Kommentszűrés
’12 nov
20
07:01

Hegyalja: a Tokaj-paradoxontól a nagy lehetőségig

Írta: bukovics

heteny_dulo_0_tallya_tokaj.jpg

Tokaj-Hegyalja a világ legjobb borvidéke Burgundia, Champagne és Wachau mellett. Az egyszeri borivónak és újságolvasónak bizonyára furcsán hangzik ez a mondat a szlovák tokajikról és a pancsolt tokajikról szóló cikközön közepette, de attól még igaz. Ahogyan az is igaz, hogy a borvidék lehetőségeinek alig tíz százalékát használta eddig ki. Tudom jól, hogy ezek tipikus és jól ismert közhelyek a borvidékről, de ezeket a közhelyeket mindig le kell szögezni egy Tokaj-Hegyaljáról szóló cikk elején a miheztartás végett.

A borvidék a rendszerváltáskor nagy lehetőséget kapott: az alkotás szabadságát. Többé senkit nem kötött gúzsba a szovjet piacra való mennyiségi termelés kényszere. A változás itt sem egyik napról a másikra történt – még mindig zajlik. A rendszerváltást követően olyan külföldi és hazai birtokok jelentek meg, akik felfedezték és megértették Tokaj-Hegyalja jelentőségét és értékét. Új borminőség született: végre nem az agyonhordózott gejl édesbor jelentette a tokajit. Mára ott tartunk, hogy van vagy tizenöt-húsz pincészet a borvidéken, akik egyértelműen világszínvonalú borokat állítanak elő, és ugyanennyi, akik boraikkal egyre feljebb kapaszkodnak. Megállás és kompromisszumok nélkül.

Tokaj a csúcsot ostromolja – de senki és semmi nincs, ami érdemben támogatná alulról.

Tokaj-Hegyalján két világ él együtt. Egy régi és egy új. A régiek úton-útfélen a hagyományra hivatkozva készítik boraikat – többnyire a szocializmus időszakának borkészítési hagyományaira. A tokaji borászok nagy része ezt a stílust követi. Sokan készítenek aszút úgy, hogy annyi évig érlelik a hordóban, amennyi az aszú puttonyszáma. Az úgymond régi stílusú tokaji bor titka a hordóban rejlik: a tokaji jellegnek vélt ízeket az oxidáció adja. Ezen termelők többsége abból él, hogy borát lédigen a pincéből eladja. Mivel a legtöbb fogyasztó a tokaji név alatt jó és többnyire azonos minőséget feltételez, ezért ebben a szegmensben a borok minőségét nagyban alakítja az árverseny, a borok előállítási költségeinek minimalizálása, és a vágy egy nagy és drága autó után.

A mustsűrítményes édes furmint még mindig nem a múlté.

A Tokaj-paradoxon eddigi legszebb példája a tarcali szőlészeti és borászati kutatóintézet cikke arról, hogy tizenöt vizsgált termelői borból három volt iható, és csak egy mutatott a borvidékre jellemző ízjegyeket. Ezeket a borokat ugyanúgy tokaji borként árulják, mint az élvonalbeli pincészetek borait. Ez a minőségbeli probléma a borvidék legnagyobb gondja. Sem szigorúbb szabályozással, sem Tokaj főutcáján masírozó NÉBIH-es szabadcsapatokkal nem lehet ezt megoldani. Ide komoly szemléletváltás kell.

heteny_dulo_2_tallya_tokaj.jpg

A szemléletváltás alfája és omegája a Tokaj Kereskedőház átalakítása kell legyen. Az állami cég  gondoljunk bármit is múltbéli és jelenlegi borairól  2300 szőlőtermelővel áll szerződéses viszonyban, évente 6 millió liter bort értékesít, ebből harminc százalékot külföldre ad el. Ez a mennyiség megkerülhetetlen tényezővé teszi. Szepsy István a Mandiner.bornak adott interjújában már megfogalmazta, miért jó a kerház átalakítása:

„Át kell szervezni az állami vállalatot és a hegyközségeket. Az állami cégnek, vagyis a Tokaj Kereskedőház Zrt-nek húzóvállalattá kell válnia. Olyan súlyt kell adni neki, hogy versenyhelyzetbe kerüljön az összes középvállalattal szemben. Induljon el egy komoly verseny – ugyanakkor a kistermelők is érezzék, hogy most a minőségi korszaka indul be. Ehhez fel kell vállalniuk azt, hogy egy magasabb színvonalú és árszínvonalú terméket készítsenek. (...) Fel kell ébreszteni az emberekben az igényt a legmagasabb minőségre. Ha ez megvan, a tömegtermeléssel foglalkozó borász is szét fogja választani a két dolgot, mert büszke lesz arra, hogy neki is van magas minőségű és presztízsű bora, a tömegtermelésből pedig nem csinál nagy dicsőséget, csak él belőle.”

Hatalmasat lendítene Tokaj-Hegyalján, ha a végeredmény egy olyan borászat lenne, mint a Domäne Wachau. Egy pillanatra elképzeltem magam előtt a nyolc-tíz fürtös hozamkorlátozást az integrált szőlőterületeken, a belőlük készített település-szintű borokat, a saját tolcsvai és tokaji területekről készített dűlős tételeket, és a Kincsem-kastélyt, mint kóstolóteremnek, vinotékának és saját étteremnek otthont adó birtokközpontot. És azt a több millió palack, külföldi exportra várakozó tokaji bort.

Itt még nem tartunk. Egyelőre annyit tudunk, hogy látszik némi kormányzati akarat, ami ebbe az irányba terelné az állami céget. Demeter Ervin, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal vezetője az Inforádiónak szeptemberben arról beszélt, hogy változtatni kell a Tokaj Kereskedőház stratégiáján: az állami tulajdonú pincészetet a tömegtermelésről át kell állítani minőségi, a különleges termőterület egyediségét kifejező borok készítésére. Most ez vagy így lesz, vagy nem – előbb-utóbb azonban muszáj így lennie.

heteny_dulo_3_tallya_tokaj.jpg

De van egy másik szál is a tokaji történetben. Május végén Alkonyi László, az egykori Borbarát főszerkesztője és Tokaj-Hegyalja egyik legnagyobb ismerője hat év előkészület után komoly munkát tett le az asztalra. Alkonyi arra vállalkozott, hogy megkeresi a tokaj-hegyaljai dűlők legrégebbi klasszifikációját, és megpróbálja rekonstruálni azt. Bél Mátyás 1730-as évekbeli munkája volt a kulcs: a nagyjából hatszáz borvidéki termőhelyből ötven első osztályú és száz másodosztályú dűlőt azonosított be Alkonyi. 

Ahhoz, hogy ennek jelentőségét megértsük, azt kell látni, hogy a legnagyobb értékkel azok a borok bírnak, amelyek a termőhelyek változatossága és sokfélesége adta egyediséggel bírnak. Ezeknek a boroknak nem elég nagyon jónak lenniük, fel kell vonultatniuk az adott termőhelyre jellemző jegyeket. Tokajról már nem csak furmintot vagy hárslevelűt lehet kóstolni, hanem Szerelmit, Szent Tamást, Lónyait, Szilvölgyet, Úrágyát, Verest, Telekit, Határit, Lapist. Egyre több dűlőről készül dűlőszelektált bor, vagyis egyre több termőhelyet kezd megismerni a tokaji borászokkal együtt a boros közvélemény – ezt azonban nem követte semmilyen, a dűlőket osztályokba soroló klasszifikációs rendszer.

A klasszifikációra azért van szükség, hogy a dűlőkről rendelkezésre álló tudást rendszerezni lehessen. Gyakorlatilag a több száz éves szőlőtermelési tapasztalat összefoglalásáról van szó. Van-e nagyobb bizonysága egy borkultúra életerejének, mint hogy véleményt tud mondani saját termőhelyeiről? – teszi fel a kérdést Alkonyi. Egy működőképes klasszifikáció nagy előrelépés, mert feleleveníti és továbbélteti a hagyományt, érdeklődést generál a tokaji dűlők iránt kül- és belföldön, hasznos vitákat szül az egyes termőhelyekről, ezáltal azok jobban megismerhetővé válnak, érthetővé és kommunikálhatóvá teszi a tokaji terroirt, és a fogyasztónak is segíthet a vásárlásban. És nem utolsósorban azt üzeni: pontosan tudjuk, milyen értéket művelünk meg nap mint nap, hogy a legjobbat hozhassuk ki belőle évjáratról évjáratra.

heteny_dulo_4_tallya_tokaj.jpg

Alkonyiék most nagyot léptek előre. Létrehozták a Tokaj-Hetedhéthatár Egyesületet, kidolgoztak egy módszert, melynek segítségével nyomon lehet követni, mit gondol a borvidék az egyes dűlőkről. Bél Mátyás térképének rekonstrukcióját nem gondolják véglegesnek, csupán kiindulási alapnak. Ha bárki megnézni a térképet, azt láthatja, hogy számos olyan dűlő került az I. osztályú dűlők közé, melyről még senki nem készített olyan bort, ami arra törekedett, hogy visszaadja a termőhelyi adottságokat. És számos olyan dűlőt is látni, amely csúcsborok címkéjén szerepel, ám vagy másod-, vagy harmadosztályú besorolást kapott. Ez a helyzet kitűnően mutatja a Tokajban rejlő potenciált: egyrészt rengeteg felfedezetlen termőterület van még a borvidéken, másrészt lehet-e szebb célja egy borásznak annál, mint hogy kedvenc dűlőjét egy osztállyal feljebb sorolja borai által?

*

A posztot a tállyai Hetény-dűlőben készített fényképekkel illusztráltuk. A dűlő a Bél Mátyás nyomán készült 2012-es Alkonyi-klasszifikáció alapján III. osztályú dűlő.

Címkék: történelem bor életmód dűlő Tokaj Tokaj-Hegyalja Alkonyi László dűlő-klasszifikáció Bél Mátyás

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr804914589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2012.11.20. 09:13:11

"Ha bárki megnézni a térképet, azt láthatja, hogy számos olyan dűlő került az I. osztályú dűlők közé, melyről még senki nem készített olyan bort, ami arra törekedett, hogy visszaadja a termőhelyi adottságokat. És számos olyan dűlőt is látni, amely csúcsborok címkéjén szerepel, ám vagy másod-, vagy harmadosztályú besorolást kapott."

Ez aligha fogja elősegíteni a minőség emelése kérdésében kulcsfontosságú összefogást, engem legalábbis csodálkozásra késztetett a Szepsy és Alkonyi közti, szinte már a párbeszédet is kizáró ellentét - miközben ők legalább elvileg egy oldalon állnak.
A probléma ráadásul nem biztos, hogy olyan rettenetesen nagy probléma. Van igény az alacsonyabb minőségre és a régi stílusra is, valamint a régi stílus nem feltétlenül azonosítható az alacsony minőséggel - ellentétben a fenti írás hangulatával.
Az általános magas minőség - régi avagy modern stílusban - ráadásul nyilván megfizethetetlen lenne a térségben is egy csomó fogyasztónak. Gasztronómiai párhuzammal élve: nem vagyok benne biztos, hogy az jó lenne, ha a kedves zemberek kizárólag Michelin-csillagos éttermek közül választhatnának.
A borhamisítás más kérdés, az viszont nem tokaji specifikum, tehát nem is helyben kellene megoldani. Ott ülnek az ügyben illetékes bumburnyákok a parlamentben...

bukovics 2012.11.20. 09:27:32

@Hepci: Pont azért fűzök nagy reményeket a Kereskedőház tervezett átalakításához, hogy nagy mennyiségben, jó áron lehessen jó minőségű száraz és kései tokaji borokat előállítani és vásárolni - gyakorlatilag megteremti az alapminőséget. Tényleg nem tudok jobb példát erre a modellre, mint a Domäne Wachau. Rengeteg olyan termelő van, aki a kereskedőház áraihoz igazítja az árait, és azt mondja, amíg a Kereskedőház meg tud élni így, akkor ő miért változtasson. Abban biztos vagyok, hogy a Kereskedőház átalakítását meg fogják érezni, és sokan lépni fognak - előre.

tommybravo 2012.11.20. 09:39:38

Bízom benne, hogy ez a poszt nem lesz a magyarságában sértett harczosok muzulmán szélsőségeseket megszégyenítő hisztériájának újabb játszótere (ld: bor.mandiner.hu/cikk/20121114_uj_peter_osellensegunk_a_szlovak_tokaji )

A valódi témáról: érdekes felvetés a több száz évvel ezelőtti besorolások használata új, lehetséges termőterületek megtalálására. Én mégis kellő realizmussal kezelném, mivel a 40 év szocializmus és az azt megelőző évek gazdálkodása nem hagyta nyom nélkül ezeket a területeket sem, így mindenképp érdemes lenne megnézni, hogy megvan-e még a termőképessége ezeknek a földeknek, nem szennyeződtek-e el.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2012.11.20. 09:44:34

@bukovics: ittál mostanában Kereskedőház bort?

Szóval azért változott a helyzet azóta, hogy Uj Péter megtette az emlékezetes kijelentését. Amik mostanában találhatók a palackokban, azok megadhatnák azt a bizonyos alaphangot/szintet, amit hiányolsz - ha ez önmagában elegendő lenne valamihez.
Miért nem igazodnak minőségben az útszélen kínált petpalackos csodák előállítói?
Gondolom azért, mert tőlük és a fogyasztóik igényeitől és anyagi lehetőségeitől már a Kerház alapborai is asztrális magasságnak látszanak.
Nyilván nem én fogom Tokaj problémáit megoldani, de azt azért látni kell, hogy bizonyos területeken a szabályozás változása nélkül nem érhető el áttörés. Amíg veréb van, szar is lesz, feltéve, hogy a szart nem tiltják be és ezt nem ellenőrzik következetesen.
Veréb pedig mostanság úgy tűnik, egyre több lesz, miközben mi itt Budapesten rengeteg mislencsillagos étteremről és domenwahauról álmodozunk.
[Az valószínűleg józan felvetés, hogy a hétköznapi fogyasztást szolgáló, alsó kategóriás, de azért szőlőből készült technoborokat nem feltétlenül Tokajban kell megtermelni, bár ott is vannak olyan szoknyaterületek, amik aligha férnek bele Alkonyi munkásságába.]

bukovics 2012.11.20. 10:06:22

@Hepci: Ittam a Friss-szériából, korrekt volt, de én azt a minőséget, amivel a Kereskedőház a leghangsúlyosabban foglalkozik, följebb lőném be.

Jó is, hogy mondod a szoknyaterületeket, ki akartam térni rájuk a cikkben, de már így is rengeteg dologról írtam benne. Alkonyinak volt korábban egy írása arról, hogy a klasszifikációt ki lehetne egészíteni azzal is, hogy melyik besorolásban milyen fajtákat lehet termeszteni (I. osztály: furmint, hárslevelű - II. osztály: jelenlegi tokaji fajták - III. osztály - bármi). Nem vetném el a tokaji vörösbort ezekről a területekről, de pezsgő-alapanyagot teremni is alkalmasak lehetnek. (Sőt, már most azok.)

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.11.20. 10:10:03

hülyegyerek lement tokajba cikk. a kerház átalakítása biztos nem fog a vevői igényeken változtatni. ha elmegy a bivajbasznádi tsz csoport tokajba, hát a pillepalackos 2oo forintos bort fogja keresni, annak jó kis "hordóízevan". /ceterum.... alkonyi egy barom. és köcsög/
hogy a feje tetejére állítsam hepci barátom balfaszságát, amíg lószar van, van veréb is. tehát tűzzel-vassal, törvénnyel, a birtok, a pince elkobzásával, börtönnel kell elriasztani a rossz bor készítéstől azt, aki rossz bort készít.
a kerház jóminőségű átlagbora, mi a bánatos faszért késztetné a szarházi borcsinálót arra, hogy jobb bort csináljon. nem is tud egyébként. egy csomó ember kapott kárpótlásban vissza szőlőt, olyan, aki nem tud bort csinálni. ők inkább szőlőtermesztők. ha jól fizet a felvásárló, akkor el is adják az egészet, mint máshun a kukoricát. ezeknek az embereknek semmi közük a borhoz. mezőgazdasági termelők. "borétosz"t senki ne kérjen rajtuk számon.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.11.20. 10:11:52

@Hepci: azért vigyázz baszki, itten egy nagyon hülye önjelölt kis gasztrotetűvel próbálsz beszélgetni. :)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2012.11.20. 10:22:28

@jose maria padilla: nyugi, csak promotálom magam. :D

De mi a faszért kell neked mindenkit sértegetni? Ismered a szerzőt és Alkonyit?

european commonwealth (törölt) 2012.11.20. 11:47:19

ez a mennyiségről minőségre való áttérés egy hülyeség. aki 1 kiló minőségi árut akar bármilyen agrártermékből az termeljen meg előbb egy mázsát. és abból válogassa ki azt, ami tényleg a csúcs. olyan nincs, hogy egy biogazda csak minőségi terményt állítson elő.

Bryan élete 2012.11.20. 13:06:25

Ajánlom meghallgatni Zelenák István tokaji borászt is, aki több könyvet is írt a szőlővidékről, szintén a középkortól kiindulva.

hegyaljai 2012.11.21. 16:49:42

Mi az a "Tokaj-paradoxon"? Utána szívesen mondok véleményt.

hegyaljai 2012.11.21. 20:33:21

Gondolom 1840 és 1860 között Tokaj-Hegyalján csak egyfajata minőség volt, :)
Az egyik minőség Ön szerint hamisítvány? Ha nem, akkor mi ezzel a baj? Miért kell ezt egy újonnan bevezetett idegen szóval jellemezni, ami alatt mindenki mást ért?

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2012.11.22. 13:37:14

Megkérdezhetnék Szepsyt, miért tartja idiótának Alkonyit. Elnézve az utóbbi ezirányú honlapját, látszik a nagy marketingnyomulás, ami kissé óvatosságra int a hitelességével kapcsolatban.