Körmendy Zsuzsanna egy „több évezredes multikulturális intézmény” védelmezőit, Ablonczy Bálint pedig Natacha Polony-ra hivatkozva fordított 1968-at lát a melegházasság ellen többször is tüntetésre összegyűlő francia százezrekben. Kimondva-kimondatlanul is úgy tekintenek mindketten a hagyományos házasságra, mint ami kizárja a melegházasságot, hiszen azzal szöges ellentétben áll. Szilvay Gergely kolléga már sokkal egyértelműbben fogalmaz, amikor szembeállítja a kettőt: a melegházasság és -örökbefogadási jog ellenében felsorakoztatott érvei sokrétűek és elgondolkodtatóak. Így védd meg a hagyományos házasságot! címmel írt könyvajánlót a Magyar Kurírra, míg a Konzervatóriumon N'Jala ezredes érvel a progresszívnak tartott változások ellen.

Világnézeti alapú kérdésről van szó, ahol az ellenzőket nem lehet azzal elintézni, hogy ők vallásos szemmel közelítenek a témához, a polgári szertartásra nem érvényes az érvelésük. Egyértelmű, hogy a vallásszabadságot senki nem óhajtja megsérteni: természetes, hogy a homoszexualitást elítélő papoknak ezután sem kell összeadniuk melegeket, ahogy helyeselnie sem kell senkinek azt, amivel eddig nem értett egyet. De a melegházasságot, ahogy a konzis posztokból is látható, rengeteg oldalról lehet támadni, így a homofóbia vádja sem áll meg arra, aki nem szeretné „újraértelmezni” az intézmény kereteit.

A klasszikus melegházasság-ellenes érvelés szerint e jog megadásával együtt járna az örökbefogadási jog is, pedig a kicsiknek apára és anyára is szükségük van, nem szabad velük kísérletezni. Az erről szóló vita szinte parttalan, az egyik fél előkap néhány tanulmányt arról, hogy a melegek által nevelt gyermekek gyakrabban lesznek depressziósok; a másik fél erre kimutatásokat lebegtet, melyek szerint a homoszexuálisok gondoskodóbbak, törődőbbek. De hadd válasszam most külön a melegházasságot és a gyermekek örökbefogadási jogát!

Nem gondolom, hogy a házasság egyenlő lenne a majdani gyermekvállalással. Nemcsak arról van szó természetesen, hogy valakik a szokottnál is jobban szeretik egymást, de szoros egzisztenciális-emocionális szövetséget kötnek, melyet szeretnék a társadalom előtt is legitimnek és egyértelműnek tudni. A homoszexuálisoknak az a céljuk, hogy kapcsolatukat elismertessék a többiekkel, hogy ne kelljen szégyellniük a társadalom előtt érzéseiket. Erre sok helyütt rendelkezésükre állnak jogintézmények: Magyarországon létezik a bejegyzett élettársi kapcsolat, amely eddig majdnem ugyanazokat a jogokat biztosította számukra, mint a házasság (s ezzel az intézménnyel Magyarország messze előrébb jár a legtöbb kelet-európai országnál). A KDNP ugyan a családjogi meghatározásával küldetésének tekinti az élettársi kapcsolatban élők jogfosztását, de ezt itt hagyjuk.

A melegek azonos eljárást követelnek. Gyakran hozzáteszik ugyan, hogy így például gyermeket is örökbe tudnának fogadni, ám a megkülönböztetés eltörlésének vágya ettől függetlenül is érthető. Nem értek egyet a melegházasságra hozott számtalan cinikus, buta hasonlattal. Két felnőtt ember kölcsönös beleegyezésen alapuló együttéléséről van szó, így sem a pedofil kapcsolat, sem a két férfi – három nő felállás, de még a kutyával való egybekelés vízióit sem méltányos emlegetni. A homoszexualitás végigkísérte az emberi civilizációt, és nem csupán a szexről szól, mint azt frusztrált szélsőjobboldali tüntetők hiszik. Azt hiszem, a házasság iránti vágy ezt egyértelműen ki is fejezi.

Mondják, hogy a gyerekkel viszont nem kellene kísérletezni, hogy nincsen gyerekhez való jog. Ez így is van. Nem gondolom, hogy előremutató lenne azzal érvelni, az alkoholista anyáknál és agresszív apáknál jobb lehet egy homoszexuális pár; az a kérdés inkább, ketten képesek-e egy gyereknek biztonságos, szerető hátteret biztosítani. Egyelőre hajlok arra, hogy úgy gondoljam, egy meleg párnál sincs elveszve az a gyermek, aki korábban rosszabb, szeretethiányosabb körülmények között élte mindennapjait.

De a megítélés még csak nem is univerzális-ideologikus. Techet Péter is írja, a német jobboldal inkább közömbös az ügy kapcsán, míg a brit akár el is fogadná. Bár az állam kétségkívül nem tud mit kamatoztatni egy homoszexuális házassággal, a társadalom mégis hajlik az elfogadásra. A franciák nagy számban vonultak fel a bevezetés ellen, de azt nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy – miként Ablonczy is hivatkozik rá – „egy friss felmérés szerint a franciák 49 százaléka támogatja és ugyanannyian elutasítják az egyneműek házasságát”. Persze, azt lehet magyarázni, hogy a baloldali elnök, Francois Hollande más téren nem igazán tudott eredményt felmutatni, így marad neki ez az ideologikus győzelem: ám ettől még tény marad, hogy a melegházasságnak nagyjából annyi francia támogatója van, mint ellenzője, vonuljanak akármennyien is az utcára.

Abban nekem sincsenek kétségeim, hogy a társadalom akaratával szemben nem érdemes keresztülverni egy ilyen komoly változást. A valószínűleg elutasítóbb magyar közegben például biztos nem kellene a melegházasság bevezetésével próbálkozni. A jelenlegi kormány valószínűleg nem is fog. De nem lenne jó a bejegyzett élettársi kapcsolat kiüresítése és ellehetetlenítése sem. Ahol viszont a társadalomnak legalább a fele támogatja a melegházasságot, miért ne? Nem értek egyet azzal, hogy a hagyományos házasság értékeit tagadná a melegházasság. Rengeteg más területen is láthatjuk, hogy a különböző felfogású család- és társadalommodellek megvannak egymás mellett is, úgy, hogy nem oltják ki a másikat. A férfi-női szerepek hagyományosabb leosztása is tovább él, még ha ez néha nem is tetszik a harcos feministáknak. A nők ma már jóval inkább képesek a családon kívül „megvalósítani magukat”, ugyanakkor azok elképzeléseit, akik a klasszikus felosztást preferálják, nem tudják felülírni. Ahogy a házasságon kívüli együttélés is elfogadottá vált mára, holott korábban azt is ugyanúgy elképzelhetetlennek tartották, mint a válást vagy a melegházasságot.

Nem hiszem, hogy a különböző intézményeket védeni kellene az emberektől, a társadalomtól. Nem hiszem, hogy a család meghatározást szükséges lenne óvni szomszédainktól, barátainktól. És azzal sem értek egyet, hogy a hagyományos házasságot védeni kell a melegházasságtól. A férfi-nő házasság ugyanis sokkal ősibb, szilárdabb és megkérdőjelezhetetlenebb alapokon nyugszik annál, minthogy bármi is meg tudja kérdőjelezni jelentőségét.