatos volt, ami egyébként ritkán esett meg vele, megmutatta nekem az ágya felett függő jatagánt, és azt mondta: Látod fiam, ha eljön a szerb nemzet nagy napja, akkor ezzel vágom el a torkotokat, pedig úgy szeretlek, mint az édes gyermekeimet! A jóságos öregúrból akkor a szerb lélek beszélt.” (Herczeg Ferenc)


Csaknem két hónap telt el Áder János köztársasági elnök szerbiai látogatása óta, és a magyar közvélemény néhány kétkedő hangot kivéve elégedetten tért napirendre az úgynevezett „történelmi megbékélés” ténye és a bocsánatkérés megtörténte fölött. Azóta az ügy lényegében ad acta került.

A bocsánatkérést nem előzte meg Magyarországon társadalmi vita, bár voltak a közeledésre utaló jelek és szó esett a történelmi sérelmek kölcsönös rendezéséről. De maga az a tény, hogy a magyar köztársasági elnök a szerb országgyűlésben felszólal és bocsánatot kér, mindenképpen meglepetés volt. Mégis, mit jelent ez a bocsánatkérés, mit jelképez? Összhangban áll-e a bocsánatot kérő elnök szándékaival, és lehet-e belőle tőkét kovácsolni a reálpolitikában? Lehet-e a bocsánatkérés valóban a szerb-magyar megbékélés alapköve és egy stratégiai együttműködés záloga? Mikor fogja módosítani a szerb országgyűlés a magyarokat kollektív bűnösként minősítő jogszabályokat? Vajon a román példa, azaz Traian Basescu elnök köpönyegforgatása és a jól bevált magyar kártya kijátszása működhet Szerbiában is?

Ezek a kérdések, amelyek indokolják, hogy újra szó essen a köztársasági elnök szerbiai látogatásáról.

*

A problémakör mögött természetesen első helyen a történelmi-erkölcsi legitimáció kérdése áll. A jelenleg érvényes narratíva szerint a második világháború végén a délszláv partizánok a Vajdaságot felszabadították a fasiszta megszállás alól. Ebben a szereposztásban a magyarok a bűnös, vesztes fél, az agresszor; míg a tartomány délszláv lakosai, elsősorban a szerbek pedig a szenvedő, majd később az igazságot érvényre juttató közösség. A Nikola Petrović, a Jugoszláv Kommunista Párt Tartományi Bizottságának tagja által 1944. október 28-án elmondottak még mai napig is érvényesek: „A német és a magyar hódító hordákat ugyan szétvertük, illetve nyugat felé szorítottuk, de az általuk széthintett mérgező gyomot még nem irtottuk ki gyökeresen. […] Az idegen elemek tíz- és százezrei – akiket azokra a területekre telepítettek, ahol elődeink irtották ki az erdőket, csapolták le a mocsarakat, és teremtették meg a civilizált élethez szükséges feltételeket – még mindig lövöldöznek a sötétből harcosainkra, s az orosz katonákra, és mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a helyzet normalizálódását, arra készülve, hogy ebben a számunkra nehéz helyzetben a kellő pillanatban ismét a hátunkba döfjék a kést. […] A nép érzi, hogy szükség volt erre a határozott fellépésre, hogy biztosítsuk a Bánát, a Bácska és Baranya jugoszláv jellegét.”. A „határozott fellépés” a magyarellenes tisztogatásokat jelenti. A szerb történészszakmában a mai napig ez a felfogás bír a legerősebb pozíciókkal, s ennek politikai hatása is van. Kár lenne ezt a hatást alulbecsülni. Idén májusban a Vajdasági tartományi gyűlés alkotmányügyi bizottságának az ülésén simán elfogadtak egy olyan módosító javaslatot a Vajdaság alkotmányát jelentő nyilatkozathoz, amely az 1945. június végi újvidéki „népgyűlés” határozataira hivatkozik. Ennek indoklásaként a következő hangzott el: „a hangsúly a fasizmus legyőzésén és a Vajdaság antifasiszta értékeinek megőrzésén van”. Ez ellen azonban még egyes szerb politikusok is tiltakoztak, hiszen a partizánok nemcsak etnikai, de politikai ellenfeleikkel is leszámoltak. A mi szempontunkból azonban elég, ha Forró Lajost által idézettekre gondolunk: „Nekünk nem a felszabadulást hozták a partizánok, hanem a halált”.

Szerbia az 1990-es évek délszláv háborúiban eljátszotta a jugoszláv mítosz és gyakorlat által évtizedeken keresztül felhalmozott erkölcsi tőkét, és most az egyetlen, amire még hivatkozni tudnak, az antifasiszta múlt és a náci megszállás alatti szenvedés. Az utóbbi – Ószerbiát tekintve – valós tény, az előbbi azonban nemcsak a szerb kollaboráns kormányok és nácibarát halálosztagok működése miatt kérdéses, hanem a nettó tartalom miatt is. A magyarokon és a németeken kívül ugyanilyen iszonyatos módon számoltak le a volt jugoszláv térség más helyszínein az olaszokkal és részben az albánokkal, illetve a sajátjaik közül a nekik nem tetszőkkel is (akik közel sem voltak mindannyian „fasiszták”, vagy kollaboránsok). Ebből is látszik, hogy az Európát győztes és vesztes nemzetekre osztó „antifasiszta” hagyományra nem épülhet semmiféle közép-európai összefogás, hiszen ez automatikusan erkölcsi alá-fölé rendeltségi viszonyokat tételez fel.

Hogy a győztes-vesztes kérdéskörének abszurditását megvilágítsuk, két hozzánk nagyon közel lévő nép múltját terhelő eseménysorozatot kell példának felhoznunk. Ez az eseménysorozat az úgynevezett volhíniai tragédia (az ügyről itt olvasható egy bővebb áttekintés), amely javarészt az 1943-as évre esett, tehát idén volt az évfordulója. Az ukrán gerillák és a Wehrmacht mellett működő ukrán kisegítő alakulatok a második világháború alatt lényegében népirtást hajtottak végre a mai Nyugat-Ukrajna és Kelet-Lengyelország területén a lengyelek rovására. Ezt követően a lengyel ellenállók is igyekeztek visszaütni. Az áldozatok száma – hangsúlyozottan egyszerű, civil lakosokról van szó – a százezret is elérheti. A két ország elvileg a háború végén a győztesek között foglalt helyet – Ukrajna, annak ellenére, hogy a Szovjetunió tagköztársasága volt, még saját helyet is kapott az ENSZ-ben ; mégis, mind a ketten egy új megszállás alá kerültek. A volhíniai tragédia tényét a szovjet időszakban „bandaharcokként” minősítve természetesen a szőnyeg alá söpörték. A sokszorosan is terhelt közös múlt ellenére a két ország nagyon jól tudja, hogy érdekeik közösek – kicsit patetikusan szólva: azt, hogy közös sorsuk – s ennek számtalan jele van. Lengyelország volt az első, amely annak idején elismerte Ukrajna függetlenségét, de gondolhatunk a legutóbbi lengyel-ukrán közös foci EB rendezésére is. A volhíniai tragédia áldozatairól idén júliusban közösen emlékeztek meg, s bár gesztusokban és határozatokban itt sincs hiány, a hangsúly a kölcsönösségen van. 

*

Mi a tanulság mindebből ránk, magyarokra, illetve a magyar-szerb viszonyra nézve? A legfontosabb talán, hogy a vesztes-győztes felosztás helyett az azonos szinten helyet foglaló népek között sokkal könnyebb a megértés. A közép-európai összefogás sikeréhez a második világháború utáni szereposztásokat talán érdemes lenne felülvizsgálni, így például Szerbia esetében is. Bár Szerbia – elsősorban, de nem kizárólag!  a jugoszláv partizánok örökségét vállalja, mégis, az 1944-es délvidéki népirtás miatt ez esetben a győztes egyúttal felelősséget is visel a borzalmas bűntényekért. Lehet-e végül is a győztes bűnös is egyúttal?

A második tanulság, hogy „bocsánatkérési” gesztusok helyett a gyászmunka elvégzésére van szükség. Közösen. Magyarország ebből már példát mutatott: Navracsics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes például idén részt vett az újvidéki razzia áldozatainak emlékét őrző alkalmon. Igaz, a szerbek is hivatkozhatnak valami hasonlóra, hiszen például 2011-ben a Terror Háza Múzeum „Magyar Tragédia a Délvidéken” című ideiglenes kiállításának megnyitóján részt vett a szerb nagykövet. Mégis, a hangsúly ismét az egyenlőtlenségen van. Vajon mikor lesz olyan, hogy egy szerb miniszterelnök-helyettes részt vegyen egy magyar áldozatokról szóló megemlékezésen?

De egyenlőtlenség van a múltbeli ügyek tekintetében is. A véralgebra ugyan nem kenyerünk, de bizony egy nagyságrenddel nagyobb a magyar áldozatok száma, s ez mégiscsak több kínok között befejezett életet jelent. És itt rögtön rá kell térnünk a szerb partizánok által elkövetett gyilkosságok módjára is, ami horrorfilmekbe illő volt. „Egyeseknek leszaggatták a körmüket, […] felhasogatták a bőrüket, majd besózták. […] Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva.” (M.P., Csurog). „…részegen mesélte a kocsmában, hogy »Ubili smo ženu« (Megöltünk egy asszonyt), és a gyerek még ugrált a hasában. Ez itt Földváron történt.” (Légvári Sándor, Bácsföldvár). A magyarok kivégzése sokszor látványosságul is szolgált: „Dobolták a sarkon, hogy lehet menni nézni: most ennyi magyart végeznek ki, most annyi magyart.” (Németh Júlia, Csurog). „Az emberek odajöttek nézni a kivégzést. A kivégzendők ötösével össze voltak kötözve dróttal. Össze voltak verve, ki voltak éheztetve.” (Prekajac Tomislav, Sajkáslak). A valódi megbékéléshez szükséges, hogy ezeket a először a szerb történettudomány, majd a szerb értelmiség elítélje. De újra kell gondolnia a szereposztást abban a tekintetben is, hogy amíg Magyarországon már a razzia után közvetlenül – tehát 1942-ben  interpellálták a kormányt az ügyben, és megindult a felelősségre vonás, illetve az áldozatok hozzátartozóinak pénzbeli kárpótlása is.

Tehát még egyszer: egy háborúban álló ország, az állítólagos „fasiszta” Magyarország az Újvidéken és környékén magyar honvédek és csendőrök, rendőrök által elkövetett bűncselekmények ügyében eljárt (négy halálos ítélet is született!) és anyagi kárpótlásról is gondoskodott. Ehhez hasonlóról sem a kommunista Jugoszláviában, sem pedig annak megszűnése után Szerbiában természetesen szó sem volt. Az egyenlőtlenség tehát itt is felfedezhető. Magyarországon a „hideg napok” (vagyis a razzia) beleivódott a történelmi köztudatba, film és könyv is született erről, a felelősöket (sőt, nem csak a felelősöket!) pedig kiadták Jugoszláviának, ahol kivégezték őket. A szerbeknél viszont a délvidéki mészárlások megtörténtét éppen csak pedzegetik, a letagadhatatlan tények egy részére szorítkozva. Teljesen felesleges a ki kezdte? kérdését feszegetni, egyrészt ennyi erővel vissza lehetne menni Damjanich „famózus proklamációjához”, vagy a kora-újkori rácjárásokig, sőt akár Cserni Jovánig. Másrészt megalapozott a gyanú, hogy a délvidéki magyarellenes kampány akkor is megtörtént volna, ha nincs a razzia.

*

Egyenlőtlenség mutatkozik a múlt feldolgozásában is: míg négy évtizedig a délvidéki mészárlás a proletár internacionalizmus és a szovjet ihletettségű „antifasizmus” jegyében tabutéma volt, addig a „hideg napok” fogalma lényegében a vajdasági szerb identitás részévé vált. Könyvek, forráskiadványok, visszaemlékezések, kiállítások, újságcikkek tömege áll rendelkezésre, az igazság mellett sokszor egyszerű kitalációkkal vegyítve.

Az emlékezet hiányosságait jól példázza, hogy míg az angol nyelvű Wikipédián több oldal is foglalkozik a Vajdaság 1941-1944 közötti történetével és a razziával, addig a délvidéki mészárlások csupán egy alfejezet képzenek a „Kommunista tisztogatások Szerbiában 1944-45-ben” című oldalon. Néhány másik címszónál pedig egy-egy rövid (esetenként félrevezető) mondatban utalnak erre. A Vajdaságban és különösen is Újvidéken az „antifasiszta” paradigma nagyon erősen él, karrierrek épülnek erre, szakértők és a közvélemény-formálók gondolati rendszerébe van nagyon mélyen beleivódva. Ez a paradigma kizárja a délvidéki mészárlások kiterjedtségének és valódi okainak elismerését, mivel ez egy szintre hozná a partizánokat az állítólagos „fasisztákkal”.

Egyenlőtlenség van abban a tekintetben is, hogy a mostani „történelmi kibékülés” jegyében Csurogon (mind a magyar honvédek, mind pedig a partizánok súlyos bűncselekményeket követtek el itt) a magyar áldozatok emlékművet kaptak, a szerb áldozatok pedig emlékmúzeumot.

*

Ezután tegyük fel a kérdést: a magyar államfő bocsánatkérése a szkupstinában vajon segített-e helyrebillenteni az egyenlőtlenségeket? Ez a gesztus segített-e a kölcsönösségi viszony megteremtésében?

A fentiek fényében a válasz: közel sem biztos. A két államfő közös főhajtása Csurogon szükséges volt és jó volt. A bocsánatkérés maga azonban kétélű fegyver. Bocsánatot kérni abban az esetben szoktak, amikor valamit hosszú ideig tagadtak, amikor valamit hosszú ideig hárítottak, amikor igyekeztek kibújni a felelősség alól. Ilyen volt például Jelcin orosz elnök bocsánatkérése 1991-ben a katyni keresztnél. Magyarország – mint ahogy ezt feljebb már részleteztük – nem tagadta a megtörténteket, nem is hárította, és a felelősség alól sem akart kibújni. Arról nem is beszélve, hogy a háború után még jóvátételt is fizettünk Jugoszláviának. A párizsi békében megítélt 70 millió dollár helyett – a szovjet-jugoszláv viszony elmérgesedését követő megszakítás miatt – végül is összesen 1964-ig 101,5 millió dollár törlesztett a magyar fél. Ezt a mai árakon nagyjából nyolc-kilencszeres szorzóval számolhatjuk, sokkal alacsonyabb korabeli össztermék mellett.

Mindemellett Magyarország veszni hagyta a „jóvátételt és egyéb vagyoni ügyeket lezáró 1956. május 29-i egyezményben a magyar állampolgárok … jugoszláviai vagyonát és követeléseit. Az egyezmény aláírása után a kárt szenvedett személyek kártalanítása az „egyes államok belső ügye lett”. Azokról pedig szó sem esett, akik Jugoszláviából minden ingóságuk hátrahagyásával menekültek.

Nos, látható, hogy Magyarország és a tágabb értelemben vett magyar közösség többszörösen is megfizetett – emberéletben, kettétört sorsokban, ingó- és ingatlan vagyonban, kemény valutában – a vereségért. Azért a hibáért, hogy az örök barátsági egyezményt megkötöttük; majd azért a még nagyobb hibáért, hogy az első adandó ürügynél átléptünk rajta. Megfizettünk a lehetetlen és kilátástalan helyzetért, amiben a második világháború talált minket, és megfizettünk azért, mert a magyar elit megmérettetett és könnyűnek találtatott. Azért, mert felültek a hideg napokat kiváltó provokációnak, és azért is, mert a Horthy-korban a nagyszájúság és a keménykedés hellyel-közzel előnynek számított.

Ezek után mindezt egy bocsánatkéréssel megfejelni, nos, a legkevesebb, ami erről az ember eszébe jut, hogy túltoltuk a biciklit. Félő, hogy a bocsánatkérés mindössze megerősíti a történelmi narratívát, amelyben mi vagyunk a bűnös fél, míg a másik oldal legfeljebb sajnálatos túlkapások miatt lehet felelős. Nem: míg a náci megszállásig nálunk az ilyen akciók „mindössze” működési hibaként voltak jelen, addig a jugoszláv partizánoknál és a szerb sovinizmusban ez a rendszer szerves részét képezte.

*

A „Mozaik 2011 – Magyar fiatalok a Kárpát-medencében” című kötetből (2013, szerk.: Bauer-Pillók-Szabó) teljesen világosan kiderül, hogy a félelem és az erőszak ismét a vajdasági magyarok hétköznapjainak részét képezi. „Magyarnak lenni sokak számára a félelemmel, a fenyegetettség érzésével egyenlő. Minden csoportban beszámoltak magyarok ellen irányuló fizikai agresszióról. Mai vajdasági magyar fiatalokra jellemző, új jelenség, hogy a fenyegetettség érzés feloldását nem a kitartásban, az összefogásban, saját identitásuk felmutatásában látják, hanem az alkalmazkodásban. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy ne provokáljuk a szerbeket azzal, hogy magyar zenét hallgatunk, magyarul beszélünk.” (17.). A kutatás megállapításai szerint: „a magyar gyereket sokkal inkább a konfliktuskerülésre, míg a szerbet a konfliktus felvállalására tanítják.” (148.). Egy olyan társadalomban, amely az erő feltétlen tiszteletére épül, vajon hogy járul hozzá a kibékülési ceremónia érzékelhető egyenlőtlensége ahhoz, hogy a magyarok vállalni merjék identitásukat?

Közép-Európában számos helyen tapasztalható szándék az összefogásra, és talán meg is érett ennek az ideje. Ehhez rendezni kell régi ügyeinket, a kölcsönös tisztelet alapján. A magyar gesztus értékét az fogja meghatározni: mennyire sikerül Szerbiát rávenni, hogy érdemben foglalkozzon a magyarellenes társadalmi nyomással, amely kétségtelenül létezik (Mozaik 2011, 241.). Hogy mennyire sikerül rászorítani a helyi és országos szerb politikai erőket: hagyják megélni a magyar kisebbség identitását. És leginkább a konkrétumok szintjén, ha a bocsánatkérésünket nem követi szerb válasz a törvényi szabályozásban – azaz a már emlegetett kollektív bűnösség hatályon kívül helyezése, a már létező kárpótlási törvény teljes átalakítása (t.i., hogy ne a kifosztott magyaroknak kelljen peres úton bizonyítania, hogy ők márpedig nem voltak fasiszták voltak), illetve akár a területi autonómia valamilyen formájának a létrehozásában. De gondolhatunk a továbbra is börtönben levő temerini fiúkra, vagy arra a készülődő új perre, amely egy hasonló eljárásban irányul néhány magyar fiatal ellen, akiket 10 hónapja előzetes letartóztatásban tartanak. Megoldandó a magyar területekre telepített, menekült szerbek kérdése is. Ha nem sikerül valamilyen kézzelfogható eredményt is elérni valamely szimbolikus vagy nagyon is konkrét ügyben, akkor a mostani bocsánatkérés a kézfogás lehetősége helyett stratégiai vereséggé változhat.

Jelenleg Szerbiában politikai szándék ugyan fellelhető a magyarokkal történő megegyezésre, de társadalmi elfogadottsága a kérdésnek aligha van. Ezt mutatja a szerb elnök kínos magyarázkodása a tavaly őszi budapesti látogatása után (amikor össze-vissza beszélt a temerini fiúk kegyelmi kérvényéről); a magyar elnök látogatása előtt „technikai okokból” elhalasztott kormányülés, amely a magyarokat sújtó törvény visszavonásának előterjesztéséről döntött volna; illetve a szerb parlamenti nyilatkozat módosítása és nehézkes elfogadása.

Ami a szerb-magyar közös történelmi emlékezetet illeti, a razzia és a mészárlások történetét le kell tisztítani a rárakódott hamis mítoszokról, és áldozatokat lehetőség szerint pontosan azonosítani kell. Talán érdemes lenne a közös történelmi bizottság magyar részét megerősíteni. De még a „hideg napok” és a mészárlások idejéből is van mire támaszkodni, ami közös platform hozhatja a vajdasági magyarokat és szerbeket. Ilyen a kaboli községi vezető, Horváth Mihály példája, aki életével kezeskedett a razzia idején szerb földijeiért, majd '44-ben a falubeli szerbek hiába próbálták a partizánok és az OZNA kezéből megmenteni. Ilyen példa az, hogy Temerinben dr. Fehér Mihály bátor kiállásának köszönhette az életét egy százötven fős szerb csoport. Vagy akár az, hogy a Szabadkától délre eső Nagyfény községben Kiss Antal az életével szavatolta, hogy a kivégzésre felsorakozott szerbek békés emberek. De a másik oldalról ilyen Bajsa község példája, ahol a becsületes, jobb érzésű szerbek akadályozták meg a vérengzést 1944-ben. Talán jobb lenne, ha az áldozati megemlékezések helyett, amelyek óhatatlanul is a múlt sötét árnyait idézik fel, ezeken a helyeken lenne közös szertartás.

*

Mindent összevéve nehéz és rögös út előtt áll a magyar külpolitika, ha valóban stratégiai partnert szeretne találni a szerb államban. Még nehezebb lesz odáig vinni a dolgokat, hogy a magyarok ne másodosztályú állampolgárként legyenek jelen a Vajdaságban. A történeti múlt feltárása közben is nagyon-nagyon sok hátráltató tényezővel kell szembenézni. Országok, népek között a viszonyok rendezését nem lehet egy szimpla ceremóniával elintézni, mint ahogy ez a még egyes emberek között sem megy ilyen egyszerűen. Nem lehet a magyar-szerb viszonyt egyszerűen annyival letudni, hogy végre megvolt a békülés, tiszta lappal kezdhetünk. Az emberi természet nem így működik, és különösen nem a kollektív emlékezet.

A magyar bocsánatkérés, ha nem párosul erővel, akkor a szándékolttal ellenkező hatást fogja elérni, mind a magyar, mind pedig a szerb történeti tudatban. Márpedig, számos esetben igazat kell adni gróf Bánffy Miklósnak, a két háború közötti erdélyi magyar politikusnak: „A lélektani erők öntik el a nemzetek külpolitikáját. Az anyagi érdek eltörpül mellette.”. Hogy most lélektani pillanathoz értünk-e, és ha igen, milyenhez, nehéz megmondani. A hurráoptimizmus helyett inkább arra kell figyelni, hogy bocsánatkérésből ne a múlt erői, vagyis a jugoszláv kommunizmus mentegetői és a szerb sovinizmus zászlóvivői húzzanak hasznot, hanem valamiféle előremutató történet kerekedjen ki. Ez most a magyar politika felelőssége.

*

Az írásban felhasznált történelmi idézetek a Terror Háza Múzeum 2010-ben rendezett 'Magyar Tragédia a Délvidéken 1944-45' című időszaki kiállításnak anyagából származnak.

Címkék: történelem erőszak diplomácia bocsánatkérés 2. világháború Magyarország Szerbia Vajdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr575460466

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A magyar bocsánatkérés történelmi nézőpontból: a vereség taktikája? 2013.08.15. 07:39:01

A magyar bocsánatkérés, ha nem párosul erővel, akkor a szándékolttal ellenkező hatást fogja elérni, mind a magyar, mind pedig a szerb történeti tudatban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tündér_Lala 2013.08.15. 07:44:48

Jó cikk, egyet értek.

SontPent 2013.08.15. 07:48:01

Sajnos nekünk már nincsenek gróf Bánffy Miklósaink. Jelenleg MSZMP-tag Martonyink van.

Ez a cikk jó, fontos információkat tartalmaz. Kétlem, hogy bármelyik külügyér olvasná vagy ilyen mélységben ismerné a történelmet.
Ottó örökös királyunk szerint a külpolitikához két dolgot kell ismerni nagyon: a történelmet és a földrajzot.

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2013.08.15. 08:06:59

"az 1943-as évre esett, tehát idén volt az évfordulója"

Uhh, vazz'...

Cook kapitány 2013.08.15. 10:01:26

@Noferheperuré Uaenré: Kimaradt egy szó (_kerek_ évforduló), ettől még jó, szépen összeszedett cikk. Egyébként van még benne néhány elgépelés, gyűjtsd ki szépen, ha ettől jobban érzed magad.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.15. 10:30:48

honnan a herczegi idézet? miért nem adtok pontos forrásokat? mi ez a lezserkedés?

Illyés Edith 2013.08.15. 10:38:34

A szerbek 4 háborút vesztettek az elmúlt 20 évben, és vannak bizonyos jogos sérelmeik. Reálisan nem nagyon várható tőlük, hogy pont most kezdjenek nemzeti lelkiismeret-vizsgálatba.

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2013.08.15. 10:38:42

A gond ott kezdődik, hogy nálunk a "progresszívek", azok, akik magukat szeretik a második világháború győzteseiként látni: zsidók, vérbalosok ugyanezt az antifasiszta narratívát képviselik.

Ugyanez: beleivódott az ő köztudatukba, karrierek épülnek rá.

Így eddig majd' 70 évig lényegében megerősítették a kisantant országok sovén nacionalista álláspontját. A szerbektől elvárni, hogy valamit is átgondoljanak, ameddig Magyarországon nincs egyértelmű állásfoglalás naivitás. Nekik ez nem érdekük, és ha azt látják, hogy a magyarok elég nagy részének sem, akkor nem fogják megerőltetni magukat.

Ugyanezt a csehekre, tótokra, ukránokra, oláhokra.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.15. 10:40:29

"Magyarországon a „hideg napok” (vagyis a razzia) beleivódott a történelmi köztudatba, film és könyv is született erről, a felelősöket (sőt, nem csak a felelősöket!) pedig kiadták Jugoszláviának, ahol kivégezték őket. "

forrás? én ezt nem így tudom

"A magyar honvédség a függelemsértő, németbarát tisztek parancsára (a német hadvezetés utasítása szerint) elkövette az újvidéki mészárlást (az ún. Hideg Napokat). Az áldozatok száma 3800 körül volt. A magyar kormány elrendelte a bűnösök megbüntetését, amely során négy tisztet halálra ítéltek. Azonban a németek a kivégzés előtt Németországba menekítették őket, ahol az SS-ben kaptak szolgálati beosztást. Ehhez kapcsolódóan megemlítendő, hogy a jugoszláv partizánok 1944 és 1945 között, illetve az azt követő időszakban etnikai alapú népirtást hajtottak végre. A délvidéki népirtás során 40-50 ezer (egyes források szerint akár 70-80 ezer) ártatlan, magyar nemzetiségű személyt végeztek ki. Sokakat megkínoztak és koncentrációs táborba hurcoltak, ahol éhen haltak. A 332 ezres német kisebséget felszámolták. Emellett a horvátokat is érték atrocitások. Az áldozatokat „háborús bűnösként” tüntették fel és a népirtást államilag is támogatták. Fentiekre való hivatkozással, a Horthy-rendszerrel ellentétben meg sem kísérelték a tettesek felelősségre vonását."

kkbk.blog.hu/2013/08/15/magyar_nepirtasok_szekelyfoldon_delvideken

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.15. 10:52:45

" ...és megfizettünk azért, mert a magyar elit megmérettetett és könnyűnek találtatott. Azért, mert felültek a hideg napokat kiváltó provokációnak, és azért is, mert a Horthy-korban a nagyszájúság és a keménykedés hellyel-közzel előnynek számított."

a magyar elit ítélte halálra a 4 náci tisztet. ez a keménykedése és nagyszájúsága a Hothy-kornak?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.15. 10:56:20

" teljesen világosan kiderül, hogy a félelem és az erőszak ismét a vajdasági magyarok hétköznapjainak részét képezi. „Magyarnak lenni sokak számára a félelemmel, a fenyegetettség érzésével egyenlő. Minden csoportban beszámoltak magyarok ellen irányuló fizikai agresszióról. "

érzésem szerint ez egy csöppet túl van hiszterizálva, (bauer), magyar nemzetiekre kihegyezve a téma, hiába utálom a szerbeket, akikkel én beszélek délvidékről mind normálisan él nek

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2013.08.15. 11:15:15

Koszovó ősi szerb terület, mégis elvették betelepült, jöttment muszlimok kedvéért. A Vajdaság magyarlakta terület volt mindig, ennek ellenére vették el. A Jugoszláv állam atomjaira hullott, mindenki visszakapta a saját területét, kivéve mi.
Adva van tehát két szerencsétlen sorsú nép, amelyik nem nagy barátja a másiknak. Helyzeti előnyünket ki kell használni, és megakasztani a szerb integrálódást. Az ár legyen a Vajdaság.
Aki viszont gesztusokat tesz egy ilyen konok, megátalkodott népségnek, az marha. Pláne, ha viszonzást vár cserébe.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.08.15. 11:18:00

A cikk legnagyobb hibája, amiről NEM beszél: hogy a szerb csatlakozást nekünk is meg kell szavazni.

A görögök már évtizedek óta szívatják a törököket, akadályozzák a belépésüket.
Az aktuális kormányok pedig önfeladó és önpusztító módon mindent konkrét FELTÉTEL NÉLKÜL megszavaznak. Mint a kommunizmusban. Ez is bizonyítja, hogy a Fidesz vezetése tele van kommunista ügynökkel.

Csak a nagy mosolygásra meg együttpálinkázásra futja, miközben az ottani magyarokról szó sem esik, vagy ha esik az is úgy van becsomagolva hogy "ne haragudj hogy megkérdeztük".

A sajnálkozás meg félmegoldások ideje lejárt. a fidesz-mszp tandemtől csak a mostani rendszer továbbörökítését lehet várni. Megoldásokat tehát alapvetően ezen kívül kell keresni.

A mostani kínálatból két lényegi erő marad: a Jobbik és az LMP. Összevetve őket egyértelmű, hogy pozitív értelmű változást a Jobbik képes elhozni az országban. Az LMP gyenge, jelentéktelen, lehet hogy be sem jutnak a parlamentbe.

most ezzel azt akarom mondani hogy az lmp-sek szavazzanak a Jobbikra? nyilván nem. Amúgy sem ezen múlik, hanem a médiahelyzeten, annak egyoldalúságán, ami érdekes módon fideszoldalon senkinek sem tűnik fel. Hiányzik mindenféle társadalmi vita, az igazi ellenzékkel, a sztálinista média minden alkalmat megragad hogy mindig a Kedves Vezető dicshimnuszát zengje.

A Fidesz épp azzal van elfoglalva, hogy egy működőképes, valódi hűbéri társadalmat építsen föl. A magyar lakosságban mindig erős vágy élt a 'retró' iránt, hát most megkapják.

A Fidesz tehát a magyarság testén élősködő parazita formájában jelenik meg, és próbál a haveroknak amit lehetséges, örökjáradékba kiutalni, illetve már rég megtette, lásd föld- és trafikmutyi.

Egy új, bárókból és rablólovagokból álló réteg épül fel, amely 100% a Fidesznek van lekötelezve. Tehát először a Hazánkban - ami még megmaradt- kell rendet tenni.

SontPent 2013.08.15. 11:25:21

@Mr Falafel: Már elmondták: csont nélkül meg fogja szavazni a magyar kormány a szerbek EU-csatlakozását.
Ha Bajnaiék lesznek, akkor pláne, akkor talán még kártérítést is fizetünk nekik.

SontPent 2013.08.15. 11:35:18

@TaTa86.: Milyen egyértelmű állásfoglalásra gondolsz? Az antant ma is létezik, bennünket magyarokat mindenhol nagyszájú nacionalistának tartanak, pláne ha nem nekik tetsző kormány van. Füzes Oszkár román nagykövet egyértelmű volt, autonómiát támogatja a magyar kormány elmondta, erre a románok rögtön kiutasítással fenyegetőztek. Amire persze az EU kussolt.

A román elnök teljesen nyugodtan kinyilváníthatja a "független és szuverén" Moldáviával szembeni területi követelésekről, nyíltan sürgeti az egyesülést, ez a nemzetközi közvéleményt nem érdekli. Pedig egy nem EU-s tagország és egy Eu tagország nem egyesülhet csak úgy. Moldvániát nem vették be az EU-ba, hogyhogy csak úgy EU része lesz? De az EU-t ez nem érdekli. Pedig nem egy publicista és még csak nem is egy ellenzéki pártocska beszél területi követelésről, hanem az ország első embere.

A magyar kormány meg naponta háromszor kell elhatárolódnia a "revizionizmustól", pedig amit a magyarok akarnak (autnonómia), arra számos EU-s példa van.

Sajnos azt az alapigazságot nem látja ez a impotens magyar külügy, hogy 1, létezik kisantant 2, létezik az antant 3, ergo, Mo. háborús vesztesként van kezelve ma is.

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2013.08.15. 12:09:47

@SontPent: Arra, hogy Magyarországon belül el kell ítélni az antifa narratívát, el kell utasítani a bűnös nemzet szerepkört, és el kell kezdeni végre kompenzálás nélkül a saját érdekeinket nézni.

Ez ugye máshol trivialitás, nálunk nem. Nálunk sokan még mindig ott tartanak, hogyha magyarellenes attrocitásról hallanak, akkor elhatárolódnak a magyar(!!!) szélsőjobbtól és bocsánatot kérnek a múltbeli inkább vélt, mint valós bűnökért.

Ez igazából abszolút belügy, ha a lehetőségeink korlátozottak, abban nem szól bele senki, hogy mi itt a kis vackunkban hogyan gondolkozunk.

SontPent 2013.08.15. 13:29:53

@TaTa86.: Ezzel nagyrészt egyetértek. Azzal nem, hogy ez abszolút belügy. Mármint a gondolkodás az igen, de "kompenzálás nélkül a saját érdekeinket nézni" az külpolitika. És ott nagyon gyorsan szembetaláljuk magunkat az antifasiszta kisantant narratívával.
Nagyon könnyű kialakítani a nemzetközi közvéleményben a bajkeverő, Közép Európa békét és stabilitást veszélyeztető nacionalista (revizionista) Magyarország képét.

A most létező antant is kb. így gondolkodik, ez csak helyzet rosszabb lett amióta Orbán és az EU között megromlott a viszony, a és nyugati sajtóban Magyarország lett a fekete bárány.
Majdnem olyan rossz a nemzetközi megítélésünk, mint Trianon után.

SontPent 2013.08.15. 13:30:29

Alapvetően borzalmasan rossz a kommunikációnk. Olyan csatákba megy bele a kormány, aminek alig van hozadéka és sokat vesztünk (pl. médiatörvény), máshol meg ahol nekünk állna a zászló és jogos lenne konfliktust vállalni, ott nem történik semmi. Most csak egy példa kapásból. Kolozsvári Mátyás szoborra visszahelyezték a Iorga feliratot, amely románnak említi Mátyást, aki vesztett a "győzhetetlen" Moldáviával szemben ("saját népe ellen", stb).
A magyar állam több százezer euróval támogatta a szobor felújítását, ennek alapján elvárhatta volna, hogy ne kerüljön rá olyan felirat, amivel nem ért egyet.
Jó itt volt tiltakozás, ez az, de ha jól tudom, ma napig ott a tábla, csak mellé raktak egy semleges többnyelvű feliratot.

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2013.08.15. 13:54:56

@Cook kapitány: Ja, kimaradt. A névelő meg magától lett magánhagzóval kezdődő szó elé való, mi? Kispöcsöm, ez nem elgépelés, az a szó a szerző agyában maradt ki, nem a nyomda ördöge vitte el. Így meg azért ijesztő szellemi képességeket mutat. A te reakciód nem kevésbé...

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2013.08.15. 15:35:02

@SontPent: Mindig a fránya kommunikáció... muhaha. Az általad erre hozott példa (médiatv.) se a kommunikáció hibája, hanem a tv-alkotó döntésé.

Hogy az amatőrséget és látszatot nem lehet kommunikálni, abban nem a kommunikáció a hibás, hanem az amatőrség és a felszínesség.

vizipipa 2013.08.15. 16:45:44

@tesz-vesz:
Feltételezem, hogy a szerző itt arra gondol: Szombathelyit, a korábbi vezérkari főnököt kiadták.

A szerző sajnos össze-vissza csomagolja azt, hogy a mostani magyar külügy majdnem ugyanolyan töketlen mint az előzők. Martonyi szerepe nem kétséges, legfeljebb Orbáné nem eléggé ismert. A felelősség mindkettőé!
A Tusványos-Basescu-Vona-Antonescu-stb. ügy is világosan jelzi.

Lássunk világosan. Nem csak magyar <-> szomszédok ellentét van. Románia létrejötte óta ellentétben áll az ÖSSZES szomszédjával, Szerbia pedig szintén. Nem csak mi nem kapunk ilyen ügyekben támogatást, ők se! Amíg a párizsi béke keretein belül mozgunk ez elég természetes.

A magyar külügy pedig mit mond: "Közösek Magyarország és Románia érdekei"
Közösek. Miben? Mindenben?

Idézek egy másik kommentet:

"És akkor tedd egymás mellé a román és a magyar nyilatkozatokat! Ezeket tudja összehasonlítani az erdélyi magyarság.

Szerinted milyen következtetésre jutnak? Felemelik a fejüket vagy lehajtják? Mert ez a következmény évekre!"

tevevanegypupu 2013.08.15. 17:15:26

Szombathelyit gondolom a genfi egyezmenyeknek megfelelo keretek kozott vegeztek ki..

SontPent 2013.08.15. 17:21:57

Németh bekérette a román nagykövetet, és visszautasította a román külügyminiszter feltevését, miszerint Trianon revízióját akarjuk.
Lehet, hogy a magyar kormány elkötelezett a stratégiai partnerségben és párbeszédben, de a románok nem. El lehet mondani naponta hússzor is hogy nem akarunk revíziót, ha románok nem hiszik el. Sőt, minél többet tagadja, annál gyanúsabb lesz.

SontPent 2013.08.15. 17:26:19

@Counter: Miért is? Nem sok konkrét dologba tudtak belekötni. Amibe igen, azt azonnal módosította a parlament.
Az, hogy Szalai Annamária a ballibeknek nem tetszett, az egyéni szocprobléma. Nekem is sok minden nem tetszett, nem tetszik. Az, hogy nem az szdsz-es Majtényi az atyaúristen, az még nem a sajtószabadság végét.
A "nekünk nem tetszik a Szalai Annamária / Karas Mónika pofája" mint ultima ratio aligha nyomós nemzetközi jogi érv.
Azok a lapok pedig, amelyek üres címoldallal jelentek meg, és a sajtószabadság végét hörögték, ma is zavartalanul megjelenhetnek. A Klubrádió ügye is rendeződött (jó, az necces volt, valóban).

SontPent 2013.08.15. 17:30:19

@vizipipa: Ha székelyek elkezdik a polgár engedetlenségi mozgalmat a régióátszervezés miatt, akkor nem tudom mi lesz. Akkor színt kell vallani a magyar kormánynak, politikai és értelmiségi elitnek.

Egyébként meg kellene nézni jól azt a magyar román alapszerződést. Igaz, szűkös a mozgástér, de szerintem még annak is alapján is legitim követelés a hivatalos nyelvhasználat, és legalább a kulturális autonómia. A román fél érvelése, hogy etnikai elven alapuló autonómiát kizárja az alapszerződés, és a román alkotmány. De itt nem erről van szó, maradjanak a jelenlegi megyék, és régiókat hozzák létre megyékből. Ha nem tetszik Székelyföld, legyen Maros-Hargita-Kovászna egy közigazgatási régió. Az miért is lenne etnikai alapú?

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2013.08.15. 17:41:53

@SontPent: Leírtad, miért... A médiatv megszövegezése és a megalkotásának eldöntése sem kommunikáció, ahogy az se, hogy a kormány tudatosan beleállt az ügybe.

Ezek politikai döntések. A Fidesz _akarta_. De tényleg roppant színvonalas, hogy 23 éve nem hallani mást a jobboldalról önreflexióként, mintsem hogy "a kommunikáció gyenge".
Hiszen hibázni nem lehet, de ha meg mégis, akkor életbe lép a demokratikus centralizmus, azaz akkor se. És kész. Ez hisztéria, kérlek.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.08.15. 20:49:12

@Noferheperuré Uaenré: Az évfordulós baromságon lovagoljon az, aki sosem hibázott. A poszt alapjában véve rendben van.

tevevanegypupu 2013.08.15. 21:14:39

Nem olyan rossz gondolat pedig az a revizio..nem az Erdelyben elo magyarok, inkabb a Karpatok miatt..es nyugodtan johetne a Felvidek is.

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2013.08.15. 21:42:50

@SontPent: Te alapvetően nem érted a koncepciót. (Na jó ilyen nincs is. :) )

A kormány nem nyerni akar, nem kitűzött célokat megvalósítani, hanem konfliktusokat akar gerlyeszteni. Fenn akarja tartani az ostromlott vár pszichózis, ugyanis ameddig ez fenn áll, anélkül dől a lé, hogy nekik egy fűszálat is keresztbe kéne tenniük.

Na, ha innen nézd végig az elmúltháromévet, láthatod, hogy valódi sikersztorit vittek végbe.

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2013.08.15. 21:58:04

@Counter: A "kommunikáció gyenge" általános jolly joker-érv. (Természetesen akkor lett volna jó, ha a kommunikáció mér erőszakosabb, agresszívebb, csak az áldott jó cáratyuska nem akarta, hogy durva legyen a kampány, és ezt a gonoszok kihasználták.)

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2013.08.15. 22:02:27

@Holger Hartland: Már bocs, de ekkora baromságot ne írjon már le sajtómunkás és vegye már észre valaki a szerkesztőségben, ha mégis. Ebből élnek. Vagy akkor ugyanez a megengedő attitűd jár a hetes busz vezetőjének is, és ha rendben volt az egész műszak, akkor ne akadjunk fönn az egy szem elgázolt nagymamán?

mathe.aron 2013.08.15. 22:14:17

@Noferheperuré Uaenré:

A kimaradt névelők és a további egy-két nyelvhelyességi hiba miatt elnézésédet kérem. Másrészt nem vagyok sajtómunkás.
Harmadrészt nyugodtan vedd ijesztőnek a szellemi képességeimet.
Negyedrészt hetvennyolcszor ezen rúgozni, az talán még ijesztőbb.

SontPent 2013.08.15. 22:28:35

@TaTa86.: Persze. De kommunikációs szempontból is jobb lett volna, ha olyan ügyekben vállal fel konfliktust a kormány, amiket könnyebben megnyerhet.
Ugyanakkor azt hiszem ez az EU-val való "szabadságharc" nem pusztán kommunikáció volt. Az is volt benne vastagon persze, de volt/van itt valós érdekütközés.
Továbbá, a Mo-t támadó, sok esetben teljesen képtelen vádakat megfogalmazó nyugati cikkeket nem Fideszes ügynökök írták.

Rothstein 2013.08.15. 23:46:30

Béke majd akkor lesz, ha az utolsó magyar is beolvad.Jelenleg éppen erre felé haladunk egyre gyorsuló ütemben. Illúzióink ne legyenek.

Poroszkai Attila 2013.08.15. 23:58:19

Magyarország aljas indokból megtámadta náci oldalon résztvéve az eseményekben Szerbiát (Jugoszlávia). Gondolom ezt tartod hibás és meghaladandó antifasiszta narratívának, de mégis mit állítanál a helyébe? Mert bizony az egész világ ezt a narratívát vallja és lássuk be nem áll olyan messze ez az igazságtól. Ez az egész cikk és hozzállásból kiérződik, hogy még véletlenül sem bánák meg a magyarok amit elkövettek, Áder bocsánatkérése talán személyében őszinte, de országra kivetítve hamis. Ezt érezhetik a szerbek is, hiszen egy revizionista nyilas párt 17%-os Parlamenti részvétele azért nem feltétlen az őszinte megbánás jele. Másrészt mégiscsak kisstílű véralgebrába mész bele mikor megemlíted, hogy ahol a szerbeknek emlékmúzeuma van ott a magyaroknak "csak" emlékműve. Ez már tényleg megaszánalmas. Gondolom ha mégis emelnének egy múzeumot lemérnéd, nehogy a szerb két centivel magasabb vagy tágasabb legyen ...

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.08.16. 00:17:10

Kezdődik a múminvázió!
Vígan él a troll...

Alfax 2013.08.16. 00:39:46

@Noferheperuré Uaenré: muszáj mindent emberöléshez hasonlítani?

Ez olyan, mintha mondjuka nácikhoz hasonlítanám aki komentelésileg rápörög egy nyelvtani vagy fogalmazásbeli problémára.

Alfax 2013.08.16. 00:42:47

@Poroszkai Attila: vagy esetleg utánaolvasna, hogy már szét is verték azt a bizonyos emlékművet...

az ön kommancs attitűdje nem kedves számomra, de nem szeretnék goromba lenni. a cikk higgadtabb, mint az ön komentje.

csavari 2013.08.16. 06:21:13

A köcsög áder vagy bármelyik más politikai bűnöző kizárólag a saját nevében kérhet bocsánatot a szomszéd tolvajoktól! Senkinek nincs joga olyanokért bocsánatot kérni a Magyar nép nevében amit soha nem követtünk el! Nem a Magyarok raboltak földet és lakosságot hanem ők! Ha azoknak a rágalmaknak csak a töredéke is igaz lenne amit ránk kentek akkor nem lett volna kinek rabolni tőlünk, ugyanis a több mint ezer év alatt írmagjuk se maradt volna a Kárpát medencében azaz Magyarországon! Ezzel szemben a tény az, hogy a Magyar állam adott iskolákat, orvosi ellátást és egyáltalán emberi viselkedési normákat ezeknek a haramiáknak! A mi kárunkra szaporították el ezeket az élősködőket pedig az összes királyunk óvott attól, hogy zsidók közhatalmi és pénzügyi pozíciókat betölthessenek! Biztos ők is fasiszták meg rasszisták voltak ezer évvel ezelőtt is!

Bafana 2013.08.16. 07:42:22

"Egy szerb késsel a kezében születik és késsel a hátában hal meg."

Anselmo 2013.08.16. 08:13:58

Jókra meg gonoszokra felosztani az embereket, és így magyarázni a történelmet: hülyeség. Ezt csak a szélsőségesen nacionalista szerbek meg románok teszik, meg legfeljebb a belpesti ballibsik. De végülis közös az ellenség...

Anselmo 2013.08.16. 08:23:11

"Magyarország ... többszörösen is megfizetett – Azért a hibáért, hogy az örök barátsági egyezményt megkötöttük; majd azért a még nagyobb hibáért, hogy az első adandó ürügynél átléptünk rajta."

Nem. Magyarország azért fizetett meg, mert a háború alatt folyamatosan a nyugathoz próbált kötődni, ahelyett hogy az elején jobb viszonyt ápolt volna a németekkel, a végén meg az oroszokkal. Például ahogy Franciaország csinálta, mindig annak az oldalán volt, aki nyerésre állt. Csak a győzelem számít, a többit utólag költik hozzá.

petraeus 2013.08.16. 08:24:34

Mathe Aront kulugyminiszternek!

Nzoltan 2013.08.16. 08:32:26

Kilencven éve az történt Magyarországgal, ami ötven éven belül fog történni Európával. De a politikusok nem tanulnak. Itt sem, de nyugaton még ennyire sem. Azt nem látják be, hogy míg régen a keresztény helyét egy keresztény foglalta el, addíg ma egy moszlim. Spanyolország, Franciaország már menthetetlen
Angliával együtt, míg a németek kezdenek már itt-ott ébredezni. Lesz itt még világháború. Már csak az a kérdés, honnan fog indulni.

SontPent 2013.08.16. 08:36:23

@Anselmo: Az egész magyar hadvezetés (felső tiszti kar), és a politikai elit nagy része németbarát volt. Az oroszok oldalára átállni jó lett volna, de teljesen kivitelezhetetlen. Németbarát nackó tábornokok katonai puccsot hajtottak volna végre. Ettől fosott a Kormányzó úr is, aki amúgy szintén rühellte a ruszkikat, és szinte a legvégig a németekben bízott.

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2013.08.16. 08:38:24

@Alfax: nem sikerült megértened az olvasottakat. Ezen én nem segíthetek...

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2013.08.16. 08:41:23

@mathe.aron: Lehetne, hogy a nekem való válaszolgatás helyett szimplán kijavítanád a szövegedet, he? Még mindig az értelmetlenség olvasható...

vizipipa 2013.08.16. 11:49:55

@SontPent:
Horthyn azért nehéz kiigazodni, mert a jobbratolódás 1933-ban Gömbössel indult és tudtával és jóváhagyásával - jogosítványai révén engedélyével - történt a katonai vezetés "elnémetesítése". Gömböst ugye jól ismerte már 1919 óta, Szegedről.
Ugyanakkor Hitlernek csak kényszercsatlósa volt, a bécsi döntések ellenére is, ezt számos tény bizonyítja. 1944 közepéig reménykedett egy balkáni front megnyitásában, amitől a szovjet megszállás elkerülését remélte.
Arról meg felesleges elfeledkezni, hogy Hitlerrel senki sem fordulhatott szembe. Aki ezt nem ismerte fel, azt nagyon hamar megszállták.

SontPent 2013.08.16. 14:31:45

@vizipipa: Gömbösnél az egyik legkártékonyabb magyar politikus volt a két világháború között.

SontPent 2013.08.16. 14:34:38

@vizipipa: És azt se felejtsük el hogy szegény Teleki öngyilkossága után a Főméltóságú Kormányzó úr szinte aznap, gondolkodás nélkül kinevezte a nyíltan németbarát Bárdossy-t miniszterelnöknek.

Kandeláber 2013.08.16. 16:12:24

Tito partizánjai legalább százezer olaszt is lemészároltak a II. Világháború végén Trieszt környékén és az Isztrián, a Bácskában pedig a magyarokon kívül a németek többségét is kiirtották.
A tetves szerbek csak azt kapták, amit megérdemeltek: a horvátok rendesen hazavágták őket '95-ben, és még Gotovinát is felmentették.
Siránkoztak is az itteni liberálbolsik a Népszabóságban meg az AljaNépszavában.
Most megkapták a pravoszláv, cirillbetűs szerb barbárok Nagy-Szerbiát.

bömböcz 2013.08.16. 16:35:09

@Kandeláber:
A mostani választott vezetőnk igazi cigány-zsidó megoldást választott.
A politikai diplomácia már csak az ilyesforma alakoktól érdekes, kábé úgy 3000 éve...

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.17. 00:21:16

@vizipipa: a felelősség orbáné, mert ő nevezi ki martonyit
mindkettőnek eléggé ismert a szerepe és akarata, orbán szereti lehazudni a csillagot az égről a székelyeknek, erdélyieknek, de pontosan tudjuk, hogy románia biztonságánál csak izrael biztonsága fontosabb neki.
kkbk.blog.hu/2013/07/19/a_magasdi_fedonevu_martonyi#comment-form

"És akkor tedd egymás mellé a román és a magyar nyilatkozatokat! Ezeket tudja összehasonlítani az erdélyi magyarság.

Szerinted milyen következtetésre jutnak? Felemelik a fejüket vagy lehajtják? Mert ez a következmény évekre!"

a magyar nyilatkozatok? melyikekre gondolsz? szerintem azok nem jutnak el hozzájuk, a duna tv-n, meg a román haknin, hogy martonyi térden csúszva gazsulál a románoknak meg a szerbeknek, az meg egy másik dolog, hogy idővel rájönnek hogy csak a szája nagy orbánnak.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.17. 00:27:08

@Counter: ez az egyetlen legitim kritika, amit írhatnak a cselédújságírók: gyenge a fidesz kommunikációja, dehát mégicsak egy egyetlen keresztény, nemzeti párt, amire szavazhatunk, szavazzunk!
éshát a sikeres polgári kormányzás négyévének mítoszát ki ne hagyjuk

akkor még nem volt internet, ezért mindenki csak a cselédtévében, cselédújságban látottak alapján képes megfogalmazni a véleményét :)
egy minibálványos volt az ország.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.17. 00:30:50

@SontPent: borzalmas a kommunikációnk, de meg kell adnunk még négy évre a bizalmat a kormánynak, most 3/3-dal elvtársak, előre!
ne feledkezzünk meg a sikeres polgári kormányzás négyévéről! egyszer már helytálltak a fiúk 1998-ban, 2014-től is megoldják, nem számít a trafik, a föld, csak a sikeres polgári kormányzás!

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.17. 00:46:00

@SontPent: karas mónikának nemcsak a képe kérdéses, de belül is egy jóelvtárs fattya lehet a habony ügyvédje.

Karas Mónika sajtóperekben volt aktív az elmúlt években. Orbán Viktor tanácsadójáról, Habony Árpádról a Hvg.hu közölt képeket még június végén. Habony egy több tízmillió forintot érő Mercedes terepjáróban ült egy étterem előtt. Akkor Karas Mónika, Habony Árpád ügyvédjeként azt írta a Hvg.hu-nak, hogy az "igen gúnyos hangnemű" cikknek "nyilvánvalóan semmi más indítéka, célja nem volt, mint az, hogy olvasók számára érzelmektől túlfűtött, gyalázkodó kommentek "közreadásához szolgáltassanak alapot". Karas Mónika azt is kifogásolta, hogy a hír mellé a Hvg.hu képet is mellékelt, pedig Habony Árpád "nem közszereplő" és "nem nyilvános közszereplésen" vett részt, így polgári peres eljárást indít a Hvg.hu ellen, amennyiben a portál nem távolítja el 24 órán belül a képeket.

Karas ellátta a Magyar Nemzet jogi képviseletét is több perben. Ügyvédként képviselte az V. kerületi önkormányzatot is az Átlátszó.hu elleni perben, amelyben az önkormányzat helyreigazítást szeretett volna elérni a honlapon megjelent Belváros-Lipótváros: Százmilliók csókos alvállalkozóknak című tavaly februári cikke miatt. A Fővárosi Ítélőtábla azonban a keresetet elutasította, és másodfokú ítéletében kötelezte az önkormányzatot 50 ezer forint perköltség megfizetésére.

www.origo.hu/itthon/20130814-karas-monikat-jeloli-orban-vikor-a-mediahatosag-elere.html