A friss Demokrata hosszú elemzésben foglalkozik Schmitt Pál kisdoktorijával. A Tarts ki, Elnök úr! címből sejthető, milyen következtetésre jut írásában Hernádi Zsuzsa, aki ekként foglalja össze megállapításait: „A Demokrata az ügy kirobbanása kapcsán azon véleményének ad hangot, hogy nem Schmitt Pál húsz éve írt, szakmailag, jogilag és morálisan is vitathatatlan dolgozatát kellene vizsgálgatni, hanem a hvg.hu és a többi internetes portál eljárását, mivel az előbbivel ellentétben ez utóbbi nem csak szakmailag, hanem erkölcsileg és jogilag is kifogásolható. A jelek szerint ugyanis valaki valóban lopott. És nem az elnök volt az.”

  Hernádi több dolgot is felhoz Schmitt munkája védelmében: az egykori bírálók ma is fenntartott summa cum laude minősítését, a Testnevelési Főiskola akkori – bővebben nem részletezett – formai követelményeit, és azt, hogy Schmitt írása ma is ajánlott irodalom a sportképzésben. Az ismert érvek mellett két újdonsággal áll elő: az egyik, hogy Nikolaj Georgiev könyve csak 1995-ben jelent meg (Schmitt dolgozata 1992-es), a másik, hogy a dolgozatból csak két példány létezett, amik közül az egyik Schmitt brüsszeli, európai parlamenti irodájából tűnt el néhány éve (a másikat a Testnevelési Egyetem raktára őrzi). Az első érv nyomós lenne, ha a Georgiev könyvének alapját képező kézirat nem lett volna 1987 óta megtalálható a lausanne-i Olimpiai Múzeum könyvtárában – hogy más könyvéből vagy kéziratából van a törzsanyag, az igazán részletkérdés. Mint ahogy a plágium-kérdés szempontjából annak sem sok jelentősége van, hogy hova tűnt a dolgozat a brüsszeli irodából.

  A tényfeltáró anyag a Demokrata-kör eheti adásában is kiemelt téma volt. Bencsik András, Hernádi Zsuzsa, Kerényi Imre és Pozsonyi Ádám elemzik Schmitt egyértelmű ártatlanságát. Hogy lopni csak szándékosan lehet, véletlenül nem; hogy a '90-es évek írógépes korszakában nem voltak lábjegyzetek, mert hiba esetén az egész dolgozatot újra kellett volna írni; hogy van hozzáadott érték; hogy mit keres Schmitt Pál szakdolgozata az interneten. Még a klasszikus törzsanyag terminus is elhangzik:

  Kiegészítésként álljon még itt a mértékadó Nutellás Peccsdzsem mikroblog által kiemelt, valóban kifogástalan párbeszéd a beszélgetés végéről:

 

Kerényi Imre: Nekem nagyon tetszik a Demokrata írásának címe, a Tarts ki, Elnök Úr! Én ehhez azt teszem hozzá, hogy tartson ki, Elnök Úr, mert Schmitt Pál egy közjogi méltóság, és azt gondolom, a közjogi méltóságoknak tisztelet jár. Én a magam részéről azt üzenem neki, hogy tartson ki, Elnök Úr!

Bencsik András: Imre, igazad van. Mentségemre szóljon, hogy van egy olyan szituáció, amikor a nép beszélget a választott vezetőkkel.

Kerényi Imre: És akkor tegezi.

Bencsik András: Akkor tegeződnek. A Jóistent is tegezi az ember...

Kerényi Imre: Igen.

Bencsik András: ... mert az egy sajátos, tulajdonképpen szerintem abból fakad, hogy a mindenséget is tegezzük, így a hatalom minden manifeszt... ööö minden szereplőit, akiben manifesztálódik ez a szakrális hatalom, tegezni szokás.

 

 Frissítés: Nagyon zavarbaejtő kérdést feszeget kommentjében edrose: Én azt nem értem, hogy ha „Schmitt írása ma is ajánlott irodalom a sportképzésben”, akkor hogy lehet, hogy csak két példányban létezik?