Debreczeni József a végére járt az igazságnak – kiderítette, mi is történt 2006 őszén a budapesti utcákon. S ha már kiderítette, nem tartotta meg magának, könyvet írt belőle. A bemutatón pedig újra összejöttek a régi demokraták, elmerengeni a magyar demokráciának, a vélemény és a gyülekezés szabadságának utolsó aranykora felett: Herényi Károly és Kerék-Bárczy Szabolcs, Bauer Tamás és Kuncze Gábor, Niedermüller Péter és Vágó István. Az Astoriában egy kicsit újra jó volt demokratának lenni. 

Debreczeni nem érte be a közismert demokrata narráció egyszerű reciklálásával, komoly forráselemző- és kutatómunkával több új dolgot is sikerült feltárnia a 2006. szeptember 18. és október 23. közötti eseményekről, amiket aztán Ormos Máriával együtt vezetett elő az értő közönség előtt. Feketén-fehéren kiderült – bár ezt a beavatottak már eddig is sejtették –, hogy nem spontán felháborodás és tiltakozás, hanem szervezett puccskísérlet történt 6 éve a pesti utcákon. Kiderült, hogy a tévészékház ostroma nem szedett-vedett esetlegességgel, hanem katonai jellegű, operatív irányítás mellett zajlott. Hogy ki irányított? Tudjukki.

Debreczeni annak sem volt rest utánamenni, hogy mi is történt valójában Révész Máriusszal. Egy elkötelezett és kellően tájékozott demokratát nem érhet meglepetésként, hogy Révész követett el törvénysértést, amikor bement a rendőrsorfalba. Verésről viszont szó sem volt, a kórházban még semmiféle külsérelmi nyom nem látszott rajta, csak másnap ment be a feje búbjáig bekötözve a parlamentbe. Amikor a környező utcákban támolyogni látták, az is a részegség miatt lehetett (talán ebben kell keresni az állítólagos „lapockatörés” magyarázatát is?), de sajnos az erre vonatkozó bizonyítékokhoz az orvosi titoktartás miatt nem juthatott hozzá a szerző. Az egész Révész-ügyben egyetlen hiba történt a hatalom részéről: amikor Kuncze Gábor bocsánatot kért a mártíriuszozásért. Ugyanígy nem szabad elhallgatni a másik súlyos hibát, egy rendes, kemény kezű belügyminiszter hiányát sem.

Végre Gergényi Péter profizmusa és Bodoky Tamás hazugságai is a helyükre kerültek, mint ahogy az október 23-i történések valódi mozgatórugói is. Végérvényesen bebizonyosodott, hogy a Fidesz eresztette össze a békés megemlékezőket és a zavargókat, majd nyomta rá az egészet a rendőrökre. A rendőrök hiába próbálták újabb és újabb sorfalakkal megakadályozni, hogy a radikálisok a Kossuth térről eljussanak az Astoriához, tehetetlenek voltak a fő éceszgéber ördögi tervével szemben: a zavargók újra és újra áttörték a közéjük és az Astoria közé vont kordonokat.

Hát így történt, tisztelt bíróság! Szóról szóra.