Orbán Viktor 5.0? 7.0? 12.0? Magyarország legtapasztaltabb, sokat próbált politikusa 1989 óta már ki tudja, hányadik korszakát nyitotta meg a 2012-es évértékelőben. A miniszterelnök időközben semmit sem felejtett, de valamit megtanult. Az idei évértékelő beváltotta az előrejelzésekben álló tippeket: szabadságharcos tirádák és fölösleges újabb frontok helyett röviden és szabatosan összefoglalta a 2010 óta tartó második kormányzati ciklusának pilléreit, azokat a legfontosabb célokat és hozzájuk vezető döntéseket, amelyekkel újraszerveznék az államot. Az biztos, hogy leghűbb támogatói és legvérmesebb ellenfelei is elismerhetik: az elmúlt nehéz hónapok mintha nem is látszódtak volna meg Orbánon és mondandóján. A ciklus második félidejéhez érve minden ott folytatódik, ahol az elmúlt másfél évben belföld és külföld, támogatók és kritikusok elveszítették a fonalat.
A megszokott idézeteken és hasonlatokon túl az orbáni üzenet lényeges elemei a megrendült világhelyzet, az elmúltnyolcév, az egykulcsos adó megvédése, a családok, a középosztály, a devizahitelesek megsegítése, a termelő gazdaság támogatása voltak. Ezek voltak 2010 óta is az Orbán-kormány legfontosabb, alapvetően jobboldalinak mondható törekvései, amelyek időközben sokak számára elvesztek és érthetetlenné váltak a hatalompolitikai építkezés, az Orbán-kormány körüli belföldi és nemzetközi konfliktusok csatazajában. A kormányfő is elismerte: a bankadó nem kerül bele a szépészeti tankönyvekbe, de be kellett vezetni. Orbán újra kitért a Fidesz és a kormány centrális erőterének elméletére: a miniszterelnök úgy fogalmazott: akik tőlük balra állnak, azok a teljes önfeladásban jeleskednek: mindent eladnának, bárkivel megegyeznének. Akik pedig tőlük jobbra állnak, azokat nem lehet komolyan venni, mert senkivel sem egyeznének meg. A kormány viszont ezekkel ellentétben egyszerre harcol és egyezkedik. Orbán végül Wayne Gretzky, a legendás jégkorongozó szavait idézte: „Ne oda korcsolyázz, ahol a korong éppen van, hanem ahol lesz.”
A zárszóból kitűnik: a miniszterelnök szóban és tettben továbbra is a magyar gyorsnaszád sajátos útját akarja majd járni – miközben ugyanaz a miniszterelnök a Magyarországnak világos utat szabó IMF-EU megállapodást is ugyanúgy óhajtja. Kérdés, sikeres lehet-e a kettős beszéd, lehet-e mást mondani befelé és kifelé? Az elmúlt hónapok gazdaságiból már-már politikai válsággá súlyosbodó eseménysorozata, a nemzetközi szervezetek extrém pressziója után viszont mára biztosnak tűnik: Orbán Viktor marad Magyarország miniszterelnöke, aki egyelőre még kormányzatán sem változtat a ciklus második, konszolidálásra szánt időszakára. A legnagyobb mutatvány ez lesz a következő két évben.
