Kommentszűrés
’12 dec
25
08:01

Mennyből az angyal, 1944

Írta: pelikán*

tel_Bp_2.jpg

A tavalyi ünnepre nagymamám leírta gyerekkorának legnehezebb karácsonyát. Hárman voltak testvérek, egy pincében vészelték át Budapest ostromát a dédszüleimmel együtt. Huszonnegyedikén este a történetet felolvasta nekünk. Magyarázkodott, hogy nem akar hangulatromboló lenni – de szükségtelenül. A családból már csak ő tudja elmondani, milyen volt ezt átélni. Ám az elbeszélésben nem is ez a legfontosabb. Nincs benne semmi olyan, amit ne éltek volna át százezrek máshol, más utcák pincéiben. Nekem minden egyéb karácsonyi mutatványnál egyszerűbben, tömörebben tudta elmondani, mit jelent az ünnep és a csoda iránti alapvető emberi vágy. Remélem, elmond erről valamit a Mandiner olvasóinak is.

*

1944-et írtunk. A nyár még szép volt. Rákoskerten éltünk, és más dolgunk sem volt, mint szedni a cseresznyét, almát, őszibarackot. Néha átjártunk az István bácsiék kertjébe, az ő padlásfeljárójukból néztük az égen megcsillanó amerikai gépeket, amint berepültek Pest felé.

Háború volt. Mi ezt még alig fogtuk fel. Apa a városban dolgozott, csak hétvégén láthattuk; anyuval „nyaraltunk”, bújtunk meg Rákoskertben a Pestre már egyre gyakrabban potyogó bombák elől.

De a nyár hamar elmúlt. Beköszöntött a hideg ősz, vissza kellett költöznünk Pestre. A háború is egyre közelebb jött hozzánk. Egyre többet volt légiriadó, egyre többször hallottuk a légvédelmi szirénák semmihez sem hasonlítható, szörnyű hangját.

Ezen a télen nagyon korán érkezett az első hó. Persze mi gyerekek szerettünk volna kimenni, szánkózni, hóembert építeni, de erről szó sem lehetett. Ha a sziréna megszólalt, mindenki felkapta a hátizsákját és futott a pincébe. A légiriadó lefújásáig (ekkor még csak néhány órán át) együtt voltunk sok idegen emberrel; különböző mentalitású emberek, iszonyú zsúfoltságban, levegőtlenségben a maguk különböző módján reagáltak az életveszélyre. Volt, aki káromkodott, az Istent szidta. Mások az amerikaiakat ócsárolták. De a legtöbben imádkoztak.

Apu igyekezte elviselhetővé tenni a helyzetet. Kipakolta a szenes pincét, beborította annak deszkafalait a lakásból lehozott szőnyegekkel. Hozott sezlont, székeket; lakályossá tette a sötét pincét. Aztán néhány úgynevezett jobb család is követte a példáját. Mindenki a pincékben rendezkedett be. Nagy szükség volt erre, mert az oroszok már Vecsésnél jártak, s nemsokára várható volt a város körülzárása. Fel kellett készülni a pinceéletre.

tel_Bp_1.jpg

Megkezdődött a város ostroma. Ezzel megszűntek a szolgáltatások: nem volt víz, nem volt villany, gáz. Így jött el a Szenteste is.

Apu valahonnan szerzett egy kicsi fenyőfát. Nem is fa, inkább csak gally. Bennünket átküldtek a Perjésék pincéjébe, ott is volt két kislány, s míg mi játszottunk, a mi pincénkbe megjött a Jézuska. Feldíszítette a fát, és mi boldogan énekeltük a Mennyből az angyalt. Az összes gyerek a sezlonon ült, a felnőttek csak álltak. Közben már a közeli utcákban folytak a harcok, szinte rengett a föld, a mi házunk is sok belövést kapott. Hol sírtunk, hol imádkoztunk.

S noha a közeli pék a harcok ellenére is nagyon sokáig sütötte a kenyeret, ekkor már nem lehetett élelmet szerezni. Csak arra emlékszem, hogy mindig éhesek voltunk. Anyu kávédarálón ledarálta a sárgaborsót, összegyúrta, és a platnin lepényt sütött belőle. Az öcsém meg én megettük, de a nővérem nem. Ha anyu beleerőszakolta, kihányta. Mindketten sírtak. Egyik az éhségtől, a másik az elkeseredéstől, hogy a lánya éhen hal.

Aztán egyik nap bejöttek az oroszok. A dobozgyár falán ütöttek rést, ott özönlöttek keresztül. Pont szemben a mi lakásunkkal, amit azonnal elfoglaltak. A szobában felállítottak egy üstöt, és abban főztek a legénységnek. A tiszteknek meg a konyhai sparhelten. Valahonnan hoztak egy fél disznót. Az ebédlőasztalunkon vágták össze. Egy román szakácsuk volt, aki nő módjára festette magát. Anyu tudott vele beszélni. Anyu erdélyi volt. Odatette elé a gyúródeszkát, hogy azon dolgozzon, erre a román összevágta, rádobta a tűzre. Aztán kaptunk tőle egy kis húst. Emlékszem, az első mosogatást úgy oldotta meg, hogy a kiürült kondért egy szekrényből kikapott ruhával törölte ki. Történetesen a nővérem fehér ünnepi blúzával.

Így éltünk. De éltünk.

Címkék: karácsony

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr984979736

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A szovjetek és a nők 2012.12.26. 22:57:18

Sztálin világossá tette: a nemi erőszak és a német civilek terrorizálása egyfajta „jutalom" a katonáknak. Sztálin azt mondta: az embereknek meg kellene érteniük: a katona – aki több ezer kilométert harcolt végig vérben és fegyvertűzben és halálban – me...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balint60 2012.12.25. 09:48:20

Isten áldását kérem a nagymama számára; a mai zaklatott világban segít átérezni a Karácsony, a szeretet és hit lélektisztító- és békítő szellemét.

Köszönöm szépen és boldog Karácsonyt!

vizipipa 2012.12.25. 10:28:35

"Emlékszem, az első mosogatást úgy oldotta meg, hogy a kiürült kondért egy szekrényből kikapott ruhával törölte ki. Történetesen a nővérem fehér ünnepi blúzával. "

A személyes történelem. Ahogy a többség sosem látja. Mert ezt nem tanítják.

abcdrajtamkezdé 2012.12.25. 16:08:39

legyek geci?

1944-ben a gyűrű dec 24-én záródott be. Lőttek, meg bombázás is volt, de 24-én még járt a fogaskerekű is. Aznap kezdődött tkp. az ostrom, Pesten tehát tehát fát lehetett szerezni, működött a közszolgáltatás, és még a pincébe sem kellett lemenni, csak napokkal később. Itt van például egy akkori napló:

beszelo.c3.hu/cikkek/ostromnaplo-budapest-1944%E2%80%931945

Eszerint meg 23-án még előadás volt az operában:

tortenelemportal.hu/2011/12/karacsony-az-ostromlott-budapesten/

Tehát vagy arról van szó, hogy a nagymama emlékei megváltoztak - ez nem ritka, hajlamosak vagyunk úgy emlékezni, ahogy a könyvekben van - vagy szerzőnk próbált minket egy picit meghatni.

abcdrajtamkezdé 2012.12.25. 16:33:40

@Schindler Pistája: Igen, jó érzés.

Egyébként a mai magyar jogban két kivétel van, nem egy.

Klár 2012.12.25. 16:52:51

Pont ma olvastam ezt a verset, a nagymamának szeretettel: / a kedvéért regisztráltam..:-)

Pilinszky János:
A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

KundK 2012.12.25. 16:58:27

Érdekes volt ezt olvasni. Különösen, hogy az én édesapám akkor 5 hónapos csecsemő volt. Nagymamámék akkoriban a várban laktak.
El sem tudom képzelni, hogyan élték túl egy szopós kisbabával.
De sosem meséltek róla. Sajnos évtizedek óta elmentek mind.

silent76 2012.12.25. 18:12:16

@abcdrajtamkezdé: A történelemkönyvek hazudnak.

jan 2012.12.25. 18:14:48

@abcdrajtamkezdé: Szent egyugyuseg: szerinted egy nagyvaros elfoglalasa percek alatt tortenik? Attol, hogy Budan meg jart a fogas, Pesten mar reg bent lehettek az oroszok, ahogy bent is voltak...

Meg eleve, ez a mentalitas: itt valaki szemelyes tanusagot tesz valamirol, erre te belekotsz a technikai reszletekbe (raadasul alaptalanul)...

Farkasokkal táncoló 2012.12.25. 18:19:05

Ebédlőasztal, fehér blúz, tönkretett parketta, ostrom alatti éhezés - nagyjából ennyi kijutott mindenkinek, sőt a pinceléttől sokan ruhatetveket szereztek, nekem is mesélt az anyám erről-arról.
Viszont neki meghalt az imádott bátyja is az ostrom alatt. A fenti történetben mindenki túlélte ezt az időszakot, azt hiszem anyám és nagyanyám boldogan odaadták volna a parkettájukat, az ebédlőaasztalukat meg a vasalt ünnepi fehér blúzukat a halott fiúért cserébe... :-( (És még hányan meghaltak - ki a harcmezőn, ki táborokban - ki csak úgy, repesz miatt, ki az orvosi ellátás hiánya miatt...)

abcdrajtamkezdé 2012.12.25. 18:46:49

@jan: Figyelj, ez egy nagyon szép történet, amit leírtak, csak nem igaz. Ha elolvastad a hozzászólásomban lévő linkeket, abból egyértelműen kiderül. Pesten is nagyon nehéz volt, akkor már hónapok óta bombáztak, szörnyű hírek voltak, de ha elolvasod az egykori hiteles visszaemlékezéseket, akkor kiderül, hogy a szenteste még lement. Fenyőfáról, sült gesztenyéről, operaelőadásról (az Operaház Pesten van) van szó. Utána kibaszott kemény két hónap jött, olyannyira, hogy nagyon összemosódhattak az emlékek.

abcdrajtamkezdé 2012.12.25. 18:50:15

"Gosztonyi Péter, a magyar emigráció kiváló hadtörténésze Budapest lángokban című munkájában a következőket írta 1944 karácsonyáról: „Az áruházak polcai tele voltak karácsonyi ajándékoznivalókkal. És a nagyközönség vásárolt. A Nagykörúton, az Andrássy úton, a Váci utcában csak úgy nyüzsögtek az emberek. Tele voltak az éttermek és a kávéházak. Gyerekként, 12 évesen éltem át ezt az időszakot. Nem volt az az érzésem – s úgy látszik, a felnőtteknek sem, legalábbis azoknak, akik nem tartoztak az üldözöttekhez –, mintha egy ostrom előtt álló nagyváros központjában lennénk. Sőt! A budapestiek egyszerűen nem akarták észrevenni, hogy a HÁBORÚ elérte már a házuk küszöbét. A Vörös Hadsereg ott állt Pest előterében. Magyar katonát az utcákon nem lehetett látni. Németet igen. Fegyelmezetten vonultak kis csoportokban fegyveresen „kelet” irányába. Aki esetleg lemaradt – tanúja voltam egy ilyen esetnek –, az bevárta a legközelebbi villamost, és géppisztollyal vagy páncélököllel felszerelten – felszállt a szerelvényre. Az utazók előzékenyen hellyel kínálták a „vitéz urat”. December 24-én tele volt Pest karácsonyfákkal. Mint minden esztendőben, így 1944 decemberében is utca hosszat alkalmi kereskedők árusították portékáikat. A pénz kezdte ugyan értékét veszíteni, de akinek volt pénze, az két kézzel szórta.”

Mojzes Pál (törölt) · http://mpgondolatok.blogspot.hu/ 2012.12.25. 18:53:33

@abcdrajtamkezdé:

"ez nem ritka, hajlamosak vagyunk úgy emlékezni, ahogy a könyvekben van"

De még mennyien, a jó kis bolsevik "történelem" könyvekből...

Rocky 2012.12.25. 18:59:16

@abcdrajtamkezdé:

Az sincs bizonyára benne a történelemkönyvekben, hogy az én nagyanyám meg hiába lakott 3 hétig egy ruhásszekrényben, az oroszok mégis megtalálták és megerőszakolták az akkor 18 éves lánykát, sok ezer társával együtt.
Ő mesélte, hogy hiába csúfították el magukat a lánykák-nők, összeterelték őket, sorba állították és mindenkinek a kezét kellett mutatnia... Még egy munkás lány kézfeje sem túl elhasznált 12-18 évesen, tehát abból bizton meg lehetett állapítani a kort...
Válogatós népek voltak az orosz tisztek, persze a közlegényeknek megtette az 50-60-80 éves nagymama is!
Persze előtte az amerikaiak szétbombázták szinte az összes várost, kiváltképpen Budapestet.
Háború volt, na.
De a történelmet a győztesek írják, ezt sose felejtse senki!

Rocky 2012.12.25. 19:05:58

@abcdrajtamkezdé:

No az általad említett linkből idézek:
"Míg a pesti hídfőt szabályosan bekerítették a szovjet csapatok, a budai oldalon lazább volt a gyűrű. Ezért is okozott riadalmat, amikor szovjet élek törtek előre a budai Szépilona kocsiszín környékén december 24-én, a délutáni órákban."

Tehát, ha december 24-én már Budán, a Szépilonánál voltak egyes orosz csapatok, akkor simán reális lehet, amit a posztoló leírt (nagymama mesélt), mivel ő Pestről beszélt, az oroszok meg Pest irányából jöttek!

abc 2012.12.25. 19:35:42

Érdekes idoszak volt az biztos.

A rohadt fasiszta/náci németek hoztak húst a nagymamámék házához, hogy fözenek belöle ételt.
1 hét mulva az oroszok levágtak mindent és megeroszakoltak 16 éves nagymamámat és testvéreit szép sorban.

Így élték meg a "felszabadulást".

soproni1 2012.12.25. 19:45:36

A poszt tanulsága, hogy nincs két egyforma valóság. Remélem, a gyerekeim csak azt tudják majd mondani az unokáiknak, hogy egyszer karácsonykor szarakodott a UPC internet és beszélgetni meg játszani kellett a szüleikkel . Kaptam egy könyvet a rezgésekről, amiben azt írja a szerző, hogy a múltat is meg tudjuk változtatni a gondolatainkkal, ha a tragédiáról tanulságot gondolunk.

Mercel 2012.12.25. 20:09:54

@abcdrajtamkezdé:

Nem geciznélek le, de ezek a fajta emlékek nem olyanok amit valaki így vagy úgy eltorzítva adna vissza.
Egyébként a nagymama ott volt, átélte, te viszont vélhetően nem.

Volt "szerencsém" a délszláv háború közben horvát, és szerb menekültekkel beszélni arról, hogy mi történt velük, és sokkal hitelesebbek voltak mint bármelyik újságcikk a témából. Furcsa módon minden fröcsögés nélkül tudtak borzasztó dolgokról mesélni, a szerbek és a horvátok is.

Szerintem tisztelettel el kéne fogadni amit a nagymama elmesélt. Semmi oka nem lehetett arra, hogy akár egy mondatot is eltorzítson.
Mellesleg ezek a dolgok egy életre megviselnek embereket, van aki kibeszéli magából van aki pedig évtizedekkel később vagy soha nem kezd el beszélni a történésekről.
A nagypapám például megjárta az orosz frontot, hadifogoly volt évekig, de a haláláig sem beszélt arról, hogy mik történtek vele. Nem csak nekem az unokájának, de a feleségének, gyerekeinek testvéreinek sem. Bezárta magába az összes borzalmat.

Mindenesetre egy két "harcos" kedvű mostani politikust szívesen szembesítenék egy két túlélő történetével.
Csak, hogy tudják párnázott fotelből milyen történéseket indítanak be a mocskos populizmusukkal, gyűlölködéseikkel.

"Frigyes"

bogel 2012.12.25. 20:20:46

@abcdrajtamkezdé:

Olvasd el a bejegyzést: Rákoskerten éltek. Az akkor is a halál faszán kinn volt, akkor még nem is volt Budapest része.

A front valóban karácsony körül vonult át felette.

Hiszen január elsején már Kőbányán volt, ld a térképen:

www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/map/buda.html

kúrórudi 2012.12.25. 20:24:19

jó kis írás....
olvastam volna tovább is..

kúrórudi 2012.12.25. 20:30:01

@abcdrajtamkezdé:

"legyek geci?"

te nem geci vagy hanem hülye mint a segg....

1. attól mert budán még járt a fogaskerekű pesten lehetett pincébe menekülős légiriadó....
2. apám 11 éves volt 44ben....a dugonics utcában laktak... sajnos már se ő nem él se a családjából senki felfelé meg oldalágon.... de amíg éltek sokat meséltek... a 44es karácsonyt pont így töltötték a pincében... kajához leginkább akkor jutottak ha megdöglött az utcában egy ló.... pont ahogy fent írta a posztoló úgy teltek nekik is a téli hetek/hónapok..... később egy zsidógyereket is befogadtak....

flora 2012.12.25. 20:44:00

Köszönjük, ez a legfontosabb: a személyes történelem.

01234567 2012.12.25. 21:12:14

A "kis ember" történelme. Ez az igazi történelem, nem primitív politikusok nemzetmentő szarakodásai, üresfejű tábornokok, térkép előtti bohóckodásai.

Illés Béla 2012.12.25. 21:41:09

A nagyszüleim mesélték,hogy Solymárra karácsonykor érkeztek meg a ruszkik.
Az Budapesttől 2 km-re van ,
Az én nagyszüleim sem voltak hazug emberek.

miller draft 2012.12.25. 22:03:18

Biatorbágyon is karácsonykor zajlottak a harcok, a szomszédos Etyek meg négyszer cserét" gazdát" néhány hét alatt.

toto92 2012.12.25. 23:25:14

Köszi az írást. Mindig érdekes a hétköznapi ember szemével látni azt, ami a történelemkönyvekben max. 2 dátum, egy kettőspont, meg egy pár szavas leírás.

Bélabáttya (törölt) 2012.12.25. 23:56:31

Nem is ír olyat a „nagyi”, hogy karácsony estéjén lettek volna bent az oroszok. Azt írja - indoklás nélkül ugyan, de persze ez simán lehetett aggodalom a bombázók, orosz ágyúk miatt is -, hogy akkor lent voltak a pincében, és ott karácsonyoztak, majd „Aztán egyik nap bejöttek az oroszok.”
Szerintem előbb el kéne olvasni, majd akkor kötözködni, amikor van mibe belekötni. A Mandineren gyakorta van rá ok, de speciel ebben a posztban nincs mire morogni.

Bélabáttya (törölt) 2012.12.25. 23:58:32

@Illés Béla: Azok a randa ruszkik ilyenek voltak. Ide ekkor, oda meg amakkor érkeztek, sőt, néh még vissza is mentek, majd megint előre, esetleg kicsit odébb. Ahogy sikerült nekik, vagy ahol, és ahogy tudtak a védelemtől. Egy ostrom nem olyan, mint a Balcsiról hazajutni...

Bicepsz Elek 2012.12.26. 00:08:43

Nekem a nagyszuleim egy balatonparti varoskaban eltek a hegyen. Ott is atviharzottak az oroszok (tatarok). Mindenkit falhoz allitottak, es elszedtek az aranyakat. Elottuk meg utanuk is mindenfele ketes elemek (bortonbol kiengedett illetve hadseregekbol megszokott fegyveres dezertorok) fosztogattak es eroszakoltak(is). Voltak pesti rokonok is, ok is meseltek Ott sulyosabb harcok voltak, kezdetben az oroszok a romanokat hajtottak maguk elott ( a Ceausescu korszakban filmek is keszultek, hogy a hos roman katonak csak ugy lovik ki a nemet tigriseket meg katonakat). Viszont igazan akkoriban Pest a Keletitol nyugatra terult el. A Rakospatak pl. egy vedmu volt. Az oroszok ekkorra mar Obudara is atkeltek.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.12.26. 06:42:09

Ajánlok én is egy karácsonyi történetet. Ez se vidám, de legalább teljesen kitalált, ugyanis novella:
hartland.blog.hu/2012/12/26/megszuletett_776
Boldog karácsonyt annak, aki hisz benne. Aki nem, az pedig érezze jól magát mindentől függetlenül.

Alfőmérnök 2012.12.26. 12:00:06

@jose maria padilla: Kicsit Bunuelesre sikeredett. Franco tábornok biztos betiltaná. :)

Kandeláber 2012.12.26. 13:43:24

@abcdrajtamkezdé: Olvasd el FIGYELMESEN a posztot, és ezt a linket: mek.oszk.hu/02100/02185/html/72.html
Nem tehetsz róla, hogy tanyasi bunkó létedre fogalmad sincs arról, hogy merre van Rákoskert, amely csak 1950-ben lett Nagy-Budapest része.
Vitába szállsz egy öreg néni által átéltekkel, mint afféle botcsinálta történész.
Neked és a fajtádnak biztosan "felszabadulás" volt Budapest és Magyarország eleste, de a megerőszakolt nőknek, az elhurcolt férfiaknak és rokonaiknak nem az.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.12.26. 22:35:16

az én dédnagyapám papnak tanult, de végül katonatiszt lett, a kommunisták miatt aztán a vasúthoz került, azt mondta a nagyanyámnak, hogy "én nem érem meg, de ti még igen, hogy Amerika bekebelez bennünket"

ma már minden értelmes ember látja, hogy igaza lett.

Robinzon Kurzor 2012.12.27. 20:54:56

@Kandeláber:

Függetlenül az elmés vitától:

1. Szövegértés
"De a nyár hamar elmúlt. Beköszöntött a hideg ősz, vissza kellett költöznünk Pestre."
Tehát a pincében töltött Szenteste már semmiképpen sem Rákoskerten játszódik.

2. Emlékezés
Az emberi emlék bizony változó, befolyásolható.
Nem egy fénykép, amit ha később elővesznek, akkor is pont ugyanaz látszik rajta, mint eredetileg.
Hanem az agy szó szerint rekonstruálja, újból összerakja a képet. Van, hogy egy kicsit másképpen ... és ez befolyásolható.
Erre épül a politikai marketing (is).

3. Az ostrom
Budapest bekerítése dec. 24-én fejeződött be, Solymár-Budakeszi felől.
Budán volt aznap egy orosz betörési kísérlet, ami egészen a János-kórházig jutott, de a budai oldalon érdemi hadműveletek januárig nem voltak.
Az akkori Pest külső kerületeit is csak december 30-ra érte el a front, a Belvárost (Nagykörút) január 15-re.
Ettől függetlenül bombázás (levegőből, később tüzérség is) lehettek közben.

Hogy kik költöztek már le a pincébe Szentestére, azt nem tudom, de közvetlen ok nem volt rá, Budapesten nem volt tényleges ostrom karácsonykor, volt vízszolgáltatás stb.
Ettől még lehettek olyan családok, akik leköltöztek a pincébe.