Kommentszűrés
’12 dec
9
07:01

Az ember tragédiái – Felhőatlasz

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

cloud_atlas.jpg

„There is a natural order to this world, and those who try to upend it do not fare well.” (Cloud Atlas)

I've been looking for freedom, I've been looking so long (David Hasselhoff)

Az élet, a világmindenség meg minden. Igen, az egy másik sztori, de mégis ez a cím jutott az eszembe akkor, amikor először találkoztam a Cloud Atlas regénnyel; majd évekkel később, amikor megnéztem a regényből készült film trailerét. A film, mindenről: ez jöhet le annak, aki nem ismerte előtte a Felhőatlasz bonyolult univerzumát. Féltettem is a történetet a megfilmesítéstől, és előre elhelyeztem a grandiózus melléfogások polcára, valahová a Dűne, a Münchhausen báró kalandjai és a Waterworld mellé. Aztán megnéztem a filmet, és kellemesen csalódtam: működik a Felhőatlasz, mozivásznon is.

Vitorláshajós kalandfilm déltengeri szigeteken; háború előtti angol társadalmi dráma; hetvenes évekbeli klasszikus krimi; angol humorral oldott kortárs jelenetek egy öregek otthonában kitört lázadásról; high-tech sci-fi egy futurisztikus diktatúrából; végül egy poszt-apokaliptikus barbár világ, ahol az ember újra embernek farkasa – jól ismert zsánerek összeömlesztve és újrahasznosítva egy regényben, egy filmben. Hogyan?

David Mitchell mesteri és bonyolult regénye a hat fenti történetet nyitja egymásba és vissza: a regény fő karakterei nagyon távol állnak egymástól a térben és időben, mégis összeköti őket egy-egy apró kapocs, legyen az egy régi útirajz, egy meghallott dallam, egy megtalált kézirat vagy egy, az emberi civilizáció romjaiból fennmaradt üzenet. S bár az emberiség és annak civilizációja hatalmas utat járt be a fáról való lemászás óta, valójában szinte semmi nem változott természetünkben: újra és újra ugyanazokat az alaphelyzetekre és konfliktusokra kell választ találnia minden egyes embernek, amíg világ a világ. Nem véletlen a poszt címe: nyilván nem vetekszik Madách egyetemes alkotásának összetettségével, mélységével és emelkedettségével a Felhőatlasz, de annak sztorija és üzenete valahol mégis párhuzamba állítható Az ember tragédiájával.

felhoatlasz.jpg

A hatalom és a lázadás, a konformitás és a szabadságvágy, a jó és a rossz közötti választás dilemmája foglalkoztatja a Felhőatlasz egymást nem ismerő főszereplőit, akik alapvetően örök archetípusokat testesítenek meg a változó korok változó környezeteiben. Az idealista angol ifjú nem bírja elviselni a rabszolgatartás intézményét; a Neo-Szöulban klónozott pincérnő kitör a neki rendelt, megalázó sorsból, hogy elmondhassa a saját gondolatait az Egyvélemény ellentmondást nem tűrő, fogyasztói diktatúrájában; a civilizáció utáni barbár családapa végül fel meri venni a harcot a közösségét sanyargató hadurakkal szemben. A cél a küzdés maga, ugye. A szabadság kivívhatóságának témája mellett pedig a reinkarnáció és a karma tana kerül bele a sokszínű, ám nem különösebben túlmagyarázott filozófiai üzenetbe.

David Mitchell regényéből a Mátrixot rendező Wachowski-testvérek és a német Tom Tykwer (A lé meg a Lola; Parfüm) rendeztek filmet. A Mátrix első epizódja óta meglehetősen gyenge filmeket szállító Wachowskik miatt is aggódtam a filmváltozatért, de sikerült a gyermetegség és az ordító közhelyesség csapdái fölött tartaniuk a filmet. A Felhőatlasz egyik központi gondolata egy Szolzsenyicin-idézet, és mi sem áll távolabb a film kapcsán egyes kritikusok által emlegetett coelhoizmustól, mint Szolzsenyicin munkássága? A film emellett látványos, megéri moziban megnézni a Felhőatlaszt – kár viszont, hogy nem éltek különösebben újszerű vizuális megoldásokkal az egymásba fonódó történetek ábrázolására, így sokszor úgy tűnik, mintha csak különböző tévécsatornák eltérő műsorai között kapcsolgatnánk a közel háromórás időtartam alatt. Külön figyelmet érdemel a maszkmesterek munkája: a valójában alig egy pár színész – közöttük olyan elsőrangú sztárok, mint Hugh Grant, Halle Berry és a valódi főszereplő, Tom Hanks – sokszor zseniális (és néha rosszul sikerült) átmaszkírozással játssza el a film számos szerepét.

A Felhőatlasz sokat vállal, és valamennyit teljesít is a vállalásaiból, ami nagy szó a mai közönségfilmek szellemi színvonalához képest. Nagyszabású, tömegek számára még fogyasztható mélységű filozofikus kalandfilm örök kérdésekről, a történelmi múlttól a távoli jövőig. Bónusz David Hasselhoff-fal.

Címkék: jövő film irodalom szabadság múlt Cloud Atlas Felhőatlasz

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr194949115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Herr SturmLikudnik · http://archiregnum.blog.hu/ 2012.12.09. 08:55:29

Újabb zseniális, sorok közé bújtatott kritikája a burjánzó neorákosista ámokfutásnak. Kifinomultan biztat minden jóérzésű polgárt a kormány önszembeköpő felsőoktatási vérengzésé elleni tüntetéshez való csatlakozásra.

A bátor felhívást látva ott leszünk, támogatva a polgári konzervatív értékeket az utcára vivő szerkesztőséget. És persze drukkolunk, hogy lelkylola időben elkészüljön a sálak és kesztyűk horgolásával. A kóstolókból visszamaradt anyagból kevert forralt bor is már rotyog, mint Kósa gulyása a cigánysoron. Még aristo is segít a transzparensre felfesteni az "Orbán kutya has to go" szlogent.

Történelmi időket élünk, nemhiába.

Schwerer Gustav · http://menekulttabor.blog.hu 2012.12.09. 10:25:26

Nekem ez jutott eszembe -ha már úgyis tél van-:
www.youtube.com/watch?v=kE2wR9VQFCo

@Herr SturmLikudnik: Jajj hagyjad már, most van mikulás, karácsony, maja világvége....
semmilyen zs. csak egy min. eln. helyettes... ki az? olyan mint a takarító a parlamentben.

Ilyen hidegben akarsz tüntetni? Azt akarod, hogy az emberek megfázzanak?! Elkapjanak valami nyavalyát?!

(Ilyen hidegben kurvasok forralt bort kell inni, te is tudod, hogy elkerüljük a megfázást!!!)

Egyébként meg a fidesz történelmi felhatalmazást kapott a kétharmad képében, ez egyfajta társadalmi szerződésnek is tekinthető, melyben az emberek megbízták a fideszt, hogy új maffiaállamot izé alaptörvényt csináljon, meg hogy jól elzavarja a szoci bandát, akik az emúttnyócévben teljesen eladósították az országot. -
Látod? Ezért kell most mindent szétkúrni.
:)

Erről jutott eszembe: kéne egy politikai szappanoperát csinálni: a főhőst Don Vittoriónak hívnák, és egy közép-amerikai banánköztársaság uralkodója lenne. 100% fikció:DDDDDDDDD

takácsbálint (törölt) 2012.12.09. 10:57:14

nem lehet jó filmet csinálni a világnak. csak a fél világnak. az amerikai filmeken vagy az ázsiaiak értetlenkednek, vagy az európaiak fanyalognak.

Herr SturmLikudnik · http://archiregnum.blog.hu/ 2012.12.09. 11:39:55

@Schwerer Gustav:

ne legyél már pesszimista. hiszen őfelsége jobbkeze, kuszaszem közgazdász is kínát ajánlgatja modellként

azaz:
- korrupción értek nyilvánosan ki lesznek végezve
- több pénz meg az oktatásba, mint a fociba
- rohamosan javuló infrastruktúra
- nemzeti vállalkozások támogatása és egyúttal a hasznos külföldi befektetéseknek kedvező környezet
- szalonképes, de markáns nemzeti külpolitika

basszus, a kommunista kína egy liberálkapitalista fertő a dicső naribolsevizmushoz képest, pfeeeej

ideje történelmi szövetségre lépni észak koreával... talán ott is rendeznek borkóstolót

negeev 2012.12.09. 16:09:34

Én magam is nagyon féltem tőle, hogy nem lesz jó film.
Igaz, nem olvastam a könyvet, ám nagyon vágytam már egy értelmes közönségfilmre.

De rendben volt és örültem, hogy sikerült egy ilyet összedobni.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.12.10. 15:15:44

felháborító, hogy ennyi témán kívüli komment van itt, ezért tart itt ez az ország

amúgy megnézem majd a filmet, @negeev: akkor ezekszerint ez ilyen minőségi film, ami mindenkinek tetszik? mint az igazból szerelem? az jutott most róla eszembe

Antonin Nalpas · http://youtu.be/EXy7lsGNZ5A 2014.05.28. 18:18:39

"Howards Ehrengedächtnis

Wenn Gottheit Kamarupa, hoch und hehr,
Durch Lüfte schwankend wandelt, leicht und schwer,
Des Schleiers Falten sammelt, sie zerstreut,
Am Wechsel der Gestaltens ich erfreut,
Jetzt starr sich hält, dann schwindet wie ein Traum,
Da staunen wir und traun dem Auge kaum.

Nun regt sich kühn des eignen Bildens Kraft,
Die Unbestimmtes zu Bestimmtem schafft;
Da droht ein Leu, dort wogt ein Elefant,
Kameles Hals, zum Drachen umgewandt,
Ein Heer zieht an, doch triumphiert es nicht,
Da es die Macht am steilen Felsen bricht;
Der treuste Wolkenbote selbst zerstriebt,
Eh' er die Fern' erreicht, wohin man liebt.

Er aber, Howard, gibt mit reinem Sinn
Uns neuer Lehre herrlichsten Gewinn.
Was sich nicht halten, nicht erreichen lässt,
Er fasst es an, er hält zuerst es fest,
Bestimmt das Unbestimmte, schränkt es ein,
Benennt es treffend! - Sei die Ehre dein! -
Wie Streife steigt, sich ballt, zerflattert, fällt,
Erinnre dankbar deiner sich die Welt.

Stratus

Wenn von dem stillen Wasserspiegelplan
Ein Nebel hebt den flachen Teppich an,
Der Mond, dem Wallen des Erscheins vereint,
Als ein Gespenst Gesepnster bildend scheint,
Dann sind wir alle, das gestehn wir nur,
Erquickt', erfreute Kinder, o Natur!

Dann hebt sich's wohl am Berge, sammelnd breit
An Streife Streifen, so umdüstert's weit
Die Mittelhöhe, beidem gleich geneigt,
Ob's fallend wässert oder lustig steigt.

Cumulus

Und wenn darauf zu höhrer Atmosphäre
Der tüchtige Gehalt berufen wäre,
Steht Wolke hoch, zum herrlichsten geballt,
Verkündet, festgebildet, Machtgewalt,
Und, was ihr fürchtet und auch wohl erlebt,
Wie's oben drohet, so es unten bebt.

Cirrus

Doch immer höher steigt der edle Drang!
Erlösung ist ein himmlisch leichter Zwang.
Ein Aufgehäuftes, flockig löst sich's auf,
Wie Schäflein trippelnd, leicht gekämmt zuhauf.
So fließt zuletzt, was unten leicht entstand,
Dem Vater oben still in Schoß und Hand.

Nimbus

Nun lasst auch niederwärts, durch Erdgewalt
Herabgezogen, was sich hoch geballt,
In Donnerwettern wütend sich ergehn,
Heerscharen gleich entrollen und verwehn! -
Der Erde tätig-leidendes Geschick!
Doch mit dem Bilde hebet euren Blick!
Die Rede geht herab, denn sie beschreibt;
Der Geist will aufwärts, wo er ewig bleibt.

Wohl zu merken

Und wenn wir unterschieden haben,
Dann müssen wir lebendige Gaben
Dem Abgesonderten wieder verleihn
Und uns eines Folgelebens erfreun.

So, wenn der Maler, der Poet,
Mit Howards Sondrung wohl vertraut,
Des Morgens früh, am Abend spät
Die Atmosphäre prüfend schaut,

Da lässt er den Charakter gelten
Doch ihm erteilen lustige Welten
Das Übergängliche, das Milde,
Dass er es fasse, fühle, bilde."
www.kuehnle-online.de/literatur/goethe/gedichte/22.htm