A magyar jobboldal elmúlt tíz évét és jelenlegi folyamatait elemző Mi a jobb? sorozatunkban Szajlai Csaba (Magyar Hírlap) írását olvashatják.
Miközben az elmúlt tíz évben Magyarországon létrejött Európa legnagyobb jobboldali erőkoncentrációja, amely politikai oldalról nézve csúcsteljesítmény, addig hazánk többször is az államcsőd közelébe került. Gazdaságunk végletesen legyengült, csak külső forrásokból tudjuk magunkat finanszírozni. A jelenleg kormányzó pártok számára kulcskérdés, hogy milyen gazdaságpolitikát tudnak felmutatni, és az javítja-e az életszínvonalat.
Konkrétabban: minden a gazdasági növekedéstől függ. És az nem lesz.
Tíz éve annak, hogy gazdasági szempontból alapvetően sikeres, vitathatatlanul látványos eredményeket felvonultató első Orbán-kormány elveszítette az országgyűlési választásokat. Leszámítva a magas inflációt, 2002-ben tényleg látványos produkciókkal volt tele a mérleg. Többek között a GDP 53 százalékára csökkent az államadósság, az éves gazdasági teljesítmény négy-öt százalék körül bővült, a munkanélküliségi ráta pedig hat százalékra esett vissza. Rendben volt a költségvetés is, sőt a büdzsében több százmilliárdos tartalékot is képzett az akkori kabinet. Kiemelendő még az első Orbán kormány cső-EU politikája, valamint az is: öt évre voltunk az euró bevezetésétől. Az ipari export elhúzása mellett olyan ágazatok emelkedtek ki az ingoványból, mint az építőipar és az idegenforgalom. Nem mérséklődtek azonban a regionális különbségek. Ezzel együtt Magyarország versenyképessége a csúcson volt: Csehországgal álltunk fej-fej mellett
a ranglistán, a kelet-európai régióból csak a szlovének köröztek le bennünket.
Úgy tűnt, az első Orbán-kormány alatt tartósan növekedési pályára rendezkedett be a gazdaság. Ennek, a jobboldali hinterlandban azonban máig el nem ismert alappillére volt az 1995-ös Bokros-csomag, amely kétségtelenül megszorító volt, ám összhatását tekintve stabilizálta a gazdaságot. A 2002-es választások elvesztését sokként érte meg a magyarországi jobboldal, pedig nem kellett volna. A hatalom elvesztése a későbbiekben sajnos alapvető polgári-konzervatív értékrendbeli zavarokat hozott. Ez pedig leginkább az EU-hoz, vagy éppen az Egyesült Államokhoz történő viszonyunkban testesül meg. A magyarországi jobboldalt, a hozzá kötődő médiát villámcsapásként érte, hogy nem
Orbán Viktor, hanem Medgyessy Péter írhatta alá Magyarország európai
uniós csatlakozását.
Ha az elmúlt tíz évet analizáljuk, kiemelendőek a Fidesz legnagyobb politikai akciói. Leginkább a nemzeti konzultáció és a szociális népszavazás ugrik be az akkori ellenzék látványos megmozdulásai közül, én mégis a 2008-es IMF-ügyet emelném ki. Akkor az ellenzék, egyébként jogosan, azzal vádolta Gyurcsányékat, hogy államcsődbe vitték az országot, és az IMF védőhálója alá bújtak. Tény, Magyarország volt az első olyan uniós tagállam, mely az IMF hitelét kérte. Ha nincs a húszmilliárd eurós nemzetközi hitelkeret lehívási opciója, hazánk pénzügyileg elszáll, ténylegesen a második Izlanddá válik. Az oly
sokszor emlegetett súlyos gazdasági örökségért a Medgyessy-, és a Gyurcsány-kormányok a felelősek. A Bajnai-Oszkó-duót azonban elismerés illeti a válságmenedzselésért.
Akárhogyan is: 2010-ben magas munkanélküliség, hatalmasra duzzadt államadósság, hiteltelen ország-kép fogadt az Orbán-kormányt. A súlyos gazdasági problémák és a feneketlen korrupció volt az oka annak, hogy a szavazók elzavarták az MSZP-t és az SZDSZ-t a hatalom környékéről. A kétharmados parlamenti fölényt megszerző Fidesz-KDNP hatalmas lehetőséget kapott.
Akkor, amikor megalakult a második Orbán-kormány, rögtön egy gazdasági akciótervvel rukkolt ki, látván, hogy nincs lazításhoz mozgástér a költségvetésben. A költségvetési bajokra speciális fizetési kötelezettségeket vetett ki az új hatalom. Az első intézkedéssorozatot még le is nyelték az érintettek, de a második akciótervnél már
érezhető volt, hogy a kormány túllőtt a célon. Miközben ugyanis kiebrudalta az IMF-et, addig különadókat rótt ki bizonyos nemzetgazdasági szektorokra. Hatástanulmányok, az érintettekkel történő tárgyalások nélkül.
Eközben a honi, unortodox gazdaságpolitika azért emelkedett ki a kelet-európai mezőnyből, mert érthetetlen módon a kormány összeveszett a fél világgal. A kifejezetten jómódúakat szolgáló devizahiteles végtörlesztés pedig végleg betette a kaput. Elapadtak a banki források, miután a hitelintézetek veszteségesek lettek. A kicentizett büdzsé nem tud érdemben hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez. Ráadásul mindhárom hitelminősítőnél bóvliban vagyunk.
A friss hírek szerint őszre várható az újabb IMF-hitelkeret, amelynek megléte kétségtelenül jó hír árfolyam- és kamatoldalon, de továbbra sem egy prosperáló ország képét adja. Természetesen, mint magfilozófiai tételeket, érinteni kell az egykulcsos szja-t, valamint a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítását is. Utóbbi a forintgyengülés miatt nem tudott érdemben pozitív hatást kifejteni, míg előbbi 400 milliárd forintos bevételkiesést okozott 2011-ben a büdzsének. A belső gazdaságot pedig nem pörgette fel. Eközben tovább zsugorodik a magyar gazdaság kibocsátási képessége, a nemzetközi piacokon pedig csak magas kamatért kapunk hitel.
Ebben a tempóban előfordulhat, hogy 2014-ben egy jottányival sem lesz jobb a helyzet mint 2010-ben volt. Mindennek pedig az az oka, hogy a Fidesz-KDNP kormány csak későn kapcsolt: mire nagy nehezen elszánta magát a Széll Kálmán-terv 2.0-ás változatára, az új kormányprogram a szerkezeti reformok helyett csak a megszorításokra lesz elegendő.
Túl hosszú volt az ellenzékben eltöltött, úgynevezett elmúlt nyolc év, felettébb úgy tűnik, a Fidesz nem készült fel a kormányzásra. A nagyszabású gazdaságfejlesztési koncepciók anyagi bázisa az uniós forrásokra épül, s aligha hihető, hogy az új kínai és szaúd-arábiai gazdasági kapcsolatok rövid időn belül löketet adnak a gazdaságnak. Márpedig a jelenleg kormányzó pártok számára kulcskérdés, hogy milyen gazdaságpolitikát tudnak felmutatni, és az javítja-e az életszínvonalat. Idén jobb esetben nem esünk vissza, jövőre pedig 1,6 százalékos bővüléssel lehet számolni. Utóbbiból semmi pozitívat sem fog érezni a választópolgár, viszont az idei évben megemelt adókból és illetékekből, a folyamatos állami elvonásokból azonban sokat.
Minden a gazdasági növekedéstől függ. Életszínvonalat befolyásoló bővülés azonban nem várható. 2014-ben, mikor mérleget vonunk az elmúlt négy évről, nem szívesen lennék a Fidesz helyében.
