Az Országgyűlés elfogadta Vas Imre módosító indítványait, amik ismét alapjaiban írják át az itthoni kampányszabályokat, és amiket nem tudunk eléget dicsérni. A jövő heti zárószavazásig lehet ugyan még változtatni, de a fő irányok aligha módosulnak már. Az egyik legfontosabb változás, hogy a pártok hirdetéseit – érthetetlen okból – az 50 naposra szűkített kampányidőszakra és a nyomtatott sajtóra, a közterületre és a közszolgálati médiára korlátozzák. No meg az internetre, mínusz hazai híroldalak.
Az új szabályozást sokan (például az Onlinemarketing blog is) az internetes kampány tilalmaként értelmezik, holott erről szó sincs. Mit is tartalmaz majd a hétfőn elfogadott módosító indítvány nyomán a választási eljárásról szóló törvény?
„152. § (5) Az internetes sajtótermékek és hírportálok útján politikai reklám közzététele a kampányidőszakban tilos.”
Az internetes sajtótermék és hírportál definícióját a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényben (aka médiatörvény) találjuk:
„60. Sajtótermék: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében. Gazdasági szolgáltatás az önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett szolgáltatás.”
Tavaly év elején már végigvettük egyszer, mi számít online sajtóterméknek, az ott leírtakat ma is ugyanúgy gondolom. Egyértelműen megfelelnek e meghatározásnak a mainstream híroldalak és a profitorientált, szerkesztett blogok, az Indextől, a stop.hu-n, az MNO-n és a hvg.hu-n át, egészen a Mandinerig. Egyértelműen nem internetes sajtótermék és hírportál viszont a Facebook, a Google, a Gmail, a Freemail, a Vatera, az Iwiw, a myVIP és a privi.hu, így ezeken nyugodtan lehet politikai hirdetéseket közölni. Vannak bonyolultabb esetek is: a YouTube, az Indavideó és a Videa például a médiatörvény hatálya alá eső lekérhető videótartalmat szolgáltató platformok, de kérdéses, hogy itt a technikai kiszolgáló vagy a videót feltöltő tartalomgazda tekintendő-e szolgáltatónak. Ha az utóbbi, akkor a technikai kiszolgáló minden további nélkül megjeleníthet politikai hirdetést például egy kiscicás felhasználói videó előtt/mellett. A blogszolgáltatók ugyanígy a szabályozás szürke zónájába esnek. A blog.hu nem internetes sajtótermék, hiszen nem szerkeszti a nála lakó blogokat (ebbe az állításomba a blog.hu címlapja visz némi bizonytalanságot), így elvileg nyugodtan pörgetheti a politikai bannereket az általa kiszolgált blogokban, mint ahogy sok blog is eladhatja a maga felületeit egy-egy pártnak. Természetesen kivételt képeznek a 2011-es bejegyzésünkben is szereplő orgánumok, mint például az Index szerkesztőségi blogjai vagy a Mandiner-csoport blogjai, ezeken nem jelenhetnek meg kampányhirdetések.
A 2014-es választási, illetve az azt megelőző regisztrációs kampányban (bár kétséges, hogy utóbbit egyáltalán engedi-e az új szabályozás a pártok részére, ami ismét csak abszurd) a versengő felek elköltenek majd néhány százmillió forintot az interneten. Ebből azonban kizárják a hazai online sajtót, ami amúgy is úgy küzd a két internetes világbirodalommal, mint disznó a jégen. Bölcs és patrióta megoldás.
Az is érthetetlen, hogy a kampányban miért tesznek különbséget a nyomtatott és az internetes sajtótermékek között, miközben a médiatörvényben – sokakkal ellentétben szerintem indokoltan – hasonlóan kezelik a két médiaplatformot. Ami az egyik törvény szerint azonos megítélés alá esik, azt miért kell egészen eltérően szabályozni egy másikban?
A szabályozás ugyanakkor semmilyen formában nem érinti a szerkesztőségi és a felhasználói tartalmakat, kifejezetten a választásokon résztvevők fizetett megjelenéseire vonatkoznak. Továbbra is vidáman lehet orbánozni, bajnaizni és gyurcsányozni, szerelmet vallani és forradalmat hirdetni cikkben, posztban, kommentben egyaránt.
Érdekes kérdés még az esetleges jogsértések szankcionálása. Tehet-e bármit a választásokat bonyolító testület azon túl, hogy újra meg újra eltiltja az esetleg az online sajtóban hirdető pártot a további jogsértéstől? (Gondoljunk csak a kampánycsend nagyszerű intézményére, ahol érdemi retorziók híján mindig is teljesen mindegy volt, hogy sérti-e valaki a csendet, vagy sem.)
