Kommentszűrés
’11 aug
15
16:31

Programok fiatalkorúaknak - Sziget 04

Írta: st.Ella

(Fotó: Neon)

  Azt gondolhatnánk, a Szigeten minden évben a szombati program a legütősebb, és ez többé-kevésbé így is van. Ilyenkor kinéz az is, aki egyébként végigdolgozza a hetet, akinek elfogyott a szabadsága, aki csak impressziókra vágyik. Vagyis kinézne, ha nem a tizenéves lázadóknak szólna elsősorban a zenekari felhozatal. Aki ugyanis az idei évben - felnőtt fejjel - ránézett a nagyszínpad szombati line-upjára, nem biztos, hogy ellenállhatatlan vágyat érzett a fesztiválozás iránt. (Ez persze részben Amy Winehouse váratlan tragédiájának köszönhető.)

  Este hatkor Kate Nash csapott a billentyűk közé a legnagyobb emelvényen, de a szellős tömeg csak lassan-lassan gyűlt a színpad elé. A punk-rock hatású lánybanda elragadó volt, cuki, és jellegzetesen brit, de ez minden pozitívum, amit el lehet róluk mondani. A rúzsát már az első percekben arcán szétkenő fiatal énekesnő fiatalos, lányos lelkesedéssel énekelte csacskaságait, aranyosan elpirult, amikor nem hallgatott el időben a zongora, de még ez sem lehetett mentség az itt-ott becsúszó hamis hangokra. Mesterkélt volt, amikor felpattant feldíszített billentyűs hangszerére - amit két biztonsági tartott, hogy közben el ne dőljön - és összességében azt éreztem, amit egy szülő érezhet gyermeke első zeneiskolai fellépése közben: hát nem a legjobb, de azért szeretjük. Ezt láttam kiülni annak a srácnak az arcára is, aki rúzzsal írt magára házassági ajánlatot, és így verekedte fel magát a színpadra. A bájos Kate mosolygott, nevetett és valószínűleg tényleg jól esett neki az ártatlan poén.

  Aligha lehetett más a célközönsége az alig két órával később színpadra álló négylemezes, sokslágeres Kaiser Chiefs-nek. A tömegfogyasztásra alkalmas rock- és indiezenét játszó sztárok megmutatták, miről maradt le Magyarország, amikor néhány éve - valószínűleg érdeklődés hiányában - törölte koncertjüket. A frontember Ricky Wilson láthatóan mindent megtett, hogy egyetlen unalmas pillanat se csússzon be a show alatt: a kamerának játszott, ugrált, rohangált, a koncert vége felé mikrofonját egy kamerára tekerve a közönség közé lógatta azt. Sajnos utóbbi mutatvány nem érte el célját: egyik legnagyobb slágerük refrénjét alig tudta valaki, a tömegből inkább csak ééóóóó-zás hallatszott. A kirobbanóan energikus énekes azért felvetette a kérdést, melyik tudatmódosító az, amelyik ennyi energiát és őrült kreativitást ad két órán keresztül, de talán elég, ha az eredményt értékeljük. Az est egyik fénypontja volt egyébként, amikor a keverőpult magasságában egy csapat a felemelt egy kerekesszékes lányt, aki így aztán vidáman csápolt a magasban és az összes kivetítő képernyőjén. A banda és a népes közönség elismeréssel tapsolta meg az akciót.

  Mindeközben a Rock-Metal Nagyszínpadon az alig keményebb Lostpropeths játszotta nu metal, hard rock, post-hardcore és emo zenéit, mintha maga sem tudná, mit képvisel igazából. A sikoltozó tinilányok által túlértékelt fiúbanda mindenesetre megtöltötte a placcot: aki a Kaiser Chiefs-nél alig keményebb dallamokra vágyott, az jó eséllyel itt kötött ki.

  Ekkora már jócskán besűrűsödtek az utak és küzdőterek: a szombat meghozta a látogatottság megugrását, ami azonban még így sem érte el a Prodigy alatti pénteki szintet. Fél tízkor pedig jött a nagy dilemma: egyszerre kezdett a Thirty Seconds to Mars, Goran Bregovic és bandája, a Buraka Som Sistema, és a Heaven Street Seven. Teljesen különböző stílusok képviselőiről beszélünk, én azonban a magam részéről megnéztem volna mindet. Az afrikai dallamokkal kevert kemény elektronikus zenét toló Burakával kezdtem, a szinte teljesen megtelt A38 sátorban. Elképesztő mennyiségű megőrült napszemüveges hipsteren verekedtem át magam, hogy láthassak valamit a kerek fenekét nem mindennapi módon rázó énekesnőből, akinek minden komolyabb csípőmozdulatát jelentős üdvrivalgás hálálta meg. Kezemben és szervezetemben a fröccs kevésnek bizonyult, hogy sokáig maradjak, a sátorból kifelé azonban csak nekem vezetett az utam, rajtam kívül mindenki extázisban tombolt.

  Akarva-akaratlanul el kellett haladnom a Nagyszínpad előtt, ahol Thirty Seconds-ék akkora már javában zúztak. Vagy inkább csak zúzogattak. A tinibálványok koncertje engem inkább egy musicalre emlékeztetett, melyet gondos koreográfiával és komoly díszlettel állítottak ki. A színpad előtti sikoltozást és könnyes szemeket valószínűleg a Beatles is megirigyelte volna, a hátsó sorok azonban flegma távolságtartással bámulták a mesterkélt eseményeket. Volt konfetti, közös leguggolás, színpadra felszólítás, meg minden, ami manapság egy tizenéves örök élményéhez kell, de 18 fölött a rockbanda nem hagyott maradandó nyomokat. Örülünk, hogy beugrottak Amy Winehouse helyett, és kedves volt ehhez kapcsolódó pár perces megemlékezésük is, de a fesztiválozók felnőtt közössége valószínűleg nem bánná, ha jövőre kimaradnának a repertoárból.

  A paypass villámgyors fizetési módszerének, és az emiatt pörgő kiszolgálásnak hála a HS7 bulijára még benézhettem: a fiúk jók voltak, mint mindig - hozzáteszem, elfogult vagyok. Goran Bregovic idén nekem kimaradt, sebaj, látjuk őt is eleget. A buli körül éjfél  szippantott be, és sokadmagammal áttomboltam magam a Sziget utolsó napjára.

Címkék: zene sziget kaiser chiefs kate nash 30 seconds to mars

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr113154447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VI. Béla 2011.08.15. 17:48:06

Mikor írtok egy Beethoven koncertről?

Atisz 2011.08.15. 18:30:17

Tetszetős kis élménybeszámoló.
A Szigettel kapcsolatban csak azt nem értem, hogy tényleg akkora igény van-e erre a sok külföldi másod(harmad- és negyed-)rendű fellépőre. Van elég belőlük itthon is (ezt most anélkül mondom, hogy bárkit is meg akarnék szándékosan sérteni).

mavo · http://polmavo.blog.hu 2011.08.15. 18:30:28

@rajcsányi.gellért (ergé):

azért ennek kicsit karcos volt a humora. ha komolyan gondoltad, akkor is.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2011.08.15. 18:32:12

@Atisz:

hát igen, a prodigy, a thirty seconds to mars, meg goran bregovic és bandája olyan negyedvonal inkább, a kutya sem ismeri őket.

FreeTibet 2011.08.15. 22:26:13

A Kaiser Chiefs esetében van az a két lemez már négy is. Ingyenjegyet ha kapott a posztíró még megértem, de ha ezért még fizetést is, akkor előbb igazán tájékozódhatna, mielőtt butaságokat ír le. Szakmai minimum és hasonlók, ugye? Ilyenországpedignincs

jan 2011.08.15. 22:57:38

@VI. Béla: Itt korszerű, laza, fiatalos konzervatívok vannak, olyan avíttas dologról, mint a klasszikus zene, nem írnak;)

Bár érdekes, az épített örökség, néprajzi hagyomány iránt pl. van érzékük, na nem a fenti poszt szerzőjének, hanem pl. rajcsányi kartársnak magának.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.08.15. 23:10:28

@VI. Béla:

"De vannak cover zenekarok."

:-D (...) :-D (...) :-D ...

ü
bbjnick

st.Ella 2011.08.15. 23:57:00

@FreeTibet: Jogos az észrevétel, diszkográfiájukat én is ismerem: három albumukat hallgattam, csak a legújabbhoz nem volt még szerencsém. A mondat elgépelés, arra gondoltam, két valamirevaló, elismert lemezt sikerült eddig produkálniuk.

Javítani fogjuk.

Atisz 2011.08.16. 13:59:45

@mavo: Nos, ha kukacoskodni akarnék, akkor megjegyezném, hogy a Prodigy tizenegynehány évvel ezelőtt volt nagy szám és Jared Leto is inkább a mozivásznon könnyezteti meg az ilyesmire fogékony leányközönséget, mintsem hobby zenekarával.
Goran Bregovic-ról eddig még nem hallottam (tudom, műveletlen bunkó vagyok, bár az is meglehet, hogy más irányú zenei elkötelezettségem miatt kerülte el eddig a figyelmemet), de ettől persze ő még lehet elsővonalbeli sztár.
Én inkább a többi, szokásos no-name előadóra gondoltam és ebből kifolyóan kérdeztem meg, hogy miért nem a magyar megfelelőiket léptetik fel inkább (alacsonyabb gázsi -> emberibb mértékű napijegy ár -> több látogató?).

FreeTibet 2011.08.16. 22:48:39

@st.Ella: ja, két jobb lemezről ír a quartos krityó is..
quart.hu/cikk.php?id=6543
Egyébként köszi a javítást + bocs az első felindulásból jött bunkóbb hangvételért.