Orbán Viktor miniszterelnök, „elismerve és méltányolva Szász Jenő Erdélyben eddig kifejtett tevékenységét”, felkérte a Magyar Polgári Párt elnökét a Nemzetstratégiai Intézet megalapítására és vezetésére – szólnak a hírek. Azt is megtudtuk, hogy a találkozón „áttekintették a nemzetpolitika aktuális, időszerű kérdéseit”. A hír hallatán nemzetpolitizáló ismerőseink első reakciói a habzó száj és a letargikus beletörődés között ingadoztak. Hogyan lesz nemzetstratéga egy kétszeresen bukott expolgármesterből, egy sikertelen erdélyi pártelnökből?

Talán úgy, hogy bizonyos szint felett tényleg senkit nem hagynak az út szélén. A magyar jobboldal egykori erdélyi nagy reménységéből már kétszer nem kértek saját választói Székelyudvarhelyen, helyette az RMDSZ jelöltje győzött magabiztosan a székelyek fővárosában. Az általa vezetett Magyar Polgári Párt eddigi politikai teljesítménye is szimplán bukásként értékelhető. Szász Jenő új pozíciójára csak egy értelmes magyarázat adható: így tudják őt kivonni az erdélyi forgalomból, hogy megtörténjen a magyar kormánypárt kiegyezése az erdélyi realitásokkal. De ez volt a legjobb megoldás?

Nem újdonság persze, hogy egy-egy elfáradt harcostársnak stallumot kreál a kellő hatalommal rendelkező politikai erő; de mégis, a városi és regionális léptékben stratégiai antitalentumát bizonyított Szász mégis mire lesz képes az összmagyarság szintjén? Ja, hogy a létrehozandó intézmény, különösen annak leendő vezetője csak papucs orrán pamutbojt lesz? Ez viszont azt mutatja, hogy a nemzetpolitikát – sokat hangoztatva – szívén viselő kormányzat, ha kell, hát igencsak leereszti igényszintjét az elhasználódott bajtárs brancsban tartása érdekében.

Különösen sajnálatos ez annak fényében, hogy számos régóta létező műhely, think tank, intézet működik felkészült szakemberekkel a nemzetpolitika területén, és ezen intézmények, az azokban dolgozó emberek jelentős része a jobboldali, konzervatív, nemzeti értékrendhez kötődik, természetszerűleg. Ráadásul ott van az alig egy éve létrehozott Nemzetpolitikai Kutatóintézet is: ehhez képest mi lesz az új intézmény? Duplikátum? Paródia? A nemzetpolitikai szakemberek most megkapják kollégának, avagy főnöknek e csodálatos stratégát, aki máris nyilatkozott az új terveiről: „Az a dolgunk, hogy mélyre ássunk, mérjük fel objektívan a magyarság állapotát, felhasználva és rendszerezve az eddig felhalmozott ismereteket, hogy legyen egy olyan leltár, amelynek alapján akár tudományos alapon meg lehet tervezni a magyar jövőt.”