A magyar baloldali elit egy része sikongatva tapsikolt Victor Pontának, hogy – az ő olvasatukban – elegánsan átvágta a gordiuszi csomót, egy biciklicsellel beetette a magyar házelnököt, bepanenkázta az elvetődő magyar miniszterelnök fölött a labdát a hálóba, majd elment skandináv lottót játszani és végül kitűzte a székely zászlót a román parlamentre.
Mesterházy megérezve az idők szelét (szögre akasztva kolozsvári Canossa-járását, ugye) díszvendégnek hívta Victor Pontát március 9-ére az MSZP évértékelőjére, az új korszak nyitányára. Sok mindennek meg kellett változnia ahhoz, hogy semmi se változzon: az MSZP új korszaka Victor Pontával kezdődik.
De ki is ez a nagyszerű államférfi?
Victor, a plagizátor
Victor Ponta szocdem politikus (PSD) színre lépése is szimbolikusnak mondható: miniszterelnöki megbízatását a nemzetiségi kártyapakli terítésének köszönheti. Mihai Razvan Ungureanu kormányát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozása elleni tiltakozásként benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal buktatta meg 2012 tavaszán.
Választói felhatalmazás nélkül, a volt kormánypárti képviselők átállásával (átülésével) került hatalomra. A hadművelet sikerült. Băsescunak nem volt más választása, Pontát kérte fel kormányalakításra.
Alig száradt meg a tinta a miniszterelnöki kinevezésen, mikor a brit Nature folyóirat doktori dolgozatával kapcsolatosan plágiummal vádolta meg. Ponta ugyan kilátásba helyezte a lemondását, ha beigazolódik a plágium vádja, de nem bízott semmit a véletlenre. Az oktatási miniszterével a plágiumról döntő ülés ideje alatt feloszlattatta és újjászervezte az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanácsot és mit ad isten, elvette tőlük azt a jogot, hogy doktori disszertációkat vizsgáljanak. A tanács megállapította a plágium tényét és megfosztotta Pontát a doktori címtől. Az oktatási miniszter rendelete azonban természetesen kitért arra is, hogy a tanács döntéseit érvénytelenítse. Mily meglepő, hogy a plágium további vizsgálatát az oktatási minisztérium alá tartozó Országos Etikai Tanácsra bízta. És az Etikai Tanács vajon hogyan határozott? Bingó! Nem találta plágiumnak 85 oldal forrásmegjelölés nélküli átemelését. Meg kell jegyezni, hogy a doktori dolgozat témavezetője egyébként Ponta párttársa, Adrian Năstase korábbi miniszterelnök volt.
Ponta természetesen a politikai szálat sem felejtette el kihangsúlyozni. A jobboldali államfő, Traian Băsescu mesterkedésének nevezte a plágium ügyet.
Gordion felé félúton
Plágiumbotránya kellős közepén megfújta a havasi kürtöket, hogy csatába hívja a PSD képviselőit és egy huszáros rohammal elsöpörje a – „Băsescu befolyása alatt álló” – alkotmánybíróságot. Sürgősségi kormányrendelettel törölte az alkotmánybíróság feladatai közül a parlamenti határozatok alkotmányosságának vizsgálatát. De aztán ebből – nemzetközi nyomásra – némileg visszakozott.
Ponta már kezdetektől a legnagyobb ellenségének Traian Băsescu államfőt tekintette. (Szándékosan használtuk az ellenség szót, majd később kiderül, hogy miért is.) Az ő eltávolítására szintén a gordiusz modellt választotta. A parlamenti többségével előbb számos jogszabályt megváltoztatva, megkönnyítette az államelnök elmozdítását, majd felfüggesztette a tisztségéből az államfőt.
Az alkotmánybíróság a nagy hadicsel egyes lépéseit az alaptörvénybe ütközőnek minősítette és kikötötte, hogy az elnök leváltásáról rendezett népszavazás csak a választók többségének részvétele esetén tekinthető érvényesnek. Ponta még ezzel együtt is biztos volt a győzelmében, a népszavazást a nyár közepére írták ki. De egy csipet szar került a juhtúrós mămăliguțába: Ponta nem számolt a választói névjegyzék elavultságával. A 2011-ben népszámláláson számba vett 19 millió román állampolgár mellett, 18,3 millió választót tartottak számon. (Látható volt, hogy itt valami nem stimmel.) A népszavazáson az elsöprő többség Băsescu leváltására szavazott, de a részvétel nem érte el az 50 %-ot, így a referendum érvénytelen lett. (Annak ellenére, hogy százezres nagyságrendben csaltak a népszavazáson. Volt olyan választó, akinek a személyijével 19-szer szavaztak.)
Ponta természetesen nem nyugodott bele a végeredménybe, és ismét csellel próbálkozott. Az alkotmánybíróságon akarta elérni, hogy utólag töröljék a választói névjegyzékből a már nem létező neveket és így tegyék érvényessé a népszavazást. Végül, ez a csomó már megakadt a torkán. Az érezhetően erősödő külföldi nyomásra visszavonulót fújt, Băsescut visszahelyezték az államelnöki székbe.
Kétharmad
A Băsescutól elszenvedett látszólagos vereség ellenére Ponta példátlan népszerűségnek örvendett a választók körében, így nem meglepő, hogy a 2012 decemberében megtartott parlamenti választásokon az általa vezetett USL pártszövetség (melyben a szociáldemokrata PSD és a nemzeti liberálisnak nevezett PNL vitte a prímet) 58,63 %-ot szerzett. A mandátumok visszaosztása után ez a szenátusban stabil 2/3-ot, a képviselőházban 66,26%-ot jelentett. Tudni kell, hogy az alkotmánymódosítás Romániában a szenátus és a képviselőház együttes ülésén történik 2/3-os többséggel, ez pedig simán meglett Pontáéknak.
Magyar kártya
Ponta az új kormányának 2012. decemberi megalakítása után – immár erős választói felhatalmazással – ott folytatta, ahol a választás előtt abbahagyta. Az elvárások nagyok voltak, a mozgástér kicsi. A PD-L által még 2010-ben bevezetett brutális megszorítások az IMF mintagyermekévé tették Romániát, ennek ellenére a román gazdaság gyakorlatilag stagnál (miközben az év elején még 1,9-2,3%-os GDP növekedést prognosztizáltak). Ráadásul Románia a vállalt hiánycélt sem tudta tartani 2012-ben. A gazdasági helyzet tehát nem tette lehetővé Pontának, hogy lazítson a megszorításon.
Mindezeket és Ponta habitusát figyelembe véve természetesnek látszik, hogy a gazdasági ügyek fókusza helyett, elterelő hadműveletként a jól bevált magyar kártyát veszi elő. Évek óta vita van Romániában az EU által elvárt régiók létrehozásáról. A közigazgatási rendszer 1968 óta érdemben nem változott. (Ekkor szűnt meg a Maros Magyar Autonóm Tartomány is.) Természetesen a román politikai elit szinte teljes egésze elutasítja egy székelyföldi régió létrehozásának a gondolatát is, amit a magyar területi autonómia előszelének éreznének. Az USL jelenlegi régiószervezési modelljében fel sem merül, hogy a három megye egy régiót alkosson. A magyar pártok egy magyar többségű székelyföldi fejlesztési régiót képzelnének el, amiről Pontáék természetesen hallani sem akarnak.
A székelyzászló-ügy
Mindezek mellett, hogy nagyobb nyomatékot adjanak az önálló székely régiós javaslat földbe döngölésének, erőt is kellett mutatni Pontáéknak. Erre kiváló terep egy szimbolikus ügy előrángatása, a székely zászló kérdése. Abba nem érdemes belemenni, hogy mennyire történelmi vagy mennyire autentikus a zászló. A lényeg az, hogy a lobogó néhány évvel ezelőtti megalkotása után szép karriert futott be. A székelyek között elterjedt és ez a zászló ma már szinte minden góbénak saját szűkebb hazáját, a Székelyföldet szimbolizálja. A Hargita Megyei Tanács egyébként a megye hivatalos zászlajává tette a kék-arany lobogót. De emellett nem csak Hargitában, hanem Kovászna és Maros megyében is egyre inkább elkezdték a magyar többségű települések kitűzni az uniós és a román trikolor mellé a székely zászlót is a polgármesteri hivatalokra, iskolákra.
Persze a székely zászló már régóta csípi a szemét a román politikai elitnek. A Maros Megyei Táblabíróság 2012 őszén érvénytelenítette a Hargita megyei tanács határozatát, amely a székely zászlót nyilvánította a megye hivatalos lobogójává. Így most Hargita megyének tulajdonképpen nincs hivatalos zászlaja (vö. kitűzik minden megye zászlaját – így a székely zászlót is – a román parlamentre). A székely zászlókat kitűző önkormányzatokat pedig sorra bünteti a megyei kormányhivatal vezetője, a prefektus.
A székelyzászló hadműveletnek a kirobbantója is egy prefektus, a Kovászna megyei volt. Jellemző egyébként a román politikai elit bizalmatlanságára, hogy a magyar megyék élére prefektusnak döntő többségében román, rosszabb esetben nacionalista román tisztviselőket nevez ki. Egy ilyen szélsőséges prefektus volt, aki kirobbantotta a székely zászló ügyét is. Codrin Munteanu, aki utódja kinevezésekor eltávolította a háromszéki önkormányzat díszterméből Kovászna megye egyébként hivatalosan elfogadott, kék-arany színű és a megye címerét tartalmazó lobogóját. (Ami nem is ugyanaz, mint a székely zászló.)
Ezek után a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Németh Zsolt a Székelyföldön dúló „zászlóháború” ellen emelt szót, és azt kérte a román kormánytól, hogy szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen. Victor Ponta, megérezve az ügyben a politikai lehetőséget, hogy egyszerre két ellenségének is odacsapjon (magyarok és Băsescu), beszállt a küzdelembe. Először nekirongyolt a magyar kormánynak: „Nem tűrjük, hogy Budapest szemtelenkedjen. Senkitől sem fogadunk el leckét törvényeink alkalmazásáról” Majd Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet kiutasításával fenyegetőzött. Hiába akarta azonban belerángatni a magyar kormányfőt is a földharcba, Orbán Viktor nem nyilatkozott meg a kérdésben.
Ponta provokációja azonban nem maradt válasz nélkül, a magyar országgyűlés elnöke kitűzte a székely zászlót az országházra. Erre Ponta, hogy a másik legyet is leüsse, politikai ellenfeleit a PDL-t is belerángatta az ügybe. „Nem szabad elfelejteni, hogy a demokrata-liberálisok ugyanúgy az Európai Néppárt (EPP) tagjai, mint a Fidesz. Boagiu (Anca Boagiu, a PDL vezető politikusa – szerk. megj.) Orbán Viktor kollégája az EPP vezetőségében. Ők javasolták Tőkés Lászlót az Európai Parlament alelnöki tisztségébe, tehát barátok, ezért ne feledjük el, ki Románia ellenségeinek a barátja A jelenlegi magyar kormánypárt, a Fidesz politikai, kampányérdekei állnak a háttérben, ők a PDL társai az EPP-ben. Nagyon okosnak kell lennünk, de határozottnak, ne hagyjuk magunkat provokálni.” Itt nem kevesebbet állított Ponta, mint, hogy a Fidesz és Tőkés László Románia ellensége. És kétséget sem hagyott afelől, hogy az ellenségem barátja (a PDL és Băsescu) szintén ebbe a kategóriába tartozik.
Ponta ezután a felülemelkedés látszatát keltve akart a diadalív alatt átvonulni. Crin Antonescu, a szenátus elnöke (a másik nagy kormánypárt, a PNL elnöke) így nyilatkozott a kérdésben: „Szem előtt kell tartanunk, hogy mi vagyunk az erősebbek, nem kell áldozati szerepben tetszelegnünk, mint egy kis ország. Elég nagy és elég erős ország vagyunk ahhoz, hogy tiszteletben tartassuk a román törvényeket Románia területén.” A kormánypárti képviselők közül többen a magyar parlamentet elítélő határozatot sürgettek. Ilyen azonban nem született. Végül a házbizottság hozott döntést arról, hogy mind a 41 romániai megye zászlaját felváltva kifüggesztik majd a román parlament elé. A sajtó ezt rögtön úgy tálalta, hogy a székely zászlót is kitűzik. A bökkenő ebben csak annyi, hogy a Maros Megyei Táblabíróság a Hargita megye zászlaját, ami megegyezik a székely zászlóval, betiltotta még 2012 őszén. Valószínűtlen, tehát hogy a román parlament törvényszegésben lenne partner, és ennek ellenére kitűzné a székely zászlót.
Amellett, hogy Pontáék a maguk részéről lezártnak tekintik az ügyet, a kérdés továbbra sincs megoldva. „A román törvények feltételei között bárki kifüggesztheti a székely, az albán vagy a katalán zászlót, ahova akarja, a házában, az erkélyen, az udvaron, egy privát partin, egy hagyományos székely folklóreseményen” – mondta Crin Antonescu, ami egyben azt is jelenti, hogy a közhivatalokon továbbra sem fogják eltűrni a székely zászlót. Ezt a szcenáriót erősíti az a hír is, sorra jelentik fel Hargita megye iskoláinak igazgatóit és a polgármestereket, akik nem vették le az általuk vezetett intézmény épületéről a székely zászlót. Sőt, a magyarellenes atrocitások tovább erősödnek. A román hatóságok újabban elkezdték vegzálni a Wass Albert felolvasásokat, megemlékezéseket szervezőket. Az indok az, hogy Romániában Wass Albertet háborús bűnösként tartják számon. A dolog szintén szimbolikus jelentőségű, ugyanúgy mint a zászló ügy. Függetlenül attól, hogy az írót mi nem tartjuk a magyar irodalom csúcsának, Wass Albert személye a székelyek körében igen népszerű, mi több: Wass Albert szimbólum.
A magyar faló
Az erdélyi magyarok elleni pontai hadművelet, mint láttuk, eddig is a „fogd rá a nyuszira” elv alapján működött. Ebbe a csatarendbe illeszkedik, hogy az MSZP „meghívására” Budapestre érkezik a román kormányfő. Széles mosollyal fogja magáról elhitetni: „Lám, lám én ilyen vagyok. Mosolygok és magyarokkal barátkozom.” Bukarestben pedig eladja, hogy ő az oroszlánt a saját barlangjában is térdre tudja kényszeríteni. Még az is lehet, hogy az MSZP olyan játékba is belemegy, ami kommunikáció szintjén azt jeleníti meg: ha a szocialisták kerülnek hatalomra, Pontával végleg megoldható lesz a magyar-román konfliktus. Az oroszlánok és a bárányok együtt legelnek majd, az erdélyi magyar kisdedeket pedig Zsil-völgyi bányászok fogják etetni bébipapival.
A kérdés, hogy mit nyer ezzel az MSZP és Mesterházy. Valószínűleg ugyanannyit, mint a 2002. december 1-jei pezsgős koccintással, amikor Medgyessy Péter a Kempinski szállóban együtt ünnepelt Adrian Nasteseval (Ponta egykori mentorával), Erdély elcsatolásának évfordulóján, a román nemzeti ünnepen. A magyar baloldal száz éve árnyékbokszol a nemzeti kérdéssel, nem tud hozzá viszonyulni és a gyurcsányi évek – úgy tűnik – végképp betettek ennek a próbálkozásnak. Nem tudják átlépni a saját árnyékukat. Az MSZP Victor Pontával kezd új korszakot.
