Kommentszűrés
’12 jún
20
15:01

Fontos generációs regény? – Mirelit

Írta: pinter.bence

mirelit.jpg

  Csak azt árulná el valaki, hogy Inkei Bence könyve mitől fontos generációs regény. Ha attól generációs regény, hogy minden második oldalon elhangzik egy régi reklámszöveg, vagy említésre kerül egy mára elfeledett focista neve, akkor ez bizony egy „generációs regény”. Már ha generációs regény alatt egy generáció regényét értjük. A főhős, Gömöri Gergő problémái viszont nem generációsak. De ha így is hívjuk, mitől fontos? Nyilván ez csak egy reklámszöveg, de mégis: valaki, valamiért odaírta a borítóra, akár a szerző eredeti szándékai ellenére is. Most, az utolsó oldal után pár perccel már végképp biztos vagyok benne, hogy ez a regény minden, csak nem fontos. Szórakoztató, esetleg.

  A Mirelit története egy átlagos, szorongásra hajlamos srác szakítás utáni depressziójának története. Gömöri Gergőt elhagyja a barátnője, mire ő úgy dönt, egy évre lefagyasztatja magát. A regény azokat a történeteket meséli el, amelyeket Gergő álmodik egy hibernációs klinika fémteknőjében. Így minden fejezet egy-egy egymáshoz nem kapcsolódó történetet mutat be, ahol Gömöri Gergő szembekerül magával, a világgal és exbarátnőjével, Zsófival.

  Kapunk pár visszatérő szereplőt is: Trappert (Vigyázat! Generációs!), Andrást, és Ivánt, akik olyan jó karakterek lettek, hogy azt sem tudom már, melyikük melyik. Egyiküknek van barátnője, a másikuk az örök reménytelen eset, a harmadikról nem emlékszem semmire. Ezek a kartonpapír-figurák asszisztálnak Gömöri lehangoló kalandjaihoz. Plusz Zsófi, az eszméletlen gonosz exbarátnő, aki „csak úgy” otthagyta ezt a szerencsétlent, aki ezt egyszerűen képtelen feldolgozni. Egyébként a regény végére szinte már együtt érzünk Zsófival. Igen, kislány. Jól tetted, hogy otthagytad. Jobbat érdemelsz. It’s not you, it’s him. A legjobb, hogy főhősünk sem jut A-ból B-be, ugyanaz a kínosan szerencsétlen figura marad a regény végére, mint akit az elején megismerünk. Az a fajta, akit még az anya-típusú lányok is messziről elkerülnek.

  Persze mind Gömöri Gergők vagyunk egy kicsit. Mindenkinek vannak rossz pillanatai. Mindenki bátortalan néha, esetleg bunkó, vagy elmegy a kedve mindentől. Mind pörögtünk már egy nőn annyit, hogy végül emiatt semmi nem lett az egészből. Mind kerültünk már kellemetlen szituációkba. Az élet negatív momentumai adják ki Gömöri Gergőt, így néhol mindenki ráismerhet – ha nem is a mostani, de a tizenöt éves önmagára mindenképp.

  Néhányszor felcsillant a remény, hogy még érdekes olvasmány is lehet a könyvből. Vannak jó momentumok. Amikor például az egyik történet háttereként bedől a magyar gazdaság, de mivel a következő rész teljesen tiszta lappal indít, mint a South Park vagy a Rém rendes család, ezért akár egy atomháború is kitörhetne, nem befolyásol semmit. Utazás Berlinbe, reklámszövegek, aranyérműtét, nyaralás a haverokkal, reklámszövegek, végbéltükrözés, utazás Londonba, önsegítő csajozási könyvből csajozás, még több reklámszöveg, kórház. A hátterek nem túl izgalmasak, a bennük folyó történetek pedig majdnem mindig teljesen mindennapiak,és ez a mindennapiság gyakran csap át érdektelenségbe. A fülszöveg azt is ígéri, hogy nevetni fogunk, együtt a főhőssel, vagy inkább rajta. Nagyjából háromszor fel is nevettem. De ez a regény nem volt vicces. Inkább szomorkodtam.

  A főszereplő problémái nem generációs problémák. Gömöri generációjának nagy része nem a végbéltükrözés közben rátörő egyetlen exbarátnő képével küzd, hanem a frankhitellel, a gyerekek drága nyári táboroztatásával, válással, munkanélküliséggel. Gömöri egy tizenöt éves kamasz problémáival küzd, harmincas fejjel. Attól sajnos nem lesz valami egy generáció regénye, hogy régi reklámszövegek vannak benne, meg kazettás magnóval felvett himnuszgyűjtemény, meg levitézlett NB1-es focisták, illetve hogy az egyik szereplőt Trappernek hívják (miért nem rögtön Traubinak vagy Trabantnak?). Attól sem, hogy a főhős néha visszaemlékszik az átkosban eltöltött gyerekkorára, mert ezek az emlékek semmit sem befolyásolnak a jelen történéseiből. Annyit elismerhetünk, hogy ez a bizonyos generáció biztosan jobban fogja élvezni a regényt, mint én.

  És hogy fontos-e ez a regény, azt természetesen az idő majd eldönti. Szerintem nem az, nem tanultam belőle semmi fontosat, nem közvetítette egy generáció életszemléletét, életét. Egy beteg lélek szakítás utáni beteges depresszióját mutatta meg, ezt pedig majdnem mindenki átélte vagy átélheti. Persze itt egy rakáson kapjuk meg az összes lehetséges szart, ami történhet az emberrel.

  Nem generációs, nem fontos, és nem nevettető. Akkor micsoda? Nagyjából ez, 171 oldalon keresztül:

  Csak ez viccesebb.

Címkék: regény irodalom generáció mirelit inkei bence

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr14598245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Barnard 2012.06.20. 15:24:38

"minden, csak nem fontos. Szórakoztató, esetleg."

ilyen felvezetés után nemhogy a könyvet, de a kritikát sem nagyon fogja senki elolvasni, pláne ha itt vágjátok el a szöveget a blog főoldalán

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.06.20. 15:54:32

gyogyós. gyogyós szerző, gyogyós iromány. gyogyós forgatókönyv lesz belőle és majd gyogyós film is tán.
degenerációs regény.

Pistol Pete Maravich 2012.06.20. 16:07:21

Ki a lószerszám az az Inkei Bence?

fikanick 2012.06.20. 16:09:58

@Csurukka: Ahhoz, hogy valaki irhasson egy regenyt, ahhoz mar ismert embernek kell lennie? Csak mert ha nem, akkor miert kell tobb, mint hogy "a regeny szerzoje"?

Czelder Orbán 2012.06.20. 16:17:12

Eddig nem érdekelt ez a Mirelit hülyeség, de most, hogy a mandiner mindenféle érv nélkül lefikázza ilyen gyerekes-idióta stílusban, most már biztosan beleolvasok! Különben tök jó kis promóanyag ez az írás, az ember szinte kedvet kap egy kis olvasáshoz.

Lehet ez is volt a cél?? :]

Bell & Sebastian 2012.06.20. 19:12:19

Lefagytak a heréi -vele együtt-, erre elhagyta a barátnője. Ki érti ezt?

tewton 2012.06.21. 00:10:50

@jose maria padilla:
majd jó lesz a generációs moszkvatér dvd mellé.
@Dr. Barnard:
ha idejében éledt öntudatra, magának is tele lenne a hócipője a generációsregény műfajával. garaczi lacika pompásan buszozunk-ja óta (pl.) trendy dolog. az alapja meg kb. annyi, hogy minden érintett tudott volna írni regényt, memoárt, stb-t a 2. vh-ról, ósviccről, donkanyarról, recskről, de kevesen csinálták meg, inkább hallgattak vagy csak szóban meséltek. ráadásul a 910-es, 20-as évek szülöttei még igényesen és választékosan tudtak élőszóban fogalmazni, a legegyszerűbb emberek is.

superunknown 2012.06.21. 04:21:16

szóval - ha jól értem - az a baj a könyvvel, hogy nincs benne frankhitel, meg a gyerekek táboroztatása? ejj!

Kárpáthy Zoltán 2012.06.22. 10:41:49

Szívemből szóltál, köszönöm

dutscke_2012 · http://joseggu.tumblr.com/ 2012.06.23. 13:58:39

orbán fegyveres diktatúrájában halgatnak a múzsák!

noel fielding 2012.08.03. 12:20:41

Pintér úr!
ha jól látom az adatlapján, '91ben született. Magának persze hogy nem számít ez a könyv generációs műnek, hiszen nem is szőrösödött amikor a sztori játszódik.
fikázás az megy, inkább nézze meg a FB cover fotóját. az vicces?

pinter.bence 2012.08.03. 12:38:19

@noel fielding: Ettől még nem lesz jobb a regény. Mint fent is írom, el tudom képzelni, hogy valamennyivel élvezhetőbb Inkei generációjának, de véleményem szerint így sem üti meg a 'jó' szintet. Ha az én FB-fotómra gondol, akkor az egy húsz év múlva kiadásra kerülő generációs regény egy jelenetét ábrázolja.