Kissé túltolták a bringát a március 15-én a Nemzeti Múzeumnál tartott állami ünnepség szervezői és szónokai. „Ma sem hagyjuk, hogy Brüsszelből bárki is diktáljon nekünk” – mondja az EU soros elnöke, pár nappal azután, hogy a Bizottság javaslatai alapján módosították a médiatörvényt. Voltak itt fizetett statiszták is, bár a felvételből kiderült, ők a lépcsőn, a nézőkkel szemközt álltak, mint a minden évben szokásos, forradalmi tömeg megszemélyesítői.

  A Petőfi-csonkítás viszont röhejes: az FN-nek feltűnt, hogy az elszavalt versek közül Petőfi egyik költeményét erősen megcsonkított változatban hallhatta a közönség. Kimaradt ugyanis a szabad sajtóról és a tehetetlen országgyűlésről szóló rész, s csak a vers első és harmadik harmadát hallhatta a nagyérdemű. A buta csonkítás helyett minden további nélkül elmondhatták volna a teljes verset vagy akár választhattak volna esetleg egy Kemény Zsigmond-idézetet is...

  Alább a vers, dőlt betűvel szedve a kimaradt versszakok, via FN:

15-dik Március, 1848

Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!

Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!

Pest, 1848. március 16.