Kommentszűrés
’13 máj
3
07:01

Houellebecq – egy kiábrándult értelmiségi esete Magyarországgal

Írta: hercsel.adél

houellebecq.jpg

A Goncourt-díjas Michel Houellebecq (ejtsd: velbek) vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb kortárs francia regényíró, akit az eladási mutatók felpörgetésében érdekelt marketingesek előszeretettel emlegetnek „az európai Bret Easton Ellisként”. Lássuk be, a hangzatos összehasonlítás kapcsán túlzó hatásvadászatról van szó: Houellebecq mind írói stílusát, mind pózolástól mentes őszinteségét, mind műveinek filozófiai mélységét tekintve jóval magasabb minőséget képvisel az amerikai szerzőnél. Az azonban egészen biztosan közös bennük, hogy már mindketten jártak Magyarországon, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként. 2008-ben Ellis asztala előtt kígyóztak a dedikálásra váró rajongói sorok a Millenárison, idén pedig Michel Houellebecq jelenléte borzolta a kedélyeket. Az 55 éves francia író a Magvető Kiadó révén vált ismertté hazánkban: eddig négy regénye és egy elbeszélése jelent meg magyarul az elmúlt években: Elemi részecskék (2001), A csúcson (2003), Egy sziget lehetősége (2006), A térkép és a táj (2011), és külön a Könyvfesztiválra időzítve a Lanzarote. De mihez kezdett a Könyvfesztivál magával Houellebecq-kel?

*

Michel Houellebecq is azok közé a szerzők közé tartozik, akik egész életük folyamán ugyanazt a művet írják, folyamatosan ugyanazt a problémakört boncolgatva, hogy végül életművük egy valódi magnum opussá teljesedjen ki: könyveiben visszatérő témáit variálja, bontja ki, fűzi tovább. Az idei könyvfesztivál díszvendége műveiben mély morális és egzisztenciális kérdésekről gondolkozik, de a didaktikusságot szerencsére hírből sem ismeri. Regényei értéktelítettségét mindeközben az irónia, az eltávolítás és a zavarkeltés eszközével próbálja ellenpontozni. A köznapi nyelv egyszerűségével, minden póztól és esztétizálástól mentesen jeleníti meg az ember nemiségét vagy a kultúrák, etnikai csoportok konfliktusait.

A lehető legnagyobb egyszerűséggel teszi föl az ezredforduló átkozott kérdéseit: hihetünk-e még a  szerelemben, lehet-e még igaz, mély kapcsolatokat teremteni, hogyan küzdhetjük le szorongásainkat, és hogyan lehet a kollektív hazugságok hálózatából kiszabadulni?

Hősei a huszadik század végének gyermekei: szüleik a szexuális forradalom úttörői voltak, ezért ők maguk pornómagazinokon, szexfilmeken és egy egyre elidegenedettebb világban szocializálódtak. A univerzális magány érzését megtapasztalva, kínzó társtalanságban élik mindennapjaikat állandó sóvárgásban a valódi emberi érzések és találkozások után. A pornográf jelenetek miatt gyakran kárhoztatott francia szerző univerzumában a szexualitás első sorban nem a vágyak kielégítéséről, sokkal inkább a szilárd fogódzók kétségbeesett kereséséről, az elmúlástól való rettegésről, a másik emberrel és saját magunkkal való – többnyire sikertelen – kapcsolatteremtési kísérletekről szól. Kevés olyan ellentmondásos írót ismerünk, mint ő, akit egyszerre tartanak számon az erkölcsi relativizmus, a pornográfia, a destrukció irodalmi szimbólumaként, miközben munkássága mélyen moralizáló, szentimentális és társadalmi, közösségi érvényű.

*

diszvendeg.png

E rövidke portréból is látható, hogy a francia író nem egyszerű poétikai eset – nem beszélve arról, hogy személyisége sem teszi kedélyes showman-né, aki megállás nélkül parádés felolvasóesteket tart és szellemes nyilatkozatokkal árasztja el a francia- és a világsajtót. Michel Houellebecq valójában az igazi csendes megfigyelő, az örök kívülálló, már-már mogorvának tűnő, ironikus figura, akit látszólag semmi sem billent ki sztoicizmusából a csinos lányokat és a bárok alkoholkínálatát kivéve.

Ezzel nyilván mind a könyvfesztivál szervezői, mind az olvasók többsége tisztában volt, amikor április 18-án, a könyvfesztivál első délutánján ellátogattak a Millenárisra, az első pódiumbeszélgetésre Michel Houellebecq-kel, aki mellé Forgách András írót, forgatókönyvírót, egyetemi tanárt vezényelték ki beszélgetni. A beszélgetés enyhén szólva katasztrofális volt, mert az egyébként szórakoztató moderátor meg sem próbálta a nehezen beszéltethető francia szerzőt szóra bírni. 

Az est folyamán Forgách Andrásról és élete történetéről sok minden kiderült, de Houellebecq-ről szinte semmi újat nem sikerült megtudnunk. Amikor végre a díszvendég jutott szóhoz, és megpróbált a moderátor kevésbé releváns kérdéseire válaszolni (például miért nem ír hosszabb regényeket, hogy kerülnek magyar lányok az egyik könyvébe), Forgách közbevágott, Houellebecq-be fojtva a szót, és elmesélt egy újabb sztorit a nyolcvanas évekbeli kalandjairól. A moderátori rajongás sem maradt el a program során: azt is megtudhattuk, hogy Forgách András miért szereti olvasni Michel Houellebecq műveit.

Arról nem is beszélve, hogy a szinkrontolmács is hozta a formáját, akinek a fordítása értelmes szöveg helyett leginkább értelmetlen, dadaista versként hatott. Nem véletlen, hogy a közönség fölháborodott: a teremben sokan azt sziszegték maguk elé, hogy „Úristen, ez meg mi?”

*

Az értetlenséget és a fölháborodást fokozta, hogy a könyvfesztivál egy különös gesztussal folytatódott: történt ugyanis, hogy fővárosunk polgármestere hirtelen kitalálta, hogy képtelen a könyvfesztivál díszvendégének járó Budapest-díjat személyesen átadni, ezért helyettesét küldte el a rendezvényre. Hivatalos indoklást, ezzel kapcsolatos főpolgármesteri sajtóközleményt azóta sem látott senki, csak a Millenáris folyosóin terjedt a pletyka, hogy Tarlós István rájött: olyan „pornográf” írónak, mint Michel Houellebecq, nem fog személyesen díjat átadni.

Kétségtelen, hogy az egyik leghíresebb európai író nem virágnyelven, hanem a hétköznapi emberek módján beszél a szexualitásról. Ha Houellebecq pornográf, akkor pornográf James Joyce és Nádas Péter is. Pontosan ezekkel a szavakkal bélyegezték meg a maga korában Dosztojevszkijt Ördögök című regénye, vagy Nabokovot Lolitája miatt. A pornográfia vádja inkább a vádlót, mintsem a vádlottat minősíti.

*

Április 20-án, a könyvfesztivál harmadik napján az újabb Houellebecq pódiumbeszélgetésre készülve még élt bennem a remény, hogy talán a Magvető Kiadó és a Francia Intézet közös szervezésében, a kiváló fordító, Tótfalusi Ágnes jelenlétében színvonalasabb irodalmi élményben lehet részünk. Élelmes rajongóként előre helyet foglaltam a teremben, és időben magamhoz ragadtam egy tolmácsgépet. A rossz helyszíni szervezésnek köszönhetően azonban sokan nem jutottak be, vagy végig kellett állniuk a beszélgetést a levegőtlen Osztovits teremben. Sajnos Horváth Krisztina, az ELTE francia tanszékének docense sem bizonyult jobb kérdezőnek Forgách Andrásnál. Eszébe sem jutott, hogy az íróra való tekintettel minimálisan kilépjen a sablonos, irodalmiaskodó kérdések keretéből. Azzal próbálta meg földobni a beszélgetést, hogy képeket vetített az írónak, aki ettől kellően zavarba jött, mert kb. a képek háromnegyedéről nem tudta, hogy minek kellene eszébe jutnia róluk.

Két Houellebecq-interjú elolvasása után már azt tudhatná a moderátor, hogy olyan kérdésekre, mint „mit gondol a francia regényről, a kortárs írók közösségéről, vagy a szerző haláláról?”, a fesztivál díszvendége nem fog érdemleges választ adni. Houellebecq arcán jól látható volt az unalom és az undor: teljes joggal, hiszen vagy nem tudott, vagy nem akart a feltett kérdésekre válaszolni.

Tótfalusi Ágnes végig biodíszletként ült a szerző mellett, mivel az irodalomtörténész moderátor egyrészt – előzetes ígérete ellenére – nem intézett hozzá kérdéseket, másrészt amikor a fordító Houellebecq-től szeretett volna kérdezni, Horváth Krisztina nem igazán akart lehetőséget adni neki. A magyartalan, nyelvtani hibáktól hemzsegő, silány minőségű tolmácsolás is hozzátett a remek összképhez.

Mindezek után bizonyára Michel Houellebecq is felejthetetlen élményekkel tért haza a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról. Az esetleg csalódott, vagy eleve kiábrándult magyar értelmiségieknek meg itt marad helyette a Kiábrándult értelmiségi.

Címkék: kultúra regény irodalom pornográfia társadalom Tarlós István Franciaország kiábrándult értelmiségi Michel Houellebecq Könyvfesztivál

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr85252555

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Houellebecq – egy kiábrándult értelmiségi esete Magyarországgal 2013.05.03. 16:00:02

Michel Houellebecq (ejtsd: velbek) vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb kortárs francia regényíró, de mihez kezdett a Könyvfesztivál magával Houellebecq-kel?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S=klogW 2013.05.03. 07:46:37

"Houellebecq (ejtsd: velbek)"

nono, biztos nem dentolabiális vével kell ejteni, sokkal inkább bilabiális vével, amit a fonetikus átírásban ou-val jelölünk (ahogy ez az ember egyébként is írja a nevét)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2013.05.03. 08:30:10

Inkább ettek volna burgundi marhát (persze, ha eleget főtt és nem dentolabilisek).

S=klogW 2013.05.03. 08:37:24

Nem vagyok papíros irodalmász, de ha kétszer is tényleg ilyen színvonaltalan eseményt tudtak lebonyolítani a szerzővel, akkor az csak egy újabb bizonyíték, hogy nem kiábrándult, hanem elbaszott félértelmiségről van szó, akik valójában saját elbaszottságukból fakadó alkalmatlanság-érzés okán kiábrándultak.

S=klogW 2013.05.03. 09:15:15

@Hepci: :)
vagy ennék meg egymást az álértelmiségi marhák

calabria007 (törölt) 2013.05.03. 09:52:02

@S=klogW:

nem tök mindegy?

veszik a könyveit mint cukrot:)

ez a valódi visszacsatolás!

gyalog.galopp 2013.05.03. 11:02:00

Ok. elolvastam, rákattintottam, most akkor mi van?

Netalántán, nekem kellene szégyenkeznem azért, mert a termelő nem tudja árulni az áruját, vagy mi a fasz van?
Itt , mármint keletközépeurópabalkánon mindenki hülye, mert mert nem esik hasra az előtt, aki ezt nem is igényli?
Már megint a nép a hibás, nem az idióta álértemiség.

Szűrés

gyalog.galopp 2013.05.03. 11:02:37

@gyalog.galopp:
bocsi ez rossz helyre ment , nem ide akartam.

Dzsentrisvihák 2013.05.03. 13:03:15

Szomorú volt ezt olvasni... (főleg azért, mert annyira tipikus)
Mondjuk Houellebecq-től én eddig csak egy zseniális Lovecraft-monográfiával találkoztam, de azért tudom mekkora ásznak számít franciáéknál irodalmi téren.
Kifejezetten megalázó, hogy ő is áldozatul esett a magát (csupa nagybetűvel) ÉRTELMISÉG-nek képzelő félcédulás-gyülekezet szellemi onanizációjának.

Forgács W. András · http://geekz.444.hu 2013.05.03. 13:05:41

Szeretném visszautasítani a fentieket. A nyolcvanas évekből ugyanis nem sokra tudok emlékezni, meg amúgy is.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.05.03. 13:30:07

Máris elkezdődött az irodalom érettségi?

gróf Szopatzky-Weretzky 2013.05.03. 15:39:11

@Forgács W. András:

akkor talán nem neked kellett volna beszélgetni egy 50es emberrel

Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2013.05.03. 21:40:18

Előre szurkoltam, hogy kellően érzékeny (és persze nonkonformista) kérdezőket kapjon, sajna ezek szerint hiába. Mondjuk nem lehet egy könnyű interjúalany, és sokszor vszínű tényleg csak provokálni akar.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.05.03. 22:26:52

azért engem elgondolkodtatott ez a díjátadás, úgy általánosan
minek ad tarlós díjat vkinek, akit nem tart méltónak rá (márha elfogadjuk, h ez az oka, nem pedig az h nem volt kedve elmenni, nem ismeri az írót), valószínű, aki narratívában és nem párbeszédben ír primitív módjára, az maga is primitív, de minek díjazunk amúgy olyan sok senkiházit?
jobb esetben a fejesek nem is ismerik a díjazottat, akkor meg mi értelme van?
a fejeseket mi választottuk, Magyarországon senki nem ismeri ezt a nímand sznobbarbárt, minek ad neki itthon bárki díjat? mire fel, ne az án adómból, ne az én nevemben. volt erről népszavazás, hogy adjuk oulbeknek díjat? annyira átlátszó, hogy miről szól a történet, annyira semmitmondóak ezek a díjazások, annyira rossz kezekben van a posztkommunisták kezében a "kultúra".

Tehetetlen Dodó 2013.05.04. 06:28:25

@S=klogW: Valószínű.
(Érdekes, a minap akadt újra a kezembe egy régi kétnyelvű, diákoknak szóló Sherlock Holmes történet, angol-orosz kiadásban, ott az oroszok a derék Watsont oroszra "Uotszon"-ként fonetizálták - nem is helytelenül).

golyóscsapágy 2013.11.15. 21:56:24

Mekkora baromság! legközelebb a cikkíró próbáljon meg ezzel a cinikus, életunt alkoholistával interjút készíteni franciául, és utána pofázzon...

Egy csomó újságírót hallottam utána panaszkodni, hogy mennyire lehetetlenség ezzel a Houellebecq-kel társalogni, nem válaszol a kérdésekre, nem is érdeklik a kérdések, egy cinikus, szétázott alak, amúgy engem az ilyen fickók kifejezetten taszítanak, szerintem az egész fel van fújva, tök felesleges volt meghívni...