Múlt csütörtökön a bukaresti Táblabíróság végérvényes és jogerős ítéletével törvényesen bejegyeztetett a Tőkés László nevéhez köthető – az elnökletével működő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kezdeményezett – Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A táblabírósági ítélet felülírta a pártbejegyzést elutasító elsőfokú ítéletet, mely szerint az EMNP csakis egy közösség érdekeinek védelmére, és nem a nemzeti érdekek képviseletére szerveződött, ami pedig ellentétes a párttörvénnyel, tehát.
A vicces a dologban, hogy a román párttörvénynek valóban van egy ilyen, a képviseleti demokrácia és a többpártrendszer lényegét megkérdőjelező passzusa, de ez a kisebbik baj vele. A nagyobbik gond, amint arra Bakk Miklós politológus nemrégiben rámutatott, hogy a Velencei Bizottság által is elmarasztalt román párttörvény támasztja Európában a legdrasztikusabb feltételeket a bejegyzéssel szemben. A 25.000 tagot előíró feltétel – akiknek legalább 18 megyéből és Bukarestből kell lenniük – valóban egyedülálló. Az Európai Unión belül egyedül Portugália követi ebben Romániát, de messze lemaradva: ott csak 7.500 tag igazolását kérik. Az államok többségében néhány tíztől ezerig terjedően határozzák meg a taglétszám-kritériumot (például: 10 tag – Ausztria, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Magyarország; 50 tag – Bulgária; 1000 tag – Lengyelország, Észtország). De még EU-n kívül is megengedőbbek e tekintetben a feltételek: Macedóniában 500, Afganisztánban 700 taggal lehet pártot bejegyezni. A 18 megyés területi feltétel szintén csak Romániában követeltetik meg.
Az erdélyi Néppárt bejegyzése nem volt sétagalopp: túl a regionális és etnikai pártkezdemények számára majdhogynem teljesíthetetlen feltételeken, az ellenérdekelt felek sem könnyítették meg a dolgot. A két már létező magyar párt – a Kövér László tiszteletbeli elnöksége alatt regnáló Magyar Polgári Párt (MPP), valamint a lassan másfél évtizede kormányon lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) igyekezett keresztbefeküdni. Ám míg az előbbi – érdemi eszközök híján – Szász Jenő szájkaratézásán kívül többet nem tudott tenni, addig az RMDSZ lazán visszaélt hatalmával, és példátlan módon az állami hatóságokat is bevetve igyekezett ellehetetleníteni a pártbejegyzést.
És mivel személyesen is érintett vagyok, következzék a kissé bő lére eresztett sztori, a türelmetlenebb olvasók lapozzanak, maradjon velünk az, akit érdekel, hogyan működik a hatalomba bekövesült kisebbségi érdekvédelem.
Első lépésként emlékezzünk csak vissza arra, hogy a magyar kormány – a balliberális elődök gyakorlatával szakítva – a könnyített honosítás erdélyi vezénylését nem adta oda alanyi jogon a közpénzek fölött addig egyeduralmat gyakorló RMDSZ-nek, hanem az EMNT által létrehozott erdélyi Demokrácia Központok elnevezésű irodahálózat létrehozását támogatta. (Az irodahálózat hatékonyságát egyébként jól mutatja, hogy eddig több mint százötvenezer erdélyi magyarnak nyújtottak segítséget a magyar állampolgársági dosszié összeállításában.) Nos, idén májusban – a feketemunka elleni küzdelem jegyében – napokon keresztül több erdélyi demokráciaközpontban tartott vizsgálatot a román Pénzügyőrség, átvizsgálták a pénzügyi jelentéseket, iratokat, a könyvelést. A vizsgálat eredményéről egészen sajátos módon az Evenimentul Zilei bukaresti napilapban lehetett olvasni június elején. A román Pénzügyőrség vezetője Ladányi Árpád RMDSZ-es funkcionárius.
Persze, a nyilvánosság előtt az RMDSZ-es vezérkar többször is jelezte, hogy bár nem örülnek az új pártnak, de ők aztán semmiféle akadályt nem gördítenek a létrehozása útjába. Ehhez képest a pártbejegyzést megóvó bukaresti román ügyvédről, Adrian Dărghici-ről kiderült, hogy ő közjegyzőnél hatalmazta fel Novák Leventét, Kelemen Hunor művelődési miniszter és RMDSZ-elnök miniszteri tanácsadóját és Budai Richárdot, a szövetség bukaresti szervezetének elnökét az EMNP alapító dokumentumainak tanulmányozására. A hivatalos meghatalmazásban az is szerepel, hogy nemcsak tanulmányozni, de fénymásolni is joguk van az iratcsomót, és átvizsgálhatják a támogató aláírásokat is. Vagyis a román ügyvéd megbízásából az RMDSZ tisztségviselői vizsgálták át az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési dokumentumait, aláírási íveit (a pletykák szerint a kulturális minisztérium apparátusa nyálazta a támogatói íveket, keresték a kakukktojásokat).
Erről egyébként készült egy kis videó is:
A támogatói íveket júliusra befújta a szél az RMDSZ-es pártlap, a bukaresti Új Magyar Szó szerkesztőségébe, akik a magyargyűlöletéről és szekus besúgói múltjáról hírhedté vált Dan Felix Voiculescu lapjával, a Jurnalul Naţionallal karöltve több részben leleplező cikkeket közöltek vélelmezett hamisításokról (erre utal Aczél elvtárs is a Népszabadságban). A tényfeltárás megalapozottságáról elég annyi, hogy olyan nem létező támogatókat leplez le, akik valóban nem léteznek: legalábbis egyikük a Néppárt bíróságon leadott támogatói jegyzékében tényleg nem szerepel. A tényfeltárás további érdekessége, hogy saját eredményként állítja be azt, hogy az illetékes bukaresti ügyészség a rendőrség révén kívánja ellenőrizni az EMNP bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások hitelességét. Ezzel szemben az igazság az, hogy még június 17-én ugyancsak az RMDSZ-es ügyvéd, Adrian Drăghici megkeresésére és segítségével tett feljelentést Mircea Vasile Ion rendőr (egyébként saját bevallása szerint Drăghici barátja), illetve június 27-én egy bizonyos Buta Levente, aki szintén nem szerepel a Néppárt támogatói listáján (mi több: sehol semmi nyoma annak, hogy valaha bármelyik erdélyi demokráciaközpontban járt volna). A feljelentések következtében az EMNT által működtetett demokráciaközpontok munkatársait rendre berendelték az illetékes rendőrkapitányságokra, és vallatták őket – fogalmazhatunk úgy is, hogy strómanokon keresztül az RMDSZ rászabadította a rendőrséget az EMNT irodahálózatára.
Időközben erről az Adrian Drăghici-ről napvilágra került, hogy jó firma: a Termoelectrica-dosszié elnevezésű korrupciós botrány sajtóanyagai alapján bebizonyosodott, hogy az RMDSZ ügyvédje vádlottként szabadlábon védekezhet a 97 millió lejes (mintegy 23 millió eurós) korrupciós ügyben – a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) adatai szerint a csávó abban az esetben 16 millió lejt (több mint 3,8 millió eurót) számlázott ki. És innen eredhet a szenvedélyes elkötelezettsége a hamisítás ügyében is: harmadmagával éppen ezzel vádolják.
Mindezek után került pont az ügy végére a táblabírósági ítélettel, hurrá. Az EMNP egy kicsit az én gyermekem is, megbízott kommunikációsként taszajtottam a szekeret, alsógatyát húztam a cicanadrágra, de a vállalt mandátumom csak a bejegyzésig tartott, innen kezdve hagyom a játszóteret a nagyfiúknak, erről írtam a Facebookon, pont.
*
Zárásképpen előre válaszolnék az RMDSZ-hitű kommentelőknek, van egy olyan topik, amit mantranszerűen mondikálnak, és ami még a kurucinfóra is átszivárgott, így hangzik: megosztjuk a magyarságot és nem leszünk ott a román parlamentben. Erre válaszként Tollasmajom azt kommentelte az erdély.mára: A magyarságot az RMDSZ osztotta meg: voltak, akik elmentek szavazni, és voltak, akik nem. Az utóbbiak egyre többen vannak.
Számadatokkal alátámasztható Tollasmajom replikája, amint azt Markó Béla ex-elnök ÉS-béli szösszentére válaszképpen egyszer már megírtam: vegyük az országos választásokat: 1990-ben 991 601 szavazat jutott az RMDSZ-es parlamenti képviselőkre, 1 004 353 a szenátorokra, 1992-ben 811 290 magyar szavazott a képviselőkre, 831 469 a szenátorokra, 1996-ban 812 628 voks ment a képviselőkre, 837 760 a szenátorokra, 2000-ben 736 863-an járultak az urnák elé képviselőinket támogatván, 751 310-en a szenátoraink miatt, 2004-ben 638 125 erdélyi magyar adott felhatalmazást a képviselőinknek, 637 109-en a szenátoroknak, 2008-ban pedig 425 008-ra fogyatkozott az RMDSZ-es képviselők, 440 449-re a szenátorok választóinak a száma. Az utolsó népszámláláskor, 2002-ben 1 434 377 lelket számlált a romániai magyar közösségünk, szóval én ezen az adatsorokon nagyon elgondolkodnék, még mielőtt bárkire rá akarnám kenni a parlamentből való kiesés ódiumát.
Amennyiben mutatónak a 2008-as helyhatósági választások RMDSZ-es eredményeit vesszük: a 223 750 lakosú Kovászna megyében, emlékeztetett nagydolgozatában Markó Béla, 74 százalékos magyar többséget képez a 164 158 székely-magyar, na, 2008-ban ebből 37 648-en méltóztattak elmenni a megyei tanács RMDSZ-es elnökét megszavazni, 36 061-en szavaztak a megyei tanácsosi listára, helyi tulipános tanácsosokra 32 413-en voksoltak, a polgármesterekre 40 981-en. Hát ennyit talán az RMDSZ-ről, és hogy ne érje szó a ház elejét, vegyük ide a Magyar Polgári Párt eredményét is, példának okáért – mert ez a legmagasabb szám – a polgármesterekre leadott szavazatokat: 18 304. Az összesen annyi, mint 59 285 magyar szavazat.
Nem élnék vissza az olvasók türelmével, végig lehet venni a miniszterelnök-helyettes úr által említett megyéket, a 85 százalékos magyar többségű Hargita megyében, ahol 326 347 lakosból 2002-ben 276 038 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2008-ban 67 448-an szavaztak RMDSZ-es polgármesterre, 58 536-an tulipános helyi tanácsosokra, 63 551-en a megyei tanácsosi listára és 67 353-en az RMDSZ-es megyei tanácselnökre. És így tovább… Ha mai fiatal lennék, akkor azt mondanám: ez nagyon gáz. Így csak csendesen hümmögök, ráment az életemből huszonegy év.
Hát ezért volt szükség az EMNP bejegyzésére.