Kommentszűrés
’12 feb
2
16:01

A Hattyúk tava hattyúk nélkül

Írta: hercsel.adél

  Nem árt néha arról is beszélni, hogy mi történik a Trafóban, azon túl, hogy mi történik a Trafó körül. Péntek és szombat este például világok találkoztak a Trafó színpadán a világhírű, provokatív francia kortárs koreográfus, Jerome Bel és a thai származású Pichet Klunchun táncművész személyében. Jérome Bel Pichet Klunchun és én címet viselő, két órás angol nyelvű performance előadása lazán bizonyított olyan tételeket, mint hogy a kortárs művészet lényege könnyedén elmagyarázható; és attól, hogy valami kortárs, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy lila. 

  Az előadás lassan hét éve járja a világot, és azokra a jól ismert, szakértő kommentekre reflektál, hogy „ez nem is tánc, hanem menés”, vagy arra, hogy „ez nem is művészet, ezt én is meg tudom csinálni.” A két táncművész szerencsére nem vonul el a sértődöttségből épült elefántcsonttoronyba – éppen ellenkezőleg, rengeteg humorral és egészséges öniróniával közelítenek a tánc és saját alkotásaik felé. Mégis, hogyan képesek ennyire magukon kívül kerülni, és ilyen távolról, szinte már-már laikus kívülállóként a saját művészetükre tekinteni?

  Ehhez az izgalmas kísérlethez egy elemien eltérő kultúrát hívnak segítségül: Jerome Bel a távol-keleti művészeti hagyomány szemszögéből próbálja az európai tradíciót értelmezni. Az előadás talán éppen ezért Ádámnál és Évánál, vagy más nézőpontból Kan és Ket kánnál kezdődik: a két művész bevonul a színpadra, majd tisztes távolságban leül egymással szemben. Jerome Bel ölébe veszi a laptopját, és mintha Pichet Klunchun a társulatába jött volna felvételizni, elkezdődik a meghallgatás, kérdések sorát zúdítja Klunchunra, aki készségesen válaszol: 

  „Thaiföldön születtem 37 évvel ezelőtt, nős vagyok, de még nem születtek gyermekeim. Úgy lettem táncos, hogy anyám a tánc istenéhez imádkozott fiúgyermekért, azért hálából a táncnak szentelték az életemet.” Az interjúból kiderül, hogy Klunchun a hit és az ősi filozófiák között hidat verő klasszikus maszktánc, a khon elkötelezett képviselője és a thai tánc legújítóbb szellemiségű művelője. Klunchun bevallja, hogy a khon előadások tradicionális karakterei közül számára a démoné a leginkább testhezálló, azonban a másik három: a nő, a férfi és a majom szerepének megformálása sem jelent problémát.

  Bel és a közönség sem bírja ki, hogy ne táncoltassa el vele mind a négy figurát. Persze a csodálkozó európai képtelen különbséget tenni a figurák között, ami nem csoda: ahogy Klunchun később elmondja, a khon szabályrendszere ugyanolyan szigorú, mint a baletté, amiben a legapróbb mozdulat és még az utolsó kisujjtartás is jelentéssel bír. Bel ezután egy haláljelenetet kér Klunchuntól, aki azonnal tiltakozik: „Ez nem normális”. A közönség hüledezik, Kunchun magyaráz: annak ellenére, hogy a khon előadások kivétel nélkül a háborúról szólnak, még sem szabad a halált nyílt színen eltáncolni, mert az balszerencsét okoz. 

  Saját felelősségünkre végül mégis rávesszük Klunchunt, hogy adjon elő egy diszkrét haláljelenetet, majd arra is, hogy kommentárjaival tegye érthetővé nekünk az ősi mozdulatokat. Klunchun ismét felháborodik, mert ismét abnormális dolgot kérünk tőle: a khon előadásokban a táncosok maszkot viselnek, ezért mindig egy takarásban álló narrátor a táncos hangja. Végül az is kiderül, hogy hazájában ugyanígy magyarázatot kell fűznie a khon előadáshoz, mert a khon Thaiföldön mára a külföldi turisták szórakoztatásának eszközévé vált, és bonyolult mozdulatrendszere elveszett jelentés a thai nép számára. 

  Ezen a ponton Klunchun története véget ér, a két táncos szerepet cserél, és Bel máris Klunchun kérdéseinek kereszttüzében találja magát. Bel szerint az elveszett, vagy inkább soha meg nem talált jelentésből még a művelt színpadokon sincs hiány Európában. Bel a jelentést 1985-től 1991-ig tartó táncos pályafutása után kezdte el keresni, amikor két évet arra áldozott az életéből, hogy az összes tánccal kapcsolatos elméleti, történeti, módszertani, pszichológiai, szociológia, filozófiai, esztétikai, kultúrtörténeti és egyéb szakirodalmat elolvassa. 

  Két év kemény munka, és esztétikai mélyfúrás után végül arra jutott: a legbölcsebb dolog, amit táncos tehet, hogy miközben szól a zene, a biztonság kedvéért meg sem mozdul a színpadon. Bel szerint ezzel megalkotta a tökéletes táncjelenetet, amit először a Show Must Go on című darabjában mutatott be, de annyira tetszik neki, hogy minden egyes előadásában szeretné elsütni. A korrektség jegyében „eltáncolja” ezt a jelenetet a darabjából. Egy haláljelenetet is előad, ami egyszerű, de nagyszerű konceptualista szemiotikai táncelmélete alapján abból áll, hogy kezdeti álló helyzetét fokozatosan fekvőre változtatja, miközben szól a dal

  Bel, aki a kortárs lazaság jegyében egyáltalán nem veszi komolyan magát, a konceptualista kortárs tánc magyarázatához a Hattyúk tavát hívja segítségül. Szerinte a klasszikus Hattyúk tava kortárs interpretációjában könnyedén előfordulhat, hogy egy hattyúval sem találkozunk benne, annál inkább rút kiskacsákkal. Miközben a könnyeinket törölgetjük a nevetéstől, a kortárs és a tradíció furcsa állatkertjében végül minden a helyére kerül a performance végén, a művészet határain Thaiföldtől egészen a Tűzoltó utcáig. 

Címkék: kultúra franciaország tánc kortárs thaiföld balett trafó jerome bel pichet klunchun

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr374044313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.02.02. 16:03:42

"Jerome Bel a távol-keleti művészeti hagyomány szemszögéből próbálja az európai tradíciót értelmezni. "
na persze. imádom, mikor a konzervek kétpofára zabálják a multikulti szemetet. egészségükre.

komisszár? megérkezett?

caralho voador 2012.02.02. 17:50:03

@tevevanegypupu: csak irigykedik, mert a szerző személyéből ítélve valamelyik mandis stábtag sikeresen becsajozott. :) Vagy lehet, hogy ezt már a helytartó hozta ? :)

Bell & Sebastian 2012.02.02. 18:25:36

Spoke about it twenty-four days ago / Talked about it twenty-three years away / Asked about it never to be lost again / That feeling of emotion // He sang about it twenty days long ago / Heard about it nineteen everlasting wars / Though about it twenty-six times a day / That feeling of destruction // No one could ever rely on the words of the truth / In the battlefield / Someone is there through the time of events / They will speak your name, sing your voice // Speak they will shine, they will sing in your heart / Never let it be, never let it sing / Let it reach always the song for you / In the darkness there's always a song for you // So they wrote a book about it saying really many times / And no one ever talks about it 'till they come alive / Always to be known as the ones that changed the course // I see them demonstrating everywhere, / Believe this is happening, / Truth is always going to be strong / Changing our thoughts of war / In the darkness, changing our thoughts of war // So he wants the truth and the good in every soldier / Coming on unbroken in the battle for the cause // They will show that each will be given the freedom that comes / With a heavy load and other lives and other dreams / Wounded inside Lost forever / 'Twenty-three, twenty-four, eleven' // So he wrote it down 'Twenty-three days, twenty-four minutes ...

www.youtube.com/watch?v=LnLZt3HzOm8

tevevanegypupu 2012.02.02. 19:27:43

@caralho voador:

Az valoszinu, mert a kortars balett jo szok lenni altalaban.(:

Bell & Sebastian 2012.02.02. 20:06:20

Megmondom, hogy mi zavar. Mi, majdnem európaiak a táncot a szexszel azonosítjuk, ami elég jól mintázza, hogy mi minden történik a rengetegben szarvasbőgés idején.

Amit itt látunk, az egy absztrakt, színházi formanyelv, azaz mozgásművészet, amit még a mester sem tudott megfejteni teljes egészében, de nem tánc. A közönség meg jól rácsodálkozik, hogy jé, ilyen is van? Van hát, hallgassunk hát japán haiku költeményeket eredeti nyelven, mert jól megnyugtassa a gyomorot.
Az a helyzet, hogy aki ilyesmit megnéz nagyjó dolgában, annak bizonyára teljesen rendben van a szénája, képes helyiértékén kezelni a látottakat. Vagy mégsem? Mindegy is, csak ne tartalmazzon semmi magyarságot, ha lehet, még nyomokban sem. Persze ha nincs más, csak fhranszia utánérzés, az más, egészen más. Ik bin tájföldi.

Na, azé! Szittya táncok, az kő ide.
www.youtube.com/watch?v=4ju3gry_0fM&feature=related
www.youtube.com/watch?v=qD2yQ3-w9Gs

:)

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2012.02.02. 20:31:24

@Bell & Sebastian: Na valahogy úgy, ahogy mondja, én is úgy gondolom, azonban a linkjeivel nem értek egyet :)

Bell & Sebastian 2012.02.02. 20:43:00

@Mihint: No, akkor itt van magának Mojszejev elvtárs, aki már majdnem frankcia, meg egy csomó nőstényördög oroszlány, akik nagyon tudnak tercelni. Én sem értek egyet. :)))

www.youtube.com/watch?v=PpQjQypdb_Y&feature=related
www.youtube.com/watch?v=Ig6HJvxKTL8&feature=related

tevevanegypupu 2012.02.02. 21:43:34

@Bell & Sebastian:

Errol jut eszembe. Egy tancmuveszno estjen vettunk reszt, nem tul nagy szinpadon ketfele produkciot mutatott be. Az elso Vivaldi : Negy evszakjara egy olyan koregorafiaval kompnalt tancot amilyet azota sem lattam, allitom, hogy a legjobb amit a Negy evszakra valaha is lattam. A masodik "mu" aztan mindent vitt: a muveszno japan versekre (termeszetesen japanul elmondva) rohangalt korbe a szinpadon, idonket nagyot ugrott es a talpait a levegoben osszutotte, ez ment vagy husz percig. A kozonseg csodalattal nezte. ketten kaptak visszatarthatatlan es rettentoen kinos rohogogorcsot: egy ot ev koruli kislany meg en. A kislany nem is nagyon akarta palastolni, de nekem muszaj volt, eletemben soha ne jojjon vissza az a husz perc. De a vegen termeszetesen vastapsoltam en is.

Bell & Sebastian 2012.02.02. 23:43:02

@tevevanegypupu: Pár banánt nem volt magánál? :)

Azért az hozzáfűzöm, hogy show táncokat linkeltem, ahol gyakran balett elemek vegyülnek a tradicionális mozgásba és a koreográfia is elég bombasztikusra van felfújva, a táncosok számáról nem is beszélve. Igor M. produkcióiban elég visszataszító tud lenni, ahogy amúgy oroszosan kiteszi oda is lágyságjelet, ahol eredetileg nem is volt, a kemény férfiakat buzgókká lefokozva, a nőies asszonyokat meg zsenge leánykákká, ily módon nemtelenné, éterivé téve az egész, ellentétpárokon alapuló eredeti (népi) koncepciót. Valamiért ez a franciáknak nagyon bejön, hiába, ők még jó időben világosultak fel. :)

A legröhejesebb az szokott lenni, amikor udvariasságból, a vendéglátóknak kedveskedni akarás céljából a nagy múltú profik betanulják a vendéglátók specialitását és jól beégnek vele, láttam már lengyeleket csárdást járni, németeket cigány táncot vagy magyarokat oroszul bravúr-szólózni. Felejthetetlen pillanatok voltak, csak kár, hogy alig láttam valamit a könnyeimtől.

Megjegyzem, ezt az örömet már sikerült mással is megosztanom, amikor az ecseri lakodalmas során, mint szóló vőlegénynek sikerült a pár számmal nagyobb, lerepülő, fél pár csizmámmal hókon nyomni a zsűri elnökét.

Megérdemelte, minek ült oda?

Bell & Sebastian 2012.02.03. 00:24:44

Végül a muzulmán Kaukázus és vér (-pezsdítő zene)

Abházok, a világ matuzsálemei
www.youtube.com/watch?v=yXFfmEDYZbI&feature=related

Középső cserkesz diaszpóra
www.youtube.com/watch?v=vNLlrHyhnOk&feature=related

Csecsenek
www.youtube.com/watch?v=jaHrRg8GCZU&feature=related

tevevanegypupu 2012.02.03. 08:03:15

@Bell & Sebastian:

Ilyen egyebkent a most annyira divatos hastanc itthon. Nagyon szep lanyok nagyon szep ruhakban nagyon ugyesen muvelik..De aki latott igazit az tudja, hogy ez nem az. Nem olyanok a lanyok, nem olyan a boruk-hajuk-szemuk..eppen az az egzotikum hianyzik belole amitol evezredek ota az a hastanc ami..

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2012.02.03. 08:49:29

@Bell & Sebastian: No ezeket még az este meghallgatom :)

Bell & Sebastian 2012.02.03. 09:25:18

@tevevanegypupu: @Mihint: A cserkeszeket (kabarok) úgy nézni ám, hogy akár mi, magyarok is lehetnénk, mindenesetre az antropológiai hasonlóság feltűnő.

Közép -cserkeszből alig van már és ezek nem tévesztendők össze a nyugatibb abház -cserkeszekkel! Csak az ínyencek kedvéért mondom. :)

streetartmagyarul · http://streetartmagyarul.blog.hu 2012.02.08. 14:21:33

Egy kis kiigazítás a cikkhez, bár a lehet az első napon az ment, amit linkeltél, de szerintem az "összecsuklós" résznél Jérome Bel elfekvése alatt a Roberta Flack "Killing Me Softly" című száma megy, ami így némiképp pont ellentétes értelmű az I Will Survive-val;)