Kommentszűrés
’11 nov
23
14:01

Galamblelkű csehszlovákok, véreskezű magyarok - Kis szlovák legendárium III.

Írta: AgentUngur

A komáromi tömegsír

  Agent Ungur és Vhailor sorozata

  „Szeretnénk innen kérni azokat, akik folyamatosan Csernovát kiáltanak, elsősorban Csehszlovák Kém barátunkat, hogy egy poszt erejéig ugyan szenteljenek figyelmet a csehek és szlovákok által elkövetett 1918-1919-es, illetve 1945 utáni atrocitásoknak.”

  Hosszú idő telt el sorozatunk előző része óta, ahol leírtuk ezeket a sorokat. Sokáig vártuk, hiába, hogy kritikusaink közül valaki esetleg megírja a magyar Csernovák történetét. Csehszlovák Kém kollégánknak azért annyit el kell ismernünk, hogy egy egészen korrekt kis poszttal mutatta be nemrégiben a szlovák média fővonalát is átjáró hisztérikus magyarellenességet. De így is marad a hiányérzet.

  A (cseh)szlovák-magyar konfliktus  korántsem volt olyan vértelen az elmúlt században, mint amennyire azt gondolni szokás. A szlovákság körében „a magyarok által elkövetett véres atrocitások” legendáriuma közismert, mivel a szlovák oktatási rendszer tesz róla, hogy azokat beillessze a „galamblelkű (cseh)szlovákokról” és a „magyarok, mint ősellenségről” szóló tündérmesébe, amit Szlovákia történelmének szoktak nevezni. Mindent, ami ebbe a „történelembe” valahogy „nem illik bele”, mint például a sajnálatos csernovai vagy az 1938-as nagysurányi eseményeknél arányaiban jóval nagyobb méretű, és más jellegű atrocitás (egyes esetekben nem tüntetők közé lövetés, hanem balkáni jellegű mészárlás), amelyeket a többségi nemzet(ek) tagjai követtek el, elhallgatnak. Sem a szlovákság, sem a magyarság nem tud róla, mennyi halottat és vért követelt a Felvidék magyar többségű területeinek megszállása 1918-1919-ben, majd 1944-45-ben. Leírtuk már korábban is, hogy nem verseny ez, nem számháború, de az, hogy még a magyar közvélemény is alig ismeri a valós történetét egy nagyon is durva megszállásnak, szomorú.

  Az „aránylag” legismertebb eset a pozsonyi sortűz. 1918/19-ben egy pár beavatotton kívül senki sem tudta, és ha hallotta is, akkor sem vette, vehette komolyan, hogy egy olyan város, mint Pozsony, ahol a szlovákság arányszáma 17%, (a csehek és szlovákok csak 1930-ban váltak mesterséges úton többségi nemzetté Pozsonyban, 51%-kal) átkerülhet egy addig sosem volt, idegen ország területére, méghozzá mint Csehszlovákia „szlovákiai” részének fővárosa. A pozsonyiak ezért, amikor látták, hogy a megszállás tartósnak ígérkezik, tiltakozni kezdtek a csehszlovák hatalom ellen. 1919. február 12-ére a pozsonyi munkástanács egy népgyűlést hirdetett a vásárcsarnok elé, amelyet a csehszlovák légiósok parancsnoka engedélyezett is. A magyar zászlók alatt össze is gyűlt egy 10-12 ezres, „Éljen Magyarország!”-ot skandáló tömeg. A szociáldemokraták által szervezett, szociális jelszavakat is hangoztató tüntetés jóformán még el sem kezdődött, amikor a katonaság tüzet nyitott a tüntetőkre. A sortűz összesen 7 halottat, 23 súlyos és több mint 100 könnyű sebesültet követelt. A katonák a hivatalos jelentés szerint azért lőttek a tüntetőkre, mert ezek „hógolyókkal dobálták őket”, de hogy még ezt is tetézzék, az áldozatok temetése napján egy csehszlovák katona azért lőtt fejbe egy 14 éves iskolást, mert az megkötötte cipőjét, amit a katona úgy vett, hogy a fenekét mutatja neki.

  A pozsonyi esethez hasonló dolog történt 1919 március 23-án Zselízen is. A magyar lakosság itt is tiltakozott a csehszlovák megszállás ellen: „A magyar lobogó alatt, nemzeti töltetű dalokat éneklő tömeg a város Fő utcáján vonult végig, amikor a cseh legionáriusokból álló rendfenntartó erők sortüzet nyitottak rájuk.” Az atrocitás összesen öt áldozatot követelt, rájuk legalább emléktábla emlékezik az egykor szolidan magyar, mára egyre inkább elszlovákosodó kisvárosban.

  A legsúlyosabb eset azonban a komáromi vérfürdő, 1919. május 1-én. Komárom máig Európa egyik utolsó kettészakított városa, és amikor ez a kettészakítás megtörtént, a komáromiak érthető módon rendkívüli ellenérzéssel fogadták. A vérfürdő előzménye egy a meg-nem szállt déli-városrészből (amit ma Komáromnak gondolnak oly sokan, pedig a gyönyörű történelmi belváros északon van) kiinduló magyar támadás volt a csehszlovák legionáriusok ellen. Arról ellentmondóak az adatok, hogy ki és miért szervezte, a végeredmény azonban vereség volt. A többség nem harcban esett el, hanem vagy menekülés közben, vagy a fegyverletétel után. A kiképzetlen 17-22 éves magyar fiúk jelentős része, akiket a lelkesedés hajtott a felelőtlen akcióba, az Erzsébet-szigeten próbált menedéket keresni. Őket a csehszlovákok egész egyszerűen lemészárolták. A magyar halottak számát 100-300 közé teszik, az biztos, hogy 99 embert temettek el a katolikus temetőben (a tömegsírt lásd a fotón). A harcok teljes lezárulása után a csehek még 18, köztük egy 15 éves és három 19 éves foglyot kivégeztek, a kijárási tilalom alatt pedig egy 12 éves gyermeket agyonlőttek.

  Azt hangsúlyozni kell természetesen, hogy 1919-ben a tettesek elsősorban a csehszlovák légió tagjai voltak, és tény, hogy a helyi szlovák lakosság (egyes román falvak lakosságával ellentétben) tudomásunk szerint sehol nem fordult magyar szomszédai ellen, sőt sok helyen tanúságot tett a Magyarország iránti lojalitásáról. Nem annyira szlovák-magyar, hanem cseh(szlovák)-magyar konfliktusról van volt tehát szó, de az nem kétséges, hogy az 1918-19-es megszállás véres volt és kegyetlen a Felvidéken. Sajnos mindez megismétlődött a második Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor. A csehszlovák bosszú túlnyomó többségében ártatlan áldozatai elsősorban németek voltak (a legalacsonyabb „bizonyítható” szám, amit a cseh történészek is elismernek 11 ezer, a háború után 1950-ben viszont kb. 200 ezer szudétanémet „hiányzott”), de a magyarokat sem kizárólag a brutális deportálás és jogfosztás sújtotta.

  A két legdurvább eset a přerovi és a pozsonyligetfalusi mészárlás. Přerov ugyan Morvaországban fekszik, viszont az itt kivégzett 270 ember mind felvidéki, konkrétan dobsinai német és magyar volt. Az elkövetők pedig csehszlovák katonák, ill. „partizánok”, akik a preřovi állomáson – hallva, hogy a civilek magyarul és németül beszélnek – egyszerűen úgy döntöttek, hogy lemészárolják őket. Az áldozatok többsége asszony és gyerek volt, a legfiatalabb egy 2 hónapos csecsemő. A parancsnokon, Karol Pazúrikon kívül, senkit sem büntettek meg (két évet ült börtönben), de a přerovi tragédiáról legalább tudunk, és vannak adataink.

Magukért nem felel senki (Dokumentumfilm Přerovról)

  Dobsinán emléktáblát is sikerült állítani az áldozatoknak. A pozsonyligetfalusi mészárlásról viszont még ennyi információnk sincs. Nem tudjuk, hogyan történt, miért, csak annyit, hogy 90 holttestet találtak a Duna partján egy tömegsírban. Az áldozatok hazafelé tartó magyar leventék lehettek, akiket valószínűleg a csehszlovák belügyminisztérium katonái végeztek ki.

  Ezek az atrocitások nem jelentik a teljes képet, Kassán is volt sortűz 1919-ben és feltehetőleg történtek egyéni leszámolások is mindkét hatalomváltáskor, amelyekről még ennyit sem tudunk. A magyar-szlovák-cseh konfliktusrendszer ezen része egyszerűen eltűnt az emlékezetből, hogy a „véreskezű” magyarok, „galamblelkű csehszlovákok” hamis képe éljen tovább nem csak az egykori Csehszlovákiában, hanem Európában, sőt a magyar baloldal által ápolt történelmi emlékezetben is. El lehet azon gondolkodni, hogy a fentieket, számos románok és szerbek által elkövetett atrocitáshoz, mészárláshoz hasonlóan miért hallgatta agyon a magyar történelemtudomány, de az biztos, hogy ennek a gyakorlatnak a folytatása 2011-ben elfogadhatatlan. Az 1919-es és 1944-es csehszlovák megszállás természete, tudatos, időnként balkáni brutalitása megérdemelne egy nagyon komoly vizsgálatot és történelmi vitát.

Címkék: történelem magyarország szlovákia kis szlovák legendárium

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr423405250

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Felvidéki városaink I.: Pozsony 2013.10.29. 10:05:15

A harmincas évek végén jelent meg a Révainál egy sorozat, Magyar Kisebbségi Városkönyvek címmel. Egy olyan világot mutatott be, ami akkor még nagyon is élő volt, hiszen a határokat csak másfél évtizede húzták fel, százezer számra éltek a maradék orsz...

Trackback: Bethlen pártja megalakul 2011.11.24. 12:07:58

  Sivár és ocsmány minden ami látszik és azontúl is szomorú az egész ország képe. Pozsonyt annektálták a csehek és a lakosság elkeseredett tiltakozó népgyűléséből vérfürdőt csináltak. Egy kicsi fiú felmászott egy lámpára és ki akarta tűzni a magya...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karvaly 2011.11.23. 14:35:14

Örülök, hogy ilyen témákat is felvetnek a blogon, mindenképpen hiánypótló.

Corporate Soldier 2011.11.23. 14:43:02

Gratula a szerzőknek. Ezeket a rémtetteket tudatosítani kell a Mandiner szűk körű olvasóközönségén kívül a teljes magyar közvéleményben és szerte a világon is.

bucbuc 2011.11.23. 14:45:49

Na ez se lesz index címlapon.

kispufi 2011.11.23. 15:18:00

Köszönöm. Kár, hogy belefájdult a lelkem meg a gyomrom.

vizipipa 2011.11.23. 15:28:35

Hát akkor az ismeretterjesztés kedvéért:

Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, Fórum Kisebbségkutató Intézet
Somorja, 2009

mek.oszk.hu/06300/06394/06394.pdf

A két világháború közötti időszakban még szinte teljesen magyar, ma inkább már vegyes
(magyar—szlovák) lakosságú Dél-Szlovákia térsége évtizedeken keresztül mostohagyereke volt mind a (cseh)szlovák, mind a magyar nemzeti historiográfiának. Ennek és a szlovákiai magyar történetírás objektív okokra visszavezethető súlytalanságának is köszönhető, hogy a régió történetének szisztematikus feltárása csupán napjainkban indult meg. Az eddigi kutatások során a hangsúlyok a térség poltikatörténeti megközelítésére
estek, különösképp a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztásának a feltárására. Az ezzel foglalkozó szakirodalom a Szlovák Nemzeti Tanács és Edvard Beneš köztársasági elnök rendeletei alapján végrehajtott magyarellenes intézkedéseket
(reszlovakizálás, lakosságcsere, csehországi deportálások, állampolgárság megvonása
stb.) a dél-szlovákiai régió erőszakos etnikai átformálásaként értelmezi — teljes mértékben jogosan. A jelenkori szlovákiai magyar történetírás úttörőin, Vadkerty Katalinon és Popély Gyulán kívül azonban arra kevesen figyeltek fel, hogy a régió etnikai arányainak megváltoztatásának szándéka nem volt teljesen újkeletű a csehszlovák állam történe-
tében. Kísérlet — noha mértékében, erőszakosságában és eredményeiben az 1945 utáni lakosságcserével, deportálásokkal és reszlovakizációval össze nem hasonlítható — már az első Csehszlovák Köztársaság idején, az 1920-as években lezajlott földbirtokre-
form idején történt rá. Az ekkor lezajlott telepítési akció során szlovák, morva és cseh családok ezreit kívánták a magyar államhatár mellé telepíteni.
....

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2011.11.23. 15:48:33

Jó poszt. Mivel a családom egy része Dobsináról jött, próbáltam én is utánanézni a prerovi esetnek, és meglepően keveset találtam róla. Történelmen kívüli esemény volt, csak a cipszerek tűntek el valahogyan (a környékbeli múzeumokban a feliratokan még a német neveket is szlovákosították). Dobsinán meg most a jégbarlang mellett egy bezárt azbesztgyár van, na és cigányok.

Atisz 2011.11.23. 16:13:32

Nos igen, ezt érdemes lenne elolvasnia mindenkinek, aki ráerősít erre a "galamblelkű csehszlovákokról" kialakult torz képre. A másik feladat a "szlovákoknak nincs is gondja a magyarokkal, csak a 2 ország politikai elitje szítja a kedélyeket" féle tévképzet eloszlatása lenne.
A miheztartás végett.

Alfőmérnök 2011.11.23. 17:21:38

@elGabor: "Dobsinán meg most a jégbarlang mellett egy bezárt azbesztgyár van"

www.youtube.com/watch?v=IEs05vaV4j4 :)

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.11.23. 17:25:31

A szerzőtársammal együtt örülünk, hogy tetszik a posztunk.

Szerintem viszont a következő posztunk még jobban fog tetszeni ... csak el kell készülnünk vele.

ökörpöröly 2011.11.23. 17:43:22

Mindkét fél követett el atrocitásokat a mások kárára. Azonban az tény, hogy a magyar és német lakosság ellen elkövetettek sokkal súlyosabbak és borzalmasabbak voltak.
Én annak a híve vagyok, hogy objektívan vizsgáljuk az eseteket,a történelmet. Ehhez vissza kell menni egészen sokáig. Mindkét oldalon agymosás és hazugság folyik.
A német civilek elleni brutális mészárlásról itt van egy korabeli filmfelvétel:
mult-kor.hu/20100604_brutalis_videon_meszaroljak_a_csehek_a_nemeteket

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.11.23. 19:48:02

@ökörpöröly: Abban hogy agymosás folyik mindkét oldalon teljesen igazad van, csakhogy egyforma előjellel. Azaz a német gyerekek szinte semmit sem tanulnak ezekről a dolgokról a saját iskoláikban, viszont a náci korszak borzalmairól annál többet. A cseh gyerekek szintén nem tanulnak ezekről a dolgokról, és, hasonlóan a német nebulókhoz, ők is megtanulják, hogy milyen kegyetlen állatok voltak a németek. A különbség csupán az, hogy míg a csehek az "ellenségről" addig a németek saját magukról alakítanak ki egy torz képet.

Mellesleg, a magyar-szlovák viszonyban is ugyanez megy, csak a nagyságrend egy picit más. Szerencsére mégiscsak valamivel jobban állunk a történelemmel, mint a németek.

@elGabor - a Cipszereket a přerovi esethez hasonlóan tüntették el. Volt ott egy százával végezték őket ki a partizánok a "dicső" Szlovák Nemzeti Felkelés alatt... Prerovról van egy pici anyagom. Esetleg el tudom küldeni, ha érdekel.

Corporate Soldier 2011.11.23. 20:46:46

@Vhailor: A magam részéről kíváncsian várom.

Corporate Soldier 2011.11.23. 20:48:23

@Vhailor:

+1. Amúgy meg a totálisan agymosott és nemzettudatuktól megfosztott németekhez KÉPEST még jó, hogy jobban állunk... de ez nem dicsőség.

Ezekiel 25,17 2011.11.23. 21:10:00

Hiánypótló írás, grat a szerzőnek.

Még csak annyit, hogy a legszomorúbb a dologban, hogy a cseh legionáriusok sem valami nagy katonák voltak, hanem egy szedett-vedett félkatonai horda, amit egy 20.000 fős rendes hadsereg Prágáig kerget. Károlyi&co.-nak köszönhetjük, hogy nekünk annyi katona sem maradt a kb. 400.000-ből, ami 18 őszén még fegyverben volt.

Corporate Soldier 2011.11.23. 21:13:37

@Vhailor:

OFF

Kaptál választ bőven. .-)

Unionista 2011.11.23. 21:15:38

szomorú.

annyit tennék hozzá, hogy a felvidéket szlovák, és magyar-felföldnek kellene hívni. kelet-szlovákiát és észak-magyarországot kulturálisan (regionálisan) újraegyesíteni.

Z. Archer 2011.11.23. 21:18:23

@Corporate Soldier: A németek nemzettudata kimerül az Oktoberfest várásában.

Corporate Soldier 2011.11.23. 21:21:28

@Oostrider:

És akkor még finoman fogalmaztál. Menthetetlenek.

Kárpáthy Zoltán 2011.11.23. 21:47:05

Hajrá fiúk, tök jó, amit csináltok! Hogy kedvenc kocsmai mondásomat idézzem: utolsó emberig..... kiváló tisztelettel, KZ

Czelder Orbán 2011.11.23. 22:08:34

Szeretem az olyan diszkréten visszafogott hangvételű ismeretterjesztő írásokat, amelyekben hemzsegnek a "brutális mészárlás", "egyszerűen lemészárolták őket" és a "vérfürdőt rendeztek" szókapcsolatok. Hajrá mandiner! :)

SvenH. (törölt) 2011.11.24. 00:13:46

" Az „aránylag” legismertebb eset a pozsonyi sortűz. 1918/19-ben egy pár beavatotton kívül senki sem tudta, és ha hallotta is, akkor sem vette, vehette komolyan, hogy egy olyan város, mint Pozsony, ahol a szlovákság arányszáma 17%, (a csehek és szlovákok csak 1930-ban váltak mesterséges úton többségi nemzetté Pozsonyban, 51%-kal)"

na persze... a szokasos hazudozas....
fele nemet volt a masik fele magyar
a kornyezo proli telepek meg totocskak
kb ugy kell elkepzelni mint Budapestet a proli/falusi negyedek nelkul....

Locassen 2011.11.24. 08:14:46

@Czelder Orbán: lécci írj már ide pár "visszafogott hangvételű" szinonímát a tömeggyilkosságra.

jan 2011.11.24. 08:28:17

@Czelder Orbán: miért, te a "vérfürdőt rendeztek" helyett mondjuk azt írnád, hogy "rövid idő leforgása alatt nagyszámú fegyvertelen civil erőszakos halálát okozták"?

Szerintem természetes, hogy egy ilyen téma esetén, egy blogposztban olyan szavak is előkerülnek, amelyek valamelyes érzelmi viszonyulást is kifejeznek a témához. Ettől a poszt egésze még lehet objektív, mint ahogy ez a poszt is az.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.11.24. 09:53:47

@jan: Mindig objektíven kell írni, különösen egy blogposztban. A helyes megfogalmazás: "Tér- és időbeli egybeesés lépett föl a csehszlovák lőszer és a magyar civil között, mely utóbbinál az élettel összeegyeztethetetlen állapotot idézett elő." Kérjünk bocsánatot csehszlovák barátainktól, amiért az óvatlanul golyó elé lépő magyar civilek majdnem foltot ejtettek (Cseh)szlovákia hírnevén!

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2011.11.24. 12:03:16

@Vhailor: a következő is (cseh)szlovák poszt lesz?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2011.11.24. 12:05:24

@Czelder Orbán: a ti családotokba ez nyilván megszokott, és nem brutális.
hajrá czelder orbán

gabesz7004 2011.11.24. 15:49:20

A cseh-szlovákok Európa leghitványabb csürhéje!

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.11.24. 16:05:22

@tesz-vesz: Valszeg csehszlovák, talán majd berakunk később egy szlovák posztot is.

Cypriánus 2011.11.25. 09:14:37

hiánypotló írás!!! hajrá , így tovább!
fontos lenne a témát földolgozni, és angolul, szlovákul és csehül is megírni, és publikálni, internetre föltenni stb. stb.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2011.11.25. 13:42:33

@Modu_: Pont a szedett-vedett hordák tudják a legnagyobb kárt tenni. Hisz azok csekélyke kiképzést kaptak (ha kaptak), kezükbe nyomtak egy puskát, a harci tudomány fennmaradó részét pedig megoldották ösztönből.
Egy jól kiképzett reguláris egység támad-visszavonul, aszerint, mi van a napiparancsban, és igenis, az egyszeri baka viselkedésére hatással bír az lenni, ha látja, hogy 1-2 társát, akik a nyilvánvaló tiltás ellenére prédálni kezdtek, parancsmegtagadás címén a sereg előtt főbelövik.

borszódával 2011.11.25. 21:02:13

Hiánypótló írás.
Az ELTE-n végeztem töri szakon, de ezeket konkrétan én sem tudtam.

hacsaturján 2011.11.27. 07:04:27

@borszódával:

tuggya, jómagam sokat előfordultam prerovban. bátran merem állítani, hogy a legjobb morva szilvapálinkát ott képesek előállítani házi körülmények között. nomármost, nekem sikerült veszprémet megvédenem a részeg morvák dühött támadásaival szembe, pedig nem is ittam kevesebbet náluk. akkor ők aszt monták, hogy együtt támaggyuk prágát, a többire mán csak homályosan emlékszek, de rémlik, hogy sokat röhögtünk.