Kommentszűrés
’11 dec
25
08:01

Nézegessen hópelyheket!

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

  Karácsony napján hódoljunk együtt a teremtett világ tökéletlen tökéletessége előtt. Így tett egykor az amerikai Wilson Alwyn Bentley is. Az előző századfordulón Vermont államban élt Bentley egyszerű jenki parasztból képezte ki magát makrofotográfussá, mivel gyerekkora óta érdekelték a kristályok. Bentley mintha egy jellegzetes édes-bizarr Alessandro Baricco-regényből lépett volna elő: az autodidakta széplélek egész életében a felhők, a köd és a csapadék minden formájának tanulmányozásának és megörökítésének szentelte életét. Bentley az ember örök kíváncsiságának és az előző századfordulót meghatározó, gyermeki naivitással vegyes határtalan optimizmusnak a példája: abban a korban élt, amikor még hitték a kiművelt emberfők, hogy a világ megismerhető, feldolgozható, katalogizálható és megszelídíthető – csakúgy, mint az emberiség, az ember maga. Aztán jött egy huszadik század.

  Bentley úgy fotózott, hogy hóesésben fekete bársonyra fogta föl a pelyheket, s igyekezett az elolvadás vagy az elpárolgás előtt lefotózni őket. Több ezer képet készített róluk, amelyeket most a vermonti Jericho városka történeti társasága által fenntartott, szerény honlapon lehet megtekinteni (via Cilicsirip). Mi válogattunk belőlük egy párat, de érdemes átkattintani is.

  „A mikroszkóp alatt felfedeztem, hogy a hópelyhek a szépség csodái; és szégyenletesnek tartottam, hogy mások nem látják és nem ismerik el ezt a szépséget. Minden kristály a formatervezés mestermunkája volt, és soha nem ismétlődött meg egy formázat sem. Amikor egy hópehely elolvadt, a forma örökre eltűnt. Annyi szépség eltávozott, nyom nélkül” – mondta egyszer idős korában az akkor már „Hópihe” Bentley-nek nevezett öregúr.

  Wilson Alwyn Bentley 1931-ben halt meg tüdőgyulladásban, miután hat mérföldet futkosott egy hóviharban, hópelyhek után vadászva a fényképezőgépével.

*

  És most a jégkristályok tiszteletére hallgassuk meg Björk idei, a szokásosnál kevésbé egzaltáltabb, Biophilia című panteista lemezéről a Crystalline-t, a zseniális Michel Gondry rendezésében.

Címkék: fotó tudomány karácsony tél hópehely wilson alwyn bentley

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr293491374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tevevanegypupu 2011.12.25. 08:31:34

Elkepeszto, hihetetlen, csodalatos. Koszonet erte Alwyn.(:

medve2 2011.12.25. 09:07:05

Köszi a törtépnetet

Bell & Sebastian 2011.12.25. 15:23:26

Jótündér

Hmm... Milyen érdekes, hogy hatszögletűek, a hatos meg nem Fibonacci-szám -amelyek köztudomásúlag lineárisan rekurzív sorozatot alkotnak- , holott a természet inkább azokat preferálja de, viszont kettő ilyen szorzata (2x3). Tehát, még sincs isten, vagy ha van, az is matematikus, mint például én.

Hogy szépek? Az értelmezhetetlen fogalom.

(Lazarus visszahozta, miután elolvadt az tér-időben.)

Tenderized Amen 2011.12.25. 15:30:28

Gyermekeim! Olvasgassatok inkább meséket!

Junker Prahlhans (Schweiz)

Ein König hatte einen jungen Edelknecht, den man Junker Prahlhans nannte, weil er immer viel versprach und wenig hielt. Es lebte aber auch am Hofe des Königs ein Spaßmacher, und dieser wollte den Prahlhans bessern. Das ging aber auf folgende Weise:

Eines Tages hätte der König gerne gebratene Vögel gegessen und sprach zum Junger: »Hans geh hinaus in den Wald und schieße mir zehn Vögel für meinen Tisch.« Der Junger aber sprach: »Nicht nur zehn, sondern hundert Vögel will ich dir schießen.«

»Gut«, sprach der König; »wenn du ein so guter Schütze bist, so bringst du mir hundert; sollst für jeden einen Taler haben.« Der alte Spaßmacher hörte das und ging dem Junger voraus in den Wald, wo die meisten Vögel waren, und rief sie und sprach:

- Ihr Vöglein, flieget alle fort!
Hans Großmaul kommt an diesen Ort,
Möcht' hundert Vögel schießen.

Als Junker Hans in den Wald kam, da konnte er keinen Vogel erschauen; denn sie hatten sich alle in ihren Nestern versteckt. Und als er mit leeren Taschen zurück zum König kam, wurde er hundert Tage lang ins Gefängnis gesperrt, weil er sein Wort nicht gehalten hatte.

Wie er wieder frei war, sagte eines Tages der König: [51] »Ich möchte heute wohl fünf Fische auf meinem Tisch haben.« Da gedachte Junger Hans an seine hundert Tage Gefängnis und tat seinem Munde ein wenig Zaum an: »Ich will dir fünfzig Fische fangen statt fünfen«, sagte er zum König. Sprach der König: »Wenn du ein so guter Fischer bist, so fange mir fünfzig; sollst für jeden einen Dukaten haben.« Da ging der Spaßmacher hinaus an den See, rief die Fische und sprach:

- Ihr Fischlein, schwimmet alle fort!
Hans Großmaul kommt an diesen Ort,
Möcht' fünfzig Fische fangen.

Und als der Junker an den See kam, da konnte er kein Fischlein fangen. Sie waren alle ans andere Ufer hinüber geschwommen. Und da er mit leeren Taschen heimkam, ließ ihn der König fünfzig Tage lang einsperren, weil er sein Wort nicht gehalten hatte.

Und da die fünfzig Tage um waren, sprach der König: »Ich möchte wohl einen Hasen für meinen Tisch haben.« Junker Hans gedachte seines Gefängnisses und sagte: »Herr, ich will dir wenigstens zehn Hasen bringen.« Sprach der König: »Wenn du ein so guter Jäger bist, so jage mir zehn; sollst für jeden eine Dublone haben.« Da ging der Spaßmacher hinaus in den Wald, rief die Hasen und sprach:

- Ihr Häslein, springet alle fort!
Hans Großmaul kommt an diesen Ort,
Möcht' zehn Hasen jagen.

Und als der Junker kam, konnte er den ganzen Tag keinen Hasen jagen. Der König aber ließ ihn wieder zehn Tage lang einsperren, weil er sein Wort nicht gehalten hatte.

Und wie er wieder frei war, sprach der König: »Ich möchte wohl einen Hirsch für meinen Tisch haben.« Der Junker gedachte seines Leidens, das seine Prahlerei ihm schon verursacht hatte und sagte bescheidentlich: »Ich will hingehen und schauen, ob ich einen Hirsch erlegen kann.« Und als er hinging, konnte er wirklich einen solchen schießen und brachte ihn mit Freuden dem König. Der lachte und sprach: »Schau, wenn man nichts Unmögliches verspricht, so ist das Worthalten leicht.« Und der Spaßmacher lachte ins Fäustchen, denn der Junker war von jetzt an bescheiden.

Innen:
www.zeno.org/M%C3%A4rchen/W/Inhaltsverzeichnis

tewton 2011.12.25. 15:35:38

@Bell & Sebastian:
mondok egy nagy titkot: 1 + 2 +3 = 6, de viszont ugyanakkor 1 x 2 x 3 = 6.

ui. ha lát egy torxot kallódni, mondja neki: "shalom". azt mondják, békések, nem nyírják el a fejét.

Alfőmérnök 2011.12.25. 15:48:46

Szerintem megérdemelte a sorsát.
Így jár az, aki hópelyhek után vadászik és még fel sem öltözik rendesen!

Bell & Sebastian 2011.12.25. 16:37:24

@tewton: Inkább lenyisszantják, gondolja?
(rendes ember csak Facom -ba fektet, az meg drága, így olyan elképzelhetetlen, hogy kallódó)

Joe Pass · http://vegyes.blog.hu 2011.12.27. 18:29:20

ergé, remélem ezt a rengeteg wikipédiás linkedet ellensúlyozod némi donation-nel a wikiseknek...