Kommentszűrés
’12 aug
28
07:01

Munkaerő-mobilitás: a röghöz ragaszkodás dicsérete

Írta: dobray

ingázók.jpg

A kormány munkaerő-mobilizáló intézkedéseiről írt ergé kolléga nemrégiben. Az állami beavatkozást en bloc ellenzők nyilván szigorú kritikával illetnék a kabinetet emiatt, de most nem ebből a szempontból vizsgálnám a kérdést. Nem is ergével kívánok vitába szállni, hiszen valóban jobb, ha azok, akiknek a program segít, inkább dolgoznak, akár száz kilométerre vagy még messzebb otthonuktól, mintha nem. A kormány csomagja viszont eszembe juttatott egy gyakran hallott szólamot, miszerint a visszamaradt, múltjába fordult, a változástól félő és merev társadalom sajátja a munkaerő helyben maradása, az innovatív, kreatív, fejlődő társadalmakban játszva feladják az emberek lakhelyüket, s repülnek a munka után. Ilyen például az Egyesült Államok. Magyarország ellenben különösen röghöz kötött ország. Örüljünk ennek vagy sem?

Az IBM egy 2009-es tanulmányában megvizsgálták a magyar dolgozók mobilitását, megkérdezték például, hogy előfordult-e már, hogy a közép- vagy felsőfokú tanulmányaikat nem ugyanott végezték, mint ahol élnek. Erős röghöz kötöttséget mutat az, hogy erre a megkérdezettek 64 százaléka nemmel válaszolt. 75 százalék azt mondta, hogy nem lenne hajlandó belföldön más településre költözni, míg azon 23 százalék közül, akik igennel válaszoltak, 70 százalék úgy vélekedett, hogy a következő öt évben nem kerül sor erre. Megvizsgálták azt is, hogy milyen tényezők befolyásolják a költözési hajlandóságot, és úgy találták, hogy a magyarokat leginkább a lakhelyükhöz való érzelmi kötődésük akadályozza meg ebben. A szakértők szerint ezen attitűd megváltoztatását már az óvodában, iskolában el kellene kezdeni. Az Egyesült Államokban például ennek kultúrája van, már az iskolában arra tanítják őket, hogy ne alakítsanak ki szoros kapcsolatot társaikkal, a munkahelyen pedig mindig más-más közösségben dolgoznak egy-egy projekten.

Ízlelgessük: arra tanítják őket, hogy ne alakítsanak ki szoros kapcsolatot a társaikkal. Megáll az ész.

A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Nemzetközi és Migrációs Főosztályának felmérése szerint „sokan félnek attól, hogy az országot elhagyva elveszítik a munkájukat, egzisztenciájukat, és nem lesz hova visszatérniük. Az is visszatartó erő, hogy külföldön egyedül lennének, a család segítsége nélkül. Meglepően sokan adták azonban azt a választ, hogy nem szívesen válnak el a családtól és a barátoktól”.

A legfrissebb adatok szerint viszont immár aggasztó méreteket ölt a magyarok kivándorlása: „a TÁRKI idén márciusi felmérése szerint a lakosság ötöde szeretné elhagyni hazánkat, ilyenre korábban nem volt példa. Különösen aggasztó, hogy a fiatalok körében a kutatás szerint 50 százalékos ez az arány, az ő esetükben vélhetően a jobb nyelvtudás is motiváció. Az idén szakértők szerint hatalmas mértékben nőtt a külföldön tanulni kívánók száma is: a hazai felsőoktatási intézményekbe 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek, közülük nagyon sokan az itteni keretszám csökkentés és a magas tandíjak miatt inkább máshova felvételiznek. Aki pedig külföldön tanul, nagyobb eséllyel fog eleve kint munkát keresni.”

Nos, elmenni egyetemre vagy dolgozni máshová nem ugyanaz, mint arra berendezkedni, hogy egész életemben arrébb költözöm pár évente. Vannak területek, ahol  a mobilizáltság bevett, és nem okoz akkora megrázkódtatást az érintetteknek: gyakran hallunk például ide-oda igazoló színészekről, focistákról, edzőkről, papokról, szerzetesekről. Ők többnyire, ha jól sejtem, a szakmai kihívás végett költöznek, nem pedig kényszerűségből. Vonzza őket a feladat. És hát nyilván időnként a levegőváltozás is jót tesz az embernek. Mindez nagyszerű. Ahogy nagyszerűek a középkori egyetemi vándorlás újkori megfelelői, a nemzetközi ösztöndíj-programok, például az Erasmus vagy a Ceepus is. Nem is beszélve az EVS-ről. Ezekre kalandvágyból, az ismeretlen vonzása miatt, a világlátás igényével vállalkoznak a diákok, nem pedig kényszerből. (Magam is örömmel töltöttem egy szemesztert Krakkóban Erasmussal, egy hónapot pedig Kolozsváron Ceepusszal, négy évig voltam koleszos, és éveket ingáztam az egyetemre.) Az egyik angol tankönyvben egy olvasmány egy olyan férfiról szólt, aki napi hat órát utazik, mert több száz kilométerre lakik a családjával Londontól, a munkahelyétől, ráadásul még szereti is ezt az életformát. Boldog ember. 

Van, hogy azért ingázunk vagy költözünk, mert ha nincs munka, menni kell. Összeszorítja az ember a fogát, és felül a hajnali buszra, vonatra. Többnyire nem kalandvágyból, hanem kényszerből. Persze senkinek nem kötelessége, hogy munkát adjon nekünk otthon, nem emberi jog a bizonyos távolságon belül biztosítandó munka. A távoli munka többnyire az élet nehézségeihez tartozik azok számára, akiknek ez jut. Egy menedzser többnyire nem megélhetési gondok miatt, kényszerűségből vállalja el munkaadó cége másik országban található leányvállalatának vezetését, hanem egyéb megfontolások – kereset, kihívás – miatt. Alighanem érdekesnek, kreatívnak találja a munkát, amit vállal. A kelet-magyarországi kényszerutazók viszont minimálbérért fogadják el az építkezési munkát vagy valami más, hasonló tevékenységet. Igen, ha csak ilyen van, menni kell. De talán nem lepődik meg senki, ha nem lelkesednek érte. Még jó, hogy motivációs levelet nem kell írniuk. 

Megsüvegelendő, ha valaki hajlandó költözni vagy sokat utazni a munka miatt, mert mobilis, bevállalós, vonzzák a kihívások. De ettől még, ha el is ismerjük az élet kényszereit, mégsem lehet az egy társadalom fejlettségének a fokmérője, hogy milyen lelkesen költözködnek ide-oda az emberek. Miért kellene lelkesen utazniuk hajnalban és este, vagy költözni egyszer ide, egyszer oda? Aki megteszi, miért kellene még örülnie is ennek? Miért olyan jó, ha az ingatlanukat, házukat, lakásukat kifejezetten befektetésnek tekintik a népek, ahelyett, hogy a tulajdonuknak tekintenék? Nem utóbbi a normális? Az pedig egyenesen abszurd felvetés a számomra, hogy meg kell tanulnunk nem kialakítani szoros kapcsolatokat. Hát nem a bizalomhiány a magyar társadalom egyik nagy problémája?

Mi sínyli meg a nagy utazást? Az emberi kapcsolataink. Pár éve, önként költözött Bécsbe egy ismerős fiatal házaspár, a férj építőmérnök, akként is dolgozik kint. Szereti a munkáját, a feleség is a sajátját, szeretik Bécset is, mégis hazajönnének már, ha találnának itthon megfelelő munkát. Miért? A családjuk, a barátaik, közösségeik, a kapcsolataik miatt. Egyedül érzik magukat, hiába vannak ismerőseik kint is.

Biztos könnyebb elviselni a kapcsolatok illékonyságát az Egyesült Államokban, a nagy távolságok hazájában, ahol amúgy is a kultúra része az ide-oda költözés. De azért ne kárhoztassunk egy társadalmat, mert ragaszkodnak a tagjai a kapcsolataikhoz. Ne vegyük rossz néven, ha valaki számára nem idilli állapot, hogy elköltözhet az ország másik végébe a munka miatt. Ott kell hagynia a barátait, családtagjait, a megszokott környezetét; és tulajdonképpen a nulláról kezdenie úgy, hogy alig van rá ideje, mert dolgozik. Nem egy, magát ilyen helyzetben elveszettnek érző embert láttam már. Nem arról van szó, hogy új lány, új fiú érkezik az egyetemi kollégiumba, és nem ismeri magát a városban. Az ennél könnyebben kezelhető helyzet. De mi lesz, ha idővel a költöző munkásnak megint tovább kell állnia?

Feltenném a kérdést, hogy mennyi igazán mély kapcsolatot lehet így fenntartani, de ugye a kutatás szerint épp azt nem szabad. Nos, felvállalom a túlfeszített lényeglátás vádját, de az emberi természetről alkotott képben látom a különbséget: akik levonták a kutatás tanulságait, felvilágosodás korabeli, kanti emberképpel operálnak. Robinson Crusoe-k vagyunk egy lakatlan szigeten, szabadon változtatgatjuk a közösségeinket, helyzetünket. Vagy legalábbis ilyennek kéne lennünk, változzunk meg, mert nem jó a mobilitás szempontjából, hogy arisztotelészi módon „közösségi állatok” vagyunk.

Hallom a javaslatokat is a fülemben: az információs korszakban nem okozhat problémát a távkapcsolat-tartás. Bratyizni viszonylag könnyen lehet sokakkal, de kivel beszélgessen a hipermobilis munkavállaló igazán mélyen? Telefonon, gmail- és Facebook-cseten, msn-en, skype-on tartsa a kapcsolatot a szüleivel, testvéreivel, barátaival? Ez nem ugyanaz, mint összefutni egy sörre, közösen moziba menni, és egyáltalán, benne lenni egy közösség vérkeringésében. Nem lehet mindent elmondani, amit látunk, érzékelünk magunk körül: aki távol költözik hosszabb időre, akkor is kívülálló lesz egy idő után, ha egyébként igyekszik tartani a kapcsolatot. Sokak tapasztalata ez. 

Jó kérdés, az ingázás vagy a költözés-e a jobb. Utóbbi kényelmesebb, de nagy elszakadással jár, előbbi fárasztóbb. Úgyszintén nem ugyanaz ingázni, egész életen át ide-oda költözni, mint egyszer belevágni egy kétéves külföldi képzésbe, munkába. Hogy valaki miként tud beilleszkedni, új ismeretségeket, barátságokat kötni, az érzelmi érettség kérdése is. Van, akik jobban viselik az ilyen változásokat. Na de ebben az esetben sem az az érettség jele, hogy nem alakít ki valaki mély kapcsolatokat, hanem hogy le tudja zárni, jegelni tudja azokat, és ki tud alakítani újakat.

Az lenne a probléma, hogy túlságosan kötődünk a családunkhoz, barátainkhoz? Azért dolgozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy dolgozzunk? Talán túl perszonalista vagyok, de az élet értelme mégiscsak a kapcsolatainkban van, kevés jobb dolog van egy jó beszélgetésnél, a mély, bensőséges, intim viszonynál. Ha el kell szakadni, el kell szakadni, de ezt nem pozitívumként, hanem szükséges rosszként könyveljük el. Milyen ember lesz abból a gyermekből, akit az érzelmek, kapcsolatok gazdagsága és kezelése helyett arra tanítanak az iskolában, hogy ne alakítson ki szoros kapcsolatokat?

Nem csupán irreális, hanem szerintem egyenesen káros elképzelés, hogy a közösségeitől ezáltal elszakadó, pár évente ide-oda mozgó ember lenne az ideál. Nem az agyonmobilizált társadalom a „normálisabb”, hanem az, ahol a többség helyben, természetes közösségében, lakóhelyén munkát tud szerezni magának, és leginkább azok költöznek, akik ezt szívesen is teszik. Azért, mert ez felel meg jobban az ember természetének.

Címkék: költözés munka társadalom migráció mobilitás

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr674716493

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Munkaerő-mobilitás: a röghöz ragaszkodás dicsérete 2012.08.28. 12:15:01

Ha el is ismerjük az élet kényszereit, mégsem lehet az egy társadalom fejlettségének a fokmérője, hogy milyen lelkesen költözködnek ide-oda az emberek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Virág et. 2012.08.28. 07:32:15

Azért a modern Robinson Cruseo-k és a 75% 20 km-t nem utazna arrébb egy munkáért között még van némi átmenet, ahol a megoldást lehetne és kellene keresni.

Az USA-ban azért nevelik így a gyerekeket, mert a szülők bizony gyakran költöznek (anyagi okokból) elképesztő távolságokra és így talán kevésbé viseli ez meg a gyerekeket.

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2012.08.28. 08:09:57

Egyrészt nem kéne végletekben.
Másrészt ez a nem túl nagy ország lehetne nagyságrenddel (tömeg)közlekedhetőbb.
Harmadrészt rendes munkáért rendes bér, és akkor nyilván senki nem az 'otthon vakarom inkább a tököm' opciót hívja le.

És ha mindez megvolna, biztosan akkor is volna pár éppen kihaló falu, éppen zsugorodó város, egy-egy elreménytelenedő kistérség, már csak így megy ez.

Hogy a 21-ik században mi az ingatlantulajdon, az meg lehetne érzelmi kérdés helyett közgazdasági. Persze az, hogy ez nem így van, érthető, nem kell ehhez más csak olyan elmúlt pár évszázad, amilyenhez szerencsénk volt. De ha valami fatális véletlen folytán egy-két generáció lét-, jog- és munkahelybiztonságban szocializálódnék, biztosan sokkal racionálisabban állna a dologhoz.

Célkereszt 2012.08.28. 08:50:39

Tíz évig voltam ingáztam Budapestre hetenként. Szerencsére albérletet tudtam fizetni. Megjegyzem, hogy mindig a munkahelyemhez közel tudtam lakni, szemben az "immobil" budapestiekkel, akik akár 1 órát is utazhattak naponta.
Ez idő az utazóközönség kicserélődött. Amint a tisztelt döntéshozó réteg megengedhette, hogy gépkocsival szaladjon fel Pestre, a tömegközlekedés minősége fokozatosan esett. A kocsik állapota, tisztasága romlott, a menetidő pedig egyre hosszabbodott. Egyébként a vonaton sok tisztességes munkásember utazott fel és vissza a lakóhelyére. Ennyit a saját tapasztalatomról.
A blog témájához: miért gondoljuk úgy, hogy a népnek kötelessége gürizni? Csak közgazdasági diplomával lehet racionális döntést hozni? Én megértem, hogy 100 ezer forintos fizetésből nem lehet albérletet fizetni, legfeljebb egy szobát, másik 3-4 emberrel megosztva. Ebből a fizetésből majd hazavisz annyit, amennyit a segélyt kapna a család. Miért lenne indokolt munkát vállalnia? Házát eladni nem tudná, ha mégis, annak árából a fejlettebb vidékeken egy panelt sem tudna venni. Ha pedig hitelt vesz fel ugyanott van és Tótaw megereszthetné századik cikket a felelőtlen magyarokról.

odabas 2012.08.28. 09:03:16

Végre egy jó mandiner-cikk.

A cégeknek persze az lenne az érdekük, hogy mindenki ugorjon a szavukra. Sőt! Se szánk ne legyen, se segglyukunk, mert azzal ugye megy az idő. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat a világban. A munka csak eszköz, nem cél. El lehet költözni más városba, bár az is nagyon fájdalmas, ezt évente megtenni már túlzás.

Szerencsére a magyarok viszonylag helyesen gondolkoznak, ezért is utál minket annyira a tőke, ami csak 3 hónapos időtávban tud gondolkodni (na jó, mondjuk 5 évesben).

Az elgondolkodtató, hogy azért mennek el sokan külföldre, mert már megvan hozzá a nyelvtudásuk. Mindig mondtam, hogy káros nyelveket oktatni.

tarackos 2012.08.28. 09:30:27

Sztem dobray az egyik végletet tárgyalja: nincs semmi baj a magyarok kirívóan alacsony mobilitásával. Ha nem hajlandó vki mozdulni a munkáért akkor ne sírjon ha segélyből kell megélnie.

Egyébként ez minden esetben egyéni döntés, én senkit sem hibáztatok azért amit választ. De viselnie kell a következményeit.

tarackos 2012.08.28. 09:31:39

@odabas: Na ja, a vasfüggönyt se kellett volna lebontani. Eszem péróm megáll de télleg...

smalladam 2012.08.28. 09:39:26

szerintem tényleg túlfeszítetetted a lényeglátást, miközben a probléma ott van a szövegedben.

vagyis a mobilitás ideálja, ami szerintem alapvetően rendben van, ha úgy általában, és nem egy gazdasági kényszerhelyzet szempontjából nézzük, tökre nem ugyanaz, mint hogy valakinek hétfőn hajnalban le kell lépnie a családjától, és az ország túlsó végébe buszoznia betonvasat vágni, vagy barackot szedni péntek délutánig, azért, mert a lakóhelyén semmi munkát nem talál.

smalladam 2012.08.28. 09:46:44

@tarackos: hát ja, de ha a dolgot megfordítva nézzük, akkor például ózdról a tesco pénztárosain meg az önkormányzat titkárnőin kívül mindenkinek le kéne lépnie, mert más munka nem nagyon van.

ebből a szempontból szerintem jogos elvárás bárki részéről, hogy legyen helyben munka.

amúgy meg szerintem pont a szegény, hátrányos helyzetű családok szempontjából lenne hasznos, ha őket helyben tudnák folyamatosan dolgoztatni. mert ha nem csak alkalmanként lennének otthon dolgozó emberként, hanem folyamatosan, az jó hatással lehetne a saját közösségükre is.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2012.08.28. 10:10:43

@Virág et.: @smalladam: mondjuk mióta megírtam ezt, egy ismerősöm mesélt olyan sztorikat, hogy 30 kilométerre Miskolctól lógatják a lábukat a faluban, mert Miskolc a messze lévő nagyváros, mintha legalábbis a soproniak New Yorkról beszélnének. Nos, ez az ingázás első blikkre még teljesen vállalható lenne, s nem hiszem, hogy többet utaznának, mint egy bp-i, aki a város egyik végéből a másikba megy dolgozni. Szóval remélem a cikkből is lejön, hogy nem az ilyen esetekre gondoltam most.

smalladam 2012.08.28. 10:28:43

@dobray: nyilván az is egy létező probléma, hogy vannak akik nem akarnak dolgozni, vagy nem hajlandóak mondjuk a 30 kilométerre levő miskolcig elmenni dolgozni. de most ózdi cigányok között meg pont azt láttam, - nyilván szubjektív tapasztalat - hogy akinek van valami, vagy csinálna valamit, az jellemzően baromi messze van. ők mondjuk külföldre is elmennek a munkáért. de helyben-környéken az alacsony képzettségű, betanított, szakképzett munkásoknak tényleg nem nagyon van mit, maximum az útkapargatás a közmunkában, meg alkalmi melók.

ja és mindenki a gyárat siratja (szerintem a nem cigányok is) mert akkor tényleg mindenkinek volt munkája, ami azt is jelentette, hogy volt pénz rezsire, nem züllöttek le a telepek, stb.

kronstadt (törölt) 2012.08.28. 10:47:27

@Célkereszt:

"Ha pedig hitelt vesz fel ugyanott van és Tótaw megereszthetné századik cikket a felelőtlen magyarokról. "

+ felelőtlen lakástámogatási rendszerről/bankokról

kronstadt (törölt) 2012.08.28. 10:49:10

@odabas:

olyan helyen ahol van normális piaci bérlakásrendszer (pl. Svájc), ez mindennapos

smalladam 2012.08.28. 10:51:30

ja és tökre más kategória az is, ha valaki úgy mobilis, hogy pár évente családostul új helyre költözik, vagy úgy, hogy a családja él valahol, ő meg egész életében utazgat össze vissza az országban/világban, ahol talál munkát.

Robinzon Kurzor 2012.08.28. 10:55:02

Kimondják a válaszadók vagy sem, a saját tulajdonú lakóingatlan (akár tényhelyzet, akár cél), illetve az áraik közötti aránytalan különbségek is jelentős szerepet játszanak a mobilitás hiányában.

Mo-n belül nincsenek akkora távolságok, hogy a kapcsolatok személyes ápolása ellehetetlenüljön.

TuRuL_2k2 · http://maglyatuz.hu 2012.08.28. 11:37:09

@Robinzon Kurzor:
Dehogynem. Ha 50 kilométerrel arrébb költözöl, már azzal is gyökeresen változik meg az a kör, akivel nap mint nap érintkezel.

egynemmerengo 2012.08.28. 11:59:38

van benne valami..

nem lenne jó, ha egyes körzetek elnéptelnednének..

másrészt, inkább jellemző a magyar-külföldi mobilitás, mint a belföldi.

Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.08.28. 12:03:58

Szerintem az amcsik megoldják a mély kapcsolatok hiányát, ha más nem, pszichológussal. Ha az elmélyült emberi kapcsolat tényleg olyan fontos szükséglet, és nem alakulnak ki olyan spontán kapcsolatok (barátság), amelyek ezt ki tudják elégíteni, csak fellép a kínálat, ami a hiányt orvosolja.

Egy külföldi tapasztalatokat taglaló honlapon is olvastam, hogy az amerikai emberek átlagban sokkal felszínesebbek (már amennyire egy ekkora országban bármi is általánosítható... Nem, ha megfeszítetek, sem tudom, hol járt az illető, aki a beszámolót írta), mint a magyarok (pedig nekem sincsenek illúzióim). De ezek szerint beválik nekik. Azt nem tudom, a magyar munkavállalókat fenyegeti efféle "veszély", hiszen ahogy Robinzon mondta, egy ekkora országban nem lehetetlen a kapcsolatok ápolása. Ez akkor lenne aktuális, ha számottevő lenne azon magyar alkalmazottak mennyisége, akik akár országról országra vándorolnak, mert mindig máshol van rájuk szükség. De nem hinném, hogy ilyesmi forogna fenn jelenleg.

Robinzon Kurzor 2012.08.28. 12:04:16

@TuRuL_2k2:

Amikor elballagsz az oviból/isiből/gimiből/..., "már azzal is gyökeresen változik meg az a kör, akivel nap mint nap érintkezel".

Amikor elköltözöl a szüleidtől, "már azzal is gyökeresen változik meg az a kör, akivel nap mint nap érintkezel".

És van még pár fordulópont az életben, ami ilyen változást hoz.

50 km-es távolság nem lehetetleníti el a kapcsolatok személyes ápolását <- ezt írtam, ami nem azt jelenti, hogy ezek után is nap mint nap pont ugyanazokkal az emberekkel fogsz találkozni.
Csak annyit jelent, hogy nem lehetetleníti el a kapcsolatok személyes ápolását, 50 km nem fog semmilyen kapcsolatot kizárólag távközlési hálózatok útjára terelni.
Még 100 km sem.

Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.08.28. 12:08:55

@Robinzon Kurzor: És 500 vagy 1000 (vagy még több) km mennyire lehetetleníti el? Egyik ismerősöm most Norvégiában él, ott is házasodott, de néhány havonta hazajön a családhoz, és olyankor mindig van baráti együttlét is. Amennyire én tudom, fapados repülővel egész olcsón megjárják az utat. Még magyar viszonylatban is.

Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.08.28. 12:10:37

@kronstadt: Ez nyilván irónia volt. A W-univerzumában nincs olyan, hogy felelőtlen bank. Felelőtlen magyar van, felelőtlenül támogató állam van. Felelőtlen bank nem létezik, az fogalmi képtelenség. :-)

Robinzon Kurzor 2012.08.28. 12:13:14

"Az Egyesült Államokban például ennek kultúrája van, már az iskolában arra tanítják őket, hogy ne alakítsanak ki szoros kapcsolatot társaikkal."

A forrásként linkelt cikkben ez szó szerint így szerepel, viszont további forrásmegjelölés nélkül.

Én meg élek a gyanúperrel, hogy ez nem véletlen, mert hogy ilyen általános tendencia nem létezik. Példa biztos van rá (bármire és annak az ellenkezőjére is az USA-ban), de ezt így kijelenteni még akkor sem lehet, ha utána jólesik szörnyűködve ízlelgetni.

Robinzon Kurzor 2012.08.28. 12:17:32

@Thasaidon:

Nem hiszem, hogy erre lenne táblázatba foglalható egzakt eredmény.

Szerintem a néhány havonta hazajövés alaposan átrendezi a korábbi itthoni kapcsolatrendszert; csak a legerősebb kötelékek maradnak meg.
Nem biztos, hogy ez csak rossz, de hogy ez nem ugyanaz, mint hetente-kéthetente összefutni, abban azért biztos vagyok.

VíziLó 2012.08.28. 12:17:48

A költözés, vándorlás az adott személy vagy család döntése, melyet mind racionális, mind érzelmi tényezők befolyásolhatnak.

A szerzővel egyetértek abban, hogy az állandó vándorlás, a totális mobilitás nem kedvez a szoros kapcsolatoknak, s ennek megvannak a nyilvánvaló hátrányai. Amit a bizalomhiányról ír, viszont épp ebben a vonatkozásban téves. Fukuyama írt erről Trust című könyvében, hogy épp azokban a társadalmakban a legalacsonyabb a közbizalom és legnagyobb a nepotizmus és korrupció, ahol a szoros családi, baráti kapcsolatok a meghatározóak és a kívülálló, az idegen nem része a közösségnek. Magyarország ebből a szempontból teljesen a mediterrán, bizánci mintákat mutatja szemben a jóval magasabb közbizalmi indexű, kevésbé korrupt, de egyúttal gyengébb családi kötelékeket felmutató északi, protestáns országokkal szemben.

VI. Béla 2012.08.28. 12:55:51

@Robinzon Kurzor:

"Mo-n belül nincsenek akkora távolságok, hogy a kapcsolatok személyes ápolása ellehetetlenüljön."

De. Ha leköt a család, nincs idő folyton utazni a kapcsolatok miatt.

VI. Béla 2012.08.28. 12:57:39

@Thasaidon:

maga szerint egy közalkalmazotti fizetésből élő karcagi tanár milyen gyakran engedheti meg magának, hogy Pestre látogasson? Megmondom: ritkán.

VI. Béla 2012.08.28. 12:59:06

@VíziLó:

Költözzön Norvégiába, aztán majd írjon, hogy érzi magát.

tarackos 2012.08.28. 12:59:08

@smalladam: Ez rendben is van csak sajna egy kapitalizmusban oda megy a munkaadó ahová akar. (Hiába tolták ki a pályát a román-ukrán határig nem okozott jelentős fejlődést azokban a térségekben. De Miskolc felé se sok haszna volt.)

Így maradna az állam mint munkaadó, aminek esetünkben se tehetsége se pénze nincsen. Ezek után eljátszhatjuk mi lenne a jó de ettől még hozott anyagból dolgozunk azaz vagy megyünk a munka után vagy végignézzük hogyan öregszik el meg vándorol el mellőlünk a lakosság.

Bár nem értek egyet az Ángyán modellel, középtávon nem látok más lehetőséget helyben tartani a vidéki lakosságot és megakadályozni az elnyomorodást.

sztd 2012.08.28. 13:03:40

Valahogy én sosem ott dolgoztam/tanultam, ahol laktam, és ez mindig ingázást eredményezett. Meg tudom erősíteni, tényleg sok időt vesz el az embertől.

Családban gondolkozva, ha valaki elmegy máshova dolgozni, akkor feltételezni kell, hogy a házastárs is kap ott munkát (ha egyszer költöznek). Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem ez nem tűnik túl valószínűnek (kivéve persze, ha másik hely mondjuk a közeli nagyváros). Ez azt eredményezi, hogy csak az egyik fél dolgozik, annak elég sokat kell keresni, hogy az egész családot eltartsa, és ez sem a realitások csúcsa szerintem.

Bár még álomvilág, de szerintem a munkák nagy része ma már otthonról is végezhető lenne - esetleg heti egy nap bejárással - szóval én a távmunkában látom a fantáziát. Ez csökkentené az irodaköltségeket is, az utazás is olcsóbb heti egy, mint 5 alkalommal, jobban önállósítana egyeseket, szóval szerintem ez a reális kitörési pont.

smalladam 2012.08.28. 13:20:40

@tarackos: csak sajna egy kapitalizmusban oda megy a munkaadó ahová akar.

ez teljesen rendben van, csak ha van egy komplett országrész, ahova semmilyen privát munkaadó nem akar menni, akkor azzal valamit mégiscsak kell kezdeni. ha valamire való az állam, akkor például erre, de akkor már ne azt támogassák, hogy aki el akar onnan menni dolgozni, az el tudjon, (vagy ne csak) hanem igyekezzenek megteremteni a lehetőségét, hogy helyben is lehessen dolgozni. ha maguk nem tudnak munkahelyet teremteni, akkor csalogassanak oda cégeket, adjanak adókedvezményt, javítsák a közlekedési-szállítási feltételeket vatevör.

Omár mollah 2012.08.28. 13:24:45

Én - mint nagyvárosi ember - nem tudnám elképzelni, hogy leköltözzek "vidékre". Még kisvárosba sem. Túl csöndesnek és kicsinek találnék minden magyar várost Budapest után.

Egy hozzám hasonló csak éppen amerikai embernek biztos nem jelentene nagy törést a New Yorkból San Franciscoba költözés, egy németnek sem aki Berlinből Frankfurtba megy, de egy Budapest->Szeged, de még egy Budapest->Debrecen is elég határozott váltás szerintem.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.08.28. 13:56:48

1) Milyen érdekes, hogy egy szempontot senki nem érintett, sem a posztban, sem a kommentárokban: a gyereket.

Gyerektelen társadalom lettünk.

Mi (én és a feleségem) még ahhoz a generációhoz tartozunk, akik korai húszas éveikben házasodtak (a korai kilencvenes években), tanultunk, dolgoztunk, majd ismét tanultunk, volt, hogy egyszerre a kettőt és közben családot alapítottunk, gyerekeket szültünk. Ha nincs családunk, nem a nagyszülők kertjéből eszünk és nem a nagymamák vigyáznak a gyerekekre, amikor szükséges stb., nincsenek rokonok, barátok, akikre számíthatunk, ha nem koránházasodós, helyhez- közösséghezkötött (gyakran ingázó, de minden este hazatérő) maradi s*ggfejek lettünk volna, (több, mint valószínű) ma sem volna gyerekünk.

2) Arról sem szólt senki (sem a posztban, sem a kommentárokban), hogy (amint a kádárvilágban) a meggyökeresedett vidékiek többsége bizonyos határokon belül (ma is) boldogan ingázna a munkáért: de míg a kádárkorban létezett megfelelő tömegközlekedés és az utazási költségek nagyobb hányadát általában a munkáltató vállalta, addig ma nagyon gyakran nincsenek az iskola- és munkaidőhöz igazodó tömegközl. járatok és ha vannak, akkor a munkavállaló bérének gyakran 20-30-50%-ába kerül egy bérlet.

ü
bbjnick

___________________________ (törölt) 2012.08.28. 14:09:48

Itt a következőről van szó: minél specializáltabb valaki, annál hatékonyabb, ergo annál többet keres, ugyanakkor annál kisebb esélye van rá, hogy pont az ő lakhelyén pont amikor kell neki pont akkor lesz egy szabad állás a szakterületén.

Aki maradni szeretne, az válasszon általános szakmát: gyerekorvos, PHP programozó, könyvelő.

A specialista kénytelen mozogni. Ilyen pl. az egyetlen nagy szoftvercsomagra specializált informatikus (pl. SAP). Ugyanakkor ezt nagyon megfizetik.

Egyébként én is specialista vagyok, és pont emiatt már bánom - van valakinek tippje, hogyan lehetne specialistából generalistának lenni? Én azzal próbálkozom, hogy kihúzom addig, amíg főnök leszek, mert utána a főnökség az már generalista dolog. Úgy értem pl. az SAP programozó nem tud Axaptát programozni, de az SAP projektmenedzser gond nélkül tud Axapta projektet menedzselni, így valahogy, teccikérteni.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.08.28. 14:12:59

@Shenpen:

Nincs más hátra, mint előre, meg kell tanulni Axaptát is programozni ;-)

ü
bbjnick

Fábián István (törölt) 2012.08.28. 14:21:56

Még egy szempont: Akinek otthona van, múltja van, ha múltja van tartása van – és az öntudatos embert nehezebb birka módjára futtatni. Szeretettel.

Bell & Sebastian 2012.08.28. 14:54:27

Ámerikát nem kéne iderángatni, ahol olcsó a benzin, jók az utak és a traktorszerelő saját szerszámos ládával meg hegesztővel szegődik árendába.

Mi változna (gyökeresen) attól, ha hirtelen mindenki felfedezné magában, hogy az ő szíve is egy vándorcigány?

Csupán annyi, hogy végletesen rosszra fordulna az amúgy sem rózsás helyzet.

(Arról bezzeg sokkal szívesebben olvasnék, hogy mikor esik neki az EU a rendszerszintű hibák kiküszöbölésének és mikor lesz itt munka megfelelő bérezéssel?)

Majd, ha ismét hárommillió kitántorgott a diplomások után? Volt már ilyen egyszer, amikor is ment a piramis alja és legteteje. De annak borzalmas következményei lettek. Szerintem még most is isszuk annak levét.

Csak azért nyomnák a fejünket bele a repetába, mert még mindig túl sokan vagyunk és kell a hely másoknak.

egynemmerengo 2012.08.28. 16:10:50

távmunka?

szedjél bodzát távmmunkában... :)

sünbab 2012.08.28. 18:01:33

Azért érdekelne, hogy végeztek e olyan kutatást, hogy az inmobil magyarok a valóságban mennyire mély barátságokat kötnek és mennyire jók -tartalmasak- a családi kapcsolataik. Felnőttként havonat hányszor látogatják meg szülőket pl. vagy milyen gyakran jönnek össze barátaikkal (ami nem egyenlő kollegával, ismerőssel).
Sajnos az az érzésem, hogy itt is vm olyasmi a helyzet, mint a gyerekvállalásnál. Ha fiatal párokat megkérdeznek az derül ki, hogy 2-3 gyereket szeretnének és úgy általában gyermek szerető a magyar. Aztán ehhez képest van az 1.2-szeres reprodukciós ráta.

___________________________ (törölt) 2012.08.28. 18:15:31

Azért azt tegyük hozzá, hogy az amerikaiak több ezer mérföldes mobilitásról beszélnek, míg nálunk a száz kilométeres se megy könnyen. Azért ezek más fogalmak, hogy minden hétvégén hazajárunk, vagy csak karácsonykor.

Joejszaka 2012.08.28. 18:15:32

@Thasaidon: addig, amig nincs gyerek. Onnantol egy hazajovetel kisse draga es nehez mulatsag.

Mint kulfoldon dolgozo, melyen egyetertek a cikk tartalmaval.

Joejszaka 2012.08.28. 18:18:28

@Shenpen: Igen, ez jo meglatas ezzel a specialista cuccal, hasonlo cipoben vagyok.

___________________________ (törölt) 2012.08.28. 18:21:26

@Pigsy: életkor kérdése. Én 34 évesen már nem akarok kimozdulni, nem vonz a nagyvárosi pezsgő kultúra vagy mi a fene, viszont élnék-halnék egy nagy kertért, sőt, birtokért, ami jóval könnyebb vidéken. Mennyire überfrankó lenne már, ha megteremne otthon a kaja jó része, a gyerekeknek lenne játszóház a kertbe, meg uszi, meg minden, meg mennénk gombászni az erdőbe meg mittudomén, és ez mind otthon, mind csak saját, nem közösködni a fél kerülettel...

___________________________ (törölt) 2012.08.28. 18:23:56

@sztd: ez pl. Ausztriában se nagyon működik. Ennek lélektani okai vannak - nem azt becsülik meg, aki sok mindent megold, hanem akit sokat látnak összeráncolt homlokkal törni a fejét. Ennek főleg az az oka, hogy a főnöknek sejtelme sincs arról, hogy ki mit csinál, mit nem, mit kéne, mennyire sikeres, mennyire nem.

Még gyakorlatiasabb ok, hogy Skype-on stb. tárgyalni csak olyankor lehet, ha mindkét fél lelkes és nagyon akarja a dolgot. Ha például egy olyan munkát beszélsz meg valakivel, amit nem nagyon akar elvégezni, azt csak személyesen lehet. Nem lehet távban "harcolni".

___________________________ (törölt) 2012.08.28. 18:28:15

@Thasaidon: próbálva mondom, elég sz.r dolog az. Képzeld el azt, hogy nyaralásod kb. egyáltalán nincs, minden szabadnapot elvesznek a kötelező jellegű rokonlátogatások és otthon ügyintézések, a dologban alig van pihenés, és a barátokkal való kapcsolattartásból is elvész minden spontaneitás, ha nem akkor megyünk inni, amikor kedvünk van, hanem amikor épp otthon vagyunk. Vagy sokszor bizony akkor sem, mert túl fáradt az ember a távolsági vezetéstől és ilyesmitől.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.08.28. 18:32:06

@sünbab:

Merthogy az inmobil magyarok biztosan gyagyások vagy hazudnak? De legalábbis alsóbbrendű lények, akik alsóbbrendűségüket akarják álkifogásokkal leplezni vagy mentegetni...?:-)

ü
bbjnick

sünbab 2012.08.28. 19:50:09

@bbjnick: Nemtom Kopp Mária neve mond e valamit. Ugyanis tőle hallottam többször a meglepő különbséget a vágyak és a valóság között.
Ez nem gyagyaság kérdése, hanem az ideál-én vs reál-én közötti elég jelentős különbség.
Amúgy családszeretetről még annyi, hogy a házasságok fele válással végződik, ami megint csak nem túl nagy családszeretetre utal (ez statisztikai adat, de baráti körünkre pl teljesen igaz).

Az inmobilitás egyik nagyon jelentős oka szerintem (is) az idegen nyelv ismeretének hiánya. Félő, hogy fiatalok tényleg elmennek, mert már annak tudatában tanulják a nyelvet, hogy tudják azt, hogy ezzel piacképességüket jelentősen fokozzák. Diplomásként, szakmunkásként, vagy akár segédmunkaerőként.
Ha az országban nem kerülnek közelebb egymáshoz a jövedelmek a végzett munka fontosságával, hasznosságával (pl oktatásügyben dolgozók, eü-ben dolgozók siralmas jövedelme így marad) nem várhatjuk el attól, aki el akar és tud menni, hogy ne menjen.

sztd 2012.08.29. 09:22:12

@Shenpen: Az a tapasztalatom, hogy főnök, és hozzáállás kérdése.
- Olyan nincs, hogy nem akar valaki valamilyen munkát elvégezni. Akkor lehet keresni mást, ő pedig kereshet olyan munkát, amit el akar végezni. Mellérendelt embert persze nem lehet kirúgni, de amikor a főnök kideríti, hogy hol akadt el a munkafolyamat, akkor tud tenni is ellene.
- A kiadott munkát számon lehet kérni, így pedig kiderülhet, hogy miért akad el... Nem lehet minden lépést automatizálni, de szerintem az összeszokás távolról is működhet.

Persze lehet, hogy tévedek, de nekem a munkakörömnek a része, hogy kiadjam a munkát valakinek, aki nincs jelen fizikailag, számon is kell kérnem, és rajtam is számonkérik.

sztd 2012.08.29. 09:34:17

@sünbab:
"Amúgy családszeretetről még annyi, hogy a házasságok fele válással végződik, ami megint csak nem túl nagy családszeretetre utal (ez statisztikai adat, de baráti körünkre pl teljesen igaz)."

Az a helyzet, hogy a jelen korunk sokkal inkább hajtja válás felé az embert, minta korábbi korszakok. Ezen kívül elég sok rossz gyakorlat és tévhit ivódott bele a társadalomba, ami kifejezetten ellene hat az élethosszig tartó házasságnak. (Ilyen pl. a házasságkötés előtti együttélés, amiről mindenki azt hiszi, hogy segít, pedig kifejezetten, és komolyan rontja az esélyeket.)
Kopp Máriával találkoztam személyesen is, de ezekre a dolgokra akkor nem tért ki (bár nyilván tudott róluk). A lényeg az, hogy a társadalomból elég sok ismeret hiányzik ahhoz, hogy ez a tendencia (a szándékoktól vagy világnézettől függetlenül) gyorsan megváltozzon.

___________________________ (törölt) 2012.08.29. 12:09:12

@sztd: OK mondjuk kepzeld el azt az opciot, hogy programoztal v. valaki mas programozott egy eladasi reportot es egy üzletkötönek meg kellene nezni, hogy helyes-e. Igen am, de az üzletkötöket az alapjan ertekelik, hogy mennyit adnak el, nem a minden egyeb miatt. Tehat hiaba panaszkodsz a fönökenek, annyira nem erdekli. Megoldas: odamesz a fazonhoz szemelyesen es megoldod a dolgot kb. karizmabol, fellepesböl. Na, ez csak szemelyesen megy. Namost nalam peldaul naponta van ilyen harom, mert nincs igazan hierarchia, hanem inkabb ilyen halozatos rendszer van, hogy mindenki többfele dolgot is csinal es mindenen többfele embernek kell együttmüködnie es nem lehet fönöket belevonni, mert ugysem tudjak, hogy miröl van szo.

Hihetetlenül sokat segit a szemelyes talalkozas ilyenkor.

Repültem mar csak azert Kijevbe, hogy valaki a szemembe mondja, hogy megigerem, meglesz, es kezet adjon ra. Mert akkor talan be is tartja. Mashogy nemigen.

sztd 2012.08.29. 14:34:21

@Shenpen: Nos, nálunk az eladást sem tudják a központi rendszer nélkül lebonyolítani, így bárki leellenőrizheti azt, amit akar (ha van hozzá jogosultsága). A rendszert használják az ország két végében, és a közepén is.
A jelentéseket automatikusan csinálja.
Egyébként egy kis cég vagyunk, az építőiparban, szóval nem elérhetetlen dolgokról beszélek. Az üzletkötő kimarad a jutalékból, ha hibás a jelentés, szóval időnként át is nézi.

Egyébként létezik a telefon is...

Nem azt vitatom, hogy van ahol szükség van napi szintű személyes fellépésre (úgy, hogy a telefon már nem jó), hanem azt, hogy a munkák többsége ilyen.

Az utazás is más, ha csak hetente egyszer van konzultációs találkozás, és nem minden nap van az ember összezárva...

Az is lehet, hogy túl provinciális vagyok, mert nekünk külföldön csak üzleti partner van, a cég ahhoz túl kicsi. Ha ő nem tartaná a szavát, majd tartaná más. Azt gondolom azonban, hogy egy utazásokat és fizikai kapcsolatot 80%-ban szükségtelenné tevő megoldás már komoly előrelépést jelent mobilitási téren.

VI. Béla 2012.08.29. 14:45:28

@Joejszaka:

Sok embert arra neveltek, hogy tanuljon sokat, és akkor majd jó lesz. Csakhogy ettől általában specialistává lesz az ember. Amikor azt a panaszt hallom, hogy hiába ért valaki nagyon valamihez, nincs itthon állás, akkor megkapargatva gyakran az derül ki, hogy magasak az igények és csak XYZ-vel hajlandó foglalkozni a delikvens.

Robinzon Kurzor 2012.08.30. 10:50:16

@VI. Béla:

Te is csak fekete-fehérben vagy képes látni a világot.

A kapcsolatok személyes ápolásának ellehetetlenülése és a "folyton utazni" között vannak fokozatok.

Sok mindentől, igényektől, lehetőségektől, körülményektől függ, de hogy 50-100km-es távolság esetén eleve lehetetlen legyen, arra eddig egyetlen komoly érv sem hangzott el. Csak a végletekre való hivatkozás, de az meg nem komoly érv.