Kommentszűrés
’13 júl
28
08:01

Itt fogsz majd sírni – Dal Marionnak

Írta: Lakner Dávid

dal marionnak.jpg

Vannak olyan filmek, amelyeknek az egyszerűség az erénye. Nem emlegetik fel nekik, hogy a sztori borzasztó elcsépelt, hogy a karakterek unalmasak és hogy láthatóan mindennel arra játszik a mű: a néző sírdogáljon egyet. Van, hogy nem kell az eredetiséget, a váratlan fordulatokat, a lebilincselő történetvezetést számon kérni egy alkotáson.

Ilyen film a Dal Marionnak is, amelyben egy idős férfi (Arthur – Terence Stamp) jellemfejlődésének lehetünk a tanúi. Arthur zsémbes öregember, akinek felesége, Marion (Vanessa Redgrave) a helyi idősekből álló énekkórus lelkes tagja. Arthur nem igazán kedveli az Ace Of Spades-hez és a Let's Talk About Sex-hez hasonló nótákat előadó társulatot, ám Marion halála után mégis fokozatosan megnyílik a közösség előtt, hogy aztán a végén ő maga legyen a nyugdíjas kórus hőse és megmentője.

Ez a sztori unalmas. Mégis jó eséllyel pályázik a közönség kegyeire: már a legelején percre pontosan be lehet lőni minden egyes könnyfakasztónak szánt fordulatát. Idős emberek viháncolnak úgy, mint a tizenhat évesek; majd a korábban magába forduló öregember is megtér, és együtt énekel az örökifjú nagymamákkal és nagypapákkal. A Dal Marionnak esetében nincs helye a kérdés feltevésének: vajon nem iszonyúan kínos-e nénikkel és bácsikkal amatőr rocksztárt játszatni. Pedig a problémafelvetés jogos lenne, főként Angliában, ahol olyan nagyságok is sikeresen hagyják hátra méltóságukat és csinálnak magukból metálbohócot, mint Christopher Lee.

Aggódva leshetjük, mikor jön el a pillanat, amikor az alapvetően szimpatikus, zord Arthurt is sikeresen rángatják maguk közé és hitetik el vele, hogy ha egy idős ember Motörheadet énekel, akkor valóban megnyílik szíve-lelke.

Dal-Marionnak-poszter.jpg

Szerencsére a figurát nem sikerül teljesen megtörni, de az átmenet így is elég erőltetettnek tűnik. Pedig Stamp visszafogott, zsémbes, ám feleségét a végtelenségig imádó Arthurja szerethető karakter, egészen addig a pillanatig, amíg a kötelező, kényszerű fejlődést rá nem erőszakolják a karakterre. Ugyanakkor Stamp jutalomjátéka a film: ha valamiért, hát az ő alakításáért érdemes megnézni azt. Terence Stampet olyan filmekben láthattunk már, mint a Különleges történetek, a '78-as Superman és a Tőzsdecápák. Vagy éppen a Star Wars – Baljós árnyak, amelyről így nyilatkozott a Magyar Narancsnak (Natalie a falon, július 4.): „Nagyítóval is alig látható szerep volt, de ez még hagyján. Azért utaztam a világ másik felére, hogy Natalie Portmannel dolgozhassak. Aztán amikor eljött a forgatás, kérdeztem George Lucast, hogy hol van Natalie. Ő meg rámutat egy falra kifüggesztett papírlapra, hogy ez Natalie.” Az (ön)ironikus, szerethető morgolódás jellemző Stamp mostani karakterére is, aki nem a viccesnek szánt, hanem inkább a komoly pillanatokban a legerősebb.

A másutt brillírozó Vanessa Redgrave alakítása felejthető, a film maga pedig pont arra jó, hogy karácsony este, 22:30-kor leadja majd az RTL Klub, közvetlenül a Reszkessetek, betörők! második része után. A Dal Marionnak nem egy „jó értelemben vett hatásvadász mozi”, ahogy Tóth Csaba írja a VOX-ban. Jó értelemben véve hatásvadász film a Rekviem egy álomért, ahol a cél nem az olcsó könnyfakasztás, hanem a valódi drámaiság bemutatása. Itt viszont a drámai pillanatok leértékelik magukat, mintha a fájdalom csupán annyi lenne, hogy sírdogálunk egy jót. „Még nem tettem túl magam anyám halálán” – mondja egy ponton Arthur fia, és a néző már előre sejtheti: mindez csak annyit jelent, hogy a pontosan 90 perces játékidő végére valamiképp mégis túlteszi magát rajta.

Idős emberek fiatalosnak szánt énekléséről láttunk már hitelesebb, kevésbé hatásvadász filmet (Young at Heart – Örökifjak); az időskori búcsúzás drámájáról pedig mélyebbeket, igazabbakat (Egyre távolabbSzerelem). Terence Stamp alakításán kívül másért tényleg nem érdemes megnézni a Dal Marionnak cukormázas tragikomédiáját.

Címkék: film kultúra dráma Vanessa Redgrave Terence Stamp

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr505427044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kispufi 2013.07.28. 09:55:12

értettük. és akkor ezt itt mégis miért is?

Tehetetlen Dodó 2013.07.28. 16:47:38

Nézze meg, aki haragszik magára.

bömböcz 2013.07.28. 16:55:27

@Tehetetlen Dodó:
Ez egy cudálatiasz mű, legfőképpen ha tele van ántirászízmusszal!
maly megnézem a kiszcaládommal...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.07.28. 19:12:14

Jobban is teszik a nyuggerek, ha vicceskednek, mert ha öntudatoskodnak, a végén még jól megeutanizálják őket!

S=klogW 2013.07.28. 20:01:09

@bbjnick: a másik póluson pedig ott van az orvostudomány abúzusa az élet meghosszabbítására - a fejlett társadalmakban

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.07.28. 22:11:17

@S=klogW:

Ma a nyugati világban ma már minden kampánytéma: kampány az élet jogáért, kampány a halál jogáért... Ennél jobb terepe a manipulációknak és a hatalmi visszaéléseknek szinte elképzelhetetlen volna. ...Az „emberijogizmus” egy el**** (liberálbolseviki) doktriner ideológia, s mint minden ilyen, lényegét tekintve, valláspótlék és hatalomtechnika. Annyi erővel, amennyivel emberijogizmust játszunk, annyi erővel, akár vissza is térhetnénk a marxizmus-leninizmushoz is (vagy akár a sztálinizmushoz vagy a nemzetiszocializmushoz is); a mai „gyakorló” emberijogisták jó része, valószínűleg, észre sem venné, hogy megváltozott a házszám, ugyanolyan erővel (és „meggyőződéssel”) tolná tovább a műsort (az aktuális doktrínákhoz igazodva), mint annak előtte.:-[...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.07.28. 22:14:10

Ma a nyugati világban ma már minden kampánytéma=A nyugati világban ma már minden kampánytéma

Bell & Sebastian 2013.07.28. 23:57:03

Amcsi zenés-táncos Guppi Wolfberg nélkül szartse ér. Lehetőleg apácaruhában a Copacabanánton.

rdi 2013.07.29. 10:32:48

Vannak olyan filmek, amelyeknek az egyszerűség az erényÜK.

Ha szabad kérnem.

Herbert_West 2013.07.29. 13:49:39

@S=klogW:

Az nem fer a fejembe, hogy ez neked miert ellentmondas, amikor egyertelmuen a "te tested, te jogod" elvbol jon le mind a ketto. Ha sokaig szeretnel leni, megadjuk a lehetoseget, ha tavozni szeretnel, arra is. Ez miert rossz?

S=klogW 2013.07.29. 16:54:15

@Herbert_West:

"a "te tested, te jogod" elvbol"

csakhogy nem ez a szélsőliberális elv tükrözi az emberi lét valóságát

Bloodscalp 2013.07.29. 22:41:36

@bbjnick: jogotazembriónak-ismerős? mellesleg szeretett kormányod már rég eutanizálja a zembereket.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.07.30. 01:02:25

@Bloodscalp:

"jogotazembriónak-ismerős?" --- kérdezed.

Olyannyira, hogy, mióta világ a világ, az utószülött örökölhetett születése előtt elhunyt szülőapja után. Az csak egy posztmodern, emberijogista koholmány, hogy az embrió, a magzat nem ember.

S=klogW 2013.07.30. 09:20:10

@Bloodscalp:

2007-ben vezették be a teljesítményvolumen-korlátot.

hörögtél-e akkor?

Bloodscalp 2013.07.30. 15:06:49

@bbjnick: röviden az emberjogisták nyafognak csak, mindenki más tiltakozhat szépen.

@S=klogW: nem szoktam hörögni