Kommentszűrés
’12 aug
11
08:01

A mulandóság megörökítője – Korniss Péter 75

Írta: tauglich


korniss_péter_siető_asszony.jpg
A sors fura fintora, s persze a történelem alakulása terelte a fotográfusi pályára, hogy nevét mára az egyik legismertebb élő kortárs magyar alkotóművészként tartsa számon a világ. Kolozsváron született 1937-ben, majd  1949-ben szüleivel Magyarországra települt. 1956-ban az ELTE első éves joghallgatójaként az egyetem forradalmi bizottságának tagja, ami miatt a forradalom leverése után egy életre kitiltják az intézményből. Évekig segédmunkásként dolgozik, többek között a Budapesti Fényképész Szövetkezetben, ahol annyira megtetszik neki a fotográfia, hogy nemsokára ugyanitt szakvizsgát tesz. Rendes iparosként veti bele magát a munkába: esküvők és gyerekfotók tucatjai után hamarosan már lapoknak, sőt évek múltán a reprezentatív kiadványairól híres Corvina Kiadónak is dolgozik. Emellett fokozatosan formálódik autonóm fotográfiai munkássága, amire műfajilag leginkább a dokumentarizmus jellemző, melynek határait jelentősen tágítva, évtizedek alatt gyakorlatilag egyedülálló stílust teremt. Számos fontos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, jelentős díjak birtokosa, munkái többek között a National Geographic, a Geo Magazine, vagy éppen a Time lapjain is megjelennek.

Korniss Péter fotóművész a napokban ünnepelte hetvenötödik születésnapját.

Kezdő fotóriporterként kerül kapcsolatba a táncművészettel, hiszen egy beugró munka miatt dokumentálnia kell a balettintézet egyik vizsgaelőadását. A sorozat olyan jól sikerül, hogy Korniss hamarosan már a frissen alakult Pécsi Balett és a Huszonötödik Színház számára is dolgozik. Közben megismerkedik Novák Ferenc koreográfussal, és a munkakapcsolatnak köszönhetően jut el 1967-ben újra szülőföldjére. A Kolozsvár melletti Széken megdöbbenve tapasztalja az idő állandóságát, a régmúlt jelenidejűségét. Olyan hagyományos paraszti kultúrával és magatartásformákkal találkozik itt, amit akkoriban Magyarországon már szinte sehol nem találni. Olyan eleven, még éppen érintetlen világ ez, amelyen már akkor érezhetőek a mulandóság vészjósló jelei, így Korniss rögtön fotografálni kezd mindent. Fejkendős asszonyok és lányok, jellegzetes széki szalmakalapos férfiak, keresztelők, esküvők, táncházak és temetések. Aztán a hétköznapok: iskolapadban ülő gyermekek hagyományos népviseletben, hajnali csordaterelés, a befagyott patak jegébe vágott lék fölött a család ruháját mosó asszony, munkák a földeken tavasztól őszig.

korniss_péter_táncházban.jpg
A táncházban. Szék, 1967

korniss_péter_locsolkodásra_indulók.jpgLocsolkodásra induló legények. Szék, 1972

Korniss Péter sok közösségbe gyakorlatilag családtagként visszajárva örökítette meg évről évre nem csak Szék, de az idők során Erdély, valamint Moldva és Gyimes még autentikus paraszti hagyományokat őrző zárványainak világát, amit ma, néhány évtized múltán már sehogyan sem lehetne megtenni. A hatvanas évek végén maguk az anyaországi néprajzkutatók is felfigyeltek ezekre a fotókra: sokakban az is felmerült, hogy a képen szereplő emberek csak a fotózás kedvéért öltöztek be, holott minden élő és autentikus volt az utolsó használati tárgyig. Persze Korniss nem egyszerűen dokumentált, sőt, saját bevallása szerint nem is kívánt tudományos igénnyel dolgozni. Azonosulva a saját maga elé kitűzött feladattal azt az embert, illetve azokat a közösségeket örökítette meg éveken keresztül, akik még a természettel éltek együtt annak minden áldásával és gyötrő nehézségével. Korniss dokumentarista eszközökkel ugyan, de saját élményeit adta át intuitív módon a szemlélő számára, majd ezt az időszakot két könyvben, az Elindultam világ útján (1975) és a Múlt idő (1979) című albumokban összegezte.

korniss_péter_hajnali_pásztor.jpg
Hajnali pásztor. 1974

korniss_péter_iskoláslányok.jpgIskoláslányok. 1973

A hetvenes-nyolcvanas években itthon készült sorozatok közül kiemelkedik A vendégmunkás, amely 1988-ban szintén album formájában jelent meg. Korniss egy évtizeden keresztül követte nyomon egy Tiszaeszlárról a fővárosba ingázó középkorú férfi, bizonyos Skarbit András életét. Az útkaparó munkásként, illetve kubikosként dolgozó férfi mindennapjai elevenednek meg ezeken a fotókon, ahogyan a fővárosban már-már páriaként éli dolgos hétköznapjait a Nyugati pályaudvar, a munkásszálló és a fővárosi utak mocskának útvesztőjében; hogy hétvégenként falujába megtérve a család, a ház, a kert és a faluközösség jelentse mindazt, amiért még egyáltalán érdemes élni. Persze ne feledjük, a Kádár-kori Magyarországon járunk, a dolgozó nép sokak által máig visszasírt állítólagos mennybemenetelének idején. És közben azért illúzióink se legyenek. Hajnalonként  manapság is ugyanilyen ingázók lepik el a fővárosi pályaudvarok peronjait, valószínűleg jóval nagyobb számban, mint annak idején.

korniss_péter_vendégmunkás_01.jpg
Skarbit András vendégmunkás. 1982

Aztán újra Erdély, már a kilencvenes években. Korniss Péter fotográfiáinak privát lenyomatain követhetjük végig mindazt a változást, amit a Ceauşescu-rendszer bukása utáni szabadabb világ hoz évről-évre, szépen fokozatosan az itt élő közösségek mindennapi életébe. Először csak apró jelek utalnak arra, hogy a diktatúrában és kisebbségi elnyomásban paradox módon megőrzött archaikus létformák hogyan fognak örökre elveszni. A táncház még működik, de a lányok szoknyája alatt már nejlonharisnya villan és magas sarkú cipőt viselnek. A  legények pedig ingujj helyett gyakran inkább pólóban feszítenek. A kocsmát viszont már presszónak hívják, tetejére parabola-antenna, az egykori söntésbe pedig televízió kerül. A családi, baráti és iskolai csoportképeken szereplő személyek ruházata évről évre változik: először csak a csizmát váltja a sportcipő, aztán később jön a farmer és a műszálas kínai pulóver, hogy évekkel később már legfeljebb csak az ünnepnapon kalapra tűzött bokréta emlékeztessen arra, hogy valami végleg elmúlóban van A régi családi fotográfiák között újdonsült rokonként egyszer csak felbukkan a kihipózott Michael Jackson alakja. Ezt az időszakot a Leltár. Erdélyi képek (1998) című album összegzi.

Közben Széken a táncház is megszűnt, maradt a diszkó – azonban örömteli hír, hogy egy holland férfinak köszönhetően idén augusztus 25-én avatják a korábban lebontott, s idén újjáépített forrószegi táncházat, melyben Korniss Péter fotóinak állandó kiállítása is helyet kap. Bár nem magyar kezdeményezésre, de Széken újra működni fog egy régmúltra visszatekintő táncház.

korniss_péter_presszóban.jpg
A presszóban. Szék, 1992

korniss_péter_táncházban2.jpgA táncházban. 1992

korniss_péter_michael_jackson.jpgMichael Jackson. 1997

korniss_péter_01.jpgFérj, feleség és fiuk a tisztaszobában. Szék, 1997

korniss_péter_03.jpgTestvérek. Sugatag, 1997

korniss_péter_02.jpgBallagó óvodások. Györgyfalva, 1997

Korniss Péter a kilencvenes évektől újfajta eszközökhöz is nyúl. A spontán elkapott és rögzített pillanatok helyett a korai fotográfiára jellemző statikusan beállított portrékat és csoportképeket kezd készíteni, modelljeit pedig saját környezetükben helyezi el. És egyre rohamosabb változás tapasztalható a kétezres évektől, hiszen a személyes terek berendezései is drasztikusan változnak, a falakra pedig a hagyományos szőttesek helyére gépi perzsák, valamint egzotikus tájakat és állatokat ábrázoló egyéb faliszőnyegek kerülnek. Az eddig kizárólagosan használt fekete-fehér mellett Korniss egyre gyakrabban használja a színes technikát. Folyamatosan bővülő Betlehemes sorozata szívszorító, mégis valamelyest még reményteli állapotokat rögzít. Különféle karácsonyi betlehemező társaságokat látunk hagyományos ruházatban, a szokásos kellékekkel. Ugyanakkor már semmi sem az, mint ami akár még két évtizede is volt. A hagyományos közösségi létnek egykor teret biztosító helyszíneket felváltják a lakótelepek, plázák, irodaházak és modern múzeumi épületek kulisszái. De legalább még létezik a szokás, még tudnak róla az emberek.

korniss_péter_betlehemes_1.jpg
Betlehemesek a plázában. 2009

korniss_péter_betlehemes_2.jpgBetlehemesek a lakótelepen. 2010

korniss_péter_betlehemes_03.jpgBetlehemesek a kortárs múzeumban. 2011

A négy éve kiadott Kötődés 1967–2008 című album átfogó összegzését adja az eddigi életműnek. A mára már ikonikussá lényegült képeket tartalmazó erdélyi, csángó, moldvai, felvidéki, délvidéki és anyaországi sorozatokon túl számos eddig még publikálatlan felvétel is bekerült a válogatásba. Elnézve az album fejezeteit, mintha az elmúlt négy évtized összmagyar társadalmi változásai öltenének testet egyetlen kiadványban, leginkább a szellemi és lelki vonatkozásokat tekintve. Noha nem tisztán néprajzi, valamint szociografikus, sokkal inkább autonóm művészi szándékkal valósult meg ez az életmű, mégis nagyon pontosan lekövethető és visszakereshető, hogy valójában honnan hová jutottunk el itt a Kárpát-medencében az elmúlt négy évtizedben. Ahogyan Korniss Péter fogalmaz: „Dokumentarista fotográfusként mindig tárgyilagos akartam lenni, de magamban tudtam, hogy ez lehetetlen. Tudtam, hogy természetem, tudásom és élményeim meghatározzák, mit s hogyan látok, s miként fényképezek. A képek üzenete eldőlt, mielőtt megnyomtam volna az exponálógombot.”


korniss_péter_harmincöt_év.jpg
Harmincöt év. Moldva, 2008

*

Fotók forrása:

Korniss Péter honlapja
Fotóművészet
Egyre kisebb falu a világ – interjú Korniss Péterrel

Címkék: fotó születésnap kultúra erdély fotóművészet korniss péter

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr114699062

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A mulandóság megörökítője 2012.08.11. 14:48:01

Mintha az elmúlt négy évtized összmagyar társadalmi változásai öltenének testet Korniss Péter művészetében.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kispufi 2012.08.11. 09:59:09

Hátborzongatóan gyönyörű, mélységekbe nézésre késztető munkásság. A legutolsó még meg is könnyeztetett.
Kalaplengetés.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.08.11. 10:30:48

Betlehemesek a kortárs múzeumban. 2011 :)
jó kép

jan 2012.08.11. 11:27:27

Szep poszt, koszi.

Cook kapitány 2012.08.11. 15:29:12

Isten éltesse Pétert, jó egészséget!

Kár, hogy az itt is említett régebbi albumait már nem lehet kapni, úgy kell összevadászni antikváriumokban.

futura 2012.08.12. 00:55:52

Isten éltesse!
A hetvenes években az ő képei nyitották rá a szemem, az akkori Erdélyre. Rengeteget utaztam akkor át, saját szememmel akartam látni, tényleg létezik az a világ amit az ő képein keresztül ismertem meg igazán. Előtte csak egy romantikus transzilvánia élményem volt. A megismerés élménye mellbevágó volt, szépség és nyomorúság együtt. Örülök hogy az a világ nagyobb részt eltűnt. De Korniss képei őrzik annak a korszaknak lenyomatát.

Alfőmérnök 2012.08.13. 21:46:41

Első látásra (a témáktól eltekintve) átlagos képek. Jobban megnézve van bennük valami egyedi, közös.
Nekem az Iskoláslányok tetszik a legjobban.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.08.14. 21:28:25

@Alfőmérnök: talán annyira nem is lehet ugrálni a dokumentarista műfajban, már ami az önkifejezés részét illeti. Azért Kornissnak időnként így is sikerül(t). Ugyanakkor az életművet tekintve szerintem nagyon fontos, hogy Korniss nem egyszerűen kívülállóként volt/van jelen ezekben a közösségekben, hanem már-már családtagként épült be az évek során és ez nagyon sok fotóján érződik. Anélkül hogy itt és most neveket említenék, a kilencvenes években nagy divat volt bizonyos fotós körökben kijárkálni Erdélybe és amolyan kötelező penzum gyanánt megcsinálni egy-két kanyart. Az eredmény persze többnyire magáért beszél: képileg nagyon erős anyagok születtek, de a képeken szereplő tájak, személyek és tárgyak leginkább csak eszközök voltak a fotós számára, valamiféle maníros önkifejezés céljából. Persze alapjában véve ez sem tragédia.
Ebben az életműben a végtelen alázaton túl pedig még azt tartom nagyon fontosnak, hogy a dokumentálás a mai napig tart. A poszt végén szereplő fotóért például 1800 km-t utazott (oda-vissza) Korniss, hogy harmincöt év után újra lefotózza anyát és fiát.

Alfőmérnök 2012.08.15. 07:45:39

@tauglich: Az előző hozzászólással egyetértek, de azt nem értem, hogy ez a Salgado mitől lenne dokumentaristább, mint Korniss? Csak mert merészebb, vadabb témákat választ?

marko11 2012.08.15. 08:23:43

Köszönöm és gratulálok!

A Rolling Stonestól Korniss Péterig sok jó/szép dolog van a világban!:)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.08.15. 08:46:19

@Alfőmérnök: semmivel sem dokumentaristább, nem is ezért hoztam példának. Inkább azért, mert erősebb, egyedibb vizuális eszközökkel (kompozició, nagylátószög, jellegzetesen gazdag tónusvilág stb) dolgozik, amivel szintén egységes és nagyon sajátos életművet hozott létre, legyen szó afrikai genocídiumról, vagy a pingvinek vándorlásáról. Szóval első látásra sem tekinthetőek átlagos képeknek, szemben azzal, amit Kornissnál érzékeltél.

Persze akadnak még nagyon egyéni utak a fotó dokumentarizmus történetében:

www.google.hu/search?q=henri+cartier-bresson&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:en-US:official&client=firefox-a&um=1&ie=UTF-8&hl=hu&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi&ei=DUUrUMjJHYnl4QSnkIDQDA&biw=1280&bih=666&sei=EEUrUKTKGe6N4gSwyoDQBQ

Alfőmérnök 2012.08.15. 11:04:46

@tauglich: Bocs, félreértettelek (azt hittem, a "fekete öves" kifejezés a a dokumentaristaság, vagy realistaság mértékét jelöli), de így már rendben.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.08.15. 16:38:28

@Alfőmérnök: no problemo, nyilván félreérthető voltam. Vagy nem egyértelmű.

Alfőmérnök 2012.08.15. 21:36:39

@tauglich: Igen, kétértelmű volt, és én csak az egyik értelmét fogtam föl elsőre.

Egyébként a fotográfiáról nekem a kedvenc írásom Barthes Világoskamrája, persze vitatható, amiket ír, de amit én gondolok a fotográfiáról, az szinte mind benne van ebben a könyvben:
www.scribd.com/doc/47112863/Roland-Barthes-Camera-Lucida

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.08.16. 08:29:13

@Alfőmérnök: Barthes könyve mellett nagyon jó még Susan Sontag esszégyüjteménye, A fényképezésről. Aztán ott vannak Vilém Flusser vonatkozó írásai is, pl a Fotográfia filozófiája. Egy időben oda-vissza olvastam ezeket az írásokat.
Aztán van még egy nagyon jó antológia, ami a kezdetektől a könyv harminc évvel ezelőtti kiadásáig gyűjti össze a magyar nyelvű fotográfiai témájú írásokat:

moly.hu/konyvek/ban-andras-szerk-fotografozasrol

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.08.16. 11:13:28

zontágot, természetesen, nem olvas úriember

Mennike 2012.08.16. 11:43:11

Isten éltesse és tartsa sokáig meg egészségben nekünk Kornisst. Maradjon meg a látása, ereje, kedve, hogy még sokáig dokumentálhassa (a halhatatlanokhoz méltóan - örök időkre) a mi világunkat, a mi korunkat, a mi kultúránkat. Fogalom ő.

Alfőmérnök 2012.08.16. 11:55:46

@tauglich: Flusser könyve megvan, de még bele sem olvastam. Most megnéztem, nem tűnik túl bonyolult szövegnek, úgyhogy a napokban asszem nekiesek.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.08.16. 19:47:30

@Alfőmérnök: abszolút nem nehéz cucc, a neten is fent van:

www.artpool.hu/Flusser/Fotografia/eloszo.html

Annak idején fontos olvasmány volt, mégha nem is tudtam/tudok minden megállapításával azonosulni.

Alfőmérnök 2012.08.23. 20:22:09

@tauglich: Elolvastam.
Bár nekem is vannak fenntartásaim, de szerintem fontos olvasmány most is. Hozzám közelebb áll Barthes szövege, de az csak a hagyományos, kémiai eljárással készült fotókra vonatkoztatható (ilyen értelemben már valamennyire idejétmúlt), Flusser gondolatai meg a digitális fényképek, fényképezőgépek korszakában is megfontolásra érdemesek.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.08.24. 21:21:01

@Alfőmérnök: örülök hogy elolvastad és kösz hogy minderre reflektálsz is. Ami azt illeti, nagyjából én is úgy gondolom, ahogy te. Flusser tök aktuális mostanság is. Aztán mivel rendszeresen tartok diákoknak fotótörténeti előadásokat, azt igyekszem úgy tenni, hogy magát a fotó műfaját, a fotográfia koronként megnyilvánuló különféle jelenségeit elhelyezem az adott kor társadalmi, kulturális és egyéb más tendenciái közé, plusz beszélek a társművészetek párhuzamos jelenségeiről is. Egy szó mint száz, Barthes szövegeit, szemléletét nagyon gyakran hivatkozási alapnak tartom és folyamatosan beépítem ezekbe az előadásokba.

Alfőmérnök 2012.08.24. 22:15:25

@tauglich: Az a ciki, hogy eddig nem olvastam, mert tényleg alapszövegnek tűnik. Amúgy sok mindenhonnan gereblyézett a fickó, és ügyesen megoldotta, hogy ne kelljen hivatkoznia a forrásokra. („Annak érdekében, hogy megőrizzük fejtegetéseink hipotetikus karakterét, lemondunk róla, hogy hasonló témájú korábbi munkáltból idézzünk. Ugyanebből az okból nem adunk meg bibliográfiát sem. ” Ügyes. :)))

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.08.25. 07:06:47

@Alfőmérnök: kisebb részt ebből adódnak Flusserrel kapcsolatos fenntartásaim. :)