A napokban új szakaszába lép a szívünknek oly' kedves Nagy Rezsicsökkentés: megkezdődik a Fidesz aláírásgyűjtése a rezsicsökkentés védelmében. A kormánypárt ellenzéki üzemmódja az aláírásgyűjtéssel új fokozatba kapcsol, de nem csak az utcákon folyik a hősies küzdelem, a törvényhozásban is csépelik rendesen a Rezsidémont. A gáz-, villamosenergia- és távhőszolgáltatás után a Rezsidémon újabb manifesztációira mér csapást az előkészület alatt álló törvény, mely kimondja: a vízközmű-szolgáltatás és hulladékszolgáltatás díja – beleértve minden járulékos költséget – 2013. július 1-jétől nem haladhatja meg a 2013. január 1-jén érvényes díjak 90 százalékát.
Hogy miért nagyon problémás mindez? Egyrészt, ahogy Varró László írja hozzászólásában a Véleményvezéren, a rezsicsökkentés az ország alapvető infrastruktúrájában tehet súlyos károkat. A fűnyíróelven megvalósuló árcsökkentést követően a közműszolgáltatóknak mind forrása, mind bizodalma kevesebb lesz ahhoz, hogy fejlesszék az áram- vagy éppen a vízellátást biztosító infrastruktúrát. Másrészt, ahogy azt korábban is írtuk, az árcsökkentéssel végső soron azok járnak jól, akik energiát szállítanak Magyarországnak, az alacsonyabb ár rontja az energiahatékonysági beruházások megtérülését, nagyobb fogyasztásra ösztönöz, tovább növelve az ország amúgy is riasztó mértékű energiafüggőségét.
A friss kutatások szerint pillanatnyi politikai szempontok igazolhatják ugyan a rezsicsökkentés nagyszerűségét, de az intézkedéssorozat hosszú távon komoly károkat okozhat a kormánypártok által előszeretettel emlegetett nemzeti érdekeknek. A rezsicsökkentés új hadszínterei, a víz- és hulladékszolgáltatások árának csökkentése is új veszélyeket hordoz magában. Ami a vizet illeti, Magyarország – a közhiedelemmel ellentétben – egyáltalán nem áll olyan fényesen, nagyon sokat kellene költenünk elavult vízhálózataink fejlesztésére, a különböző víztakarékos megoldásokra, öntözési rendszerekre és az országon átfolyó vízmennyiség egy részének raktározására. Egy általános vízdíjcsökkentés aligha bővíti a fejlesztési forrásokat e téren. A hulladékszolgáltatási díjak esetében ennél közvetlenebb veszély fenyeget: az elmúlt években komoly uniós támogatásokat fordítottunk korszerű hulladéklerakók létesítésére, és a támogatási pályázatokban szigorú megtérülési feltételeket vállaltunk. A 10 százalékos árcsökkentés önmagában elég lehet ahhoz, hogy boruljanak ezek a vállalások, és könnyen az lehet a nagy rezsicsökkentési indulat vége, hogy tízmilliárdos nagyságrendben fizethet vissza uniós támogatásokat a magyar költségvetés.
De mit szól mindehhez az ellenzék?
A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP támogatja a rezsicsökkentést, sőt kiterjesztenék azt (igaz, hozzáteszik, hogy az E.On megvásárlására szánt pénzt inkább energiahatékonysági beruházásokra fordítanák). Először csak azt jelentették be, hogy ők is aláírásgyűjtést kezdeményeznek a következő kérdéssel: „egyetért-e ön azzal, hogy a kormánynak a rezsicsökkentés keretei között az alapvető élelmiszerek áfáját 27 százalékról 5 százalékra kell csökkenteni?″. Aztán arra a következtetésre juthattak, hogy Áfadémonnak így aligha lenne esélye Rezsidémon ellen, így emelték a tétet, és most már az összes közüzemi díjat az 5 százalékos áfa-kulcs alá sorolnák – sokszáz milliárdos lyukat ütve a költségvetésen.
A második legnagyobb ellenzéki erő, a Jobbik szerint is jó dolog a rezsicsökkentés, ám nagyon kevés: legalább 30 százalékkal kéne csökkenteni. A szélsőjobboldali párt gazdaságpolitikája sokadszorra előzi balról a Fideszt és az MSZP-t, ami aligha szolgálja a nemzet érdekeit, ellenben kitűnő szolgálatot tehet a baráti Oroszországnak.
Több mint egy év van hátra a választásokig, és sajnos úgy látszik, hogy a 2014-es kampány akár a 2002-essel vagy a 2006-ossal is versenyre kelhet majd kártékonyságát tekintve. A rezsicsökkentés az új nyugdíjemelés: közéletünk újabb innovatív és hatékony eszközt talált a jövő kiporciózására és mielőbbi elfogyasztására.
